Kisalföld, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. január 1. szombat Évzáró vb-ülés Tegnap reggel tartotta utolsó ülését az 1965. évben Győr Város Tanácsának végrehajtó bizottsága. A vb tagjainak elmúlt évi munkájáért dr. Csernitzki Gyula vb elnök és Jankonits István, az MSZMP városi Bizottságának első titkára mondott köszönetet. A tegnapi ülésen többen elismerésüket fejezték ki Makra Imrének, a végrehajtó bizottság tagjának, a Győr-Sopron Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatójának, hogy a vezetése alatt álló vállalat az elmúlt, évben határidőelőtt fejezett be építkezéseket. Győr Város Tanácsának végrehajtó bizottsága legközelebbi ülését 1966. január közepén tartja. Napirenden Kiskut és környékének fejlesztése, valamint a város járványügyi helyzete szerepel »Magam sem hittem volna!" Tegnap délben mondotta ezt Varga Imre, a Kisalföldi Gépgyár igazgatója. Fél évvel ezelőtt ugyanis kilátástalannak látszott az évi terv teljesítése. S az év utolsó napjára, íme a tervjelentés: Az exporttervet mintegy hatmillió forinttal teljesítette túl a gyáregység kollektívája. A befejezett termelési érték hárommillióval haladja túl az előirányzatot. Az exportterv túlteljesítésében különösen fontos az a tízmillió forintnyi tartalékalkatrész, amelyet exportált termékeikhez gyártottak az élelmiszeripari konzerv-berendezések készítői. Az év utolsó napján már csak az üzem rendezésével foglalkoztak déli tizenkét óráig a Kisalföldi Gépgyár dolgozói. 1965: 320 millió forint állami és tsz építkezésre 1366:440 tsz-beruházás Tízemeletes toronyház Győrött —A megyei Beruházási Iroda igazgatójának nyilatkozata — 1964. július elsejével alakultak meg a megyei beruházási irodák. Addig az állami építkezéseket a tanácsok tervosztályai, a tsz-építkezéseket a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda irányította. 1964-ben a beruházási elvek egységesítésének szükségessége életre hívta a beruházási irodákat. Hogy megszervezésük szerencsés elhatározás volt, azt bizonyítják eredményeik. Az elmúlt másfél évben 14 százalékkal emelkedett országosan az építkezések teljesítése. A Győr-Sopron megyei iroda 19 megye versenyében a negyedik helyet érte el az építkezések lebonyolításában. A beruházási iroda működéséről a megye 1965. évi építkezési mérlegéről és az idei tervekről Cziglényi Lászlótól, a Győr-Sopron megyei Beruházási Iroda igazgatójától kértünk felvilágosítást. NEHÉZ KEZDET — Másfél évvel ezelőtt egy összekuszált, szerteágazó rendszert vettünk át. Nehéz volt megtalálni a közös nevezőt, amiről az építőkkel és a tervezőkkel elindulhattunk. Rendkívül sok volt a súrlódás és nézeteltérés köztünk. Az iroda feladata a kivitelezési tervek beszerzésével kezdődik, és mindaddig tart, amíg az épületeket át nem adjuk gazdáiknak. A kivitelező vállalatok saját érdekeiket hangoztatták, mi a gyors, határidő szerinti munkához ragaszkodtunk. Másfél év alatt már megszokták az építők, hogy szigorúak vagyünk, és örülünk, hogy végre már alkalmazkodnak hozzánk. ÖSSZPONTOSULÓ ERŐK — Még mindig gyakran hallani elhúzódó és megdráguló építkezésekről. A járulékos beruházásokra is sok a panasz. Hogyan érvényesítik a beruházások koncentrálását ? — Tudom, ilyenkor a gyári építkezésekre gondolnak. Ezek a miniszteri tárcákhoz tartoznak. Nálunk most már ritkán drágulnak meg az építkezések. Jelentősebb munkáink közül 1965-ben a soproni Fenyves Szálló építési költsége nőtt meg. Ennek oka a sok tervmódosítás volt. Élve jogunkkal, a budapesti Középülettervező Intézetet kötbér fizetésére köteleztük. A járulékos beruházások, az új lakótömbökhöz kapcsolódó üzletek, orvosi rendelők építései valóban elhúzódtak. Ennek részben az volt az oka, hogy a lakásokat többségükben típustervek szerint építették, az üzleteket ellenben egyedi tervek alapján. A Kereskedelmi Tervező Intézet bekapcsolása a kereskedelmi jellegű építkezésekbe meghosszabította a tervezés idejét. Ahogy értesültünk róla, 1966-ban ezen változtatni fognak. A másik ok az, hogy az építők szalagszerű munkájába nem illik bele az egyedi terv szerinti aprólékos munka. Ezt természetesen nem lehet magyarázatként elfogadni. Az ÉM, Győr- Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői belátták a helyzet tarthatatlanságát, és ígérik, hogy 1966-ban már nem maradnak el a járulékos beruházások. Megyénkben az állami építkezések jelentősen koncentrálódtak. A tsz-beruházásokat viszont nem lehet célszerűen összpontosítani, mivel nálunk már a tsz-ek fejlesztése, nem pedig építése a feladat. KISALFÖLD BESZÉDES ADATOK — Mivel gazdagodott megyénk a múlt évben? — Az állami és tsz-építkezésekre 320 millió forintot fordítottunk. 1965-re eredetileg 482 lakást terveztünk, helyette 564-et adtunk át. A tsz-beruházásokra 48 millió volt az előirányzat, ezt hat millióval teljesítettük túl. Óriási listát kellene felsorolnom, ha a tavalyi építkezé-sekről számot akarnék adni. ! A legjelentősebbek: 25 milllió forintot költöttünk a győri főgyűjtőcsatorna építésére, elkészült Győrben az 1500 személyes központi gyermekkonyha, a Kígyó utcában 40 személyes bölcsőde, a lébényi bölcsőde, a lé ,bényi gimnázium, a soproni Fenyves Szálló, a győri Ingatlankezelő Vállalat iroda- háza, a nagycenki tojóházkombinát "és a szanyi mintatehenészet. GAZDAG TERVEK — Milyen építkezések lesznek az idén? — A győri főgyűjtőcsatorna építkezését szorgalmazzuk elsősorban, mert a Szabolcska utcai 280 lakásos tömböt határidő előtt két hónappal, már júliusban szeretnénk átadni. Jövőre megkezdődik Mosonmagyaróvárott a főgyűjtőcsatorna és a gimnázium építése. A városközpontban három, 12 lakásos épületet építenek, az egyikben éjjel-nappal nyitvatartó gyógyszertárat. Győrött a Szigetben hat tanteremmel bővül az általános iskola. Újváros orvosi rendelőt kap, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Czuczor Gergely út sarkán irodaház, a Star-garázs tömbben, egy tízemeletes, 84 lakásos toronyház építését kezdjük meg. A Gyárvárosban, az Ipar utcában 630 lakásos állami lakótelep, a Damjanich utca és a Báthory utca sarkán OTP öröklakásos tömb építése kezdődik. Sopron 800 négyzetméter alapterületű ABC áruházat kap, fölötte 23 lakás lesz. A Szabadságkörúton elkezdődik három, tizenhat lakásos ház építése, az Orsolya téren egy 12 lakásosé. Ezenkívül Csornán és Kapuvárott is építünk állami házakat. Hét hidat kap a megye, s még jó néhány fontos építkezés lesz, amit most még nem tudunk biztosan. Ferenczi József Megalakulása óta nagy érdeklődés kíséri megyeimben Lajta-Hansági Állami gazdaság munkáját, fejlődését. Elsősorban természetesen izért, mert az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme. Néhány év óta viszont azért is, mert jó tanulság lehet, hogyan rabol ki a túlzottan „nagyot akarás” miatt bekövetkezett súlyos bajokból és lesz példamutató szocialista nagyüzem. Amely még olyan nagy próbatételt is jól kiáll, mint amilyen az elmúlt nehéz esztendő volt. Erről a sikeres próbáiról kérdezőik Tóth Lászlót, a gazdaság igazgatóját. — Milyen károkat okozott a gazdaságnak a rendkívüli időjárás, a sok víz, a száj- és körömfájás, az egész rossz esztendő? — A teljesség kedvéért azzal kell kezdetnem, hogy a mezei pocok tavaszra tönkretett 3600 hold lucernánkat. Bár a területet újra bevetettük, a pillangósok ilyen nagyarányú csökkenése nagyon érzékenyen érintett Leninünkért. Aztán jött a rossz tavasz, ami miatt például nem fejezhettük be időben a kukoricavetést. Ennek következménye, hogy nem érett be e fontos növényünknek egy része, és a vetőmagnak szánt kukoricából eddig 230 vagonnal kellett takarmánynak feldolgozni, mert csak 40—50 százalék a csíraképessége. A minőségi különbség miatt 2,5—3 millió forint a veszteségünk. Az ár- és belvíz 5753 holdat öntött el, összesen csaknem 12 millió forint kárt okozva. Ezenkívül a védekezés még 2 millió forint többletköltséget okozott. — A száj- és körömfájás négy telepünikön ezer szarvasmarhát betegített meg. A veszteség — főleg a tejtermelés csökkenése, a szállítási korlátozások, az értékesítés akadozása miatt — itt is kitesz 2—3 millió forintot. Számolva azzal, hogy a kár egy részét az Állami Biztosító megtéríti, kapunk 7—8 millió forintot, a különböző veszteségek értéke együttvéve csaknem eléri a 20 millió forintot. — Mit tettek azért, hogy ellensúlyozzák ezeket a károkat, milyen sikerrel jártak az intézkedések? — Két lehetőségünk volt, hogy pótoljuk a kiesést, növelni a hozamokat azokon a területeken, amelyekben nem tett kárt a víz, és takarékosnak lenni a költséggazdálkodásban. Elismerve, hogy földjeink egy részén segített a csapadékos nyár, főleg gondos munkával, jó betakarítással kimagasló terméseredményeket értünk el. Búzából például 13 mázsát terveztünk holdanként, és 7000 holdon átlag 16,7 mázsa termett. Az őszi árpa 1260 holdon 14 mázsa helyett 17 mázsát termett; a kukorica 5700 holdon 15 mázsa helyett 19 mázsát. A cukorrépa hozama három év óta 200 mázsánál nagyobb, az idén is 223 mázsát termett. A gazdaságban azelőtt sohasem termelt takarmányborsó 1600 holdon 13,6 mázsát adott 8 helyett. A tehenészet kivételével az állattenyésztés is teljesíti, túlteljesíti tervét. A sertéstenyésztés például körülbelül 1,5 millió forint terven felüli nyereséget hoz. Évközben is tudtuk, hogy a hozamok növelésével nem pótolhatjuk a sok veszteséget, ha anyag- és bérgazdálkodásunkban nem leszünk takarékosak. Biztos számaink még nincsenek, de jelenleg úgy látszik, hogy az anyagköltség 5 millió forinttal lesz kisebb a tervezettnél Csak eparezási anyagokból 3 millió forintot takarítottunk meg. Az előző évinél nagyobb gépesítés révén a munkabérrel is takarékoskodni tudtunk. — Végül is, milyen eredménnyel zárja az 1965. évet a Lajta-Hansági Állami Gazdaság? —. A pontos és végleges adatokat még nem ismerjük, hiszen az egész évi gazdálkodásról csak ezután készül el a mérleg. Annyit azonban máris tudunk, hogy a tervezettnél nagyobb lesz a nyereségünk, vagyis 7 millió helyett 11—12 millió forint. Azt hiszem ilyen év után elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel. — Az új évre milyen tervei vannak a gazdaság vezetőségének? — Nincsenek különleges terveink. Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy kikerült a hullámvölgyből a gazdaság, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Rend van nálunk, a fegyelemmel sincsbaj, ami pedig éveken át nagyon sok gondot okozott. Jó bizonyság erre az a tény, hogy a rossz idő, a rengeteg csapadék ellenére minden terményünket időben betakarítottuk, és december 7-ig a 19 700 hold őszi mélyszántással is végeztünk. A fegyelmet ezelőtt gyakran mértük le azon, hogy ünnepnapok után mennyivel csökkent a tejtermelés, mert mindig csökkent. Most még a karácsonyi ünnepek alatt sem volt visszaesés, sőt valamival nőtt is a tejhozam. Jó munkásgárdánk alakult ki, a vezetők, szakemberek is értik a dolgukat, tisztességgel helytállnak. Az új esztendőben szeretnénk méltók maradni azokhoz az eredményekhez, amelyekkel visszaszereztük gazdaságunk jó hírnevét. F. F. f. sok kár ellenére a tervezettnél is nagyobb nyereség a Lajta-Hansági Állami Gazdaságba!! a Jzlajd. ÜMH£ft alatt metilát juk... A szél mintha percenként hurkot dobott volna a derekára. Tántorogva kapaszkodott a lapát nyelébe, s apró szitkokat mormogott ritkás szálú bajusza alá. Bibók Vendel sohasem káromkodott hangosan. Még suttyó legénykorában megtanulta, hogy nagy szava csak ott lehet az embernek, ahol tartanak tőle, vagy, ahol parancsolóként ismerik. Mivel ő nem termett parancsolásra (a sors előbb gulyásnak, aztán kaszásnak, most meg vénségére lapátosnak szánta), megszokta az engedelmességet és a csendes szót. Nagy bajt ezért sohasem okozott neki az élet. Ő volt az a jóravaló cseléd, akit sohasem vágott pofon az ispán, aki nem adott dolgot az őrsparancsnok úrnak, s még a katonaságnál sem gyűlt meg a baja, mert szolgálatkész természete az irigyek csicskássághoz segítette volt. — Valami baja van, öregúr? — nézett rá az egyik fiatalember, akinek a nyakában sárga sál virított. — Bajom? Nekem aztán semmi bajom, fiam. Elhiheted. — Elhiszem én — vont vállat a fiú — csak gondoltam, megkérdem, mert úgy tántorgott az előbb, mintha be volna rúgva. — Én? Dehogyis, fiam. Jó is volna — hebegett az öreg zavartan, s miközben a lapátra hajolt újra érezte: fagy a vére. Egy órával ezelőtt ivott egy féldeci cseresznyét, de annak a melegét már kilehelte a pilonba. Megfeszítette a nyakát, egy pillantást vetett a magasba, az új házsor széles, függönyös ablakaira, közben úgy érezte: jégvirágszirmok hullanak a szemébe. — Mi a fenének jött maga ide??! Hiszen beteg! — hangzott a háta mögött egy bosszús hang. Az éregember megrezzent. — K ... kérem főnök úr.— nekem ... hiszen... az égadta világon ... — Alig áll a lábán — reccsent a fölhajtott prémgallér mögül. — Ez útépítés, apám, nem kukoricafosztás. — Szóltam neki az előbb — mondta a sárga sálas fiatalember. — Nekem már feltűnt, Gercsó elvtárs. — Menjen haza, bátyám, és hivasson orvost! Ünnep után aztán meglátjuk, mit tehetünk — szólt a technikus megenyhülten, s egy csüggedt pillantással felmérte a kavicskupaccokal megrakott utcát. Amikor Bibók Vendel abba az utcába fordult, ahol Imre fia lakott, hirtelen megállt. Kora délután volt, a szél izmai megereszkedtek, az idő szelíddé puhult. Nézte a fia lakását, az utcára néző ablakot, az erkélyt, s maga előtt látta a szobák bútorzatát, a furcsa mintájú szőnyegeket, és Irént, Imre feleségét, akit — isten bocsássa meg — sohasem érzett igazán menyének, fogadott lányának. Viszolygott, ha csak a közelébe került Imrét mérnöknek taníttatta az állam, ő is áldozott rá a csekély tehetségből, aztán a fiú elvette ezt a városi dámát, az Irént, akihez ő még szólni is alig mer, mert úgy érzi ,a hangja is beszennyezi ennek az asszonynak a bársonyos lényét. Az öregember csak álldogált, nézte a fia ablakát, és jólesett kívül tudnia magát a fiatalok otthonán. . — Micsoda karácsonyuk volt, uramisten — sóhajtott és nagyon sajnálta a fiát, akinek minden jót megadott az élet, csak a gyerekáldást tagadta meg tőle. — Pedig jó fiú az Imre — gondolta. Különb feleséget érdemelt volna, mert az munkába tette. Jó gyerek, otthon a tsz-ben gyéren csöppent az öregembereknek. Igaz, van egy kis háztáji, meg a takarékban is van párezer forint. De hát az ember sohasem tudhatja, mikor szorul rá arra a kis spórolt pénzre. Dolgozni, szerezni olyan asszony, aki nem hoz porontyot a világra, semmitévőbb a kukoricakórónál. Hol lakott, amikor ennyi idős volt, mint az Imre? Arra emlékezni se jó. De gyerekben nem volt hiány. Ez az Imre a legfiatalabb, és a legszerencsésebb köztük. Nagy ember lett a városban. Lám őt, az apját is kell még... Az örv asszony ugyan mondta, hogy ne csodásítsa magát a városban, még azt hiszik a falubeliek, nincs mit enniük. De azért ő csak írt a fiának, kérte, szerezze be valahova munkára. , Ünnepekre hazamegy a falujába. Három vonat is indul arrafelé estig Miközben az állomás felé vette az irány, ügy érezte kődarabok oldódnak le a melléről. — Megnézem, mit csinál otthon az öregasszony — mormogta jókedvűen, majd halkan fütyörészni kezdett. Az este iS megvénült, mire a faluba ért, s már búcsúztatni kezdték szilvesztert a kocsmában. Jazzzene rikoltozott a hajdani búcsúk cigánymuzsikához szokott termében, s az öregembernek kedve támadt egy vagy fröcsre. Aztán mégsem lépett az ivóba, hazafelé tartott. A ház ablakai sötéten pillogtak, zajtalan volt az udvar, s amikor zörgetni kezdett, egy fiatal lány nyitott ajtót, s ijedten meredt rá. — Hát maga? — A lány mezítláb vacogott a konyha kövén. A villanyfényben megismerte a szomszédok Kláriját. — Julis nőnéd merre? — Félelem szorongatta a torkát. — Julis nőnemet elhívták a lányához, Másikához, mert gyereke született. — Micsoda? Te... A Márinak?... — Az ám, emlékezett, a Mári már a hetedik hónapban volt, amikor elment. Törülgetni kezdte izzadó homlokát, s kiáltani szeretett volna az örömtől. — Aztán mi lett? — kérdezte még mindig fojtott hangon. — Fiú — mondta a lány, és ásított. — Feküdj le, Klári. Én átmegyek Márikáékhoz. Mint a szélütött, tántorgott be a veje házába, a konyhában a feleségébe ütközött. Az öregasszolny nagyo nézett. — Tudtad? Bibók Vendel nem szólt, csak nézte az öregasszonyt. — A mentőt sem várta, meg — mondta az, miközben rőzsével jól tartotta a tüzet. — Láthatnám? — szólalt meg szelíden az öregember, s már indult is a tisztaszoba felé. A dagadó ágynemű közt szinte eltűnt a madárcsontú Marika. Az ajtónyitásra felnyitotta szemét, és vékonyka karját feléje nyújtotta. — Édesapám! Az öregember a gyerek, fölé hajolt. Csúnya, ökölnyi feje volt a potrontynak, és csapzott, fekete haja. Mohó figyelemmel nézte, mintha most látva újszülöttet életében először. Míg nézte senki sem szólt a szobában. Majd — miután tekintetét körülhordozta a jelenlevőkön, azt mondta: — Vendel legyen a neve. —Az lesz — bólintott a veje, aki az ágy szélén üldögélt. — Hálistennek — sóhajtott az öreg ... — Vendel... kicsi Vendel, ne nézd csak! Marika meg mintha érezte volna a pillanat varázserejét, kedvesked ' ve megszólalt: — Most már itthon marad, ugye édesapám? Az öregember csendesen mosolygott. — Majd... ünnep után... meglátjuk ... — mormogta, s csak nézte az újszülött csúnya kis fején a fekete hajszálakat. Szapudi András