Kisalföld, 1966. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
1898. március 1, kedd Magyar-szovjet baráti találkozó Jobaházán Szombaton este meleg barátsággal, szívélyesen fogadták a jobaháziak az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg alakulatának kultúrcsoportját. A vendégeket a párttitkár és a tanácselnök köszöntötte. Az ünnepséget Török László, a községi népfrontbizottság titkára nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Borsodi Kálmán, a Hazafias Népfront Csornai járási Bizottságának titkára tartotta. Megemlékezett a vietnami nép hősi harcáról is. Az ünnepség résztvevői egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy küldjenek tiltakozó táviratot az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez, tiltakozásul az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen. Az úttörők és a szovjet kultúrcsoport műsorát nagy tetszéssel fogadták az ünnepség résztvevői. 1 Az elöntött terület: 16 000 hold A hét végi és a vasárnapi szeles, meleg idő szárította a földeket, párologtatta a vizet. A kedvező idő ellenére is sok munkája volt a belvízvédelmi szolgálatnak. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén 221-en teljesítettek vasárnap szolgálatot. Tizenhét telep és 6 hordozható szivattyú több mint harmincezer liter belvizet távolított el másodpercenként. A tárnokréti telepet vasárnapra 5 hordozható szivattyúval erősítették meg. Az erős vasárnapi műszak ellenére sem csökkent tegnapra az elöntött terület. A belvízvédelmi szolgálatnak még bőven lesz tennivalója a közeli napokban is. Munkájukhoz méltó körülményeket kérnek a lövői késgyár dolgozói Tuczai Imre munkaügyi előadó búcsúzóul a telkemre kötötte: „Csak azt írja meg, amit látott! Amit mondtunk, azok a harag és a türelmetlenség szavai voltak .. . És a keserűségé is — tettem hozzá. Az irodában lévők bólintottak, és hozzáláttak munkájukhoz. Mint az óraogók, olyanok a férfiak az Elzett Fémlemezipari Művek soproni Tű- és Késgyára lövői telepén: a csiszolt alumínium pora koromként rakódik kezükre, arcukra, ruhájukra. Feketék Csak a szemek csillognak. Az asszonyok és lányok keze olajos. Présgépek előtt ülnek naphosszat, dolgoznak. Egyik-másik dúdolgat magában, a nagy zajban beszélgetni nem tudnak, de nem is akarnak, ugyancsak oda kell figyelniük a munkájukra, mert máskülönben a kezük látná kárát. Légiriadóra emlékeztető sziréna szólal meg az üzemben. Hosszan búg, fájdalmasan, nagyon rossz emlékeket háborgatom A gépek zaja szűnik, csend. Az emberek halkan beszélgetve kiszállingóznak. A férfiak a bal, a nők a jobb oldali ajtó mögött tűnnek el. Néhányan benn maradnak a műhelyben. Előkerülnek a táskák és szatyrok. Akik a műhelyben tízóraiznak, csak úgy, sebtében megtörölt kézzel látnak hozzá az evéshez. Munkapad mellett, gép fölött esznek. — Miért itt? — Mert máshol nincs számunkra hely — válaszol az egyik asszony. —Legalább a kezét mosná meg — mondom. — Mire sorra kerülnék, eltelne a munkaszünet — felel, és falatozni kezd. A férfi, aki az egyik csiszológépnél szalonnázik — ugyancsak fekete kézzel, „sötét ábrázattal” szomorúan jegyzi meg: — Ne legyen gyerek, kérem. Azt hiszi, hogy nekünk tiszta, tágas öltöző és étkező dukál... Vidéken ez nem szokás! Férfiöltöző. Izzadságszagú, sötét zsúfolt helyiség. Huszonötös körte szórja bágyadt fényét Alig jutok beljebb a szekrényekkel zsúfolt helyiségbe, emberek ülnek a földön, és esznek. Tóth András, a zsebkésszerelők csoportvezetője két falat között ezt mondja: — Miért csodálkozik? A háború előtt még ennyink sem volt. Akkor munka közben kaptuk be a kajánkat ... Egy fiatalember a sarokból megkockáztatja az ellenérvet: — De András bácsi, azóta huszonegy év telt el, és nagyon megváltozott a mi világunk ... A fürdő: tíz mosdókagyló és három zuhany. A lövői késgyár 240 dolgozójának fele férfi. Hatvanan csiszolók, kéményseprőnél feketébbek a műszak végén. A víz, a fürdés nekik megváltás. A várakozás, míg sorra kerülnek, tisztítótűz. Női öltöző. Még tart a tízórai szünet. Padon ülnek és esznek, öltözőjükön ablak is van, és valamivel kevesebb a szekrény is az alig húsz négyzetméteres helyiségben. (A férfiaké is ekkora!) — Hárman öltözünk egy keskeny szekrényben. Képzelheti, télen, amikor annyi gönc van az emberen, hogy alig győzi levetni, miképpen kérünk el. Étkezőhelyiség? Üzemi konyha? Eh! Kardos Istvánná, a nők szocialista brigádjának vezetője mondta ezt. Kiss Ferenc üzemvezetőtől érdeklődöm, hogy mit tettek e lehetetlen állapotok megszüntetésére: — Kilenc esztendeje megyünk, kérvényezünk azokhoz a szervekhez, akik ebben az országban érdemben foglalkozni tudnak a gyár szociális helyzetével. A szakszervezet, a járási tanács, a megyei tanács. .. sőt még az országgyűlési képviselők is helyt adtak kérésünknek, de az ígéretnél többet nem kaptunk. Szolgálati sorrendben írtunk a járási pártbizottságtól kezdve az MSZMP Központi Bizottsága titkárságának is. — Három évvel ezelőtt már volt pénz konyhára, ha jól emlékszem, másfél millió, de senki sem vállalta az építést... Csak azt írtam meg, amit láttam az Elzett Fémlemezipari Művek soproni Tű- és Késgyára lövői telepén, meg azt, amit az ott dolgozók óvatosan fogalmazva, mértéktartóan elmondtak. Kulcsár László Keleti szélben pirul a KM (Folytatás az 1. oldalról) A bekötőúton egy Belorusz zsákokkal megrakott pótkocsit vontat a vetőgép felé. A szákokban vetőmagot hoz. Csapó Géza traktoros, miután kifogja a pót■ocsi elöl a traktort, a vetőgép elé jár. A két faros, Szűcs Ferenc és Gál József maggal tölti meg a gép tartályát. Szűcs Ferenc már a hatodik éve dolgozik farosként vetőidőben, tanfolyamon is volt, ahol a különböző típusú gépek kezelését, állítását tanulta meg — kell ez a szél, hogy pirkadjon a föld — mondja az egyik zsák kiürítése után.-tán a vetőgép elé megy, ellenőrzi az állítókart, hátul megvizsgálja a csoroszlyákat, nincsenek-e eldugulva, majd társával a padra áll, és megindul a traktor. A markotabödögei termelőszövetkezet megkezdte a tavasziak vetését. — Összesen 180 hold árpát vetünk — mondja a főagronómus. — A határ túlsó szélén már készítjük a másik táblát, innen oda megyünk. Holnaptól két gép dolgozik, és így egy hét alatt földbe kerül az árpa. Jó földbe kerül, jó magágyba. Itt a kónyi úti dűlőben tavaly cukorrépa volt. Fehértón délután kezdik a vetést. Egy traktor már fogasol, csak várni kell még a fogasolás után: nedves a föld. A tsz 110 hold árpát vet, és úgy számítják, hogy néhány nap alatt elvetik. Közben öt hold sárgarépát is a földbe tesznek, lófogattal. Nem hajt esőfelhőt a szél, legalábbis délelőtt még nem. Ezt vizsgálja, és állapítja meg Róth Lajos traktoros, az Ikrényi Állami Gazdaság börcsi dűlőjében. Józsa Sándor és Farkas Ferenc farosokkal vasárnap délben kezdték meg a vetést. Az első félnap 20 holdat elvetettek. . — Kedd délig végzünk ezen a 80 holdas táblán — mondja a traktoros. Super Zetor vontatja a széles, 48 soros vetőgépet. — pék — Gépellenőrzés az első forduló után. A gépjárművek elektronizálása A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége győri politechnikai tanácsa a Közlekedéstudományi Egyesülettel közösen rendezi a „Gyakorlati életünk elektronizálása” című, népszerűségnek örvendő előadássorozatát. Holnap, szerdán délután négy órai kezdettel Tömösy Jenő, a budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára ismerteti a gépjárművek elektronizálását. A MTESZ győri előadótermében sorra kerülő előadás tartalmából: félvezető diódák alkalmazása a gépkocsikban; a hagyományos áramhatároló-szabályozó, a variódia, mint speciális félvezető dióda, variódás szabályozó az áramhatárolószabályozó helyett. — Tranzisztorok a gépkocsiban: tranzisztor, mechanikus kapcsoló helyett, szaggatóval vezérelt tranzisztoros gyújtás, stb. Az előadás meghallgatását elsősorban a műszaki fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek ajánljuk. KISALFÖLD Tanuló, dolgozó asszonyok LESZÁLLT az este. A Nagyszentjánosi Állami Gazdaság központjában, az ablakokból kiszűrődő fény mögött vacsorázó családokat, álmosodó gyerekeket képzel az ember, és édesanyákat, amint rendbe teszik a konyhát, mosdatják, ágyba dugják az aprónépet. Most már az ő számukra is eljönne a pihenés ideje, de őket még várja a kis kultúrterem, a nők akadémiája. Kihunynak a fények, nyílnak az ajtóit, elindulnak az asszonyok. Össze is jöttek ötvennégyen, amikor kint jártam náluk. Míg az előadás megkezdődött, beszélgettek, egy fiatalasszony szép piros mintás párnát hímzett, összeszoktak, szeretik ezeket a kéthetenkénti összejöveteleket. Második éve hallgatják a nők akadémiája előadásait. A mostani összejövetelre azért is, készültek nagyon, mert a hókongresszusról hallanak élménybeszámolót Ocskay Bélánétól, fiagyőri járási nőtanács titkárától. Dr. Pölöskei István a csecsemő- és gyermekbetegségekről tartott előadást. Nagyon érdekelte az asszonyokat, az előadás után sokat kérdeztek nemcsak a gyerekek testi ápolására, hanem nevelésére vonatkozóan is. Az egyik mama megkérdezte, hogyan bánjon szertelen kamaszfiával, a másik, hogy ha túlságosan működik a gyerek fantáziája, rászóljon-e, hogy hazudik, vagy engedje, hadd beszéljen. TELT AZ IDŐ, a kérdésekre megkapták a választ. Azt is megkérdezték, miért nincs Nagyszentjánoson fogászati rendelés, amikor a szomszédos Gönyün van. Erre dr. Pölöskei István sem tudott válaszolni. Szabó Ferencné, a nőtanács titkára nagyon örül, hogy az asszonyok szeretik a nők akadémiáját. Elmondja, hogy milyen előadásokat hallottak, majd arról beszél, hogy milyen nagy munkát végeztek tavaly kora tavasztól késő őszig a gazdaságban. A nőkongresszus tiszteletére vállalást tettek. Leszerződtek növényápolásra és becsülettel teljesítették a vállalásukat. A növényápolás java részét ők végezték el. Nagy segítség volt ez, mert kevés volt az időszaki munkás, az asszonykezek nélkül nehéz helyzetbe került volna a gazdaság. Az asszonyokra mindig lehetettszámítani. Volt úgy, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiken kívül is elmentek dolgozni, amikor szükség volt rá. BRIGÁDBAN végezték a munkát, negyvenen-ötvenen voltak együtt. Leginkább kora hajnalban és délután dolgoztak, néha késő estig, mert a délelőtt a családé, főzni, takarítani is kell. A gyümölcsszedéskor is ott lehetett őket látni, ahol a legtöbb volt a munka. Tény, hogy ők is megtalálták a számításukat. Szépen kerestek. Volt, aki tavasztól őszig tartó munkája eredményeként öt-hatezer forintot is hazavitt. De készen is álltak minden pillanatban, amikor csak szükség volt rájuk. A gazdaság fő terménye a cukorrépa és a kukorica volt. Egyik asszony nyolcszáz élet, a másik egykét holdat is vállalt a cukorrépa megmunkálásából, kinek hogyan volt ideje. A gazdaság vezetősége megbecsülte az asszonyok munkáját, és az idén is számít rájuk. Ők meg elhatározták, hogy ugyanolyan becsülettel, szorgalommal dolgoznak majd a földeken az idén is, mint tavaly. Már meg is beszélték, hogyan, mint állnak össze a brigádok, hogyan lehet a munkát még jobban megszervezni. Azt is elhatározták, hogy segítenek a munkaverseny kibontakoztatásához a többi üzemegység asszonyainak is. Főképpen a Balogh-tagiak kérik ezt. Amikor kint jártam Nagyszentjánoson, még zord volt az idő. Csak beszélni lehetett a tavaszról, amikor hívja, várja a föld a dolgos asszonykezeket, s a téli tanulás idejét felváltja a munka a gazdaságban. AZÓTA megérkezett a tavasz. Langyos napsütés cirógatja a földeket, és tudom■ a szorgalmas nagyszentjánosi asszonyok azóta már részleteiben is tisztában vannak a tennivalókkal. És biztos, hogy az idei munkájuk alapján is azt fogják mondani majd róluk megbecsüléssel, szeretettel, nagy segítséget adtak a gazdaságnak. (várnagyné) 3 Bajt hozó jószívűség Nemrég az egyik győri üzemben megütközve tárgyalták a munkások, hogy az üzemi balesetet szenvedett társukra felépülése után fegyelmi büntetés vár. A baleset ugyanis abból keletkezett, hogy a munkavállaló megsértette az általános óvórendszabály előírását, mellőzte a védőberendezés használatát. A kilátásba helyezett büntetés tehát jogszerű, hiszen a saját életét könnyelműen veszélyeztetett dolgozó nemcsak magának, hanem a közösségnek is kárt okozott. — A baj már megtörtént, elég büntetés neki a sérülés okozta szenvedés és anyagi kár — vélik a dolgozók. S ilyenkor, de csak ilyenkor, azt is hozzáfűzik, hogy jobb lett volna előre, megelőzésként alkalmazni a fegyelmi büntetést. S ebben az észrevételben sok az igazság. A törvény ugyanis nemcsak az utólagos felelősségrevonást írja elő. A művezetők jogául, sőt kötelességéül szabja meg az óvórendszabályokat elmulasztó dolgozó felelősségre vonását. De alig akad művezető, aki él ezzel a jogával, fegyelmire javasolná a technológiai és biztonsági rendszabályok be nem tartóit, vagy esetleg eltiltaná őket a munkavégzéstől. Még a baleset bekövetkezése előtt. Pedig, az emberek biztonságának védelmében foganatosított szigor inkább megfelel az emberiesség követelményének, mint a jószívűség, az elnézés. (idé) Felborult a terv, de senki sem bánja A téli hónapokban a szakma hagyományainak megfelelően fagyszabadságra küldték az útépítők többségét. Csak azok dolgoztak közülük, akiket tmk-munkára osztottak be. Ők végezték el télen a gépek karbantartását, javítását. Máskor március közepéig, vagy még tovább tart a Közúti Vállalat munkásainak téli kényszerpihenője. Az idei tervet is ennek alapján készítették el a vállalat műszaki és gazdasági vezetői. Ez a terv azonban felborult, mégsem panaszkodik miatta senki. Tegnap már 300 útépítő dolgozott Győr- Sopron, Vas és Komárom megyében.A legelső teendő az utak téli felfagyásának kijavítása. A Győr és Komárom közötti E 5-ös nemzetközi főútvonalon például körülbelül 40 helyen rongálta meg az utat a fagy. Veszélyes buktatók akadályozzák a közlekedést. A Pápa—Veszprémvarsány közötti 112-es úton ugyancsak van mit dolgozniuk. A fagy ott is nagy kárt tett. Sopronban a Lővérbe vezető utat mintegy 3 és fél kilométernyi szakaszon, a várostól a Fenyves Szállóig fel akarják újítani ebben az évben. Új út- és járdaburkolatot, magas járdaszegélyt építenek. A Közúti Üzem, Vállalat munkásai már felvonultak a munkához. Mára behívta minden munkását a vállalat. Azok, akiknek nem jut még munka az útépítésnél, előkészítik a gépeket, felszereléseket, anyagokat visznek a leendő munkahelyekre, megkezdik Enesén, Csornán és Gönyün a nagy teljesítményű aszfaltkeverő-állomások telepítését