Kisalföld, 1966. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

1898. március 1, kedd Magyar-szovjet baráti találkozó Jobaházán Szombaton este meleg barátsággal, szívélyesen fo­gadták a jobaháziak az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet hadsereg alakulatának kultúrcsoport­­ját. A vendégeket a párttit­kár és a tanácselnök kö­szöntötte. Az ünnepséget Török László, a községi népfront­­bizottság­­ titkára nyitotta meg. Az ünnepi­­ beszédet Borsodi Kálmán, a Hazafias Népfront Csornai járási Bi­zottságának titkára tartotta. Megemlékezett a vietnami nép hősi harcáról is. Az ün­nepség résztvevői egyhangú­lag egyetértettek azzal, hogy küldjenek tiltakozó távira­tot az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­ségéhez, tiltakozásul az ame­rikai imperializmus vietnami agressziója ellen. Az úttörők és a szovjet kultúrcsoport műsorát nagy tetszéssel fogadták az ün­nepség résztvevői. 1 A­z elöntött terület: 16 000 hold A hét végi és a vasárnapi szeles,­ meleg idő szárította a földeket, párologtatta a vi­zet. A kedvező idő ellené­re is sok munkája volt a belvízvédelmi szolgálatnak. Az Észak-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság területén 221-en teljesítettek vasárnap szolgálatot. Tizenhét telep és 6 hordozható szivattyú több mint harmincezer liter bel­vizet távolított el másodper­cenként. A tárnokréti tele­pet vasárnapra 5 hordozható szivattyúval erősítették meg. Az erős vasárnapi műszak ellenére sem csökkent teg­napra az elöntött terület. A belvízvédelmi szolgálatnak még bőven lesz tennivalója a közeli napokban is. Munkájukhoz méltó körülményeket kérnek a lövői késgyár dolgozói Tuczai Imre munkaügyi előadó búcsúzóul a tel­kemre kötötte: „Csak azt írja meg, amit látott! Amit mondtunk, azok a harag és a tü­relmetlenség szavai vol­tak .. . És a keserűségé is — tettem hozzá. Az irodában lévők bólintottak, és hoz­záláttak munkájukhoz. Mint az óraogók, olyanok a férfiak az Elzett Fémle­­mezipari Művek soproni Tű- és Késgyára lövői telepén: a csiszolt alumínium pora ko­romként rakódik kezükre, arcukra, ruhájukra. Feketék Csak a szemek csillognak. Az asszonyok és lányok keze olajos. Présgépek előtt ülnek naphosszat, dolgoznak. Egyik-másik dúdolgat ma­gában, a nagy zajban beszél­getni nem tudnak, de nem is akarnak, ugyancsak oda kell figyelniük a munkájukra, mert máskülönben a kezük látná kárát. Légiriadóra emlékeztető sziréna szólal meg az üzem­ben. Hosszan búg, fájdalma­san, nagyon rossz emlékeket háborgatom A gépek zaja szűnik, csend. Az emberek halkan beszélgetve kiszállin­góznak. A férfiak a bal, a nők a jobb oldali ajtó mögött tűnnek el. Néhányan benn maradnak a műhelyben. Előkerülnek a táskák és szatyrok. Akik a műhely­ben tízóraiznak, csak úgy, sebtében megtörölt kézzel látnak hozzá az evéshez. Munkapad mellett, gép fölött esznek. — Miért itt? — Mert máshol nincs szá­munkra hely — válaszol az egyik asszony. —­­Legalább a kezét mos­ná meg — mondom. — Mire sorra kerülnék, el­telne a munkaszünet — felel, és falatozni kezd. A férfi, aki az egyik csi­szológépnél szalonnázik — ugyancsak fekete kézzel, „sötét ábrázattal” szomorúan jegyzi meg: — Ne legyen gyerek, ké­rem. Azt hiszi, hogy nekünk tiszta, tágas öltöző és étkező dukál... Vidéken ez nem szokás! Férfiöltöző. Izzadságszagú, sötét zsú­folt helyiség. Huszonötös körte szórja bágyadt fényét Alig jutok beljebb a szekré­nyekkel zsúfolt helyiségbe, emberek ülnek a földön, és esznek. Tóth András, a zsebkés­szerelők csoportvezetője két falat között ezt mondja: — Miért csodálkozik? A háború előtt még ennyink sem volt. Akkor munka közben kaptuk be a kaján­kat ... Egy fiatalember a sarok­ból megkockáztatja az el­lenérvet: — De András bácsi, az­óta huszonegy év telt el, és nagyon megváltozott a mi világunk ... A fürdő: tíz mosdókagyló és három zuhany. A lövői késgyár 240 dolgozójának fele férfi. Hatvanan csi­szolók, kéményseprőnél fe­ketébbek a műszak végén. A víz, a fürdés nekik meg­váltás. A várakozás, míg sorra kerülnek, tisztítótűz. Női öltöző. Még tart a tíz­­órai szünet. Padon ülnek és esznek, öltözőjükön ablak is van, és valamivel keve­sebb a szekrény is az alig húsz négyzetméteres helyi­ségben. (A férfiaké is ekko­ra!) — Hárman öltözünk egy keskeny szekrényben. Kép­zelheti, télen, amikor annyi gönc van az emberen, hogy alig győzi levetni, miképpen kérünk el. Étkezőhelyiség? Üzemi konyha? Eh! Kardos Istvánná, a nők szocialista brigádjának ve­zetője mondta ezt. Kiss Ferenc üzemvezető­től érdeklődöm, hogy mit tettek e lehetetlen állapotok megszüntetésére: — Kilenc esztendeje me­gyünk, kérvényezünk azok­hoz a szervekhez, akik eb­ben az országban érdemben foglalkozni tudnak a gyár szociális helyzetével. A szak­­­szervezet, a járási tanács, a megyei tanács. .. sőt még az országgyűlési képviselők is helyt adtak kérésünknek, de az ígéretnél többet nem kaptunk. Szolgálati sorrend­ben írtunk a járási pártbi­zottságtól kezdve az MSZMP Központi Bizottsága titkár­ságának is. — Három évvel ezelőtt már volt pénz kony­hára, ha jól emlékszem, másfél millió, de senki sem vállalta az építést... Csak azt írtam meg, amit láttam az Elzett Fémlemezipari Művek soproni Tű- és Késgyára lövői telepén, meg azt, amit az ott dolgozók óva­tosan fogalmazva, mérték­tartóan elmondtak. Kulcsár László Keleti szélben pirul a KM (Folytatás az 1. oldalról) A bekötőúton egy Belo­rusz zsákokkal megrakott pótkocsit vontat a vetőgép felé. A szákokban vetőma­got hoz. Csapó Géza trakto­ros, miután kifogja a pót­■­ocsi elöl a traktort, a ve­tőgép elé jár. A két faros, Szűcs Ferenc és Gál József maggal tölti meg a gép tartályát. Szűcs Ferenc már a hatodik éve dolgozik fa­rosként vetőidőben, tanfo­lyamon is volt, ahol a kü­lönböző típusú gépek keze­lését, állítását tanulta meg — kell ez a szél, hogy pirkadjon a­ föld — mondja az egyik zsák kiürítése után.­­-tán a vetőgép elé megy, ellenőrzi az állítókart, há­tul megvizsgálja a csorosz­­lyákat, nincsenek-e eldugul­va, majd társával a padra áll, és megindul a traktor. A markotabödögei termelő­­szövetkezet megkezdte a ta­vasziak vetését. — Összesen 180 hold ár­pát vetünk — mondja a fő­­agronómus. — A határ túl­­só szélén már készítjük a másik táblát, innen oda me­gyünk. Holnaptól két gép dolgozik, és így egy hét alatt földbe kerül az árpa. Jó földbe kerül, jó mag­­­­ágyba. Itt a kónyi ú­ti dű­lőben tavaly cukorrépa volt. Fehértón délután kezdik a vetést. Egy traktor már fogasol, csak várni kell még a fogasolás után: nedves a föld. A tsz 110 hold árpát vet, és úgy számítják, hogy néhány nap alatt elvetik. Közben öt hold sárgarépát is a földbe tesznek, lófogattal. Nem hajt esőfelhőt a szél, legalábbis délelőtt még nem. Ezt vizsgálja, és­­ állapítja meg Róth Lajos traktoros, az Ikrényi Állami Gazda­ság börcsi dűlőjében. Józsa Sándor és Farkas Ferenc farosokkal vasárnap délben kezdték meg a vetést. Az első félnap 20 holdat elve­tettek. . — Kedd délig végzünk ezen a 80 holdas táblán — mondja a traktoros. Super Zetor vontatja a széles, 48 soros vetőgépet. — pék — Gépellenőrzés az első forduló után. A gépjárművek elektronizálása A Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szö­vetsége győri politechnikai tanácsa a Közlekedéstudo­mányi Egyesülettel közösen rendezi a „Gyakorlati éle­tünk elektronizálása” című, népszerűségnek örvendő elő­adássorozatát. Holnap, szer­dán délután négy órai kez­dettel Tömösy Jenő, a bu­dapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára ismer­teti a gépjárművek elektro­nizálását. A MTESZ győri előadó­termében sorra kerülő elő­adás tartalmából: félvezető diódák alkalmazása a gép­kocsikban; a hagyományos áramhatároló-szabályozó, a variódia, mint speciális fél­vezető dióda, variódás sza­bályozó az áramhatároló­szabályozó helyett. — Tran­zisztorok a gépkocsiban: tranzisztor, mechanikus kap­csoló helyett, szaggatóval vezérelt tranzisztoros gyúj­tás, stb. Az előadás meghallgatá­sát elsősorban a műszaki fej­lesztéssel foglalkozó szakem­bereknek ajánljuk. KISALFÖLD Tanuló, dolgozó asszonyok LESZÁLLT az este. A Nagy­szent­jánosi Állami Gaz­daság központjában, az abla­kokból kiszűrődő fény mö­gött vacsorázó családokat, álmosodó gyerekeket képzel az ember, és édesanyákat, amint rendbe teszik a kony­hát, mosdatják, ágyba dug­ják az aprónépet. Most már az ő számukra is eljönne a pihenés ideje, de őket még várja a kis kultúrterem, a nők akadémiája. Kihunynak a fények, nyílnak az ajtóit, elindulnak az asszonyok. Össze is jöttek ötven­négyen, amikor kint jártam náluk. Míg az előadás meg­kezdődött, beszélgettek, egy fiatalasszony szép piros min­tás párnát hímzett, össze­szoktak, szeretik ezeket a kéthetenkénti összejövetele­­­ket. Második éve hallgatják a nők akadémiája előadá­sait. A mostani összejöve­telre azért is, készültek na­gyon, mert a hókongresszus­­ról hallanak élménybeszá­molót Ocskay Bélánétól, fi­a­győri járási nőtanács titká­rától. Dr. Pölöskei István a cse­csemő- és gyermekbetegsé­gekről tartott előadást. Na­gyon érdekelte az asszonyo­kat, az előadás után sokat kérdeztek nemcsak a gyere­­kek testi ápolására, hanem nevelésére vonatkozóan is. Az egyik mama megkérdez­te, hogyan bánjon szertelen kamaszfiával, a másik, hogy ha túlságosan működik a gyerek fantáziája, rászól­jon-e, hogy hazudik, vagy engedje, hadd beszéljen. TELT AZ IDŐ, a kérdé­sekre megkapták a választ. Azt is megkérdezték, miért nincs Nagy­szent­jánoson fo­gászati rendelés, amikor a szomszédos Gönyün van. Erre dr. Pölöskei István sem tudott válaszolni. Szabó Ferencné, a nőta­nács titk­ára nagyon örül, hogy az asszonyok szeretik a nők akadémiáját. Elmond­ja, hogy milyen előadásokat hallottak, majd arról beszél, hogy milyen nagy munkát végeztek tavaly kora tavasz­tól késő őszig a gazdaság­ban. A nőkongresszus tiszte­letére vállalást tettek. Le­szerződtek növényápolásra és becsülettel teljesítették a vállalásukat. A növényápolás java részét ők végezték el. Nagy segítség volt ez, mert kevés volt az időszaki mun­kás, az asszonykezek nélkül nehéz helyzetbe került volna a gazdaság. Az asszonyokra mindig le­hetett­­számítani. Volt úgy,­­ hogy a szerződésben vállalt­­ kötelezettségeiken kívül is elmentek dolgozni, amikor szükség volt rá. BRIGÁDBAN végezték a munkát, negyvenen-ötvenen voltak együtt. Leginkább kora hajnalban és délután dolgoztak, néha késő estig, mert a délelőtt a családé, főzni, takarítani is kell. A gyümölcsszedéskor is ott le­hetett őket látni, ahol a leg­több volt a munka. Tény, hogy ők is megtalál­ták a számításukat. Szépen kerestek. Volt, aki tavasztól őszig tartó munkája ered­ményeként öt-hatezer forin­tot is hazavitt. De készen is álltak minden pillanatban, amikor csak szükség volt rájuk. A gazdaság fő ter­ménye a cukorrépa és a ku­korica volt. Egyik asszony nyolcszáz élet, a másik egy­két holdat is vállalt a cukor­répa megmunkálásából, ki­nek hogyan volt ideje. A gazdaság vezetősége megbecsülte az asszonyok munkáját, és az idén is szá­mít rájuk­. Ők meg elhatá­rozták, hogy ugyanolyan be­csülettel, szorgalommal dol­goznak majd a földeken az idén is, mint tavaly. Már meg is beszélték, hogyan­, mint állnak össze a brigá­dok, hogyan lehet a munkát még jobban megszervezni. Azt is elhatározták, hogy se­gítenek a munkaverseny ki­bontakoztatásához a többi üzemegység asszonyainak is. Főképpen a Balogh-tagiak kérik ezt. Amikor kint jártam Nagy­­szentjánoson, még zord volt az idő. Csak beszélni lehe­tett a tavaszról, amikor hív­ja, várja a föld a dolgos asszonykezeket, s a téli ta­nulás idejét felváltja a mun­ka a gazdaságban. AZÓTA megérkezett a ta­vasz. Langyos napsütés ciró­gatja a földeket, és tudom■ a szorgalmas nagyszentjánosi asszonyok azóta már részle­teiben is tisztában vannak a tennivalókkal. És biztos, hogy az idei munkájuk alapján is azt fogják mondani majd róluk megbecsüléssel, szere­tettel, nagy segítséget adtak­ a gazdaságnak. (várnagyné) 3 Bajt hozó jószívűség Nemrég az egyik győ­ri üzemben megütközve tárgyalták a munkások, hogy az üzemi balesetet szenvedett társukra fel­épülése után fegyelmi büntetés vár. A bal­eset ugyanis abból keletkezett, hogy a munkavállaló megsértet­te az általános óvórend­szabály előírását, mel­lőzte a védőberendezés használatát. A kilátásba helyezett büntetés tehát jogszerű, hiszen a saját életét könnyelműen ve­szélyeztetett dolgozó nem­csak magának, hanem a közösségnek is kárt oko­zott. — A baj már megtör­tént, elég büntetés neki a sérülés okozta szenve­dés és anyagi kár — vélik a dolgozók. S ilyenkor, de csak ilyen­kor, azt is hozzá­­fűzik, hogy jobb lett vol­na előre, megelőzésként alkalmazni a fegyelmi büntetést. S ebben az észrevételben sok az igazság. A törvény ugyanis nemcsak az utólagos fe­­lelősségrevonást írja elő. A művezetők jogául, sőt kötelességéül szabja meg az óvórendszabályokat elmulasztó dolgozó fele­lősségre vonását. De alig akad művezető, aki él ezzel a jogával, fegyel­mire javasolná a tech­nológiai és biztonsági rendszabályok be nem tartóit, vagy esetleg el­tiltaná őket a munka­végzéstől. Még a baleset bekövetkezése előtt. Pe­dig, az emberek bizton­ságának védelmében fo­ganatosított szigor in­kább megfelel az embe­riesség követelményének, mint a jószívűség, az el­nézés. (idé) Felborult a terv, d­e senki sem bánja A téli hónapokban a szak­ma hagyományainak megfe­lelően fagyszabadságra küld­ték az útépítők többségét. Csak azok dolgoztak közü­lük, akiket tmk-munkára osztottak be. Ők végezték el télen a gépek karbantar­tását, javítását. Máskor március közepéig, vagy még tovább tart a Közúti Vállalat munkásai­nak téli kényszerpihenője. Az idei tervet is ennek alap­ján készítették el a vállalat műszaki és gazdasági veze­tői. Ez a terv azonban fel­borult, mégsem panaszkodik miatta senki. Tegnap már 300 útépítő dolgozott Győr- Sopron, Vas és Komárom megyében.­­A legelső teendő az utak téli felfagyásának kijavítá­sa. A Győr és Komárom kö­zötti E 5-ös nemzetközi fő­útvonalon például körülbe­lül 40 helyen rongálta meg az utat a fagy. Veszélyes buktatók akadályozzák­ a közlekedést. A Pápa—Vesz­­prémvarsány közötti 1­12-es­­ úton ugyancsak van mit dol­gozniuk. A fagy ott­ is nagy kárt tett. Sopronban a Lővérbe ve­zető utat mintegy 3 és fél kilométernyi szakaszon, a várostól a Fenyves Szállóig fel akarják újítani ebben az évben. Új út- és járdabur­kolatot, magas járdaszegélyt építenek. A Közúti Üzem­, Vállalat munkásai már fel­vonultak a munkához. Mára behívta minden munkását a vállalat. Azok, akiknek nem jut még mun­ka az útépítésnél, előkészí­tik a gépeket, felszerelése­ket, anyagokat visznek a le­endő munkahelyekre, meg­kezdik Enesén, Csornán és Gönyün a nagy teljesít­ményű aszfaltkeverő-állomá­sok telepítését

Next