Kisalföld, 1966. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
SStiti, április L, péntek VISSZATÉRÜNK az „Alkatrészhiány, kényszerszabadság“ című január 29-i cikkünkre Két hónappal ezelőtt arról tudósítottuk olvasóinkat, hogy a győri XV-ös Autójavító Vállalat vezetői, munkásai igen nagy gondban vannak. Alkatrészhiány miatt tétlenkednek az emberek, elsősorban a nagyjavítókat nem tudja foglalkoztatni az üzem. Felborult a nagyjavítás ciklusos rendszere. Állnak az alvázjavítók, az öszszeszerelők, a lakatosok, a fényezők. A tél kellős közepén, az esztendő első két hónapjában a munkások összesen 594 nap kényszerszabadságra mentek. Azt is megírta a Kisalföld, hogy a győri XV-ös Autójavító Vállalat dolgozói fejezték be elsőként a megyében 1965. évi tervüket, sőt, december 31-ig tíz százalékkal túlteljesítették. Elvállalták az IFA-FRAMO tehergépkocsik javítását, felújítását, mindet, amelyik erre szorult, mert egyébként megrekedtek volna az élelmiszer-szállítmányok, akadozott volna a belkereskedelmi szállítás ... Most, a negyedév utolsó napján mi a helyzetaz autójavítóban? A felügyeleti szerv, az Autófenntartó-ipari Tröszt megértette a győriek nehézségeit, és igyekezett megoldást találni. Ezért sikerült is a márciusi IFA, illetve ZSUK tehergépkocsik nagyjavítási tervét teljesíteniük, ezekhez kaptak alkatrészt Mindenesetre ez a kevéske alkatrész-utánpótlás is „orvosság” volt, bizakodásra derítette az embereket, megcsillantotta előttük a reményt, hogy érdemes dolgozni, hiszen nehézségeik csupán átmenetileg keserítették meg napjaikat. Ahhoz azonban nem volt elég az alkatrész, hogy az első két hónap lemaradását megszüntessék, lényegében teljesítsék negyedévi tervüket. Naponta jönnek az ország legtávolabbi részéből is gépkocsivezetők, hozzák kocsijukat, vagy anélkül, és alkatrészt kérnek. A legkeresettebb a IFA-FRAMO tányérkúpkerék. Száz hátsóhíd-felújítás alkalmával hetven tányérkúpkerék rossz, cserére szorul. A ZSUK-gépkocsik fődarabcseréjére egyáltalán nem vállalkozhattak a győri XV-ös Autójavító Vállalat dolgozói, mivel annyi alkatrészt nem kaptak, hogy külön javítsák őket. Az ország tizenkilenc megyéjében nagyon sok ZSUK márkájú gépkocsi áll. Kifizetődő? Aligha! A kényszerszabadságok megszűntek már a vállalatnál, napjainkban már túlóráznak is a szerelők és más szakmunkások. Nem szívesen teszik. Megszokták, hogy pontos, ütemes munkával mindig teljesítették tervüket. Jellemző a győri autójavító tavalyi túlóra-statisztikája: egész évben egy-egy dolgozóra 1,8 túlóra jutott! A múlt héten tanácskoztak a brigádvezetők. Vállalták a munkacsoportok vezetői: mindent megtesznek, hogy kikerüljön a győri XV-ös Autójavító Vállalat a hullámvölgyből. De ehhez elsősorban anyagot, alkatrészt kérnek. Mintegy négyszázféle apróságot saját maguk készítenek a kocsikhoz. De ez mind kevés, mivel tányér-kúpkereket, sebességváltót, dugattyút és más nagyon fontos alkatrészt nem lehet házilag előállítani. Ezeket és egyéb alkatrészeket várják a győriek a központi ellátmányból. K. L. KÉSZÜL A VARIA A Marklin-játékhoz hasonló, átlyuggatott vaslemezeket, varia-elemeket sajtolnak ezen a képen látható új présgépen a Győri Lakatos és Fémtömegcsikk-készítő Kisipari Termelőszövetkezet Türk István utcai részlegében. A két méter hosszú varia-elemekből az ipari üzemekben — elsősorban a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban — munkaasztalokat, raktárakban tűzmentes polcokat, sőt raktárépület-gázakat állítanak össze. Az idén a múlt évinek kétszeresét — körülbelül 60— 70 000 varia-elemet gyárt és szállít az ország különböző részeibe a Győri Lakatos és Fémtömegcikk-készítő Ktsz. (Nagy József felv.) Rendelet a távfűtésről A Magyar Közlöny március 31-i számában megjelent a nehézipari miniszter rendelete a lakóépületek távhő- és melegvíz-ellátásáról. A rendelet pontosan meghatározza a távfűtés fogalmát a műszaki követelményeknek megfelelően is. Intézkedik, hogy ki köteles karbantartani a távfűtő-berendezést, meddig terjed a távhőszolgáltató kötelessége, hol kezdődik a lakóépülettulajdonosé, azaz a házkezelési igazgatóságé, lakásszövetkezeté, az öröklakás-, társasház-tulajdonosé. Lényeges eltérés a korábbi jogszabálytól, hogy a távhő- és melegvíz-szolgáltatási feladatokat, amelyeket eddig az ország nagyobb részében többnyire maga a termelő üzem, tehát az erőmű látott el, a jövőben a területileg illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága által kijelölt tanácsi szervnek kell elvégezni. Vidéken is meg kell tehát szervezni az ilyen vagy ehhez hasonló szolgáltató vállalatokat. A távhőszolgáltatás díját a fűtési idényre a távfűtésbe az 1962—63. évi fűtési idény után bekapcsolt lakásokban légköbméterenként 10,80 forintban állapítja meg a rendelet. Az 1962—63. évi fűtési idényben vagy az azt megelőzően bekapcsolt lakásokban a korábbi árhatósági rendelkezésekkel megszabott díjtételek maradnak érvényben, azzal a módosítással, hogy az egy légköbméterre megállapított díjat 1,80 forinttal kell növelni. A melegvíz-szolgáltatás díja nem változik. Fontos intézkedése a rendeletnek, hogy ha a távhővagy melegvíz-szolgáltatás huzamosan szünetel, vagy időtartama nem éri el a jogszabályban meghatározottat, akkor a fogyasztó díjelengedést, illetve arányos díjmérséklést kérhet. A rendelet kihirdetése napján hatályba lépett, és első ízben 1966. október 1-től kell alkalmazni. (MTI.) KISALFÖLD Kicsit de erős A megye egyik legkisebb szövetkezete, Kia egyik legerősebb, mert lakói tiszteletreméltó akarattal, bátorsággal törnek utat a jövőre. Kedves, kicsiny falu Zsebeháza, és mindenki itthon van. A fiatalok is. A földjük nagyon hálás, jól fizet. Öszszesen 137 ember aggódik itt évről évre a termésért, de 33 a nyugdíjas, akik, ha sok szívvel is, de már kicsinyke erővel tudnak tenni is valamit. Új irodába költözött a tsz hivatala, de a régi épületen, mivel az közel áll a falu határához, ott a tábla: „A Minisztertanács várdorzászlajával kitüntetett szövetkezet”. Méltók arra, hogy ez a tábla kint maradjon. Négy éve havi fizetést kapnak a tagok. Van már a megyében jó néhány pénzfizetéses szövetkezet, akik úgy számolnak, hogy megtervezik egy-egy munkaegység értékét, és az érték 70—80 százalékát számolják el bevonta. A zsebeháziak által alkalmazott módszerhez több bátorság kell. Itt nem beszélnek munkaegységről, hanem normáról, nyereségrészesedésről ... Az első évben tartottak is ettől a tagok. A környező falvakból hallották: „Nem kaptok természetbenit, mert azt csak munkaegységre lehet adni. Azért kell a pénzfizetés, hogy eltöröljék a háztájit”. A zsebeháziak közül is voltak, akiket megriasztott a sok szóbeszéd. De szorgalmasan dolgoztak. És év végén nyereségrészesedést fizettek. A tavalyi esztendő közepes év volt. Év végén mégis 40 százalékkal megtoldták mindenkinek a havi keresetét. Vagyis akinek az átlagkeresete 1000 forint volt, év végére ezt ki tudták még egészíteni 400 forinttal. És az idei terv? Az állattenyésztésből 1 613 000 forint bevételt várnak, míg a növénytermesztésből 1 569 000 forintot. Az arány körülbelül minden évben így alakul, és a két üzemág dolgozóinak keresete között sincs lényeges eltérés. Ugyanis az állatgondozók, régi hagyomány szerint, nem fejnek. Az az aszszonyok dolga. A tervet még a közepes időjárású esztendőben is teljesíteni tudják. Minden üzemágnál kiszámítják, hány forint szükséges a munkadíjakra, fejlesztésre stb. Kiszámítják, hogy például egy hold búza munkái mennyibe kerülnek, s így tovább, míg kialakul az a bizonyos norma. Kenyérgabonát 600 mázsát osztanak ki a tagoknak, ennek 60 százalékát csépléskor, a keresett forintok szerint. A természetbeni juttatások mennyiségét 100—100 forint keresetre állapítják meg. Jutalmazás csak a cukorrépánál van. Minden mázsa cukorrépáért 13 forintot kap a tag. Ha 160 mázsánál többet termel, akkor minden többletmázsa répáért még 7 forint jutalom jár. De e-a végén, ha többletbevétele van a szövetkezetnek, a jutalom összegét nem egészítik ki, csak a 13 forintot, a keresetet. Tavaly 240 mázsa volt az átlagtermés répából. S egy-egy holdról 148 mázsa répacsírát hordtak le. Hogy mennyit keresnek Zsebeházán? Kora tavasszal keveset, átlagosan 1200 forintot. Aztán ha kezdődik a kaszálás, kapálás, 2000 forintnál is többet havonta. Nagy méltatlankodás lenne, ha valaki meg akarná szüntetni a pénzfizetést. De ilyenről szó sincs. Csak az első év volt nehéz, az alaposabb tervezés, a sok számfejtés miatt. Szerintük azért is sikerül jól minden esztendő, mert „nem esznek bele a következő évbe”. Ha munkaegységgel számolnának, s annak valami miatt csökkenne év közben az értéke, hát kevesebbet fizetnek év végén. De itt, amit kifizetnek, azt már nem lehet visszakérni. Az idén a terv szerint 1 223 000 forintot fizetnek ki a tagoknak. Mondhatnánk így is: ennyi a béralap. A „nyereségrészesedést” hozza majd a szorgalom, mint minden évben. eszm Az egyik vállalás: Belekerülni az újságba Egy esztendővel ezelőtt a Győr-Sopron megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalatának asztalosüzemében tizenhét dolgozó elhatározta, hogy brigádot alakít, és becsületes, szorgalmas munkájukkal kiérdemlik a „szocialista brigád” címet. Vállalásaik között, amelyek a termelékenység emelését, a minőség javítását, a munkafegyelem megszilárdítását, az ön és egymás nevelését stb. célozták, az is benne volt, hogy ha sikerül elnyerni a szocialista címet, közük a sajtóval... Azóta egy év telt el. És tegnap délben ünnepi termelési tanácskozásra gyűltek össze a Győr-Sopron megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalata 11. számú építésvezetőségének dolgoztó, hogy odaítéljék a Radnóti Miklós asztalosbrigádnak a szocialista címet. Szorgalmuk, kitartásuk révén sikerült a tervük, elhatározásuk. Egy év alatt az egy főre jutó termelési értéket megkétszerezték. Az üzemben tizenhat esztendeje állandó torzsalkodás uralkodott. Megszűnt, eredményeképpen az 1965. évi tervet 109 százalékra sikerült teljesíteni. Voltai Sándor brigádvezető boldogan vette át tegnap a vállalat vezetőitől a bekeretezett oklevelet, a tagok pedig az emléklapokat. Ez alkalommal újra beneveztek a szocialista brigádmozgalomba, sőt az egész asztalosüzem a szocialista üzem címért szervezett, mozgalomba. Íme: a Radnóti Miklós szocialista brigád tagjainak ezzel minden vállalása teljesült. Belekerültek az újságba is. A Kisalföld Szerkesztősége dolgozói nevében sok szeretettel köszöntjük Vollai Sándort és brigádját. ' — k — Barackos a pusztán Itt semmi sem állja útját a szélnek. Távolabb fasoron látszanak, mögöttük egy kastély forma épület kissé „lerongyolódott” állapotban,lészen timre-puszta. A fás kastély mögött néhány nap látszik a szikár, gyér ágazatu akácok között. Két puszta tartozik a téti Kisfaludy Termelőszövetkezethez, egyik Szentimre, a másik Lesvár. Valaha ezek a kitelepülések arról voltak híresek, hogy sűrűn cseréltek gazdát az úri kaszinók kártyaasztala mellett. Csikorgás föld A drótkerítés 107 hold barackost keretez. A 77 nolttas őszibarackos egy része háromesztendős telepítés, másik része kétéves. Két hete pedig harminc holdon kajszibarackot ültettek a tétien. Három fiatal szakember — Kovács Etelka, Gyökér , Pál és Tóth József — intézi sorsát a gyümölcsösnek, mely méltán „szemefénye, reménysége” a tetieknek. Most Gyökér Pál gyümölcstermesztő gyakornokkal és Tóth József növényvédő agronómussal járunk az ifjú fasorok között, a csikorgós, kavicsos talajon. — Másfél hete fejeztük be a rovarkártevők ellen a rügypattanáskor oly fontos permetezést — tájékoztat a növényvédő. — E hét derekán a gombabetegségek ellen védekezünk, aztán a növényvédelem munkája egyhangúvá válik. Háromhetenként megismételjük a permetezést. Háromtagú brigád végzi a munkát, van egy helyes kerti traktorunk is. Két hete itt 3600 kajszabarack-csemetét ültettek el. A kitűzésnél mérnök nem volt jelen, ám a fácskák mégis a követelményekne megfelelően, szinte hadireikiben állnak. A kajszi — kényes fajta — mondja Gyökér Pál, miközben a gyümölcsöskert legifjabbjan nézzük. — Talán ésszerűbb lett volna ősszel telepíteni, ám a szaporítóanyag megkésett, a rossz idő azonban pontosan jött. Itt vermeltük. A korai felmelegedés után a gyors lehűlés kárt tett a csemetékben. Látja ezeket a megfeketedett ágakat? Fagyás. Persze, ez még nem végzetes eset. A kajszibarack-termelők a gutaüdéstől rettegnek leginkább. Az a barackfa legádázabb pusztítója. Váratlan kór. A legegészségesebb, leggazdagabban termő fa egyszer csak meghal. Ezért húzódoznak a termelőszövetkezetek a telepítésétől. Mintha még hidegebbé vált volna a csemeték közt nyargalászó pusztai szél. A kert túlsó felén az állandó munkások kapálják a sorok közét, az új telepítésű csemeték közt pedig Zámbó Sándor és Bottlik István csettegteti a nyesőollót. Valamennyien idős emberek. A legfiatalabb köztük, Bottlik István 61 esztendős. Északi szél Zámbó Sándort méltán nevezik a gyümölcsös atyjának. Egyike volt azoknak, akik annak idején minden közgyűlésen szóba hozták, sürgették a gyümölcsöstelepítést. Zámbó Sándor mint mondja, szinte újjászületett, amikor három esztendeje földbe segíthette az első őszibarack-csemetét. — A saját kis gazdaságoanban is foglalkozom gyümölcsfákkal — mondja. — Főként barackkal. Tudom, mi pénzt hozhat. Az első telepítésű őszibarackot jövőre már termőre metsszük. Szeretném megérni az első termést. Csak messze van Téttől ez a gyümölcsös, és én már öreg vagyok. Ebben a korban ki biciklizik naponta tizennégy kilométert? Ha föltárnád az északi szél, már fulladok. — Gond — mondják kísérőim —, pontosabban majd ezután lesz gond igazán a gyümölcsös megmunkálása. Messze van Téttől, s a korosabb emberek közül (márpedig ha a jelenlegi szövetkezeti tagság összetételét tekintjük, csak róluk beszélhetünk) kevesen vállalnák a kerékpározást. 91Szamócabál” Ma még nagyrészt szentimreiek dolgoznak a gyümölcsésben. Mint említettem, öregek. A Lesvár-pusztaiakat a tsz zöldségkertészete foglalkoztatja, onnét nem számíthat munkaerőre a gyümölcsös. Kik gondozza, mondjuk, tíz esztendő múlja a réti tsz gyümölcsösét, mely a tervek szerint a jövőben még kétszáz holddal növekedni fog? — Egy évtizeddel ezelőtt Szentimre-pusztán „szamócamilliomosok” éltek — emlékezik egyik kísérőm. — Néhány hold szamóca igen nagy jövedelemmel járt. Még emlékszem az úgynevezett „szamócabálokra”, amelyeket a pusztai fiatalok rendeztek itt annak idején. Akkor még volt fiatalság Szentimrém. Ma már nincs. Szamóca sincs. Azaz, lesvan kertészetünkben öt holdon terem. De van barackos. Akkoriban egyetlen fiatalnak sem jutott eszébe itthagyni a szamócát. A barackért nem jönnek vissza. Vagy igen? Szapudi András 3 Tanácskozás a földnyilvántartásról . Csütörtökön a Földművelésügyi Minisztériumban agrogeodéziai tanácskozást rendeztek, amelynek résztvevői megvitatták a nagyüzemi földnyilvántartás és az egységes termőföld minősítési rendszer kialakításával kapcsolatos tennivalókat. Ladányi Jenő főmérnök hangsúlyozta, hogy ma már a korszerű gazdálkodás elengedhetetlen feltétele az üzemi földnyilvántartás. Kívánatos, hogy az állami gazdaságokban rendszeresített földnyilvántartás alapján az egész országra érvényes mezőgazdasági térképrendszer dolgozzanak ki. (MTI.)