Kisalföld, 1966. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

/ 1966. október 1., szombat Peets rejtély nélkül A NIKEX dicsérete Peets angol szó, a Budapesti Fémszerelvényáru-gyárban a hideg borzongatta az embere­ket hallatára. A név különös tolózárat­­ takar. Olyan külö­nöset, hogy a pesti gyárban a szerelők minden igyekezete el­lenére is csak minden negye­diket és harmadikat sikerült tökéletesre gyártaniuk. A Peets tolózár gyártási se­­lejtje Budapesten 25—30 szá­zalékos volt. Az elrontott zá­rak egy részét még meg lehe­tett javítani, de a rengetek fejtörés ellenére se boldogul­tak végérvényesen vele. A zárra pedig szükség volt, kül­földről rendelték, népgazdasá­gi érdek... A rejtélyes tolózár gyártá­sát az idén a Mosonmagyar­óvári Fémszerelvénygyárba irányították azzal, hogy már­­ 1966-ban 14 000 darabot kell legyártaniuk belőle. A nagy­részt NDK-ba szállítandó zá­rak értéke majdnem négy­millió forint, a gyár export­­termelésének 15 százaléka. Kísérlet éjfélig A szerelvény I. gyáregység­ben pár nap múlva mindenki tudta a furcsa nevű zár tör­ténetét. A pesti átadók még valamilyen fenyegetőféle kije­lentést is tettek: „Majd meg­emlegetitek azt, aki kitalálta!” Még mielőtt az első kudarcot elszenvedték volna az üzem forgácsolói, taggyűlést hívtak össze. Ezen határozták el, hogy a pártkongresszus tisz­teletére megfejtik a makran­cos zárat, sőt azzal toldották meg nehéz fogadalmukat: nem az év végére, hanem már ok­tóberre legyártják mind a 14 000-t. Szocialista brigádot szervez­tek a Peets kikísérletezésére. Azt kutatták a brigádban, miért olyan rengeteg a gyár­tási selejtje. Aztán azon töp­rengtek, mivel lehetne a drá­ga rezet helyettesíteni. Kovács Károly és társai éjfélekig kí­sérleteztek és dolgoztak ott­hon. A biztonságos gyártás törvényszerűségét keresték. Amikor elkészültek bonyolult számításaikkal, elektronikus számológépen ellenőriztették. Nem tévedtek. Kogresszusi örömök Amit a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár szerelvény I. üzemének lelkes kollektívá­ja vállalt — teljesítette. Máig leszállították az 1966-ra terve­zett összes zárat. A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat le­vélben dicsérte meg nagyszerű teljesítményüket. Azt, hogy a mosonmagyaróváriak állták a szavukat, s hogy a baráti NDK-ba szállított zárakkal nem vallott szégyent orszá­gunk. Nehéz napokat élt át a lel­kes kollektíva. A műszak alatt elrontott zárakat ingyenes „túlórában”­ javították ki. Az üzem blokkórája nem jelzi, mennyi fáradtság kötődik eh­hez a sikerhez. Ezért öröm a mosonmagyar­óváriak számára a kongresz­­szusra való készülődés. A munkában már megtették a magukét. Hogy minek tulaj­donítható ez a remek ered­mény? Az üzem vezetői és munkásai így válaszoltak: „Nem azért vállaltunk ne­hezet, hogy később kibúvónk legyen, ha nem teljesítjük. A tiszteletadás felelősséget pa­rancsol az emberekbe. Ez min­den, ami a sikerünket magya­rázza. — fi — Iker asztal — sikerasztal KEMPING -1967 Jócskán előrefordították a naptár lapját a Győri Lakatos és Fémtömegcikk-készítő Kisz Türr István utcai részlegében. A szövetkezet itteni kísérlet műhelyében már az 1967. évi kemping-modelleket készítik. Ezekkel az új cikkekkel vesz részt egyebek között a szö­vetkezet az új termék kiállí­táson is. Mielőtt azonban az újdonsá­gok bemutatásába kezdenénk, hadd említsük meg: a már „befutott” Rába-garnitúrá­ból (székek, asztalok) egy év alatt ötezer darabot készítet­tek és értékesítettek a szövet­kezet tagjai az ÁRTEX Kül­kereskedelmi Vállalat közve­­tésével. Rábából egyébként még mintegy három és fél ezer garnitúrára való rendelésnek kell eleget tenniük a­ győri la­jtosoknak ez év végéig. A mélyreható piackutatás eredményeként egy sor prak­tikus újdonsággal álltak elő a Győri Lakatos és Fémtömeg­cikk-készítő Kisz Türr István utcai részlegének újítói: Er­délyi Zoltán és Kulcsár László. A kempingezők ugyanis olyan asztalkáról álmodoztak eddig, amelynek felülete nagyobb a réginél, de ugyankkora helyen elfér, mint amaz. Így szüle­tett meg a Túra-család, a be­tétes asztalkával, a vendégasz­tallal együtt. A betétes asztal­­ felső lapja alatt jó arasznyira­­ egy másik lap is van (képünk I­kön jól látszik!), ahova szin­­t­­én rakodhat a háziasszony. I A vendégasztal alighanem­­ még nagyobb sikernek örvend­­ majd a kempingezők között ! Ez ugyanis iker asztal (néme­­­­lyek sikerasztalnak becézik!), és akkora a rakodófelülete, mint két egymás mellé állí­tott asztalnak. Különben olyan hosszúkás is. A vendégeket — ha már asztalunkhoz invitáltuk őket — illik leültetni. Erre is gondol­tak az újítók. Képünkön két­féle széket mutatunk be. (A harmadik nagy szék a bal ol­dalon csupán az arányok ked­véért áll ott.) Tehát bal olda­lon az előtérben karfás, tám­lásszék, jobbra pedig X-lábú, ugyancsak összecsukható szé­kek láthatók. Gyermekszékek­nek is becézik őket a szövet­kezetiek. Erősségüket bizo­nyítja azonban, az hogy száz­húsz kilós felnőtt próbálta ki az alumíniumból készült, szí­nes lenvászonnal behúzott szé­keket­ ­-k-) KISALFÖLD Határidő előtt Győrújváros és a szigeti vá­rosrész gázellátásának megja­vítását szolgálja a városi ta­nácsnak az a határozata, hogy 1966-ban ki kell cseréltetni a Rába utca régi, megrongáló­dott gázvezeték-hálózatát. A munkát megrendelte a Győri Gázműveknél, azonban a ki­vitelezők a Rába magas víz­állása miatt már a kezdet kezdetén megakadtak a mun­kával. Most, hogy a folyó visz­­szatért medrébe, a Gázmű szakemberei ismét megkezd­hették a közép- és alacsony­nyomású gázvezeték építését. A városi tanács a gázveze­ték cseréjére 940 000 forintot költ, és 300 000 forintot ad a Budai Nagy Antal utca és a Sütő utca sarkán építendő nyomásszabályzó-berendezés építésére és felszerelésére. A Gázmű építési részlegének dolgozói elhatározták, hogy a mintegy 900 méter hosszúsá­gú gázvezetéket a kijelölt ha­táridő előtt egy hónappal, no­vember 30-án átadják a fo­gyasztóknak. Profilírozzák az adókat Megváltozik a rádió műsorszerkezete­ jékoztassuk ország-világ ese­ményeiről, bővítsük ismereteit, művészi és szórakoztató mű­soraink pedig nyújtsanak a hallgatóknak élményt és ki­­kapcsolódást. A társadalom fejlődése a rádió elé is új fel­adatokat állít. Legfontosabb műsorfejlesztési feladatunk a következő években a három egyenértékű adó kialakítása. Ennek teljes megvalósítása többéves feladat, ezt csak fo­kozatosan, évről évre tudjuk végrehajtani. Ezután dr. Hárs István is­mertette a Kossuth, Petőfi és az URH-adók műsorszerkeze­tében bekövetkező változáso­kat. A szakemberek a három adó jellegének határozottabb kialakítá­sára törekednek. A Kossuth-adó profilja az eddi­giekhez képest nem változik. Továbbra is a „nemzeti fő­adó” szerepét tölti be., Jellem­zője az egész napot sűrűn át­szövő hírperiódusok, amelyek közé a különféle műfajú zenei művek és műsorok mellett legfontosabb politikai, ifjúsági és irodalmi adásokat helyezik el. A Petőfi adó jellege mó­dosul, a könnyű, szórakoztató és érdekes, rövid, információk javára változik. Naponta 95 perccel növekedik a Petőfi adásideje, délelőtt 10 órától folyamatosan sugároz műsort 23.15-ig. Az URH-adó távlat­ban elsősorban a zenei, iro­dalmi, tudományos és politi­kai érdeklődésében speciális igényű hallgatótáborhoz kíván szólni. Már az idén többször kerül műsorba magasabb szín­vonalú zenei, irodalmi, művé­szeti és tudományos program, és itt kapnak helyet kísérleti műsorok is. Az URH adásideje is növekszik naponta 60 perc­cel, az eddigi 18.30 helyett 18 órakor kezd. A műsor kilenc­tized része zene lesz. Lényeges változás történik az esti műsorszerkezetben. Az Esti krónikát az eddigi 20 óra helyett 19 órakor sugározza a Kossuth-adó, a Petőfi 20 óra­kor megismétli. Ehhez igazod­va a hírek több időpontja megváltozik, de változatlan marad a déli, 22 órai és éjféli híradás a Kossuthon; megszű­nik a Petőfin a 21 órás, de megamaradnak műsorzáráskor a 23 órai hírek. A Szabó család továbbra is kedden, 19,30-kor jelentkezik a Kossuth-adón. A Jó éjsza­kát, gyerekek! viszont átke­rül a Petőfi-adóra 19,54-es kezdettel. A rádiójátékokat és színházi közvetítéseket a hall­gatók kívánságára 20,30 helyett 19,30-kor kezdik. Több 30—40 perces rövid rádiójátékkal je­lentkezik mindkét adó. 22:00 órától mindkét adón túlnyo­mórészt zenei műsort sugá­roznak. A bevezetett módosí­tások nem érintik a rádió je­lenlegi műsorarányait, a zene továbbra is a műsor 65 szá­zalékát, a próza 35 százalé­kát teszi ki. A változások mindhárom adón október 17-én, hétfőn lépnek életbe. g. b. Tegnap délelőtt dr. Hárs Ist­ván elnökhelyettes a Magyar Rádió székházában sajtótájé­koztatót tartott a rádió mű­sorszerkezetében bekövetkező változásokról. Dr. Hárs István a többi között a következőket mondotta. — A két és fél milliónyi rá­dióelőfizető joggal várja el tő­lünk, hogy igényeit sokolda­lúan és jó színvonalon elégít­sük ki. Rádiónk fő funkciói­nak megfelelően frissen ta­ A mezőgazdasági tudomány és gyakorlat összefogása A magyar mezőgazdasági tu­domány, kutatás már régóta jó hírű a világban. Megany­­nyi új növényfajtával, állat­­tenyésztési tudományos ered­ménnyel szolgálta a gyakor­lati gazdálkodást A múltbeli eredmények és a mostani tö­rekvések egyaránt arra köte­lezik e tudományok művelőit, hogy lépést tartsanak az igé­nyekkel, s a legkorszerűbb el­méletekre, módszerekre tá­maszkodva gyarapítsák sike­reiket A terméshozam növelése A hazai mezőgazdasági ku­tatás legutóbbi tizenöt éves fejlődését többféle számszerű eredmény jelzi. 1951-ben ha­zánkban még csak 771 000, 1961-ben 3 000 000, az idén pedig kereken 8 000 000 hol­don termeltek nagyobb hoza­mú, nemesített a korszerű a­grotechnikai követelmények­hez jobban igazodó növénye­ket. Vagyis most már a szán­tóterület hozzávetőlegesen 90 százalékán olyan növényfaj­ták teremnek, amelyeket ku­tatók, tudományos intézetek nemesítettek ki, és a gyakor­lati szakemberekkel együtt honosítottak meg a közter­mesztésben. A növénynemesítés egyik legnagyobb sikerét a hibrid­­kukoricák elterjedése jelzi. Nagyrészt a növénynemesítés­nek köszönhető, hogy a leg­utóbbi öt évben Magyarorszá­gon a kukorica holdankénti terméshozama már 15 mázsa volt, viszont 1951. és 1960. kö­zött alig haladta meg a 12,5 mázsát. Az is a tudomány, a kutatók tevékenységét dicsé­ri, hogy az új cukorrépafajták elterjesztése révén most éven­te hozzávetőlegesen 40 000 tonával több cukor terem meg ugyanakkora vetésterületen, mint 8—10 évvel ezelőtt. A második ötéves tervben gyors fellendülés kezdődött a mezőgazdasági kutatásban, öt év alatt összesen 149 új nö­vényfajta került tudományos minősítő bizottság elé, és eb­ből 108 fajta 1962 óta, vagyis a legutóbbi három évben! Is­meretesek azok az erőfeszí­tések is, amelyeket a kenyér­gabona-termesztés korszerűsí­tésére új fajták előállítására és elterjesztésére tettünk. Az egyik hazai belterjes búzafaj­ta a Fertődi—293-as több év átlagában a köztermesztésben hol­dank­é­n­t 2 mázsával több terméssel fizetett, mint a ré­gebbi hazai fajtáik közül pél­dául a Bánkuti—1201-es. Nyitott kérdések A tények igazolják tehát, hogy a növénynemesítésben és termesztésben a sokéves erő­feszítések gyakorlati haszna már érvényesülni­­ kezd. Ám változatlanul nagy gond, hogy több tekintetben a kutatás s a nemesítés elmaradt a ter­melés igényei mögött, így pél­dául nincs olyan évelő pillan­gós takarmánynövény-faj­tánk, amely biztonságosan, bőven és jó minőségű termés­sel fizetnie. A nemesítők egyik fontos feladata, hogy eredmé­nyesen törekedjék új lucerna­fajták előállítására és elter­jesztésére. Másik jelentős gond, hogy a tudomány emberei mind­máig nem adtak választ olyan fontos átfogó kérdésre, mint például a szántóföldi növény­­termesztés komplex gépesíté­sének legjobb módszerei, technikai és szervezési for­mái. A mezőgazdasági kutatást irányító szakemberek vélemé­nye szerint a nagyüzemi ál­lattartás és állattenyésztés korszerűsítésében a tudomány számottevő részeredményeket ért el, de továbbra is felada­tokat meghatározó gond egy átfogó, az egész állattenyész­tést magába foglaló tudomá­nyos program kialakítása. Ar­ról van itt szó, hogy nem ele­gendő eredményeket elérni a kutatásnak egyik vagy másik ágában, hanem egyaránt szük­ség van a jó tulajdonságú faj­ták kialakítására, az istállók gépesítésére, a takarmányozás módszereinek tudományos megalapozására, az állati ter­mékek legkorszerűbb feldol­gozására — és így tovább. Összefogott kutatás Mint a tudományos élet bármely más területén, úgy a mezőgazdaságban is nagy je­lentőségűek az alapkutatások, örvendetes, hogy az utóbbi években kellő figyelmet for­dítanak rájuk, remény van a tudományos ágazatok ered­ményes együttműködésére. Ma már elismert tény ugyanis a tudományos köztudatban, hogy például a növénynemesítők nem nélkülözhetik a geneti­ka, a botanika, a kémia meg­állapításait, vagy az állatte­nyésztés kutatói vajmi kevés­re juthatnak a biológia, az örökléstan tudományában fel­tárt ismeretek nélkül. A mezőgazdasági tudomány programjában fontos helyet foglal el a kutatások eredmé­nyeinek népszerűsítése, elter­jesztése a mindennapi gazdál­kodás gyakorlatában. Ezt a célt szolgálja például a Föld­művelésügyi Minisztérium ki­adásában évenként megjelenő könyv, amely a mezőgazdasá­gi kutatások főbb eredményeit ismerteti, azokat, amelyeket az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek szinte egyik évről a másikra már hasznosíthatnak. Az idén már a kutatás eredményeit — üze­mi kísérletek alapján — gaz­daságossági számításokkal is kiegészítik, hogy ily módon a tudományos vívmányokat köz­érthetőbbé, gyakorlati alkal­mazásukat vonzóbbá tegyék. A Minisztertanács 1964-es határozata alapján megkez­dődött a mezőgazdasági szakta­nácsadó-hálózat kialakítása. Elsőrendű célja a tudományos eredmények szervezett és ha­tékony gyakorlati bevezetésé­nek elősegítése: sajnálatos, hogy mindez elég lassan vá­lik valóra, jórészt azért, mert sokan még nem ismerték fel a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának jelentőségét. A tájegységenként elhelyezkedő mezőgazdasági kísérleti inté­zetek jó módszereket, eljárá­sokat dolgoznak ki, és ezeket eredményesen megvalósítják több állami gazdaságban, ter­melőszövetkezetben. Érdemes arra bíztatni minden gazdasá­got, hogy tanulmányozzák, kí­sérjék figyelemmel ezeket a módszereket. Hasznos lenne például, már ma is erre al­kalmas szakembernek a gaz­daságokban külön megbízatást adni. Az erők összpontosítása A gazdaságirányítási re­form előkészítésével párhu­zamosan a mezőgazdasági ku­tatás irányelveit is kidolgoz­zák. Közülük néhányat ér­demes megemlíteni. A következő években az a törekvés érvényesült, hogy a­­mezőgazdasági tudomány és kutatás művelői átfogó, komp­lex témákon dolgozzanak, és a tudományos közösségek min­den részletre kiterjedően a gyakorlati feladatok megoldá­sát segítsék. Teljesen nyilván­való, hogy ezt a feladatot csak oly módon lehet megvalósíta­ni, ha az eddigieknél rend­szeresebb, „hétköznapibb” kapcsolat alakul ki a tudósok, kutatók és a gyakorlatban dol­gozó mezőgazdászok, állatte­nyésztők, gépesítési és más szakemberek között. Fontos része a tudományos programnak a szellemi és anyagi erők összevonása a legfontosabb és legnagyobb témák kidolgozására, megol­dására. Hiszen a siker — éppen egy-egy tudományág sokrétű­sége miatt — nagyrészt at­tól függ, hogy a rendelkezésre álló erőket mennyire össz­pontosítjuk a gyakorlat szem­pontjából legfontosabb té­mákra. Mindjárt hozzátehet­jük: gazdasági okokból is ez a kívánatos, mert a kutatási program megvalósítására szá­mottevő összegeket áldoz a népgazdaság. Ez a befektetés csak akkor kifizetődő, ha a tu­dományos vívmányok a szán­tóföldön, a kertészetben vagy az állattenyésztésben nagyobb értékű termeléssel kamatoz­nak. (Horváth László) Leleplezték két tudós mellszobrát A kémiai tudományok nagy magyar úttörője, dr. Varga József és dr. Zemplén Géza akadémikusok halálának tize­dik évfordulója alkalmából a Budapesti Műszaki Egyetem Tanácsa, tanári kara pénteken emlékülést tartott. Ezt köve­tően leleplezték a két tudós mellszobrát, amelyet az egye­tem aulájában, az egykori pro­fesszorok galériájában helyez­tek el (MTI.) *_

Next