Kisalföld, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Fagybrigádok Intelem a menesleméte is Az építők jobb kezének, az É. M. Építőanyagipari Szállí­tási Vállalat — közismert te­ttén az ÉPFXJ — győri üzem­egységének tél­fogadásáról Kálmán Viktor főmérnök, nyi­latkozik: — Teendőinket már a nyár végén felmértük a tizenöt ki­rendeltségünkön és Győrött is központunkban. Az ÉPFU 4. számú üzemegysége Győr­­■Sopron, Komárom, Vas, Veszp­rém és Zala megyében bonyo­lítja le az építőipari anyag­­szállításokat.­­ Mivel kocsijaink éjsza­kánként „csillag­garázsban"­ állnak, a fagyok beálltával el­sősorban a motorok jó mű­szaki állapotának a megőrzé­se fontos. — Kirend­el­tséges rakon már megszerveztük a 3—10 tagú fagybrigádokat. Tagjaik estén­ként ellenőrzik, hogy a moto­rok hűtővizét leengedték-e? Előfordult már, hogy a gépko­csivezető feledékenysége mi­att a megfagyott víz szétre­­pesztette a motorházat. — Ezek a fagyban gáz-tagok jóval korábban kezdik regge­lenként a munkát a többiek­nél. Előmelegítik a gépkocsi­kat. Ha kell, az arra a célra szerkesztett gázolajos melegí­tőkkel. Feloldják a sebesség­­váltók olaját... — Ugyancsak a „fagyosok” megtisztítják, járhatóvá teszik a telephelyeken az utakat.­­ Az egyéb részlegeinknek is sok a tennivalójuk ősszel, tél kezdetén. Üvegeznek, szige­telnek, megvizsgálják, kijavít­ják a melegvíz-bojlerokat. Ahol ez még nincs, ott üstöket állítanak be. Az oktatótiszt külön foglal­kozáson hívja fel a tél ve­szedelmeire a gépkocsivezetők figyelmét. A közlekedés szem­pontjából e téleleji időszak a legveszélyesebb. Olyankor még szabadon vezetnek a sofőrök, még nem szokott hozzá a ke­­zük-lábuk, egész idegrendsze­rük a csúszós, nyálkás, első­havas utakhoz.­­ A menetlevélen külön rá­bélyegzéssel figyelmeztetjük gépkocsivezetőinket: „Vigyá­zat, köd van!” „Csúszós az út!” stb. A télre készülődés azonban nemcsak műszaki vonatkozás­ban fontos. Amíg nincsenek áthatolhatatlan hó- és szívaka­dályok, addig zavartalanul kell működnie ennek a hatal­mas szállítószervezetnek Trattner Miklós, az ÉPFU fő­diszpécsere az előszállítások­ról mondja: — Napjainkban az építőipar már nem idénymunka, hanem folyamatos üzem. Ennek meg­felelően kell a különböző munkahelyeket állandóan épí­tőanyaggal ellátnunk. A nagy hidegben vagy olvadáskor azonban sokszor hetekig nem lehet használni a homok- és kavicsbányákat, megfagynak, vagy sártengerré változnak.­­ Éppen ezért az építőiknek és nekünk (végeredményben az egész népgazdaságnak!) ér­deke, hogy még a rossz idő beállta előtt élő szállítások ré­vén elegendő anyagot halmoz­zanak fel a tárolóhelyeiken, építkezéseken. Az előszállítá­sok egyik legfőbb szorgalma­zója immár évek óta az É. M. Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat vezetősé­ge. Példaként említhetem azok előtt, akik nem használják ki a kínálkozó alkalmakat. A győri építőktől már megvan a rendelésünk: 3000 köbméter salakot kell Mosonmagyar­óvárról Győrbe szállítanunk. Bányáinkból pedig kétszer ennyi kavicsot — ugyancsak a központi tárolóba. ■— Hasonlót a Vas megyei Állami Építőipari Vállalatról elmondani nem tudok. Mi fel­ajánlottuk, hogy az alacsony vízállás idején viszünk oda ka­vicsot a sárvári Rábaszigetről. Nem küldtek rá rendelést. Most kellene a kavicst, vi­szont magas a víz, sok eső esett. — Az É. M. Komárom megyei Állami Építőipari Vál­lalat sem tavaly, sem az idén nem keresett fel bennünket az előszállítások dolgában. Vi­szont­ ez a vállalat a tervét sem teljesítette... Jó például említem ellenben a Veszprém megyeieket: Győrzámolyról 6000 köbméter kavicsot ren­deltek nemrégiben; e hónap közepén még 7000 köbmétert, hogy a folyamatos építkezése­ken ne legyen anyaghiány.­­ A folyamatos és gyors anyagszállítást sokszor aka­dályozzák a lelőhelyek és az építkezések rossz útjai. Azon­ban ha idejében gondoskod­nak az építők az anyagszállí­tásokról, nem probléma az építkezés folytatása. (Kulcsár) Nyilatkozat a pozsonyi repülőgép-szerencsétlenségről Prága (CTK) Csehszlovák szakemberek nyilatkozatban hangoztatták, hogy a Pozsony melletti repü­lőgép-szerencsétlenséget sem­miképpen sem idézhette elő a gépen szállított rádióaktív jód. Teljesen kizárt az, hogy a gyógyászati célokat szolgáló izotópokból származó jelenték- j­­esen sugárzási adag bármilyen­­ formában befolyásolta volna a gép műszereit vagy a pilóta­­ szervezetét. A rádióaktív sug­­gárzás különben sem azonnal hat — rövid idő alatt is csak nagy mennyiségű sugárzás hat­hat, például egy atomreaktor felrobbanásakor kiszabaduló mennyiség. Világszerte évek óta szállítanak radioaktív izo­tópokat anélkül, hogy a sze­mélyzet vagy az utasok életét veszélyeztetné­ . Ezért teljes képtelenség a katasztrófa­ okait összefüggés­be hozni a rádióaktív jód szál­lításával. (MTI.) ÚJABB FONTOS ÁLLO­MÁSHOZ érkezett a műked­velő művészet legifjabb ága, az irodalmi színpad. Tizen­négy együttes, mintegy száz művészeti vezető és szakem­ber jelenlétében vasárnap es­te fejeződött be Kaposváron az irodalmi színpadok országos találkozója. Tizennégy műsor, s csak­­n­em ugyanennyi téma, szer­kezeti­ és formai sajátosság; ez az első észrevétel a három­napos találkozó programjában. A sokféleség azonban nem zárja ki a hasonlóságot, bizo­nyos műsortípusok rokonságai sem. A csoportokat ugyanis a rendezők — a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet és a Somogy megyei Tanács — úgy válogatták ősz­ire, hogy a műfaj legfontosabb új törekvéseit felmérhessék. Ilyenformán a hosszabb zenés irodalmi összeállításoktól a különböző irodalmi színpadi kis formákig (például irodal­mi paródiák, irodalmi presz­­szó műsorok stb.) sok érde­kes új kísértetnek lehettünk tanúi a bemutatókon. Vala­mennyire jellemző, hogy a műsorokat komplex módon — az Irodalmi anyagot a társ­művészetekkel együttes fel­dolgozásban — állították szín-­­padra vagy pódiumra. Ez az összetettség volt ennek a ta- l lálkozónak a legjellemzőbb vo­nása. Sokan megállapították, hogy végre túljutottunk a merev, „hagyományos” pódiumfor­­­­mán, amely hovatovább in­­­­kább elriasztotta, mint von­­­­zotta, a közönséglet. A győri I együttes viszont alaposan­­ megcáfolta ezt a véleményt.­­ Műsorukkal bebizonyították, hogy nem az oratóriumszerű­­ formában volt a hiba, hiszen­­ jól megválasztott irodalmi anyaggal, hozzáértő szerkesz­­t­­éssel és tehetséges előadó­­i gárdával nagyszerű, komplex , pódium-előadást lehet nyújta­­­­ni.­­ HIVATALOSAN nem rang­­­sorolták a részt vevő együtte­­­­seket, azonban megítélésem szerint a Győri Ifjúsági Iro­dalmi Színpad „Végek dicsé­rete” című műsorának előadá­sa­­— dr. Perédy László ren­dezésében — a legszigorúbb értékeléssel is a három leg­jobb közé sorolható. Irodalomtörténetünk, hagyo­mányaink egy hősi korszakát, s a XVI—XVII. század költésze-­i lét­­ér muzsikáját idézi a „Vé­gek dicsérete”. S a műsor szerkesztése, a versek kitűnő értelmezése és előadása, a korhű muzsika és a költemé­nyek­­ tökéletes hangulati egy­sége ig­azi élménnyé avatta ezt az összeállítást. A zenekar muzikalitása s a verdmondók kivételes beszédk­ul­tú­rája kü­­­­lön is szót érdemel ebben a­­ produkcióban, amely a mos­toha színpadi föltételek elle­nére is méltán vívott ki egy-­­­értelmű­ elismerést. A másik, Győr-Sopron me­gyei résztvevő, a Mosonma­gyaróvári Agrártudományi Fő­iskola I­rodalmi Színpada egyike az új utat, az új kifeje­­­­zési formákat kereső együtte­­­­seknek. „Sáros szivárvány” cí­­­­mű összeállításuk témája (a­­ rendező: dr. Bánlaky Pál) a mai fiatalok élete, szerelme, s a mai fiatalok problémái. Előadásukat kifejezőerőben gazdag forma, az irodalom, a zene és a tánc eszközeinek egysége, őszinte hang, művé­szi tömörítés, gondolatgazdag­ság jellemzi. A sok jó vonás­­ ellenére megoszlottak a véle­­­­mények róla. A közönség egy­­ kisebb részétől távol áll en­­­­nek ,a műsornak a bátor hang­vétele, merész, új formája. A­­ modern muzsika hangzataitól ■ is sokan idegenkednek, jólle­het erről sem a zenemű, sem a hangszerelés nem tehet. Milyen tapasztalatokat szűr­­hetünk le a kaposvári talál­kozó után? A LEGIFJABB művészeti ág jelentős utakon jár az utóbbi években. Tartalmi vál­tozatosság, formai sokféleség jellemzi. Találkoztunk jelen­tős színvonalbeli különbségek­kel, azonban több együttes már az amatőr előadóművészet csú­csaira is eljutott. A találko­zón meglepetésekben sem volt hiány. A Vas megyei ezer tel­kes Őriszen­tpéter együttese megkapó, pantomimikus iro­dalmi­ összeállítással, ugyan­akkor egy szegedi együttes gyenge és terjengős produk-­­­cióval szerepelt. Általában­­ elég gyakori még a szerkesz-­­ tési hiba, a hosszú műsor. A hallgatóság viszont még kev­­­vés. Ezért a közönség táborát­­ kellene szélesíteni a jövőben; jó, változatos, bátor hangvé-­­ telű és mai témájú irodalmi színpadi műsorokkal. W. E. : Mimi színpadok találkozója Kaposváron fej­et. A megyei Oktatási Tanács ülése Képzés, szakképzés A tegnap délelőtti ülés két összevont napirendi pontjá­nak előadója Szaló Lajos vb elnökhelyettes, a megyei Ok­tatási Tanács elnöke volt. Be­számolója első részében a je­lenlegi adatokat ismertette: eszerint megyénk száz, általá­nos iskolát végzett tanulójá­ból S3 folytatja tanulmányait középiskolában vagy szak­munkásképző intézetben. A népgazdaság igényeinek megfelelően alakul a továb­biakban is a különböző isko­latípusok aránya. Középisko­lai szinten további eltolódás következik a szakközépiskolák javára, e gimnáziumokban viszont nő a tagozatos osztá­lyok száma. (Ez utóbbi készít­­ fel elsősorban a felsőoktatási intézményekben való tovább­tanulásra, bár a szakközépis­kolát végzettek legjobbjai is bejuthatnak az egyetemeikre, főiskolákra.) A későbbiek­­során Szaló Lajos az iskolareform követ­kezetes végrehajtásának anya­gi és személyi feltételeiről be­szélt. Megyénkben az utóbbi években jelentősen nőtt az óvodai férőhelyek száma, új általános és középiskolai tan­termekkel, tanműhelyekkel bővültek iskoláink. A közelmúlt eredményei sem oldották meg azonban teljesen a tanteremhiány, az óvodai férőhelyek egyenlőtlen elosztásának problémáját. (Egyébként az óvodás korúak 58 százaléka jár megyénkben óvodába, szemben az orszá­gos 46 százalékkal.) Majdnem másfélszáz a tanításra alkal­matlan, szükségből használt tantermek száma, mintegy negyven középiskolai tante­rem megépítése szükséges a túlzsúfoltság, a vándorosztá­lyok megszüntetésére. A személyi feltételekről szólva Szaló Lajos elmondot­ta, hogy aránylag magas (81 százalék) a szaktanárok ará­nya a felső tagozati oktatás­ban, azonban a szaktanár ál­tal tartott órák az összes óra­számnak mindössze 58 száza­lékát adják. Az arányt első­sorban az „eldugott" községek statisztikája rontja. A szolgá­lati lakások, a pedagógusok­nak nyújtott kölcsönök helyes elosztása (az idén már 47 pe­dagógus kapott kölcsönt la­kásépítésre) sokat enyhíthet e gondon.­­ A továbbiakban ismmertette a közeljövő oktatással össze­függő beruházásait, majd a jövő tanév beiskolázására vo­natkozó terveket, adatokat. (Ezekre rövidesen visszaté­rünk.) A beszámolót követő vitá­ban néhány felszólaló a szak­munkásképzéssel és a szakkö­zépiskolák kérdésével foglal­kozott. (Ennek eredményeként a megyei Oktatási Tanács leg­közelebbi ülésének első napi­rendi pontja a szakmunkás­képzéssel fog foglalkozni.) A vitában felszólalt dr. Benczédy József, az Országos Oktatási Tanács titkára, aki az oktatás tervezésének, szer­vezésének szükségességéről beszélt. A vitát Boros Dezső osztályvezető, a megyei Okta­tási Tanács titkára foglalta össze, majd Szaló Lajos vála­szolt a vita során feltett kér­déseikre. A napirend harmadik pont­jaként Takács János osztály­vezető-helyettes az Országos Oktatási Tanács legutóbbi ha­tározatát ismertette, mely a szakmunkásképző iskolát vég­zettek továbbtanulási lehető­ségeivel foglalkozik. Nevezete­sen azzal, hogy a szakmun­kásképző után a tanulók fel­vételi vizsga eredményétől függően a szakközépiskola­­második-harmadik osztályá­ban folytathatják tanulmá­nyaikat, az emelt szintű szak­munkásképzésben részesültek viszont felvételi vizsga nélkül két év alatt szakközépiskolai érettségit szerezhetnek. M. *­. Téli lábbeli importból Sokszor volt bírálat tárgya, jó szőrmebéléses, műanyag bo­rítású, női, rövid­­szárú hé­­j csizma. A csizmákba ugyanis­­ beszivárgott a hójé, elázott a­­ talpuk. Az Észak-dunántúli Cipő­­nagykereskedelmi Vállalat tá­jékoztatása szerint a kereske­delmi szakemberek az idén az áru szépsége mellett már ala­posan megnézték a minőséget is. A kifogásolt lábbelik he­lyett jó minőségű téli cipőket­­ és csizmákat rendeltek a ma-­­ gyár és a külföldi cipőipartól. A múlt hét végén érkezett Győrbe Csehszlovákiából egy áruszállítmány, mely 15-féle női és gyermek hócipőket, gu­micsizmákat tartalmazott.­ Ezekből 15 százalékkal többet rendelt a vállalat, mint a múlt esztendőben. Tavaly a vásárlók által hiá­nyolt cikk volt a fényes, fe­kete, női gumicsizma. Ebben az évben csehszlovák import­ból pótolta a hiányt a nagyke­reskedelmi vállalat. Ugyan­csak csehszlovák gyártmány a „Szibéria” elnevezésű női, szőrmés gumicsizma és hó­cipő is, ezekből szinté­n több van a boltokban, mint tavaly. A férfiak számára a Szov­jetunióból érkezett többféle gumicsizma. Tavaly 23 000 pár rövid szárú, női bőr- és mű­bőrcsizmát kapott a vállalat Ez a mennyiség kevés volt, ezért az Észak-dunántúli Ci­pő-nagykereskedelmi Vállalat az idei télre 35 000 pár, több­féle színű és szabású csizmát rendelt a magyar ipartól. T9W­, «recemfeer L. «síitörtoft VIETNÁMÉRT A vietnami nép szabadság­harcával mélységesen együtt­érez megyénk lakossága. A leg­nagyobb rokonszenvel kíséri a hős nép küzdelmét az agresz­­szorok ellen. Együttérzésének nemcsak szavakkal, hanem se­gítségével is tanúbizonyságát adja. Megyénkben a bogyoszlói Békéért Termelőszövetkezetből indult ki nemrég a példamu­tató kezdeményezés: anyagi se­gítséget nyújtani Vietnam hős népének. A bogyoszlói termelő­szövetkezet 5000 forintot aján­lott fel. Példáját a megye ter­melőszövetkezetei követték és követik. . A csornai járásban a szili Győzelem Termelőszövetkezet 8000, a szanyi Dózsa, a farádi Felszabadulás, a kónyi Hala­dás 5000—5000, a páli Béke 4000 forinttal járult hozzá a vietnami nép megsegítéséhez, s anyagi erejükhöz mérten, a többi termelőszövetkezet is készségesen segíti a harcoló Vietnamot. A járásban eddig 32 tsz-től összesen 87 000 forint gyűlt össze, azaz indult el út­jára az Országos Béketanács­hoz, hogy az ország lakossá­gának adományaival együtt ezt az összeget is eljuttassa ren­deltetési helyére. A soproni­­ járás termelőszö­vetkezetei is szép példáját mu­tatják a szolidaritásnak. A lövői és a szakonyi termelőszö­vetkezet 20 000—20 000 forintot, a nagycenki termelőszövetke­zet 15 000, az újkori 11 000, a fertőhomoki 8000 forintot aján­lott fel. Megyénk többi járásá­ban is visszhangra talál­t a vietnami nép anyagi támoga­tásának mozgalma. A termelő­­szövetkezetek tagsága színes- lélekkel adja, ami tőle telik. Színes-lélekkel mert az adományok mellett kifejezték például a mosonmagyaróvári járásban, ahol a népfront ak­tívái személyesen keresik fel a termelőszövetkezeteket és be­szélgetnek a vietnami nép anyagi támogatásának jelentő­ségéről, hogy tisztában vannak vele: a vietnami nép a mi bé­kénkért is harcol. A vietnami nép ügye megyénk lakosságá­nak ügye lett: pártnapokon, gyűléseken, beszélgetések al­kalmával sokféle módon kife­jezik szolidaritásukat Vietnam harcoló népe iránt. Szép példáját adja ennek a győri nyomda is, amelynek dol­gozói vietnami műszakban vál­lalták a Hazafias Népfront me­gyei Bizottsága által kiadandó levelezőlapok elkészítéséit. A levelezőlapok terjesztéséből befolyt összeg is a Vietnami nép megsegítését célozza. A terjesztést a megye diákjai, a földművesszö­vetkezett­ boltok és a kereskedelmi vállalatok dolgozói vállalták. A levelező­lapokat a művészek társadalmi­­ munkában készítették el szoli­­idaritásuk kifejezéseképpen. 1 v. gy. Miért nem szerepel a győrszentiváni kórus?­ ­ Az elmúlt nyáron ezüstko­­szorús minősítést ért el a győrszentiváni földművesszö­­vet­kezeti kórus. Az elismerés annak a következetes és szor­gal­mas munkának eredménye, amellyel hangversenyről hang­versenyre javították előadó­­készségüket. Ezért olyan meg­lepő, hogy a siker óta nem hallottunk róluk. Válságba ju­tott talán a szép reményekre jogosuló énekkar, vagy na­gyobb lélegzetű mű betanulá­sával foglalkoznak? Kérdésünkre Kulacs Béla, a kórus karnagya válaszolt: — Válságról szó sincs, sőt a minősítési hangversenyen el­ért sikerünk óta húsz fiatallal gyarapodtunk. Lelkesek az idősebb kórustagok is, és most már a szólamok hangszíne is kiegyenlített. Szereplésre azonban a próbák ellenére sincs lehetőségünk a községi művelődési ház külső- belső tatarozása miatt. Jó volna, ha még a tél beállta előtt elké­szülne a munka... Ez a „jó volna” — nagyon sürgetően, hangzik, és valóban fontos lenne, ha a megyei hangversenyek előtt otthon is felmérhetnék a kórus erejét, képességeit. Másodikként új műsorterve­zetünket, a „Hazám, hazám...” — ciklust említi a karvezető. Oper­áriák és kórusrészletek mellett hazafias költészetünk legszebb darabjaiból akarják összeállítani azt a műsort. Ki­vitelezésben az irodalmi szín­, padok produkcióihoz hasonlít majd, azzal a különbséggel, hogy szólóhangszerek helyett a „vox n­umana” jut szóhoz Az irodalmi részben a helyi irodalmi színpad tagjai mű­ködnek közre. Érdekes terv, követésre buz­dít. Addig is, amíg a fenti mű­sor megvalósul, klasszikus és mai magyar szerzők műveit tanulják, köztük mozgalmi dalokat is. Nagyon tetszett, amit beszélgetésünk befejezé­seképpen mondott Kulacs Bé­la: — A próbátok hangulata olyan, mint egy klubdélutá­né. A „hivatalos” próbarend mellett a rögtönzéseknek is he­lyet adunk, és részben ennek a következménye, hogy név­nap vagy születésnap alkal­mával köszöntők és szerena­­dók hangzanak el. Családiassá, kedvessé teszi ez az összejö­veteleinket, és ezt a célt szol­gálják a táncos találkozók is, amelyeket az elmaradt szerep­lések ellensúlyozására, az ösz­­szetartozás ápolásaként ren­dezünk. R. E. Kupa-előkészületi mérkőzések Szerdán délután és este az Elektromos Latorca utcai pá­lyáján kupa-előkészületi mér­kőzésekre került sor. Először a portugál Braga elleni visz­­szavágóra készülő Győr já­t­­szott a Vasas második csapa­tával, majd az olasz Interna donale elleni viszavágóra ké­szülő Vasas nemzetközi mér­kőzésen az osztrák Schwarcz- Weiss Bregenzzel mérte össze tudását. Vasas 2—Győr 2:1 (0:0). Vasas—Bregenz 2:0 (2:0)

Next