Kisalföld, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967. február 1., szerda „Az utca és te...“ Előadások gyermekeknek A BM Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a héten megkezdte a KRESZ oktatását a megye általános iskoláiban. Az előadásokat kizárólag azokban az osztályokban szervezik meg, amelyekben a művelődésügyi miniszter utasítása szerint nincs KRESZ-oktatás, tehát az ötödik és nyolcadik osztályokban. Az iskolák közül is azokat válogatják ki a szakemberek, amelyek egyes vagy kettes számjeggyel jelölt útvonal mellett vannak. Húszperces előadásokban a közlekedés legelemibb, a gyalogosokra vonatkozó szabályait ismertetik, majd bemutatják a gyermekeknek „Az úttörőjárőr dala” , „Az utca és te” és a „A kerékpár” című gyermekfilmeket. ■ Az egy tagra jutó jövedelem 43 000 forint A szövetkezet tagjai anyagilag is megtalálták számításukat Az egy tagra jutó átlagos jövedelem 1966-ban 43 000 forint volt. Egy munkaegység 97 forint 31 fillért ért. Bár hihetetlennek tetszik, de gyakran értékesítési gondokkal küzdött a szövetkezet.. A hal gyorsan romlik, és ki- Szerszámok kórusa A kétszázhatvan négyzetméteres szerelőcsarnok, a vas és az acél hangversenyterme. Dohog a basszus, csilingel a szoprán, zetig-zúg a szerszámok éneke. Az emberi szó gyengének bizonyul itt, Makó László műhelyfőnök meg sem kísérli a beszédet. A faliújságra mutat, jelezve, hogy ott minden kérdésemre választ kaphatok. „A Lajta-Hamsági Állami Gazdaság Lajta-pusztai szocialista szerelőbrigádja munkaversenyre hívja ki a kerületek gépjavító munkacsapatait...” A többi között: „ ... vállaljuk, hogy az igazgatóság által kiadott géptípusonkénti óranormák, az erő- és munkagépek javítására szánt órák számát tíz, illetve öt százalékkal csökkentjük. A határidőnél (február 25.) négy nappal előbb befejezzük a javítást stb.”. A kihívást minden javítóbrigád elfogadta a gazdaságban. Igenlő válaszaik itt láthatók a faliújságon. A fekete tussal rubrikázott rajzlap mellett, amelyen feltüntették a szeretők névsorát s az egyénenkénti vállalást. — Most már kevés van hátra — mondja a műhelyfőnök. — A mai napig a munka kilencvenöt százalékát elvégeztük. A javításra bevonult negyvennégy traktor közül harmincnyolc már a gépparkba költözött. Egysovány hét múlva megkezdődhetne a tavaszi munka. Rajtunk nem múlik. A főgépész, Baranyai Ferenc figyelemre méltó adatot említ, mégpedig: az átlagon felüli alkatrész-felújítással eddig 65-70 000 forintot takarított meg a brigád. Amikor az említett vállalást tették, huszonkilencen tartoztak a munkacsapathoz. — Most hattal kevesebben vagyunk — mondja Aranyosi Imre brigádvezető. — Azóta ketten nyugdíjba mentek közülünk, négy fiatal társunk pedig honvédségi zubbonyra cserélte fel az overallt. A munkaerő kevesebb, az erőgép viszont több, mint tavaly volt. Ennek ellenére nincs fennakadás. Minden úgy sikerült, ahogy kigondoltuk, ahogy akartuk. „Olcsóbban, jobban, hamarabb”. Ez volt a cél Ezért indítottuk a versenyt. Megtettünk mindent, ami erőnkből tellett. Ami gép a tavaszi munkához kell, már elkészült. Simítók, ekék, tárcsák glédában. Jelenleg a szénabetakarító gépeknél tartunk. A műtrágyaszórókat decemberben kijavítottuk. Ezekkel januárban elvégezték a fejtrágyázást. Egy sem jött vissza közülük a műhelybe. Az erőgépeik „gyógyításában” a traktorosok is segítkeznek. Ki-ki a saját gépénél. Itt jegyzem meg, hogy a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár 1966. augusztus 17-én versenyt hirdetett az általa készített UE—28 és a D—4—K „A” és „B” gyártmányú traktorok kezelői részére, tíz-tíz díjjal. A húsz helyezés közül tizet a Lajta-Hansági Állami Gazdaság traktorosai értek el. E hét csütörtökén utaznak a fővárosba, hogy átvegyék az ajándéktárgyakat. A tíz gépes közül négy Lajta-pusztai. Az utolsó Del—K traktoron, a helyezést nyert Zsupán István gépén ma végeztéti el a javítanivalót. A 29 éves „veterán traktoros” (még Hofherren kezdte 1951-ben ugyanitt) elégedett a D—4—K-val. — Csaknem 4000 holdat szántottam, disztillereztem vele. Jól bírta. Tavaly csak egyszer hoztam 4-es számú szemlére, és egyszer volt valami kis hiba a hűtőjével. Pedig dolgoztam vele két műszakban, nyújtott műszakban... Mind a négy D—4—K traktort Aranyosi Imre javította Zsupán gépéről ennyit mond: — Elégedett voltam a kezelőjével. A munkagépek „szakorvosa”, Guttmann István 28 éves szerelő, kovácsmester. Lovat is patkól, ha kell, de nagyobb gyakorlata van az eke vagy a gyűrűshenger javításában. — Különösen az ekékkel volt sok dolgom az idén. A késői mélyszántások (tsz-eknek is segítettek a traktorosaink) kissé megviselték őket. A géppark katonás rendje elismerést érdemel. Erőgépek, munkagépek sorakoznak, köztük nyolc kombájn. A szocialista brigád épített itt mindent. A parkot, a gumiraktárt, a fürdőt, személyenként 13 óra társadalmi munkát végeztek tavaly. Itt lesz a szemle. Addig a szerelő nem tud igazán gyönyörködni a munkájában, míg itt nem áll valamennyi gép lefestve, mintha új lenne. Jó érzés elnézegetni... A szerelőcsarnokból és a hét javítóműhelyből kihullik a szerszámok karéneke. (Szapudi) Közgyűlés a halászoknál A Győri Előre Halászati Termelőszövetkezetben kedden tartották meg a 21. zárszámadó közgyűlést. Ünnepi hangulatban kezdődött. Sokan a legutóbbi közgyűlés óta nem is találkoztak. A tagság négy megye területén é. Ezért örömmel szorították meg egymás kezét a rég nem látott barátok, kollégák. Vida András, akit nemrégen választottak meg elnöknek, és az egyik legjobb halász volt, tartotta meg a vezetőség beszámolóját. A szövetkezet tagjai évről évre magasabb tervvel dolgoznak. Eddig minden esetben túlteljesítették a felemelt terveket is. Huszonhat vagon hal 1965-ben a Győri Előre Hisz tagjai 23 vagon halat fogtak a Kisalföld vizein. Rekordteljesítmény volt. Ezt követően megemelték a tervet. 1966-ban ezt is túlteljesítették: 26 vagon halat fogtak, ami 137 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Az egy halászra jutó átlagos halfogás 44 mázsa volt. Hét mázsával emelkedett az előző évhez képest. Kedvezően hatott a jövedelem alakulásában a melléküzemek munkája is. öt melléküzem A Győri Előre Halászati Termelőszövetkezetnek öt melléküzeme van: két gombüzem, egy halászcsárda, egy keszegsütő és egy táptakarmány - készítő üzem. Mindegyik túlteljesítette tervét. A gombüzemek például tízmillió divatos gombot gyártottak 1966- ban. A kereskedelem ennél többet is átvett volna. A halászcsárdában megforduló vendégek csak halból 32 936 adagot fogyasztottak el. A keszegsütő csupán nyolc hónapon keresztül működött, mégis egy vagon halat értékesített. A szövetkezet halászai nemcsak kifogják a halat a fogakból, hanem telepítenek is. Évenként százezreket költenek erre a célra. Politikai és nemzetközi szempontból is fontos akció volt a Fertő taván végzett ismételt haltelepítés Angolnát és más halfajtát is telepítettek az osztrák és magyar érdekeltségű tóba Jonosén nyáron, azonnal értékesíteni kell. Ez adta az ötletet a tartósító részleg létesítésére. Ennek tervei készek, az anyagi eszközök is rendelkezésre állnak, s előreláthatólag még ebben az évben a kivitelezés is megtörténik. A szövetkezet emellett a jövőben is szívesen áll a vásárlók rendelkezésére. Saját boltjainak ellátása mellett más üzleteknek, elsősorban a vendéglátó iparnak is ad halat. Csupán helyet kérnek A beszámoló és a felszólalók is érdekes gondolatokat fejtegettek a jövőt illetően, egyebek között halásztanfolyamok szervezéséről és halásztanulók szerződtetéséről. A szövetkezet, különösen Győr ellátásához kíván segítséget nyújtani a következő években. Szívesen építene például még egy halászcsárdát, akár vízparton, a belvárosban vagy azon a helyen, ahol azt a helyi szervek kívánják. Sokan beszéltek a közgyűlésen az ipari szennyeződésekről. Bár a szövetkezet kártérítési idényeinek, a bíróságok általában helyt adnak, mégsem nyugodtak. A folyók élővilága természeti kincs. Olyan érték, amelyet meg kell őrizni az utókornak. AZ érvényben lévő rendelkezések ellenére sem megnyugtató a helyzet Gondoskodás az Öregekről AZ elmúlt év krónikájához hozzátartozik még, hogy a szövetkezet a támogatásra szoruló öregek, betegek segélyezésére, támogatására 159 000 forintot költött. Bevezette a rendszeres üdülést is Hévizen és Debrecenben. A szövetkezet tagjainak odaadó munkájára jellemző, hogy a közgyűlést megelőző napon is a legtöbben vízre szálltak. Kedden reggel 4 mázsa friss halat küldtek Győrbe. A közgyűlés napja anynyiban változtatta meg a halászok munkarendjét, hogy hajnal helyett már éjfélkor hazatértek a Dunáról. Ez a rendkívüli munkakedv és szorgalom is hozzájárult ahhoz, hogy változatlanul az ország egyik legnagyobb halászszövetkezete a Győri Előre. Cseresznyák István Mezőgazdasági szakkönyvek kétmillió példányban Hazánkban a második ötéves terv időszakában kétmillió példányban jelentek meg mezőgazdasági szakkönyvek, vagyis nagyobb példányszámban, mint a Horthy-rendszer éveiben összesen — jelentette ki dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes kedden, az 1967. évi mezőgazdasági könyvhónap megnyitása alkalmából Pécsváradon rendezett ünnepségen. Elmondta, hogy a magyar mezőgazdasági könyvkiadás ma már több vonatkozásban elérte a nemzetközi színvonalat. Jelenleg 445 különböző tárgyú mezőgazdasági könyv között válogathatnak a szakemberek. A szakkönyvek terjedése, olvasottsága azonban még mindig nincs arányban a mezőgazdasági tudomány gyors fejlődésével és mezőgazdasági termelésünk növekvő igényeivel. ÜZEM ÉS ISKOLA Mosonmagyaróvárott a mosoni városrész iskoláinak nevelői szép számban gyűltek össze pénteken a 3. számú általános iskola nagytermében, hogy meghallgassák Gölöncsér Gábor előadását az új gazdasági irányítási rendszerre való áttérésről, továbbá a pedagógusok és üzemi dolgozók ezt segítő munkájáról. — Milyen feladatok előtt áll a Mezőgépgyár az új gazdasági rendszerben? A fejlődés beláthatatlan. Gondoljuk csak el a kasza útját a kombájnig vagy az egyszerű emelő útját a legmodernebb daruig stb. Új gépeket kell terveznünk a gyárban, megnőtt igényeket kell kielégítenünk. A gyár figyelembe veszi az állattartás, gyümölcstermelés, szántóföldi művelés teljes gépesítésének lehetőségeit és szükségességét. — Ezt a nagy munkát a mai kollektívának és a pedagógusok által most, az iskolában nevelődő ifjúságnak kell elvégeznie. Nevelődjék sok olyan fiatal, akikből képzett szakmunkás, művezető, műhelyfőnök válik. Ezt úgy érjük el, ha pedagógusaink eddigi lelkes munkájukat fokozzák, fiataljaink a családi otthonban a munka szeretetére nevelődnek és sokat hallanak a becsülettel és szorgalommal elért eredményeinkről. I. J. KISALFÖLD Levél a munkásöntudatról Miéha mosolyognom kell, midőn üzemi „hőstettekről" remgélnek. Mint gyári dolgozó, kevés találkozásom van az önök által öntudatos hősnek ábrázolt munkással. Annál több a pénzt mindig keveslővel, a munkát pedig sokallóval Nem találkoztak még a keresetére folyton elégedetlenkedő, trehány munkással, lógóssal, részegessel?” — kérdezi R. S. aláírással valaki. Nos, kedves levélíró! Találkoztunk. Sok ezer forintos alkatrészt a hulladékba csempésző selejtgyártóval s e tettéhez „falazókkal”. Építőmunkásokkal, akiknek „jó munkája eredményeként” a szennyvízlevezető csatornából visszafelé folyt a tartalom. Találkoztunk a szocialista címet sokszorosan elért brigád vezetőjével, akihez éppen rosszkor tévedt az újságíró. Évek hosszú során át ismételt tanújelét adta magas fokú öntudatának, de akkor épp dühös volt, amiért neki, a mindig legtöbbet kereső fonónőnek adták a leggyengébben fizetett munkát. Hogyan képzelik a fejesek vele, a hírneves brigádvezetővel így bánni? — méltatlankodott. E megnyilatkozása éppenséggel nem szocialista öntudatra vallott, s csupán erről ítélve, bírálat illethette volna. A kicsinyes hiúság valóban nem szocialista jellemvonás. De vajon lehet-e, szabad-e valakit, valakiket egyetlen megnyilvánulás alapján megítélni? Aligha! Ez esetben azok cselekedtek helyesen, akik a méltatlankodónak kereken megmondták: nincs igaza. Valóban ő a legjobb fonónő, s nem várhatja, hogy a vesződséges, kényes munkával a tapasztalatlanokat terheljék. Pótidőt ne várjon, utána ne járkáljon, ehelyett a munkájával törődjék. Az egyenes beszéd használt, s a brigádvezető csak ezért is bebizonyította, hogy ő a legjobb fonónő. Nyilván az is hajtotta, hogy nem akart a szokottnál kevesebb fizetést hazavinni. És a brigád átlageredménye is újból a legmagasabb lett, minőségi teljesítményével megtartotta az elsőséget. S ebben meghatározó szerepe volt a brigádvezető „csak azért is” magatartásának. Nyilvánvalóan inkább dacból, mint öntudatból fakadt, de a maga és a közösség hasznára volt. S helyes, hogy ezért a kisiklásért nem minősítették öntudatlannak, a brigád ismét elnyerte a szocialista címet. Évekkel ezelőtt, az Országos Öntöde Vállalat soproni gyárában keserűn kifakadtak a mintakészítők a rossz munkakörülmények s a nem megfelelő anyagi megbecsülés miatt. A karbantartók is tele voltak panasszal. Az akkori állapotok mégis paradicsominak tűnhetnek most a soproniaknak. Hatalmas rekonstrukció folyik ott. Felfordult a rend. A munkahelyekhez vezető utakat bokáig érő sár lepi, árkok szabdalják ketté a csarnokokat. Mintakészítők, formázók, öntők egymás hegyén-hátán dolgoznak. Zokszó nélkül? Aligha! A zsúfoltság, az embertelen munkakörülmények valószínűleg kihoznak az emberekből néhány, nyomdafestéket nem tűrő „jókívánságot”. De tervüket két százalékkal túlteljesítették! Négy nap alatt bonyolították le a két hétre tervezett üzemköltöztetést. Az öntök földbuckák, árkok között cipelik a forró vasat, olykor nagyokat káromkodnak is. Ám, szigorúan számon tartják az építkezés ütemtervét, csipkedik, hajszolják az elmaradókat. Mi ez, ha nem hősies helytállás? S mit érezhet láttára a kommunista újságíró? Mélységes tiszteletet és aggodalmat, hogy mindezt nem tudja a valósághoz eléggé híven ábrázolni. Hiszen e nagyszerű tettek elkövetői nem mind és mindig öntudatosak! Van közöttük kiváló öntő, akibe a fizetés utáni napon alig lehet „lelket verni”, mert másnapos. Társai ügyelnek arra, hogy ezeken a napokon ne maradjon otthon, s a munkahelyén bajt ne okozzon. Ennyire és még ennél is sokkal bonyolultabb az a bizonyos öntudat, amellyel levélírónk állítólag nem találkozott. Pedig „gyári ember”. Leveléből ítélve azonban, a gyári belépőn kívül nem sok közössége lehet az ott dolgozó munkásokkal. Mert ha volna, azt hiányolná a lapokból, lapunkból, hogy a munkás hétköznapokat, a munkásembereket, önmaguk és egymás formálására irányuló tetteiket, harcaikat nem elég szívvel, melegséggel, lelkesedéssel ábrázoljuk. S a nagyszerű példákkal a lehetségesnél és szükségesnél kevésbé harcolunk a hanyagok, lógósok, fegyelmezetlenek megváltoztatásáért. Jaksg Lajosné Mozdony gumik Néhány hetes gyógykezelésre küldték a győri Növényolajgyár öreg mozdonyát. A hetvenesztendős lokomotívot kiemelték sínjeiről, és gumikerekű vontatóra rakták; irány Debrecen. Ott kijavítják, aztán ismét viszszahozzák a gyárba, mert szükség lehet rá. Unokáját, a Diesel-vontatót szokta helyettesíteni, kisegíteni olyankor, amikor az „ifjú” megbetegszik, és fürge nagypapájához hasonlóan javításra szorul.