Kisalföld, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
1967. március 1., szerda A szívük és az emberség dönt A lakáselosztó társadalmi bizottság ülésén Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának pártértekezleti beszámolójában elhangzott: „Tovább kell javítani a lakáselosztás rendszerét, amelyben csak egy elv érvényesülhet: az igazság!” Már hírt adtunk róla, hogy az új lakásokat külön erre a célra létrehozott társadalmi bizottság osztja el. E bizottság dönt a cserék jogosultságáról is. A társadalmi bizottság tagjairól érdemes annyit megemlíteni, hogy a legkülönbözőbb munkakörökben dolgoznak, tapasztalatuk, széles látókörük folytán alkalmasak arra, hogy megalapozott igent, ha ahol kell, nemet is mondjanak. Csodákra nem képesek Természetesen, a leggondosabb mérlegelés mellett — különösen az első hónapokban — nem kíséri törekvésüket osztatlan megelégedés. Ezt tudják. Azzal is tisztában vannak, hogy ténykedésük nem rendkívüli, és csodáikra sem képesek: több lakást nem tudnak varázsolni. Győrött jelenleg kétezer családnak semmilyen lakása sincsen, ötszázan pedig életkörülményeik megváltozása (családszaporulat, súlyos betegség stb.) folytán jogosultak tágasabb lakásra. A számok tükrében tehát döntésükkel csak közelíthetik az igazságot. Érthetően azok a családok, akiknek kérelmét csak később teljesíthetik, továbbra is az igazságtalan elosztást hangoztatják majd. Közülük egyeseiknek az új, kizárólag a rászorultságot néző lakáselosztási gyakorlat még sérelmesebb lesz az előző évekénél, amikor — mondjuk meg őszintén — némi összekötetéssel lehetett új lakást szerezni, vagy egy-két éven belül azt jobbra elcserélni. Elsők a nagycsaládosok Nemrég a bizottság olyan igénylőkről döntött, akiknek főbérleti lakásuk van ugyan, de életkörülményeik jelentős megváltozása miatt másik lakásra lennének jogosultak. A másfél száz igénylő jogosultságának megállapítása próbára tette a bizottsági tagok igazságérzetét, lelkiismeretét. Sőt, néhány név hallatán meg is döbbentek! Hát ilyen is van? Kiss Antal (Bem tér) nyolc, Parragh Gyula (Bem tér) kilenc, Kaszner József (Bercsényi liget) kilenc és Kiss Zoltán (Kossuth Lajos u.) héttagú családjával évek óta várja, hogy szobakonyhás lakása helyett csak valamivel is tágasabbat kapjon. Nem értették azt sem, hogyan kaphatott Bertha Zoltán (Radnóti Miklós u.) hetedmagára egyszoba-étkezőfülkés lakást, amelyben mozogni is alig lehet. Sajnos, hasonló körülmények között még sokan laknak. A társadalmi bizottság egyértelmű döntése: a nagycsaládosok tarthatatlan helyzetének megoldása a legelső feladat. Szolgálati lakások Feltűnt a bizottság tagjainak, hogy a cserelakásra igényt tartók között — nem is kevesen — házfelügyelői szolgálati lakásuk helyett főbérletit szeretnének. A bizottság meglátása: azok, akik az alig néhány éve felépült új lakóházakban a házfelügyelőséget elvállalták, és most szabadulni szeretnének, munkaviszonyukat nem a házfelügyelői tennivalókért, hanem kizárólag a szép modern, összkomfortos lakásokért vállalták. Mikor aztán birtokon belül voltak, terhessé vált a házfelügyelőség. Cseréjükhöz a társadalmi bizottság nem járult hozzá. Magánházak bérlői A névsorban szép számmal szerepeltek csereigényükkel a magántulajdonú lakóházak bérlői is. Kérelmüket a cserére sokfélével indokolták: öszszeférhetetlenség, a házigazda önkényes magatartása, az elhanyagolt lakások életveszélyessége. A társadalmi bizottság a többségnél egyelőre nem járult hozzá, hogy a lakáshivatal a magánházakból a bérlőket kihozza. Véleményük szerint a legtöbb háztulajdonos a lakó távozásával a megüresedett lakásban albérletet létesít, jól jövedelmező, olykor az uzsorával határos kereseti forrást teremt. Elhangzott azonban az is, hogy e megállapításokat felelőtlenség lenne mereven alkalmazni. A munkában megrokkant házfelügyelők problémájához továbbra is segédkezet kell nyújtani, úgyszintén enyhíteni kell az életveszélyes, műszaki vélemény alapján már helyre nem állítható magánházak bérlőinek lakásgondjain is. Hol lakott azelőtt? Mind a lakáshivatal, mind a társadalmi bizottság tagjainak figyelmét a legigazságosabb törekvés mellett is elkerülheti néhány körülmény. Ismeretes, hogy vannak, akik kitűnő üzleti érzékkel, időt, fáradságot nem sajnálnak, hogy a lakásra való rászorultságukat bebizonyítsák. Elkerülheti például a figyelmet, hogy valakinek évekkel ezelőtt volt már megfelelő lakása, de jó pénzért elcserélte vagy eladta, és most mint „jogos rászorult” kitartóan ostromolja a hivatalt. A bizottság külön is hangsúlyozta: egyetlen igénylő lakásproblémája sem nyerhet megoldást mindaddig, amíg hitelt érdemlően nem tisztázódott, hol lakott azelőtt az igénylő. Ez évben elfogadott és 1968 végéig megoldódó cserelakásra besoroltak névjegyzéke már megtekinthető a Győr Város Tanácsa hirdetőtábláján. A nyilvánosságra hozott lista célja nemcsak az, hogy a jegyzékben szereplők örülhessenek otthonuknak. A névsor alapján a város lakossága bejelentést tehet, kik azok, akik szerintük nem érdemlik meg a másik lakást, hiszen azelőtt már megfelelőben laktak.. Ami nem döntő Végül szólni kell arról — ismerve a lakáshivatal fogadónapi forgalmát —, hogy az igénylők nyitott könyvként állnak a bizottság tagjai előtt. Az elkészült nyilvántartás mindent megmutat: ki, mikor igényelt, milyenek a körülményei, hányan vannak stb? Tehát a jogosultságot nem az dönti el, hogy ki hányszor, vérmérséklete szerint nyugodtan avagy ingerülten, de minden fogadónapon elmondja ugyanazt, amit az illetékesek amúgy is tudnak. A döntő érv kizárólag a rászorultság! Kétségtelen, a jogosultak nagy száma miatt a megoldás nem várható egyik napról a másikra. Sokaknak kell egy, esetleg két évet is várni. A lakosságnak bíznia kell a társadalmi bizottságban. Minden egyes igénylőnél a szívükre, a lelkiismeretükre hallgattak. Nem engedik, hogy megkerülésükkel csak egyetlen esetben is bárki olyan lakáshoz jusson, amelyre jogosultsága nincsen, csak igénye. N. M. Előkészületben: Tartalmas, tanulságos tapasztalatcsere A 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár augusztus végi megnyitója még messze van, de ha az ember bejárja területét, mozgást, készülődést lát. A az eredményekre épül Teljes számban dolgozik az a kilenc szakbizottság, amely szakemberei irányításával fő ágazatok szerint előkészíti a bemutatásra kerülő anyagot. A kiállítás anyaga az eredményekre épül. Nem a távoli jövőt akarják bemutatni. Arra hívják fel a figyelmet, amit a legjobb gazdaságok már elértek, s amit a következő kéthárom évben általánosan megvalósíthatnak a mezőgazdasági üzemek. Nem az ideiglenesen alkalmazható módszerek, elgondolások bemutatása a cél, mint ahogy ez a múlt években például a szerfás épületek vonatkozásában történt, hanem a hosszú időre szóló, tartós, modern kivitelezésű létesítmények megismertetése. A rendezők sokat várnak a kenyérgabona-termelési bemutatótól. Ugyanakkor az a törekvés, hogy a növénytermesztésen belül a takarmánytermesztésre helyezzék a hangsúlyt, így a kukoricára elsősorban, a szálastakarmányok közül a lucernára, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására. A legelőhasznosításnál a tartalékok feltárására igyekeznek mozgósítani. A takarmánygazdálkodás bemutatásánál az alapgondolat az, hogy miként lehet és kell a hozamokat emelni s a megtermelt értéket megóvni hasznosítani. Hasonló célt szolgál a korábbinál lényegesen több szakmai bemutató, amelyet a kiállítás idején tizenegy gazdaságban rendeznek majd előreláthatólag mintegy 25 000 szakember részvételével. A gépesítési, a kemizálási bemutató, a szárítás, a tárolás bemutatói jól szemléltetik majd az ipari módszerek elterjedését a gazdálkodásban. Emellett minden bizonnyal felkelti az érdeklődők figyelmét a kertészeti és borkezelési tapasztalatcsere is. Felső fokú tapasztalatcsere A korábbi gyakorlathoz híven ezen a kiállításon sem az árubemutató jelleg uralkodik majd, hanem a jó módszerek elterjesztése, a kiállítási jelleg. Fontos ez annál inkább, mivel szövetkezeteink jelentős részében, több száz közös gazdaságban ma sincs képesítéssel rendelkező szakember, felsőfokú képzettségű szakemberek tekintetében pedig még nehezebb a helyzet. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a gazdálkodás sok helyütt túlhaladott hagyományok szerint folyik. Fontos feladatot teljesítenek tehát a rendezők, amikor arra törekszenek, hogy az idei kiállítás valóban felső fokú tapasztalatcsere legyen. Új vonás ugyanakkor, hogy az idei seregszemlén az előbbieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a termelőszövetkezetek értékesítő, feldolgoz tevékenységének bemutatása. A tsz-ek árusíthatják is termékeiket a kiállításon. Január 31-ével — mint az ismeretes — lezárult a hazai résztvevők jelentkezési határideje. A nevezésekben végzett „tallózás” ezúttal is bőven tartogat meglepetéseket. Számos nagy hírű termelőszövetkezetet most nem találunk a kiállításra készülődök között, ugyanakkor új, eddig ismeretlen közösségek hallatnak magukról, amelyek a múlt években zárkóztak fel a kimagasló eredményeket elért legjobb gazdaságok közé. , , * A kiállítás a maga eszközeivel honorálni fogja a legjobbak igyekezetét. Az előző kiállításokon hagyományossá vált vándordíjak, oklevelek mellé most először a termelést segítő tárgyjutalmak , traktorok, különféle értékes felszerelések is kiosztásra kerülnek. Háztáji gazdaságok, figyel! Már elkezdték az üzemekben a kiállítás állattenyésztési anyagának kiválogatását. A kiállítás rendezőinek örömére szolgálna, ha minél több kiváló példa lenne látható a kiállításon a háztáji gazdaságokból. Mint láthatjuk, nagy a készülődés. Jelezték részvételüket többen a külföldiek közül is. Már most biztosra vehető, hogy a KGST-országok mellett itt lesznek a franciák, a nyugatnémetek, a dánok, a svédek. Kovács Imre KISALFÖLD Gépjármű szakmérnök-képzés Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem közlekedési üzemmérnöki karának gépjármű tanszéke kellő számú jelentkező esetén a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban kihelyezett tagozatként gépjármű szakmérnök-képzést szervez. A levelező oktatás heti tizenkét órás elfoglaltsággal jár, és gépész, gépgyártó vagy közlekedési üzemmérnöki diplomával rendelkező mérnökök vehetnek részt rajta. Amint Helyes János, a vagongyár oktatási osztályának vezetője elmondotta, a gépjármű szakmérnök-képzés célja, hogy a közúti járműgyártásban, a fejlesztésben és az üzemeltetésben dolgozó mérnökök részére az egyetemi tananyagnál több, átfogóbb ismereteket adjon, elsősorban a gépjárművek működéselmélete, szerkezettana és üzemeltetési sajátosságai megismeréséhez. A kihelyezett tagozat a már ismert megoldások és a gépjármű-fejlesztési irányok magas színvonalú oktatásával alapot adhat a konstruktőrök, kutatók egyéni továbbképzéséhez is. A szakmérnökképzésben való részvétel a gépjárműiparban és a közlekedésben dolgozó vezetőknek is ajánlható, mert a tananyag a modern gépjárműtechnika egyes ágait és fejlődési irányait nemcsak műszaki, hanem gazdasági szempontok szerint is taglalja, alapot ad az üzemviteli és a fejlesztési döntésekhez. A gépjármű-szakmérnöki tagozatra a Magyar Vagon- és Gépgyár oktatási osztályán lehet jelentkezni, nemcsak a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz, hanem más tárcákhoz tartozó vállalatoktól, intézményektől is. Is pártoktatás neveljen önálló gondolkozásra! A pártoktatás jó megszervezése és eredményes lebonyolítása minden évben nehéz feladat elé állítja a pártszervezeteket. Az 1966 67. évi pártoktatásnak olyan sajátosságai vannak, amelyek különösen megnövelik a propagandamunka irányítóinak és a propagandistáknak felelősségét, és nehezebbé teszik munkájukat. A pártoktatás akkor tehet a legtöbbet a kongresszus határozatainak megvalósításáért, ha a maga eszközeivel is elősegíti a dokumentumok sokoldalú tanulmányozását, ismertetését, feldolgozását és elfogadását. Az idei pártoktatási évadnak még csupán a derekán tartunk, azonban már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az egyik legfontosabb feladatot, a kongresszus anyagainak széleskörű tanulmányozását, ismertetését sikerült megoldania. Ezt bizonyítja, hogy a pártoktatás résztvevőinek létszáma és érdeklődése minden eddigit felülmúl. A pártoktatás nagyon sok emberhez juttatja el a kongresszus mondanivalóját, hiszen több mint 800 000 ember vesz részt szervezett oktatásban. Ezért is fontos, hogy a pártpropaganda éljen a lehetőséggel, és munkáját úgy végezze, hogy az megfeleljen az igényeknek, és minden szinten kielégítse a nagy érdeklődést. A pártoktatás résztvevői között, mint egész közvéleményünkben egyértelmű helyesléssel találkoztak a kongresszus célkitűzései. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg, és sok kérdést adnak fel a társadalmi és gazdasági fejlődésünk szempontjából nagy jelentőségű gazdasági mechanizmus reformjával, az agrárpolitikai intézkedésekkel, a párt vezető szerepének továbbfejlesztésével, a pártmunka és a pártirányítás módszereinek tökéletesítésével, az életszínvonal alakulásával kapcsolatban. A felvetett kérdések, akárcsak az élet, bonyolultak, néha nem is a jelennel, hanem a jövővel foglalkoznak, esetenként jogos türelmetlenséggel párosulnak, de mindenképpen azt bizonyítják, hogy az embereket foglalkoztatják a mindenkihez közelálló, izgalmas és érdekes kérdések. A vitákban, a részletkérdés boncolgatása közben sokszor szóba kerül, hogy a mindennapi gyakorlat nem egyszer ellentmond az általános politikai irányvonalnak. A vitát sok esetben nehezíti nem egy átfogó, nagy jelentőségű kérdés részleteinek kidolgozatlansága és nem utolsósorban a résztvevők elméleti felkészültségének hiánya. Ahhoz, hogy a pártoktatás valóban hatékony legyen, hogy megőrizze, továbbvigye a kialakult jó légkört, a válaszoknak elméletileg pontosaknak, őszintéknek, érdekeseknek és egyben gondolatébresztőknek kell lenniük. A cél, hogy a résztvevőket önálló gondolkodásra késztesse. Különösen fontos, hogy a pártoktatás segítse a kezdeményezést a helyi problémák felvetésében és azok megoldásának önálló kidolgozásában. A folyó pártoktatás egyik legtöbb gondot okozó problémája, hogy a kérdések egy része — különösen az új gazdasági mechanizmussal és a dolgozók egyéni körülményeivel, helyzetével kapcsolatosak — olyanok, amelyekre a propagandisták jelenlegi ismereteik alapján nem tudnak megnyugtató és kielégítő választ adni. Ha mégis válaszolnak, felvilágosításaik nem mindig pontosak. Ezért — erre még bőven van idő — a vitákon, foglalkozásokon nem eléggé tisztázott kérdésekre, a pontatlan válaszokra, a későbbiek során kidolgozásra kerülő részletkérésekre az oktatási év befejezése előtt célszerű ismét visszatérni Érdemes felkarolni azoknak a pártbizottságoknak a kezdeményezését, amelyek alaposan tájékozódnak az ilyen jellegű igényekről és szükségletekről, és munkacsoportok segítségével dolgozzák fel a nyitvamaradt, vitatott kérdéseket. Ezekre azután még az oktatási év befejezése előtt, esetleg konzultációk szervezésével válaszolnak. A pártoktatás iránt sok helyütt olyan igényekkel lépnek fel, hogy a kongreszszuson megfogalmazott különböző ideológiai, társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekre a legnagyobb részletességgel, teljes értékű válaszokat adjon. Ennek a pártoktatás természetesen csak addig a részletességig és oly mértékben tud megfelelni, amilyen mélységben ezek a kérdések kidolgozásra kerültek. Most nem a megvitatandó anyagok, témák terjedelmének növelésére, hanem a pártoktatás színvonalának emelésére van szükség. A még hátralévő időben is érdemes felkutatni és bekapcsolni a propagandamunkába azokat a legjobb erőket, akik sokat segíthetnek a pártoktatás feladatainak színvonalas megoldásában. Dr. Dankovits László az MSZMP KB Ágit. Prop. Osztály munkatársa A törpék rivaldafényben 1966. december 23-án a SZIM prototípus-bizottsága átvette a győri törpe aggregátegységek első csoportját. A célgépgyár tervező, szerkesztő gárdája, a műszaki és fizikai dolgozók igyekezete, jól szervezett és összehangolt munkája lehetővé tette, hogy majdnem egy esztendővel előbb jelentek meg a törpe aggregátegységek. A híradástechnika és a műszeripar számára oly fontos és sokszor nélkülözhetetlen gépek sorozatgyártása az idén megkezdődhet. A napokban megint ünnepeltek a győri Célgépgyár dolgozói: a törpecsalád újabb tagjai láttak napvilágot. Hatféle kisegítő egység és a maró előtét-egység prototípusa is elkészült a kétszeri tervmódosítás után. A prototípusátadás első határideje ez év vége volt. A kongresszusi munkaversenyben jóval a határidő előtt elkészült törpe aggregát-egységek első csoportja az utóbbiak létrejöttét is megkönnyítette, meggyorsította. Tehát: 1967. decembere, majd júniusa, illetve márciusa helyett február utolsó hetében prototípus-átvételre értek a legifjabb törpék is. A Szerszámgépipari Művek fejlesztő bizottsága az átvétel után ezt írta egyebek között a jegyzőkönyvbe: „Elismerést és dicséretet érdemel a győri Célgépgyár közössége a gyors és kiváló gyártmányfejlesztésért, a műszaki haladásért". A decemberben átadott törpe aggregát-egységekből öszszeépített célgép már elutazott Győrből a vasárnap nyíló Lipcsei Vásárra az ORFM típusú — ugyancsak célgépgyári — rezgőollóval együtt. A törpe aggregát-egységek ismertetéséhez német nyelvű katalógust szerkesztett Gatter János mérnök. A többszíni nyomású kiadványt Pongrácz Sándor formatervező iparművész illusztrálta, a TECHNOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat elismerésben részesítette. Pongrácz Sándor kezét dicséri a törpe aggregát-egységek formatervezése is. * — k —