Kisalföld, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

1967. március 1., szerda A szívük és az emberség dönt A lakáselosztó társadalmi bizottság ülésén Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának pártér­­tekezleti beszámolójában elhangzott: „Tovább kell javítani a lakáselosztás rendszerét, amelyben csak egy elv érvénye­sülhet: az igazság!” Már hírt adtunk róla, hogy az új lakásokat külön erre a célra létrehozott társadalmi bizottság osztja el. E bizottság dönt a cserék jogosultságáról is. A társadalmi bizottság tag­jairól érdemes annyit megem­líteni, hogy a legkülönbözőbb munkakörökben dolgoznak, tapasztalatuk, széles látókörük folytán alkalmasak arra, hogy megalapozott igent, ha ahol kell, nemet is mondjanak. Csodákra nem képesek Természetesen, a leggondo­sabb mérlegelés mellett — kü­lönösen az első hónapokban — nem kíséri törekvésüket osz­tatlan megelégedés. Ezt tud­ják. Azzal is tisztában van­nak, hogy ténykedésük nem rendkívüli, és csodáikra sem képesek: több lakást nem tud­nak varázsolni. Győrött jelenleg kétezer családnak semmilyen lakása sincsen, ötszázan pedig élet­körülményeik megváltozása (családszaporulat, súlyos be­tegség stb.) folytán jogosultak tágasabb lakásra. A számok tükrében tehát döntésükkel csak közelíthetik az igazságot. Érthetően azok a családok, akiknek kérelmét csak később teljesíthetik, to­vábbra is az igazságtalan el­osztást hangoztatják majd. Közülük egyeseiknek az új, ki­zárólag a rászorultságot néző lakáselosztási gyakorlat még sérelmesebb lesz az előző éve­kénél, amikor — mondjuk meg őszintén — némi össze­kötetéssel lehetett új lakást szerezni, vagy egy-két éven belül azt jobbra elcserélni. Elsők a nagycsaládosok Nemrég a bizottság olyan igénylőkről döntött, akiknek főbérleti lakásuk van ugyan, de életkörülményeik jelentős megváltozása miatt másik la­kásra lennének jogosultak. A másfél száz igénylő jo­gosultságának megállapítása próbára tette a bizottsági ta­gok igazságérzetét, lelkiisme­retét. Sőt, néhány név halla­tán meg is döbbente­k! Hát ilyen is van? Kiss Antal (Bem tér) nyolc, Parragh Gyula (Bem tér) kilenc, Kaszner Jó­zsef (Bercsényi liget) kilenc és Kiss Zoltán (Kossuth La­jos u.) héttagú családjával évek óta várja, hogy szoba­­konyhás lakása helyett csak valamivel is tágasabbat kap­jon. Nem értették azt sem, ho­gyan kaphatott Bertha Zoltán (Radnóti Miklós u.) heted­magára egyszoba-étkezőfülkés lakást, amelyben mozogni is alig lehet. Sajnos, hasonló körülmények között még so­kan laknak. A társadalmi bi­zottság egyértelmű döntése: a nagycsaládosok tarthatatlan helyzetének megoldása a leg­első feladat. Szolgálati lakások Feltűnt a bizottság tagjai­nak, hogy a cserelakásra igényt tartók között — nem is kevesen — házfelügyelői szolgálati lakásuk helyett főbérletit szeretnének. A bi­zottság meglátása: azok, akik az alig néhány éve felépült új lakóházakban a házfelügyelő­séget elvállalták, és most sza­badulni szeretnének, munka­viszonyukat nem a házfel­ügyelői tennivalókért, hanem kizárólag a szép modern, össz­komfortos lakásokért vállal­ták. Mikor aztán birtokon be­lül voltak, terhessé vált a ház­felügyelőség. Cseréjükhöz a társadalmi bizottság nem já­rult hozzá. Magánházak bérlői A névsorban szép számmal szerepeltek csereigényükkel a magántulajdonú lakóházak bérlői is. Kérelmüket a cseré­re sokfélével indokolták: ösz­­szeférhetetlenség, a házigazda önkényes magatartása, az el­hanyagolt lakások életveszé­lyessége. A társadalmi bizott­ság a többségnél egyelőre nem járult hozzá, hogy a lakáshi­­vatal a magánházakból a bér­lőket kihozza. Véleményük szerint a legtöbb háztulajdo­nos a lakó távozásával a meg­üresedett lakásban albérletet létesít, jól jövedelmező, oly­kor az uzsorával határos ke­reseti forrást teremt. Elhangzott azonban az is, hogy e megállapításokat fele­lőtlenség lenne mereven al­kalmazni. A munkában meg­rokkant házfelügyelők prob­lémájához továbbra is segéd­kezet kell nyújtani, úgyszin­tén enyhíteni kell az életve­szélyes, műszaki vélemény alapján már helyre nem állít­ható magánházak bérlőinek lakásgondjain is. Hol lakott azelőtt? Mind a lakáshivatal, mind a társadalmi bizottság tagjai­nak figyelmét a legigazságo­sabb törekvés mellett is el­kerülheti néhány körülmény. Ismeretes, hogy vannak, akik kitűnő üzleti érzékkel, időt, fáradságot nem sajnálnak, hogy a lakásra való rászorult­ságukat bebizonyítsák. Elke­rülheti például a figyelmet, hogy valakinek évekkel eze­lőtt volt már megfelelő laká­sa, de jó pénzért elcserélte vagy eladta, és most mint „jogos rászorult” kitartóan ostromolja a hivatalt. A bi­zottság külön is hangsúlyoz­ta: egyetlen igénylő lakás­­problémája sem nyerhet meg­oldást mindaddig, amíg hitelt érdemlően nem tisztázódott, hol lakott azelőtt az igénylő. Ez évben elfogadott és 1968 végéig megoldódó cserelakás­ra besoroltak névjegyzéke már megtekinthető a Győr Város Tanácsa hirdetőtábláján. A nyilvánosságra hozott lista célja nemcsak az, hogy a jegyzékben szereplők örülhes­senek otthonuknak. A névsor alapján a város lakossága be­jelentést tehet, kik azok, akik szerintük nem érdemlik meg a másik lakást, hiszen azelőtt már megfelelőben laktak.. Ami nem döntő Végül szólni kell arról — ismerve a lakáshivatal foga­­dónapi forgalmát —, hogy az igénylők nyitott könyvként állnak a bizottság tagjai előtt. Az elkészült nyilvántartás mindent megmutat: ki, mikor igényelt, milyenek a körülmé­nyei, hányan vannak stb? Te­hát a jogosultságot nem az dönti el, hogy ki hányszor, vérmérséklete szerint nyugod­tan avagy ingerülten, de min­den fogadónapon elmondja ugyanazt, amit az illetékesek amúgy is tudnak. A döntő érv kizárólag a rá­szorultság! Kétségtelen, a jogosultak nagy száma miatt a megoldás nem várható egyik napról a másikra. Sokaknak kell egy, esetleg két évet is várni. A lakosságnak bíznia kell a társadalmi bizottságban. Min­den egyes igénylőnél a szí­vükre, a lelkiismeretükre hallgattak. Nem engedik, hogy megkerülésükkel csak egyetlen esetben is bárki olyan lakáshoz jusson, amely­re jogosultsága nincsen, csak igénye. N. M. Előkészületben: Tartalmas, tanulságos tapasztalatcsere A 66. Országos Mezőgazda­sági Kiállítás és Vásár augusz­tus végi megnyitója még messze van, de ha az ember bejárja területét, mozgást, ké­szülődést lát. A az eredményekre épül Teljes számban dolgozik az a kilenc szakbizottság, amely szakemberei irányításával fő ágazatok szerint előkészíti a bemutatásra kerülő anyagot. A kiállítás anyaga az ered­ményekre épül. Nem a távoli jövőt akarják bemutatni. Arra hívják fel a figyelmet, amit a legjobb gazdaságok már el­értek, s amit a következő két­­három évben általánosan megvalósíthatnak a mezőgaz­dasági üzemek. Nem az ideig­lenesen alkalmazható módsze­rek, elgondolások bemutatása a cél, mint ahogy ez a múlt években például a szerfás épületek vonatkozásában tör­tént, hanem a hosszú időre szóló, tartós, modern kivitele­zésű létesítmények megismer­tetése. A rendezők sokat várnak a kenyérgabona-termelési be­mutatótól. Ugyanakkor az a törekvés, hogy a növényter­mesztésen belül a takarmány­termesztésre helyezzék a hang­súlyt, így a kukoricára első­sorban, a szálastakarmányok közül a lucernára, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás meg­javítására. A legelőhasznosí­tásnál a tartalékok feltárásá­ra igyekeznek mozgósítani. A takarmánygazdálkodás bemu­tatásánál az alapgondolat az, hogy miként lehet és kell a hozamokat emelni s a meg­termelt értéket megóvni hasz­nosítani. Hasonló célt szolgál a ko­rábbinál lényegesen több szakmai bemutató, amelyet a kiállítás idején tizenegy gaz­daságban rendeznek majd elő­reláthatólag mintegy 25 000 szakember részvételével. A gépesítési, a kemizálási be­mutató, a szárítás, a tárolás bemutatói jól szemléltetik majd az ipari módszerek el­terjedését a gazdálkodásban. Emellett minden bizonnyal felkelti az érdeklődők figyel­mét a kertészeti és borkeze­lési tapasztalatcsere is. Felső fokú tapasztalatcsere A korábbi gyakorlathoz hí­­ven ezen a kiállításon sem az árubemutató jelleg uralkodik majd, hanem a jó módszerek elterjesztése, a kiállítási jel­leg. Fontos ez annál inkább, mi­vel szövetkezeteink jelentős részében, több száz közös gaz­daságban ma sincs képesítés­sel rendelkező szakember, fel­ső­fokú képzettségű szakem­berek tekintetében pedig még nehezebb a helyzet. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a gaz­dálkodás sok helyütt túlhala­dott hagyományok szerint fo­lyik. Fontos feladatot teljesí­tenek tehát a rendezők, ami­kor arra törekszenek, hogy az idei kiállítás valóban felső fokú tapasztalatcsere legyen. Új vonás ugyanakkor, hogy az idei seregszemlén az előb­bieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a termelőszö­vetkezetek értékesítő, feldol­goz tevékenységének bemuta­tása. A tsz-ek árusíthatják is termékeiket a kiállításon. Január 31-ével — mint az ismeretes — lezárult a hazai résztvevők jelentkezési határ­ideje. A nevezésekben végzett „tallózás” ezúttal is bőven tartogat meglepetéseket. Szá­mos nagy hírű termelőszövet­kezetet most nem találunk a kiállításra készülődök között, ugyanakkor új, eddig ismeret­len közösségek hallatnak ma­gukról, amelyek a múlt évek­ben zárkóztak fel a kimagasló­­ eredményeket elért legjobb­­ gazdaságok közé. , , * A kiállítás a maga eszközei­­­­vel honorálni fogja a legjob­bak igyekezetét. Az előző ki­állításokon hagyományossá vált vándordíjak, oklevelek mellé most először a terme­lést segítő tárgyjutalmak , traktorok, különféle értékes felszerelések is kiosztásra ke­rülnek. Háztáji gazdaságok, figyel! Már elkezdték az üzemek­ben a kiállítás állattenyésztési anyagának kiválogatását. A kiállítás rendezőinek örömére szolgálna, ha minél több ki­váló példa lenne látható a kiállításon a háztáji gazdasá­gokból. Mint láthatjuk, nagy a ké­szülődés. Jelezték részvételü­ket többen a külföldiek közül is. Már most biztosra vehető, hogy a KGST-országok mel­lett itt lesznek a franciák, a nyugatnémetek, a dánok, a svédek. Kovács Imre KISALFÖLD Gépjármű szakmérnök-képzés Az Építőipari és Közlekedé­si Műszaki Egyetem közleke­­dési üzemmérnöki karának gépjármű tanszéke kellő szá­mú jelentkező esetén a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban kihelyezett tagozatként gépjár­mű szakmérnök-képzést szer­vez. A levelező oktatás heti tizenkét órás elfoglaltsággal jár, és gépész, gépgyártó vagy közlekedési üzemmérnöki dip­lomával rendelkező mérnökök vehetnek részt rajta. Amint Helyes János, a va­gongyár oktatási osztályának vezetője elmondotta, a gépjár­mű szakmérnök-képzés célja, hogy a közúti járműgyártás­ban, a fejlesztésben és az üze­meltetésben dolgozó mérnökök részére az egyetemi tananyag­nál több, átfogóbb ismereteket adjon, elsősorban a gépjármű­vek működéselmélete, szerke­zettana és üzemeltetési sajá­tosságai megismeréséhez.­­ A kihelyezett tagozat a már is­mert megoldások és a gépjár­mű-fejlesztési irányok magas színvonalú oktatásával alapot adhat a konstruktőrök, kuta­tók egyéni továbbképzéséhez is. A szakmérnökképzésben való részvétel a gépjárműiparban és a közlekedésben dolgozó ve­zetőknek is ajánlható, mert a tananyag a modern gépjármű­technika egyes ágait és fejlő­dési irányait nemcsak műsza­ki, hanem gazdasági szempon­­tok szerint is taglalja, alapot ad az üzemviteli és a fejlesz­tési döntésekhez. A gépjármű-szakmérnöki ta­gozatra a Magyar Vagon- és Gépgyár oktatási osztályán le­het jelentkezni, nemcsak a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumhoz, hanem más tárcák­hoz tartozó vállalatoktól, in­tézményektől is. Is pártoktatás neveljen önálló gondolkozásra! A pártoktatás jó megszer­vezése és eredményes lebo­nyolítása minden évben ne­héz feladat elé állítja a párt­szervezeteket. Az 1966 67. évi pártoktatásnak olyan sajátosságai vannak, ame­lyek különösen megnövelik a propagandamunka irányí­tóinak és a propagandisták­nak felelősségét, és nehe­zebbé teszik munkájukat. A pártoktatás akkor tehet a legtöbbet a kongresszus határozatainak megvalósítá­sáért, ha a maga eszközei­vel is elősegíti a dokumen­tumok sokoldalú tanulmá­nyozását, ismertetését, fel­dolgozását és elfogadását. Az idei pártoktatási évad­nak még csupán a derekán tartunk, azonban már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az egyik leg­fontosabb feladatot, a kong­resszus anyagainak széles­körű tanulmányozását, is­mertetését sikerült megol­dania. Ezt bizonyítja, hogy a pártoktatás résztvevőinek létszáma és érdeklődése minden eddigit felülmúl. A pártoktatás nagyon sok emberhez juttatja el a kongresszus mondanivalóját, hiszen több mint 800 000 ember vesz részt szervezett oktatásban. Ezért is fontos, hogy a pártpropaganda él­jen a lehetőséggel, és mun­káját úgy végezze, hogy az megfeleljen az igényeknek, és minden szinten kielégítse a nagy érdeklődést. A pártoktatás résztvevői között, mint egész közvéle­ményünkben egyértelmű he­lyesléssel találkoztak a kongresszus célkitűzései. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg, és sok kér­dést adnak fel a társadalmi és gazdasági fejlődésünk szempontjából nagy jelentő­ségű gazdasági mechaniz­mus reformjával, az agrár­­politikai intézkedésekkel, a párt vezető szerepének to­vábbfejlesztésével, a párt­munka és a pártirányítás módszereinek tökéletesítésé­vel, az életszínvonal alaku­lásával kapcsolatban. A fel­vetett kérdések, akárcsak az élet, bonyolultak, néha nem is a jelennel, hanem a jö­vővel foglalkoznak, eseten­ként jogos türelmetlenség­gel párosulnak, de minden­képpen azt bizonyítják, hogy az embereket foglalkoztat­ják a mindenkihez közelálló, izgalmas és érdekes kérdé­sek. A vitákban, a részlet­­kérdés boncolgatása köz­ben sokszor szóba kerül, hogy a mindennapi gyakor­lat nem egyszer ellentmond az általános politikai irány­vonalnak. A vitát sok eset­ben nehezíti nem egy át­fogó, nagy jelentőségű kér­dés részleteinek kidolgozat­lansága és nem utolsósorban a résztvevők elméleti felké­szültségének hiánya. Ahhoz, hogy a pártoktatás valóban hatékony legyen, hogy megőrizze, továbbvi­gye a kialakult jó légkört, a válaszoknak elméletileg pontosaknak, őszintéknek, érdekeseknek és egyben gondolatébresztőknek kell lenniük. A cél, hogy a részt­vevőket önálló gondolkodás­ra késztesse. Különösen fon­tos, hogy a pártoktatás se­gítse a kezdeményezést a helyi problémák felvetésé­ben és azok megoldásának önálló kidolgozásában. A folyó pártoktatás egyik legtöbb gondot okozó prob­lémája, hogy a kérdések egy része — különösen az új gazdasági mechanizmussal és a dolgozók egyéni körül­ményeivel, helyzetével kap­csolatosak — olyanok, ame­lyekre a propagandisták je­lenlegi ismereteik alapján nem tudnak megnyugtató és kielégítő választ adni. Ha mégis válaszolnak, felvilá­gosításaik nem mindig pon­tosak. Ezért — erre még bőven van idő — a vitákon, fog­lalkozásokon nem eléggé tisztázott kérdésekre, a pon­tatlan válaszokra, a későb­biek során kidolgozásra ke­rülő részletkérésekre az ok­tatási év befejezése előtt célszerű ismét visszatérni Érdemes felkarolni azoknak a pártbizottságoknak a kez­deményezését, amelyek ala­posan tájékozódnak az ilyen jellegű igényekről és szük­ségletekről, és munkacso­portok segítségével dolgoz­zák fel a nyitvamaradt, vi­tatott kérdéseket. Ezekre azután még az ok­tatási év befejezése előtt, esetleg konzultációk szerve­zésével válaszolnak. A pártoktatás iránt sok helyütt olyan igényekkel lépnek fel, hogy a kongresz­­szuson megfogalmazott kü­lönböző ideológiai, társadal­mi, politikai és gazdasági kérdésekre a legnagyobb részletességgel, teljes értékű válaszokat adjon. Ennek a pártoktatás természetesen csak addig a részletességig és oly mértékben tud meg­felelni, amilyen mélységben ezek a kérdések kidolgozás­ra kerültek. Most nem a megvitatandó anyagok, té­mák terjedelmének növelé­sére, hanem a pártoktatás színvonalának emelésére van szükség. A még hátralévő időben is érdemes felku­tatni és bekapcsolni a pro­pagandamunkába azokat a legjobb erőket, akik sokat segíthetnek a pártoktatás feladatainak színvonalas megoldásában. Dr. Danko­vits László az MSZMP KB Ágit. Prop. Osztály munkatársa A törpék rivaldafényben 1966. december 23-án a SZIM prototípus-bizottsága át­vette a győri törpe aggregát­­egységek első csoportját. A célgépgyár tervező, szerkesztő gárdája, a műszaki és fizikai dolgozók igyekezete, jól szer­vezett és összehangolt munká­ja lehetővé tette, hogy majd­nem egy esztendővel előbb jelentek meg a törpe aggregát­­egységek. A híradástechnika és a mű­szeripar számára oly fontos és sokszor nélkülöz­hetetlen gépek sorozatgyártása az idén megkezdődhet. A napokban megint ünne­peltek a győri Célgépgyár dol­gozói: a törpe­család újabb tagjai láttak napvilágot. Hat­féle kisegítő egység és a maró előtét-egység prototípusa is elkészült a kétszeri tervmó­dosítás után. A prototípus­­átadás első határideje ez év vége volt. A kongresszusi munkaversenyben jóval a ha­táridő előtt elkészült törpe aggregát-egységek első cso­portja az utóbbiak létrejöttét is megkönnyítette, meggyorsí­totta. Tehát: 1967. decembere, majd júniusa, illetve márciusa helyett február utolsó hetében prototípus-átvételre értek a legifjabb törpék is. A Szerszámgépipari Művek fejlesztő bizottsága az átvétel után ezt írta egyebek között a jegyzőkönyvbe: „Elismerést és dicséretet érdemel a győri Célgépgyár közössége a gyors és kiváló gyártmányfejlesz­tésért, a műszaki haladásért". A decemberben átadott tör­pe aggregát-egységekből ösz­­szeépített célgép már elutazott Győrből a vasárnap nyíló Lip­csei Vásárra az OR­FM típusú — ugyancsak célgépgyári — rezgőollóval együtt.­­ A törpe aggregát-egységek ismertetésé­hez német nyelvű katalógust szerkesztett Gatter János mér­nök. A többszíni nyomású kiad­ványt Pongrácz Sándor for­matervez­ő iparművész illuszt­rálta, a TECHNOIMPEX Kül­kereskedelmi Vállalat elisme­résben részesítette. Pongrácz Sándor kezét dicséri a törpe aggregát-egységek formater­vezése is. * — k —

Next