Kisalföld, 1967. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1967. június 1., csütörtök U­tcákra terülő illata van a győri ecetgyárnak. (Hiva­talosan a Szeszipari Országos Vállalat 717. számú Ecetüze­me a neve, a szigetiek hagyo­mányosan ecetgyárnak titu­lálják. Majdnem egy évszá­zados) N apjainkban annyian sem dolgoznak az ecetgyárban, mint ahány évtizedes. Tavaly még hat fővel működött az üzem, aztán ketten nyugdíjba mentek onnan. Ma már csak négyen vannak a falai között, három munkás és az üzem­vezető. A város legcsöndesebb ipari létesítménye. Gépi berende­zése az ecetszivattyún kívü­l nincs. A sok milliárd ecet­­bacilus szorgalmasan sava­nyítja az óriás kádak tartal­mát. Olyan hangot adnak a­­„bacik”, mint az ósdi bútor­ban neszező szó éjjelente ... sok a­­ szellővel sodródó ecetszag árulkodik róla: mű­ködik még, él még az öreg üzem, kilencvenöt esztendős hirdetője a győri iparnak. M a Semmelweis utca a va­lamikori Kohn utca az olaj­ gyár mögött. (A múlt századi utcanév is ipari emléket őriz: a Növényolaj- és Mosószer­­gyártó Vállalat győri Növény­olajgyára Kohn-alapítvány.) Se nem földszintes, se nem emeletes, omladozó vakolatú épület a nyolcas számú ház. A belépő az őt fogadó kép láttán bizony savanyú arcot vág. Odagyökerezett családok otthonai, asztalosműhely és ecetüzem osztozkodnak a nagy udvaron meg az épületszár­nyakon. Á­prilis—májusban csupán öt vagon ecetet sikerült el­adni, ötvenezer litert. A jövő hónapban hatszáz hektoliter a termelési terv előírása. Há­romszáz hektoliter ecet nyug­szik tartalékként. Az ecet­gyáriak szerint mind a kilenc­­száz hektó elfogy júniusban. Szerencse, hogy így eláll az ecet, és nem savanyodik. A­z országos ecetüzemi mun­­taversenyben a győrieket csak nagykanizsai ecetgyártók előzték meg. A nagykanizsai gyárat azóta már lebontották, legközelebb nem állhat a mieink elé. A fajlagos anyag­felhasználásban — ipari szesz­ből készül itt az ecet — vi­szont a tizennégy ecetgyár közül a győri vezet, s most a palackokról. Egy­kor szó volt róla, hogy a me­gyei tanács szívesen átvenné az ecetgyárat, általa egy ob­jektummal gazdagodna a he­lyi ipar. A Szeszipari Országos Vállalat azonban nem adja, mondván: az ecet- és szesz­­gyártás monopólium. (Viszont léteznek tanácsi szeszfőzdék!) Ha a tanácsé lenne a gyár, talán még palackozóra is fut­ná a megyei iparfejlesztési keretből. Jó néhány munka­­alkalom nyílna elsősorban nőknek és az eddigi módszer­nél tisztábban, higiénikusab­­ban kerülne a boltokba a győri ecetgyár elsőrendű ter­méke. Üvegben szívesebben vásárolnák a háziasszonyok. P­alackozó kellene tehát, hogy kiszabadulhasson majd százesztendős gúzsából a győri ecetgyár. A kitöréshez pedig egy kis rugalmasság. (Kulcsár) Savanyú kedv az ecetgyárban Egy palackozó felderítené A MODERN JASSY — Jassy, a moldvai tartomány székhelye, a Román Népköz­­társaság egyik legnagyobb városa. Egyetemét 1860-ban alapították, főiskolák, tudo­mányos intézetek a város magas színvonalú kulturális életéről tanúskodnak. A város fontos szerepet tölt be Románia iparában is. Itt van az ország legnagyobb gyógyszer­­gyára, nagy vegyi, fémfeldolgozó, fa-, textil- és élelmiszeripari üzemei vannak. Képünk Jassy egyik korszerű iparnegyedét ábrázolja. (mti Külföldi Képszolgálat, ks.) Levelek az elnökről Hosszú, panaszos levél ké­szül ismét S nagybarátára,­ na­gyon sok aláírással, de azt nyár Budapestre küldik. Mert — mondják­ — a megyében már senki sem törődik, a szö­vetkezet bajával. B­aj egyik évben a száraz­ság, másik évben a víz. Szá­val valami: mindig van, ami magyarázat lehet az alacsony munkaegység-értékre. Az u­tóbbi három évben: 1984-ben 21 forintot, 65-ben 17 forint, 50 fillért, 88-ban 22 forint 60 fillért ért a munkaegység. A legutóbbi zárszámadás már elég hangos volt, az elnök személye miatt. „Le akartuk vál­tani, d­e a járás nem en­gedte”­, Els azóta nem csitul el a zaj. Levél ment — olyan emberek aláírásával, akik rendszeresen részt vesznek a közös munkában, néhányat­ közülük párttagok — a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, s a győri Járási és Városi Rendőrkapitánysághoz, a me­gyei pártbizottságra. Szemé­lyesen jártak a győri járási pártbizottságok, és ígérettel mentek haza: „kimegyünk a termelőszövetkezetbe”. Miért a panasz? A nagybaráti tsz-elnök az elmúlt három évben többször állíttatott ki sertésekről jár­­latlevelet saját tenyésztés jog­címén, holott nem volt anya­kocája. Legutóbb 15­67. február 28-án három sertést adott el, s ezeket február 24-én vetette nyilvántartásba, szintén saját tenyésztés jogcímén. Teljesen tisztázatlan még több más járlatlevél sorsa is. A jelenleg még érvényben lévő rendelkezések szerint ugyancsak szabálytalan, hogy az elnökkel közös háztartás­ban élő édesanyja is bír egy hold háztáji földdel, így az elnök 2 hold háztáji földet használ. Több más dologban sem járt el az elnök a tsz szabályainak és rendjének megfelelően. Elad önkényesen a tsz közös vagyonából trá­gyát, fát, szénát. Például a tsz készletéből kapott szerfát tsz italbolt. A fából mintegy h­at mázsát az italbolt vezető­jének adott, bizonyos szolgál­tatásokért. Csak egy barázda A traktorosok megjegyzik: „Már az asszony sem hiszi el, hogy mennyit kerestünk, mert olyan az elszámolás”. Aztán panaszolják, hogy az irodán nem mutatják ki pontosait, mit miért vontak le. Ha va­laki reklamál, megsértődnek. A tagoktól hallottam, hogy nagyon kell figyelni, s otthon is írni mindent, ami levon­ható a keresetből, mert előfor­dul, hogy kétszer vonják le a társadalombiztosítási járulé­kot. Sokszor megjegyzik, túl sokat keres az elnök! Irigylik a pénzét? Nem, de kifogásol­ják, hogy nincs mögötte ered­ményesebb munka. Hétfőn elment a mezőgazdász Sop­ronba továbbképzésre. Az el­nök viszont nem tud rendet tartani. Mondják sorban az emberek, ma reggel ki, hány­féle beosztást kapott. Egyikü­ket elküldték a silóhoz, de még el sem indult, már a ho­mokért kellett volna mennie. A­mi a legjobban fáj: egy b­arázda távolság a győrsza­­badhegyi termelőszövetkezet határától a nagybaráti. És az eredmények a két szövetke­zetben? Szinte összehasonlít­hatatlanok! A munkáért há­­romszor annyit fizet a Búza­kalász, mint a nagybaráti tsz. Jó példának tekintik az erőre kapó ménfőcsanaki közös gaz­daságot is, mert látják, hogy próbálkoznak, vállalkoznak a több jövedelemért. Elnökök M­ikor Szilágyi Lajos vét az elnök négy évig (győri lakos), mondják, próbálkozott az a seprűkötéssel, málnafeldolgo­zással, még néhány olyan se­gédüzemmel, ami könnyített volna a szövetkezet időjárás okozta gondjain. Két évvel ezelőtt rendkívüli közgyűlésen Szilágyi Lajosnak — bizonyos anyagi ügyek miatt — le kel­lett mondania az elnöki tiszt­ségről. Különben Szilágyi „ár­tatlanságát” ma is bizonygat­ják a szövetkezetben, még a mostani elnök is. Szántó Jenő először 1959-ben volt elnök, egy évig. Másod­szor a már említett 1965-ös választáson bízták meg. — Nem akartam elvállalni, a járás kért rá — mondja. — És a tagok? — Rám szavaztak. S­zántó Jenő inkább Écs, N­yúl példájával érvel, hogy azok se jobbak, mint a nagy­baráti tsz. Törvényszerű talán, hogy ebben a néhány tsz-ben csak 20 forint értéke lehet a munkaegységnek? Arra, hogy goromba az emberekkel, azt mondja: „Kivel? Kevéssel tár­gyalok, mert ez“ az agronómus dolga”. Mennyi a rágalom? T­ehát már­­ hónapok óta mennek a panaszos levelek a szövetkezetből, de az érdemle­ges válasz még mindig késik. Tény, hogy a szövetkezet el­nöke nehezen birkózik meg az egyre növekvő feladatokkal, és nem képes összefogni a gazdaságot. De az is igaz, hogy hónapok óta nagyon megsza­porodott az elnök elleni szó­beszéd, és bizony akad közte jó néhány alaptalan is. Árt ez az elnöknek, mint embernek, s még jobban megnehezíti hét­köznapjait. De árt a szövet­kezetnek is, mert elvonja a figyelmet a tisztességes mun­kától M­iért nem lehetett már ed­dig is alapos kivizsgálást tar­tani a levél nyomán, majd közgyűlésen tisztázni a pana­szokat, megállítani ezzel a to­vábbi szóbeszédet: miért, és mennyiért felelős az elnök, mi a rágalom, rossz indulatú­­ be­széd? Ezután pedig határoz­zon a közgyűlés, de azokkal a tagokkal, akiknek nemcsak hangjuk, hanem munkával szerzett érdemük is van a szö­vetkezetben. gszm KISALFÖLD ­ Eszter és Ari hétköznapja Eszter és Ari győri szüle­tésű, és őket is ünnepelték néhány napja még a BNV-n. De róluk hallgatott a krafiika. Szerényen meghúzódtak a könnyűipari pavilonban, a lenszövőipari vállalatok ter­­mékei között. Eszter a leg­szebb termék díját kapta, Ari miniszteri dicséretben része­sült. P­amut, len és műszál keve­rékéből álló két nagyszerű anyagot takarnak a fantázia­nevek. Mindkettő tökéletesen színtartó, lágy, esésű, szellős, női ruhaanyag. Győrött készültek a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat gyáregységében. Mielőtt a BNV-re kerültek, az üzletek­ben is megjelentek. Eszter és Ari már újra hétköznapjukat élik. Ezer méterekben kerül­nek le a gépekről. Üzemről üzemre jártam, s az orsózótól a szövőteremig kísértem a sokszínű anyag út­ját. Szövőasszonyokkal és lá­nyokkal beszélgettem, akik nem tudták, hogy „legszebb terméket” gyártanak. Azt mondták, úgy készítik Esztert is, mint a sok tucat más anya­got. Pedig az első díj az ő kezük munkáját dicséri. — Az ország tucatnyi pa­mutipari vállalatával voltunk versenyben. — mondja a gyár igazgatója. — Tíz első díjat ítéltek oda, s mi abból hoz­tunk haza egyet. Nagyon örü­lünk az elismerésnek, de leg­alább annyira annak, hogy az Eszter nem csupán reklám­anyag. A vásáron azt felelhet­tük az érdeklődőknek, hogy megtalálhatják az üzletekben.­­ Ma már elmosódnak a határok, a lengyárak nem csupán lenanyagot állítanak elő, mint ahogy a gyapjúgyá­rakban is foglalkoznak más termékek előállításával is. A mi iparágunkban is bevonult a műszál, s jóval bővebb az anyagok variálhatósága. Ezzel csak a fogyasztó jár jól. Mi is ezen az úton haladunk. * Ú­j nyersanyagokat keresnek a textilgyárak, s a lenipar­ban is erre törekednek, de a színtiszta len most reneszán­szát éli. A vásárlók újra fel­fedezték. A műszálak mellett a nedvszívó hatású len újra divatanyag lett. Természetesen ma már műszállal keverve állítják elő, s ezáltal az évez­redes hagyományú anyag új tulajdonságokkal gazdagodik. A Győri Lenszövőgyár fő­mérnöke a gyár terveiről be­szél. Jövőre nagyszabású szin­tetikus program megvalósítá­sába kezdenek. A külkereske­delmi vállalat segítségével 1­5—20 millió forintot költe­nek gépek vásárlására, s a gyártócsarnokot is növelik. A győriek 1968-ban olyan új anyaggal jelentkeznek majd, amely valószínűleg a szakem­bereknek is meglepetés lesz. Szintetikus szállal kevert len­anyag gyártását tervezik, amely magán viseli ugyan a len jellegzetességét, de az ed­digieknél változatosabban fel­használható, és nagyszerű tu­lajdonságokkal rendelkezik. A gyár főmérnöke elmond­ta: nemrég Beirutban járt, tanúja volt annak, ahogy kül­földön „hamisítják” a lent. Műszálból készült anyagokat len gyanánt adnak el, mert záltal nagyobb jövedelemhez juthatnak. A győri gyár új programjával a gazdaságirá­nyítás új rendjére készül, igyekszik bővíteni áruválasz­tékát. Ám ilyen fogásra nincs szükségük. A szintetikus prog­rammal egyformán szolgálják a vásárlók és a saját maguk érdekeit.­­ — Ferenczi — Bevált a postai csomagküldő szolgálat A Győr-Sopron megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat nemrég bevezette a postai cso­magküldő szolgálatot műszaki cikkekre és­­alkatrészekre. A vásárló levelezőlapon közli kí­vánságát a bolttal, amely az alkatrészt utánvéttel elküldi a vevő címére. N­emrég Érdre jutott el a vállalat postai csomagküldő szolgálata. Egy érd-parkvárosi lakos hetekig járt Budapesten Berva motorjához kuplungla­melláért, de sehol sem kapott. Végülis a Gy­őr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat győri kerékpár-, motorke­­rék­pár-alkatrészboltjához for­dult — ahogy írja, a siker min­den reménye nélkül. Legna­gyobb örömére postafordultá­vá, megkapta a kért alkatrészt. Erről szóló elismerő levelét a magyar rádióhoz juttatta el, az pedig elküldte a vállalat­nak, ahol örömmel értesültek róla, hogy a csomagküldő szol­gálat a megye határain túl is segíti a vásárlók igényeinek ki­elégítését. Két tétel között _ ____________________________________________________ Kedves Fej! — két tétel között figyelsz egy kicsit ? Értelmes tanulási és sikeres vizsgát szeretnék kívánni. Az érettségihez, amelyről évekig vitáztunk, megy-e, ma­rad-e. Végül itt van, és mit bánod már a vitákat! Sorra veszed az akadályokat. Megy minden, mint a karika­­csapás. Már magad sem hiszed, hogy kiborulsz, ugyan, ne csinálj arénát, egy állati ismétlés az egész, semmi egyéb, és olyan nincs, hogy valami keveset ne tudjon az ember, ha­nem éppen tök hülye. Négy év alatt azért ragadt a fejbe valami! Szóval így nézed, se mumus, se gyerekjáték, olyan, mint a többi felelet, csak nagyobb, és egyszer van. Érett­ségi, na, bumm. Gondolom, nem téveszt meg a neve. Sokkal reálisabb vagy, semhogy elhinnéd, amit ez az ásatag kifejezés sugalmaz, tudniillik, hogy befejezett folyamatot, az em­berré érés végállomását, érettséget jelent az érettségi. Igazad van, ha nem hiszed, hamis ez a szó. Hamis volt évtizedekkel ezelőtt is, a mai öregek ide­jében, csakhogy akkor segített neki hazudni a társa­dalom. A formaságoknak, nem mondom, majdnem mind­nyájan bedőltünk. (Nevetnem kell akkori magunkon.) Egyenpipát szívtunk banketten, és azon a nyáron estén­ként apám kampósbotjával poroszk­áltam végig a falut. Éppen mint az uraságok. Néhány jelenség némi realitást azonban adott a szónak Az érettségizettek tudásban akkor tényleg maguk mögött hagyták a tömeget, amely nem részesülhetett a tanulás áldásaiban. Bűvölete is volt a szónak. Az úriházak ajtaja kinyílt előtte, s a volt régi játszótársak szíve becsukó­dott. Hányszor kellett bizonyítanom, hogy ugyanúgy ugrok a Rábába, ugyanúgy négerré kenem magamat iszappal, mint azelőtt, ugyanúgy odaállok apám kis boltjába a pult mögé — legfeljebb a kézi szegények kéréseire voltam sokkal készségesebb, mint a gazdag rokonok és a méltó­­ságos asszony parancsaira. De hányszor fájt, hogy ezt is, más is, egész változatlan valómat külön bizonyítanom kellett már! Sokszor haragudtam arra a nagy hazugságra, amit a papír sugalmazott, hogy: más lettem, tudok vala­mit. De keveset tudtam még,­­ de rosszul! Ti mai diákok többet tudtok és jobban. De azért ennek a régi világból örökölt szónak ti se higgyetek egészen. Azt már nem sugallhatja, hogy kiváltál és föléje kere­kedtél a tömegnek. Rengetegen érettségiznek, és iskola után is még sokkal többen gyűjtjük a tudást, mert enél­­kül semmire sem­ mennénk. Azt is hiába hazudná, hogy a nagy Életbe szóló bűvöletes kiváltságlevél birtokába kerültél — korunk követelményének csak szerény közép­foka az a tudás, amit nyertél. Körülnézhetsz, hogy mit lehet kezdened. Reális vagy, értékeled, mint népek vív­mányát, és hozzákezdesz egy szakma megtanulásához alap-, közép- vagy egyetemi fokon. Ha jól tanultál eddig, érezni fogod, hogy tovább is könnyen megy. Kicsiszoló­dott az agyad, megtöltekeztél alapismerettel, építhetsz rá majd, örülsz neki, hálás vagy érte, de nem szédülsz meg tőle. Hanem azt esetleg még el próbálja hitetni veled vagy szüleiddel, hogy érettséged okmánya az érettségi bizonyítvány. Meg ne tévesszen a szó! Olvasd a tantár­gyakat figyelmesen: megállapíthatod, hogy gyér kivonata csak az általános emberi tudásnak is. Arról pedig alig van jelzés is benne, ami igazán éretté, közösség-éretté, emberré teszi az embert. Lehet, hogy tűnődtél már ezen. Talán ballagás után, mikor kissé üresen, fáradtan és szomorúan egyedül ma­radtál, és elalvás előtt magad elé idézted a családi album­ból ismert csecsemőképedet meg a tablóra ragasztottat. Ami eddig történt pólyáskorodtól fogva, csak szerény előkészület. Édes szüleiden kívül is hadseregnyi sok-sok ember nyúlt hozzád tevőlegesen. Százan a gyermekkocsid anyagát rakták össze ércből, fából, gumiból. Mások a pelenkádat, ruhácskádat szőtték. Cipőiddel, ágyaddal és kerépáraddal vesződtek néhány ezren, könyveiddel, irkád anyagával, tollaiddal sem kevesebben. Iskoláidat egy egész ország szorgos erőfeszítése tartotta üzemben, s el sem tudnád sorolni nevelőidet, akik tudásodat, jellemedet ala­pozták, formálták, edzették. Közben, ugye, táplálkoztál is, fel sem mérhető, mennyi munka van minden falat kenyérben. No, nem akarlak fárasztani, minden jobban kell most, mint a lelkizés. De a részletek között jó egy-egy áttekintő pillantást vetni az egészre. Ez is egy tétel: A k­özösség teremtménye vagy. Az előzmény: az életed. A folytatás: permanens vizsga az emberség érettségije. Mindig valamivel több és nagy­szerűbb. A csillagokig. A szív fenekéig. És most vedd elő a következőt... Jó vizsgát! Szevasz! Bálint Géza

Next