Kisalföld, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
1957. július 1., szombat Im Alom az uborkáról Hétfőn kezdték s tegnap fejezték be az utolsó évesek vizsgáztatását a győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában. Előbb gyakorlati ismeretekről adtak számot a fiatalok a gazdaságokban, majd az elméleti vizsga következett. Az idén 72 dísznövény-termesztő, kertépítő, illetve zöldségtermesztő, hajtató és baromfitenyésztő kapott szakmunkás-bizonyítványt. — Közülük heten eredményesen vettek részt a „Szakma kiváló tanulója” országos versenyen, ők ott szereztek oklevelet — mondta Somlósi János igazgató. — A gyakorlati vizsgák eredményével különösen elégedettek vagyunk. A zöldségtermesztők az Ikrényi Állami Gazdaságban, a dísznövényesek a Győri Kertészeti Vállalatnál, a baromfitenyésztők pedig a mosonmagyaróvári főiskola telepén vizsgáztak. Tegnapi látogatásunkkor a baromfitenyésztők éppen írásbeli, a zöldségtermesztők pedig szóbeli vizsgát tettek. Az öttagú bizottság elé (a vizsgaelnök, Kovács Ferenc országos szakfelügyelő volt) egymás után léptek az ünneplés lányok, fiúk, hogy tételt húzzanak, illetve megfeleljenek a kérdésekre. Nagy Tibor, a Veszprém megyei dabronci termelőszövetkezet szakmunkás-jelöltje például a spenóttermesztésről beszélt egyebek között. De érdekes tételt kapott Olasz Zoltán is, aki a kétütemű motorok működéséről felelt biztos tudással, könnyedén. Az udvaron vizsgaláz. — Gyerekek, képzeljétek, azt a tételt húztam, amiről álmomban feleltem — „robbant ki” az ajtón egy kipirult kislány, Rosta Erzsébet. — Az uborkatermesztés. — No, szebb álom is elképzelhető, mint a savanyú uborka... Ki hol kezdi meg a munkát? Akik már levizsgáztak, erről beszélgettek. — Öttevényi vagyok — mondja az előbbi lány. — De otthon nincs kertészet. A kunszigeti termelőszövetkezetbe fogok átjárni. Szalai Ilona bősárkányi fiatal szeretne továbbtanulni kertészeti technikumban. A legnyugodtabb és legmosolygósabb kislány az iskolában most Rozsnyai Dani Margit baromfitenyésztő. Ő már több mint egy hónapja megszerezte a kitűnő szakmunkás-bizonyítványt. Az országos versenyen a harmadik helyezést érte el. — sza — Testvérország életéből Az utolsó láncszem volt a tahnatasi villamos erőműtől Karakalpakia dél-keleti körzetéig húzódó elektromos láncban. A Közép-ázsiai Elektromoshálózat-építő Vállalat dolgozói, addig szikeseken és homokos pusztákon keresztül vezették a villanyáramot. Egy kilométer maradt még hátra, a legnehezebb, a folyóter lett. A karakumi és a kizilkumi parton vasbeton alapokra felállították a 84 méteres acél tornyokat, amelyekre rá kellett erősíteni a villamos vezetékeket és a villámhárító kábeleket. És itt kezdődtek a nehézségek. Háromszor is megpróbálták a vezetéket motorcsónakkal átvinni az egyik partról a másikra. A gyors folyás eltérítette útjáról a csónakokat. Helikoptereket hívtak. Végül földi, vízi és légi egyesített erővel a vezetékek és a villámhárító kábelek átíveltek a folyó felett a Karakumból a Jrolilkumba. , Eletaes M az Darja felőli Magasfeszültségű villanyoszlop a pusztában KISALFÖLD Felszólalás öntvényügyben A múlt hét közepén érdekes műsort sugárzott a televízió. Az autóbuszgyártás jövőjét alakító nagyvállalatok vezetői nyilatkoztak. A nagyszabású fejlesztési program megvalósítói egyöntetűen ígérték: — Meglesz! Sok nehézségi gél, erőfeszítést és kemény munka árán, de meglesz. Ahhoz, hogy 1970-re a jelenleg gyártott Ikarusz autóbuszoknak többszöröse készülhessen az eddiginél korszerűbb kivitelben, sok gyárnak kell öszszefognia. Nagy rész hárul a feladatokból a Magyar Vagon- és Gépgyárra. Horváth Ede vezérigazgató e műsor keretében tömör és biztató tájékoztatót adott arról, hogy a győri gyár kollektívája felkészült a rá váró hatalmas feladatokra. — A jövőt illetően nem mutatkozik különösebb ok az aggodalomra — összegezhette tehát a vita eredményét a tv riportere. Ám, megszólalt a győri vonalban a közúti járműgyár termelési főnöke. — Neki — úgymond — pillanatnyilag nem 1970, hanem 1967 okoz főfájást. Bizonyos öntvények hiánya veszélyezteti az első félévi program ütemes teljesítését. E közlésen a kamera előtt meglepődött Horváth Ferenc, az Országos Öntöde Vállalat vezérigazgatója. Úgy tudja, hogy a két szomszédos gyár, a győri öntöde és legnagyobb megrendelője, a Magyar Vagon- és Gépgyár együttműködése kifogástalan. Egyébként a 3 számú győri öntöde az országos vállalat egységei közül a legpontosabban teljesíti szállítási kötelezettségeit. Erre hivatkozott az adást követően Kovács Dezső, a győri öntöde igazgatója és Holecz Gyula termelési osztályvezető is. Okkal, joggal tényekkel bizonyíthatják a gyár jó tervteljesítését. Az év első öt hónapjában vas- és acélöntvényből 5,5 százalékkal többet termelt a tervezettnél a gyári kollektíva. A múlt évihez képest lényegesen javult az öntvények minősége. A két öntödei vezető hitelt érdemlően bizonyította, hogy a vagongyár iránti szerződéses kötelezettségének eleget tesz. Két tételből túlteljesítés is történt. Az előnagyoló üzem szűk kapacitása ellenére is igyekeznek a gyakori és változó igényeket kielégíteni. Az együttműködés szinte mindennapos személyes találkozást, kölcsönös és közvetlen intézkedést, segítségadást követel és eredményez. A lehetőség szerint az öntödeien igyekeztek a szállítási határidőket rövidíteni, a minőségi kívánságokat teljesíteni. Emiatt nem érzik teljesen igazságosnak a tv felszólamlást. Mit mond erről Gőcze Sándor, a Magyar Vagon- és Gépgyár kooperációs főosztályának vezetője? Mindenekelőtt elismeri, hogy néhány tételből az öntöde túlteljesítette szállítási kötelezettségét. S aztán „kiegészíti” az öntödei listát amelyen a teljesen vagy nagyrészt leszállított tételek kimutatása szerepel. A hiányzó, illetőleg javarészt leszállításra váró alkatrészek közül főként a mellső kerékagyat említi. Erről szólt a termelési főnök felszólamlása is. — Igaz, hogy a 383 darab tétel szállításának végső határideje június vége. Eddig kaptunk nyolcvanhatot. Ha három nap alatt kapjuk is meg a hiányzó 297-et, hogyan tudunk belőlük készterméket készíteni? A felszólamlás azt célozta, hogy a termelési programunkkal összehangolt öntvényellátást kérjük szomszédainktól. Annál is inkább, mert az öntvények zöme a tervidőszak utolsó dekádjában zúdul ránk. Nem vitatjuk, hogy az öntödei selejt örvendetesen csökkent, de a mellső tengelyek hibás öntvényei sok gondot, fennakadást okoznak. — Ismerjük a győri öntöde nehézségeit, nagyra becsüljük vezetőinek s dolgozóinak erőfeszítéseit ezek leküzdésében. Nem tagadjuk az öntöde vezetőinek készségét és igyekezetét a gyár legnagyobb megrendelőjének jó kiszolgálására. A követelmények azonban még ennél is nagyobbak. Ez szorít bennünket is, s ez kell, hogy hajtsa a kooperáló vállalatainkat is. Így teljes tehát az igazság. Az öntödeiek igazsága általában kétségbevonhatatlan. A felszólamlás jogossága pedig konkrétan vitathatatlan. A kétféle igazság hangoztatásából azonban még nem lesz mellső tengely. Enélkül pedig nincs kész futómű. A megoldás a jó kapcsolat még jobbá tétele. Ez a partnerek mindegyikének kényszerítő szükség. Már most is szorongat, a jövőben pedig még inkább! Jakus Lajosné Cseresznye féreg nélkül Az idén gazdag szüretről számolhatnak be a Nagyszentjánosi Állami Gazdaság cseresznyésének kertészei. A szüret tegnapelőtt fejeződött be, és várakozáson felül sikerült. Mintegy 40 hold a gazdaság cseresznyéskertje, egy részén meggyfákat is gondoznak. Cseresznyéből 6 vagonnal, meggyből pedig 2 és fél vagonnal adott el az állami gazdaság. A siker oka, hogy együtt telepítették a cseresznyét a meggyel, tehát a porzás, a kötés biztonságos. S hogy miért kedvelték a fivéri ÁBCÁruház látogatói? Mert nem volt férges a termés. Ennek magyarázata: az eddigi gyakorlattól eltérően nem a fákat permetezik a cseresznyelégy ellen A légy lárvája a földben telel, tavasszal onnan kel ki. Ezt figyelik a kertészek, s mikor a figyelőbúrában megjelennek az első legyek, lepermetezik a kert földjét s a kerítés környékét 100—150 méter szélességben így érik el évente, hogy férges cseresznye nem kerül a gazdaságból a fogyasztók asztalára. A Telefonbetyárok Alapjában véve nagyon gazdag ország Magyarország. Miért? Azért, mert itt bőven telik olyan dolgokra is, amelyeknek elvégzése vagy beszerzése teljesen felesleges. Felesleges és hiábavaló például Győrött, Mosonmagyaróváron és Sopronban nyilvános távbeszélő-állomásokat létesíteni, fenntartani, mert a lakosság némely eleme úgysem tűri meg őket. Tiltakozik ellenük. Az ellenzés legkézenfekvőbb megnyilvánulása: fogóval lecsípik a nyilvános telefon kézi beszélőjét. Aztán zsebre vágják a kagylót. Hasonló rongálási módszer, amikor valaki éjszaka fél három és negyed négy között féltéglával addig üti a perselyes készüléket, míg ki nem hányja a tantuszokat, és össze nem lapul. Micsoda élvezet, mekkora gyönyörűség! Nemkülönben, ha frissen olvasztott kátránnyal egyenletesen bemázolják a beszélőlyuk környékét. Az igen sok leleményességgel és furfanggal kiagyatt telefonrongálási módszereknek csak a töredéke ez. A fülkék eldöntése, ablakainak bezúzása ezekhez képest kezdetleges technika. A posta pedig — akár a jó nagypapa csintalan unokájának haszontalanságait — újra és újra megbocsátja, eltünteti a rongálások nyomait. Kicseréli a fülkéket, a készülékeket, új kagylót szerel a régi helyért!... Két nap múlva ismét a régi kép, minden kezdődik elölről, mivel sem a győriek, sem a másik két város említett ostoba elemei nem tűrik meg a tereken, utcákon a nyilvános telefonokat. Pedig mindhárom helyen kell sürgősen orvost, mentőt, tűzoltót hívni. A randevút is jó megbeszélni telefonon. Ezerszám feküsznek a telefon-bekapcsolási kérelmek a posta Győr-Sopron megyei távközlési üzemének irattárában. Vonal hiányában egyelőre nem teljesíthetők a kívánságok. A posta igyekszik segíteni: súlyos ezrekért számtalanszor megjavítja a barbár módon szétroncsolt, temetett állomásokat.Mélységesen felháborítja a jóérzésűeket a jellem telén telefonbetyárok megannyi „hőstette”. Az éjszaka leple alatt, sutyiban cselekszenek ők, úgy, mint a velük egyenrangú betörők, tolvajok. Tetteikkel rendkívül sok kárt okoznak, előfordulhat, hogy még gyilkolnak is, ha a rossz nyilvános telefonon nem lehet mentőt hívni, tűzoltóságot riasztani... Segíts, kedves olvasó, fékezzük meg együtt a telefonbetyárokat, szóljunk a rendőrnek, hiszen mindanynyiunknak sürgősen szüksége lehet a telefonra! (Kulcsár) Pártcsoport vagy alapszervezet ? Egy fontos és egy felesleges kérdés Fertőszentmiklóson Bodor Bélától, a fertőszentmiklósi pártszervezet titkárától hallottam, hogy a termelőszövetkezet főagronómusa nemrég levélben mondott köszönetet az állattenyésztésben dolgozók pártcsoportjának a tsz munkáját figyelő és segítő bírálataiért, javaslataiért Ez a levél bizonyítja: a fertőszentmiklósi pártszervezet vezetősége helyesen látta meg hogy a jó pártmunka alapja a pártcsoportok jó munkája , és ezt a felismerést átgondolt, rendszeres tevékenység követte. Nemcsak a hat tszpártcsoportban, hanem a másik ötben is. A siker részesei — Régi tapasztalatunk, hogy a 80—100 ember részvételével rendezett gyűlések, előadások nem sikerülnek — mondja Bodor Béla. — A passzivitás azonban csak látszólagos, kisebb közösségekben bátrabban megnyilatkoznak a párttagok, pártonkívüliek. Erre építünk, amikor a pártcsoportokkal való erőteljesebb foglalkozást szorgalmazzuk; a csoport tagjai között kialakuló munkakapcsolat gyakran válik barátsággá. Így van ez az öttagú pedagógus pártcsoportban is. Nem csak a foglalkozásuk, hanem közös pártmunkájuk, érdeklődési körük, emberi közelségük is összetartja őket, és teszi a pártszervezet egyik egaktivabb csoportjává a pedagógusokat, fontos a feladauk; ők a marxis ,a középiskola tanárai. Lehetőségeik azonban — és tevékenységüks sokkal szélesebb köre ennél. A vallásos ideologia elleni felvilágosító munkábanekik van legnagyobb terük ezt felismerve alakították meg a gimnáziumban az ateista kört. A hazafias nevelés is új formával gazdagodott az elmúlt évben: az MHS-se együtt rendeztek járőrverseiveket, szerveztek lövészkört A járási pártbizottság szemré, megvizsgálta, milyen munká végeznek a fertőszentmiklós pedagógusok a falu társadalmi és politikai életében. A felmérés pozitív eredménnyel zárult, és az elismerésből nagy rész a párttagokat illeti. Egységes vélemény Az a hír vitt Fertőszentmiklósra, hogy a pedagógus pártcsoport önálló alapszervezetté alakul. Bokkon Imre iskolaigazgató-helyettest, a pártcsoport vezetőjét kérdeztem erről. A beszélgetés első negyedórája alatt kiderült: sokat foglalkoztak ezzel a gondolattal, mert egyik kulcskérdése ez a fertőszentmiklósi pártéletnek. Bizonyítja ezt az is, hogy tíz perccel érkezésem után egy kisebb értekezlet ült össze az igazgatóhelyettes szobájában, amelynek résztvevői — Bodor Béla, Orbán Géza iskolaigazgató, párttitkárhelyettes, Horváth Endre tanácselnök és még néhányan felsorolták a sok töprengés után immár határozott érveiket a pártcsoport mellett. Bodor Béla: — A pedagógusok a pártszervezet legaktívabb tagjai — most. De ha különválnának, eltávolodnának a többiektől, bezárkóznának, erre van hajlandóság bennük, bár a pártmunka a közösségbe szólítja őket Egyébként sem tartom indokoltnak, hogy a három alapszervezet mellé (nádüzem, vasút, község) legyen egy negyedik is — öt taggal. Orbán Géza: — Nekünk könnyebb lenne az út. Mégis maradjunk a régi szervezeti formánál: a pártcsoportban nagyobb lehetőséget látok, többet tudunk így segíteni a pártnak és a tömegszervezeteknek. Időnként elhangzik keveset dolgoznak a párttá és pártonkívüli pedagógusok az iskolán kívül. De ha sörre vesszük a funkciókat, látnuk kell, hogy ott vannak a tanácsban, a Vöröskeresztben nőtanácsban, Hazafias Néppontban. Bokkon Imre: — Dolgozunk, az igaz, de nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg a feladatok. Néhányan túl sokat húznak, mások keveset vagy semmit. Orbán Géza: — Épp ezért igazságtalan a sommás elmarasztalás. Horváth Endre: — Akit hívtunk, mindig szívesen jött. Bödör Béla :— A pedagógus párttagokra számíthatunk. Jó helyük van a pártcsoportban. Az értelmiség nélkül szép keveset tudnánk tenni a faluban. Valamennyien A beszélgetés ettől kezdve szélesebb mederben folyt, s már nem csupán a pedagógusok, hanem a többi értelmiségi közügyek iránti érdeklődése és tevékenysége a téma. Bokkon Imre és Horváth Endre szerint joggal vár többet a község az orvosoktól, gyógyszerészektől, a mezőgazdasági és műszaki értelmiségtől. Ha a most még passzív pedagógusok látnák az igyekezetüket, ők is szívesebben vállalnának feladatot. Orbán Géza véleménye az, hogy mindenki a maga területén dolgozzék a társadalmi életben. Vöröskeresztben ne pedagógus, hanem orvos vagy gyógyszerész. És így tovább. Bödör Béla egyre visszatér a kiindulási ponthoz: a pedagógus párttagok munkakedvét a pártcsoportban lehet legjobban kamatoztatni. És ez csak látszólag van távol a fertőszentmiklósi értelmiség magatartásától: ha a néhány értelmiségi összefogásából olyan közéletet lehetett teremteni, amelynek híre van a falu haárain túl is, a kérdés — mire jutnának valamennyien? — szóhokinak és feleslegesnekátszik. G. B. Legelők a majorok mellett Az idén 5 vagon fűmagot kaptak a megye termelőszövetkezetei legelők telepítésére A tavaszon a 3000 holdnyi területre elegendő magvat el is vetették, és az újonnan telepített legelőkön gazdagon nőm a fű. A legelőket az új elképzelés szerint az istállók, majorok környékén telepítették. Ennek haszna: a teheneket el kell hosszú úton hajtani a mezőre, így nagyobb a tejhozam. A majorok környékén könnyebb megoldani az öntözést, mert kutak verésére nincs szükség, a majorokat már ellátták vízvezeték-hálózattal.