Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
136. augusztus 1., kedd Húsz éve kezdődött a hároméves A szocializmust építő ország históriájában jelentős dátum a felszabadulást követő második esztendő, 1947, mert húsz évvel ezelőtt ekkor indult a hároméves népgazdasági terv. Mit adott Magyarországnak, minden magyar állampolgárnak a hároméves terv? A gyáripar termelése 1949-ben már 53,4 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. A gépgyártás pedig kétszer annyi teherautót, háromszor annyi kerékpárt, vagont, hajót, ötször annyi traktort, hétszer annyi motorkerékpárt, nyolcszor annyi mozdonyt és több mint harmincszor annyi szerszámgépet állított elő, mint harmincnyolcban, az utolsó „békeévben”. Az eredetileg három évre előirányzott beruházási tervet két év és öt hónap alatt nemcsak megvalósították, hanem 35,3 százalékkal túl is teljesítették. Közben a falvakban is 130 ezernél több új lakóház épült, 16 új növénynemesítő telep létesült, és 26 ezer holdon kezdték el az öntözéses gazdálkodást. Az utolsó tervesztendőben az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a kereskedelemben a szocialista szektor részesedése elérte a 66 százalékot. A kommunisták által kezdeményezett terv tehát előkészítette az ország szocialista átalakulását, így a Magyarország történelmében először megvalósított tervszerű gazdálkodás a leghaladóbb társadalmi, gazdasági és politikai célkitűzések irányába lendítette a fejlődést. A hároméves terv izzó történelmi levegőjében nemcsak az ország épült újjá, megtörtént egy másik újjáépítés is: a háborúban tönkrement, népességében megritkult ország visszanyerte hitét, önbizalmát, lendületét. A kommunisták vezetésével magabiztosan lépett a további fejlődés útjára: szóval, tettel, munkával a szocializmus teljes felépítése mellett döntött. I. m. Eszter a legszebb — Újat az asztalra Örökzöld cégér ÚJDONSÁGOK A LENSZÖVŐBEN Kék a lenvirág, egyszerű kis kék, zöld a levele. Textilanyagok jönnek-mennek, felkapja vagy elejti őket a nagy diktátor, a divat. A lenanyag mindig divatos, a kék virágocska mindig virít. Virít és elviszi a Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri gyáregységének jó hírnevét minden világrészbe. — Liverpool, Montreal — olvassuk le hirtelenében a nagy ládákról, amelyek nemsokára útra kelnek nagy rakományaikkal. Gyönyörűekkel. Csíkos, kockás, bordűzös abroszok, konyharuhák, nyugágy és kempingágy-anyagok tömege a szövödében, a varrodában, a csomagolóban. Egyszínűek, tarkák, világosak, sötétek, harsogó színek harmóniába foglalt üdeségével. Több mint kétszáz színnel dolgozik a gyár. A kincseskamra: a fonalraktár. Napi nyolc-tíz tonna fonalat ad ki. A csomagolóban polietilén zacskóba zárva útra készek az abroszok külföldi rendelésre. Újszerűek, érdekesek, üdék. Más színű az abrosz, más színűek a szalvéták. Narancssárga abrosz zöld szalvétákkal, palaszürke kékkel, halványlila citromsárgával. Az ember önkéntelenül odaképzeli a hozzájuk illő tányérokat, csészéket Nálunk még nem használják ezeket a garnitúrákat, pedig szépek. Érdemes lenne „terülj asztalkám”-at mutatni velük mondjuk a Győri Állami Áruházban vagy a bútoráruházban. Hadd lássuk, hadd használjuk! srr" — Szép — mondjuk immár vagy századszor Krausz Imrének, a gyár igazgatójának. — Az Eszter a legszebb — kapjuk a választ Megismerkedünk Eszterrel. Ő a könnyűipari pályázat idei egyik legszebb terméke. Rács- és pikékötésű, kockás, illetve csíkos, sokféle színvariációban. Különös gyöngyházcsillogású, puha fogású, mégis jó tartású ruhaanyag. A legeslegszebb Eszter a sárgabarna kockás lett. Tervezője, Varga Szilvia, négy éve mintatervező. Büszke az Eszterre. Lehet is. Amikor a tervezés kulisszatitkai felől érdeklődünk, azt mondja, „csak” gyakorlat, vizuális készség és képzelőtehetség kell hozzá. — És anyagismeret, meg az, hogy tudnia kell, mit képesek a gépeink megszóró, és a divat követelményeit is szem előtt kell tartani — toldja meg Krausz elvtárs. Sok minden kell tehát hozzá. Nem utolsósorban szépérzék. Világszerte nagy divat a textilcipő. Ahhoz is készül anyag a Lenszövőbe, két különféle anyag összeragasztásával. — Nem is olyan könnyű gyártani, mint amilyen egyszerűnek látszik — mondják. ■nn? Egy színes forgatag látványával ér fel a gyárlátogatás. Még akkor is, ha az ember nem egészen járatlan a szövőtermek, a kikészítő, a festődő rejtelmeiben. Mert tévedés azt hinni, hogy minden textilüzem egyforma. A gyárak, a termékek meghatározója a gép és az ember. A gépekkel az emberek is változnak. Két hónap, három új gép a Lenszövőben. Az egyiket már felszerelték. Arról kell majd dönteni, mivel üzemeltessék. Az áram drága, az olajra még várni kell. Egy másik gép műanyagot fröcsköl a lenre, egy harmadik pedig mennyezetig érő kikészítő berendezés. És fejünkben zúgnak a nemrég hallott tervek. A kikészítőbe nemsokára még egy gépóriást állítanak be, a szövődében is modern gépek érkeznek a most beszereltek mellé. Géptől géphez járunk. Mit szól mindehhez a pezsgő fejlődéshez kezelője, a munkás? A fejlődő technikával lépést kell tartani, tanulnia a szövőnőnek, a szerelőnek, mindenkinek. A fejlődés öröm és kötelezettség. A gyár vezetőjének, hinnen dolgozojának, az eredményekkel közösen büszkélkedhetnek. És büszkélkednek? Az egyik gépen az Eszter fut. A szövőnő végigsimítja. Nem szól, a munkájára figyel, de látni az arcán: az elismerés neki is szól. Igaza van. ..::: A technológiai szobában a gyár jövőjéről beszélgetünk. Szóba kerül a gazdaságirányítás új rendje. — Ne értsenek félre, nem egyszerűsítem le az elvet — mondja az igazgató. — Mi már sok éve új módra gazdálkodunk. Nem az 1908-as startra létesítettük tavaly a varrodánkat, de könnyen nyomon követhető, hogy nagyon jól beleillik majd a szabadabb gazdálkodásba. A vásárlók mindinkább a szegett, varrott termékeket keresik. Olyanokat készítünk. Vizsgáljuk az új piaclehetőségeket és azt, hogy hány új szerződést szabad kötnünk. Ahogyan fejlődik a termelés, annak megfelelő termék eladását szabad csak kilátásba helyezni. A kereskedés elve a gyárban is csak a korrektség lehet . Ami a jövő gazdálkodásában változás lesz, még rugalmasabban kell az igényekhez igazodni — folytatja Krausz elvtárs, és példát is említ. Az asztalkendő- és törülközőkészítő varrodában a múlt hónapban csak egy műszak volt. Most viszont annyi a rendelés, hogy még a Győri Szolgáltató Ktsz-nek is jut belőle. !!••" A lenvirággal díszített cégér örökzöldnek ígérkezik. Az egyiptomiak, a rómaiak kedvelt viselete, a lenruha nem fog kimenni a divatból. Nem, mert a lenruha kellemes, hűvös viselet, a lenanyag jól kezelhető és, szép. A lenárut nagyon kedvelő belgák a len elemi szálait a világhírű brüszszeli csipke készítéséhez is felhasználják, s az örökzöld cégért, a lenvirágot bélyegen megörökítették. És a gyártók mindig új mintákkal, új színekkel, új gyártástechnológiával gondoskodnak róla, hogy a lenanyag örök divat maradjon. Várnagyné—Ferenczi ! A bizalmat a tények tartják A nap tüze szikkaszt, hogy az ember beleszédül. A falu utcáján csend van, és a léptek nyomán a por térdig gomolyog. Porosak a piros háztetők is. A tsz-irodán dús levegő fogad, öreg ház, őrzi falaival a hűvöset. A párttitkárt, Rábaszentmihály és Kisbabot függetlenített párttitkárát keresem. Az elnök igazit útnak: — Kint van a telepen, ott megtalálja. Mindjárt megyek én is. A telepen búzát tisztítanak, asszonyok merik a garatba a kombájnoktól szállított búzagarmadát. Egy fogatos mutatja, hogy a mázsánál az az ősz hajú ember a párttitkár, Szabó Imre. Zsákot kötöz, mer, meri a gabonát. — Nem ez a dolga a párttitkárnak — mondom kézfogás után —, a zsákot más is bekötheti. — Példa nélkül alig fog a politika — mondja, és bokrosan köti a csomót a zsák szájára, amely a kötés után olyan, mint a kinyílt rózsa. A hűsre húzódunk, ott elvész a tisztítógép moraja. — Tavaly azt az eligazítást kaptuk, hogy ne szóljunk bele a gazdasági munkába. Ezt nem lehet követni — széttárja karját. Tenyere szétágazó ujjaival olyan, mint talajba markoló fagyökér. — Bele kell szólni, már ott a megbeszélésen is. — Például az idén, aratás alatt mikor szólt bele a pártszervezet a munkába? — Harminc holdon volt renden a gabona. A gazdasági vezetés azt javasolta, hogy csak a téesz kombájnja szedje, a két gépállomás ne, mert sok bért kell fizetni. Az alapszervezet javaslata volt: mind a három kombájn szedje a rendeket, mert így kevesebb a veszély, hogy megázzék, gyorsabban felfogy. A gazdasági vezetők elfogadták a javaslatot. És jó volt, hogy elfogadták. Elmond még egy esetet. Tavaly és az előző években is csak szántották a tarlót, a szántást nem zárták le. Az alapszervezet javasolta, hogy a szántás után közvetlenül zárják le a talajt. — Az idén így cselekeddüm. Aztán vitatkozom, hogy e párttitkár dolga mégsem csak a gazdasági ügyek ellenőrzése, a javaslattevés. — Nekünk minden üzemágban van párttagunk, ők viszik az emberek közé a szót. Nyáron nem érünk rá sűrűn gyülésezni. "Télen készítjük elő tagjainak a politikai munkára. Ha a termelőszövetkezet jó eredményeket ér el, az nem politikai munka? Az ősz hajú ember érvel, vitatkozik, és tudom, hogy igaza van. Mikor 1964-ben párttitkár lett, 26 tagja volt a pártszervezetnek. Most harmincat számlál, és egy tsz-tag nemrég kérte a pártba felvételét. — Mind fiatal jön közénk. Mondhat-e ennél többet egy párttitkár? Azt, hogy aki a pártba kéri felvételét, mind harminc éven aluli, mind tagjává válik a termelőszövetkezetnek. Ez a pártszervezet munkájának eredménye. Azon a napon, mikor találkoztunk, még csak reggel kilenc óra volt. De a párttitkár már végigjárt egy határrészt, elment a mákcséplőkhöz, és ott volt a gabona tisztításánál Emlékszem, tavaly még munkaegységre dolgoztak a tagok. Az idén vezették be a pénzfizetést. — Félnek tőle. Ait hiszik, kevesebbet kapnak. Naponta tartom a könyvelőkkel a kapcsolatot, hogy érvelhessek egy-egy munkanormára az idén 37 forintot terveztünk. Én azt mondom, többet is tudunk fizetni. De hogy mondhassam, ismernem kell a körülményeket. Ez is politikai munka. Munkára ösztönözni, a bizalmat megtartani az emberekben. Elmúllt tíz óra is már. Az órájára néz. A járástól vár vendégeket. P—i— Málnából 400000 forint Az idén jó málna és szamócatermésről számolhat be a mórichidai termelőszövetkezet. Az immár évente megismétlődő kiváló eredményekkel a hagyományos málna- és szamócatermelők közé dolgozta fel magát. Az idén például 18 holdon termeltek málnát, és 3 vagon termést szüreteltek róla. Általában gurulós áruként vette át a termést a MÉK, és a málnának csak 10 százaléka volt rekeszes áru, így 400 ezer forintot árult belőle a gazdaság. Szamócából 10 holdon négy vagonnal termelt, és ebből 330 ezer forint bevétele származott a gazdaságnak. A tervek szerint jövőre növelik a málna és a szamóca területét. Málnából például 20, szamócából 10 holdat telepít. Kisalföld ÉPÜL a budapesti földalatti gyorsvasút. Műanyag lemezek borítják majd ezeket a vasbetonfalakat, a szerelvények „műanyag folyosóban” teszik meg az utat az állomások között. (MTI fotó : Mező Sándor felv.) !» Tárgyilagosan kereng a felelősségre X. X. felszólalása egy értekezleten: „A sajtó továbbra is bátran »harcoljon a kirívó fogyatékosságok ellen. Ítélje el azokat, akik visszaélnek beosztásukkal, embertársaik jóhiszeműségével .. X. X. válasza egy újságcikkre: „Tiltakozom becsületes nevem meghurcolásáért, és kérem a felelőtlen cikkíró megbüntetését ..." Az idézetek ugyanazon személytől származnak. Nem szükséges személyét felfedni, hiszen esete nem egyedi. Bíráló hangú, társadalmunk fogyatékosságait nyilvánosságra táró írásainkra számtalan észrevétel érkezik. Ha azonban a véletlen (!) úgy hozza, hogy lapunknak valamikor elismerését nyilvánító egyén később maga is a bírálat középpontjába kerül — hacsak közvetve is —, mindjárt másképp vélekedik a műfajról. Időnként közvéleménykutatást tartunk, és megkérdezzük olvasóinktól: ki mit szeret olvasni, mit hiányol az újságból? Kérjük, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá, hogy az újság minél színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb legyen. A megkérdezettek az eddiginél is nagyobb számban igénylik a bíráló írásokat. Nem azért, mert szenzációt akarnak olvasni, vagy megbotlott embertársaikon csámcsogni. De napról napra ütköznek kirívó szabálytlanságokba, vagy saját bőrükön tapasztalnak igazságtalanságot. A felelősségre vonást kérők szándéka általában becsületes: figyelmeztetni, megállásra késztetni az egyenes útról letérőket, akik beosztásukat önös érdekeik boldogulására használják fel Azokat, akik még attól sem riadnak vissza, hogy félreállítsák a nem tetszésüknek hangot is adókat, cikkíró vonását... Bár nem készült statisztika arról, hogy bíráló írásaink megállásra késztettek-e valakit, bizonyára akadt ilyen is! A.: sem jegyeztük fel szám szerint, hogy a közvetve, vagy közvetlenül megbíráltak közül hányan tiltakoztak a személyüket sértő újságcikk miatt. Sokat illetve valamennyien! Természetesen úgy, hogy „a tények valótlanok, a megbírált becsületébe gázoltunk”. Legyen az bírósági állásfoglalás, vizsgálatra hivatott szerv elmarasztalása, a helyreigazítást kérő levél megérkezik szerkesztőségünkbe, hiszen „az újságcikket semmi más, mint a bosszú, a rosszindulat, a felelőtlenség sugallta”. Helyreigazító kérelemnek csak bizonyított tények alapján, de semmi esetre sem , egyén kívánsága szerint adhatunk helyt. Az esetek zömében állításunkat — mint megalapozott tényt — fenntartjuk, hiszen a vizsgálatot végző szervek, a cikkek szerzői nem gyerekek, tisztában vannak állásfoglalásuk következményeivel. Gondolatainkat azért rögzítjük papírra, mert az utóbbi hetekben az átlagosnál is több tiltakozó, helyreigazítást kérő levél érkezett írásainkra. A többség a róla szóló újságcikket teljes egészében valótlannak minősítette. Egy-kettő akadt, aki a tényeket elismerte, csupán a körülményeket szépítette. Kivétel nélkül tiltakoztak azok is, akiket név szerint nem említettünk ugyan, mégis magukra ismertek. Elfogultsággal vádolták lapunkat jó néhányan, mert panaszukat csak vélt sérelemnek minősítettük. Néhányan azért kívánták a lap előfizetését lemondani, mert jogos panaszukat nem orvosoltuk, illetve nem orvosolhattuk, hiszen három éve két tucat hatóság, végül a bíróság sem adott helyt követelésüknek. Nem is kevesen azért helyeztek kilátásba becsületsértését. sajtópert,men a szomszéd célzása szerint az újságcikk róla szólt. Az újságíró igazságos állásfoglalását igénylik az olvasók. A társadalom élősködőit, az emberek bizalmával visszaélőket el kell marasztalni. Igazságot osztani nagyon nehéz, az igazságot megvédeni még nehezebb. Az újságírónak vállalnia kell a megbízást, annak családja, és oly sokszor keresett és meg is talált befolyásos pártfogók által indított hajszát a helyreigazításért. A sajtó munkásait nem fűti a siker, bátor hangú írásaikért nem igényelnek elismerést. Nem a szenzációt hajszolják, hanem a társadalom csökevényeit igyekeznek lefaragni. Hivatásukat gyakorolják. Felelőtlenek, megalkuvók, ha egy panasz nyomán elindulnak, s a látottak és tények alapján a panaszos részéről annyira óhajtott, de minden alapot nélkülöző bíráló sorok helyett a kétoldalú igazságot vetik papírra? Nem! „A kibicnek semmi sem drága!” — tartja a közmondás. Drága viszont nekünk, ha vélt sérelmekre, túlzott panaszokra, „majd én megmutatom” érvelésekre egyoldalú elmarasztalást várnak tőlünk az ügyfelek. Ki így, ki úgy vélekedik majd írásunk olvasásakor. Reméljük, akad azért — a megbíráltak, a sérelmükre gyógyirt nálunk sem találók között —, aki elismeri: Így igaz, pedig rólam van szó! N. 1WL