Kisalföld, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

. Az utóbbi napokban szinte zúdulnak a hírek Dél-Arábiából. Az egyik legutóbbi jelentés arról szólt, hogy Beihan szultanátusban polgári és katonai személyek átvették a hatalmat és kikiáltották a köztársaságot. Az uralkodó Szaúd- Arábiába menekült. Ami ebben a Jementől keletre lévő államocskában történt, az — ha még távolról sem mindenütt hasonló eredménnyel, de feltétlenül azonos célokkal — a jelenlegi dél-arábiai forrongás modellje. Beihan az egyik tagja annak néhány esztendeje London által erőszakkal összetákolt Dél-arábiai Államszövetségnek amely közigazgatási szempontból éppen ezekben a napokban bomlik elemeire. Ez az államszövetség a valóságban voltaképpen sohasem létezett „Made in England” tákolmány, s az adeni brit koronagyarmaton kívül öt sejkségből, egy köztársaságból és nyolc szultaniátusból, illetve emirátusból áll. Az álszövetség megteremtése szerves része volt az 1956-06 látványos brit közel-keleti vereség, a Szuezi - csatorna elvesztése után meghirdetett, úgynevezett Szueztől Keletre politikának. A fogalom neve kétségtelenül jól érzékelteti, miről van, illetve — a legutóbbi esztendő fejleményei nyomán inkább így fogalmazhatnánk: — miről volt szó. Miután Londont a világ változásai megfosztották kolonialista tevékenységének egyik fontos, ha nem a legfontosabb ütőerejétől, a Szuezi-csatornától, a brit kormány akkor úgy döntött, hogy a széthullóban lévő birodalom omló bástyáit ,,Szueztől keletre” próbálja alátámasztani. Az adeni öböl térségében ez annyit jelent, hogy az angol kormány a maga koronagyarmatából, valamint a környező feudális államocskákból valamiféle kormányzati egységet teremt, és ez a mesterséges föderáció olyan talajnak bizonyul majd, amelyen hosszabb időre megvetheti a lábát a brit befolyás. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy kiderüljön: a birodalmat alátámasztandó gerendák a világnak ebben a részében is korhadtaknak bizonyultak. Azok az ultrareakciós helyitskirályok, akikből London az államszövetség kormányát megalakította a dél-arábiai tömegek gyűlöletének középpontjában állnak. Hosszú évek óta csak nagyszámú testőrség gyűrűjében merték elhagyni agyagváraikat , és ezeket az erődítményeket a, kifelé ásító ágyúcsövek ellenére rendszeresen megostromolták a kisemmizett parasztok, és elkeseredett nomád törzsek. Egy Dél- Arábiában körutat tett francia újságíró szellemes meghatározása szerint a hercegecskék, szultánok és emírek népszerűtlenségét könyűszerrel le lehetett mérni a váraik falán található, lövedék okozta lyukak számán. Az a folyamat, amely ezt a mozdulatlannak tűnő, középkori társadalmat megmozdította, alaposan meggyorsult, amikor a szomszédos Jemenben megdöntötték az imám hatalmát, és Abdullah Szalal tábornok vezetésével győzött az Egyesült Arab Köztársasággal szövetséges haladó erők nemzeti-népi forradalma. Az angolok ekor belátták, hogy valamit tenniük kell. Új taktikával kísérleteztek. Nyilatkozatot tettek közzé, amely szerint 1968. január 9-én a Délarábiai Államszövetség független „országgá” válik. A térség tömegei megértették, hogy ilyen függetlenség a neokolonializmus sikere lenne, hiszen az angolokat hűségesen kiszolgáló feudális fejedelmek uralmát hosszabbítaná meg. Dél- Arábia népei függetlenséget akarnak — de igazi önrendelkezést, amely nem akadályozza, hanem meggyorsítja a nagyon is aktuális társadalmi változásokat. Először magában Adenben, a brit koronagyarmaton tört ki felkelés a londoni mesterkedések ellen. Néhány hónappal ezelőtt a város arab negyede, a kialudt vulkán mélyében épült kráter fegyvert fogott és kiűzte az angolokat. A brit csapatok csak hosszú és véres utcai harcok után tudták viszszafoglalni a negyedet, de a csatározások állandósultak. A zendülés tovább terjedt és néhány nappal ezelőtt az egész föderáció közigazgatása látványosan összeomlott. Mint említettük, Beihanban már köztársaság van, és a szövetség többi tagállamából is jórészt elmenekültek az angolbarát méltóságok. A központi „kormány” gyakorlatilag megszűnt létezni. London kénytelen volt felismerni teljes matthelyzetét és készségét nyilvánította, hogy tárgyaljon a Nemzeti Felszabadítási Front nevű szervezettel. (Angol rövidítésével: NLF). Ekkor azonban fegyveres öszszetűzések törtek ki a másik nemzeti ellenálló szervezet, a FLO.SY és az NLF között. Az angol kormány már a kezét dörzsölte, de öröme korai volt. Néhány napos villogás után az EAK-barát, különösen Adenben erős FLOSY és az NLT között létrejött a fegyverszület. Dél-Arábia egész közeljövője attól függ, hogy ez a megállapodás az eddig szembenálló testvérszervezetek között fenn is maradjon. Harmat Endre Földcsuszamlás Dél-Arábiábán Dobozy Imre Mit keres erre, Ernő fiam? Rájár a szám a hazugságra, gondolkodni se kell, behívtak, méltóságos uram, búsulunk egyet utoljára Bartalék présházában, itt a doktor is, és Deső főhadnagy, méltóztatik ismerni, Deső Kálmán, továbbá ... A báró félbeszakítja a felsorolást, búsuljatok nálam, fél nyolckor vacsora, gyere át a tiszt urakkal és a doktorral. Nem várt választ, beléptetett a kapun. Gallai izgatottan liheg, egy igazi báró, nahát, még úgysem vacsorázott kastélyban, de aztán felülkerekedik benne a kaján plebejus, Őméltósága bizonyára pakol, tele a gatyája, de hát csináljunk be nagyúri módon, várom vacsorára a tiszt urakat. Nincs kedvem beszélni, Klári hizseg az idegeimben, mit csináljak, fáj. Hallgatok. Az igazi fájdalom téma és bezárt, mint buborék a borostyánban. Deső is csak áll, belehallgatva a sötétbe, a fátylas homályba süppedt várost bámulja. Él a város, makacsul, értetlenül, szorongva él, de lélegzetnyi nesz nem hallatszik belőle. Távolabb délnek, amerre a Duna lusta kanyart ír le, mélyvörös lobbanások tépkedik a szürke eget. Nehéz tarackok, morogja Gallai. A fényerősségből próbálom felbecsülni a távolságot, a dörgés nem ér el idáig. Harminc kilométerre lehetnek a tarackok. Sűrű, örvénylő, vörös fényt okádnak. Pompéji vörös, jut eszembe, az ilyen tömör, tele szín, ki is mondom hangosan, pompéji vörös, emlékszel, Kálmán? Az utolsó békeév nyarán, hármasban, Deső Kálmánnal s egy pesti joghallgató barátommal gyalog barangoltuk be Olaszországot. Bámész, nehézkes pannonok a mediterrán ég alatt, hátizsákunk átzsírosodott a három hétre csomagolt kolbásztól, szalonnától. Naplementekor értünk fel, augusztus közepén, a lávától szürke, holt városba, a falak parázslottak a leszálló nap vörösében, a tüzes ragyogás ott fogott bennünket állt a helyünkben, csak lefelé botorkálva jutott eszünkbe, hogy a Villa Mysteriosát — melynek az egyhangú szerelemtől intő ábráiból okulni szerettünk volna — elfeledtük megnézni. Bartalék szőlőhegyi háza inkább villa, mint présház. Tágas veranda, konyha, három szoba, fürdőszoba van benne, alul óriási, téglaboltozatú borospincével. Géza orrát fintorgatja, a törköly- és birsalmaszagú levegőben, ötször se járt itt, nem szereti a bort, ahogy ő mondja, az egész parasztvircsaftot nem szereti, lóbűz, gané, verejték, apja, a nagyorrú Bartal, magányosan, komoran borozva szokott üldögélni itt, talán azon búsül, hogy az alma milyen messze esett a fájától. Kitaníttatta a fiát, azt hiszem, négyszemközt is doktor úrnak nevezi, úgy szolgál körülötte, mint egy öreg cseléd, de hát folytatás nincs, a vére marad minden, kár volt annyit kaparni, a doktor urat — aki szándékoltan is túl ideges, szenzibilis alkat, mintha egy nemzedéken belül mindenáron le akarná vetkezni paraszt elődei tempós nyugalmát — nem érdekli se a föld, se a jószág. Az ablakokon, ajtók üvegén fekete papír, de azért csínján bánunk a világítással, csak egy kis asztali lámpát gyújtunk meg. Sorki mosdik, hideg vízzel fröcsköli magát, Tarba a géppisztolyát takarítja egy rongydarabbal, nagyon irigylem, aki ilyenkor is talál valami tennivalót magának. Mégis vissza kellene menni Sárándyékhoz. Behívómat nézem, reggel kilenckor kézbesítették, azóta hét vonat ment Pestre, nincs mentség, az első járőr fülön csíphet. A kastélyban József vezet fel az emeleti kisszalonba. Lötyög rajta a fekete ruha, mint mindig, gyér haja ügyesen sorokba gereblyézve a koponyáján, mint mindig. Gallai nyakát forgatja a cinteremből átalakított, remek hallban, ez igen, hát nem disznóság, hogy az ember akkor ismerkedik meg az igazi eleganciával, mikor mindjárt el is búcsúzhat tőle. A gránitból faragott, széles lépcsősor mentén a falra akasztott rézkarcokat nézem. Igen, épp úgy, mint régen, az aradi vértanúk szomszédságában parforce vadász jelenet, szeszélyes csoportosítás, vagy véletlen lehet, nem hiszem, hogy a báró valaha is a sorba végignézte volna rézkarcait. A szilvakék selyemtapétával bevont kisszalonban, üvegekkel, s tele poharakkal megrakott asztalka közül hárman társalognak szivarozva, Gáldy, Grétha esperes és a bittai főjegyző. Nem nagy társaság. A főjegyző bizonyára azért van itt, mert Gáldy birtokainak majd a fele a bittai határba esik. Gallai csodálkozva súgja, hát nem pakol a méltóságos úr? Nagyon örülök, mondja a báró, nem nyújt kezet senkinek, deres szegélyű, nagy, kopasz fejével csak int, hogy akik nem ismerősök, mutatkozzanak be egymásnak. Deső nem járt még soha a kastélyban, érdeklődve néz körül a pompás kis barokk szalonban, az ablakmélyedésbe festett, lepkeűző puttókon akad meg a szeme. — Ez nem Maulbertsh? A báró megnézi Desőt, udvariasan bólintva. — De igen. Dédapám a kegyúri templom oltárképét festette meg vele, akkor készült ez is. Meg az ebédlő mennyezetfreskója. Nem rossz. Én ugyan túlságosan kimértnek, mesteremberesen precíznek találom ezt a Maulbertschet, de hát... ízlés dolga. Tessék, skót whisky. — A tálcára mutatott, mint aki a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy a háború negyedik évében még van skót whiskyje. — De ha a barackot szeretik, tessék, Ernő fiam, te itthon vagy, tölts az uraknak. A főjegyző a sarokban áll, marokra fogva egy poharat. Beleiszik, nem ízlik neki, de nem meri letenni. Csíkos, kávébarna öltönye szekrényszagú, száraz bőre csupa szémarta repedés. Készségesen tájékoztatja, akik rászorulnak. — A méltóságos úr, igen — mondja, homlokát törölgetve —, diplomata korában kedvelte a whiskyt. Követségtitkár volt Londonban, igen, és mindenki mondja, milyen csodásan beszél angolul. (Folytatjuk.) Nikezics Párizsban Couve de Murville francia külügyminiszter, aki Bécsből utazott vissza a francia fővárosba és Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter között pénteken délelőtt tárgyalásokra került sor. A jugoszláv—francia megbeszéléseken központi helyet foglal el az európai biztonság, a német kérdés, és a keletnyugati kapcsolatok megvitatása. Minden bizonnyal nagy figyelmet fordítanak a közelkeleti válság problémáira is, amelyekről Tito elnök több államfőhöz, közöttük De Gaulle tábornokhoz is személyes üzenetet intézett. De Gaulle időközben válaszolt Tito elnök javaslataira, a válasz tartalma azonban még nem ismeretes. (MTI) KISALFÖLD tél. szeptember 16., szombat Bemutatkozik: az Országos Anyag- és Árhivatal Július 1-től az Árhivatal már Országos Anyag- és Árhivatalként működik. Az átszervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom szabályozási funkciója egyesül. Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? — ez volt első kérdésünk dr. Csikós Nagy Bélához, a Hivatal elnökéhez. — Köztudott, hogy az új gazdasági irányítási rendszerben többféle ár lesz. Lesz kötött, maximált, és szabad ár. Hogy melyik termékcsoportnál, melyik árat vezessük be, ahhoz azt is pontosan tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termékcsoportból. A termelőeszköz kereskedelemben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor adhatunk lehetőséget a vállalatoknak a szabad áralkura, ha a szóbanforgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttséget szükségtelen bevezetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a termékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s így nincs lehetőség a szabad forgalomra. Következésképp, az ár, az árfajta meghatározásakor egyben a termékforgalom szabadságáról, vagy kötöttségéről is dönteni kell. S mivel az árait alakításához figyelemmel kell kísérni a termékforgalom alakulását, így az a helyes, ha mindkét funkciót, az anyaggazdálkodás és az árforma megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja össze. A gazdasági élet legfontosabb szférájában a termelőeszköz forgalomban ily módon biztosítható lesz a piaci egyensúly. Az áruforgalom és az áruszabályozás funciójának egyesítéséről intézkedő kormányhatározat egy helyen így fogalmaz: „...létre kell hozni a termelőeszköz kereskedelmet.” Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana. — A hivatal nem azzal a céllal kezd most foglalkozni a termékforgalommal is, hogy sok kötöttséget vezessen majd be, ellenkezőleg: azzal az elhatározással fogunk a munkához, hogy ahol csak lehet, ott a megfelelő árarányok — tehát közgazdasági eszközök — segítségével minél több korlátozást feloldhassunk. Az új gazdasági irányítási rendszer valójában a szabad áruforgalom elvén alapszik. Ennek az elvnek számos eleme már ma is létezik, — főképp a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles körben megteremtettük már 1957-ben, amikor a kötelező terménybeadási rendszerről áttértünk az állami szabad felvásárlási rendszerre. A korlátozás eddig erőteljesen csak az ipari termelőeszközök forgalmában érvényesült, ám itt is számottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termékek száma az utóbbi években. 1953-ban például még 1200 termékkel gazdálkodott az Országos Tervhivatal, 1957-ben már csak 600-zal, majd 350-nel, míg jelenleg kontingenseket már csak 75 termékre adnak. 1963- tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed csak ki. De még ennél a 35 terméknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az említett 75 termékre valamennyi felhasználó megkapja a keretet — teljeskörű elosztás érvényesül tehát. 68- tól a forgalmat lehetőleg már csak egyetlen ponton kötjük meg: vagy az importot, vagy az exportot, ahogyan azt a lakosság zavartalan ellátása megkívánja. Kontingenst csak egy-két cikknél állapítunk meg, s azoknál is csak egy-két nagy felhasználó számára. A kisebbek szabadon gazdálkodhatnak majd. Ilyen termék lesz például a papír, hiszen a kulturális és sajtóigényeket minden körülmények között biztosítanunk kell. Persze, ha valamilyen termék forgalmát megkötjük, mert nincs belőle elegendő, akkor a termelés bővítéséről is intézkedünk. Ha szűkül a központi gazdálkodás alá vont termékek köre, akkor a hatóságilag rögzített árak körének is szűkülnie kell. — Jelenleg a lakosság árualapjának — a fogyasztási cikkekből — 15 százaléka szabad ár alakulása. A mezőgazdasági piaci termékeknél, a kisipari szolgáltatásoknál tapasztalhatjuk ezt. Ez az arány tovább növekszik. Nem véletlen, hogy az új árrendszer kidolgozása és a termékforgalom új rendjének kialakítása együtt, egymással összhangban történt. Tehát éppen ezért egyesítette a kormányzat az árak és az áruforgalom szabályozásának teendőit . A kereslet és a kínálat aránya állandóan változó tényező, a változásokkal, a termékforgalom szabályainak és az áraknak lépést kell tartaniuk. Elképzelhető például, hogy a 68-ra kötött gazdálkodás alá vont egyes termék kínálata megugrik s 69-ben már szabadforgalomba lehet bocsájtani. Ezzel összhangban a termék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtatni. Más terméknél meg a kereslet szökhet fel, amikor a forgalom és az ár megkötésére lehet szükség. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a Hivatal? — Ez feladatunk. Régebbet, a hatósági árrendszer évei alatt általában csak három-négy évenként kerül sor termelői árváltozásokra, a fogyasztási árak még ennél is ritkábban változtak. Ezentúl sokkal operatívabb, naprakészebb munkát kell végezniük, a kereslet és kínálat összhangjáért. Hazánkban rendkívül jól szervezett termelőeszköz kereskedelem, kis- és nagykereskedelmi hálózat működik. Ez a szervezet kitűnő informátor is egyben a gazdasági élet irányítói számára. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezt az „információs rendszert” is használja majd, épp azért, hogy gyorsan intézkedhessen a lakosság jó ellátása érdekében. Ez az intézkedés persze többnyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jó ellátásáról kell gondoskodnia, ám ha itt rend van, akkor az üzletek sem maradnak áru nélkül. A feladat rendkívül bonyolult és sokrétű, ezért szoros együttműködésben kell dolgoznunk a minisztériumokkal is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca nélkül például nem dönthetünk gyorsan és jól a lakosság húsellátása ügyében, vagy az import takarmánnyal nélkülük nem lehet jól gazdálkodni. A személy- és tehergépkocsi ellátás ügyében a a KPM-mel kell együttműködnünk. Az ipari nyersanyagokkal a nemrégiben megalakult Állami Termékgazdálkodási Igazgatósággal együtt gazdálkodunk majd és így tovább . . Ezenkívül határozat van a tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság felállítására. Ez operatív szerv lesz: figyeli a piacot, a kereslet és kínálat, az árak alakulását, az áruellátás egész szervezetét, s ha egyensúlyi zavarokat észlel — olyanokat, amelyek az érvényben lévő ár és termékforgalmazási szabályok rendszerében nem oldhatók meg —, javaslatot tesz a kormánynak a módosításra. Mindezek az intézkedések megadják a lehetőséget a rugalmas gazdálkodásra az anyaggal és hogy úgy mondjam — az árpolitikával egyaránt s összességében a lakosság jobb ellátását az életszínvonal egészséges alakulását kell hogy eredményezzék. G. F. Szakképzett, hosszú gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági gépszerelőt győri munkahelyre azonnal felveszünk. AGROKER VÁLLALAT, Győr József Attila u. 10. Olajkályhák, baromfinevelők, raktárak, műhelyek fűtésére megrendelhetők a Győr-Sopron megyei AGROKER Vállalatnál. Győr, József Attila u. 10. Telefon: 15-345.