Kisalföld, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

VILÁGI PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA — GYŐR, 1967. NOVEMBER 21. KEDD * XXIII. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM __ Ara: 50 fillér A Az amerikai légierő fekete napja HANOI (MTI.) Az amerikai légierő súlyos veszteséget szenvedett vasár­nap, amikor több hullámban intézett támadást Hanoi, a VDK fővárosa ellen. Hanoi fö­lött 12 amerikai gépet lőttek le, az ország más részein a tá­madók két légicsatában öt gé­pet vesztettek. A VDK fővárosa fölött két ellenséges gépet lőttek le a reggeli órákban, tizet pedig délután, ezzel gyakorlatilag szétverték az észak-vietnami főváros ellen intézett nagy­szabású légitámadást. Három nap alatt az ameri­kaiak a legfrissebb és a ki­egészítő jelentések összesítése alapján 39 gépet vesztettek Észak-Vietnam fölött, számos pilótájukat pedig foglyul ejtet­ték. Az amerikai agresszorok eddig összesen 2576 gépet vesztettek a VDR légiterében. B—52-esek bombázták Dak To környékét SAIGON (MTI­) B—52-es típusú, nyolcmoto­ros amerikai nehézbombázók támadták vasárnap a közép­vietnami fennsíkon fekvő Dak To környékét, ahol dél-vietna­mi szabadságharcosok 19 nap­ja kemény csatát vívnak ame­rikai ejtőernyősökkel és dél­­vietnami katonasággal. A kambodzsai határ közelé­ben fekvő magaslati pontért dúló harc vasárnap kiélező­dött. Három amerikai ejtőer­nyős-század, egymás után esett a partizánok csapdájába. Sai­gonban közölték, hogy a csata­téren negyven amerikai ejtőer­nyős holttestét találták meg a vasárnapi ütközet után. Ezzel a veszteséggel —■ amerikai ki­mutatás szerint — november elseje óta 197 amerikai kato­na vesztette életét és 750 sebe­sült meg Dél-vietnami hazafiak a hétfőre virradó éjjel felrob­bantották a 4-es számú, stra­tégiai fontosságú országos fő­útvonal egyik szakaszát, Sai­gontól negyvenegy kilométer­nyire. Kábelhtasítás Nagy munkához láttak teg­nap reggel a győri nádorvá­rosban az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szak­emberei. Megkezdték a tizen­­négymillió forintos költséggel épült Bacsó Béla utcai transz­formátor-állomás húsz kilo­voltos oldalának üzembe he­lyezését. Az Országos Villamos Táv­vezetéki Vállalattól vételezett villamosenergia 20 000 voltos feszültséggel, kábelban jut a transzformátorházba. Onnan a másik oldalon tízezer voltos feszültséggel távozik a még kisebb áramátalakításhoz. Er­re azért van szükség, mert így a jelenleginél körülbelül két és félszer nagyobb energiát to­vábbíthat az áramszolgáltató vállalat. Napjainkban Győrött még csak 3500 volt érkezik az elosztókba. A nádorvárosi új állomás egyik oldalának feszültség alá helyezését az ÉDÁSZ-nál ká­belhasításnak mondják. Az al­­állomás transzformátorai no­vember végére megérkeznek. A végleges üzembe helyezésre jövőre és azután folyamatosan kerül sor, és nemcsak nádor­­várost, hanem fél Győrt el­látja majd villanyárammal. Alighanem érdekli a fo­gyasztókat is, hogy a szerda estig tartó munkák idején a környék elektromos energia­­ellátása egyoldalú lesz. Üzem­zavar esetén — bár ennek valószínűsége nagyon kicsi,­­ hisz kábelről van szó — akár­­ 15—16 órára megbénulhat az­­ áramellátás. ­ Úttörők megemlékezése a KMP megalakulása 49. évfordulójáról Bensőséges ünnepséget tar­tottak Győrött, a Mező Imre Úttörő és Ifjúsági Házban no­vember 19-én, vasárnap dél­előtt a megyeszékhely általá­nos iskoláinak úttörőcsapatai. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 49. évfordulójára emlékeztek, egy nappal az alakulás idő­szakát jelző dátum előtt, s a találkozóra meghívták a tör­ténelmi idők élő tanúit, a munkásmozgalom veteránjait is. A díszünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Perger La­jos, a KISZ Központi Bizott­sága Intéző Bizottságának tag­ja, a KISZ Győr-Sopron me­gyei Bizottságának első titká­ra, Wenesz Ernő, Győr Város Tanácsa művelődésügyi osztá­lyának megbízott vezetője, Lengyel Veronika, Győr vá­ros úttörő titkára, valamint Horváth Sándor és Szigeti Zoltán kitüntettett veteránok. Lengyel Veronika ünnepi beszéde után műsor követke­zett, melyet a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola zenekara és szólistái, az úttörőház vonós­­zenekara, a Kun Béla Általá­nos Iskola kórusa, a Zalka Máté Általános Iskola irodal­mi szakköre és a Bartók Bé­la Iskola kamarakórusa adtak elő. A műsort követően nyitot­ták meg az általános iskolák úttörőcsapatainak a KMP megalakulása évfordulójára készített fénykép- és doku­mentum-kiállítást, amelyet november 23-ig, csütörtökig lehet megtekinteni az ifjúsági és úttörőházban. A három leg­szebb és az évforduló jelentő­ségéről tartalmilag is legtöb­bet adó tabló készítőit értékes társasjátékokkal jutalmazta a bíráló bizottság, az első díjat pedig a gyakorlóiskola úttörő­­csapatának ítélte. .-------------------------------------------------------------------------------­ A tartalomból: A gyermek is ember Részlet télire Doktor úr, emlékszik...? Köszöntjük bajnokainkat .____________________| Százezrek vettek részt a jubileumi munkaversenyben A SZOT és a KISZ KB felhívása A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a KISZ Központi Bizottságának Inté­zőbizottsága értékelve a jubi­leumi verseny tapasztalatait, örömmel állapította meg, hogy az egész haladó világ nagy ünnepének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának megünneplésére irányuló kezdeményezések méltó fogadtatásra találtak társadalmunk minden rétegé­ben." A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak a dolgozók kezdeménye­zéseit megerősítő és lelkesítő határozata, valamint a SZOT elnökségének és a KISZ Köz­ponti Bizottsága Intézőbizott­ságának közös felhívása után a jubileumi verseny országos mozgalommá fejlődött és in­kább, mint eddig , mély po­litikai tartalmat kapott. A ma­gyar dolgozók, köztük is első­sorban a „Szocialista” címért küzdő kollektívák tetteikkel fejezték ki a szovjet nép nagy történelmi érdemei iránt ér­zett mély tiszteletet. A jubileumi verseny eddigi tapasztalatai és az elmúlt tíz hónap népgazdasági eredmé­nyei azt is bizonyítják, hogy az internacionalizmus gondo­lata összefonódva a nagy nem­zeti feladataink teljesítéséért érzett felelősséggel, hatásosan segítette gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink eredményes meg­valósítását, a dolgozók élet- és munkakörülményei fejleszté­sének megalapozását. A versenyben százezrek vet­tek részt a dolgozók minden rétegéből, elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a fizikai és szellemi dolgozók százezreinek, a szocialista bri­gádoknak és műhelykollektí­váknak, a „kiváló dolgozók” a „kiváló újítók” ezreinek, akik a jubileumi versenyben tanú­sított lelkes, áldozatkész mun­kájukkal tiszteletre méltó eredményeket értek el. Köszö­net és elismerés illeti a válla­latok, gazdaságok és intézmé­nyek politikai szerveit,gazda­sági és műszaki vezetőit a ju­bileumi verseny irányításában és szervezésében kifejtett te­vékenységükért, hasonlókép­pen a sajtó, a rádió, a televí­zió dolgozóit, akik rendszere­sen ismertették a jubileumi verseny eredményeit. A jubileumi munkaverseny a nagy évforduló ünnepségei­vel azonban nem fejeződött be. Felhívjuk a dolgozókat, ifjú­munkásokat, a jubileumi munkaverseny valamennyi résztvevőjét, hogy lankadatlan lendülettel folytassák a ver­senyt a kötelezettségvállalá­sok, a vállalati és népgazdasá­gi tervek mielőbbi és minél eredményesebb teljesítéséért. A jubileumi verseny gazdag tapasztalatainak felhasználá­sával és széles körű terjeszté­sével készüljenek a gazdasági mechanizmus reformjának be­vezetésére, a szocializmus épí­tésének jövő évi nagy felada­taira. A SZOT elnöksége. A KISZ Központi Bizottság Intézőbizottsága. Egy fecske, sok fecske éneke Húszéves, barna hajú, barna szemű. Tenyere kem­ény, ke­zét kiette a fém, mégis szép. Arca is szép, de hangja a leg­szebb. Hangszer dalol, ahogy beszél, és sok szólam csendül össze, amikor nevet. Egy fecs­­k­e énekét hallgatom. — Ne mondja már — szapó­­dik kedvesen —, a fecske csi­­vitel. — Aztán nevet, és be­szél édesen. Tekintetét egy pillanatra sem veszi fel a gép­ről. Lenyúl egy lemezért, fel­teszi a gépre, és rálép a pe­dálra: a prés belejajdul, és egy meghajlított dobozfedél kerül a gép melletti ládába. Ezerkétszázszor lép a barna hajú lány óránként a pedálra, ezerkétszázszor dörren a prés, és ezerkétszáz lemez hullik a ládába. Ennyi a normája. Nem marad ideje terei erére. Vagy mégis? — Ha az ember jól osztja be az idejét, mindenre jut be­lőle — mondja a lány önérze­tesen. Aztán sorolni kezdi na­pi időbeosztását. Hajnali négy­kor kel, siet ki a csornai állo­másra. Hat órakor már a prés mellett áll a Fémlemezipari Művek győri gyáregységének műhelyében. Délután statiszti­kai tanfolyamra siet, vagy a konzervatóriumi órára. Szol­mizál, skálázik, énekelt Ének­szakos, másodéves hallgató. Közben olaszul tanul, mert egy énekesnek nyelveket is tudnia kell. Előadások után siet vissza a gyárba, mert ő az üzem KISZ-titkára. Amikor Ritter Marika es­te hazaér Csornára, legtöbb­ször már nyolc óra van. Va­csorázik, és egy keveset még skálázik. A szomszédok nézik a tévét, és átzörögnek. Mari­ka tovább énekel. — Éneklés nélkül nem tu­dok lefeküdni. Ha fáradt va­gyok, énekelek, ha jókedvem van, dalra gyújtok, hogy má­sok is vidámak legyenek mel­lettem. Azt kérdezte a tanár­­­nőm, végigénekeltem-e a mu­­tálós kort? Persze hogy végig. Amióta emlékszem, énekelek Pedig nem akarok énekes len­ni. Magáért az éneklésért ta­nulok. Az éneklés öröméért. — Milyen öröme van még zsúfolt életrendjében? — A lányok. Amikor a gyár­ba kerültem két éve, alig volt néhány jele a KISZ-életnek. Márpedig egyre többen kerül­tünk az üzembe a középisko­lákból. Az iskolában megszok­tuk a szervezeti életet, itt is kellett csinálnunk valamit. Egy év kevés idő hozzá, hogy mutatós dolgokról beszéljek, de azért már próbálkoztunk egy s mással. Vietnami mű­szakot szerveztünk, kiállítást­­ rendeztünk. — Pár hete szükség volt egy kis hajtásra, s nekünk szóltak,­­ KISZ-eseknek. Huszonöten­­ maradtunk benn, hogy kijavít­­­­suk a határidős játékokat.­­ Nem ördöngösség, kibírtuk, az­­ üzemnek pedig nagy hasznára­­ volt a munkánk. — Ez is egyfajta éneklés örömszerzés. Jó, hogy valami­vel hozzá tudunk járulni a vállalat munkájához. Ezt is csak el kell kezdeni, aztán már nehéz abbahagyni, mint az éneklést. Az emberek rá­jönnek, hogy közösségben jobb, utána másként már nem is tudnak dolgozni. S ha egy­szer ezt, akkor már könnyű az érdeklődésüket olyasmire for­dítani, ami hasznos. Éneke­lünk, verselünk vagy sporto­lunk, közben a szervezeti élet is formálódik. Míg a barna hajú lány be­szél, másodpercenként ad jelt a gépnek a préselésre. Marika komolyan veszi a munkát,­­ mint az éneklést, a tanulást és­­ mindent, amit csinál. Azt mondják, egy fecske nem csi­nál nyarat. Egy fecske talán­­ nem, de ha sok olyan fecske van, amelyik szeretne énekel­ni, s ha akad valaki, aki el­kezdi a nótázást... — íi — Legények, házasok Szemlélődnek. A magas, szi­kár Varga Ottó, a műhelyfő­­r­ök, egy idősebb és két kölyök képű villanyszerelő. Az egy­kori püspöki lóistálló magas mennyezete alatt állnak, hüm­­m­ögve nézik a falakat, a kar­csú oszlopokat. — Itt vésünk, ott meg ki­dobjuk a falat. — Ha nem a fél istállót, ha­nem az egészet megkaphat­nánk ... — Hát az műhely lenne. Csarnok. Ki az oszlopokkal, az összessel. Volna itt hely. — A lovaknak is kell még valami. Varga Ottó mosolyogva hallgatja a „gyerekek­et”, sze­mében a helyeslés. Gépes. Mindenütt műhelyt csinálna. Van műhely. Egy kisebb gépállomásnak is beillenék az iroda mögötti gépporra. De mégsem elég. A lovak fele szállásán is műhely lesz. Még­pedig hamarosan. Sietnek, mert a melléküzemág decem­ber végéig még három hidro­­globuszt­ akar felszerelni a megrendelő gazdaságoknak. Félig kész hatalmas víztartá­lyok domborodnak az udva­ron. Sziszeg a hegesztőpisztoly, zörögnek a szerszámgépek, szikra száll. Két idősebb pa­rasztember téglát rak, hatal­mas ablakot építenek be a va­donatúj falba. Itt is műhely lesz. A kőművesek öregek. De akik számára építenek, 20—25 évesek. Mennyi fiatal arc! A gépek mellett, a tartályok kö­rül s valamivel odébb, ahol gépkocsi-ülésvázakat készíte­nek győri megrendelésre. A műhelyfőnök azt mondja: — Tizenheten vagyunk. La­katosok, villanyszerelők. A ti­zenhétből öt magam korabeli, negyvenes, a többiek még nem érték el, vagy csak pár évvel haladták túl a húsz esztendőt. Van, aki két-három éve, van, aki két hete jött haza a szanyi szövetkezetbe városi üzemekből. Valamennyien tel­jes jogú tagjai a közösnek. Szíjártó Antal huszonegy éves villanyszerelő: „Október 19-én jöttem haza Budapest­ről. A Fűtőműnél dolgoztam havi 2000 forintért. Átlag eny­­nyit kerestem. Munkásszálló­ban laktam, mégsem tudtam 500 forintnál több pénzt félre­tenni egy-egy hónapban. Itt a házunk, hazajöttem. Egyelőre magam lakom, mert még a szüleim is Pesten dolgoznak. De­ ők is hazafelé k­észülőd­­nek.” Egy-egy munkaegységre 40 forintot tervez osztani a szö­vetkezet. Ha ezt az összeget biztosnak vesszük (azt hiszem, nyugodtan vehetjük annak), Szíjártó Antal 7,70 forint óra­bérért dolgozik most. Havon­ta mintegy 500 egységet meg­szerezhet, s akár mind után felveheti a 30 forint előleget. A zárszámadáskor pedig ter­mést és pénzt is kap, mint bár­melyik „gyökeresebb” gazda. — Az évi jövedelmük (ház­táji földet is kapnak január­tól) meglesz a 24—25 000 fo­rint — számol a műhelyfőnök. A fiatal szerelők — Pagonyi Attila, Kovács László, Horváth István, Nagy György és a töb­biek — az esetleges négyszö­gölek említésére egyszerre fel­­villanyozódnak. A beszélgetés megelevenedik. Föld, kukori­ca, sertés, hízott bika. Ejha! Divatosra nyírt, hegyes cipős, overallos, úgynevezett városi külsejű fiúk, s lám, hogy szá­molgatják, mit hozhatnak a négyszögölek, mit jövedelmez a sertés, a hízott bika. Mintha valami megkövesedett felszín szakadt volna föl hirtelen, megmutattál az elpusztíthatat­­lan lényeget. — Meglesz a föld! — De ugye, nemcsak a há­zas emberek kapnak? Mert eddig csak a nősek jöhettek szóba. — Ki mennyit’ dolgozik, aszerint kap háztájit is, meg­becsülést is. Ez az igazság. Huszár László motorszerelő (jóképű, szőke fiatalember, egy hete házasodott): „Egy eszten­deje élek itthon. Ezelőtt a Laj­­ta-Hansági Állami Gazdaság újudvari üzemegységében dol­goztam. Ott is megbecsültek, nem volt panaszra okom, de ha itthon is megkereshetem azt a pénzt ...öt évig udva­roltam Rábasebesen, most ott is lakom. Jó kis motorkerék­páromon utazom mindennap.” — És e pár perces beszélge­tés után — újra megmozdul a gépporta. Fiatalok ütik a va­sat. Szapudi András Nagy teljesítményű vízágyúval egyengetik a partot a Rábcán. -■ - j~-r

Next