Kisalföld, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-21 / 275. szám
VILÁGI PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA — GYŐR, 1967. NOVEMBER 21. KEDD * XXIII. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM __ Ara: 50 fillér A Az amerikai légierő fekete napja HANOI (MTI.) Az amerikai légierő súlyos veszteséget szenvedett vasárnap, amikor több hullámban intézett támadást Hanoi, a VDK fővárosa ellen. Hanoi fölött 12 amerikai gépet lőttek le, az ország más részein a támadók két légicsatában öt gépet vesztettek. A VDK fővárosa fölött két ellenséges gépet lőttek le a reggeli órákban, tizet pedig délután, ezzel gyakorlatilag szétverték az észak-vietnami főváros ellen intézett nagyszabású légitámadást. Három nap alatt az amerikaiak a legfrissebb és a kiegészítő jelentések összesítése alapján 39 gépet vesztettek Észak-Vietnam fölött, számos pilótájukat pedig foglyul ejtették. Az amerikai agresszorok eddig összesen 2576 gépet vesztettek a VDR légiterében. B—52-esek bombázták Dak To környékét SAIGON (MTI) B—52-es típusú, nyolcmotoros amerikai nehézbombázók támadták vasárnap a középvietnami fennsíkon fekvő Dak To környékét, ahol dél-vietnami szabadságharcosok 19 napja kemény csatát vívnak amerikai ejtőernyősökkel és délvietnami katonasággal. A kambodzsai határ közelében fekvő magaslati pontért dúló harc vasárnap kiéleződött. Három amerikai ejtőernyős-század, egymás után esett a partizánok csapdájába. Saigonban közölték, hogy a csatatéren negyven amerikai ejtőernyős holttestét találták meg a vasárnapi ütközet után. Ezzel a veszteséggel —■ amerikai kimutatás szerint — november elseje óta 197 amerikai katona vesztette életét és 750 sebesült meg Dél-vietnami hazafiak a hétfőre virradó éjjel felrobbantották a 4-es számú, stratégiai fontosságú országos főútvonal egyik szakaszát, Saigontól negyvenegy kilométernyire. Kábelhtasítás Nagy munkához láttak tegnap reggel a győri nádorvárosban az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szakemberei. Megkezdték a tizennégymillió forintos költséggel épült Bacsó Béla utcai transzformátor-állomás húsz kilovoltos oldalának üzembe helyezését. Az Országos Villamos Távvezetéki Vállalattól vételezett villamosenergia 20 000 voltos feszültséggel, kábelban jut a transzformátorházba. Onnan a másik oldalon tízezer voltos feszültséggel távozik a még kisebb áramátalakításhoz. Erre azért van szükség, mert így a jelenleginél körülbelül két és félszer nagyobb energiát továbbíthat az áramszolgáltató vállalat. Napjainkban Győrött még csak 3500 volt érkezik az elosztókba. A nádorvárosi új állomás egyik oldalának feszültség alá helyezését az ÉDÁSZ-nál kábelhasításnak mondják. Az alállomás transzformátorai november végére megérkeznek. A végleges üzembe helyezésre jövőre és azután folyamatosan kerül sor, és nemcsak nádorvárost, hanem fél Győrt ellátja majd villanyárammal. Alighanem érdekli a fogyasztókat is, hogy a szerda estig tartó munkák idején a környék elektromos energiaellátása egyoldalú lesz. Üzemzavar esetén — bár ennek valószínűsége nagyon kicsi, hisz kábelről van szó — akár 15—16 órára megbénulhat az áramellátás. Úttörők megemlékezése a KMP megalakulása 49. évfordulójáról Bensőséges ünnepséget tartottak Győrött, a Mező Imre Úttörő és Ifjúsági Házban november 19-én, vasárnap délelőtt a megyeszékhely általános iskoláinak úttörőcsapatai. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 49. évfordulójára emlékeztek, egy nappal az alakulás időszakát jelző dátum előtt, s a találkozóra meghívták a történelmi idők élő tanúit, a munkásmozgalom veteránjait is. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt Perger Lajos, a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára, Wenesz Ernő, Győr Város Tanácsa művelődésügyi osztályának megbízott vezetője, Lengyel Veronika, Győr város úttörő titkára, valamint Horváth Sándor és Szigeti Zoltán kitüntettett veteránok. Lengyel Veronika ünnepi beszéde után műsor következett, melyet a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola zenekara és szólistái, az úttörőház vonószenekara, a Kun Béla Általános Iskola kórusa, a Zalka Máté Általános Iskola irodalmi szakköre és a Bartók Béla Iskola kamarakórusa adtak elő. A műsort követően nyitották meg az általános iskolák úttörőcsapatainak a KMP megalakulása évfordulójára készített fénykép- és dokumentum-kiállítást, amelyet november 23-ig, csütörtökig lehet megtekinteni az ifjúsági és úttörőházban. A három legszebb és az évforduló jelentőségéről tartalmilag is legtöbbet adó tabló készítőit értékes társasjátékokkal jutalmazta a bíráló bizottság, az első díjat pedig a gyakorlóiskola úttörőcsapatának ítélte. .------------------------------------------------------------------------------- A tartalomból: A gyermek is ember Részlet télire Doktor úr, emlékszik...? Köszöntjük bajnokainkat .____________________| Százezrek vettek részt a jubileumi munkaversenyben A SZOT és a KISZ KB felhívása A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a KISZ Központi Bizottságának Intézőbizottsága értékelve a jubileumi verseny tapasztalatait, örömmel állapította meg, hogy az egész haladó világ nagy ünnepének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére irányuló kezdeményezések méltó fogadtatásra találtak társadalmunk minden rétegében." A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a dolgozók kezdeményezéseit megerősítő és lelkesítő határozata, valamint a SZOT elnökségének és a KISZ Központi Bizottsága Intézőbizottságának közös felhívása után a jubileumi verseny országos mozgalommá fejlődött és inkább, mint eddig , mély politikai tartalmat kapott. A magyar dolgozók, köztük is elsősorban a „Szocialista” címért küzdő kollektívák tetteikkel fejezték ki a szovjet nép nagy történelmi érdemei iránt érzett mély tiszteletet. A jubileumi verseny eddigi tapasztalatai és az elmúlt tíz hónap népgazdasági eredményei azt is bizonyítják, hogy az internacionalizmus gondolata összefonódva a nagy nemzeti feladataink teljesítéséért érzett felelősséggel, hatásosan segítette gazdaságpolitikai célkitűzéseink eredményes megvalósítását, a dolgozók élet- és munkakörülményei fejlesztésének megalapozását. A versenyben százezrek vettek részt a dolgozók minden rétegéből, elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a fizikai és szellemi dolgozók százezreinek, a szocialista brigádoknak és műhelykollektíváknak, a „kiváló dolgozók” a „kiváló újítók” ezreinek, akik a jubileumi versenyben tanúsított lelkes, áldozatkész munkájukkal tiszteletre méltó eredményeket értek el. Köszönet és elismerés illeti a vállalatok, gazdaságok és intézmények politikai szerveit,gazdasági és műszaki vezetőit a jubileumi verseny irányításában és szervezésében kifejtett tevékenységükért, hasonlóképpen a sajtó, a rádió, a televízió dolgozóit, akik rendszeresen ismertették a jubileumi verseny eredményeit. A jubileumi munkaverseny a nagy évforduló ünnepségeivel azonban nem fejeződött be. Felhívjuk a dolgozókat, ifjúmunkásokat, a jubileumi munkaverseny valamennyi résztvevőjét, hogy lankadatlan lendülettel folytassák a versenyt a kötelezettségvállalások, a vállalati és népgazdasági tervek mielőbbi és minél eredményesebb teljesítéséért. A jubileumi verseny gazdag tapasztalatainak felhasználásával és széles körű terjesztésével készüljenek a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésére, a szocializmus építésének jövő évi nagy feladataira. A SZOT elnöksége. A KISZ Központi Bizottság Intézőbizottsága. Egy fecske, sok fecske éneke Húszéves, barna hajú, barna szemű. Tenyere kemény, kezét kiette a fém, mégis szép. Arca is szép, de hangja a legszebb. Hangszer dalol, ahogy beszél, és sok szólam csendül össze, amikor nevet. Egy fecske énekét hallgatom. — Ne mondja már — szapódik kedvesen —, a fecske csivitel. — Aztán nevet, és beszél édesen. Tekintetét egy pillanatra sem veszi fel a gépről. Lenyúl egy lemezért, felteszi a gépre, és rálép a pedálra: a prés belejajdul, és egy meghajlított dobozfedél kerül a gép melletti ládába. Ezerkétszázszor lép a barna hajú lány óránként a pedálra, ezerkétszázszor dörren a prés, és ezerkétszáz lemez hullik a ládába. Ennyi a normája. Nem marad ideje terei erére. Vagy mégis? — Ha az ember jól osztja be az idejét, mindenre jut belőle — mondja a lány önérzetesen. Aztán sorolni kezdi napi időbeosztását. Hajnali négykor kel, siet ki a csornai állomásra. Hat órakor már a prés mellett áll a Fémlemezipari Művek győri gyáregységének műhelyében. Délután statisztikai tanfolyamra siet, vagy a konzervatóriumi órára. Szolmizál, skálázik, énekelt Énekszakos, másodéves hallgató. Közben olaszul tanul, mert egy énekesnek nyelveket is tudnia kell. Előadások után siet vissza a gyárba, mert ő az üzem KISZ-titkára. Amikor Ritter Marika este hazaér Csornára, legtöbbször már nyolc óra van. Vacsorázik, és egy keveset még skálázik. A szomszédok nézik a tévét, és átzörögnek. Marika tovább énekel. — Éneklés nélkül nem tudok lefeküdni. Ha fáradt vagyok, énekelek, ha jókedvem van, dalra gyújtok, hogy mások is vidámak legyenek mellettem. Azt kérdezte a tanárnőm, végigénekeltem-e a mutálós kort? Persze hogy végig. Amióta emlékszem, énekelek Pedig nem akarok énekes lenni. Magáért az éneklésért tanulok. Az éneklés öröméért. — Milyen öröme van még zsúfolt életrendjében? — A lányok. Amikor a gyárba kerültem két éve, alig volt néhány jele a KISZ-életnek. Márpedig egyre többen kerültünk az üzembe a középiskolákból. Az iskolában megszoktuk a szervezeti életet, itt is kellett csinálnunk valamit. Egy év kevés idő hozzá, hogy mutatós dolgokról beszéljek, de azért már próbálkoztunk egy s mással. Vietnami műszakot szerveztünk, kiállítást rendeztünk. — Pár hete szükség volt egy kis hajtásra, s nekünk szóltak, KISZ-eseknek. Huszonöten maradtunk benn, hogy kijavítsuk a határidős játékokat. Nem ördöngösség, kibírtuk, az üzemnek pedig nagy hasznára volt a munkánk. — Ez is egyfajta éneklés örömszerzés. Jó, hogy valamivel hozzá tudunk járulni a vállalat munkájához. Ezt is csak el kell kezdeni, aztán már nehéz abbahagyni, mint az éneklést. Az emberek rájönnek, hogy közösségben jobb, utána másként már nem is tudnak dolgozni. S ha egyszer ezt, akkor már könnyű az érdeklődésüket olyasmire fordítani, ami hasznos. Énekelünk, verselünk vagy sportolunk, közben a szervezeti élet is formálódik. Míg a barna hajú lány beszél, másodpercenként ad jelt a gépnek a préselésre. Marika komolyan veszi a munkát, mint az éneklést, a tanulást és mindent, amit csinál. Azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Egy fecske talán nem, de ha sok olyan fecske van, amelyik szeretne énekelni, s ha akad valaki, aki elkezdi a nótázást... — íi — Legények, házasok Szemlélődnek. A magas, szikár Varga Ottó, a műhelyfőrök, egy idősebb és két kölyök képű villanyszerelő. Az egykori püspöki lóistálló magas mennyezete alatt állnak, hümmögve nézik a falakat, a karcsú oszlopokat. — Itt vésünk, ott meg kidobjuk a falat. — Ha nem a fél istállót, hanem az egészet megkaphatnánk ... — Hát az műhely lenne. Csarnok. Ki az oszlopokkal, az összessel. Volna itt hely. — A lovaknak is kell még valami. Varga Ottó mosolyogva hallgatja a „gyerekeket”, szemében a helyeslés. Gépes. Mindenütt műhelyt csinálna. Van műhely. Egy kisebb gépállomásnak is beillenék az iroda mögötti gépporra. De mégsem elég. A lovak fele szállásán is műhely lesz. Mégpedig hamarosan. Sietnek, mert a melléküzemág december végéig még három hidroglobuszt akar felszerelni a megrendelő gazdaságoknak. Félig kész hatalmas víztartályok domborodnak az udvaron. Sziszeg a hegesztőpisztoly, zörögnek a szerszámgépek, szikra száll. Két idősebb parasztember téglát rak, hatalmas ablakot építenek be a vadonatúj falba. Itt is műhely lesz. A kőművesek öregek. De akik számára építenek, 20—25 évesek. Mennyi fiatal arc! A gépek mellett, a tartályok körül s valamivel odébb, ahol gépkocsi-ülésvázakat készítenek győri megrendelésre. A műhelyfőnök azt mondja: — Tizenheten vagyunk. Lakatosok, villanyszerelők. A tizenhétből öt magam korabeli, negyvenes, a többiek még nem érték el, vagy csak pár évvel haladták túl a húsz esztendőt. Van, aki két-három éve, van, aki két hete jött haza a szanyi szövetkezetbe városi üzemekből. Valamennyien teljes jogú tagjai a közösnek. Szíjártó Antal huszonegy éves villanyszerelő: „Október 19-én jöttem haza Budapestről. A Fűtőműnél dolgoztam havi 2000 forintért. Átlag enynyit kerestem. Munkásszállóban laktam, mégsem tudtam 500 forintnál több pénzt félretenni egy-egy hónapban. Itt a házunk, hazajöttem. Egyelőre magam lakom, mert még a szüleim is Pesten dolgoznak. De ők is hazafelé készülődnek.” Egy-egy munkaegységre 40 forintot tervez osztani a szövetkezet. Ha ezt az összeget biztosnak vesszük (azt hiszem, nyugodtan vehetjük annak), Szíjártó Antal 7,70 forint órabérért dolgozik most. Havonta mintegy 500 egységet megszerezhet, s akár mind után felveheti a 30 forint előleget. A zárszámadáskor pedig termést és pénzt is kap, mint bármelyik „gyökeresebb” gazda. — Az évi jövedelmük (háztáji földet is kapnak januártól) meglesz a 24—25 000 forint — számol a műhelyfőnök. A fiatal szerelők — Pagonyi Attila, Kovács László, Horváth István, Nagy György és a többiek — az esetleges négyszögölek említésére egyszerre felvillanyozódnak. A beszélgetés megelevenedik. Föld, kukorica, sertés, hízott bika. Ejha! Divatosra nyírt, hegyes cipős, overallos, úgynevezett városi külsejű fiúk, s lám, hogy számolgatják, mit hozhatnak a négyszögölek, mit jövedelmez a sertés, a hízott bika. Mintha valami megkövesedett felszín szakadt volna föl hirtelen, megmutattál az elpusztíthatatlan lényeget. — Meglesz a föld! — De ugye, nemcsak a házas emberek kapnak? Mert eddig csak a nősek jöhettek szóba. — Ki mennyit’ dolgozik, aszerint kap háztájit is, megbecsülést is. Ez az igazság. Huszár László motorszerelő (jóképű, szőke fiatalember, egy hete házasodott): „Egy esztendeje élek itthon. Ezelőtt a Lajta-Hansági Állami Gazdaság újudvari üzemegységében dolgoztam. Ott is megbecsültek, nem volt panaszra okom, de ha itthon is megkereshetem azt a pénzt ...öt évig udvaroltam Rábasebesen, most ott is lakom. Jó kis motorkerékpáromon utazom mindennap.” — És e pár perces beszélgetés után — újra megmozdul a gépporta. Fiatalok ütik a vasat. Szapudi András Nagy teljesítményű vízágyúval egyengetik a partot a Rábcán. -■ - j~-r