Kisalföld, 1968. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

1998. január 3., szerda Krausz Imre, MÁV térfelvigyázó, és Óvári Ká­­rolyné hangosbemondó, a szilveszteri szolgálatban töltötte a győri állomás forgalomirányító toronyhá­­zában. ­RTEX helyett HUNGA­ROCOOP Január elsejétől kezdődően a magyar kisipari szövetke­zetek termékeit a HUNGA­­ROCOOP (Magyar Szövetke­­zeti Külkereskedelmi Válla­lat) közvetítésével vásárol­hatják meg a külföldi cégek. A vállalat exportlistáján népművészeti termékek, há­ziszőttesek, gobelinek, cse­csemő- és gyermekruházati cikkek, papucsok, sportcipők, fürdőruházati cikkek, kem­pingbútorok és háztartási fa­áruk szerepelnek. A tizenegy évvel ezelőtt alakult ARTEX külkereske­delmi vállalat választéka és forgalma gyorsan gyarapo­dott. Három esztendővel ez­előtt 258 millió, tavaly már 400­illió devizaforintos forgalmat bonyolított le. FÖLDGÁZKÚT 4000 ALATT A dél-zalai régi olajmezők térségében a négyezer méter alatti szintekben jó minőségű, nagy nyomású földgázt tártak fel. Már megtették az előké­születeket az ország legmé­lyebb gázkútjának a megnyi­tására. A termelő vállalat szakemberei szerint még egy kilométer hosszú csővezeté­ket kell megépíteni és indul­hat a gázkitermelés. (MTI.) Győr a határban Az értékek utolsó állomása Győrött van a postafiókjuk, a győri megjelölést használ­ják címükben, s az üzem valójában a szentiváni határ­ban van, az országút mellett. Azt mondják, azért, mert mégiscsak legkönnyebb Győr­ből megközelíteni, ha mesz­­szebb esik is a megyeszék­helytől, mint Győrszentiván­­tól vagy­ Gönyütől. Az Állati Fehérjetakarmá­nyokat Előállító Vállalat győ­ri üzeme tavaly májusban készült el, de csak szeptem­berben kezdődött meg benne az üzemszerű gyártás. Hogy mit is készítenek a gyárban? Nagyon fontos nyersanyago­kat. Ipari zsírt és húslisztet s anyagot küldenek a bőr­gyárnak. Nyersanyaguk vágóhídi melléktermék, hulladék és ál­lati tetemek. Ezekből állíta­nak elő az ipar számára fon­tos anyagot, ipari zsírt. (Eb­ből a termékükből exportra is jut.) Az 58 százalék fehér­jét tartalmazó húsliszt az ál­lati takarmányok alapanya­ga. Ezzel sok importanyagot takarítanak meg az ország­nak. Az üzemet eredetileg két műszakra tervezték, de a 72 munkás most már hármas váltással dolgozik. Éves ter­vük az idén 12 millió forint Az egészségre ártalmas mun­kakörben dolgozók negyven­órás munkahétben dolgoz­nak. Tevékenységük fontos, s hogy még inkább hasznára legyenek az iparnak, mező­­gazdaságnak, azt szeretnék, ha a gazdaságok megértenék: az értékeknek náluk van az utolsó állomása. Ha értesítik az üzemet, díjtalanul, köszö­nettel beszállítják az állati te­temeket. A sok kicsi sokra megy elv alapján kérik ezt, és mert a feldolgozott hús­lisztnek a szövetkezetek lát­ják hasznát. KISALFÖLD A Somogy útra kelt Az év első munkanapján ünnepi esemény színhelye volt a Magyar Hajó- és Daru­gyár angyalföldi gyáregysége: a magyar hajózás átvette 20. tengerjáró hajóját. Az új 1650 tonnás hajó a „Somogy" nevet kapta, s ezért az ün­nepségen részt vett Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első tit­kára és Somogy megye taná­csának képviselői. Dr. Bélay József, a MAHART vezér­­igazgatója hangsúlyozta: az új mechanizmusnak megfele­lően a magyar hajózás több hajóval több árut fuvaroz a Földközi- tengeren, s eljut tá­voli nagy vizekre is, hogy de­vizát kíméljen és devizát sze­rezzen a népgazdaságnak. A tengeri kereskedelmi flotta 20. tagja a Földközi-tengeren és a Balti-tengeren szállít majd magyar árut, illetve más országok iparának ter­mékeit. Horgonyát a hajó már ked­den délután felszedte, előbb Brailába hajózik, ott felsze­relik rá az árbócokat, stb., utána hamarosan bekap­csolódik a tengeri szállításba. (MTI.) A cukorgyár cukorral ünnepelt Átmenet nélkül — Átmenet nélkül léptünk át 1968-ba — mondta a Pe­­tőházi Cukorgyár főmérnöke. — 1967 utolsó órájában, sőt perceiben ugyanúgy forogtak a gyár cukorcentrifugái, mint az új év első óráiban. Ben­nünket 1968 a fedélzeten ta­lált. Egy folyamatos gyár­ban ilyen a szilveszter. Még­is ünnepeltünk, ha jellegze­tesen cukorgyári módra is. A gyár 12 százalékkal túl­teljesítette 1967. évi tervét. Miközben szilveszter éjsza­káján a cukor ömlött a cu­korpadlásra, s a gépek egy pillanatra sem álltak le, az emberek barátsággal köszön­tötték egymást. A cukorgyár cukorral ünnepelte az új évet, s a munka minden átmenet nélkül folytatódott. A Petőházi Cukorgyárnak még két hétre elegendő ré­pakészlete van. Eddig 27 000 vagonnal dolgozott fel. S még két adat: ebben az idényben 3400 vagon cukrot gyártottak Petőházán, s már 98 százalékban lekötötték az őszre a répát a termelőkkel. Az új év első munkanap­ján nagy terveikről beszél­tek a gyártók. Tizennégy­­millió költséggel lepárló és vákuumberendezést építe­nek. Ezekkel jelentős ener­giát tal­arít majd meg a gyár. Úgy számítják, hogy a befektetés 2—3 év alatt térül meg. A gyár gokka­­üzemében már megérkezett az automata csomagoló és dobozoló berendezés. Pén­tekre várják a német vezető szer­előket, akik üzembe he­lyezik az új év új szerzemé­nyét. / Hóban is pontosan Éjfél előtt ötven perccel gördült ki a szilveszteri utolsó kocsi a győri távol­sági autóbusz-pályaudvarról. öt óra pihenő illeti ilyen­kor a forgalmi szolgálatte­vőt Jelentésírás, ellenőrzés, és már elrohant a szilvesz­teréjszaka. Újév hajnalán sem nyüzsgött tömeg a pá­lyaudvaron. Az öt óra tízkor érkező nagybajcsi buszról le­szállókat egy kezén is meg­számolhatta Farkas János forgalmista. Behavazott pályaudvarra érkezett felváltója és névro­kona: Farkas Mihály. Estéiig kétszer kellett segítségül hív­nia a hóekét, hogy a beálló­kat járhatóvá tegyék. Újév estélyén már húsz-huszonöt perces késéssel érkeztek a kocsik Győrbe. Az év első hétköznapján is óvatosan vezettek a busz­sofőrök. A munkásjáratok — bár a hó a közlekedés gátja — csupán tíz tizenöt percet késtek, mindenki pontosan elért a munkahelyére. — Figyelmeztet a havazás: a fedetlen pályaudvaron még kedd délre sem sikerült meg­tisztítani a nagy hótól a jár­daszigeteket „Kapcsolom Európát!“ Elcsöndesedtek a győri te­lefonközpont gépei vasárnap estére. Éjfélkor aztán „rá­kapcsoltak”. Mintha szombat délelőtt lett volna! Az összes gép forogni kezdett: szeren­­csekívánók ezreit kapcsolták össze az automaták, jókíván­ságok tízezrei száguldottak a drótereken. Másfél órán át tartott a csúcsforgalom. Ugyanebben az időben a távolsági központ is kapcsolt: Európa országait Győrnek. Ez alkalommal nem jött hí­vás a tengeren túlról. A postai erősítő zavar nél­­kül vészelte át a két ünne­pet. A hirtelen jött hó sem szólt bele a hírközlésbe. Ked­den reggel nagy munkához láttak a Győr Sopron me­gyei Távközlési Üzem sze­relői. A győri Kálvária utcá­ban és környékén nyolcvan telefonállomás felszerelését és bekapcsolását készítik elő. Éjféli jókívánság Tizen dolgoztak csupán szilveszter éjszaka az ÉDÁSZ két soproni hőerőművében.. Az öreg erőműben ketten. Egyikük Zeltner Kálmán, aki már húsz esztendeje fűti a kazánokat, hogy legyen elég villany, gőz, meleg Sopron­ban. Nem számolta meg, há­nyadik szilveszterét tölti munkahelyén. Gyakran eljött hazulról karácsonykor is ez a négygyermekes családapa. Az új hőerőműben akadály­­lyal kezdődött az óév utolsó estéje: elromlott a salakfel­­vonó. Schey András műszak­­vezető gyürkőzött neki, és megjavította. Nem kellett riasztani az otthon pihenő tmk-sokat. Kellemes meleget terem­tett a SOTEX telepen és a Baross úti új házakban la­kóknak Kocsis Rezső fűtő. Óránként tíz tonna gőz fo­gyott az ünnepeken ... Tor­ma Róbert elektrikus előtt a szokásos ünnepi fogyasztás­nak jó másfélszeresét jelez­ték a műszerek. Csak az éj­féli lámpaoltás néhány pil­lanatára csökkent a terhelés. Ekkor csöngött a telefon: Köves László erőművezető jelentkezett az újévi jókíván­ságokkal szolgálatban lévő munkatársainál. A szilveszteri szolgálatért e hét egyik napját kapja,­ viszonzásul az erőművi dol­gozók. Vendég Fokvárosból Győrött a napfelkelte ve­tett véget az új évet kö­szöntő mulatozásnak. A szó­rakozóhelyek rekordforgal­mat bonyolítottak le. A győri Vörös Csillag Szálló egységeiben egyetlen éjszaka 104 000 forintot köl­töttek a vendégek. Több mint ötszáz adag vacsora, 138 üveg pezsgő és sokféle más ital fogyott. A győrieken kívül svédek, osztrákok, csehek, franciák és még több nem­zetiségű vendég szilvesztere­zett a szállóban. A legmesz­­szebbről jövő vendég a dél­­afrikai Fokvárosból érkezett. Csak a repülőjegyért 214 fon­tot fizetett ki. A hangulat az egész város­ban kitűnő volt. Különösen a zenés helyeken. A Kék Dunában, a Kristályban, a Zöldfában és Mátyás ven­déglőben műsor is színesí­tette a reggelig tartó vígas­ságot. A kisvendéglőkben, miután zene nem volt, akadt szabad hely. Újév napján azonban szép ebédforgalmat bonyolí­tottak le. A konyhájáról hí­res Zöldkoszorúban csak ebédre 2500 forintot költöt­tek elsején a vendégek, és kevésnek bizonyult a malac­pecsenye. * A vendéglátóipar dolgozói­nak városán, falun egyaránt alaposan kijutott a munká­ból. Pihenésre alig jutott idejük. Ahogy az utolsó ven­dég mögött becsukódott az ajtó, leltározni és árazni kezdtek. Elsőnek a nyers­anyagokat, és amíg az ebéd készült, elvégezték a többi tennivalót is. Kedden nyitás­kor már mindenütt minden rendben volt. Győrött, a Zöldfa kisvendéglőben is vidám hangulatban búcsúztak a dolgozók az óév­től, köszöntötték az új eszte­ndőt. (Sieber felv.) * Az eladó is vásárló Az árváltozásokról szóló előzetes tájékoztatók meg­nyugtatták az embereket, de mégis más, ha ugyanerről a kirakatok árcédulái valla­nak. Nem kell sok időt töl­teni egy-egy bolt előtt, az asszonyok beszélgetéséből egy-kettőre kikerekedik az információ. Mi mégsem ezt a módszert választottuk. Miért? Mert az eladó is vá­sárló, és az ő öröme vagy csalódása ilyenkor többet mond, mint a szakmán kívül­állóké. Nézzük hát az eladók sze­mével a megváltozott ára­kat. Győrött, a Lenin úti 9. szá­mú férfi divatáruboltban épp egy jó ismerősöm keres pulóvert. Sötétbordó színű NDK-árut tesznek elébe. — Ez drága lesz — mond­ja, meg sem nézve az árcé­dulát. — Drága volt ... — javít­ják ki az eladók, és sietve közük, hogy hat forint híján kerek kétszázzal ment le az ára. Olcsóbb lett a Neva ing, az NDK-ban gyártott gyap­júzokni, a hálóing, a mohair sál. Az import nyloning ma­radt a régi árban, míg a ma­gyar gyártmányúak közül néhánynak — elsősorban a színeseknek — lement az ára. Drágább néhány import ere­detű nyakkendő és puplin pizsama. Nem is tagadják: megle­pődtek az árak kedvező, ki­egyenlítő változásán. Pár lépéssel arrébb, a 20-as számú minőségi ruházati konfekcióboltban szép téli­kabátot mutatnak: — Egyötödével ment le az ára! — Biztosan azért, mert a kutya sem kereste — koc­káztatom meg. — Ezt, kérem? Egyike legkapósabb cikkeinknek ... Kamgarn öltönyöket, szi­vacszakókat és tavaszra ké­szült szivacs felöltőket mu­tatnak, amelyek mind jóval olcsóbbak, mint eddig. Mon­dom, hogy engem a felment árak érdekelnének. — Ilyen is van — kapom a választ, de készletünk na­gyobb részének az ára válto­zatlan maradt. Nőismerőseimtől hallot­tam még szilveszter előtt, hogy a divatáru-cikkeket teljesen „átárazzák”. S mi indokolná ezt? — kérdez­tem. — Az, hogy a női divat­áru egy része mindig luxus volt... Hát nézzük! Ónodi Rezsőné, a 26. szá­mú női divatárubolt vezetője is a vásárló örömével közli velem. — Olcsóbb lett a legkere­settebb nylon női harisnya! Viszont egyes fajták ára emelkedett. A változások árukészletük­nek mintegy kilencven szá­zalékát érintették, de össze­gében fel és le kiegyenlítőd­nek. Itt van például a szin­tetikus szálból készült, vala­mint a versey pulóver — mindkettő olcsóbb. És mi lett drágább? A szintetikus anyagból készült huligán, és az NDK-ból importált kom­biné. A 2-es számú ruházati mé­teráruboltban ezt mondják az eladók: — Arra számítottunk, hogy a fésűsgyapjú-szövetek ára megy fel. Ezzel szemben jó néhánynak az ára változat­lan maradt, a másikét leszál­lították. Valamivel drágáb­bak lettek ugyanakkor a mű­szálas szövetek. — Önöknek, mint vevők­nek, mi a véleményük erről? — Így jobb. Na hallja?! A gyapjú, ha megszokásból is, mégis a keresett minő­ség... Utolsónak az Állami Áru­házát kerestük fel. Itt is, akárcsak az előző helyeken, a vásárlók mellett sok az érdeklődő, aki majd tájé­kozódás után dönt, mit érde­mes vásárolni, ami jó is, szükséges is. Rácz

Next