Kisalföld, 1968. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

1968. január 3., szerda Szilveszter a margitszigeti Sportuszodában. (MTI fotó — Szebellédy Géza felvétele — Ks.) Lezárult a kedvezményes átigazolás Benyújtották az egyesületek az átigazolási lapokat 1967. december 31-én lezá­rult a kedvezményes átiga­zolás. Még „a hajrában” akadt egy-két meglepetés, de most már az átigazolási la­pok, vagy az illetékes test­­nevelési és sportszövetségek íróasztalain nyugszanak, vagy éppen a postás kézbe­síti őket a címzetteknek, az illetékes TS-eknek. Körkérdést intéztünk az új év első munkanapján az egyesületi vezetőkhöz: kiket igazoltak le, illetve kiket en­gedtek el a labdarúgó-szak­osztályoktól. A sort a Győri ETO sportköre nyitja meg. PÁLKÖVI GYULA SPORTKÖRI ELNÖK — Az már ismert, hogy harcunkat siker koronázata, amelyet Horváth Béláért, a BVSC gólrekorder csatáráért vívtunk. Kívüle Varga Zol­tánt a Pápai Textilestől, Ki­rályt Csepregről, Kovácsot Csornáról, Schnitzen Mo­sonmagyaróvárról, Magyart a Győri Mezőgépről, Zsirait Bársonyosról igazoltuk le a Győri ETO csapatához. Az előre kimunkált terveink alapján csak egyetlen átiga­zolásunk nem sikerült, az Kovács, a MÁVDAC játé­kosa, aki maradt anyaegye­sületében. — Kik távoznak a Győri ETO labdarúgó-szakosztályá­ból? — Soproni Ferenc a Szom­bathelyi Haladás együttesé­hez kerül, Tamás László a Győri Dózsában folytatja labdarúgó-pályafutását, Cö­­böly az Ózdi Kohász játé­kosa lett, Dohovits és Ledo Zalaegerszegre kerültek, Horváth pedig a Győri Elektromos labdarúgója lett. Pécsi Béla, a Győri ETO labdarúgó-szakosztályának vezetője elmondotta, hogy nehéz harc volt, amelynek végén Horváth Béla mégis a Győri ETO-hoz került. " Most már elmondha­tom, hogy a BVSC tehetséges csatáráért nem a Szombat­­helyi Haladás, hanem a Bu­dapesti Honvéd és az Egyet­értés futott versenyt. Boldog vagyok, hogy ez a kitűnő ké­pességű játékos a Győri ETO támadósorát erősítheti. — Mi a véleménye az át­igazolási szabályzatról? — Ez az átigazolási sza­bályzat, sajnos, nem szolgál­ja sem a játékosok, sem az egyesületek, sem a magyar labdarúgósport fejlődését. Ugyanis egyes egyesületi ve­zetők indokolatlanul ragasz­kodhatnak játékosaikhoz é s ezzel akadályozhatják ezek fejlődését. Reméljük, az il­letékesek elgondolkodnak az átigazolási szabályzat fura­­ságain, és változtatnak rajta. PAPP FERENC SZAKOSZTÁLYVEZETŐ, MAVDAC — A kitűzött határidőig a MAVDAC labdarúgó-szak­osztálya a következő játé­kosok átigazolási lapjait nyújtotta be az illetékes TL- hez. Egyed a­­ Dombóvári VSE-ből, Gyomoréi a Hon­véd Rákócziból, Fekete He­gyeshalomból, Bajnok Jász­berényből, Révai Csornáról. Fülöp a Pamutszövő sport­köréből, Németh Miklós visz­­szatért Szombathelyről, Ke­lemen Ikrényből és Harmati Ravazdról. — Kik távoznak a MÁV­­DAC-ból? — Hujber, Ott és Fajkusz a Győri Mezőgép csapatához, Juhász Győrszentivánra, Il­lés és Gábor a Győri Dózsá­hoz, Búza a Veszprémi Va­sashoz, Takács a Pamutszö­­vőhöz, Csordás, Szabó, Kő­— ■ műves ugyancsak a Pamut­­­szövő csapatához távozott. SÜLE ISTVÁN SZAKOSZTÁLYVEZETŐ, GYŐRI DÓZSA — A Győri Dózsa labda­rúgó-szakosztálya mindent elkövetett, hogy megfelelő erősítéssel teremtsen lehető­séget és alapot a lila-fehér gárda eredményes NB I/B-s szerepléséhez. A következő játékosok átigazolási lapját adtuk le: Tamás a Győri ETO-ból, Illés és Gábor a MÁVDAC-ból, Szerveczki, Szűcs és Szörfy a Győri Pos­tásból. — Kiknek a távozásához járultak hozzá? — Kitzwéger­, Balogh és Gondár a Győri Célgépgyár csapatához távozott, Varga és Szalóki a Győri Postást választotta új egyesületéül, Sztojka pedig visszatért Csornára. HORVÁTH ZSIGMOND JTS-ELNÖK, MOSONMAGYARÓVÁR Sok beszédre adott okot a Moroni Vasas, az MTE és a Hubertusz csapaterősítési tárgyalássorozata. Ezért for­dultunk kérésünkkel a leg­illetékesebbhez, a Mosonma­gyaróvári JTS elnökéhez, aki a következőkben tájékozta­tott a mosonmagyaróvári há­rom labdarúgócsapat erősíté­séről: — A Mosoni Vasas NB II-es labdarúgó­csapata be­nyújtotta Szalai átigazolási lapját, aki ezelőtt az MTK játékosa volt. Ugyancsak a Mosoni Vasas játékosa lett Fülöp, aki a Honvéd Rákóczi együttesének volt a tagja. A mosoni csapat játékosa lett Lábas, aki Tapolcáról került Mosonmagyaróvárra. A fen­tieken kívül még négy buda­pesti játékos átigazolása is folyamatban van, de ezeknek a nevét nem ismerem. — Kik erősítik az MTE csapatát? — Az MTE-hez került Horváth az SVSE-ből, Már­kus Csom­áról, Mészáros a Honvéd Rákócziból, és négy egyetemista labdarúgó, a Mosonmagyaróvári Agrártu­dományi Főiskola hallgatói. — Befejezésül a Hubertusz átigazolási kérelmeiről is kérünk tájékoztatást. — A Hubertusz Papp át­igazolási lapját nyújtotta be, aki Mosottszolnokról került Mosonmagyaróvárra, továb­bá Takács Újrónafőről, Czif­­rik az Egercsehi Bányásztól, Makai a Honvéd Rákóczi­ból, Körtvélyesi az MTE-ből és Elek Sopronkövesdről. I . . LAPPVITS TIBOR, A MEGYEI TS FŐELŐADÓJA Az átigazolási lapok mi­kor érkeznek be a Megyei Testnevelési és Sportszövet­séghez, és mi történik velük? — Az átigazolási szabály­zat értelmében 1967. decem­ber 31-én postára kellett ad­ni az utolsó átigazolási lapot is. Ezek tulajdonképpen nem mihozzánk kerülnek, hanem az illetékes TS-ek megkül­dik a megyei szakszövetsé­geknek. A szakszövetségek nyilvántartásba veszik a be­érkezett átigazolási lapokat, majd azonnal továbbítják Budapestre, a Magyar Test­­nevelési és Sportszövetség országos központjába. Az át­igazolások jóváhagyása egy külön bizottság feladatköre Budapesten. Tekintettel arra, hogy az egész országban na­gyon sok átigazolási lapot írtak alá december 31-i zá­radékkal, két-három nap is beletelik, mire minden át­igazolási lap Budapestre ér. A feldolgozás újabb tetemes időt vesz igénybe. Példák bi­zonyítják ugyanis, hogy akadnak olyan „sportolók”, akik egy átigazolási lap he­lyett kettőt is aláírtak. Az átigazolási szabályzat szigo­rúan intézkedik a rendelle­nességekkel és szabálytalan­ságokkal kapcsolatban. Azo­kat az átigazolási lapokat, amelyek az előírásoknak megfelelőek, a bizottság kü­lönválasztja és jóváhagyólag aláírja. A sportemberek, az egyesü­leti vezetők azt várják, mi­kor hagyják jóvá az átigazo­lási kérelmeket. Pintér István KISALFÖLD Úttörő­olimpia Megyénkbeliek helyezései Csillebércen Megyénk 15 úttörője vett részt Csillebércen, a december 27­ és 30-a között megrendezett úttörő­olimpia küzdelmeiben: egy aszta­liteniszező és 6 sakkozó lány, valamint két asztaliteniszező és 6 sakkozó fiú. Szépen szerepeltek a pajtások, sakk egyéniben Pin­tér Ilona, nyúli versenyző 8 pont­tal a negyedik helyen végzett. A megye sakkcsapata 18.3 ponttal az ötödik helyet szerezte meg. A csapat tagjai: Pintér Ilona (Nyúl), Fördös Anna (Sopron), Réti An­na (Pusztasomorja). Fiú egyéniben Papp István, du­­naszegi úttörő 7.5 ponttal az ötö­dik helyen végzett. A fiú sakk­csapat 15.5 ponttal a tizedik hely­re került. A csapat tagjai: Papp István (Dunaszeg), Hideg Lajos (Nagyszentjános), Éliás Mihály (Csorna). Az asztaliteniszezők már keve­sebb sikerrel szerepeltek, péter­­mann György, győri pajtás a leg­jobb nyolc közé jutásért játszott versenyen esett ki. Csendes Fe­renc soproni és Deményi Lídia soproni úttörők pedig a legjobb tizenhat közé jutásért való ver­senyen estek el a továbbjutástól. Elismerés illeti megyénk ver­senyzőit: sportszerűen, fegyelme­zetten küzdöttek, mindent meg­tettek a jó szereplésért. A sakko­zó pajtásokat külön dicséret ille­ti, hiszen 26 csapat versenyzői között harcolták ki maguknak a szép helyezéseket. Sporthírek a világból GARMISCH PARTENKIRCHEN Tízezer néző előtt rendezték meg vasárnap a Garmisch Parten­kircheni olimpiai ugrósáncain a négy sánc síugró versenyt. Az el­sőséget Wirkola (Norvégia) sze­rezte meg, 92,5 méteres új sánc­­rekorddal. GRENOBLE: A téli olimpiai játékok 1968. február 11­ és 18-a között kerülnek sorra Grenoble­­ban, a legnagyobb küldöttséggel az USA képviselteti magát, utána az NSZK következik, majd az NDK és Franciaország csapata. Előzetes számítások szerint 38 or­szágból 1540 sportoló vesz részt az év első olimpiai játékán. NEW YORK. Egyesült a két amerikai labdarúgó-szövetség, az United Soccer Association és a National Pro Soccer League. A szövetségi vezetők kétnapos ta­nácskozáson beszélik meg a lab­darúgósport jövőjét. Ekkor tár­gyalják meg az idei bajnokság kezdetének időpontját, amely minden valószínűség szerint áp­rilisban­­kezdődik. De felkészítik az Egyesült Államok labdarúgó­válogatottját a mexikói vb-re is. CARDIFF: A Cardiff City és a Moszkvai Torpedó vezetősége még nem tudott megegyezni a Kupagyőztesek Európa Kupája negy­eddöntőjének két időpontjá­ban. A wales-iek az UEFA-hoz fordulnak, és bejelentik, hogy vétóval élnek az ellen, ha a Moszkvai Torpedó szovjetunióbeli mérkőzését Taskentben akarja megrendezni. A NEMZETKÖZI LABDARÚGÓ SZÖVETSÉG INTÉZKEDÉSEI: Stanley Rous, a FIFA elnöke legújabb bulletinjében felhívja a nemzetközi szövetségek figyelmét, hogy hathatósan segítsék a FIFA legújabb intézkedéseit. Ezeknek célja, hogy megszűnjenek a lab­darúgópályán a botrányok a leg­különbözőbb sportszerűtlenségek. A FIFA elnökének egyik elő­terjesztése, ha akár egy vagy több játékos reklamál, a játékve­zető azonnal szakítsa félbe a mérkőzést. Ha mindez nemzetkö­zi kupa mérkőzésen történik, ak­kor azt a csapatot, amelynek játékosai így vétkeznek, zár­ják ki a további küzdelmekből. A kiállítás sorsára kerül az a labdarúgó is, aki ellenfelét Vagy akármelyik hivatalos személyt le­köpi. Felhívja a nemzetközi szö­vetségek figyelmét, hogy nem­zetközi mérkőzéseik időpontját 14 nappal a kezdés előtt jelentsék a FIFA-nak, hogy hivatalos megfi­gyelőket küldhessen a mérkőzé­sekre. (MTI.) It Szülőföldünk, a Kisalföld A hatodik főd­íjért Vág, Pusztacsalád, Völcsej, Kajárpéc verseng Féléves versenyünk utolsó, hatodik fődíjáért lehet pá­lyázni mai szelvényünkkel. Olvasóink feladata csupán annyi, hogy a már ismert bemutatkozó írások alapján (mostani közlésünk csupán emlékeztető) megállapítják, hogy a december folyamán bemutatkozott négy község közül melyiket tartják a legjobbnak. A mérce elsősorban az, hogy a helyi társadalmi, politikai, tanácsi szervek irá­nyításával saját erőből melyik község tudott nagyobb eredményt elérni az utóbbi tíz esztendőben. Tíz dolgos esztendő Vágón A sárba ragadt falu ■szo­morú fogalmát kívánták örökre eltörölni a vágiak a szóhasználatból, ezért ener­gikus tettrekészséggel fog­tak hozzá a betonjárdák épí­téséhez. Helyi kavicsanyag­gal, a népfront, nőtanács, KISZ által toborzott társa­dalmi segítség hatékony ere­jével, némi községfejlesz­tési alapból több mint 6000 méter hosszú beton gyalog­járó került az utcákba. A Lenin úti „halálkanyar” szintén a múlté, saját erővel oldották meg a problémát, miközben szorgos kezek 160­­ köbméter földet szállítottak az új út nyomvonalára, s az útkorrekcióval mód nyílt ar­ra is, hogy központi terüle­ten létrehozzák a község parkját, a gyermekjátszóte­ret. Az utóbbi tíz év eredmé­nyei között elsőként kell em­líteni a korszerű művelődési otthon létrehozását. Amikor már kicsi lett, klubhelyiség­gel bővítették. Az építés költ­ségeit jelentősen csökkentet­ték azzal, hogy a szükséges épületfát a közcélokra ter­melt nyártelepítésből oldot­ták meg. Nehéz lenne mind­azt felsorolni, amivel az utóbbi tíz évben gyarapodott Vág. De bármi legyen is az, ami tegnap még nem volt, s ma valóság, az övék marad, a község boldogulását szol­gálja. _ Mostoha talaj — szorgalmas emberek Pusztacsalád határát csak­­nem teljesen a földesurak birtokolták, s itt a földosztás nagymérvű volt. Az úri gaz­dák tíz hold körüli területeket kaptak, s az örömmel gondol is, mivel nem volt gazdasági felszerelésük, igavonó álla­tuk. A lelkesedés és lendület ellenére néhányan feladták a harcot, ezért az ötvenes években szaporodott az el­hagyott földterületek száma­. Ehhez természetesen hozzá­járult az is, hogy a mostoha talaj gyenge terméssel fize­tett a szorgalomért. Azóta létrejött a termelőszövetke­zet, s a közösség ereje már sok eredményt hozott. A ta­laj­javítás, , műtrágyák hasz­nálata jelentett némi előre­lépést az átlagtermésekben is. Ennek ellenére évente visszatérő probléma, hogy két-háromszoros munkará­fordítással is csak fele, sőt negyede itt a termésátlag, mint a jobb természeti adott­ságokkal rendelkező közsé­gekben. A nehezebb életlehetősé­gek miatt a községfejlesztési hozzájárulás forintértéke alacsonyabb volt, és a külön­­bözetet a lakosság önkéntes munkával pótolta. Ennek bi­zonyítéka az, hogy 1966-ban Pusztacsalád első lett a tár­sadalmi munka teljesítésé­ben. Az egy főre jutó társa­­dalmi munka értéke több mint 106 forint v­olt. A köz­ség ezzel elnyerte a társa­dalmi munkáért járó 10.000 forintos jutalmat. Szomorú múltból a büszke jelenthe­ tőnek az igények, vele a megoldásra váró feladatok ,s­­ ezt vallják a völcsejiek. Ami évekkel ezelőtt megfe­lelt, ma elavult, jobbra, szebbre vágynak. Ezért volt szükség a régi művelődési otthon lebontására, az új fel­építésére. Ez utóbbit 1967- ben adták át rendeltetésé­nek. A művelődés új ottho­nát jórészt a községfejlesz­tésre fizetett forintokból te­lelkesen és tapasztalatla­nul éltek a szabadsággal Kajarpécen a felszabadulást követő években. A hatalom­ért vívott harc, a földhöz jut­­tatottak gazdasági megerősö­dése, az aktív köz- és politi­kai élet időszakát élték. A tanácsok megalakulása után 1950-ben Kajár és Kispéc Kajárpéc néven egyesült. Hosszúsággal mérhető távol­ság nem volt az egyesülésig sem a két község között, ám annál nagyobb az érzelmek­ben, indulatokban. A kajá­nak némi kárörömmel néz­ték „Kispéc „gyarmattá” válását. Az utóbbi tíz esztendőben Kajárpécen a néppel, párttal együttérző és gondolkodó, előrelátó vezetők kerültek a vezető tisztségekbe. Felmér­ték a község szükségleteit, az erőforrásokat, s reális szám­vetésük végén következete­sen munkálkodtak terveik megvalósításán. A bizalom bizalmat szült. A kajárpécsek látva, hogy minden intézke­dés javukat szolgálja, emel­ték a községfejlesztési járu­lék összegét, évről évre ma­gasabb a társadalmi munka értéke­­remtették elő a völcsejiek, s ehhez kisebb állami támoga­tást és 48 000 forint értékű társadalmi munkát adtak. A lakosság minden vágya az volt, hogy gyalogjárdát építsenek. Ez 1967-ben való­sult meg. Egyutcás község Völcsej, ezért csak 02 út egyik oldalán fektettek le járdát, 1400 méter hosszúság­ban. A földmunkát és az épí­téssel kapcsolatos egyéb tár­sadalmi segítséget a község lakói vállalták és teljesítet­­ték, s a járdásítással egyide­jűleg kiszedték a régi fákat, helyükre díszfák kerültek. Május 1. és 0) Élet né­ven 1959-ben két tsz alakult, majd 1960. decemberében egy szenvedélyes közgyűlés végén együtt folytatták a munkát. Az egyesülés évében a közösből származó jövede­lem dolgozó tagonként 11 235 forint volt. 1966-ban 17 200 forint. 1967-ben a közös gaz­dálkodás megkezdése óta a legjobb eredményt érte el 1 tsz. gyenge talajadottságai ellenére a jó szövetkezetek sorába küzdötte magát. Az egyre javuló eredmények egyik elősegítője az, hogy a völcseji Május 1-ben 1962 óta készpénzfizetés van. A petróleumlámpát 1959- ben száműzték Kajárpéc 500 lakásából. 1963-ban 50 sze­mélyes, napközi otthonos óvodát avattak, amely 650 000 forintba került, s ebben 52 000 forint volt a társadal­mi munka értéke. Az igazgatási beruházások évének tartják 1963-at Ka­járpécen. Felújították a ta­nácsházat, új tűzoltószertár és őrszoba épült. Tizenegy kilométer belterületi útjuk­ból csak három kilométer volt kövezett, ezért el­háta­,­­rosták, hogy megjavítják az utakat. Három esztendő alatt 20 000 négyzetméter szilárd burkolatú utat, öt hidat és jelentős számú átereszt épí­tettek. a lakosság segítőkész­ségének fényes bizonyítéka, hogy 1964-től az­ egy főre eső társadalmi munka értéke 25 forintról 100 forintra emel­kedett, s ezzel a járásban az első helyre kerültek. * Az emlékeztető sorok után, reméljük, nem lesz nehéz el­dönteni, hogy melyik község volt a legjobb december fo­lyamán: Vág, Pusztacsalád, Völcsej vagy Kajárpéc. Név: Lakcím: Bizalomért bizalmat kaptunk 1968. I. 3. A hónap legjobb községe: .......................................­........... A szavazólapokat legkésőbb január 6-ig kell postára adni!

Next