Kisalföld, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
1968. március 1., péntek Nem módosul a miniszter „alapítólevele” Kapuváron a fúrók A nyugtalanító értesülések miatt joggal aggódó kapuváriak gondjairól jelent meg lapunkban február elején. Módosul a miniszter „alapítólevele?’’ című írás, amely a hat társult tsz legnagyobb vállalkozásának, a megfúrandó termálkút mezőgazdasági hasznosításának terveiről, a megvalósítás göröngyös útjáról szólt. A fáradozás gyümölcse Érthetően okozott nyugtalanságot a kezdési határidőnél tapasztalt késlekedés. Számtalan telefon és utazás a fővárosba: kilincselés, tanácskozás, tárgyalássorozat következett, mert félő volt, hogy a tavalyi döntés ellenére más megyébe költöztetik a közben Szabadhegyen már tétlenségre kényszerült fúrósbrigádot. Fenyegetett a veszély, hogy „megfúrják” a kapuvári termálkút ügyét. Most viszont már minden előkészület megtörtént, hogy megkezdjék a kapuvári kút fúrását. Megérte, hogy a kapuváriak — a pártbizottság, a tanács és Varga Berta István képviselő — nem sajnálták a fáradságot. E héten befejezte az odaköltözést a fúrósbrigád. Győr—Kapuvár közti távolság fuvarköltsége százhúszezer forint. (Vajon menynyi lett volna, ha előtte mégis megcsinálják a Tolna megyei kitérőt?) Pillanatnyilag a felvonulásnál szokásos látszatfelfordulás jellemzi a fúrás színhelyét. Már megkezdték a torony felállításának munkálatait, de az ilyen fúrásokra jellemző szigorú rend csak a jövő hétre várható. Kormányos József brigádvezető egyelőre ilyen kérdésekre is válaszol. ..Hová tegyük a szekrényt?” „Néhány napig kibírja a szabadban is, fedjék be valamivel...” A brigád berendezkedik Átmenetileg a mozgatható, erre célra rendszeresített lakókocsikban húzódik meg összezsúfoltan a huszonhárom tagú brigád, amíg össze nem állítják munkásszállásukat. Kapuvár felajánlotta a segítséget munkaerőben, ahogy annak idején Lipóton is alkalmaztak helyi embereket, de ezúttal teljes a fúrós brigád. Cegléd, Szeged, Békéscsaba környéki emberek, akik legjobb esetben két-három hetenként látogathatják meg családjukat. Most különösen nehéz lenne a gyakoribb hazalátogatás, hiszen a vállalatnak, de nekik sem mindegy, hogy a késlekedés nem is csekély munka- és termelési kieséssel járt. Egy évvel ezelőtt tizennyolc napos volt a nyereség, az idei még nem ismeretes. Viszont gondolnak a jövő évire is, vagyis gyorsítani szeretnék a kapuvári munkát, hogy valamennyit visszanyerjenek az elveszett időből. A brigád a húsgyárban étkezik, s szokásuk szerint maguk is főzögetnek esténként. Van televíziójuk, rádiójuk — egyébként pedig nem igen mozdulnak a munkahelyről. Ezernyolcszáz méter mélységet kell elérniük a műszaki terv szerint — sok ismeretlennel gyürkőzve. Ugyanis Kapuvár közvetlen környékén ismeretlenek a talajviszonyok, még nem mérték fel. Terv a víz fogadására Annyit tudnak, hogy a különböző kutak szerint hatvannyolcvan méterig itt is megvan a kavicsréteg, amely például Lispóton a többszáz méteres vastagsággal alaposan késleltette munkájukat. Ezért sem tudják pontosan, hogy mikorra fejezik be a fúrást. Legfeljebb így fogalmazhat a brigádvezető: ha nem jön közbe geológiai, vagy műszaki akadály, szerszám, géptörés , akkor áprilisban szeretnék teljesen befejezni a fúrást. Ez persze még nem jelenti a termálvíz fogadtatását, „csak” annyit, hogy átadják helyüket az úgynevezett „lyukbefejező” brigádnak, amely majd Szabadhegyről érkezik, hogy — ha szintén minden jól megy — mintegy kéthónapos munkával ténylegesen megnyissa s átadja hasznosításra a termálkutat. Addig? A tsz-társulás egyéb folyamatos munkái mellett készülődnek a termálkút hasznosításával kapcsolatos teendők következő fordulójára. A MEZŐBER- rel tervbírálat következik, mint a ruhánál az utolsó, simító próba: az építkezési tervek elfogadása előtt még egy alkalom az esetleges módosításra. Ez egyben a hitelnyitás feltétele is. Jöhetnek a kivitelezők, akik a lipóti mintára megépítik a termálos kombinát első csarnokát... Közben pedig a kapuváriak el-elnézegetik, hogyan is dolgozik a brigád a csaknem félszáz méteres fúrótoronynyal, amely valósággá változtatja a miniszteri okmányt... - ... - 1968. március Takarékszövetkezeti biztosítási tzónap A takarékszövetkezeti mozgalom tizedik esztendeje volt a múlt év. Megyénkben 20 takarékszövetkezet működik és 15 kirendeltség, ezek 130 községben fejtik ki szervezett tevékenységüket. A működési körzetben csaknem 170 000 ember él. A takarékszövetkezetekhez 30 000 tag tartozik, a betétállomány elérte a 110 millió forintot. Ebben az évben megközelítően 20 millió forinttal nőtt a betétállomány! A kiadott kölcsön összege mintegy 46 millió forint. Tevékenységüket minden évben bővítik falusi pénzintézeteink, és a nyereményszelvény értékesítésén, az államkölcsön kötvényekre kisorsolt nyeremények beváltásán túl gépkocsinyeremény-betétek forgalmazását is ellátják. Biztosítási tevékenységük is egyre inkább, egyre több helyen közkedveltté válik, sokan kötnek élet- és vagyonbiztosítást a takarékszövetkezetek közvetítésével. A múlt évben bevezetett új biztosítási forma — az épület-, háztartási és mezőgazdasági biztosítás — a leggyakrabban előforduló károk esetében nyújt anyagi védelmet a termelőszövetkezeti tagok számára. Ezenkívül még számos vagyon- és személybiztosítási módozat közvetítését intézik takarékszövetkezeteink. Az Állami Biztosító fiókjaival kötött megállapodások alapján tevékeny szervezési munkát fejtenek ki. A mosonmagyaróvári járásban az ásványrárói, a lébényi és a rajkai takarékszövetkezet külön megállapodást kötött, amely szerint az érintett községekben minden biztosított ügyét a takarékszövetkezet intézi. Azért, hogy ez a fiatal üzletág további sikereket érjen el, minél több tagtársunkat és a működési körzet minél több dolgozóját megnyerje a biztosítás gondolatának, az igazgatóságok márciust takarékszövetkezeti biztosítási hónapnak nyilvánították. Ennek jegyében felkeresik a biztosítást még nem kötött dolgozókat, illetve azokat, akik még nem az új biztosítási formára szerződtek, hogy életük, vagyonuk védelme céljából korszerűbb biztosításról gondoskodjanak. Ezért fordul most minden takarékszövetkezet vezetősége a felvilágosító, meggyőző szó erejével tagságához és a lakossághoz. Fogadják megértéssel a biztosítással kapcsolatos jó tanácsaikat, javaslataikat. Lisztes Ferenc, a MÉSZÖV igazgatóságának elnökhelyettese Meghallgatták. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár pártalapszervezeteiben a tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken mintegy 120 kérdés, panasz, észrevétel hangzott el. Ezeket a pártalapszervezetek vezetőségei eljuttatták a gyári pártbizottsághoz. Témától függően továbbították innét a vállalati, illetőleg a tanácsi szervekhez. Nemrég a párt-végrehajtó bizottság napirendre tűzte ez észrevételek sorsának megvitatását. Megállapította, hogy a panaszok túlnyomó többségét orvosolták, s a több időt kivonó ügyek, például a lakáskérelmek elintézésének módjáról, hozzávetőleges időpontjáról az érintettek értesítést kaptak. A vb állást foglalt abban, hogy a kommunisták és pártonkívüliek ügyes-bajos dolgával a törődés nem lehet egyszeri aktus, hanem a párt alapszervezetek munkamódszerének jellemzőjéül kell válnia. intézkedtek Főként abban szükséges útmutatással ellátni a panaszosokat, hogy ügyüket mely szervnél intézhetik a legeredményesebben. Az ebben tájékozatlanság ugyanis sok felesleges utánjárást, huzavonát, bosszúságot okoz. KISALFÖLD GAZDAGODOTT AZ ORSZÁG. Az ezerszámra épülő új lakások fürdőszoba-tartozékait készíti a Hódmezővásárhelyen felépült Alföldi Porcelángyár. Évente hatezer tonna fürdőszoba-berendezés hagyja el a modern felszereléssel működő új nagyüzem műhelyeit. Képünk: Elszállításra váró mosdókagylók sora. (Ks.) Pályamunkák kiállítása A Kisfaludy-napok képzőművészeti és fotópályázatára már beküldték a diákok a megye középiskoláiból és szakmunkásképző intézeteiből a pályamunkákat. A legsikerültebb képeket március 15-én Győrött a Rába Művelődési Házban kiállítják. Ezen a kiállításon nem csupán a pályázók festményeit, grafikáit, illetve fotóit mutatják be. A fiatal szakmunkásjelöltek a gyakorlati foglalkozásokon készített legsikerültebb munkadarabokat is elküldik a kiállító helyiségbe. Céljuk, hogy az általános iskolások megismerkedjenek a különféle szakmákkal e szemléltetés révén. Telex Tarjánba Csöndes Meghatározatlan időre szabadságolták a Győri Üvegfeldolgozó Kisz csiszoldájának dolgozóit, mert elfogyott az alapanyaguk, a síküveg. A többi között a győri Cardo Bútorgyár kötbérigényt jelentett be, mivel a szövetkezet nem tett eleget kötelezettségének. Ha a bútorokból, garnitúrákból hiányzik a tolóüveg, a tükör, a kereskedelem nem veszi át. A gyár nyakán marad a nagy értékű termék „filléres” hiányosságok miatt. A vásárlók pedig boszankodnak, hiszen amúgy is kevés a bútor. Nemcsak a Cardo Bútorgyár igényeit nem képesek kielégíteni a győri üvegesek. Kívüle a csornai, a kapuvári, a soproni, a győri, a pápai, a veszprémi, a zalaegerszegi, az ózdi, a váci, a szombathelyi asztalos ktsz-ek is tíz év óta állandó megrendelői a Győri Üvegfeldolgozó Ktsznek. E szövetkezetek az általuk gyártott bútorokhoz vásárolják a csiszolt üveget, tükröt a győriektől. Fennakadást okoz az üveghiány a győri, a téti, a nyúli, a pannonhalmi és a lébényi építő ktsz-eknél is, mivel részükre ugyancsak a győri üvegesek dolgoznak. Családi és társasházak üvegezései végzik. Most már nem, mert nincs mivel. Ha két héten belül nem jut üveghez a Győri Üvegfeldolgozó Ktsz, kénytelen felmondani az Állami Biztosítóval kötött szerződését, amely szerint a győri lakásokban az üvegkárokat szintén a szövetkezet szakmunkásai szüntetik meg. És ha valamelyik gyárban, üzemben, intézményben, kórházban, óvodában, bölcsődében kitörik az ablaküveg, nem tudják pótolni a hiányzó ablakszemet, mert nincs üveg. A szövetkezet készletei kimerültek. Évtizede sok-sok ezer négyzetméter síküveget vásárol a Dunántúl egyetlen üvegfeldolgozó szövetkezete, a győri az ÉVM Üvegipari Országos Vállalat salgótarjáni síküveggyárától. Tavaly például 60 000 négyzetmétert vett Tarjánból. Idén ugyanennyire kívántak szerződést kötni az üveggyárral a ktsz képviselői. Csak 28 000 négyzetméterre sikerült, hét-hétezer négyzetméteres negyedévi „bontásban”. Tavaly négymillió, az idén majdnem ötmillió forint értékű munkát vállaltak a szövetkezet vezetői. Ehhez fejlesztették berendezéseiket, raktáraikat, és szakembereket is felvettek. Üveg nélkül nem állhatják szavukat a szövetkezet vezetői, tagjai. Tegnap telexen hívtuk az ÉVM Üvegipari Országos Vállalat salgótarjáni síküveggyárát, és felvilágosítást kértünk, tudnak-e segíteni a győriek gondjain. A választ Keményvári István értékesítési osztályvezető írta alá: „A Győri Üvegfeldolgozó Ktsz március 4-én kap egy vagon üveget, idén már egy vagonnal küldtünk neki. (A két vagon üveg alig másfél hónapig elegendő! A szerk.) A múlt év őszén felmértük az ország síküveg szükségletét, és megállapítottuk, hogy gyárunk nem tud eleget tenni az igényeknek, mert egyik kemencénk február 24-én 96 napra leállt nagyjavítás miatt. Felettes szervünk, az ÉVM úgy döntött, hogy külföldről szerez be üveget. Az import üvegszállítmány még nem érkezett meg az Építőipari Anyagellátó és Készletező Vállalathoz. Mindezek ellenére arra törekszünk, hogy az év második felében a népgazdaság síküveg-igényét teljesen kielégítsük.” Országos problémává kerekedett a győri szövetkezet gondja. Az ügyhöz csupán ennyit fűzünk hozzá: miért nem intézkedett korábban és gyorsabban a külkereskedelem az üveggyáriak tavaly októberi jelzésére? (Kulcsár) „Ki mit tud a Szovjetunióról?” A KISZ Központi Bizottsága, valamint a Munkaügyi Minisztérium által rendezett „Ki mit tud a Szovjetunióról” vetélkedő területi döntőjét Győrött, a 400-as Ipari Szakmunkástanuló Intézetben tartják március 10-én. A területi döntőn Győr-Sopron és Komárom megye szakmunkástanulói vesznek részt nyolc csapatban. A csapatok a következők: Tatabánya, Komárom, Győr (401-es), Tokodaltáró, Sopron, Tata, Mosonmagyaróvár és Szombathely. A vetélkedőt egy fővárosi „játékmester” vezeti, két fordulót szerveznek: selejtezőt és döntőt, ötféle nágykörből tesznek fel kérdéseket a fiataloknak. Történelemből, földrajzból, sportismeretből, valamint tudományos és technikai ismeretekből. A győztes csapat az országos versenyen vesz majd részt Szolnokon április 12-én. * ÖSSZHANG Bizonyító tapasztalat: a falu népe csak akkor vallja magáénak az értelmiségit, csak akkor „lép utána” (Bakó József költő-tanító szavaival), ha meggyőződött arról, hogy nem afféle magának való, foglalkozásának bástyája mögé húzódó ember. Magyarán: az értelmiségitől többet vár a falu, mint ami a fizetésért, a megélhetésért végzett munkája. Természetesen semmiféle paragrafusra, amely többletmunkára kötelez, amely a falu társadalmi és kulturális felemelkedéséért lelkesedést, áldozatkészséget követel — nem hivatkozhatok, mert nincs ilyen. A hivatástudat az, amely e magasztos missziónak az alapja, amit a falu népe feltételez és méltán elvár minden diplomás embertől, ki sorai között él, dolgozik. Minden értelmiségitől — hangsúlyozom — és nemcsak a pedagógustól. Miért mondom ezt? Mert az imént említett igényt a legtöbb községben — nem a nép, hanem a falu vezetői kizárólag a tantestület tagjaira vonatkoztatják, csak tőlük várnak hivatástudatot, lelkesedést. Mégpedig — mint nemrég a püski példázatban megírtam — ezt oly magától értetődőnek érzik, hogy a fizetésért kötelező oktató-nevelő munkán felül végzett népművelő tevékenységükért a pedagógusok még erkölcsi elismerésben, megbecsülésben sem részesülnek. Az említett cikk után van még egy megjegyzésem. Mégpedig a példázat tanulságával kapcsolatban. A legtöbb olvasó (aki véleményt nyilvánított a püski írásról) egyetértett a következtetéssel, de volt egy olyan megjegyzés is, amelyre most válaszolnom kell, mégpedig a leghatározottabb tiltakozással. „Régen a pap meg a bíró parancsolt a pedagógusnak — így a megjegyzés —, most miért ne dirigálhatna nekik a tanácselnök?” Hát nem, kedves olvasónk! Ez a vélemény a lehető legsértőbben szélsőséges, hogy elvben már nagyon rég túlhaladott, azt nem szükséges bizonygatni. Ezt mondom én, és sokan állítják, mégis elgondolkodtató az említett megjegyzés. Miért? Mert ha az efféle véleményeknek nem adnak is hangot a községekben, a gyakorlat néhány helyen mégiscsak ilyen elképzelésekből táplálkozik. A pedagógus elfoglaltságának csak egy része (sokszor a kevesebb) az iskolai munka, a tantestület némelyik tagja szinte roskadozik a társadalmi feladatok terhe alatt. Megjegyzem, magam is természetesnek tartom, hogy a népművelő munka oroszlánrészét a pedagógusok végzik, egyrészt azért, mert ők az értelmiség zöme a falvakban, másrészt mert szakképzettségük révén is, hogy úgy mondjam, több közük van ehhez a munkához, mint például az orvosnak, az állatorvosnak vagy az agrárértelmiségnek. Mégis elgondolkodtató: azért senki sem bírál meg például egy mezőgazdászt, hogy elfoglaltságára hivatkozva nem vállal előadást vagy szakkörvezetést stb. Arra senki sem gondol a vezetők közül, hogy azt a bizonyos „többletet" a többi értelmiségitől is elvárná a falu népe éppúgy, mint a pedagógustól. Összhang : ezt a rímet adtam ennek az írásnak, most hozzáteszem még: munkamegosztás. Vagyis: a „közös nevező”, az értelmiségi dolgozók együttműködése kívántatik az eredményes népművelésért — és egyenlő feladatvállalás. És itt egyrészt arra gondolok, hogy a tantestületen kívül dolgozó értelmiségiek is vegyék ki részüket a „többletből”, másrészt, hogy a pedagógus kollektíván belül is „osztódjék” a sok és sokrétű feladat. Hogy valóban a jövő szolgálatának felemelő érzése, és ne az ezer gonddal túlterhelt, százfelé szakított ember fáradt keserűsége töltse el a falusi népművelőt. (Szapudi)