Kisalföld, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
1968. május 1., szerda Búcsúvacsora Moritzburgban Dísztávirat születésnapra Most érkezett haza a Német Demokratikus Köztársaságból Vártok Géza, az ÉDÁSZ csoportvezető mérnöke. Féléves tanulmányútra küldte egyik esztergomi mérnöktársával együtt a Magyar Villamosművek a VEB Energiebau radebeuli üzemébe és a drezdai Energieversorgunghoz. — Érdemes volt nyelvet tanulnom — kezdi beszámolóját Várfok Géza. — Három évvel ezelőtt államvizsgáztam németből. Tavalyelőtt Csehszlovákiában jártam tanulmányúton, most az NDK- ban. Annyira megszoktam, hogy németül kell beszélnem, hogy néha azon kapom magam: németes a szótűzésem. Egyébként szenvedélyem a nyelvtanulás. Az angolt társalgási szinten tanulom, a franciát is elkezdtem. Két gyerekem is németül tanul. A másik kettő még kicsi, ezért nem kezdte el ■ — Legkedvesebb élményeiről, kérjük, szóljon! — Mondják, hogy a németek nehezen melegszenek fel, tartózkodók, idegennel szemben zárkózottak. Szállásadóinknál mi is tapasztaltuk ezt — mondja a győri mérnök. — A kollégák azonban hamar félretették a hagyományt. Csakis így fordulhatott elő, hogy hazatértemkor táviratot hozott a postás. A drezdai Energieversorgung személyzeti igazgatója köszöntötte legkisebbik lányomat születésnapja alkalmából. — Német tulajdonság — és mekkora előny! — a pontosság. Érkezésünkkor napra kész tervvel vártak vendéglátóink: mikor, melyik üzemet, milyen témakört tanulmányozunk, ki kísér bennünket ... A leghozzáértőbb kollégát osztották be mellénk, és a legkényelmesebb gépkocsit adták kölcsön. — Szakmailag is sok értékes tapasztalattal gyarapodtak... . — Különösen a gépesítéssel kapcsolatban — feleli Vártok Géza. — Feladatunk az volt, hogy tanulmányozzuk a közép- és nagyfeszültségű hálózatépítés gépesítését. Örömmel állapítottuk meg, hogy elméletileg mi is eljutottunk odáig, ahol a német villamosipar tart, de a gyakorlatban még nagyon sok a tennivalónk. — Munkaerőhiány van az NDK-ban; alighnem néhány esztendő múlva nálunk is az lesz a termelőszövetkezetek elszívó hatására, a termelés fejlődése következtében. Így hát máris hozzá kell látnunk a nehéz fizikai munkák teljes gépesítéséhez. Kábelfektetéskor sok, nagy teljesítményű gépet használnak a németek. Oszlopállításkor szintén. — Felajánlották például, hogy szívesen kölcsönadják akár hónapokra is egyik új fúrógépüket a személyzettel együtt tapasztalatcserére. — Példás szakmai kapcsolatot ápolnak a német villamosipar alkalmazottai a csehszlovákokkal. Közös nagyfeszültségű vezetékeik vannak. Ajánlották nekünk is, legyünk itthon szószólói a szakmai barátság mielőbbi megteremtésének. — Munkaerőhiányról szólt az imént. Ősszel magyar fiatalok is utaztak az NDK-ba, hogy részt vegyenek az ottani nagy munkákban. Találkozott-e velük? — Elleste a gondolatomat — mondja Vártak Géza. — Feleségemmel szinte naponta levelet váltottunk. Egy alkalommal elkallódott egy levél. Néhány nappal később üzenet várt a lakásomon; a Drezdában élő magyar fiatalok szállására vitte a posta a levelet, kérik, menjek érte. Soproni és kapuvári ifjak fogadtak nagy örömmel. Újságolták, hogy jól érzik magukat. Fizetésükből sokat takarékba raknak. Néhányan motorkerékpárt vettek, és azzal járják az országot. Van rá idejük, munkahetük ötnapos. — Jómagam is kihasználtam a hétvégeket, mintegy hétszáz dia-felvételt készítettem az NDK legszebb vidékein ... Még néhány apróságot elmondok. Alig győztünk eleget termi a német családok meghívásainak. Sok-sok kedves ajándékkal elhalmoztak bennünket. Tanulmányutam elméleti öszszegezéseként őrzöm a szilveszterkor kapott ajándékot, az erősáramú szabadvezetékekről szóló szakkönyvet. A radebeuli vállalat műszaki igazgatójától kaptam, aki egyúttal a drezdai műszaki főiskola tanára is. — Búcsúvacsorára a moritzburgi vadászkastélyba hívtak bennünket — mondja befejezésül Vártok Géza. — Remélem, hogy a tanulmányutunk szakmailag is, emberi vonatkozásaiban is gyümölcsözni fog, hiszen úgy érzem, sok kollégával meleg barátsággal mondtuk egymásnak: a viszontlátásra! (Kulcsár) KŐRAKÓK A RÁBÁN. Az új győri Rába-hídnál rezdek a partot. Az Észak dunántúli Vízügyi Igazgatóság kőrakói naponta 80—100 tonna követ építenek be a partba. (Sieber felv.) TERÉZ MAMA Itt él közöttünk. Alacsony, igénytelen külsejű asszony, életkorát ránéztében meghatározni nehéz lenne. Majd húsz éve ismerem, de mindig ilyennek, csendesnek, személytelennek, igénytelenségében is nagyon erősnek, céltudatosnak. Akkor is ilyen volt, amidőn az ötvenes évek legelején iskolára küldték. Nem kérdezték tőle, távollétében mi lesz két kisgyermekével. Míg ő az ország másik végében tanult, férje és elvtársa bajlódott a kicsinyekkel. Elvégezte az iskolát, ami után felettesei úgy vélekedtek róla, hogy ritka képességű, eszű asszony, nagy jövő vár reá. Egy távoli megye nőmozgalmi vezetője lett, messze a családjától. Egy ideig dicshimbuszokat zengtek munkájáról, majd „ejtették.” Kitudódott róla, hogy a harmadik gyerekét várja. — Ekkora család elvonja a mozgalomtól. Beláthatja tehát, hogy a kettő nehezen összeegyeztethető... — érveltek azok, akik néhány hónappal azelőtt még nagy jövőt „jósoltak” neki. Nem látta be, de megvált tisztségétől. Közhivatalt vállalt, s miután világra hozta harmadik gyermekét, rövidesen érettségizett. Tanárai csodálattal és tisztelettel figyeltek fel a kicsi, halk szavú aszszony pontos, kifogástalan tudást eláruló feleleteire, sorra-rendbe jelesre értékelték. A derék, családjának, munkájának élő, a pártszervezetében önzetlenül fáradozó férj sokat segített. Ám, ahogy nőttek a gyerekek, szaporodtak a gondok is. A hivatali munkát el kellett látni, a pártszervezetben is minden munkát elvégzett. A gyerekek pedig kinőttek abból a korból, amikor a tesi szükségleteikről való gondoskodás volt a fő szülői tennivaló. Kiderült, hogy ahány gyerek, annyiféle természetű, hajlamú, bénye komoly, szorgalmas, minden dolgában megbízható. Pisti jócskán az ellentéte: eszes, de hullámzó szorgalmú, Bélus túl játékos. Irénke kiűnére érettségizik. — Bűn lenne tovább nem taníttatni — mondják róla tanárai. De ott a családban a két, jó étvágyú, sok ruhát kinövő, elnyúvó fivér. Egy kis könnyebbséget jelentene Irénke keresete. A leány mégis egyetemre kerül, jeles tanári diplomát szerez. Üzemi ösztöndíj is segíti, de ennek ára van: a jeles közgazdasági tanári diplomával anyagkönyvelést kell végeznie. A leány kedvetlen, úgy érzi, a tudása elkallódik. A mamának kell lelket önteni beléje ... um-uui nülinül. Pisti a középiskolai évek kezdetén nem mutat hajlandóságot a továbbtanulásra. Az utolsó esztendőben aztán ,,megtáltosodik”, főiskolára készül, Irénke még nem végzett, Béla általános iskolás. Honnan lehetne lefaragni a fiú taníttatásának költségeit? Csakis a szülök igényeinek még összébb húzásával. Nem tart sokáig — biztatják egymást a szülök, Irénke hamarosan végez. De alig hogy megszerzi a diplomát, férjhez megy. A két fiatal két jeles rendű diplomát visz a házasságba. A fészekrakáshoz kiől várhatnak segítséget? Csakis a szülőktől. A mamában olykor feljajdul valami: — Megöregszem anélkül, hogy egyszer kedvemre vásárolhatnék magamnak néhány szép holmit. S ha a kolleganői egy szép nyaralás, kellemes kiruccanás élményét idézik, eszébe jut hogy ők még sohasem nyaraltak, „el sem engedhették magukat.” Pedig párjával együtt gyorsan haladnak a nyugdíjkorhatárhoz. Pisti végzett, jó álláshoz is jutott. Érti, szereti a szakmáját, munkait ilyén megbecsülik, hamar előléptetik. Lám, felesleges volt az aggódás, a diákköri szertelenségnek nyoma sincs, a fiú fiatalon is meglepő komolysággal látja el felelősségteljes hivatása . Örül az anyai szív, s boldog, hogy egy kedves, szép leányt kapott negyedik gyermekének, a középső fia hozta otthonukba. — Jól megférünk, helyesek, kedvesek, törődőek — mondja a mama, s berendezi a két szoba közül a kisebbiket a fiataloknak. Jövőre érettségizik a legkisebb fiú, ő is jó tanuló, nem lenne igazságos ha meg kellene szenvednie, amiért ő a harmadik, a későn jött gyermek — állapodnak meg a szülők, Irénke is tán vélekedik férjével együtt, s ígérik, ők is hozzájárulnak a testvér továbbtanulásának költségeihez. Addigra meglesz a család támogatásával készülő otthon természetes kötelességüknek tekintek tehát, hogy szüleiken könnyítsenek A sok ellenkező tapasztalatot szerzett idegen talán kételkedve hallgatja az ígéretet, de a mama biztos benne, hogy teljesül az ő „nagy jövőjéről" annak idején elhangzott jóslat. Igaz, nevét, tevékenységét nem kapta szárnyra hírnév. De eszét, szorgalmát megbecsülik. Fontos, de nem mutatós munkáját szeretettel és hozzáértéssel végzi. Nem érzi lemondásnak, áldozatnak az eddigieket, mert a két felnőtt gyermek nem okozott csalódást. Hordja a saját kötésű kardigánt, a maga varrta blúzokat, szoknyákat, kontyba szorítja őszülő haját, s azt vallja, hogy , jövője jobban, szebben nem alakásba lőtt volna". Három okos, tehetséges, derék fiatalt ad annak a jövőnek, amelynek párjával együtt több mint két évtizede az életét elkötelezett él közöttünk. Sokan ismerik, de talán kevesebben tudják róla, hogy szerény külseje, csendességemennyi ■gaz emberi értéket takar. Jókus Lajosné KISALFÖLD Étterem, bisztró az erdő szélén A május elsejei készülődésnek érdekes színfoltja volt Győrben a kiskúti kempingvendéglő átadása. A város új, rangos idegenforgalmi létesítményét hétfőn este dr. Aradi Gyula, a Győr- Sopron megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője mutatta be a meghívott vendégeknek. Az új létesítmény kedden délben már fogadta az első külföldi turistacsoportot, 42 amerikait. A kiskúti erdő szélére épített vendéglő ízlésesen berendezett éttermét bisztró is kiegészíti. Építése és felszerelése 2 600 000 forintba került. A költségek nagyobb részét, másfél millió forintot az országos idegenforgalmi alapból biztosították. Győr új létesítményét a Győr-Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalat üzemelteti. Fürst József igazgató a megnyitón elmondotta, hogy Győr lakói és az idegenforgalom számára egyaránt választékos és színvonalas kiszolgálást és ellátást kívánnak nyújtani. Szükségszerűen következett el életünkben ez az időszak, amikor a társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenység továbbfejlesztése minden vonatkozásban a közösségi és az egyéni boldogulás logóinak keresését, feltárását követeli. Új gazdasági rendszerünk a régi sablonok helyett olyan lehetőséget ad, hogy mindenütt gyümölcsöztethessék a helyi adottságokat, gondolkodásra késztet, hogy vezetők és beosztottak egyazon szándéktól vezérelve felelősséggel kutassanak, döntsenek a legjobb megoldásokról. Az új folyamatban — amely nem kizárólag gazdasági jellegű, hanem egész társadalmi életünkre, közéletünk demokratizmusára, kulturális és szellemi életünk fejlődésére hat, s szinte meghatározója, a közérzetünknek is fontos szerep jut az értelmiségnek. Ezúttal a falusi értelmiségről szeretnénk szólni. E téma fontosságát mutatja az is, hogy legutóbb az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága végrehajtó bizottsági ülésen mélyrehatóan elemezte a falusi értelmiség társadalmi, politikai tevékenységét, s még ebben a hónapban pártbizottsági ülésen továbbadják a feladatokról, tennivalókról szóló javaslatait. A végrehajtó bizottsági ülést majdnem féléves, alapos és körültekintő vizsgálat előzte meg. A megyei pártbizottság és a megyei tanács brigádjai 88 községben végeztek felmérést az értelmiség helyzetéről, problémáiról, megoldásra váró gondjairól. Falusi értelmiség — e két szó többnyire a falusi tanítót és a körzeti orvost társítja bennünk, pedig az elmúlt 23 esztendőben kitágult ez a kategória. A falusi értelmiség száma és szerepe növekedésének igazolására csak egyetlen példát: a győri járásnak 1929-ben 213 értelmiségi dolgozója volt (ebből 171 pedagógus), 1968-ra 806-ra emelkedett létszámuk (a pedagógusok száma ma 602). A falusi értelmiség derékhada az elmúlt húsz esztendőben becsülettel kivette részét az új társadalmi rend építésében: fáradozott legszentebb értékünk — emberi élet megmentéséért, gyógyított, tanított kéthárom műszakban kisiskolásokat és felnőtteket, intézte az emberek ügyes-bajos dolgait, s naponként megújuló szorgalommal végezte a kulturális forradalom aprópénzre váltott feladatait, az apaósmunkát, s tette, amit kellett. Késő estébe nyúló órákig dolgozott előadásokat tartott a művelődési házakban vagy füzetek fölé hajolva, másnapi órákra készült, s igyekezett az éjszakából pótolni azt, amit a nappalából az úri arcú falu ezernyi tennivalója elvett. A falusi értelmiségiek munkáját nem lehet számokban kifejezni, azt a hatást sem lehet lemérni, amit az agyakban és a szívekben ébresztettek. Munkájuk haszna belefolyt a nagy egészbe, s ott munkál mindnyájunkban, akiket ők indítottak el, akik kitartásukkal, hűségükkel, személyes emberi életükkel építették bennünk a jövőt, a szebb emberi világot. Nagy részük mindig egy volt a történelem, az elmúlt évtizedek kisebb-nagyobb viharaiban is, örömeiben is a faluval. Mi tagadás, volt időszak, amikor bizalmatlanság, sanda tekintetek kísérték azok egyikét-másikát, akik egy egy dologban őszintén feltárták aggodalmukat, vagy kifejezték jogos elégedetlenségüket. Sokszor talán csak azért, mert idegrendszerük hamarabb rezzent távolabb történő dolgokra, eseményekre. Köszönet és elismerés mindnyájuknak, akik hűséggel szolgálták népünket, akik a bokros feladatok közepette is mindig tudták, hol a helyük, mi a tennivaló. Jövő éveink építésében is felelősségteljes feladatok várnak rájuk. Pártunk és kormányzatunk fontos szerepet szán nekik, ezért is figyel oda az eddigieknél még fokozottabban jelzéseikre, gondjaikra. Ahhoz, hogy sokuk igazán otthonra leljen falvainkban , még sok a tennivaló, sok a megoldandó gond. Az ő erejük sem elegendő minden esetben, hogy szívük minden dobbanásával benne éljenek a falu, s ezáltal az egész társadalom ütőerében őket is sújtja a lakásgond. Egy egy orvosi lakásra (érthetően) eddig is kinyitották a községek közös erszényüket. A jövőben azonban többet kell tenni azért, hogy az óvónő, a védőnő, a tanító, az agrárértelmiség is lakáshoz jusson, otthont teremthessen. S még ez sem minden. Sok-sok ezer kilométer járdát kell építeni, kulturált szórakozási lehetőséget teremteni a falvakban is, ahol a falusi értelmiség is megtalálja a kellemes és a hasznos időtöltésre az alkalmat. Persze — nemcsak az ő igényük ez — fiataljaink, egyre igényesedő falusi lakosságunk is méltán igényli ma már a legtöbb helyen a cukrászdát, a fodrászt, s a művelt élet számtalan más lehetőségét. A megyei párt végrehajtó bizottság felmérése szerint megyénk falvai összesen 166 művelődési intézménnyel rendelkeznek. Ebből azonban mindössze 55 az olyan, amely megfelel a mai követelményeknek. A többi 111 korszerűtlen, csak arra alkalmas, hogy bizonyos alkalmakkor tető legyen a tsz zárszámadásra, nagyobb, előadásra összegyűltek fölött. Klubéletre, az emberközelségű társasági élet intimebb megnyilvánulásaira ezek csaknem alkalmatlanok. A jelenlegi falusi értelmiség jelentős részének sajátos arculata a kétlakiság. A győri járás pedagógusai közül például 129 Győrből jár ki, a soproni járás értelmiségének 34 százaléka ugyancsak Sopronban lakik. Akik nem a falvakban élnek, hanem az autóbuszok és vonatok „időre” hozzák-viszik őket — vajmi kevés lehetőségük van arra, hogy személyes varázsukkal példájukkal, életükkel, de a közéleti tevékenység sok-sok hasznos lehetőségével segítsék a szocialista falu arculatának alakítását. Falvakban, kisebb településeken rendkívül nagy jelentősége van a személyes kapcsolatoknak, a személyes példának. Figyelembe kell vennünk itt még megyénknek azt a sajátos helyzetét is, hogy a televízió, rádió, a nyugatról beáramló turistaforgalom révén sokféle hatás, hír, információ éri az embereket. Akár napi külpolitikai kérdésekben is éppen a falusi értelmiségünkre vár a feladat, hogy frissen és helyesen reagáljon, segítsen eligazítani különböző eszmei áramlatokban. A közlekedés fejlődése sokat segíthet majd abban, hogy az utazási idő rövidüljön, hogy a kiutazók társadalmi tevékenysége ne válják a ma még elég szűkös közlekedési viszonyok függvényévé. A csak hosszabb távon megoldható s az egyéb nehézségek ellenére is az a kép alakult ki megyénk falusi értelmiségéről, hogy a jövőben is joggal várhatunk tőlük még többet, hogy a fejekben, jó szándékokban, áldozatkészségben bőven van még aranytartalék. A felmérés szerint a megye 3469 falusi értelmisége közül mintegy ezerötszáz (43,3 %) vesz részt tevékenyen a társadalmi, politikai életben. Megállapítható, hogy a társadalmi tevékenység ésszerű és szükséges elosztásával, a további polarizációval, a politikai munka módszereinek a korszerűsítésével még sok sok rejtett tartalék tárható fel kisebb, nagyobb közösségek hasznára, végsősoron mindnyájunk javára. Hamar Imre Falusi értelmiségünk Fejekben rejlő arany tartalék