Kisalföld, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

4 AMERIKA Kafka-be­mutató a Nemzeti Színházban Zürich (1957) és Párizs (1965) után a budapesti Nem­­zeti Színházban mutatták be múlt héten Kafka: A kallódó fiú című regényének Max Brod által dramatizált szín­padi változatát. (Az Amerika címet is a kéziratot megőrző és kiadó Max Brod-tól kapta a mű.) Kofka műveit jó ideig nem adták ki nálunk, de ma már, aki akarta és kiváncsi volt rá, ismerheti. S megis­merhette — részben — a kö­rülötte folyó vitát is. Legkényelmesebb csak annyit megjegyeznem: mini­málisan „valamire való” al­kotó az, akinek művét meg­vitatni Európa legkiválóbb filozófusai és irodalomtörté­nészei rendeztek szimpoziont 1963-ban Prágában. (Hogy a tanulmányok, esszék sorát ne is említsem.) De hozzáte­szem még egészen tömören, hogy szerintem miért jelen­tős alkotója Kafka a husza­dik századnak: mert azt az életérzést, amit műveiből megismerhet vagy felismer­het­i az olvasó, olyan sajátos szerkezeti, nyelvi, st­iláris esz­kzökkel ábrázolja, amire minden Kafka-kutató azt kell mondja, hogy kafkai. Egyedi. Attól függetlenül, hogy — jókora túlzással — realistának vagy szimbolikus­nak vagy dekadensnek, irra­cionálisnak vagy másnak vallja. Az a szorongás pedig, amit írásai suggatnak, nem kitaláció és nem egy beteges lélek iszonyata. Hanem egy érzékeny lélek látlelete a dolgok valóságos, rejtett, bujtatott és nyilvánvaló ab­szurditásáról — a művész szuverén joga folytán ad absurdum vive. S az olvasó­nak is megvan a szuverén jo­ga: kétségbeeshet vagy fel­háborodhat. Legkevésbé képed el az el­képedésre hajlamos olvasó az Amerikán. A Nemzeti Színház előadá­sában — s ez nyilván tuda­tos törekvése volt a rendező Marton Endrének — az Ame­rika kafkaibb, mint A kalló­dó fiú. Atmoszférájához „be­segített” a későbbi A kas­­tély és A per élménye, me­lyek intenzívebb hatású mű­vek. A regény szelídebb. Főhőse Karl Rossmann (Iglódi Ist­ván játssza) ugyan pontosan azt az utat járja végig a színpadon, mint a regény lapjain. De itt elmosódottab­bak, valahogy távolibbak azok a rémek és rémségek, amik között botorkál. A szín­padon minden hangsúlyozot­­tabb, harsogóbb és félelmete­sebb körülötte. Úgy is mond­hatnám, konkrétabban ame­rikai, sőt talán úgy is, hogy a néhány évtizeddel későbbi, tehát még fokozottabb élet­ritmusú Amerika, az esetlen, tájékozatlan kisembertől még jobban elidegenedett óriási gépezet. Embertelenebb, fantomsze­­rűbb a nagybácsi (Ungvári László), tanára, edzője való­ságos idomárrá „lépett elő” (Konrád Antal, ul. Csurka László). Az egzaltált, szeszé­lyes Clara (Béres Ilona) egy közveszélyes őrültet is meg­szégyenítene a színpadon (ez a figura túl is van játszva, játszatva). Delemar­­che és Robinson, a két mun­kanélküli vagány is kegyetle­nebb zsivány, mint ahogy olvasva megelevenednek. De Avar István és Sinkovits Im­re ér­eztette, hogy a fentebb felsorolt figurákkal szemben bennük még van valami em­beri. Ezért is nem tud tőlük sokáig megszabadulni a nincstelen, hontalan Ross­­mann. A Hotel Occidental, ahol kis ideig munkát és szállást kap Kak­, a kiszolgáltatott­sággal ismerteti meg hősün­ket. Itt éli át a Fűtő helyze­tét, akinek tehetetlensége je­lentette számára az első meg­rázó élményt még a partra­szállás előtt. Itt ugyanúgy megadatott számára az eleve reménytelen magyarázkodás, önigazolás lehetősége, mint amannak a hajóskapitány előtt. Akit akkor nem tudott megérteni, hogy miért nem küzd tovább az igazáért. És a következő lépéssel már el is veszett hősünk a mindent és mindenkit elnye­lő óriási cirkusz, az Oklaho­­mai Nagy Színház rikító ku­lisszái mögött. Más szerzők, kritikusok véleményétől el­térően („művészet”, „élet”), Marton Endrével értek egyet abban, hogy az Oklahomai Nagy Színházat az amerikai élet színpadának értelmezi, amely hajlandó mindenkiből kizsigerelni azt, ami hasznot hajthat. Anélkül, hogy érde­kes lenne az egyénisége vagy akár a neve, Iglódi István hibátlanul ér­telmezve alakította Karl Rossimann-t. Kitűnő partnere volt a ren­dezőnek a díszlettervező, ladislav Vychodil, a Pozso­nyi Nemzeti Színház fődísz­lettervezője. A színpad tér mindhárom dimenzióját ki­töltő hatalmas csővázszerke­zettel nagyszerű lehetőséget teremtett arra, hogy érvénye­süljön az ember törpesége a „hatalmas lehetőségek” or­szágában; ennek az áttekint­hetetlensége konkrétan is — hisz mindegyre eltéved Ross­­mann, hol a hajón, hol a kastélyban, hol végül a Nagy Színházban —, és szimboliku­san is. És egyben érzékeltette a inas, a gép, az elembertele­­nedett, elidegenedett világ kietlenségét is. S ugyanígy nagyszerűek Schäffer Judit jelmezei, szí­neiben is, motívumaiban is. Brechti stílusjegyeket visel az előadás, mely sajátos lég­kört teremt, de azt hiszem kicsit eltérít a jellegzetesen monoton, látomás- és álom­szerű kafkai atmoszférától. —mi— Rendelkezés a kivételes zenei tehetségű fiatalok képzéséről A­­ művelődésügyi miniszter rend­eletet adott ki a kivételes zenei tehetségű fiatalok képzé­séről. Az 1968—69-es tanévtől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolán, zongora, hegedű- és cselló tans­zakokkal tanfolyam jellegű előkészítő tagozatot léte­sítenek. Az előkészítő tagozat ta­nulói nem tekinthetők főiskolai hallgatóknak, beiratási díjat, tan­díjat és vizsgadíjat nem fizetnek. A képzési idő 10 tanév (20 félévi). Az előkészítő tagozatra 8—14 éves életkorú fiatalok jelentkez­hetnek, vizsgát tesznek és ké­pességeik, felkészültségük alap­ján akár magasabb évfolyamra is felveszik a megfelelteket. A tanuló kiváló előrehaladása ese­tén a főiskola igazgatója több félév anyagából összevont vizs­gát engedélyezhet. (MTI.) Cikkünk nyomán Alkatrészt keres? című írásunkban május 11-én a szovjet kerékpárok gumiellátási problémájáról szóltunk. Felvetettük többek között azt is, ha évek óta rendszertelen az ellátás, in­dokolt-e ilyen mértékben a behozatala? A Csepel Kerékpár és Mo­torkerékpár Nagykereskedel­mi Vállalat válaszát közöl­jük: „Annak ismeretében, hogy milyen mennyiségű szovjet kerékpárt importálunk 1968- ban, a szovjet—magyar ál­lamközi tárgyalások értelmé­ben még 1967. szeptemberé­ben 70 000 garnitúra kerék­pár-köpenyt és tömlőt ren­deltünk a Konsumex Árucse­reforgalmi Vállalatnál. Ezt a mennyiséget ez évben még további 30 000 garnitúrával bővítettük. A szovjet part­ner arra tett ígéretet, hogy előreláthatóan 1968. III. és IV. negyedévében a szállítást megkezdi.” Akkor a kocsin marad címmel, április 24-én a győri 11-es autóbuszjárat GA 61— 75 rendszámú kocsijának ve­zetője magatartását helytele­nítettük. A 19. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója cikk után vizsgálatot indított. „Megállapítottuk, hogy a gépkocsivezetőre vonatkozó megjegyzések kissé túlzot­tak. A Kertész utcai meg­állóban a vezető a visszapil­lantó tükörből észrevette a szaladó hzáaspárt és a tömeg felzúdulása nélkül is meg­állt. Mivel szolgálata teljesí­tése közben szabályellenes cselekményt nem követett el, a fegyelmi felelősségre­­vonást mellőztük. Az udva­rias magatartásra, a megfe­lelő emberi hangvételre is­mételten kioktattuk.’’ Vizsgáztak a gépkocsivezetők „Szerződéssel, ösztöndíjas­ként tanulnak néhányan a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamon az Autóközle­kedési Tanintézetnél; az AKÖV beiskolázottjai a jo­gosítvány megszerzése után a kitaníttató vállalathoz mennek dolgozni” — írta egy áprilisi számában a Kis­alföld. Befejeződött már a szer­ződéses hallgatók számára az a hivatásos gépkocsive­zetői tanfolyam, amely a győri 19. számú AKÖV éle­tében eddig az első és egyet­len is volt. Mintegy negyven emberrel kezdődött a tanfo­lyam, s most a 19. számú AKÖV-nél harminc, frissen végzett gépkocsivezető dol­gozik a szerződés szerint két-három éven át. Volt, aki visszafizette a taníttatás költségeit, és más vállalat­nál helyezkedett el. Újabb tanfolyamot nem tervez egy­hamar az AKÖV, tehergép­kocsi-vezetőkben nincs most hiány. Annál inkább kelle­ne a MÁVAUT-hoz autóbu­szokra gépkocsivezető, de ehhez a jogosítványhoz két év gépkocsivezetői gyakorlat és autóbuszvezetői vizsga kell. Nőtt a 19. számú AKÖV gépkocsiparkja, két új, 6 és 7 tonnás Skoda teherszállító kocsi érkezett. Zárt, bizton­ságos rakterük miatt főleg textiláruk szállítására szán­ják. Két csuklós autóbusz is új szerzemény. A napokban állt munkába Győrben a két busz, főleg a város külső ke­rületeiből szállítja az utaso­kat. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár azonnali belé­pésre felvesz — főként ülőmunkára — kétszakmányos munkahelyre 16—45 év közötti női munkaerőket Bérezés kollektív szerződés szerint. Üzemi étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Jelentkezni: naponta 7—15 óráig a vállalat munkaügyi csoportjánál. n sáfőröt. Az Állattenyésztési Kutató Intézet laboratóriumaiban rendszeres kísérleteket foly­tatnak a gazdaságosabb takarmányfelhasználás korszerű módszereinek felkutatására. Ké­pünkön­ automatikus aminosavmeghatározó készülékkel megállapítják a takarmányok fe­hérjetartalmát. Halló Jászberény! Segítség! Mindjárt elöljáróban meg­mondom kitől is kérünk se­gítséget: a Jászberényi Le­hel Hűtőgépgyártól. Meleg van, az emberek a kitűnően bevált Lehel hűtőszekrény­ben tárolják romlandó éte­leiket, hűtik italaikat. So­kan pedig csak tárolnák és hűtenék! Mert: Sopronban például múlt év augusztus 1. óta a hűtőszekrények ga­ranciális és egyéb javítását a GELKA vette át a megszűnt Finommechanikai Vállalat­tól. A GELKA központja vi­szont csak most köt szerző­dést a Jászberényi Hűtőgép­gyárral az alkatrészek szállí­tására. Egy ideig nem volt baj. Maradt némi alkatrész és a 70 literes Lehel szekré­nyekhez szükséges ammóni­ák hűtőpatron. A készlet azonban elfogyott. A GELKA soproni szervize ez év ja­nuár 4-én kapott utoljára hű­tőpatront. Jelenleg 80 hűtő­szekrény áll a szervizben. Szinte mozdulni sem lehet már a helyiségekben a szek­rények tömegétől. A várako­zó üzletfelek mérgelődnek, szitkozódnak és a legtöbb düh a szerviz dolgozóin csa­pódik le. Pedig ők nem tehet­nek róla. A levelek sokasá­gát mutatják, amikben sür­gették az alkatrészek meg­küldését. Mindhiába! Vagy mindhiába? Nem lehet véle­ményem szerint mindhiába, hiszen a vásárló azért vett Lehel hűtőszekrényt, hogy azt a meleg időben használ­hassa is. Van még egy bök­kenő: a Lehel 70 literes szek­rények gyártását a gyár ez év elején leállította. Tehát, aki nem is csekély összegért ilyet vett, adja át a MEB- nek, mert nem kap hozzá hűtőpatront? Ezért fordu­lunk sok-sok olvasónk ne­vében a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyárhoz: segítsenek gyorsan, küldjék mielőbb az alkatrészeket, lehetőleg még mielőtt fagy! (Radó) Röjtökmuzsaji elhatározás Csak a tervek hiányoznak Régóta ugrásra, illetve tettre készem állnak az em­berek Röjtökmuzsajon. Éle­sek az ásók, lapátok, csáká­nyok, de a munkát mégsem­ tudják elkezdeni. Pedig nem akármilyen munkába vág­nak majd bele: utcai vízve­zeték-hálózatot építenek. A vízvezeték-hálózat hat kilométer hosszú lesz, a vi­zet egy törpe vízmű szolgál­tatja. Az utcákon a kifolyó­kat egymástól kétszáz mé­ter távolságra helyezik el. Később majd a lakásokba is bevezetik a vizet. Az épít­kezés költsége kilencszáz­­ezer—egymillió forint. A község vezetői minden lehe­tő pénzforrást kihasználtak. Községfejlesztésből évek óta félreraktak, 180 000 forintot tartalékoltak (az évi fejlesz­tési alap 40 000 forint), bank­hitelt vesznek fel, 400 000 fo­rint állami támogatást kap­nak, és 100 000 forint értékű társadalmi munkát tervez­nek. Ezekből a számokból is látszik, valóban nem akár­milyen munkára készülnek. Minden készen áll, csak még a tervek hiányoznak. A tervek is társadalmi munká­ban készülnek, hogy kisebb legyen a költség. Tavaly má­jus óta, immáron többszöri határidő-eltolódással. Na, persze, alapos munkához idő kell, a röjtökmuzsajiak győz­zék kivárni. És addig is vi­gyázzanak a pénzükre, mert hamar elúszik, és vigyázza­nak a lelkesedésükre is, ne­hogy idő előtt lelohadjon. Azért az sincs kizárva, hogy mire e sorok napvilá­got látnak, a röjtökmuzsaji társadalmi munkások tenye­rét már feltöri a csákány nyele, megkezdődik az épí­tés. — utas — Szilben, a szövetkezet TÜZÉP telepén építőanyagok nagy választékban kaphatók Fenyőfűrészáru, faragott gerendák, vaskapuk, kerítésbetétek, béléstestek, betonátereszcsövek, fedéllemez, ereszcsatorna, nádpalló, mozaik­lap, üvegfal, drótfonat, és sok egyéb, jó választékú áru várja a vásárlókat ."" 1968. június 1., szombat A győri selyem hírnévnek örvendett Amikor a fenti cím alatt megjelenő ismertetést olvas­tam a Kisalföldben, a befe­jező részben említett doku­mentumokra és a „szedres­kertekre” gondoltam. Gon­dolatban visszatértem gyer­mekéveimhez, ami­kor a se­lyemgombolyító üzem már működött, többen a diák­társak közül a selyemhernyó életével ismerkedtünk, te­nyésztést végeztünk. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a dokumentumok és az élet útján közelebb jutok a híres győri selyemhez. A győri selyemgombolyí­­tót 1899-ben létesítette az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség. Az intézmény vezetője Bezerédj Pál, mint miniszteri meghatalmazott. Nemes szívű ember volt. So­kat foglalkoztatta azok hely­zete, akikről az állami gyer­mekvédelem bizonyos élet­kor betöltése után nem gon­doskodott. Korábban 15, ké­sőbb 13 év eltelte után ezek a gyermekek elhagyták a ne­velőotthonukat. Leánygyer­mekre nézve a legveszélye­sebb időben. Hogy megment­se őket az élet számára, az országban négy helyen — köztük Győrben is — 1911- ben munkásnő-otthont léte­sített. Az otthon hivatása volt, hogy a lányoknak ott­hont, teljes ellátást adjon, a munkát megszokják és meg­szeressék. Az otthonban öt évig ma­radhattak. Közben főzést és varrást is tanultak. A se­lyemfonóban szerzett kere­setük fedezte élelmezési és ruházkodási költségüket. A maradványt takarékban he­lyezték el a dolgozó nevére, öt év után, amikor az ott­honból távoztak, egy-egy lánynak 800—1000 korona volt a betétkönyvében, ami bizonyos kezdeti tőkét jelen­tett az életbe induláshoz. Be­zerédj Pál egyben gyámjuk is a lányoknak, és közülük sokakat kiházasított. Bezerédj Pál 1918-ban be­következett halála után a munkásnő-otthon felvette az alapító nevét. Működése 1938-ban szűnt meg, amikor a gyár vezetését az állam vette kezébe, a haszonbérlő társaságokkal kötött szerző­dés lejárta után. Az otthonnak közös háló­terme volt mosdószobával, ruhatárral, ebédlője, beteg­szobája és külön medencés fürdője. A konyha mellett gazdag éléskamra állt. Még nyári pihenő helyisége is volt az otthonnak. Énekkar is mű­ködött. Az otthon­­ valóban otthona volt a lányoknak. Amit nem adott meg a csa­lád, azt pótolta Bezerédj sze­rető gondoskodása. Megállapítható: Bezerédj Pál célját elérje, az elhagyott lányoknak munkát, családias otthont adott, ellátásukról elismerésre méltóan gondos­kodott. Belőlük jó család­anyák váltak és ma is közöt­tünk élnek. Sokan soha el nem múló hálával gondolnak vissza a nemes férfiúra. Akik pedig elhagyták Győrt és tá­volabbi helyre költöztek, vá­rosunkba érve felkeresik azt a régi otthont, melyben gondtalan életet élhettek. Csermely János

Next