Kisalföld, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
4 AMERIKA Kafka-bemutató a Nemzeti Színházban Zürich (1957) és Párizs (1965) után a budapesti Nemzeti Színházban mutatták be múlt héten Kafka: A kallódó fiú című regényének Max Brod által dramatizált színpadi változatát. (Az Amerika címet is a kéziratot megőrző és kiadó Max Brod-tól kapta a mű.) Kofka műveit jó ideig nem adták ki nálunk, de ma már, aki akarta és kiváncsi volt rá, ismerheti. S megismerhette — részben — a körülötte folyó vitát is. Legkényelmesebb csak annyit megjegyeznem: minimálisan „valamire való” alkotó az, akinek művét megvitatni Európa legkiválóbb filozófusai és irodalomtörténészei rendeztek szimpoziont 1963-ban Prágában. (Hogy a tanulmányok, esszék sorát ne is említsem.) De hozzáteszem még egészen tömören, hogy szerintem miért jelentős alkotója Kafka a huszadik századnak: mert azt az életérzést, amit műveiből megismerhet vagy felismerheti az olvasó, olyan sajátos szerkezeti, nyelvi, stiláris eszkzökkel ábrázolja, amire minden Kafka-kutató azt kell mondja, hogy kafkai. Egyedi. Attól függetlenül, hogy — jókora túlzással — realistának vagy szimbolikusnak vagy dekadensnek, irracionálisnak vagy másnak vallja. Az a szorongás pedig, amit írásai suggatnak, nem kitaláció és nem egy beteges lélek iszonyata. Hanem egy érzékeny lélek látlelete a dolgok valóságos, rejtett, bujtatott és nyilvánvaló abszurditásáról — a művész szuverén joga folytán ad absurdum vive. S az olvasónak is megvan a szuverén joga: kétségbeeshet vagy felháborodhat. Legkevésbé képed el az elképedésre hajlamos olvasó az Amerikán. A Nemzeti Színház előadásában — s ez nyilván tudatos törekvése volt a rendező Marton Endrének — az Amerika kafkaibb, mint A kallódó fiú. Atmoszférájához „besegített” a későbbi A kastély és A per élménye, melyek intenzívebb hatású művek. A regény szelídebb. Főhőse Karl Rossmann (Iglódi István játssza) ugyan pontosan azt az utat járja végig a színpadon, mint a regény lapjain. De itt elmosódottabbak, valahogy távolibbak azok a rémek és rémségek, amik között botorkál. A színpadon minden hangsúlyozottabb, harsogóbb és félelmetesebb körülötte. Úgy is mondhatnám, konkrétabban amerikai, sőt talán úgy is, hogy a néhány évtizeddel későbbi, tehát még fokozottabb életritmusú Amerika, az esetlen, tájékozatlan kisembertől még jobban elidegenedett óriási gépezet. Embertelenebb, fantomszerűbb a nagybácsi (Ungvári László), tanára, edzője valóságos idomárrá „lépett elő” (Konrád Antal, ul. Csurka László). Az egzaltált, szeszélyes Clara (Béres Ilona) egy közveszélyes őrültet is megszégyenítene a színpadon (ez a figura túl is van játszva, játszatva). Delemarche és Robinson, a két munkanélküli vagány is kegyetlenebb zsivány, mint ahogy olvasva megelevenednek. De Avar István és Sinkovits Imre éreztette, hogy a fentebb felsorolt figurákkal szemben bennük még van valami emberi. Ezért is nem tud tőlük sokáig megszabadulni a nincstelen, hontalan Rossmann. A Hotel Occidental, ahol kis ideig munkát és szállást kap Kak, a kiszolgáltatottsággal ismerteti meg hősünket. Itt éli át a Fűtő helyzetét, akinek tehetetlensége jelentette számára az első megrázó élményt még a partraszállás előtt. Itt ugyanúgy megadatott számára az eleve reménytelen magyarázkodás, önigazolás lehetősége, mint amannak a hajóskapitány előtt. Akit akkor nem tudott megérteni, hogy miért nem küzd tovább az igazáért. És a következő lépéssel már el is veszett hősünk a mindent és mindenkit elnyelő óriási cirkusz, az Oklahomai Nagy Színház rikító kulisszái mögött. Más szerzők, kritikusok véleményétől eltérően („művészet”, „élet”), Marton Endrével értek egyet abban, hogy az Oklahomai Nagy Színházat az amerikai élet színpadának értelmezi, amely hajlandó mindenkiből kizsigerelni azt, ami hasznot hajthat. Anélkül, hogy érdekes lenne az egyénisége vagy akár a neve, Iglódi István hibátlanul értelmezve alakította Karl Rossimann-t. Kitűnő partnere volt a rendezőnek a díszlettervező, ladislav Vychodil, a Pozsonyi Nemzeti Színház fődíszlettervezője. A színpad tér mindhárom dimenzióját kitöltő hatalmas csővázszerkezettel nagyszerű lehetőséget teremtett arra, hogy érvényesüljön az ember törpesége a „hatalmas lehetőségek” országában; ennek az áttekinthetetlensége konkrétan is — hisz mindegyre eltéved Rossmann, hol a hajón, hol a kastélyban, hol végül a Nagy Színházban —, és szimbolikusan is. És egyben érzékeltette a inas, a gép, az elembertelenedett, elidegenedett világ kietlenségét is. S ugyanígy nagyszerűek Schäffer Judit jelmezei, színeiben is, motívumaiban is. Brechti stílusjegyeket visel az előadás, mely sajátos légkört teremt, de azt hiszem kicsit eltérít a jellegzetesen monoton, látomás- és álomszerű kafkai atmoszférától. —mi— Rendelkezés a kivételes zenei tehetségű fiatalok képzéséről A művelődésügyi miniszter rendeletet adott ki a kivételes zenei tehetségű fiatalok képzéséről. Az 1968—69-es tanévtől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zongora, hegedű- és cselló tanszakokkal tanfolyam jellegű előkészítő tagozatot létesítenek. Az előkészítő tagozat tanulói nem tekinthetők főiskolai hallgatóknak, beiratási díjat, tandíjat és vizsgadíjat nem fizetnek. A képzési idő 10 tanév (20 félévi). Az előkészítő tagozatra 8—14 éves életkorú fiatalok jelentkezhetnek, vizsgát tesznek és képességeik, felkészültségük alapján akár magasabb évfolyamra is felveszik a megfelelteket. A tanuló kiváló előrehaladása esetén a főiskola igazgatója több félév anyagából összevont vizsgát engedélyezhet. (MTI.) Cikkünk nyomán Alkatrészt keres? című írásunkban május 11-én a szovjet kerékpárok gumiellátási problémájáról szóltunk. Felvetettük többek között azt is, ha évek óta rendszertelen az ellátás, indokolt-e ilyen mértékben a behozatala? A Csepel Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat válaszát közöljük: „Annak ismeretében, hogy milyen mennyiségű szovjet kerékpárt importálunk 1968- ban, a szovjet—magyar államközi tárgyalások értelmében még 1967. szeptemberében 70 000 garnitúra kerékpár-köpenyt és tömlőt rendeltünk a Konsumex Árucsereforgalmi Vállalatnál. Ezt a mennyiséget ez évben még további 30 000 garnitúrával bővítettük. A szovjet partner arra tett ígéretet, hogy előreláthatóan 1968. III. és IV. negyedévében a szállítást megkezdi.” Akkor a kocsin marad címmel, április 24-én a győri 11-es autóbuszjárat GA 61— 75 rendszámú kocsijának vezetője magatartását helytelenítettük. A 19. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója cikk után vizsgálatot indított. „Megállapítottuk, hogy a gépkocsivezetőre vonatkozó megjegyzések kissé túlzottak. A Kertész utcai megállóban a vezető a visszapillantó tükörből észrevette a szaladó hzáaspárt és a tömeg felzúdulása nélkül is megállt. Mivel szolgálata teljesítése közben szabályellenes cselekményt nem követett el, a fegyelmi felelősségrevonást mellőztük. Az udvarias magatartásra, a megfelelő emberi hangvételre ismételten kioktattuk.’’ Vizsgáztak a gépkocsivezetők „Szerződéssel, ösztöndíjasként tanulnak néhányan a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamon az Autóközlekedési Tanintézetnél; az AKÖV beiskolázottjai a jogosítvány megszerzése után a kitaníttató vállalathoz mennek dolgozni” — írta egy áprilisi számában a Kisalföld. Befejeződött már a szerződéses hallgatók számára az a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyam, amely a győri 19. számú AKÖV életében eddig az első és egyetlen is volt. Mintegy negyven emberrel kezdődött a tanfolyam, s most a 19. számú AKÖV-nél harminc, frissen végzett gépkocsivezető dolgozik a szerződés szerint két-három éven át. Volt, aki visszafizette a taníttatás költségeit, és más vállalatnál helyezkedett el. Újabb tanfolyamot nem tervez egyhamar az AKÖV, tehergépkocsi-vezetőkben nincs most hiány. Annál inkább kellene a MÁVAUT-hoz autóbuszokra gépkocsivezető, de ehhez a jogosítványhoz két év gépkocsivezetői gyakorlat és autóbuszvezetői vizsga kell. Nőtt a 19. számú AKÖV gépkocsiparkja, két új, 6 és 7 tonnás Skoda teherszállító kocsi érkezett. Zárt, biztonságos rakterük miatt főleg textiláruk szállítására szánják. Két csuklós autóbusz is új szerzemény. A napokban állt munkába Győrben a két busz, főleg a város külső kerületeiből szállítja az utasokat. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár azonnali belépésre felvesz — főként ülőmunkára — kétszakmányos munkahelyre 16—45 év közötti női munkaerőket Bérezés kollektív szerződés szerint. Üzemi étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Jelentkezni: naponta 7—15 óráig a vállalat munkaügyi csoportjánál. n sáfőröt. Az Állattenyésztési Kutató Intézet laboratóriumaiban rendszeres kísérleteket folytatnak a gazdaságosabb takarmányfelhasználás korszerű módszereinek felkutatására. Képünkön automatikus aminosavmeghatározó készülékkel megállapítják a takarmányok fehérjetartalmát. Halló Jászberény! Segítség! Mindjárt elöljáróban megmondom kitől is kérünk segítséget: a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyártól. Meleg van, az emberek a kitűnően bevált Lehel hűtőszekrényben tárolják romlandó ételeiket, hűtik italaikat. Sokan pedig csak tárolnák és hűtenék! Mert: Sopronban például múlt év augusztus 1. óta a hűtőszekrények garanciális és egyéb javítását a GELKA vette át a megszűnt Finommechanikai Vállalattól. A GELKA központja viszont csak most köt szerződést a Jászberényi Hűtőgépgyárral az alkatrészek szállítására. Egy ideig nem volt baj. Maradt némi alkatrész és a 70 literes Lehel szekrényekhez szükséges ammóniák hűtőpatron. A készlet azonban elfogyott. A GELKA soproni szervize ez év január 4-én kapott utoljára hűtőpatront. Jelenleg 80 hűtőszekrény áll a szervizben. Szinte mozdulni sem lehet már a helyiségekben a szekrények tömegétől. A várakozó üzletfelek mérgelődnek, szitkozódnak és a legtöbb düh a szerviz dolgozóin csapódik le. Pedig ők nem tehetnek róla. A levelek sokaságát mutatják, amikben sürgették az alkatrészek megküldését. Mindhiába! Vagy mindhiába? Nem lehet véleményem szerint mindhiába, hiszen a vásárló azért vett Lehel hűtőszekrényt, hogy azt a meleg időben használhassa is. Van még egy bökkenő: a Lehel 70 literes szekrények gyártását a gyár ez év elején leállította. Tehát, aki nem is csekély összegért ilyet vett, adja át a MEB- nek, mert nem kap hozzá hűtőpatront? Ezért fordulunk sok-sok olvasónk nevében a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyárhoz: segítsenek gyorsan, küldjék mielőbb az alkatrészeket, lehetőleg még mielőtt fagy! (Radó) Röjtökmuzsaji elhatározás Csak a tervek hiányoznak Régóta ugrásra, illetve tettre készem állnak az emberek Röjtökmuzsajon. Élesek az ásók, lapátok, csákányok, de a munkát mégsem tudják elkezdeni. Pedig nem akármilyen munkába vágnak majd bele: utcai vízvezeték-hálózatot építenek. A vízvezeték-hálózat hat kilométer hosszú lesz, a vizet egy törpe vízmű szolgáltatja. Az utcákon a kifolyókat egymástól kétszáz méter távolságra helyezik el. Később majd a lakásokba is bevezetik a vizet. Az építkezés költsége kilencszázezer—egymillió forint. A község vezetői minden lehető pénzforrást kihasználtak. Községfejlesztésből évek óta félreraktak, 180 000 forintot tartalékoltak (az évi fejlesztési alap 40 000 forint), bankhitelt vesznek fel, 400 000 forint állami támogatást kapnak, és 100 000 forint értékű társadalmi munkát terveznek. Ezekből a számokból is látszik, valóban nem akármilyen munkára készülnek. Minden készen áll, csak még a tervek hiányoznak. A tervek is társadalmi munkában készülnek, hogy kisebb legyen a költség. Tavaly május óta, immáron többszöri határidő-eltolódással. Na, persze, alapos munkához idő kell, a röjtökmuzsajiak győzzék kivárni. És addig is vigyázzanak a pénzükre, mert hamar elúszik, és vigyázzanak a lelkesedésükre is, nehogy idő előtt lelohadjon. Azért az sincs kizárva, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a röjtökmuzsaji társadalmi munkások tenyerét már feltöri a csákány nyele, megkezdődik az építés. — utas — Szilben, a szövetkezet TÜZÉP telepén építőanyagok nagy választékban kaphatók Fenyőfűrészáru, faragott gerendák, vaskapuk, kerítésbetétek, béléstestek, betonátereszcsövek, fedéllemez, ereszcsatorna, nádpalló, mozaiklap, üvegfal, drótfonat, és sok egyéb, jó választékú áru várja a vásárlókat ."" 1968. június 1., szombat A győri selyem hírnévnek örvendett Amikor a fenti cím alatt megjelenő ismertetést olvastam a Kisalföldben, a befejező részben említett dokumentumokra és a „szedreskertekre” gondoltam. Gondolatban visszatértem gyermekéveimhez, amikor a selyemgombolyító üzem már működött, többen a diáktársak közül a selyemhernyó életével ismerkedtünk, tenyésztést végeztünk. Akkor még nem gondoltam arra, hogy a dokumentumok és az élet útján közelebb jutok a híres győri selyemhez. A győri selyemgombolyítót 1899-ben létesítette az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség. Az intézmény vezetője Bezerédj Pál, mint miniszteri meghatalmazott. Nemes szívű ember volt. Sokat foglalkoztatta azok helyzete, akikről az állami gyermekvédelem bizonyos életkor betöltése után nem gondoskodott. Korábban 15, később 13 év eltelte után ezek a gyermekek elhagyták a nevelőotthonukat. Leánygyermekre nézve a legveszélyesebb időben. Hogy megmentse őket az élet számára, az országban négy helyen — köztük Győrben is — 1911- ben munkásnő-otthont létesített. Az otthon hivatása volt, hogy a lányoknak otthont, teljes ellátást adjon, a munkát megszokják és megszeressék. Az otthonban öt évig maradhattak. Közben főzést és varrást is tanultak. A selyemfonóban szerzett keresetük fedezte élelmezési és ruházkodási költségüket. A maradványt takarékban helyezték el a dolgozó nevére, öt év után, amikor az otthonból távoztak, egy-egy lánynak 800—1000 korona volt a betétkönyvében, ami bizonyos kezdeti tőkét jelentett az életbe induláshoz. Bezerédj Pál egyben gyámjuk is a lányoknak, és közülük sokakat kiházasított. Bezerédj Pál 1918-ban bekövetkezett halála után a munkásnő-otthon felvette az alapító nevét. Működése 1938-ban szűnt meg, amikor a gyár vezetését az állam vette kezébe, a haszonbérlő társaságokkal kötött szerződés lejárta után. Az otthonnak közös hálóterme volt mosdószobával, ruhatárral, ebédlője, betegszobája és külön medencés fürdője. A konyha mellett gazdag éléskamra állt. Még nyári pihenő helyisége is volt az otthonnak. Énekkar is működött. Az otthon valóban otthona volt a lányoknak. Amit nem adott meg a család, azt pótolta Bezerédj szerető gondoskodása. Megállapítható: Bezerédj Pál célját elérje, az elhagyott lányoknak munkát, családias otthont adott, ellátásukról elismerésre méltóan gondoskodott. Belőlük jó családanyák váltak és ma is közöttünk élnek. Sokan soha el nem múló hálával gondolnak vissza a nemes férfiúra. Akik pedig elhagyták Győrt és távolabbi helyre költöztek, városunkba érve felkeresik azt a régi otthont, melyben gondtalan életet élhettek. Csermely János