Kisalföld, 1968. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
1969. augusztus 1., csütörtök Tanulságos tájékozódás Mit hoztak a szabad szombatok? A szabad szombatos rendszer a bevezetésének jelenlegi szakaszában még korántsem lehet alapja egy idővel majd nálunk is lábra kapó „víkend-iparnak”, de kicsiben, csírájában számos igény, szükséglet máris feltűnőben van. Az pedig alapvető fontosságú, hogy népművelő, kulturális, szórakoztató szerveink előre felkészüljenek az igényekre, amelyek a jövőben csak növekedhetnek. Ehhez széleskörű tájékozódásra van szükség, és mindenekelőtt a dolgozókat kell megkérdezni. Mintavétel Egy ilyen jellegű gyors. ..mintavételszerű” felmérésre a Győri Szeszgyárban került sor az elmúlt napokban. A Szeszgyár erre annál inkább is alkalmasnak mutatkozott, mert ott néhány helyen már januártól bevezették a 6+2-es rendszert, július 1-től pedig a nem folyamatos üzemekben dolgozó egységeknél a 44 órás, a karbantartóknál a 42 órás munkahetet. Ami a termelést illeti: a Szeszgyárban nemhogy nem volt szükség normaszigorításra, de az egész gyár idei termelése máris 10 százalékkal meghaladja a megfelelő tavalyi időszakot — tíz fővel kevesebb munkaerővel. Ha mindezek után azt kutatjuk, hogy a dolgozókat miként érinti a szabad szombat, rendkívül eltérő válaszokat kapunk. Egyben azonban minden megkérdezett megegyezett: jó a szabad szombat. Kinek, mire? Erre a kérdésre már jóval változatosabbak a válaszok, ennek ellenére elég jól osztályozhatók. És éppen ezért olyan igényeket is jeleznek, amelyekkel egyre inkább számolhatunk. Sütő Miklósné bérelszámolónak például két összefüggésben jelentkezik a kérdés. Mint maga mondja: Magánemberként örül az ajándéknapnak. Utóbb például családostól Pesten volt, szombaton persze, mert vasárnap eddig is mehetett volna, de a boltok olyankor zárva vannak. Hozzáfűzi ugyan, akkor, hogy mint bérelszámolónak (határidős munkáknál) „nem jön mindig legjobban az egynapos kiesés...” Színes igények Másként fogják fel a kérdést a fiatalabbak, akiknek még nincs családjuk. Ozogán Zsuzsanna, szintén bérelszámoló, a gyár szervezte közös kirándulásokon vesz inkább részt. Nemrég például Szabadegyházán és Agárdon jártak. Mindjárt a kirándulásoknál maradva: a laboratóriumban tudtuk meg, hogy közös kirándulást szerveznek a Savaria-napokra, és mert Szegedről „lecsúsztak”, három-négy napra Egerbe mennek el a közeljövőben. Gyáron belül szervezték meg egy gyári víkendegység társadalmi munkával történő felépítését Vinyesándormajorban, szintén a szabad nap felhasználásával. Az életrevaló kezdeményezés után a Kálmán Gyula művezető köré csoportosult fiataloktól elsősorban a szabad időnek igényeikhez (jogos igényeikhez!) mért eltöltésével kapcsolatos, már városi szinten is gondot okozó fogyatékosságokról hallattank elsősorban. Míg a bejáró dolgozók hét végi programjába a város belátható időn belül csak alig-alig szólhat bele (javarészük háztáji munkában tölti a „plusz napot” is), addig az ő igényeik közvetlen a város szellemi kulturális életét érintik. Vagy érintenék. Mert jó részük a heti munka pénteki lezárása után „az első vonattal” felmegy Pestre, hogy „végre színvonalasan szórakozhasson”. Vigyázat! Itt csak az esetek egy részében van szó valami „kisváros-komplexusról”, egyféle sznobizmusról. Szép számmal vannak olyanok, akik nem kizárólag táncolni vagy általában a szorosabb értelemben vett „könnyű szórakozás” végett mennek Pestre — hanem színházbérlettel a zsebükben. A részleg szinte minden fiatalja érettségizett, és bármilyen operettnél szívesebben néznék O’Neillt vagy Arthur Millert, elsősorban a modern dráma nagyjait... Nem egy közülük sajnálja a Mikro Színpadot, és sokallja a kéthárom hónapot, ameddig a Megyei Könyvtárban egy „Meztelenek és holtak”-ra várni kell. Ezekről a fiatalokról még azt sem mondhatjuk, hogy „többre van étvágyuk, mint amennyit meg tudnak emészteni”. Mert tudnak élni a helyi alkalmakkal is: látták az Amerikai Elektrát, és lelkesen készülődnek a Borsos-kiállításra ... Szerény tapasztalat Máshogy állnak a kérdéshez a családosak. Van, akinek a szombat az az alkalom, amikor „egy hétre megneveli a gyerekeit”. Nem egy dolgozó akad olyan is, aki nem bánna még egy szabad pénteket sem, no meg egy szabad hétfőt a három nap kipihenésére ... Talán leginkább az asszonyok azok, akiknek a szabad szombat szinte nem hozott semmi újat, hacsak azt nem, hogy „nem túl nagy kivétellel még többet dolgoznak otthon”. Mindenesetre az tény, hogy közülük is sokkal többen járnak — családostól — a Balatonra vagy a győri termálba. Az igények áttekintését csak egy üzemben és itt is csak a figyelemfelkeltés, nem pedig a módszeres felmérés igényével végeztük. Erre, ha ma még nem is, holnap biztosan szükség lesz. Bizonyos azonban, hogy a fenti válaszokban is számos olyan egyéni törekvés és statisztikus tendencia fogalmazódott meg, amelyet egy szélesebb és részletesebb felmérés is csak aláhúzna. G. A. Csinosodó, bővülő iskolák (II.) Kevés jelentkező Nem tud eleget tenni a vállalatok kérésének a győri 400. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola. A gyáraknak és üzemeknek 1534 szakmunkástanulóra volna szükségük, az intézet 900-at ígért, és eddig csak 800-an jelentkeztek. Az 1968/69. tanévben végeznek először a 400-as intézetben az emelt szintű oktatásra járt tanulók, ők a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a középiskoláit harmadik osztályában folytathatják az önképzést, így nem négy, hanem csak két sízbe kerül az érettségi bizonyítvány megszerzése. Ebben a típusban többet foglalkoznak a diákok elmélettel, mint a hagyományos osztályokban. önként jelentkezőkkel kezdődik az idén egy elsős leányosztályban, esztergályos és marós szakmákban az emelt színtű oktatás. Melegüzemi és gépi forgácsoló szakmákban a Magyar Vagon- és Gépgyár ebben a tanévben ösztöndíjasokat taníttat. Elkészült a kerítés, parkosították az intézet előtti területet, és belül is történt változás. A kollégium egyik tanulószobáját klubszobává alakították tetemes költséggel. Hódít a szakközépiskola . Lassan „kikopik” az általános gimnázium a Mayer Lajos 12 évfolyamos iskolából, és mélyépítő szakközépiskolává alakul. A múlt tanévben vízgazdálkodási és vízellátási tagozattal bővült, az idén szeptemberben megszervezik az útépítő, útfenntartó és a vasútépítő, pályafenntartó tagozatot. A műszaki ismereteket mérnökök és technikusok oktatják majd — tájékoztatott Csepiga Pál igazgató. Elmondotta még, hogy az iskola felújítását befejezték, 50 000 forintba került A következő tanévben a 137 elsős diák közül 37 leány. Az iskolát szeptembertől 820 tanuló birtokolja, 37 pedagógus foglalkozik a diákokkal, közöttük három tanár szeptemberben kezdi a pályát. Százezres javítás Létrák, meszesvödrök és friss festés szaga a folyosókon. A Révai Miklós Gimnáziumban még tart a nyári felújítás. Paulich Miklósné gazdasági vezető éppen a festőket ellenőrizte, közben elmondta: " A tatarozásra és a megrongálódott berendezések kicserélésére az idén 120 000 forintot költ az intézet. Szeptembertől csak egy vegyipari szakközépiskolai osztály indul. A többi első osztály tanulója orosz, matematika — fizika, kémia — biológia, fizika — kémia és német—francia tagozaton kezdi tanulmányait. A legtöbben a kémia— biológia tagozatra jelentkeztek Pályakezdő tanárok Csendesek a tágas, világos folyosók. Az épületben csak Kiss Józsefné gazdasági vezetőt és Koppé Erzsébetet, az intézet gyors, és gépírás-tanárát találom. Kiss Józsefné tájékoztat a változásokról. —■ A Szamuely Tibor Közgazdasági Technikum neve kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskola lett, ötvenezer forintba került a tatarozás — mondja. — Nagy felújításra csak a tornaterem szorult, hiszen ez az iskola négy évvel ezelőtt nyílt meg. • Szeptemberben 162 elsőt foglal helyet a padokban az általános közgazdasági, a gép- és gyorsíró — idegen nyelvű és kereskedelmi tagozaton. Egy tanárunk, Mohácsi Anna nyugdíjba vonul, és két új pedagógus kezdi nálunk a tanítást. Koppé Erzsébet, egyik új nevelőnk, iskolánk növendéke volt. T. K. — K. 1 KISALFÖLD Jusson a háztájinak is! galát hamar elterjedt a falvakban, és egyre többen akartak (és akarnak még mindig) megválni a háztáji állatitól. Hiszen látja a parasztember, érzi, mennyire szűkiben van a közös is a takarmánynak, és gondolja, a kevésből inkább oda jut. Nyár elején volt még, Sársárkányban, hogy a szénának nagyon megugrott az ára, 200 forintért is elkelt mázsája. És akkor a szövetkezet vezetősége, miután kiosztott már a háztáji állatnak több mint tíz vagon vörösherét, tíz vagon réti szénát, felajánlott a tagoknak kaszálásra egy 100 holdas rétet, mindenki annyit vágjon belőle, amennyit bír, amennyit akar. Ez a szövetkezet és még jó néhány a megyében megkeresd ezután is a módját — mivel a háztáji állat léte legalább anynyira fontos, mint a közösé —, hogy segítsen. Mivel, hogyan? Az abrakgond a háztájiban is megoldódik, de a lédús és a szálastakarmány kevés. A szakember, aki „otthon” van a dologban, és él benne a szándék a segítésre, megtalálja a módját. Például úgy, hogy a terménytől szabaduló, valamiképpen nélkülözhető üres tábláikat odaadják a háztájinak, vessék be másodnövénnyel, azzal, amire szükségük van, ami takarmánnyá nő még az idén. Nem kevés szövetkezet tette meg eddig is, hogy megöntötte a háztájinak szánt kaszálót. A zab- és árpaszalmából, kukoricaszárból, répacsírából a háztájinak is kell, pótolni a hiányt Nem jó a közösnek sem, ha tagjai a gondban egyedül érzik magukat. Ha azt kell tapasztalniuk, hogy az ő kis portájuk gondja teljesen független a közösség terveitől, törekvéseitől. Nem jó a közösnek, a népgazdaságnak, ha az idén csökken vagy elvész a gazdák tenyésztési kedve, látván, hogy úgy sincs erejük átvészelni a szükséget. Jó termést ígér a kukorica, az eső segíthet még a pillangósokon. Bizonyítsa jó szándékkal és jó példával a szövetkezet vezetősége: a nehéz esztendőben sincs szükség arra, hogy esetleg áron alul, nekikeseredve elkótyavetyéljék a gonddal, de kedvvel nevelt háztáji állatokat. „Nincs baj, csak ezen a télen egy kicsit szűkebben leszünk a takarmánnyal” — hallottam a minap egyik tsz-elnöktől Nem is lesz baj, ha valamennyi szövetkezetben sikerül készleteikkel és lehetőségeikkel úgy gazdálkodni, hogy az állatok gazdacsere nélkül teleljenek. Jólesik a parasztembernek, ha a közös segítsége növeli biztonságérzetét. A bajok iránti nagyobb türelemmel, megértéssel és szorgalommal kamatozik később a háztájiról való lelkiismeretes gondoskodás. gszm A szikkadt föld és a forró napú felhőtlen ég látni engedte: gond lesz a takarmánnyal. És ha ez gond, nagy a gond. Az állat pénz, sok pénz a gazdaságoknak. Mégis néhol már mondták: „Jó, ha tartani tudjuk a jószágot.” De hallani lehetett, szinte a gonddal egyidőben a reménykedést is: „talán segít az állam.” Segít, mint mindig, ha a közös gazdaságokat nagy csapás éri, vagy szükséget szenvednek. Gondoskodik abrakról az idén is, mert az állatokat tartani kell, és a lehető legjobban átvészelni a telet Egyben viszont az állam sem segíthet: szénát, lédús takarmányt nem adhat a szövetkezeteknek. És ez is kevés, néhol szinte riasztóan kevés. Viszont most már kelesztő eső áztatta a határt, van remény az egyik lehetőség kihasználására, a másodvetésre. Van lehetőség a hiányzó lédús takarmány pótlására kukoricaszárra, répacsírával és minden olyan növény hasznosításával, amely mostanában, a „gondtalanságban” már nem is számított takarmánynak. A szövetkezet minden bizonynyal él is a lehetőségekkel. Elfogadva az állam segítségét is, a közös állatokat megtartja, vigyázza. És a háztájit? Hónapokkal ezelőtt hallottam már, amikor először égetett foltokat a búzában a hőség, amikor először riadt meg a parasztember az idei nyár gondjaitól: szabadulni akarnak a háztáji állatoktól. Mert a gazda, ha nem tudja jól tartani a jószágot, inkább megválik tőle. A rossz han- Száguldó századik (Folytatás az 1. oldalról.) gén- és Gépgyár az Ikarustól dolgozói szállítására — újságolja Bondor Lajos gyáregységvezető-helyettes. — A buszokba a Győrött készült Rába—MAN-motorokat szerelték be. Hűtőjükre a képünkön látható embléma krómozott változatát erősítik. Júliusban hetven, részben külföldi, részben hazai alkatrészekből összeszerelt Diesel-motort kapott az Ikarus a győriektől. Egyébként ezzel a szállítmánnyal hagyta el a gyárat a 100., Győrött összeszerelt Rába—MAN- licencmotor. A motorok a MAN laboratóriuma által megvizsgált és jó bizonyítvánnyal elbocsátott alkatrészekből készülnek — mondja a főtechnológus. — Kísérleti motorjaink jóformán állandóan úton vannak. Piros autóbuszunkat és tehergépkocsi-alvázunkat alighanem mindenki ismeri Győrött, sőt megyeszerte. Megbízhatóságát, működését 50 000 kilométerenként ellenőrizzük. Az idén hatszáz, jövőre 3000, 1970- ben pedig hétezer motor hagyja el majd a próbapadokat. Évente tizenháromezer motor gyártására tervezték az üzemet, a fejlődés tehát fokozatos a következő három évben. Elszállásolásunk kitűnő Dieter Gemhardt, a MAN nürnbergi gyárának mérnöke már hónapok óta irányítja a győri munkák egy részét. — Mi a véleménye a készülő motorgyárról? — Csak jót mondhatok, elégedett vagyok a szervezéssel, a sok társvállalkozó jó együttműködésével. Munkatársaimmal együtt mindent megkapunk, hogy fennakadás nélkül dolgozhassunk. Elszállásolásunk elsőrendű, a feleségem is Győrbe utazott, hogy együtt lehessünk. Kifogás? Csupán egy apróság: kevés Győrött a nyelvi tudás nélkül is érthető szórakozási lehetőség. Pedig az egész napi kemény munka után jólesne egy kis kikapcsolódás. (Kulcsár) L I Z L N Z Tető alatt a győri turistaszálló záró vasszerkezetek elkészültek már. Ide kerülnek a hatalmas panoráma-üvegek. Csupasz téglafalak jelzik a büfé és portásfülke helyét. Készen van a liftakna is. Az emeleti folyosókon a 2—4 ágyas szobákra nyíló ajtók helye még üres. A fűtőtestek egy részét már beszerelték Olajkazánnal történik majd a fűtés. Az utolsó két emeleten nagyobb szobákat építettek A turistalakosztályt helyezik itt el. Bár még szürke vasbetonon járunk, könnyű magunk elé képzelni a modern berendezésű szobákat, beépített szekrényekkel, elkülönített, hideg—meleg vizes mosdókkal. A szobák ablakai a Honvéd ligetre néznek. Emeletenként feljebb egyre szebb kilátás nyílik a parkra és a környező házakra A szálloda jó négy méterrel magasabb a mellette álló két épületnél Erre a kiugró falrészre kerül — mindkét oldalról — a ..Hotel Tourist” felírás. A 10 és fél milió forint költséggel épülő szálló rászolgál erre az elnevezésre, ámbár magyarul is megértenénk. Korszerű berendezésével, szolgáltatásaival 240 ember számára nyújt kényelmes, olcsó szállást. Büszkék lehetünk rá, mert egész Dunántúlon nincsen ilyen nagy befogadóképességű, modern turistaszálló. A régi szállót az út megnyitásakor megszüntetik. — Az új szállóban több hely lesz az eddiginél. Hogyan érinti ez a fizetővendég-szolgálatot? — Jelenleg 410 szállást tudunk nyújtani vendégeinknek magánlakásokban. Számukat a jövőben sem kívánjuk csökkenteni — mondja az Idegenforgalmi Kirendeltség vezetője, Cs. A. Az ötemeletes épület modern homlokzatát sejtetik a finom vezetésű betonlapok a meszes állványok mögött. Elkészült az utolsó szint is, megindulnak a belső munkák. — Novemberre ígérte az átadást a kivitelező, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat — ad felvilágosítást Konrád Miklós, a győri Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Mint jó gazdához illik, naponként jár át az épületbe, és féltő gonddal kíséri a munka menetét. Egyik legutóbbi látogatásakor mindössze nyolc ember dolgozott a belső szerelésen. — A részhatáridőket ez ideig betartotta a vállalat — nyugtatja meg magát Konrád Miklós — nem félek attól, hogy elhúzódik az átadás. Állványok között bujkálva, deszkákon jutunk át a fogadócsarnokba, ahol a nyílás- Savária ünnepe Az augusztus 25-én megrendezésre kerülő Savária történelmi karnevál rendszeres próbái megkezdődtek. Az idén mintegy 40 000 korhű jelmezbe öltözött szombathelyi lakos eleveníti fel a Claudius császár által 1925 évvel ezelőtt várossá avatott Savary, illetve Szombathely múltját. (MTI.) A Grúz Állami Népi Ének- és Táncegyüttes hazánkba érkezik A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására pénteken hazánkba érkezik a 67 tagú grúz állami népi énekés táncegyüttes. Első szereplésük augusztus 4-én, vasárnap lesz a margitszigeti szabadtéri színpadon. Másnap Tatán, 7-én Székesfehérvárott, 9-én Siófokon vendégszerepelnek. UIXL}