Kisalföld, 1968. november (13. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

z A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új államjogi elrendezése 1968. október 30-án Svo­­boda elnök aláírta a Cseh­szlovákia új államjogi elren­dezéséről szóló törvényt, s ezzel a föderatív államfor­ma törvényerőre emelkedett. Csehszlovákia nem egészen 128 ezer krír-nyi területéből, a korábbi cseh-morva or­szágrészek (79 ezer k­m2) Cseh Szocialista Köztársa­ság, a szlovákiai területek (közel 49 ezer km 2) Szlovák Szocialista Köztársaság né­ven, a Csehszlovák Szoca-­­­ista­ Köztársaság keretén belül egyenjogú nemzeti ál­lammá váltak. A csehek és szlovákok vi­szonyának föderatív rende­zését célzó gondolat már a csehszlovák állam megala­kulása előtt előtérbe került. Kifejezésre jutott az ún. clevelandi egyezményben is, amelyet az Egyesült Álla­mokban kötöttek a cseh nemzeti egyesületek a szlo­vák hazafias szervezetekkel. A föderatív rendezés igé­nyét fejezte ki első parla­menti beszédében 1929-ben Klement Gottwald, és ezt a követelményt hangoztatták a szlovák kommunistáik 1933 végén. A német fasizmus előretörése azonban átmene­tileg háttérbe szorította a probléma megoldását. 1945—48 között ismét fel­vetették ezeket a kérdéseket, gyakorlatban azonban győ­zött az az irányvonal, amely a döntés jogának cen­trali­zá­cióját szorgalmazta. Az 1948. május 9-i alkotmányban az állam­jogi elrendezés aszim­metrikus modelljét rögzítet­ték, így egyre erőteljesebbé vált szlovák részéről a kér­dés megoldásának igénye, amelyet csak fokozott a Szlovákiában 1948 februárja után bekövetkezett, de a nyugati országrésszel nem egyenlőnek tűnő gazdasági fejlődés. Az utóbbi probléma hát­terében az a gazdasági egyenlőtlenség húzódott meg, amelyet Csehszlovákia még az Osztrák—Magyar Monar­chia, illetve a két világhá­ború közötti időszak gazda­ságpolitikájának hagyatéka­ként örökölt. Csehszlovákia megalakulá­sa után a köztársaság gaz­dasági adottságai igen elté­rőek voltak; a cseh terüle­ten összpontosult az új köz­társaság ipari létesítményei­nek zöme. Szlovákia elsősor­ban mezőgazdasági termé­keket és ipari nyersanyago­kat szolgáltatott. A cseh bur­zsoázia ezen a súlyos gazda­sági örökségen csak alig mó­dosított valamit. Szlovákia a két világháború között vál­tozatlanul a cseh ipari áruk felvevő piaca maradt, és csupán mezőgazdasági ter­mékellátó és ipari nyers­anyagszállító funkciót töl­tött be. A szlovákok most azért szorgalmazták a föderációt, hogy nemzeti törekvéseiket, beleértve a gazdasági vonat­­kozásunkat is, teljesebben érvényre juttathassák. De számolni kell azzal is, h­ogy a föderáció, amelyet a két nép államjogi kapcsolatainak rendezése céljából most lét­rehoztak, nem oldja meg egy csapásra a gazdasági természetű disszonanciát. — TERRA — — Ez hiba volt, elisme­rem, hiba volt — vágott köz­be Petries. — Több mint hiba, bűn! — szögezte le határozottan Bornemissza. — Keserűen kellett tapasztalnunk, hogy azokat a baráti, őszintén ba­ráti érzelmeket, amelyeket a kormányzó úr déli szomszé­dunk iránt táplál, nem ér­demlik meg. Petries tovább mentegető­zött . Remélem, Délkelet-Eu­­rópa további politikai fejlő­dése majd megváltoztatja ezt a véleményüket. Elnézést kérek, mást nem tehetek, mint hogy közöljem: a parti­zán kormány szívesen külde­ne önökhöz megfelelő felha­talmazással ellátott, s termé­szetesen az önök számára is elfogadható koncepcióval tár­gyaló megszotttal... Bornemissza felvidámo­dott: — Ez már más beszéd, kedves öcsém, egészen más beszéd. Eigentlich, ha nem lennél horváth, azt mond­hatnám, hogy magyar­ be­széd! Ifjú Horthy Miklós hangu­lata is megváltozott. — Szívesen látunk még egy küldöttet — mondta. — Kérjük azonban, hogy az il­letőt lássák el szabályos megbízólevéllel. Legyen fel­hatalmazása a megállapodás­ra. Az események sürgetnek. Mindkét ország háború utá­ni pozíciójának javára vál­hat ha sikerül egymás segít­ségére lennünk... A lehető legbarátibb han­gulatban állapodtak meg a részletekben. Petries haza­utazik, de néhány napon be­lül ismét Budapestre látogat. Egyszerre érkezik majd a partizánok megbízottjával. — Ha nem is egyszerre — magyarázta Petries — de kö­rülbelül egy időben. Hogy együtt utzunk-e Budapestre, vagy más útvonalat válasz­tunk, ez a körülményektől függ. Nagyon kell vigyázni, nehogy letartóztassanak Végeredményben minden te­le van német ügynökökkel... Bornemissza bólogatott. — Igen, kedves öcsém, na­gyon vigyázni kell, nehogy a németek valamit is meg­tudjanak ... — Ha már Pesten leszünk, jelentkezem Félix bátyám­nál — folytatta Petries. — A helynek, azt hiszem, az irodám megfelelő — in­vitálta őket meg legköze­­lebbre is Bornemissza. — Rendben van, akkor eb­ben meg is állapodtunk. Csak még az a kérésem, a jelentkezésem után a lehető legrövidebb időn belül ifjú Horthy Miklós úr üljön asz­talhoz a partizánok küldöt­tével. Az illető magas be­osztásban szolgál a partizán vezérkarnál, nincs módja arra, hogy sokat időzzön Bu­dapesten. — Megígérhetem, legké­sőbb egy napon belül talál­kozom vele! — jelentette ki ünnepélyesen ifjú Horthy. Búcsúzott. Sietett vissza a Várba — nem akarta, hogy apjának feltűnjön távolléte. Az öreg annyira felháboro­dott azon, amit Modercin mondott neki, hogy már hal­lani sem akart semmiféle tárgyalásról a jugoszlávok­­kal. Így hát a kormányzó fiának nemcsak a németek, hanem a saját apja, Magyar­­ország kormányzója előtt is titokban kell tartania, hogy a jugoszlávok felé keres kap­csolatokat. Amint hazaért, azonnal megkérdezte Tost szárnyse­gédet: az apja lefeküdt-e már. A szárnysegéd azt vá­laszolta, a dolgozószobájá­ban tartózkodik. A fiú beko­pogtatott az apjához. A kormányzó az íróasztala mögött ült, arcát kezébe te­mette. — Fáradt vagy? — kér­dezte a fia. A kormányzó nem vála­szolt. — Többet kellene pihen­ned — mondta a fiú. — Az utóbbi időben olyan keveset alszol... — Az események... — mondta panaszosan Horthy. — Akkor sem teheted tönkre magad! — fedte a fia. — A magyar hazának szüksége van rád! Szelíden megragadta az apja vállát, s a hálószoba felé vezette. A kormányzó inasa a gazda fiának paran­csára altatót diktált az öreg­úrba. Ifjú Horthy Miklós megvárta, amíg az apja el­alszik. Aztán megindult le­felé a lépcsőkön, a pincében működő titkos adó felé. Út­közben elhatározta, még só­gornője előtt is eltitkolja, hogy ismét tárgyalt a parti­zánok összekötőjével. Még a család tagjai is ráérnek meg­tudni, ha a társi válások ered­ményre vezetnek. A „partizánok” küldötte a Disz téren ült, Höttl előszo­bájában. Várnia kellett, Höttlnél megbeszélés zaj­lott, s a figyelmetlen titkár­nő még olvasnivalóval is el­felejtette ellátni az ügynö­köt. Így hát Petries ült. ő is nagyon fáradt volt — el­bóbiskolt, de a kényelmet­len, kemény, egyenes támlá­jú széken nem tudott igazán pihenni. Feszülten figyelt, hátha odabentről kiszűrődik valami, de nem, teljes csönd volt. Höttl szobájában fojtott hangon folyt a beszélgetés. A szót Skorzeny vitte. Höttl — jó emberismerő volt, hiszen az együtt jár azzal a szak­mával, amiben dolgozott — megfigyelte, hogy Skorzeny, a robusztus, egészséges férfi egyszer sem emelte fel a hangját, tehát nagyon dühös volt. (Folytatjuk.) 47.­­ PINTÉR ISTVÁN: ff 'módi®, DOKUMEN­TUM REGÉ­NY KISALFÖLD A nap eseményeiből Nyilatkozott a VDK szóvivője Az amerikai sajtó, rádió és tv a VDK n­ambázásáról Nixon­ Humphrey finis - Dekré nyilatkozata Párizsi tájékoztató irodá­jának megnyitóján fogadást adott a DNFF. Jelen volt a francia fővárosban tárgyaló VDK küldöttség szóvivője,­­Nguyen Thanh Le is, aki a Reuter szerint úgy nyilatko­zott: amennyiben az USA megszünteti a VDK elleni bombatámadásokat, Hanoi egy órán belül kész új aján­latát előterjeszteni a párizsi tárgyalóasztal mellett. E kijelentéshez Washing­ton nem fűzött kommentárt. A Fehér Ház némasága mel­lett azonban annál beszéde­sebbek az amerikai lapok, rádió- és televízióállomások. Érdekes módon csütörtökön kivétel nélkül valamennyien arról írtak és beszéltek, hogy az amerikai légitáma­dások megszüntetéséről szóló bejelentés „rendkívül közeli­nek látszik”. A New York Times egyenesen azt állítja, hogy „Johnson elnök szinte bármelyik pillanatban beje­lentheti az Észak-Vietnam el­leni bombatámadások leállí­tását.” A Washington Post szerint Abrams tábornok, az USA vietnami erőinek főpa­rancsnoka, akit e hét elején hazarendeltek, washingtoni megbeszélésein beleegyezett e lépésbe, jóllehet korábban mereven ellenezte a légihá­ború beszüntetését. Úgy hír­lik, a saigoni rezsim elnöke, Thieu is beleegyezett abba, hogy a „nagy szövetséges” ne bombázza többé a VDK-t Az amerikai sajtó szerint Washington Hanoitól is ked­vező választ kapott az elmúlt napokban: a bombázás fel­függesztését bizonyára meg­felelő válaszlépés követné a VDK részéről. S hogy ezek az amerikai sajtóban megje­lent „fülesek” alkalmasint nem nélkülöznek minden reális alapot, arra vall Nguyen Than Le mostani párizsi bejelentése, amelyet összefoglalónk elején ismer­tettünk. Emellett, de ettől persze nem függetlenül, most már nem is napról napra — hi­szen már csak napok van­nak hátra — de óráról órára fokozódik az öldöklő küzde­lem az elnöki székért az Egyesült Államokban. Oly­annyira, hogy például a szer­dai napon Nixon négy, Humphrey hat beszédet mon­dott! Igaz, hogy a négy Nixon-beszéd közül az egyik Clevelandben egy félig üres terem gyér közönsége előtt hangzott el, s az is igaz, hogy Humphrey most már — pél­dául New Yorkban — való­sággal könyörög a szavazato­kért. Ugyanakkor, a kam­pánnyal lépést tartó közvé­leménykutatási jelentések szerint, Humphrey egyre job­ban felzárkózik a még min­dig első számú esélyes Nixon mögé. Aligha lehet kétséges, hogy az Egyesült Államok­ban most egy ember van, aki mindenkinél jobban várja: szülessék meg végre Johnson bejelentése a VDK bombá­zásának megszüntetéséről, ami talán áttörést jelenthet­ne Vietnamban­­ a béke irányába. S ez az ember Hu­bert Horatio Humphrey. Jó­solni ugyan még ma sem le­het, de elképzelhető, hogy egy ilyen lépés végül mégis­csak Humphreyt segítené győzelemre Nixonnal szem­ben. Nemcsak a sajtó, a rádió és a televízió, de felelős ál­lamférfiak is immár komo­lyan foglalkoznak e lépés esélyeivel. A csütörtöki fran­cia minisztertanácson pél­dául Debré külügyminiszter kijelentette: „A jelenlegi órák döntő jelentőségűek a vietnami konfliktus szem­pontjából. A mostani pilla­nat nagyon fontos, vagy si­kerül döntést hozni a jelen­legi helyzetben, vagy a meg­oldás lehetősége rendkívül eltávolodik.” A Kyodo nevű japán hírügynökség azt je­lentette: a tokiói kormánnyal közölték, rövidesen várható a VDK elleni amerikai légi­támadások megszüntetésének bejelentése. Igaz, a japán külügyminisztérium később cáfolta ezt a közleményt (ks) Ünnepélyesen fogadták a Csehszlovákiából hazatért katonai alakulatokat A magyar néphadsereg alakulatai Csehszlovákiából folyamatosan visszaérkeztek helyőrségükbe. Az egysége­ket mindenütt ünnepélyes külsőségek között fogadták. Nagyszabású nyilvános ün­nepséget rendeztek Zala­egerszegen is. Nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített utcák, többezres tömeg fogadta Za­laegerszeg főterén néphad­seregünk Csehszlovákiából hazatért alakulatait. Az ün­nepélyes fogadtatásra felál­lított díszemelvényen fog­lalt helyet Csémi Károly al­tábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezér­kari főnöke. Kálazs József vezérőrnagy, Lakatos Béla vezérőrnagy, Varga Gyula a Zala megyei Pártbizottság első titkára, Újvári Sándor, a Zala megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának elnö­ke, Pukánszky Ferenc, a Za­laegerszegi városi Pártbizott­ság első titkára, Kustos La­jos, a Zalaegerszegi városi Tanács vb elnöke, továbbá Zala megye és Zalaegerszeg több más állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetője, a fegyveres testületek kép­viselői. (MTI.) 1968. november 1., péntek Elnükjelöll­k a szorítóban (I.) is régi és az új Nixon Kedden, november 5-én vá­lasztják meg az Egyesült Ál­lamok új elnökét. Az esélyes három jelöltről, a republiká­nus Nixonról, a demokrata Humphreyról, valamint a har­madik párti Wallace-ról adunk rövid portrét. Richards Milhous Nixon a „majdnem­"-ek embere. 1913. január 9-én Los Angeles kö­zelében született, Yorba Lin­da falucskában. Apja sok mindennel próbálkozott, volt villamosvezető, tankállomás­­kezelő és citromültetvényes. 1922-ben, amikor déligyü­mölcsei elfagytak, ismét benzinkutat akart nyitni, és két lehetőség — East Whit­tier vagy Santa Fe Spring között­­ választhatott. Az el­sőt vásárolta meg, viszont, ha a másikat veszi, négy hó­napon belül milliomossá vá­lik, mert azon a ponton tört fel az évtized egyik legna­gyobb életlelete. Jogi tanulmányai elvégzé­se után a Szövetségi Nyomo­zóirodához (FBI) adta be ajánlkozását, és majdnem odakerült. Végül mégis az ügyvédi pályát választotta, majd képviselőnek jelöltette magát. Állítólag ez úgy tör­tént, hogy a második világ­háború utáni esztendőben, 1946-ban újsághirdetést ol­vasott, amelyben republiká­nus jelöltet kerestek Ké­sőbb a legfiatalabb szenátor lett, majd 1952-től 1960-ig Eisenhower alelnöke, és majdnem győztes Kennedy­­vel szemben. Alelnöksége alatt nemigen kedvelték, a „Tricky Dicky’» (trükkös Dick) gúnynévvel il­lették.­­ Ugyanis a közélet tisztaságának jegyében „sep­rő kampányt” hirdetett a megvesztegetések ellen, de közben megvádolták, hogy 18 000 dollárt a maga javá­ra használt fel. Ekkor tele­víziós beszédet mondott, és könnyben úszó szemekkel bi­zonygatta, hogy a pénzaján­dékokból csupán annyi igaz, hogy egyik lánya egy Chec­kers nevű kiskutyát kapott. Az 1960-as választási ve­reség után alulmaradt az 1962-es kaliforniai kormány­zóválasztásokon is. Ekkor ír­ta a Time: „Ha nem történik csoda, Nixon politikai kar­rierje befejeződött”. Ő maga kijelentette, hogy visszavonul a politikától. Látszólag való­ban, New York egyik legelő­kelőbb ügyvédi irodáját vet­te át. Közben azonban ke­ményen dolgozott, s nem volt olyan köztársaság párti rendezvény vagy helyi vá­lasztási csata, ahová ne fo­gadott volna el meghívást. Néhány éven belül őt emle­gették Mister Republikánus­ként. Ez az előkészítő mun­ka biztosította számára az augusztusi republikánus el­nökjelölő konvenció többsé­gét is. Felesége, Patricia, gép- és gyorsírás-tanárnő, férje kampányának egyik fő ta­nácsadója. Két leánya közül az egyik, Julie, David Eisen­­howernek, a volt elnök uno­kájának menyasszonya. A republikánus befolyás alatt álló sajtó sokat ír az „új Nixon”-ról, aki más, mint a szélsőséges, végtelen hidegháborús „régi Nixon”. Ez a változás egyelőre nehe­zen mutatható ki Nixon ál­lásfoglalásai alapján. Miköz­ben sajtófőnöke arról beszél, hogy az elnökjelölt 172 fon­tos kérdésben tette le a ga­rast, úgy tetszik, minden kérdésben tartózkodó és po­zitív program helyett egye­lőre a demokraták népsze­rűtlenségét lovagolta meg. Réti Ervin

Next