Kisalföld, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
1963. február 1., szombat Fényes tervek Látogatóban a Világítástechnikai Állomáson Egyre nagyobb szerepet játszik utcáinkon, a műsemlékek, a szobrok megvilágításánál, de lakásainkban is a fény. A Világítástechnikai Állomás, a Magyar Tudományos Akadémia világítástechnikai bizottságával közösen sokat tesz „a fény terjesztéséért”. Látogatásunkkor az állomás vezetője, Gács István az Egyesült Izzó stockholmi fiókvállalatának jelentését elemezte éppen a legutóbbi lámpavizsgálatokról. Az adatok alapján ugyanis az állomás készíti el a műszaki véleményt. Részt vesznek az Elektrotechnikai Egyesület és a Szabványügyi Hivatal munkájában is, mint szakértők. Legfontosabb feladataik között most a fővárosi világítási tervek foglalják el az első helyet. Sokkal több lesz a neonreklám, a kirakatok, a középületek megvilágítását korszerűsítik. Az Egyesült Izzó hatalmas, 30 méter magas lámpaoszlopot kíván felállítani a város egyik legforgalmasabb pontján, az Engels téren. A szokatlanul magas lámpaoszlopon nagy erejű halogénlámpák egész sora világítja majd meg a teret, teljes terjedelmében, hasonlóan a római Termini pályaudvar előtti magas lámpaoszlophoz. Az ország minden részében szakértői tanácsokkal segítik az idegenforgalmi érdekességű közintézmények, műemlékek jobb, hatásosabb megvilágítását. Az Országháza kupolacsarnokának karzatán például modern reflektorokat állítottak fel. A nevezetes sárospataki kollégium könyvtárában eddig nem volt mesterséges világítás. A feladatot ők oldották meg, éppúgy, mint az egri könyvtár esetében, ahol az eddigi lámpabúrákat fénycsöves és izzós lámpatestekkel váltották fel. Egyre többen kérik az állomás tanácsát, munkájuk így az idén sem lesz kevesebb, mint eddig, ők örülnek a terveik „fényes” megvalósulásának ... H. Az Országháza kupolatermének karzatán reflektorok egészítik ki a régi kristálycsillár fényét. Mezőgazdasági könyvhónap Hatszáz mű a választék Már hagyomány, hogy február a mezőgazdasági könyv, a mezőgazdasági szakirodalom hónapja. Idén az Orosházán tartott ünnepséggel, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásával kezdődött tegnap a könyvhónappal kapcsolatos eseménysorozat. Mit, milyen műveket kínálnak ebből az alkalomból a kiadók, a könyvüzletek, bizományosok? A választék évről évre bővül, s az idén mintegy 600 mű között válogathat az érdeklődő. A Mezőgazdasági Kiadó két új sorozatot indított a közelmúltban. Egyik a „Térmészet és mezőgazdaság”, amely a nem mezőgazdaságban dolgozó emberekkel szeretné megismertetni a népgazdaságnak e fontos ágát A másik sorozat címe: „Házunk, kertünk, otthonunk.” Célja, hogy kötetei hasznos tanácsokkal lássák el a falusi háztáji gazdaságok, valamint a városkörnyéki és egyéb telkek, kertek tulajdonosait. A szakirodalomnak csak egy részét alkotják a könyvek; fontos szerep jut a szakismeret terjesztésében a sokféle szaklapnak, folyóiratnak is. Az idei mezőgazdasági könyvhónap szervezőinek legfőbb célja a mezőgazdasági üzemek szakirodalommal való ellátásának javítása, az üzemi kézi könyvtárak szervezése és fejlesztése, örvendetes, hogy a cél érdekében nemcsak a könyvek kiadói és forgalmazói fáradoznak, hanem az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront és a MEDOSZ néhány nappal ezelőtt közös felhívásban fordult a mezőgazdasági üzemekhez, hogy fordítsanak fokozott gondot szakkönyvtáruk fejlesztésére, az irodalom tanácsainak gyakorlati felhasználására, hiszen ezek közvetve a gazdálkodást, a termelést segítik. A mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyitó ünnepségét Nírálon tartják, február 4-én, kedden délelőtt Megnyitót mond és a termelészövetkezetek kiegészítő tevékenységének tapasztalatairól tart előadást Haraszti László, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Kollányi László tudományos kutató a bogyósgyümölcsűek termesztésének korszerű módszereiről tájékoztatja az érdeklődőket. Délután szakfilm bemutató lesz és a nyúlt Új Élet Tsz szakköre tart tapasztalatcserét. Növényvédőszer kiállítást és bemutatót is szerveznek. KISAFott) FERTŐI RIADÓ Az összeköttetés egy percre sem szakadt meg a Fertő nádrengetegében kutató határőrök, a kutatóparancsnok és az egység magasabb parancsnoksága között Ezen a január végi éjszakán nem tértek nyugovóra a Fertő menti őrsökön szolgálatot teljesítő tisztek, tiszthelyettesek, katonák. Éppen, amikor a téli este szürkén terpeszkedett a jeges tóra, a zizegő nádasra, amikor a nádaratók letették a munkát, akkor szólt riadóra a parancs. Fertőboznál a főcsatorna és a kilátó szakaszán két férfi átlépte a műszaki zárat. Az egyiknél sarlót láttak...” Ennyi adat állt rendelkezésre. Kik voltak? Miért mentek a nádasba? A feladat: megakadályozni, hogy megsértsék a vízihatárt. Erősítés indult. A víziút járhatatlan. Gyalogosan kell megközelíteni a határt De gyors segítséget nyújtottak a nádgazdaság dolgozói: Lőrincz Sándor, Raffai Ferenc, Fekete Géza szánkóval vitte a katonákat a határra. A határőrök másik csoportja a többszáz holdnyi nádas „átfésülésére” indult. Cél: az ismeretlen személyek, kalandvágyó határsértők elé kerülni, megelőzni őket. A sűrű nádas úttalan mocsarával, a jeges vízzel, a sötétséggel küzdöttek a fiúk és segítőik, a nádaratók. És sokszor az életveszéllyel. A jég alatt helyenként másfél méter mély a víz és mocsár. Egymásra is ügyelniük kellett. Horváth Ferenc határőr lába alatt reccsent a jég, aztán csak a sapkáját látták. Társai mentették ki a vízből. Később újabb beszakadások után a parancsnokság felhívást intézett a keresőkhöz: „Elvtársak! Óvják testi épségüket, ne menjenek az életveszélyes területre.” De a fiúk harci kedve fáradhatatlan, tovább kutattak, velük együtt segítőik, a nádaratók. Már késő éjszaka volt Kilenc nehéz óra telt el azóta, mióta a fertőbozi úttörő határőr szakasz tagjai, a haza legkisebb katonái jelentettek. Pontosan kilenc óra múlva, néhányszáz méterre a vízihatártól, a magasfigyelő mellett, ahol Rigó Imre szakaszvezető, Mentes Árpád tizedes és Török Gábor határőrök járták a nádast, zörgésre figyeltek. Megálljra intették egymást. Villanásnyi a gondolatuk: a határsértők. — Állj! A nádas felelt csak, riadt menekülés zaját susogta. Reccsent a jég, loccsant a víz, kattant a zár. — Állj, vagy lövök! Aztán dörrent a riasztólövés. Kétségbeesett hang válaszolt: — Jaj, ne jöjjenek! Itt vagyünk. Szóljanak, merre menjünk... Az elemlámpa sárga fényénél két szánalmas külsejű, csapzott hajú, vizes ruhájú ember alakja rajzolódott ki. □A vizsgálótiszt első kérdéseire fölényesen, vállát vonogatva felelt Salamon Vilmos 22 éves, soproni lakos. Azt állította, hogy nádat lopni mentek, de útközben elveszett a sarló. Mekkora utat tettek meg? Nyolc—kilenc kilométert az éjszakában, félcipőben sokszor derékig érő jeges vízben. Amikor elfogták őket, meggémberedett lábaikban már alig volt jártányi erő. Salamon később őszintén beismerte: „Szökni akartam, a társammal együtt.” Fel is készült az útra, nyugaton élő rokonok címei, meg egy Svédországban élő magyar lány fényképe volt a zsebében. — Miért akart szökni? A válasz: „Mert a faterral nem jövök ki.” — Kik a szülei? Becsületben, tisztességben megöregedett munkásemberek. Ilyennek akarták nevelni a fiúkat is. Szerették volna, ha tanul. De Vilmos az érettségi előtt otthagyta az iskolát, a gyárba ment segédmunkásnak. Itt sem becsülte meg magát. Züllött, csavargott éjszakákon át. Szórta a pénzt, ha elfogyott a fizetés, az édesanyjától követelt, és kapott... — Hogyan képzeli el az életet? A válasz: „Hogy mi lesz holnapután, az már nem érdekel.” — Ki a Svédországban élő lány, és mióta ismeri Salamon? Egy kint élő magyar család leánya. Állítólag öt nyelven beszél (?) 16 éves, és nagyon jó összeköttetései vannak. Karácsony előtt ismerte meg, amikor látogatóban járt Magyarországon. Egy hétig együtt szórakoztak Pesten. Salamon űzetett, abból a 2500 forintból, amit az édesanyja megtakarított pénzéből , ütős csőna kért. □ — Fabiánkovics István fertőbozi lakos, 20 éves. Ő is „nádat lopni” indult. Az az igaz, amit később mondott: „Már régóta foglalkozom a szökés gondolatával. Ősszel szóltam Salamonnak, jó lenne kimenni.” Aztán eltervezték, mikor, hol, hogyan... A vezetőszerepet, mint a környék jó ismerője, Fábiánkovics vállalta. — Miért akart nyugatra szökni? „A lehetőségek miatt.” Nem érzi magát jól Magyarországon, dolgozni nem szeret (nagyon sok igazolatlan mulasztása van), de szórakozni, költekezni annál inkább. — Miből élt volna nyugaton? Azt még nem tudja. □ — A két fiatalember esete intő példa mások számára akik hasonló elhatározásra vetemednének. És talán ők maguk is tanulnak belőle. Horváth Irma zép otthonok, gondterhelt tulajdonosok Szép otthonokat mondhatnak magukénak a Győr, Árpád úti tízemeletes szövetkezeti ház lakásainak tulajdonosai. Siettek is birtokukba venni olyannyira, hogy a műszaki átadást követően rövidesen beköltöztek. A karácsonyt a 81 család már az új lakásban ünnepelte. Nem éppen zavartalanul. Ekkorra ugyanis rá kellett ébredniük, hogy nemcsak lakást de egy üzemet vásároltak, melynek „próbajárata” sok izgalmat, gondot okoz. Góc a kazánházban A műszaki átvételkor csaknem 1300 hibapontot állapított meg a bizottság. Ezt a szakértők szerint — nem sok, nagy részük gépészeti probléma, góca a kazánház. Az itteni olajtüzelésű fűtési rendszer alkalmazása ily nagy lakóházban lényegében kísérleti jellegű. (A berendezések szerelésére, üzemeltetésére nincs kellő tapasztalat.) A lakásszövetkezet tagjai ebből mindenekelőtt a rájuk háruló anyagi következményeket észlelik. A lakások kivitelezésében lévő jelentéktelen hibák miatt nem zúgolódnak, ezeket a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei sorra-rendre kijavítják. Legfeljebb bosszúságot, de anyagi megterhelést nem jelentenek. A fűtési, melegvíz-szolgáltatási zavarok ellenben ,zsebbe vágnak”. Szemléltetésül: egy kétszobás lakás fűtési költségére e hónapban 510 forintot fizettek. A melegvíz-díjjal, felújítási és közüzemi költségekkel együtt 930 forintra rúgott a fizetendő összeg, s ehhez még a lakás árának 365 forint törlesztése is járul. S a tetemes költség fejében napokig nem hogy meleg vizet, de hideget sem kaptak. A felső három emeleten fürdőmelegek a lakások, az alsó szinteken épp hogy nem fáztak január 30-án, amikor a szabadban plusz 7 fokot mértek, s ragyogóan sütött a nap. Érthető, hogy a hibák kijavításának felülvizsgálata a kazánházban vett el a bizottságtól a legtöbb időt. A műszaki átadás óta a bizottság kibővült a lakásszövetkezet tagjainak gépész és energetikus szakembereivel. S ők a korábban szükségesnek ítélt hiánypótlásokon kívül még számosat felsoroltak. Időnként heves vita alakult ki a kivitelezők és érdekeltek között, számos kérdésben nem jutotttak közös nevezőre. Abban megegyeztek, hogy célszerű mihamarabb olyan készülékek beszerelése amelyek a külső hőmérséklettel összhangban a fűtéshez használt energiát és a keletkezett hőfokot regisztrálnák. A bojlereknél ugyancsak nélkülözhetetlen a melegvízszolgáltatáshoz használt olaj mennyiségének mérése. Lenge magyarban, melegítőben Meglehetősen antiszociális a melegvíz-szolgáltatás díjának jelenlegi megállapítása. Ugyanis, a család létszáma szerint fizetnek. Mostani számítás szerint fejenként és havonta 35 forintot. Azaz: a többgyermekes családok járnak rosszul. A tényleges használatra mérési lehetőség nincs. (Az első három hónapban azonban még személyenként 50 forintos melegvízdíjat szedtek.) Fűtési szempontból erősen hátrányos helyzetbe kerültek az alsó szinten lakók. Míg a nyolcadik, kilencedik, tizedik emeleti lakásokban lenge magyarra vetkőzve fulladoznak a hőségtől, alul melegítőt húznak magukra az emberek, s hősugárzót kapcsolnak be. A szakemberek szerint a szintek közötti bizonyos hőmérsékleti különbség érthető. Csökkentésére a három felső emeleten lévő lakásokba hőcsökkentő lemezeket helyeztek el, ezt a lakók többsége eltávolította. A szakemberek szerint ezzel az alsó szántók lakóitól veszik el a hőt Lehet, hogy önzés is van a dologban, bár az említett lakók közül ezt főként a szélső lakásokban állítják: a szobában lévő két konvektor közül az egyik huzamos ideig nem működött, ezért távolították el a lemezt. Annyi azonban kétségtelen, hogy az első emeleten lakók hőjét sok minden más elvonja. Például a magas előcsarnok. Az oszlopok felett szabadon lebegnek a lakások, melyek alatt a gyermekkocsi-tároló húzódik. Ez utóbbi, egy kicsi fűtőtesttel és hatalmas szellőzőnyílással felszerelve, a legutóbbi időkig dermesztő hideget árasztott az alsó szinten lévő otthonokba. Nemrég a szellőzőnyílást elfedték, egyéb hőszigetelést is alkalmaztak, de a védetten lakásokba sürgősen nagyobb fűtőfelületű konvektorok kellenek. Erről a Beruházási Vállalat gondoskodott pótmegrendeléssel. Tulajdonosi érdekeltség A szövetkezeti lakástulajdonosokra jóval több anyagi teher járul, mint amennyinek viselésére számítottak. Érthető emiatti keserűségük, hiszen jó részük teherbírását a lakásra előre befizetett összeg, a költözködés és berendezkedés kiadásai erősen igénybe vette. S nem biztosak abban, hogy a terhek nem növekednek, s máris sokuk egyhavi fizetését teszi ki, hiszen máris értesültek arról, hogy az eddigi fűtési költség jóval több, mint 10 000 forinttal túlhaladta a befizetést. A szakemberek türelmet kérnek, míg az egész rendszer a rendes kerékvágásba jut. Kívánatos azonban, hogy tervezők, energetikai szakemberek tegyenek meg minden tőlük telhetőt e türelmi idő lerövidítésére Hiszen ennek elhúzódása a lakástulajdonosokra aránytalanul súlyos terhet ró egyéb lakásszövetkezetek tagjaival öszszehasonlítva. Jakus Lajosné mmm fpi napra? pwrö'ORíz !SIKK IMI