Kisalföld, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

1963. február 1., szombat Fényes tervek Látogatóban a Világítástechnikai Állomáson Egyre nagyobb szerepet játszik utcáinkon, a műsem­lékek, a szobrok megvilágí­tásánál, de lakásainkban is a fény. A Világítástechnikai Állomás, a Magyar Tudo­mányos Akadémia világítás­technikai bizottságával közö­sen sokat tesz „a fény ter­jesztéséért”. Látogatásunkkor az állo­más vezetője, Gács István az Egyesült Izzó stockholmi fiókvállalatának jelentését elemezte éppen a legutóbbi lámpavizsgálatokról. Az ada­tok alapján ugyanis az ál­lomás készíti el a műszaki véleményt. Részt vesznek az Elektrotechnikai Egyesület és a Szabványügyi Hivatal munkájában is, mint szakér­tők. Legfontosabb feladataik között most a fővárosi vilá­gítási tervek foglalják el az első helyet. Sokkal több lesz a neonreklám, a kirakatok, a középületek megvilágítá­sát korszerűsítik. Az Egye­sült Izzó hatalmas, 30 méter magas lámpaoszlopot kíván felállítani a város egyik leg­forgalmasabb pontján, az Engels téren. A szokatlanul magas lámpaoszlopon nagy erejű halogénlámpák egész sora világítja majd meg a te­ret, teljes terjedelmében, ha­sonlóan a római Termini pá­lyaudvar előtti magas lám­paoszlophoz. Az ország minden részé­ben szakértői tanácsokkal se­gítik az idegenforgalmi ér­­dekességű közintézmények, műemlékek jobb, hatásosabb megvilágítását. Az Országhá­za kupolacsarnokának kar­zatán például modern reflek­torokat állítottak fel. A nevezetes sárospataki kollégium könyvtárában ed­dig nem volt mesterséges vi­lágítás. A feladatot ők oldot­ták meg, éppúgy, mint az egri könyvtár esetében, ahol az eddigi lámpabúrákat fénycsöves és izzós lámpa­testekkel váltották fel. Egyre többen kérik az ál­lomás tanácsát, munkájuk így az idén sem lesz keve­sebb, mint eddig, ők örül­nek a terveik „fényes” meg­valósulásának ... H. Az Országháza kupolatermének karzatán reflektorok egészítik ki a régi kristálycsil­lár fényét. Mezőgazdasági könyvhónap Hatszáz mű a választék Már hagyomány, hogy feb­ruár a mezőgazdasági könyv, a mezőgazdasági szakiro­dalom hónapja. Idén az Orosházán tartott ünnepség­gel, dr. Dimény Imre mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásával kezdő­dött tegnap a könyvhónap­pal kapcsolatos eseménysoro­zat. Mit, milyen műveket kí­nálnak ebből az alkalomból a kiadók, a könyvüzletek, bizományosok? A választék évről évre bővül, s az idén mintegy 600 mű között válo­gathat az érdeklődő. A Mezőgazdasági Kiadó két új sorozatot indított a közelmúltban. Egyik a „Tér­­mészet és mezőgazdaság”, amely a nem mezőgazdaság­ban dolgozó emberekkel sze­retné megismertetni a nép­gazdaságnak e fontos ágát A másik sorozat címe: „Há­zunk­, kertünk, otthonunk.” Célja, hogy kötetei hasznos tanácsokkal lássák el a fa­lusi háztáji gazdaságok, va­lamint a városkörnyéki és egyéb telkek, kertek tulajdo­nosait. A szakirodalomnak csak egy részét alkotják a köny­vek; fontos szerep jut a szakismeret terjesztésében a sokféle szaklapnak, folyóirat­nak is. Az idei mezőgazdasági könyvhónap szervezőinek legfőbb célja a mezőgazdasá­gi üzemek szakirodalommal való ellátásának javítása, az üzemi kézi könyvtárak szer­vezése és fejlesztése, örven­detes, hogy a cél érdekében nemcsak a könyvek kiadói és forgalmazói fáradoznak, ha­nem az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei is. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Hazafias Nép­front és a MEDOSZ néhány nappal ezelőtt közös felhí­vásban fordult a mezőgazda­­sági üzemekhez, hogy fordít­sanak fokozott gondot szak­könyvtáruk fejlesztésére, az irodalom tanácsainak gya­korlati felhasználására, hi­szen ezek közvetve a gazdál­kodást, a termelést segítik. A mezőgazdasági könyvhó­nap megyei megnyitó ünnep­ségét Nírálon tartják, feb­ruár 4-én, kedden délelőtt Megnyitót mond és a termel­észövetkezetek kiegészítő te­vékenységének tapasztalatai­ról tart előadást Haraszti László, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi osztályának vezetője. Kollányi László tudományos kutató a bogyósgyümölcsűek termesztésének korszerű módszereiről tájékoztatja az érdeklődőket. Délután szak­­film bemutató lesz és a nyúlt Új Élet Tsz szakköre tart tapasztalatcserét. Növényvé­dőszer kiállítást és bemuta­tót is szerveznek. KISA­Fott) FERTŐI RIADÓ Az összeköttetés egy perc­re sem szakadt meg a Fer­tő nádrengetegében kutató határőrök, a kutatóparancs­nok és az egység magasabb parancsnoksága között Ezen a január­ végi éjsza­kán nem tértek nyugovóra a Fertő menti őrsökön szolgá­latot teljesítő tisztek, tiszthe­lyettesek, katonák. Éppen, amikor a téli este szürkén terpeszkedett a jeges tóra, a zizegő nádasra, amikor a­­ nádaratók letették a munkát, akkor szólt riadóra a pa­rancs. Fertőboznál a főcsator­na és a kilátó szakaszán két férfi átlépte a műszaki zá­rat. Az egyiknél sarlót lát­tak...” Ennyi adat állt rendelke­zésre. Kik voltak? Miért mentek a nádasba? A feladat: megakadályoz­ni, hogy megsértsék a vízi­határt. Erősítés indult. A víziút járhatatlan. Gyalogo­san kell megközelíteni a ha­tárt De gyors segítséget nyújtottak a nádgazdaság dolgozói: Lőrincz Sándor, Raffai Ferenc, Fekete Géza szánkóval vitte a katonákat a határra. A határőrök másik cso­portja a többszáz holdnyi nádas „átfésülésére” indult. Cél: az ismeretlen szemé­lyek, kalandvágyó határsér­tők elé kerülni, megelőzni őket. A sűrű nádas úttalan mo­csarával, a jeges vízzel, a sötétséggel küzdöttek a fiúk és segítőik, a nádaratók. És sokszor az életveszéllyel. A jég alatt helyenként másfél méter mély a víz és mo­csár. Egymásra is ügyelniük kellett. Horváth Ferenc ha­tárőr lába alatt reccsent a jég, aztán csak a sapkáját látták. Társai mentették ki a vízből. Később újabb be­szakadások után a parancs­nokság felhívást intézett a keresőkhöz: „Elvtársak! Óv­ják testi épségüket, ne men­jenek az életveszélyes terü­letre.” De a fiúk harci ked­ve fáradhatatlan, tovább ku­tattak, velük együtt segí­tőik, a nádaratók. Már késő éjszaka volt Ki­lenc nehéz óra telt el azó­ta, mióta a fertőbozi úttörő határőr szakasz tagjai, a ha­za legkisebb katonái jelen­tettek. Pontosan kilenc óra múl­va, néhányszáz méterre a vízihatártól, a magasfigyelő mellett, ahol Rigó Imre sza­kaszvezető, Mentes Árpád ti­zedes és Török Gábor határ­őrök járták a nádast, zörgés­re figyeltek. Megálljra intet­ték egymást. Villanásnyi a gondolatuk: a határsértők. — Állj! A nádas felelt csak, riadt menekülés zaját susogta. Reccsent a jég, loccsant a víz, kattant a zár. — Állj, vagy lövök! Aztán dörrent a riasztólövés. Kétségbeesett hang vála­szolt: — Jaj, ne jöjjenek! Itt va­gyünk. Szóljanak, merre menjünk... Az elemlámpa sárga fényé­nél két szánalmas külsejű, csapzott hajú, vizes ruhájú ember alakja rajzolódott ki.­­ □­­A vizsgálótiszt első kérdé­seire fölényesen, vállát vo­­nogatva felelt Salamon Vil­mos 22 éves, soproni lakos. Azt állította, hogy nádat lopni mentek, de útközben elveszett a sarló. Mekkora utat tettek meg? Nyolc—kilenc kilométert az éjszakában, félcipőben sok­szor derékig érő jeges víz­ben. Amikor elfogták őket, meggémberedett lábaikban már alig volt jártányi erő. Salamon később őszintén beismerte: „Szökni akartam, a társammal együtt.” Fel is készült az útra, nyu­gaton élő rokonok címei, meg egy Svédországban élő magyar lány fényképe volt a zsebében. — Miért akart szökni? A válasz: „Mert a faterral nem jövök ki.” — Kik a szülei? Becsületben, tisztességben megöregedett munkásembe­­rek. Ilyennek akarták nevel­ni a fiúkat is. Szerették vol­na, ha tanul. De Vilmos az érettségi előtt otthagyta az iskolát, a gyárba ment se­gédmunkásnak. Itt sem be­csülte meg magát. Züllött, csavargott éjszakákon át. Szórta a pénzt, ha elfogyott a fizetés, az édesanyjától követelt, és kapott... — Hogyan képzeli el az életet? A válasz: „Hogy mi lesz holnapután, az már nem ér­dekel.” — Ki a Svédországban élő lány, és mióta ismeri Sala­mon? Egy kint élő magyar csa­lád leánya. Állítólag öt nyel­ven beszél (?) 16 éves, és nagyon jó összeköttetései vannak. Karácsony előtt is­merte meg, amikor látogató­ban járt Magyarországon. Egy hétig együtt szórakoztak Pesten. Salamon űzetett, ab­ból a 2500 forintból, amit az édesanyja megtakarított pén­zéből , ütős csőna kért.­­ □ — Fabiánkovics István fertő­bozi lakos, 20 éves. Ő is „ná­dat lopni” indult. Az az igaz, amit később mondott: „Már régóta foglalkozom a szökés gondolatával. Ősszel szóltam Salamonnak, jó lenne kimen­ni.” Aztán eltervezték, mikor, hol, hogyan... A vezetőszere­pet, mint a környék jó isme­rője, Fábiánkovics vállalta. — Miért akart nyugatra szökni? „A lehetőségek miatt.” Nem érzi magát jól Magyar­­országon, dolgozni nem sze­ret (nagyon sok igazolatlan mulasztása van), de szóra­kozni, költekezni annál in­kább. — Miből élt volna nyuga­ton? Azt még nem tudja.­­ □ — A két fiatalember esete in­tő példa mások számára akik hasonló elhatározásra vetemednének. És talán ők maguk is tanulnak belőle. Horváth Irma ­­ ­zép otthonok, gondterhelt tulajdonosok Szép otthonokat mondhat­nak magukénak a Győr, Ár­pád úti tízemeletes szövetke­zeti ház lakásainak tulajdo­nosai. Siettek is birtokukba venni olyannyira, hogy a műszaki átadást követően rö­videsen beköltöztek. A ka­rácsonyt a 81 család már az új lakásban ünnepelte. Nem éppen zavartalanul. Ekkorra ugyanis rá kellett ébredniük, hogy nemcsak lakást de egy üzemet vásároltak, melynek „próbajárata” sok izgalmat, gondot okoz. Góc a kazánházban A műszaki átvételkor csak­nem 1300 hibapontot állapí­tott meg a bizottság. Ez­t a szakértők szerint — nem sok, nagy részük gépészeti probléma, góca a kazánház. Az itteni olajtüzelésű fűtési rendszer alkalmazása ily nagy lakóházban lényegében kísér­leti jellegű. (A berendezések szerelésére, üzemeltetésére nincs kellő tapasztalat.) A la­kásszövetkezet tagjai ebből mindenekelőtt a rájuk háruló anyagi következményeket ész­lelik. A lakások kivitelezésében lévő jelentéktelen hibák mi­att nem zúgolódnak, ezeket a Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakemberei sorra-rendre kijavítják. Leg­feljebb bosszúságot, de anya­gi megterhelést nem jelente­nek. A fűtési, melegvíz-szol­gáltatási zavarok ellenben ,zsebbe vágnak”. Szemlélte­tésül: egy kétszobás lakás fű­tési költségére e hónapban 510 forintot fizettek. A me­legvíz-díjjal, felújítási és köz­üzemi költségekkel együtt 930 forintra rúgott a fizetendő összeg, s ehhez még a lakás árának 365 forint törlesztése is járul. S a tetemes költség fejében napokig nem hogy meleg vizet, de hideget sem kaptak. A felső három eme­leten fürdőmelegek a lakások, az alsó szinteken épp hogy nem fáztak január 30-án, amikor a szabadban plusz 7 fokot mértek, s ragyogóan sütött a nap. Érthető, hogy a hibák ki­javításának felülvizsgálata a kazánházban vett el a bizott­ságtól a legtöbb időt. A mű­szaki átadás óta a bizottság kibővült a lakásszövetkezet tagjainak gépész és energe­­tikus szakembereivel. S ők a korábban szükségesnek ítélt hiánypótlásokon kívül még számosat felsoroltak. Időnként heves vita alakult ki a ki­vitelezők és érdekel­tek kö­zött, számos kérdésben nem jutotttak közös nevezőre. Ab­ban megegyeztek, hogy cél­szerű mihamarabb­ olyan készülékek beszerelése ame­lyek a külső hőmérséklettel összhangban a fűtéshez hasz­nált energiát és a keletkezett hőfokot regisztrálnák. A bojlereknél ugyancsak nélkülözhetetlen a melegvíz­szolgáltatáshoz használt olaj mennyiségének mérése. Lenge magyarban, melegítőben Meglehetősen antiszociális a melegvíz-szolgáltatás díjá­nak jelenlegi megállapítása. Ugyanis, a család létszáma szerint fizetnek. Mostani szá­mítás szerint fejenként és ha­vonta 35 forintot. Azaz: a többgyermekes családok jár­nak rosszul. A tényleges használatra mérési lehetőség nincs. (Az első három hónap­ban azonban még személyen­ként 50 forintos melegvízdíjat szedtek.) Fűtési szempontból erősen hátrányos helyzetbe kerültek az alsó szinten lakók. Míg a nyolcadik, kilencedik, tizedik emeleti lakásokban lenge ma­gyarra vetkőzve fulladoznak a hőségtől, alul melegítőt húznak magukra az emberek, s hősugárzót kapcsolnak be. A szakemberek szerint a szintek közötti bizonyos hő­­mérsékleti különbség érthe­tő. Csökkentésére a három felső emeleten lévő lakások­ba hőcsökkentő lemezeket he­lyeztek el, ezt a lakók több­sége eltávolította. A szakemberek szerint ez­zel az alsó szántók lakóitól veszik el a hőt Lehet, hogy önzés is van a dologban, bár az említett lakók közül ezt főként a szélső lakásokban állítják: a szobában lévő két konvektor közül az egyik hu­zamos ideig nem működött, ezért távolították el a lemezt. Annyi azonban kétségtelen, hogy az első emeleten lakók hőjét sok minden más elvon­ja. Például a magas előcsar­nok. Az oszlopok felett sza­badon lebegnek a lakások, melyek alatt a gyermekko­csi-tároló húzódik. Ez utób­bi, egy kicsi fűtőtesttel és hatalmas szellőzőnyílással fel­szerelve, a legutóbbi időkig dermesztő hideget árasztott az alsó szinten lévő otthonok­ba. Nemrég a szellőzőnyílást elfedték, egyéb hőszigetelést is alkalmaztak, de a védet­ten lakásokba sürgősen na­gyobb fűtőfelületű konvekto­rok kellenek. Erről a Beru­házási Vállalat gondoskodott pótmegrendeléssel. Tulajdonosi érdekeltség A szövetkezeti lakástulaj­donosokra jóval több anyagi teher járul, mint amennyi­nek viselésére számítottak. Érthető emiatti keserűségük, hiszen jó részük teherbírását a lakásra előre befizetett összeg, a költözködés és be­rendezkedés kiadásai erősen igénybe vette. S nem bizto­sak abban, hogy a terhek nem növekednek, s már­is sokuk egyhavi fizetését te­szi ki, hiszen máris értesül­tek arról, hogy az eddigi fű­tési költség jóval több, mint 10 000 forinttal túlhaladta a befizetést. A szakemberek türelmet kérnek, míg az egész rend­szer a rendes kerékvágásba jut. Kívánatos azonban, hogy tervezők, energetikai szak­emberek tegyenek meg min­den tőlük telhetőt e türelmi idő lerövidítésére Hiszen en­nek elhúzódása a lakástu­lajdonosokra aránytalanul súlyos terhet ró egyéb lakás­­szövetkezetek tagjaival ösz­­szehasonlítva. Jakus Lajosné m­mm fpi napra? pwrö'ORíz !­SIKK IMI

Next