Kisalföld, 1969. március (14. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
1969. március 1., szombat Hatvannyolc tsz szolgálatában is segítő a szövetség Hogyan gazdálkodott tavaly a győri és a mosonmagyaróvári járás 68 termelőszövetkezete? És hogyan segítette ezt a gazdálkodást a tsz-szövetség? Lényegében ez volt a témája a Termelőszövetkezetek Kisalföldi Területi Szövetsége tegnap délelőtti küldöttgyűlésének, amelyet Győrben, a megyei tanács székházának nagytermében tartottak. Az írásban minden tsz-nek megküldött beszámolóhoz Tóth József, a szövetség titkára fűzött kiegészítést, az ellenőrző bizottság tömör beszámolóját Schmuk Ferenc pusztasomorjai tsz-elnök ismertette. A szövetség elnöke, Bárány Lajos által biztatott vitában tizen szólaltak fel. Jó esztendő A szövetség értékelése szerint a 68 tagszövetkezet — kevés kivétellel — jól gazdálkodott tavaly. A gazdaságirányítás reformjával együttjáró ösztönzők hatására a közös gazdaságok többsége növelte termelését, bővítette tevékenységét. Még a gyenge szövetkezetek is jól hasznosították az állam anyagi segítségét, megnövekedett lehetőségeiket. Néhány adat az árutermelés növekedéséről: a kisalföldi tsz-szövetség tagszövetkezetei 1968-ban 37 százalékkal értékesítettek több vágósertést, mint előző évben; vágómarhából 32 százalékkal, baromfiból 7,6 százalékkal, tejből 8,3 százalékkal adtak el többet. A szárazságot főleg a kenyérgabona sínylette meg, ebből 12 százalékkal kevesebbet adtak el, mint 1967-ben. A halmozott termelési érték egy év alatt 15 százalékkal nőtt a tagszövetkezetekben, a közös vagyon 130 millió forint értékkel gyarapodott. Veszteséggel gazdálkodó tsz nem volt, csak a tápszentmiklósi szövetkezet zárta mérleghiánnyal az évet. Fejlesztésre az előbbi évinél kevesebbet költöttek a gazdaságok, biztonsági tartalékukat azonban számottevően megnövelték. A tagoknak és alkalmazottaiknak kifizetett összeg 10 százalékkal nőtt. Az egy dolgozó tagra jutó évi részesedés a 68 tsz átlagában 21 900 forint. (Ezen belül a mosonmagyaróvári járásban 27 600 forint) Jó néhány, eddig gyengén gazdálkodó szövetkezet tavaly megerősödött: Sokorópátka, Gyirmót, Rábapatona, Nyúl, Kisbarát. Sokat segített ebben a hagyományos mezőgazdasági termelést kiegészítő tevékenység, amely a győri járás szövetkezeteiben az összes bevételnek 20 százalékát adta. Mit tett a szövetség ? Az írásos beszámoló és a titkár kiegészítése is hangsúlyozta, hogy a szövetség a tagszövetkezetek szolgálatát, gazdálkodásuk támogatását, érdekük védelmét tartotta alapvető feladatának. Mit jelentett ez a gyakorlatban? A sok közül csak néhány jellemző példát: Mindent megtett, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a tsz-ek és a velük szerződéses viszonyban álló vállalatok között. A szerződéseik előkészítésében vigyáztak a szövetkezetek érdekeire, arra, hogy minden vállalat egyenrangú üzletfélnek tekintse a közös gazdaságokat. Csak részben járt sikerrel az érdekvédelem, mert a szövetkezetek még nem eléggé ismerték fel az egységes álláspont, a közös cselekvés erejét Mégis, a többi között sikerült kiharcolni, hogy a „C” minőségű sonkasertés árát ne csökkentsék kilónként 50 fillérrel. A szövetség szorgalmazta és a gyakorlatban is segítette a tagszövetkezetek termelési összefogását, a különböző társulások létesítését. A szövetség támogatásával két építőipari közös vállalkozás jött létre, vállalkozássá alakult át a pannonhalmi szőlő- és bortermelő társulás, a mosonmagyaróvári járásban öt tsz sertéskombinát létesítésére társult. A kisalföldi tsz-szövetség elnöksége egy éven belül, sok más között a következő kérdésekkel foglalkozott: a gyenge tsz-ek helyzete, a szövetkezetek belső szabályzatai elkészítésének tapasztalatai, az idei termelési és pénzügyi tervek előkészítése, a többcsatornás értékesítés tapasztalatai és lehetősége, a gépjavítás helyzete a szövetkezetekben. A tagszövetkezetek többsége elismeri és nagyra értékeli a szövetség munkáját, támogatását, és további hasznos segítséget vár. Jogos igények A termelőszövetkezetek gazdálkodását hatékonyan segítő szolgálat elismerése mellett a vitában felszólalók főleg arról beszéltek: mit várnak még a közös gazdaságok a szövetségtől. Bodor János, öttevény: A gépjavítókkal kialakítandó jó kapcsolat mellett a saját gépjavítás megszervezéséhez, az alkatrészgondok könnyítéséhez adjon az eddiginél több támogatást. Szabó Pál, a Győri Járási Tanács elnökhelyettese: A kiegészítő tevékenységgel kapcsolatos könyvelés, nyilvántartás kezdetleges, visszaélésekre ad alkalmat. Ennek tökéletesítésében működjön közre a szövetség. Törődjön többet a termelésfejlesztés segítésével. Csermák Károly, Bőnyrétalap: Nem minden szövetkezetet támogat egyformán jól a szövetség. Pedig mindegyik gazdaság joggal elvárja, hogy abból a bizonyos szolgálatból neki is része legyen. Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára: Jogos a tagszövetkezetek igénye, hogy mindegyikkel alakítson ki termékeny kapcsolatot a szövetség. A termelés, az erők koncentrálásának segítése nemcsak azt jelenti, hogy a társulások létrehozását szrgalmazza a szövetség, a szövetkezetek egyesülését is támogatnia kell , ahol ehhez a feltételek megvannak. A gyenge tsz-ekben elsősorban a vezetés megszilárdítását szorgalmazza a maga eszközeivel a szövetség. Atagszövetkezetek érdekvédelme mindig összhangban legyen a párt politikájával, a népgazdaság érdekeivel. Horváth József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese: A társulások szorgalmazásában az eddiginél jóval többet tehet a szövetség. Főleg abban segíthet, hogy egy-egy jó elképzelés megvalósítása ne tartson négy—öt évig, hanem a lehető leggyorsabban valósuljon meg. Hatásos ellenőrzési! Nagyon sok szó esett a küldöttgyűlésen a termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének hiányosságairól. A szövetkezeti törvény alapján a múlt évben rendeződött, megszilárdult a tsz-ek belső, szervezeti élete. Csupán az ellenőrzés hatékonyságát nem sikerült növelni. A szövetség javasolta a tagszövetkezeteknek, hogy járuljanak hozzá a revizori csoport kibővítéséhez. A szövetség revizorai a tsz-ek megbízása, kérése alapján szolgáltatásként segítenek a belső ellenőrzésben. Javasolta azt is, hogy minden tsz vezetősége szorgalmazza az ellenőrzés javítását, az ellenőrző bizottság tagjainak bátorítását, képzését. A javaslatot a küldöttgyűlés elfogadta. F. F. Hat és fél millió múzeumlátogató Százötvennégy múzeum működik jelenleg az országban. Fenntartásukra, az ott folyó tudományos kutatómunkára, kiállítások rendezésére évente mintegy 100— 110 millió forintot fordít az állam. 1968-ban kis híján hat és fél millió látogató járt múzeumban (Budapesten 2 303 940, vidéken 4 173 856 vendég váltott jegyet). A kiállítások együttes száma tavaly 1344 volt, közülük mintegy 535 új rendezvényként, időszaki bemutatóként nyílott. Januártól decemberig összesen körülbelül 250 000 különféle műtárggyal gyarapodott a múzeumok országos gyűjteménye. Hat helyen nyitott kaput új intézmény az elmúlt évben: Szerencsen helytörténeti múzeum, Sellyén ormánsági múzeum, Miskolcon galéria, Abonyban falumúzeum, Diósgyőrött vármúzeum, Szombathelyen munkásmozgalmi múzeum. Görnyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője közölte ezeket az adatokat az újságíróklubban pénteken tartott sajtótájékoztatón, amelyen beszámolt az múzeumok országos hálózatának munkájáról, ismertette az idei programot. ötszáznál jóval több múzeumi esemény, rendezvény szerepel az idei tervekben. (MTI) KIS AbFOD A SZÁMOK NEM AM ALMÁSAK Pethő Gábor életében nincsen semmi különös. Mégis változatos, mégis gazdag és szép. Vannak emberek, akik az élet asztalára rendszeresen, kihagyás nélkül leteszik, amit a kötelesség elvár tőlük. Pethő Gábor az az ember, aki nem adósa sem saját magának, sem másoknak, sem a társadalomnak. Bőséget sohasem élvezett, amit kapott, a munkájával érdemelte ki. Pannonhalmán, a hegy tövében van a háza. Ott beszélgetünk. Felesége, a■ kedves, féltő asszony úgy vigyázza férje szavait, és úgy fogadja, mint a kincskereső a megtalált gyöngyöt, így fogadja már 46 év óta. Pethő Gábor a 75 évével maga a bölcs békesség. — Mikor volt a legboldogabb? — A munkában megtalált öröm mindig boldogság. Egyszer azonban nagyon örültem. A harmincas évek elején történt, Budapestre utaztam. Az utcán sétálva megszólított valaki a nevemen. Én nem ismertem meg. A hadifogolytársam volt. Ott köszönte meg az utcán, hogy a fogságban matematikát tanítottam, mert így idehaza raktáros lett. — Mikor jött haza a fogságból? — 1921. május 3-án Vlagyivosztokon, majd a mai Vietnamon keresztül. — Vöröskatona volt? — Nem. Munkámmal segítettem a fiatal szovjet államot. A murmanszki vasútvonalat építettem. Először két kezemmel, majd mint számszaki ember. Nagyon kellett a vasút a fiatal szovjetnek. A munka is fegyver volt akkor. És mintha ez a békés harc a véreiben folytatódna. Fia Miskolcon egyetemi docens, a tudomány a világa. Lánya a férjével 1956-ban, az ellenforradalom idején két szovjet tisztnek mentette meg az életét. — Lázadt-e életében? — Egyszer. Mayer Oszkár uraság birtokán gépészkovácsinas voltam. Szakmát akartam tanulni. De velem csak kukoricacsutkát rostáltattak. Egyszer jött az uraság. Elébe mentem, és mondtam neki, hogy én nem rostálni akarok Felém rúgott. Két térdemmel fogtam meg a lábát úgy, hogy hanyatt esett. Nevetséges volt, és elkergetett. De én nem engedtem magamat megrúgni. Parasztgyerek volt. Nyalkát. Egy évvel korábban íratták iskolába, mint szokás. A kamra ajtaja, gyalult deszka, de nincs azon egy négyzetcentiméternyi hely, ahova ne számokat írna. Könyveket búj, és akkor az édesapja dohog (némi büszkeséggel): „már megint lapoz”. Mikor elkergeti az uraság, Csákvárra megy „földműves iskolába”. Aztán csak a számok érdeklik. — A számok nem unalmasak. A statisztika volt a kenyerem. — Mi unalmas? — A tétlenség. Tanít a gazdakörben, a Felsődunántúli Kamarai Értesítőben számokkal bizonyítva ostorozza a „sok barázdát”. Ugyanitt ír arról, hogy a munkásokkal való bánásmód nem kielégítő. Ajkán számvevő, majd a pannonhalmi apátsági birtokon főkönyvelő és 1948-tól a balatonfüredi szívszanatórium főkönyvelője 1963-ig, nyugdíjazásáig. Mint a számszaki tudományok bőségszaruja, csakád. Balatonfüreden ma is hasznosítják a kórházi ápolásról, az anyag hasznos felhasználásáról, az ápolási időről szóló statisztikáit. Tudományosan kidolgozott táppénztáblázatát használja az Egészségügyi Minisztérium, a műszaki egyetemek, a budapesti onkológia kórház és a balatonfüredi szívkórház. Munkájáért újítási díjat kapott az Egészségügyi Minisztériumtól. — Megbecsül a rendünk, megbecsülöm én is. Hetvenöt esztendős. A községi Hazafias Népfront bizottságában tevékenykedik. Szervezte a fásítást, a járdaépítést. A háztáji gazdaságokat okos, hasznos tevékenységre tanítja. És mikor kérik — nyugdíjazása óta — a pannonhalmi ktsz-be jár könyvelni. Háza ablaka délre néz. Pethő Gábor meleg szeme előretekint: mit lehetne még hasznosat tenni? Mögötte munka, becsület, békesség. Pék Imre * Mosonmagyaróváron három embernek a rombolás, törés, zúzás a munkája. A három munkás néha ezüstcsinálással is foglalkozik. Egyszer vasdorong, lángvágó és acélfűrész a szerszámuk, máskor lombikok és szárítótepsik. Ők a város ezüstösei, a hulladéktelep „aranybányászai”. A telep, amelyen dolgoznak, az autóbuszállomás mögött, a temető melletti kis, csendes utcában van. Csak üggyel-bajjal férnek be az utcába a roncsot szállító kocsik. Az üzem, három megye MÉH telepeinek színesfémbontója amolyan kihalt, ütött-kopott fészerből áll. Külső ajtajain lakatok, belül rongylepellel tartóztatják fel az ajtónyitásokban az épületen átsuhanó szelet és huzatot. A telepen nem sokat adnak a külsőségekre. Nem is lenne sok értelme. Hetenként bezúdítanak a szűkös szobákba néhány tonna vegyes hulladékot, és megkezdődik a válogatás. Amikorra a három ember rendet teremt, jön az újabb szállítmány. Aranybányát írtam, de a telepen jó ideig nézelődtem, mire az értékképzés módjára rájöttem. Győrből, Sopronból, Komáromból és Szombathelyről vagontételekben kerül Mosonmagyaróvárra a sokféle sárga- és vörösrézhulladék. Hajdani becses rézedények, borbélycégérek, gázbojlerek és motortekercsek. Egykori „élő”, nagyon fontos tárgyak „temetője” a telep. Aztán jön a három ember, és érzéssel, érzéssel, türelmesen, óvatosan és kíméletlenül elemeire szedi a sokféle anyagot, így lesz a fürdőedényből nehéz sárgaréz, a motor- és gépalkatrészekből könnyű vörösréz vagy tömbösítésre alkalmas sárgaréz. Itt képződik az érték a bontók keze alatt. A sokféle anyagot egységes áron, kilogrammonként 23 forintért veszik át. Fűrészek és nagy kalapácsok alatt vallanak a színes roncsok arról, mennyi értékes anyag van még bennük. A különválogatott vörös- és sárgaréz-hulladéknak nagyobb az értéke, jóval drágábban veszik át a bontóktól ezeket, mint ahogy ők kapták. Az ember keze alatt válik a hulladék igazi értékké, rézzé. És mert a réz nélkülözhetetlen az ipar számára, s mert kevés van belőle, „arannyá”. A bontok munkája nehéz, aprólékos. Annyi bizonyos azonban, hogy kárpótolja érte az embereket mesterségük változatossága. Ipari múzeumnak beillene az a raktár, melyből előbányásszák a „kincset”. A meglepetések, a váratlan felfedezések a bontóban mindennaposak. A kemény munka, a törés, zúzás, feszítés, vésés, vágás, kopácsolás állandó. Nem durvítja el ez a munka a bontókat? Eszükbe sem jut ezen gondolkodni. Amikor a szétválogatott rezet átviszik a TOFÉM-ba, szemük láttára alakul át a sokféle hulladék aranyos rézfolyammá s lesz belőle csap, szelep, s ki tudja még, mi minden. Építő rombolás a mesterségük, és ennek tudatában vannak az emberek. Egy könnyen ellenőrizhető számot mondanak igazolásukra: tavaly az év második felében 210 000 forint hasznot termeltek munkájukkal. Ezüstüzemük most nem dolgozik, azért büszkén mutatják az emberek. Tavaly az aprócska helyiségben egy mázsa ezüstszulfidot állítottak elő. A tisztátalan ezüstporból 21 kilogramm színezüstöt készítettek az állami pénzverdében. Mire jó a fixkrviz! — mondogatják a bontók. Mert a majd nyolcvenezer forintot érő ezüstöt az eddig kidobott fixirvízből állították elő. Az ezüstkészítés művelete meghökkentően egyszerű. A fotólaboratóriumokban összegyűjtött vegyszert Mosonmagyaróváron két, 1000 literes kádban összegyűjtik. Majd vegyszert adnak hozzá, ennek hatására a folyadékban leülepedik az ezüstszulfid. Ezt kimerik a kádból, és az iszapot megszárítják. A többi már az ezüstkohászok dolga. Évente kétszer csapolnak ezüstöt Mosonmagyaróváron, de ha a laboratóriumok nem öntenék a csatornába a fixkvizet, még több ezüstport nyerhetnének. Egy éve dolgozik Mosonmagyaróváron a színesfémbontó és az ezüstvisszanyerő üzem. Hasznosságát máris bebizonyították dolgozói. F. J. Ezüstüzem, aranybánya Érseket termő rombolás „TANMŰHELY A TETŐN”. — Kéményseprő-tanulók gyakorlati foglalkozása (MTI fotó — KS) Keresse tiszta gyapjú és szintetikus szöveteinket, valamint jerseykelméinket! Bő választék a Centrum Áruház „Richards"-pultjainál, valamint a Kiskereskedelmi Vállalatok szakboltjaiban. Udvarias kiszolgálás!