Kisalföld, 1969. április (14. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

­ Társadalmi segítséggel Verseny a szövetkezetekben A gazdálkodásban, az em­berek nevelésében is nagyon sokat segít évek óta a szö­vetkezeteknek a szocialista munkaverseny. Százmilliók­kal növelte a gazdálkodás eredményességét az évről év­re megújuló termelési ver­seny, amely egyszer a párt kongresszusa tiszteletére bon­takozott ki, aztán a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójára, majd a KMP megalakulásá­nak fél évszázados ünnepére. A szocialista brigádmozgalom a gazdasági eredmények mel­lett főleg a szövetkezeti gaz­dák nevelését, szakmai, poli­tikai képzését, a közösségi szellem elmélyítését segítette — és segíti napjainkban is. A megyei pártbizottság kezdeményezésére megyei társadalmi koordinációs bi­zottság alakult, amelynek ön­ként vállalt feladata a ter­melőszövetkezeti verseny­mozgalom segítése, a külön­böző kezdeményezések össze­hangolása, támogatása. A bi­zottság Haraszti Lászlót, a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályá­nak vezetőjét választotta el­nökéül. Tőle és Horváth Im­rétől, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetőjétől kértünk tájékoz­tatást e társadalmi segítség legfontosabb céljairól, mód­jairól. Mindketten hangsúlyozták: a termelőszövetkezeti verse­nyek gazdája megyén belül a két területi szövetség, a gazdaságokban pedig a párt­­szervezet és a tsz vezetősége. A koordinációs bizottság nem akarja csorbítani hatás­körüket, kisebbíteni felelős­ségüket, hanem munkájuk hatékonyságához szeretne hozzájárulni. Sajnos, a legutóbbi egy­másfél évben csökkent a szo­cialista versenymozgatott ereje a megye közös gazdasá­gaiban. Ennek egyik számot­tevő oka volt, hogy a járási tanácsok már nem éreztek elég felelősséget a mozgalo­mért, nem is tettek annyit mint három-négy évvel ez­előtt. A területi szövetségek pedig — mint új gazdák — a kezdés sok nehézségével bajlódva nem voltak képe­sek elég hasznos támogatást nyújtani. A koordinációs bi­zottságban való részvétellel a megyei tanács, a KISZ me­gyei Bizottsága, a megyei népfrontbizottság a megyei nőtanács azt az álláspontot fogadta el, hogy a termelő­szövetkezeti versenyek rend­szeres és figyelmes segítése társadalmi összfeladat lesz ezután is. A bizottság félévenként megbeszéli a termelőszövet­kezetekben folyó különböző versenyek eredményét, ta­pasztalatait és a tanulságo­kat közreadja. Időnként javas­latot tesz, mi legyen a ver­seny legfontosabb célja, a szocialista brigádmozgalom­ban milyen módszerek segít­hetnek az eddiginél jobban a nevelésben, a szakmai, po­litikai képzésben, a társadal­mi összefogásban. Egyik fő feladatának tart­ja a bizottság, hogy­ a ter­melőszövetkezeti pártszerve­­zeteknek és gazdasági veze­tőknek nyújtson támogatást a verseny gyakorlati szerve­zésében, ébrentartásában, ér­tékelésében. Minden verseny­­forma eredményességének legfontosabb feltétele ugyan­is, hogy a szövetkezeten be­lül éljen, hasson pezsdítően az emberek tevékenységére, tudatos ösztönzője legyen a vezetők és a tagok munkájá­nak. A Tanácsköztársaság meg­alakulásának 50. évfordulójá­ra most kibontakozó terme­lési versennyel kapcsolatosan a bizottság véleménye: az egész megyében legyen egy­séges az értékelés módja, hogy a különböző gazdasá­gok eredménye is összehason­lítható legyen. .­. 1969. április 1., kedd KISALFÖLD Baromfinevelők versenye A múlt héten a mosonma­gyaróvári és a győri járás­ban is értékelték a MÉSZÖV és a járási nőtanács által szervezett háztáji baromfi­nevelési versenyt. Az I. he­lyezett 1500, a II. helyezett 1200, a III. pedig 900 forint jutalmat kapott. A mosonmagyaróvári já­rásban az I. díjat Szegedi Sándorné újrónafői lakosnak ítélték, akitől 6400 kiló puly­kát, 200 kiló egyéb baromfit és 100 kiló tojást vásárolt fel a fogyasztási szövetkezet. A II. díjat Mészáros Mihály mosonmagyaróvári lakos kap­ta, aki 3769 kiló húsnyulat értékesített. Kiss Károly mo­­sonszentmiklósi lakos pedig 587 kiló húsnyúl eladásával érdemelte ki a III. díjat. A győri járásban Gonda Irén, a Baromfitenyésztés című szaklap főszerkesztője az intenzív tojóhibridek tar­tási és tenyésztési módjáról tartott filmmel egybekötött előadást. Az I. díjat Krajcsik Istvánná pannonhalmi lakos­nak ítélték, a 719 kiló hízott­liba, 629 kiló húsnyúl és 247 kiló tojás átadásáért. A má­sodik díjat Stummer Imre győrszentiváni lakos kapta. A harmadik Burányi Tibor börcsi tenyésztő. Kém lesz hiány nyári A tavasz — legalábbis a naptár szerint — már meg­érkezett. Hideg szelek fújnak ugyan végig a városon ez azonban már utolsó erőlkö­dése a télnek. Jönnek a ta­vaszi ünnepek, és a nők már a tavaszi és nyári divatról beszélnek. A múlt években gyakran előfordult, hogy a nyári cipőket és szandálokat télen árulták a boltok, a téli lábbeli pedig nyáron volt kapható. Ez természetesen már elmúlt. Most az Észak­dunántúli Cipő-nagykereske­­delmi Vállalat igazgatóját, Várvölgyi Gyulát kerestük meg. Első kérdésünk így szól: lesz-e az idei nyáron elég szandál és cipő a gyermekek­nek és felnőtteknek? — A tavaszi és nyári ci­pők nagy része már beérke­zett raktárunkba. Június vé­géig ugyan még folyamato­san szállítanak a cipőgyárak. Mi már korábban összehív­tuk a cipőboltok vezetőit, a cipő­mintáinkat a fogyasztási szövetkezetbe is elvittük. Ezekből meg is rendelték a legszebbeket. — Milyen méretű és színű gyermekszandálok lesznek a boltokban? — Huszonhármas mérettől egészen a legnagyobb gyer­mekszámig, zömében barna, piros, fehér és drapp színű­ek. — A nők milyen szandált és cipőt viselhetnek a nyá­ron? — Közkedveltek a pántos női szandálok. Ebből minden igényt ki tudunk elégíteni. A múlt években az olaszok gyártották az úgynevezett bo­­k­apántos lakk szandált. Na­ cipükben gyen keveset hoztunk be Olaszországból. Leányaink és asszonyaink nagyon keresték ezt a fajtát. Most a hazai ipar a külföldinél jobb mi­nőségben készítette el ezeket a szandálokat ugyancsak lakkból, a legszebb pasztell­színekben. Úgy gondolom, er­re a szandálra nem lesz pa­naszuk a nőknek. A nyári női cipők választéka megfe­lelő színben és minőségben is. — Miben járhatnak a fér­fiak nyáron? — Meg kell mondani, hogy a férficipő-ellátásban kis baj van. Már külföldön és Bu­dapesten is a gömbölyű, vá­gott orrú férficipő a divat. Győrött viszont ettől idegen­kednek a férfiak. Pedig az ilyen fazonú cipővel vagyunk jól ellátva. A nyújtott orrú férficipőkből kevesebb van. Nálunk ezt keresik. Még min­dig a fekete szín, a divat. A férfiszandálokban nem lesz hiány. Nyolc — tízféle fazon­ban válogathatunk. Újdonság lesz a férfi víkendcipő. — Mit tegyen a vevő, ha hibás cipőt kap? — Tudjuk, hogy­ van olyan cipő, mely hibás. Ezt a bolt­ban az üzletvezető megnézi, és vagy kicseréli, vagy a pénzt adja vissza, vagy a hi­bát — ha olyan mérvű — kijavíttatja. A nagykereske­delmi vállalat minden hibás, de hangsúlyozom, gyártási hibás időbelit visszavesz a cipőből tokió. Tehát a vevőt károsodás nem érheti. Van­nak olyanok, akik ezzel visz­­szaélnek, az idény végén sa­ját maguk kézzel megrongál­ják a cipőt, vagy pengével felvágják a bőrt. Azt gon­dolják, hogy így új cipőt kapnak azért a lábbeliért, amiben már esetleg hónapo­kig járkáltak.­­ A múlt évben hány pár cipőt adott el a nagykereske­delmi vállalat Győrött és a megyében? — Hétszáznyolcvankilenc­­ezer párat. Jelenleg pedig 225 000 pár cipő vár kiszállí­tásra a győri és megyei cipő­boltokba, illetve a fogyasz­tási szövetkezetek boltjaiba. Imre Béla A Győr Sopron megyei Vendéglátóipari Vállalat mosonmagyaróvári cukrászüzemében a cukrászok és segítőik hajnali öt órakor kezdik munkájukat, hogy még a délelőtti órákban minden bolt megkapja a sós és édes süteményeket. Naponta 1500—2000 sütemény készül az üzemben. Rendszeresen ellátják a vendéglátó vállalat öt boltját és 11 élelmiszerboltot. A négy ünnepen sem lesz hiá­ny. Már készítik a bejglit és a sós süteményeket. s Pártszeri vita-szilánk egység S­enki sem vonhatja két­­­­ségbe, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen meg­nőtt a párttagság vitakészsé­ge. Ma már a kommunisták, pártszerű keretek között, bár­milyen kényes kérdésről bát­ran elmondhatják vélemé­nyüket, sőt kétségüket vagy ellenvéleményüket is őszin­tén hangsúlyozhatják. Ma már ritka az olyan párttag, aki minden kérdésben előre, gondolkodás nélkül helyesel, s­­egyéni meggyőződését gé­pies fejbólogatással helyette­síti. Megnyugtató a párt belső életének ilyen jellegű demok­ratikus fejlődése, de nem lenne helyes, ha elfeledkez­nénk arról, hogy milyen nagy munka, kitartó erőfe­szítés rejlik e kétségtelenül jelentős változás mögött. Pe­dig nem volt könnyű eljutni idáig. Nem volt könnyű fel­oldani az emberekben a ko­rábbi években kialakult bel­ső szorongásokat, és felszí­tani bennük azt a tudatot, hogy a kommunistáknak vi­tatkozni, bírálni nemcsak jo­guk, hanem elsőrendű köte­lességük is. A viták, véle­mények harca nélkül nehe­zen formálódhat ki a helyes álláspont és még nehezebben válhat uralkodóvá a szilárd kommunista fegyelem, és nem bontakozhat ki az egy­séges cselekvés szilárd alap­­­­ja, az egyéni meggyőződés sem. Akik tehát a viták szük­ségességét lebecsülik, vagy még inkább részlegesen kor­látozni akarják, alapjában támadják a párt kommunista jellegét, történelmi küldetése teljesítésének nélkülözhetet­len vonásait. A kommunista pártok vi­­­tog­­tatkozó pártok..Szerve­zetük, belső életük nélkülöz­hetetlen alkotóeleme a kü­lönféle vélemények, nézetek, álláspontok összecsapása, il­letve bírálata. De a párt marxi-leniai elveihez az is hozzátartozik, hogy a kom­munisták nem helyeselhet­nek mindenféle vitát, még kevésbé helyettesíthetik a közös fellépést általános vitá­val. A pártélet lenini normái szerint a párton belüli vi­táknak a meghatározott sza­bályai vannak, ha úgy tet­szik, pontos menetrendje. A pártszerű vita minde­nekelőtt a döntés, a határo­zathozatal előtti különböző vélemények, álláspontok fel­színre hozását, megtárgyalá­sát szorgalmazza. A külön­böző pártszervek, pártvezető­ségek fontos kötelessége, hogy ne csak eltűrjék, ha­nem ösztönözzék a különböző nézetek előzetes kifejtését, a többségi álláspont, a demok­ratikusan hozott határozatok kialakításának folyamatában. A párton belüli eszmecsere, a különböző nézetek közötti összecsapás a döntést meg­előző szakaszban a leghelye­sebb, a legcélravezetőbb ál­láspont megformálását, kiala­kítását hivatott elősegíteni. Ekkor még a viták bármifé­le korlátozása, vagy még in­kább az ellenvélemények el­hallgatása vagy elhallgattatá­sa számít súlyos, pártellenes gyakorlatnak. A döntés meg­formálása idején mindenki bármiféle álláspontot kifejt­het a tárgyalt kérdésről anél­kül, hogy ennek káros követ­kezménye lehetne képviselő­jére. Alapvetően más a helyzet azonban a döntés, a határo­zathozatal után. Ekkor már megengedhetetlen bármiféle ellenzéki álláspont hirdetése; ilyenkor a kisebbség már kö­teles alávetni magát a több­ség álláspontjának. És ez nem lehet valamiféle pasz­­szív beleegyezés, „fegyver­nyugvás”, hanem minden párttag kivétel nélkül és függetlenül a korábbi állás­pontjától köteles védelmezni, hirdetni a többség elhatáro­zását, valamint tevékenyen részt venni az elfogadott ha­tározatok végrehajtásában. p­ártunk Szervezeti Sza­­bályzata minden párt­tag számára elismeri termé­szetesen az úgynevezett ki­sebbségi vélemény fenntartá­sát. De a lehetőség nem azo­nos a kisebbségi álláspontok, az ellenzéki nézetek hirdeté­sével, vagy még kevésbé szol­­gálhat indokul a határozat végrehajtása megtagadásá­nak. A kommunista pártok szer­vezeti elvei nem teszik le­hetővé, hogy a párton belüli kérdések megvitatását, el­döntését vagy folytatását il­letéktelen szervek, csoportok vagy gyakran szűk baráti kö­rök közé kivigyék. Erre nincs is szükség, mert a kérdések pártszerű keretek között tör­ténő megtárgyalására, egyéni vélemények elmondására na­gyon sok lehetőség és forma áll minden párttag rendelke­zésére, így­ a pártcsoportok­tól,­­a taggyűléstől kezdve a különböző pártbizottságokon át egészen a Központi Bi­zottságig. Rendkívül ingatag tehát az olyan érvelés, ami­kor pártszerűtlen formák kö­zött folytatott viták felelősei megpróbálnak azzal véde­kezni, hogy „külön vélemé­nyük kifejtésére nem talál­tak más lehetőséget”.­­T­alálkozni — ha elvétve is — olyan jelenséggel, amikor egyes elvtársak azért helyezkednek ellenzéki állás­pontra, mondván, hogy az „ő személyes nézeteik nem ta­láltak meghallgatásra”, illet­ve a döntést megkérdezésük nélkül hozták. Az esetek többségében — és ez lenne az ideális állapot — arra kelle­­ne törekedni, hogy ilyen gya­korlatra ne kerüljön sor. S lehetőleg minden fontosabb kérdésben előzetesen kikér­­jék a párttagság véleményét. Mégis a személyes vélemény kikérésének hiánya politikai kérdésekben senki számára sem szolgálhat mentségül a pártszerűtlenségéhez. (Más a helyzet, amikor személyi kér­désről van szó, itt minden egyes esetben az illetékes pártszerv köteles előzetesen meghallgatni az érintett sze­mélyek véleményét.) Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert a pártban nincs és sohasem lehet abszolút demokrácia. A felsőbb szervek döntéseinél gyakorlatilag lehetetlen min­den egyes párttag személyes véleményének meghallgatása, illetve figyelembevétele. Az ilyenfajta törekvés megbéní­taná a pártot, lehetetlenné tenné a politikai vezetést, és eleve elavulttá degradálna minden döntést, különösen olyan esetekből, amikor gyors cselekvés rendkívül fontos. Más oldalról megközelítve a helyzet a következő: a pártvezetés lenini érveihez az is hozzátartozik, hogy a fel­sőbb szervek döntései az al­sóbb szervekre, illetve a párt­tagokra kötelező érvényűek. Ez sem mond ellent a pár­ton belüli demokráciának. Hiszen kik hozták létre a párt vezető szerveit? A vá­lasz kézenfekvő: közvetlenül vagy közvetve maga a párt­tagság. Különben is, ha min­den politikai kérdésben a párttagságnak személyesen kellene döntenie, mert más­ként nem érvényes a határo­zat, akkor mi szükség lenne gyakorlatilag a párt vezető szerveinek a létrehozására? A pártszerű vita és a pártegység tehát a kommunista pártok életében szerves, összefüggő egészet alkot. A vita nem lehet ön­cél, hanem a párt eredmé­nyes munkáját, szervezettsé­gét elősegítő folyamat. A pártegység gyengül vagy ve­szélybe kerül, ha a különbö­ző döntésekben nem fejező­dik ki — ha közvetve is — a párttagok többségének véle­ménye, akarata. Történelmi tapasztalat, hogy a pártélet különböző szabályainak mechanikus, merev értelme­zése, esetleg egymással tör­ténő szembeállítása magá­nak a pártnak okozna súlyo­sabb károkat. Ezért a vitát, mint a pártélet valamennyi törvényét, csakis a többi nor­mákkal összefüggésben, köl­csönhatásában foghatjuk fel helyesen. V. I. ENGEDMÉNYES TAVASZ! VÁSÁR 3 HÉTIG „RICHARDS” SZÖVETEKBŐL a győri IT Centrum Áruházban ^ „BROAN" 150 SZEES divat színekben 242,— Ft most 216,— Ft „LÚGOS” 150 SZÉLES öltönyre, kosztümre 268,— Ft most 215,— Ft „BOLTON” 150 SZÉLES öltönyre, kosztümre 308,— Ft most 278,— Ft „RICHARDS’-GYÁR A VÁSÁRLÓKÉRT.

Next