Kisalföld, 1969. május (14. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
1969. május 1. csütörtök ött működő autómosó A győri Autó- és Motorjavító Kisz udvarán két nap alatt szerelték fel az augsburgi VESUMAT-cég szerelői gyártmányukat egy önműködő autómosógépet. Az autótulajdonos az irodában egy zsetont vált, kocsijával a géphez jár, bedobja a zsetont az automatába. A gép működni kezd, négy perc alatt felső mosást végez, és meg is szárítja a gépet. Minden emberi közreműködés nélkül. A háború még tartott. A szovjet és az amerikai szövetséges csapatok április 25-én találkoztak az Elbánál. A berlini ostrom ádáz harcokkal közeledett a vége felé. Az ország és Győr városa kísértetiesen emlékeztetett az akkor Berlinben történő harcokra, a Prága térségében és Észak-Olaszországban még tartó háborúra. A hidak felrobbantva, a gyárak majdnem mindegyike teljesen elpusztítva, a házak többsége a bombázások nyomaitól megsérülve. Az emberek pedig — akik túlélték — a szívekben és lelkekben ezernyi sebbel, de végre szánodon... E helyzetben Győr súlyos problémákkal küszködött. Igaz, a felszabadító szovjet katonák segítettek abban, hogy a várost átszelő folyók felett legalább ideiglenes fahidak biztosítsák az összeköttetést. Az ivóvíz, a villany, a közélelmezés biztosítása, a romok eltakarítása óriási feladatokat adott. Nagy szükség volt az újjáépítés sikeres megvalósítása iránti bizalomra, a munkásosztály és a demokratikus társadalmi élet szervezésére. A munkában a Magyar Kommunista Párt legálissá vált szervezetei jártak az élen, így volt ez Győrött is. A Lenin úti (ahol ma Hungária tömb épül), MKP helyiségeiben kora reggeltől késő éjszakáig tartott a politikai munka. A közigazgatás helyreállítása, az üzemekben az első gépek elindítása, az önkéntes romeltakarító brigádok szervezése, a falvakba induló földosztó bizottságok irányítása, mind-mind itt történt. A valóban ezernyi nagy feladat végzése közben csak április közepe táján gondolhattak arra, hogy közeledik az első szabad május 1-e. Az MKP városi szervezete azt kezdeményezte, hogy Győrött május 1-én a Bisinger-parkban nagygyűlést tartsanak. A Kommunista Párt javaslatát a szakszervezetek, és ha jól emlékszem rá, a Szociáldemokrata Párt is elfogadta. Az is hamar tisztázódott, hogy a gyűlés szónoka a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik titkára, Révai József lesz. Látszólag az első szabad május 1-nek szervezése és megtartása egyszerűen történt. A lelkes kommunisták egyike vállalta a tribün tervezését. A kommunista építő- és ácsmunkások pedig a romokból kimentettek annyi gerendát és deszkát, amennyi a 12 méter hosszú és négy méter széles emelvényhez kellett. Az első komoly gondot a 100 méternyi drapériának megszerzése okozta Az üzletekben akkor méteráru alig volt. A győri textiles üzemekben az újjáépítés még nem jutott el a termelés kezdetéig. Végül mégis a Győri Textil újjáépítésén fáradozó elvtársak segítettek. Romeltakarítás közben előkerült egy nagy tekercs kikészítetlen vászon így már volt drapéria, de mind teljesen fehér. Az emelvényhez főleg a vörös, és a nemzetiszín kialakításához zöld színű is kellett. Valaki a festést is megoldotta. A tribünre egy portrét is terveztek az emelvény készítői A szónoki emelvény díszítéseként a „. .rág proletárjai, egyesüljetek?’ jelszó szerzőjének, Marx Károlynak képét kellett elhelyezni Amikor már majdnem minden készen volt, akkor derült ki, hogy a kép megszerzése a legnehezebb. Számos alapszervezetet mozgósítottak. Egy szabadhegyi kommunista végül is kölcsön adta az 1919 óta féltve őrzött értékét. Az Internacionálé, a Fel, vörösök, proletárok... éneklése közben benépesült a Bisinger-park, (a mai Dimitrovsétány). A parkot körülvevő baloldali út házainak többsége romokban. A Royal Szállónak csak a földszinti és első emeleti főfalai álltak. A Fehér Hajó Hotelnak már csak a helye volt meg. A Szár-garázsra is csak emlékezni lehetett, és az úgynevezett Galambos-ház kiégett falai mindenütt megrepedezve Az első szabad május 1-én a nagygyűlés végefelé az eső is megered. Mintha a természet is alkalmazkodni akart volna a szomorú környezethez. Az ünnepség, a nagygyűlés mégis felemelően lelkes volt. Ki törődött akkor az esővel. A romok sem tudták „elkeseríteni” a szabadon ünneplő embereket. Szabadság volt. Az első szabad május 1. Az alkotó ember ünnepe. Lónyai AZ ELSŐ KISALFÖLD Hegyből háromfelé Falu a hegyek között. Olyan, mint egy földre potytyant, és sugarait vesztett csillag. Innen a Várdomb, tetejéről kilincsen. A piros tetejű házak az égtájak minden irányában kúsznak szét az erdők aljáig a horhosokban. Festők szeretik ezt a látványt. A kanyargó, kusza vonalak, a zöldből barnára, sárgából lilába váltó színek a vásznon is gondolatot mozdító, képlékeny anyaggá válnak. A képen nem látszik, hogy a horhos mélybarna sárgáiból por kavarog, hogy a piros cserepek alatt a hegyi ember soha ki nem pihenhető fáradtsága nyújtózik... Csak azért kapaszkodtam fel a falu fölé, az erdőket, vízmosásokat uraló hegyre, mert a felső házsorban, ahová irányítottak, nem találtam a doktort. — Innen már elment — mondták. — De ha vár egy keveset, és szerencséje van, alkonyattájt megtalálhatja. Itt is van egy betege. Súlyos. Naponta kétszer jár hozzá. Véletlen látogatás. Egy nappal előtte még azt sem tudtam, hogy a hegyi falu orvosa létezik. Egyik egészségügyi intézményünkben hozták szóba. Mondták róla, hogy szorgalmas és szerény, ha ilyen marad, sokra viheti. Egyébként pesti születésű, de a falut választotta. Én éppen erről az elhatározásáról szeretném faggatni. A feleséget ismerem meg előbb. — Tetszik tudni, a körzete két községből áll, de most egy harmadikba is átjár. Megbetegedett a kollégája, egy derék, negyven éve a falut szolgáló orvos. Az asszonyka is pesti. Tolja a gyerekkocsit a homokos úton, s közben át-átköszön a kerítéseken. A bent lévők visszaintegetnek. Egy-egy lányka kiszalad, hogy ölébe kapja a kocsiban rugdalódzó kisbabát. — Ilyen gyönyörű tavaszt! — szökken ki az ámulat a fényes szemű, karcsú aszszonyból. — Szalonnasütés lett volna a programunk, de hát... Nincs benne keserűség, amiért az óra hajnal óta úton van. Inkább büszkeséget érzek a szavából. Húsz perce beszélgetünk, tapodjuk a homokot. Akkor bukkan elő a doktor. Helyesebben robog. Szőrmés bundában — ezt még hajnalban húzta magára—, a motor fékezés közben csóvát kavar a porból. Bemutatkozom s mondom a kívánságomat. — Az ördögbe!... — rántja le a bukósisakot s előtűnik poros, borostás álla. — Micsoda áldozatvállalás van abban, hogy szeretem a falut?! Bocsánat, szeretjük... — és megsimogatja a felesége arcát. — Persze ... lehetnénk többen is ilyenek. A nyilatkozat tehát kész, most már én is egy beszélgetésre vágyó, egy nyugtatást kereső páciens vagyok. — Ne nézze az arcomat. Nem volt időm borotválkozni! A szó kurtán csattan, érzem, még mindig nem oldódott fel. Tovább kéredzek: — A gépkocsi nem volna kényelmesebb ? — Hát... — és egymásra néznek. — Gyűjtöttünk már harmincezer forintot. Megígérem, hogy utánanézek a vásárláshoz szükséges kiegészítésnek. Bizonyára van erre OTP akció. — Gondolja, hogy ... — Persze, hogy gondolom. Ha így folytatja motoron, télen, sárban, három év múlva nyöghet a reumától! — Köszönöm a diagnózist — bólint a felesége. — Én is mindig mondom neki, hogy utánajárhatna már... A hegyre vivő poros úton, a főtérről ágazó csillagsugarak egyikén állunk. Innen jól lehet látni a falu közepéből háromfelé ágazó szürke aszfaltot, s a „csillag” apróbb ágait is, amelyen a doktor ma hajnal óta, csupán az egyik irányba vagy száz kilométert motorozott. Vasárnap találkoztunk. Pihenőnapon. Rácz Ernő Ünnep az ünnepen Május elsején sok brigád együtt ünnepel. A Mosonmagyaróvári Műanyag feldolgozó és Kefegyártó Vállalat brigádjai közül tíz csoport versenyzett a szocialista címért hat már viselheti is a nevet a felvonuláson. A fogkefegyár csornai részlegében három brigád először kapta meg a kitüntetést Mosonmagyaróváron van olyan csoport is, amelynek tagjai másodszor lettek szocialista brigád a munka hétköznapjain tanúsított szorgalmukért. Előleg a kitüntetésből Még ebédidőben is egymást váltva dolgoznak az Április 4. brigád tagjai. A kefeüzemi csomagolóbrigádból négyen hiányoznak a tíz asszony közül, és... — Ha nyolc munkáskezet nem is lehet pótolni, azért igyekszünk, hogy ne érezze az üzem a hiányzásokat — szól Kemenes Albertné brigádvezető. A hosszú, dobozokkal, színes fogkefékkel telerakott L-alakú asztal sarkában áll a brigádvezető, keze megszokott mozdulatokkal csomagolja a műanyag fogkeféket kis celofánzacskóba. Nem is néz a munkájára, ujjai fürgén járnak, miközben a többi asszony segítségével a brigádot mutatja be. — „Előlegezve” kaptuk meg a szocialista brigád címet, november hetedikén már egy oklevélben dicséretet kaptunk és ígéretet arra hogy május elsejére a kitüntetés is meglesz. Most nyertük el először a címet. Munka és szeretet — Mit mondjak még? — kérdi a brigádvezető, s újabb celofánzacskóért nyúl. A brigádtagok segítik ki a munkájukról, teljesítményükről beszélnek. — A hat—hét százalékos túlteljesítés mindig megvolt, most, hogy négyen is hiányoznak, sem lesz baj — mondják, de a brigád vállalásairól az értékelésre beadott jelentés többet mond. Építkeznek most a Mosonmagyaróvári Műanyagfeldolgozó és Kefegyártó Vállalatnál, ilyen „felfordulásban” a leghasznosabb társadalmi munka a takarítás. Az Április 4. brigád tagjai az öltözők, a fürdők, az üzem és a folyosó takarítását végezték. Az asszonybrigád egy szociális otthont látogat. Mikuláskor és más ünnepekkor a brigádpénzből vett ajándékokkal és szeretetükkel kedveskednek az öregeknek. T. K. » Történt valami. A mindig egyhangúságban élő faluban jobbot vetett tőle a kedv, és újsággal állít meg a főutcán egyik ismerős parasztember. ..Nálunk van az ország legfiatalabb elnöke.” Valóban a legfiatalabb-e, nem tudom, de jóval innen van a harmincon Molnár Csaba. Szerintem, de a gazdák szerint is, a dúsan növesztett bajusz is a „tekintély” miatt, a huszonéves elnök öregbítésére növesztetett. Egy éve elnöke a barbacsi tsz-nek, kilenc éven át funkciót őrző elnököt váltott fel. Annak hat elemije volt, neki üzemgazdász képesítése van, és mint főállattenyésztő dolgozott itt. „Ellene” szól: édesapja barbacsi volt, csaknem az egész falu rokona és a fiatalsága. Mellette viszont: egy év, a tavalyi zárszámadástól a mai napig, ami bizonyít. Mit lehet tenni egy év alatt a barbacsi szövetkezetben, amelyről az a szólás járta, hogy kicsit maradi? Először is kell az igen jó együttes, mint a mostani. Csaknem minden vezető új, és az iroda személyzete is friss erő. Eddig a legtöbb, amit fizetni tudott a barbacsi tsz, 40 forint munkaegységenként. Az új elnökkel jött a pénzfizetéses módszer, ha munkaegységre átszámolnánk a tavalyi év részesedését, 54 forintot érne az egység. Pedig izgalmasan nehéz esztendő volt a tavalyi. Először is az új törvények, rendelkezések megértetése, gyakorlati alkalmazása, amely tapasztalt vezető gárdának is többet jelentett volna. A viharos szél kitáncoltatott a földből kétszer 70 holdnyi cukorrépát, 40 holdnyi mákot. A fagy a lent sorvasztotta el 40 holdon, aztán jött a szárazság kártevőkkel. Minden erősebb gazdaságnak van profilja. Barbacson úgy általában foglalkoztak mindennel. Most azt mondja az elnök: az állattenyésztés, ez lesz a barbacsi tsz célja, ezt éri meg fejleszteni. Sertés és szarvasmarha, elsősorban ebből akar megélni a falu. Tavaly márciusban már nemcsak a közös állatait tbcmentesítették, hanem a háztájiét is. Emellett kialakították a sertéstelepen is a brucellamentes állományt. Áttértek az itatásos borjúnevelésre, 2000 forinttal csökkent egy-egy borjú nevelési költsége. Korszerű sertésellető készült, a szokottnál máris 250-nel több sertést adtak el, 11 hónap helyett hathónapos korban. Az állattenyésztésből származó bevétel körülbelül 10 százalékkal több, mint régebben. Az idén készül már a 300 férőhelyes hizlalda — belső etetőteres —, számolva a gyorsabb kocaforgóval, a belső etetőtér miatti gyorsabb súlygyarapodással. Ha egy szakember ennyire szereti az állattenyésztést, vajon nem történhet-e indokolatlan részrehajlás? A főagronómus, Juhász József térképet mutat: ezek olyan tények, amelyekhez a barbacsi tsz működése óta először jutott. Talajvizsgálat eredménye 1125 holdról. Évek óta ez a gazdaság egy vagon kálium műtrágyát igényelt — most már 8 vagonnal —; a talajvizsgálat kiderítette, hogy káliumszegény a határ nagy része. Az idei évre 40,5 vagon az összes műtrágyaigény, de elkelne több is. Kertészet nem volt Barbacson. Tavaly kezdtek vele foglalkozni, az idén már 50 holdas. Málna, szamóca, petrezselyem ... Napirend a legelőjavítás, a háztáji állatok legelőjének javítása is. Tavaly 130 holdas legelő tartott el 110 háztáji állatot, míg a javított legelő 35 holdnyi termése 100—110 közös állatnak elegendő volt Hogy tetszik már minden új a barbacsiaknak? Mikor megérkezett a trágyamarkoló, nagyon dicsérték, mondogatták: „milyen jó üzletet csináltunk vele.” Erre valaki megjegyezte: „De ha magukra hallgatnak a vezetők, ez nincs.” Persze a valóságban szó sincs arról, hogy itt nem veszik figyelembe az emberek véleményét, nem hallgatnak rájuk. Az új vezetőség józan „paraszteszét" használó tagjai lelkes támaszai a jobbra, korszerűbbre törekvő, fiatalító kedvű, függetlenített vezetőknek. Segítenek megküzdeni minden újért. Ez a frisseség határozottan hasznára vált a gazdálkodásnak, a falunak. Ilyenkor emlegetik, más szelek fújnak már... gszm Kedvszító széljárás Barbacson Szőnyeg A Lakástextilipari Vállalat soproni gyárának dolgozói az utóbbi három évben annyi szőnyeget gyártottak, hogy majdnem körül érné a Földet. Kitűnő munkájukkal tavaly 37 napnak megfelelő nyereségrészesedést értek el, soha ennyit a vállalat történetében. A soproni üzem most elnyerte a „Kiváló vállalat” kitüntetést. A tegnapi ünnepségen 170 000 forint jutalmat osztottak ki a dolgozók között. Bátran megjelenhet akárhol, ha Richards-szövetet vásárol Keresse a szaküzletekben!