Kisalföld, 1969. május (14. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

1969. május 1. csütörtök ött működő autómosó A győri Autó- és Motorjavító Kisz ud­varán két nap alatt szerelték fel az augs­­burgi VESUMAT-cég szerelői gyártmányu­kat egy önműködő autómosógépet. Az autótulajdonos az iro­dában egy zsetont vált, kocsijával a géphez jár, bedobja a zsetont az automa­tába. A gép működni kezd, négy perc alatt felső mosást végez, és meg is szárítja a gépet. Minden embe­ri közreműködés nél­kül. A háború még tartott. A szovjet és az amerikai szövetséges csa­patok április 25-én találkoztak az Elbánál. A berlini ostrom ádáz har­cokkal közeledett a vége felé. Az ország és Győr városa kísértetie­sen emlékeztetett az akkor Berlinben történő harcokra, a Prága térségében és Észak-Olaszországban még tartó há­borúra. A hidak felrobbantva, a gyárak majdnem mindegyike teljesen elpusz­títva, a házak többsége a bombázások nyomaitól megsérülve. Az emberek pe­dig — akik túlélték — a szívekben és lelkekben ezernyi sebbel, de végre szá­nodon... E helyzetben Győr súlyos problé­mákkal küszködött. Igaz, a felszabadí­tó szovjet katonák segítettek abban, hogy a várost átszelő folyók felett lega­lább ideiglenes fahidak biztosítsák az összeköttetést. Az ivóvíz, a villany, a közélelmezés biztosítása, a romok elta­karítása óriási feladatokat adott. Nagy szükség volt az újjáépítés sike­res megvalósítása iránti bizalomra, a munkásosztály és a demokratikus tár­sadalmi élet szervezésére. A munkában­­ a Magyar Kommunista Párt legálissá vált szervezetei jártak az élen, így volt ez Győrött is. A Lenin úti (ahol ma Hungária tömb épül), MKP helyiségei­ben kora reggeltől késő éjszakáig tar­tott a politikai munka. A közigazgatás helyreállítása, az üzemekben az első gé­pek elindítása, az önkéntes romeltaka­rító brigádok szervezése, a falvakba induló földosztó bizottságok irányítása, mind-mind itt történt. A valóban ezernyi nagy feladat vég­zése közben csak április közepe táján gondolhattak arra, hogy közeledik az el­ső szabad május 1-e. Az MKP városi szervezete azt kez­deményezte, hogy Győrött május 1-én a Bisinger-parkban nagygyűlést tartsa­nak. A Kommunista Párt javaslatát a szakszervezetek, és ha jól emlékszem rá, a Szociáldemokrata Párt is elfogad­ta. Az is hamar tisztázódott, hogy a gyűlés szónoka a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik tit­kára, Révai József lesz. Látszólag az első szabad május 1-nek szervezése és megtartása egyszerűen történt. A lelkes kommunisták egyike vállalta a tribün tervezését. A kommu­nista építő- és ácsmunkások pedig a ro­mokból kimentettek annyi gerendát és deszkát, amennyi a 12 méter hosszú és négy méter széles emelvényhez kel­lett. Az első komoly gondot a 100 mé­ternyi drapériának megszerzése okozta Az üzletekben akkor méteráru alig volt. A győri textiles üzemekben az újjáépí­tés még nem jutott el a termelés kez­detéig. Végül mégis a Győri Textil újjáépítésén fáradozó elvtársak segítet­tek. Romeltakarítás közben előkerült egy nagy tekercs kikészí­tetlen vászon így már volt drapéria, de mind telje­sen fehér. Az emelvényhez főleg a vö­rös, és a nemzetiszín kialakításához zöld színű is kellett. Valaki a festést is megoldotta. A tribünre egy portrét is terveztek az emelvény készítői A szónoki emel­vény díszítéseként a „. .rág proletárjai, egyesüljetek?’ jelszó szerzőjének, Marx Károlynak képét kellett elhelyezni Amikor már majdnem minden készen volt, akkor derült ki, hogy a kép meg­szerzése a legnehezebb. Számos alap­szervezetet mozgósítottak. Egy szabad­hegyi kommunista végül is kölcsön ad­ta az 1919 óta féltve őrzött értékét. Az Internacionálé, a Fel, vörösök, proletárok... éneklése közben benépe­sült a Bisinger-park, (a mai Dimitrov­­sétány). A parkot körülvevő baloldali út házainak többsége romokban. A Royal Szállónak csak a földszinti és el­ső emeleti főfalai álltak. A Fehér Hajó Hotelnak már csak a helye volt meg. A Szár-garázsra is csak emlékezni lehe­tett, és az úgynevezett Galambos-ház kiégett falai mindenütt megrepedezve Az első szabad május 1-én a nagy­gyűlés végefelé az eső is megered. Mintha a természet is alkalmazkodni akart volna a szomorú környezethez. Az ünnepség, a nagygyűlés mégis fel­­emelően lelkes volt. Ki törődött akkor az esővel. A romok sem tudták „elke­seríteni” a szabadon ünneplő embere­ket. Szabadság volt. Az első szabad má­jus 1. Az alkotó ember ünnepe. Lónyai AZ ELSŐ KISALFÖLD Hegyből háromfelé Falu a hegyek között. Olyan, mint egy földre poty­­tyant, és sugarait vesztett csillag. Innen a Várdomb, te­tejéről kilincsen. A piros te­tejű házak az égtájak min­den irányában kúsznak szét az erdők aljáig a horhosok­ban. Festők szeretik ezt a lát­ványt. A kanyargó, kusza vonalak, a zöldből barnára, sárgából lilába váltó színek a vásznon is gondolatot mozdító, kép­lékeny anyaggá válnak. A képen nem látszik, hogy a horhos mélybarna sárgái­ból por kavarog, hogy a piros cserepek alatt a hegyi ember soha ki nem pihenhető fá­radtsága nyújtózik... Csak azért kapaszkodtam fel a falu fölé, az erdőket, vízmosásokat uraló hegyre, mert a felső házsorban, aho­vá irányítottak, nem talál­tam a doktort. — Innen már elment — mondták. — De ha vár egy keveset, és szerencséje van, alkonyattájt megtalálhatja. Itt is van­ egy betege. Súlyos. Naponta kétszer jár hozzá. Véletlen látogatás. Egy nappal előtte még azt sem tudtam, hogy a hegyi falu orvosa létezik. Egyik egész­ségügyi intézményünkben hozták szóba. Mondták róla, hogy szorgalmas és szerény, ha ilyen marad, sokra viheti. Egyébként pesti születésű, de a falut választotta. Én éppen erről az elhatá­rozásáról szeretném faggatni. A feleséget ismerem meg előbb. — Tetszik tudni, a körzete két községből áll, de most egy harmadikba is átjár. Megbetegedett a kollégája, egy derék, negyven éve a fa­lut szolgáló orvos. Az asszonyka is pesti. Tol­ja a gyerekkocsit a homokos úton, s közben át-átköszön a kerítéseken. A bent lévők visszaintegetnek. Egy-egy lányka kiszalad, hogy ölébe kapja a kocsiban rugdalódzó kisbabát. — Ilyen gyönyörű tavaszt! — szökken ki az ámulat a fényes szemű, karcsú asz­­szonyból. — Szalonnasütés lett volna a programunk, de hát... Nincs benne keserűség, amiért az óra hajnal óta úton van. Inkább büszkeséget ér­zek a szavából. Húsz perce beszélgetünk, tapodjuk a homokot. Akkor bukkan elő a doktor. Helye­sebben robog. Szőrmés bun­dában — ezt még hajnalban húzta magára­—, a motor fé­kezés közben csóvát kavar a porból. Bemutatkozom s mondom a kívánságomat. — Az ördögbe!... — ránt­ja le a bukósisakot s előtűnik poros, borostás álla. — Mi­csoda áldozatvállalás van ab­ban, hogy szeretem a falut?! Bocsánat, szeretjük... — és megsimogatja a felesége arcát. — Persze ... lehetnénk töb­ben is ilyenek. A nyilatkozat tehát kész, most már én is egy beszél­getésre vágyó, egy nyugtatást kereső páciens vagyok. — Ne nézze az arcomat. Nem volt időm borotválkoz­ni! A szó kurtán csattan, ér­zem, még mindig nem oldó­dott fel. Tovább kéredzek: — A gépkocsi nem volna kényelmesebb ? — Hát... — és egymásra néznek. — Gyűjtöttünk már harmincezer forintot. Megígérem, hogy utánané­zek a vásárláshoz szükséges kiegészítésnek. Bizonyára van erre OTP akció. — Gondolja, hogy ... — Persze, hogy gondolom. Ha így folytatja motoron, té­len, sárban, három év múlva nyöghet a reumától! — Köszönöm a diagnózist — bólint a felesége. — Én is mindig mondom neki, hogy utánajárhatna már... A hegyre vivő poros úton, a főtérről ágazó csillagsuga­rak egyikén állunk. Innen jól lehet látni a falu közepéből háromfelé ágazó szürke asz­faltot, s a „csillag” apróbb ágait is, amelyen a doktor ma hajnal óta, csupán az egyik irányba vagy száz kilo­métert motorozott. Vasárnap találkoztunk. Pi­henőnapon. Rácz Ernő Ünnep az ünnepen Május elsején sok brigád együtt ünnepel. A Mosonma­gyaróvári Műanyag feldolgo­zó és Kefegyártó Vállalat brigádjai közül tíz csoport versenyzett a szocialista cí­mért hat már viselheti is a nevet a felvonuláson. A fog­kefegyár csornai részlegében három brigád először kapta meg a kitüntetést Mosonma­gyaróváron van olyan cso­port is, amelynek tagjai má­sodszor lettek szocialista bri­gád a munka hétköznapjain tanúsított szorgalmukért. Előleg a kitüntetésből Még ebédidőben is egy­mást váltva dolgoznak az Április 4. brigád tagjai. A kefeüzemi csomagolóbrigád­ból négyen hiányoznak a tíz asszony közül, és... — Ha nyolc munkáskezet nem is lehet pótolni, azért igyekszünk, hogy ne érezze az üzem a hiányzásokat — szól Kemenes Albertné bri­gádvezető. A hosszú, dobo­zokkal, színes fogkefékkel te­lerakott L-alakú asztal sar­kában áll a brigádvezető, ke­ze megszokott mozdulatok­kal csomagolja a műanyag fogkeféket kis celofánzacs­kóba. Nem is néz a munká­jára, ujjai fürgén járnak, mi­közben a többi asszony se­gítségével a brigádot mutat­ja be. — „Előlegezve” kaptuk meg a szocialista brigád cí­met, november hetedikén már egy oklevélben dicsére­tet kaptunk és ígéretet arra hogy május elsejére a kitün­tetés is meglesz. Most nyer­tük el először a címet. Munka és szeretet — Mit mondjak még? — kérdi a brigádvezető, s újabb celofánzacskóért nyúl. A bri­gádtagok segítik ki­ a mun­kájukról, teljesítményükről beszélnek. — A hat—hét százalékos túlteljesítés mindig megvolt, most, hogy négyen is hiá­nyoznak, sem lesz baj — mondják, de a brigád válla­lásairól az értékelésre be­adott jelentés többet mond. Építkeznek most a Moson­magyaróvári Műanyagfeldol­gozó és Kefegyártó Vállalat­nál, ilyen „felfordulásban” a leghasznosabb társadalmi munka a takarítás. Az Áp­rilis 4. brigád tagjai az öl­tözők, a fürdők, az üzem és a folyosó takarítását végez­ték. Az asszonybrigád egy szociális otthont látogat. Mi­kuláskor és más ünnepekkor a brigádpénzből vett ajándé­kokkal és szeretetükkel ked­veskednek az öregeknek. T. K. » Történt valami. A mindig egyhangúságban élő faluban jobbot vetett tőle a kedv, és újsággal állít meg a főutcán egyik ismerős parasztember. ..Nálunk van az ország leg­fiatalabb elnöke.” Valóban a legfiatalabb-e, nem tudom, de jóval innen van a harmincon Molnár Csaba. Szerintem, de a gaz­dák szerint is, a dúsan nö­vesztett bajusz is a „tekin­tély” miatt, a huszonéves el­nök öregbítésére növesztetett. Egy éve elnöke a barbacsi tsz-nek, kilenc éven át funk­ciót őrző elnököt váltott fel. Annak hat elemije volt, neki üzemgazdász képesítése van, és mint főállattenyésztő dol­gozott itt. „Ellene” szól: édes­­ap­ja barbacsi volt, csaknem az egész falu rokona és a fia­talsága. Mellette viszont: egy év, a tavalyi zárszámadástól a mai napig, ami bizonyít. Mit lehet tenni egy év alatt a barbacsi szövetkezetben, amelyről az a szólás járta, hogy kicsit maradi? Először is kell az igen jó együttes, mint a mostani. Csaknem minden vezető új, és az iroda személyzete is friss erő. Eddig a legtöbb, amit fizetni tudott a barba­csi tsz, 40 forint munkaegy­ségenként. Az új elnökkel jött a pénzfizetéses módszer, ha munkaegységre átszámol­nánk a tavalyi év részesedé­sét, 54 forintot érne az egy­ség. Pedig izgalmasan nehéz esztendő volt a tavalyi. Elő­ször is az új törvények, ren­delkezések megértetése, gya­korlati alkalmazása, amely tapasztalt vezető gárdának is többet jelentett volna. A vi­haros szél ki­táncoltatott a földből kétszer 70 holdnyi cukorrépát, 40 holdnyi má­kot. A fagy a lent sorvasz­totta el 40 holdon, aztán jött a szárazság kártevőkkel. Minden erősebb gazdaságnak van profilja. Barbacson úgy általában foglalkoztak min­dennel. Most azt mondja az elnök: az állattenyésztés, ez lesz a barbacsi tsz célja, ezt éri meg fejleszteni. Sertés és szarvasmarha, elsősorban eb­ből akar megélni a falu. Ta­valy márciusban már nem­csak a közös állatait tbc­mentesítették, hanem a ház­tájiét is. Emellett kialakítot­ták a sertéstelepen is a bru­­cellamentes állományt. Át­tértek az itatásos borjúneve­lésre, 2000 forinttal csökkent egy-egy borjú nevelési költ­sége. Korszerű sertésellető készült, a szokottnál máris 250-nel több sertést adtak el, 11 hónap helyett hathónapos korban. Az állattenyésztésből származó bevétel körülbelül 10 százalékkal több, mint ré­gebben. Az idén készül már a 300 férőhelyes hizlalda — belső etetőteres —, számolva a gyorsabb kocaforgóval, a belső etetőtér miatti gyorsabb súlygyarapodással. Ha egy szakember ennyire szereti az állattenyésztést, vajon nem történhet-e indo­kolatlan részrehajlás? A fő­­agronómus, Juhász József térképet mutat: ezek olyan tények, amelyekhez a barba­csi tsz működése óta először jutott. Talajvizsgálat ered­ménye 1125 holdról. Évek óta ez a gazdaság egy vagon kálium műtrágyát igényelt — most már 8 vagonnal —; a talajvizsgálat kiderítette, hogy káliumszegény a határ nagy része. Az idei évre 40,5 vagon az összes műtrágya­igény, de elkelne több is. Kertészet nem volt Barba­­cson. Tavaly kezdtek vele foglalkozni, az idén már 50 holdas. Málna, szamóca, pet­rezselyem ... Napirend a legelőjavítás, a háztáji állatok legelőjének javítása is. Tavaly 130 holdas legelő tartott el 110 háztáji állatot, míg a javított legelő 35 holdnyi termése 100—110 közös állatnak elegendő volt Hogy tetszik már minden új a barbacsiaknak? Mikor megérkezett a trágyamarkoló, nagyon dicsérték, mondo­gatták: „milyen jó üzletet csináltunk vele.” Erre valaki megjegyezte: „De ha maguk­ra hallgatnak a vezetők, ez nincs.” Persze a valóságban szó sincs arról, hogy itt nem veszik figyelembe az embe­rek véleményét, nem hall­gatnak rájuk. Az új vezető­ség józan „paraszteszét" használó tagjai lelkes táma­szai a jobbra, korszerűbbre törekvő, fiatalító kedvű, füg­getlenített vezetőknek. Segí­tenek megküzdeni minden újért. Ez a frisseség hatá­rozottan hasznára vált a gazdálkodásnak, a falunak. Ilyenkor emlegetik, más sze­lek fújnak már... gszm K­edvszító széljárás B­arbacson Szőnyeg A Lakástextilipari Vállalat soproni gyárának dolgozói az utóbbi három évben annyi szőnyeget gyártottak, hogy majdnem körül érné a Föl­det. Kitűnő munkájukkal ta­valy 37 napnak megfelelő nyereségrészesedést értek el, soha ennyit a vállalat tör­ténetében. A soproni üzem most elnyerte a „Kiváló vál­lalat” kitüntetést. A tegnapi ünnepségen 170 000 forint ju­talmat osztottak ki a dolgo­zók között. Bátran megjelenhet akárhol, ha Richards-szövetet vásárol Keresse a szaküzletekben!

Next