Kisalföld, 1969. május (14. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

.1969. május 1., csütörtök Szerző­k pisztonnal A zenekar aranyai­ért Tegnap közöltük egy hírben olvasóinkkal megyénk leg­frissebb zenei eseményét: az amatőr tánczenekarok IV. országos fesztiválján, Salgó­tarjániban győztesen került le a dobogóról a csornai ha­tárőrség zenekara, s az első­séget igazoló arany diplo­mán kívül egyik előadott számukért külön díjat, az MSZBT plakettjét nyerték el. Randevú a laktanyában A diadal óta két nap telt el. Két hétköznap, s mivel az arany diploma sem mentesít a szolgálat alól, kénytelen voltam kedd estére megbe­szélni a randevút a győzte­sekkel. — Felejthetetlen három nap volt a salgótarjáni fesz­tivál, az ország különböző ré­szeiből érkezett hatvan tánc­zenekar találkozója — mond­ja a pisztonos. — Már az érkezés pillana­tától kezdve — veszi át a szót Mechle Károly úrvezető­től az együttes vezetőjétől Kiss Béla határőr, a dobos. Bennünket a tarjáni Madách Imre Gimnázium másodikos lányai fogadtak, ők voltak kalauzaink a három nap alatt. Városnézésre, múzeu­mokba vittek, s természete­sen nekünk szurkoltak. (Itt néhány kérdés követ­kezett a cikk írója részéről e barátság esetleges tartós­ságára vonatkozóan.) — Hadititok... — kaptam a választ, s kénytelen voltam cinkosan összemosolyogni a zenekarral. A kedv a régi maradt Büss Ferit (bocsánat: Büss Ferenc határőrt) jól ismerik a győri fiatalok. Sokat mó­kázott az ifjúsági ház zene­karában, szívvel és derűvel szólalt meg kezében a szóló­gitár. Bársonyosan meleg volt a hangja.. Most persze, nem ismernének rá, mert a haja.. — Hajahaj! — borzolja kurtára vágott fekete üstö­két a szólógitáros a színpad­ról ismert kamasz mosoly­­lyal. Kiss Béla is az ifjúsági ház zenekarából ismert, a többiek: Németh István, Krancsik Ottó, Sári Károly, Kotulán István és Nyáry László „véletlen céltudatos­sággal” kerültek Csornára. Az idézőjelben kapott infor­máción bizonyára vezénylést kell értenem. (Barna Péter kultúrtiszt-helyettes, a cso­port létrehozója titokzatosan mosolyog.) Kétszer is megkérdezem, annyira hihetetlen: február 15-én próbált először az együttes (!), s nemcsak a ha­gyományos zenekari verseny­re készültek fel aranyat érő­en, hanem a beat-együttesek vetélkedőjére is. — Utóbbit három nappal a fesztivál előtt határoztuk el, a zsűri — szerencsénkre — elfogadta a kettős neve­zést. A „főnök” sikere A zenekar vezetője, Mechle Károly őrvezető is Győr-Sop­­ron megyei, úgy ahogy meg jó néhányan az együttesből. Most mégse pisztonyának bo­szorkányos ügyességű meg­szólaltatásáért dicsérjük meg, hanem a két saját szerzemé­nyű beat-számért (Félelem és Döntsd el), amellyel — köz­vetlenül a négy „kötelező”, azaz hagyományos tánczene­kari számot követve megúj­­ráztatta a zenekar a zsűri aranyra érdemesítő döntését. — Mit játszottak a hagyo­mányosban? — Az Új nyári zenekari feldolgozásban, következett az O love me, a Capri szi­getén, s egy szovjet népdal­feldolgozás. Ezért kaptuk az MSZBT plakettjét. Melléke­sen: ők kísérték Havasi Gyu­lát, a mosonmagyaróváriak énekesét is, aki ezüst diplo­mát hozott haza a fesztivál­ról. ......... —dl­ső KISALFÖLD Példamutató kezdeményezés Vándor Sándor, a kiváló munkáskarvezető és a kórus­szerző Sopronban is műkö­dött, mint színházi karnagy. Nagy sikereket ért el Buda­pesten a munkáskórusok szer­vezésében és vezetésében. A fasizmus utolsó évében Ván­dor Sándort is őrizetbe vet­ték, és­­az ország nyugati ha­társzélére hurcolták. Bánfal­ván halt mártírhalált 1945- ben. Két évvel ezelőtt a KISZ Sopron városi Bizottsága a bánfalvi Magdolna templom külső falán emléktáblát he­lyezett el a munkásdalok ki­tűnő költőjének emlékezeté­re. Ámbár, az emlékmű a vá­ros központjától messze esik, mégis sok kiránduló látogat­ja az emlékhelyet. Sajnos, a környéke feltűnően elhanya­golt. A városi fúvószenekar fiataljai Monostori Ferenc karnagy buzdítására elhatá­rozták, hogy a kopár, díszte­len környezetet csinosítják, virágokkal és díszcserjékkel ültetik körül. A fiatal sopro­ni zenészek példamutató el­határozása dicséretet érde­mel. „írja meg, hogy köszönöm...“ Gyönyörű a tavasz a soko­­rópátkai lankákon. Üdén, har­­sogón zöldellnek a bokrok, csupavirágban illatoznak a fák, rózsaszínben, hófehér­ben, naint a bálba készülő lány. A tavasz első illatos vi­rágát temetőbe viszi egy asz­­szony. A faluban talán ő az egyetlen, aki nem tud örül­ni a természet újraéledésé­nek... Feketében van. Nem veti le gyászruháját, pedig már egyéves a bánata. Ha levetné is, gyászolna. Nem kívül, hogy az emberek lás­sák, hanem belül. Mélyen... —- -Karján volt a tízhónapos kisbaba, szíve alatt lüktetett már a másik parányi kis­éset, amikor az utcakapuban állt, mert elérkezett az az idő, amikor a párja betop­pan. Késett. A többiek már mind otthon voltak, mert az autóbusz megérkezett. Egy Volga fékezett a ház előtt. Akik kiszálltak belőle, feketében voltak... Csak né­hány nappal később tért ma­gához és ezt olvasta: „...Szor­galmas, lelkiismeretes mun­kájának áldozata lett Vigh Sándor, a Győr megyei Álla­mi Építőipari Vállalat dol­gozója... Segíteni akart a te­tőn dolgozó brigád társainak, de egy óvatlan pillanat, és a magasból rázuhant a csiga­fa... Vállalatunk együtt érez a gyászoló családdal és segí­­tő kezet nyújt neki...” Segítő kéz...? Visszaadhat­ja-e egy törékeny, kicsi asz­­szonynak a családfőt, a tá­maszt, gyermekének édesap­ját, a jó barátot, a megértő társat, akivel esténként visz­­sza lehet emlékezni az eltelt napra, az örömre, a bánat­ra... aztán megenyhülni, mert közösen könnyebb? Hogy mégis mit jelentett egy nagy közösségnek a se­gítő keze, azé a közösségé, amelyet nem is ismert Vigh Sándorné, azt csak ő, az öz­vegy tudja, érzi, értékeli. Be­szélni alig tud róla. Csak azt mondogatja: ... „írja meg, hogy köszönöm... nagyon kö­szönöm. Soha sem hittem vol­na, hogy ennyi jó ember él a földön... akik eltalálnak hozzám ide a hegyek közé, a dimbes-dombos erdőszél­re...” Bánatos arcán egyszeriben elárad az öröm, amikor a húszhónapos gömbölyű arcú kis Sanyika kiabál, és csi­lingelő szavaiból az édes­anya megérti, mit akar az udvaron szaladgáló csöpp­ség: — Mama, autó! — aztán tapsol, örül. Sanyika megszokta a sok jó embert. Minden autóval azokat várja, akik gyakran ellátogatnak hozzájuk. Azo­kat, akik az omladozó falú házból kényelmes, szép ott­hont varázsoltak, akik a föl­des szobát parkettával borí­tották be, akik bevezették a villanyt, megjavították az ablakot, az ajtót, s azóta nem dudál be a szél. A ház ka­lapját sem emelgeti a vi­har. Agyondolgozott, de erős kezek védik a kis házat és négy lakóját: özvegy Vigh Sándornét, Sanyikat és a de­cemberben született kis ikre­ket: Terénkét, Józsikát. Vigh Sándornéval sok szív érez együtt, sok fáradt kéz nem teszi le munkaidő után a kalapácsot azért, hogy eny­hítse a bánatát, hogy az ár­ván maradt kicsiknek táma­szuk legyen. A munkásokat, a vállalat vezetőségét, párt­os szakszervezeti bizottságát nem kényszeríti erre senki Amit tesznek, önszántukból teszik, nemes, belső erőtől hajtva, amely emberségükből fakad. Ezért igazi, ezért tar­tós, s ezért tudják feledtet­ni az özveggyel, hogy egye­dül van. Megható a gondoskodás, a sok emberi figyelmesség, a cédulázás, ahogy a vállalat­nál nevezik. Hol az egyik, hol a másik vezető vagy re­szortfelelős talál kis cédulát szobájának kulcsába fűzve, Vigh Sándor brigádjának üzenetével: ... „Beteg a kis­baba... nincs rendes kályhá­juk... A csöppségeknek gyak­ran kell főzni, a begyújtás kö­rülményes, talán egy gáztűz­hely... Három kisbabára kéz­zel mosni?” És az elgondolásaik valóra válnak. Mér ott ragyog a szobában a szép kályha, a konyhában a palackos gáz­tűzhely, a villanyvasaló. A vállalat személykocsija or­vost visz a kicsiknek, teher­autója tüzelőt szállít Sokoró­­pátkára, a Rákóczi utca 100- ba. Gyönyörű a tavasz a soko­­rópátkai lankákon. Üdén, harsogón zöldellnek a bok­rok, csupavirágba illatoznak a fák, rózsaszínben, hófehér­ben, mint a bálba készülő lány. A tavasz első illatos virágát temetőbe viszi egy asszony, akit a közösség, az emberi jóság tanított meg újra mosolyogni... Sindulár Anna Aggregátegységekből összeépített célgépek tervezése és gyártása SPECIÁLIS CÉLGÉPEK, EGYÉB GÉPEK, BERENDEZÉSEK TERVEZÉSE ÉS GYÁRTÁSA SZIM­MELGÉPGYÁRÁBAN Győr, Csipkegyár utca 6. szám Chonyás hidraulikus prés SZÉLES TERÜLETEN ALKALMAZHATÓ. HASZNÁLHATÓ SAJTOLÁSRA, EGYENGETÉSRE, HAJLITÁSRA, LENYIRÁSRA, SZEGECSELÉSRE STB. A SAJTOLÓERŐ 1—5 TONNA KÖZÖTT FOKOZAT NÉLKÜL ÁLLÍTHATÓ. Legnagyobb távolság asztal és dugattyú között 370 mm Dugattyúlökete 250 mm Scilierhajt­ógép ALKALMAS LEMEZEK HAJLÍTÁSSAL TÖRTÉN© ALAKÍTÁSÁRA A GÉPEN MEGFELELŐ BETÉTEK ALKALMAZÁSA MELLETT, A SZÜKSÉGES TECHNOLÓGIAI SORREND MEG­VÁLASZTÁSÁVAL BONYOLULTABB LEMEZ­­KONTÚROK IS ELŐÁLLÍTHATÓK. A MŰSZAKI ADATOK ÁLTAL MEGSZABOTT MÉRETHATÁROKON BELÜL. Hajlítható lemez hossza 2000 mm Maximális vastagsága (A 50 minőség.) 5 mm Hova került a forint? Az igények növekedésére jellemző emelkedést mutat a csornai járásban a lakosság­nak élelmiszerre és egyéb közszükségleti cikkek beszer­zésére fordított forintjai. Bő­sárkány, Csorna, Enese, Rá­­bapordány, Szany és és Szil boltjait és vendéglátó egysé­geit vizsgálva 1967-ben és 1968-ban, a legnagyobb for­galom emelkedése a ruházati cikkek vásárlásában történt. Egy év alatt kerek 15 száza­lékkal vásároltak többet az emberek, mint 1967-ben. Egy­formán — 112—112 százalék­kal — emelkedett a bolti kiskereskedelmi és a vegyes iparcikk forgalom, s ezektől csak egy százalékkal maradt el a vendéglői ételfogyasztás összege. ­ A nagy beruházások éve A soproni járás termelő­­szövetkezeteinek 1968. évi zárszámadási eredményei kedvező helyzetet teremtet­tek ahhoz, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzései az 1969-es tervekben többségük­ben megvalósuljanak. A gazdaságok szakvezetői önállóan, a helyi természeti és közgazdasági adottságok figyelembe vételével, mérle­gelésével készítették el ter­veiket. Egyik jellemzője a tervezésnek, hogy a legtöbb szövetkezet alacsonyabb ter­mésátlagot tervezett, mint az előző év elért eredménye, a harmadik ötéves terv célki­tűzéseit azonban megtervez­ték. A növénytermesztés meg­alapozása szempontjából ked­vezőtlenebb helyzet alakult ki. Az őszi betakarítási mun­kák elhúzódása, a korán be­köszöntő tél miatt a gazdasá­gok 1446 holdon nem tudták elvégezni az őszi mélyszán­tást, sőt háromszáz holdon a kukoricaszár is kint maradt. Hátrányosan hatott a tavasz késése is. De az őszi vetések időben és jó minőségben ke­rültek elvetésre. A becslés alapján az ősziek jól telel­tek. A búza 58 százaléka jó­nak, 31 közepesnek és 11 pe­dig gyengébb minőségűnek mondható. Jól telelt a rozs, az őszi árpa. Kifagyás, vagy belvízkár miatt kipusztulás nem volt. A járás 34 052 hold szántó­jára tervezték meg a vetés­­szerkezetet, amelyben nem mutat lényeges változást a kenyérgabona. Az abrakta­­karm­ány termelésében sincs jelentős eltérés. A takar­mánygabona és a kukorica között az idei tervben elto­lódások vannak a kukorica terhére. A gazdaságok össze­sen 541 holddal vetettek ke­vesebb kukoricát, de 357 holddal többet takarmány­­gabonából. Lényegesen több, 1230 hold pillangós telepítését tervezték és valósították meg. Csökkent a burgonya ve­tésterülete. A tavalyi 582 hold után 376 holdon tervez­ték, de ennek is csak 79 szá­zalékát ültették el eddig. Oka: a korábbi években alacsony termésátlagot ér­tek el, magas költségráfor­dítással. Keresni kell azon­ban a megoldást, hogy a gaz­daságok legalább 550—600 holdon Sopron és a járás ét­kezési burgonyaszükségletét megtermeljék. A tervtárgyaló közgyűlé­­seken sokat vitatott kérdés volt a cukorrépa vetésterü­lete. A tavalyi évhez viszo­nyítva 600 holddal vetettek kevesebbet. Magyarázat: a tagság korosodása miatt sok­­ gazdaságban nem biztosított a munkaerő, nem vállalják családi művelésben sem­ a­­ szükséges területet. Gépi be­takarítását viszont még nem tudták megvalósítani. Úgy tervezték, hogy a já­rásban a harmadik ötéves terv végére 9500 szarvasmar­ha lesz. Az idén elérik cél­jukat. A sertések számát 633-al növelik az idén. A szövetkezetek értékesí­tési terve kenyérgabonából, vágómarhából, baromfiból és tejből már idén meghaladja­­ az 1970-re tervezett mennyi­séget. Jellemző vonása a gazda­ságok tervezésének a nagy­arányú beruházás, amely hu­­­­szonnégy termelőszövetkezet­ben meghaladja az 56 millió fő forintot. Döntő szerepet ját­szik ebben a kedvező állami támogatás kihasználása. Több mint 36 millió forintot költenek építkezésre. Meg-­­ valósulásával 1275-el növek­szik a gazdaságokban a­­ szarvasmarha, 1830-at pedig a sertés férőhely. Jelentős összeget köt le a lövői ser­téskombinát, a hegykői zöld­ségtermelő közös vállalkozás és a répcevisi téglagyár épí­tése. Gyümölcs-, szőlőtelepí­tésre, valamint új gépek és berendezések vásárlására 5—5 millió forintot tervez­nek költeni. — tin — Kérő javaslat Vidékről mintegy 40 nalp ember jár Győrbe dolgozni, , Valóságos népvándorlás in­dul meg a reggeli órákban a gyárak felé. Vannak sokan olyanok, akiknek vonata már reggel fél hatkor érkezik, a munkaidejük viszont hét-, vagy nyolckor kezdődik. Mit csinálhat ilyenkor a bejá­ró? Leül a győri pályaudvar várótermébe. Ott mindig sok ember tartózkodik. Van, aki cigarettázik, van, aki han­gosan vitatja az elmúlt nap­­ eseményeit, van, aki esetleg már a szomszédos büfében italt vett magához. Tudjuk, hogy a váróteremben nem le­­het megtiltani a dohányzást, a hangos beszédet, de még azt sem, hogy az enyhén ita­los emberek ott tartózkodja­nak. Ezért az lenne a kéré­sünk, hogy azoknak az uta­soknak kedvéért, akik nem szeretik a füstöt, a neszt meg a pálinkabűzt, nyissák meg­­ reggel fél hattól legalább 8 óráig a kul­túrvárótermet. Ott csendesen, nyugodtan vá­rakozhatnak a csendre és nyugalomra vágyók. A Soproni Szabó Ktsz felvesz férfiszabó szakó­munkásokat, varró­nőket és varráshoz értő műdolgozókat Jelentkezni lehet reggel 8—15 óráig. Sopron, Új utca 30. Munkaidő délelőtti műszakban.

Next