Kisalföld, 1969. július (14. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
1969. július 1., kedd Lehetne 28 millióval kevesebb? Visszahúz a munkásnélküliség Azonnal negyven asztalosra lenne szüksége az Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyárának. Győr-Sopron és Vas megyében jártak toborzóúton a soproniak, de csak két szakembert sikerült onnan felvenniük. Mivel a gyár idei tervét elsősorban létszámbővítésre építették, most nagy bajban vannak: tervmódosítást kérnek. Nem kevéssel, huszonnyolcmillió forinttal kívánják csökkenteni az idei (210 millió forintos) termelési tervüket. Erkély ajtókat, ablakokat készítenek a soproni gyár dolgozói. Elsősorban a házgyári lakások számára, és sokmillió forint értékben (mégsem elegendőt!) a családi és társasházak építőinek. Mivel a házgyárak kiszolgálása kormányprogram, csak a kislakásépítők kárára kérhetik a tervmódosítást az Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyárának vezetői. Segítenek az építők Nem értek egyet az effajta javaslattal, és remélem, hogy az anyavállalat vezetői sem fogadják el. Eddig is hiánycikk volt a fa nyílászáró szerkezet, csak néha-néha lehetett vásárolni. Ezután teljesen eltűnne a piacról. Elismerem, hogy kényszerhelyzetben van a soproni gyár. A házgyári ajtók, ablakok készítéséhez szakemberek kellenek, mivel az előregyártott panelokba csak első osztályú termékeket szabad beépíteni. Kiváló munkát viszont elsősorban jól képzett, tapasztalt szakmunkásoktól várhat az üzem, ráadásul akkor, amikor a házgyárak számára készülő ajtók, ablakok rendkívül munkaigényesek. Nemcsak létszámbővítéssel növelhető a termelés. Gépesítéssel és a munkaszervezés javításával többre megy az ember. Igazságtalanok lennénk, ha csak elmarasztalnánk a soproni gyár vezetőit. Sokat tettek és tesznek a fizikai munka és az anyagmozgatás megkönnyítéséért. Targoncákat, villamos kiskocsikat állítottak munkába, görgősorokat fektettek le a műhelyekben, a készárut felső szállítópálya továbbítja. Tízmillió forintot költenek a hasító- és szabászműhely rekonstrukciójára, bővítésére. (Köszönet a Győr megyei állami Építőipari Vállalatnak, hogy terven felül és soron, kívül elvállalta ezt a munkát!) Sürget a gépesítés Mégsem elegendő a munkák gépesítettsége. Pénzügyi és beszerzési nehézségekre hivatkoznak a soproniak, mondván, hogy faipari gépeket csak Nyugaton gyártanak, és rendkívül drágák. És a munka jó szervezése? Igyekeznek feltárni a szűk keresztmetszeteket (a többi között ilyen a hasító- és a szabályműhely). Az is igazság, hogy az épületasztalosipar a háború előtt szervezetlen, alig gépesített kisipar volt, akárcsak az építőipar. Az építőipar rengeteget fejlődött nálunk az utóbbi negyedszázadban, sokszorosan túlszárnyalta az őt kiszolgáló többi iparágat, tehát az épületasztalos-ipart is. Ezért szükséges lenne anyagi javainkat egy időre a faipar korszerűsítésére, gépesítésére fordítani. A törzsgárda marad Hatszázhetvenen dolgoznak az Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyárában. (Ez a vállalat legnagyobb termelő egysége!) Az ott dolgozók kétharmada törzsgárdatag; majdnem számszan vannak a 15 éves jubileumukat ünneplők ... Munkásvándorlás? „Csak azok mennek el tőlünk, akik amúgy sem szeretnek dolgozni — mondja Gaál István személyzeti és munkaügyi vezető. — Valamikor válogathattunk a munkára jelentkezők között; ma bárkit felveszünk, csak lenne ember.” Elfogadhatók a keresetek a gyárban. A munkás átlagbér az idén 22 515 forint, a városban a legjobbak közé sorolják. Az asztalosok 1800—2600 forintot, a belső anyagmozgatók, segédmunkások 1200— 1800, a fatelepiek 2200—2400 forintot keresnek havonta. Amiért egyre kevesebb a férfi munkaerő, tanfolyamot szerveztek nők részére a gyárban. Az első csoport július 3-án vizsgázik, betanított famegmunkáló és asztalos lesz belőlük. Teendő azonban van még rengeteg: 1975-re 250 millió forintra kívánják növelni a soproniak a termelési tervüket. (Kulcsár) A kombájn ára Megkezdődött a főpróba, megyeszerte aratják már az őszi árpát. Jó a termés, túlzás nélkül mondhatjuk: minden eddiginél jobb. Fertőszentmiklóson az egyik tábla 30 mázsás átlagot adott. Peren átlag 15—18 mázsát takarítanak be, amire évek óta nem volt példa. Szakemberek szerint a búza fizet majd igazán jól. A kónyiak például 22—24 mázsás üzemi átlagot várnak búzából, több mint ezer holdon. Ha jól sikerül a betakarítás... Ezt a megjegyzést minden gazdaságban hozzáteszik a becsült adathoz. Mert a betakarításnál sok érték megmaradhat, és sok elveszhet. Az aggodalom fő oka mostanában az esős időjárás. Ha csak gyenge zápor szaladja is végig a mezőt, órákra megáll a munka, és a gyakori kényszerpihenőből késedelem lesz, a késedelemből pedig veszteség. A saját erejében minden szövetkezet bízik. Abban is, hogy elég lesz a gép, elég lesz a kombájn.. Ha az idő engedi, három hét alatt mindenütt learatnak. És ha nem engedi? Ha csak lopva dolgozhatnak majd a kombájnok? Ezzel a veszéllyel is számolva mondják a hozzáértők, hogy 250 holdnál nagyobb területet nem szabad bízni egy-egy kombájnra. Mégis több mint ötven szövetkezet van a megyében, amelyik legalább 280—300 holdat akar minden arató-cséplőgéppel letakarítani. Nagy ez a terület! Egy-két esős nap, géphiba, alkatrészhiány miatt még jobban megnövekedhet, és veszteség nélkül nem bír vele a kombájn. Tucatjával állnak a nagy teljesítményű SZK 4-es kombájnok az AGROKER Vállalat telephelyén — eladatlanul. A vállalat szorgalmazására (majdnem unszolására), a napokban kilenc tsz bejelentette, hogy mégis rászánja magát és vesz egy-egy kombájnt. Több gép is lenne még — amíg el nem viszik a megyéből —, de a szövetkezetek várakoznak. Pedig kedvezményt is ígér a vállalat: a tsz ráér az elszállítást követő egy hónapon belül kifizetni a gép árát. Nagy pénz a 160 000 forint, a legmódosabb tsz vezetői sem számolják ki a mellényzsebből, de nem szabad „minden áron” megtakarítani. Ha az új kombájn segítségével 300 holdról átlag 1,5 —2 mázsával jut több gabona a magtárba, a minőség is jó lesz, felárat kapnak a búzáért — egy nyáron megkeresik a gép árát. Valóban csak akkor, ha jól sikerül a betakarítás. Ha lesz elég ereje, gépe a szövetkezetnek. (F) Ha nagyon elegáns akar lenni, „rachards” szövetet kell venni. KISAFOB Testvérország életéből Új táp- és gyógyszer Szovjet szarvasmarha-tenyésztők elismerően nyilatkoznak arról az új tápszerről, amelyet a dél-oroszországi Krasznodar város Karl- Marx-kombinátjában állítanak elő. Ez a kalciumpantotenat , a B3 vitamin. E készítmény alalmazásának hatására gyors a súlygyarapodás, csökken a hízás ideje, és lehetővé válik, hogy az állatokat különböző betegségek iránt ellenállóvá tegyék. Megállapították, hogy a kalciumpantotenat kedvezően hat az emberekre is. Gyógyszerekként alkalmazható ekcémánál, allergiás bőrbetegségeknél, szájnyálkahártya-gyulladásnál, vastagbél-gyulladásnál, a felső légutak hurutos megbetegedéseinél, asztmánál és az antibiotikumok alkalmazása következtében jelentkező mellékjelenségeknél. 1969-ben ebből a gyógyszerből 500 kilogrammot készítenek gyógyszertári célokra. A krasznodári Karl-Marx-kombinát, Anna Csernizova a B3 vitamint készítő részleg egyik berendezését kezeli. Épül, készül a soproni Technika Háza Az MTESZ soproni szervezete hosszabb idő óta ,,albérletben” dolgozik. Az Ingatlankezelő Vállalat előzékenysége folytán a vállalat kultúrtermét használja jelenleg az MTESZ, amíg a Technika Háza elkészül A Széchenyi-palota első emelete, a Technika Háza-ként kezdi majd működését szeptember elején. Az előtérben lesz a ruhatár, és innen nyílnak a mellékhelyiségek. A büfé oldalfalait ízléses római kerámia-mozaikkal díszítették. A klubszoba egyúttal a televíziót nézőknek is rendelkezésre áll. A titkári (illetőleg elnöki) szobában beépített szekrények könnyítik az egyéb bútorok elhelyezését. A nagy előadóterem mintegy 250 személy befogadáséra alkalmas. A terem kettéválasztható. Műbőr borítású, függönyökkel ellátott ajtókkal osztják meg a termet, áthallás nincs. Mindkét teremrészben vetítővászon és készülék szolgálja a tudományos előadók munkáját. A következő helyiségben a szakkörök kapnak helyet. Ugyanott a tudományos egyesületek vezetőségei értekezhetnek. A Technika Háza valamennyi helyiségét egy központi, gáztüzelésű kazán melegíti. Az átalakítás körül elég sok huzavona kerekedett, és mintegy 980 000 forintba kerül. — Örülünk, hogy eljutottunk idáig — mondta Garád Róbert, az MTESZ soproni szervezetének titkára. — A soproni műszaki vezetők végre kulturált körülmények között dolgozhatnak szakterületük és a város érdekében. Köszönet illeti az Ingatlankezelő Vállalatot: önzetlenül és nagyon szívesen segítette az MTESZ vezetőségét az átalakítás „ínséges” időszakában. (1) Ügyes légy, / — Szóval a hetes busszal mész, a harmadik megállónál leszállsz, balra fordulsz és a Szabolcska utca 1/b-t keresd. Számítástechnikai és Ügy- vitelszervező Vállalat. Ügyes légy, inkább tovább dolgozz, mint a többiek, de jól gondold meg, mit csinálsz! Egyél még valamit, ki tudja, mikorra végeztek! Jó, jó, tudom, nem vagy már pályás érettségizett nő vagy, de azért még izgulhatok érted, nem? Tizenöten vagyunk. Hányat vesznek fel közülünk? Alighanem kedden is sokan voltak... Ugyan mit kérdezhetnek? Gépkezelők leszünk. Fogalmam sincs róla, milyenek azok az adatfeldolgozó gépek. Biztosan könnyen el lehet rontani őket... Ezt mind meg kell csinálni? Szédületes! Délre sem végzünk, pedig még csak kilenc óra van. Kérdések az általános műveltségről — tíz perc. Ez érdekes, öt percet kaptunk rá, ha két szám azonos, be kell jelölni. Tizenhárom jegyű szám. Hármasával nézem a számokat, úgy hamarabb rájövök, ha hiba van benne... Hát ez megy. Mire a lap aljára érek, már az egész számot egyszerre látom. Ez a lány itt mellettem már az utolsó példát csinálja. Nehéz lehet, mert nagyoncsak rágja a toll végét. Aki behozta a papírokat, azt mondta, hogy amelyikünk hetven pontnál kevesebbet szerez, azt kilencszáz, aki többet, azt ezer forinttal veszik fel. Jó lenne hetvenen felülipontszámot kapni a megoldásért, az mégis más... Ezt a dominót képtelenség végig megcsinálni. Én csak a harminchetedik példáig jutottam, és negyvennégy van. Hamar letelt a húsz perc De ami megvan, az talán jó lett... — írják fel a nevüket, születési helyüket, évüket és lakcímüket! — hallom, közben fülem úgy dobol, mintha ott lenne a szívem. Fél óra múlva kihirdetik az eredményt. Akit felvesznek, az kedden, elsején jelentkezhet fél nyolckor, munkakönyvvel, önéletrajzzal, fényképpel.... Hol csináltatok én ilyen hamar fényképet? Várjunk csak, az sem biztos, hogy felvesznek. Kis gépterem, nagy gépterem, lyukasztás, szorzás, kártyák. Hát ez egyelőre nagyon magas. De arra legalább rájöttem, minek kellett azokat a számokat azonosítani. A lyukasztásnál van szükség az áttekintési képességre — mondja a vezetőnk. Hiába magyaráz olyan lelkesen az a fiú, nem sokat konyítok hozzá. A többiek is csak figyelik, nagy kerek szemmel, nekik is magas a dolog. Éhes vagyok. De azért érdekesek ezek a gépek, jó lenne érteni hozzájuk. Ha felvennének, szívesen elvégezném a kezelői tanfolyamot. Jó vicc, van-e valami kérdésünk a látottakkal k kapcsolatban. Hát hogy lenne? Majd ha itt leszek, ne féljenek, kérdezek én eleget. Július egytől. Az ügyességtől is függ, hogy ki, hogyan halad a munkában? Na, attól nem félek, kellett az ügyesség a sok vékony kis fonálhoz, mikor a gyűrűsfonodában voltunk minden évben gyakorlaton... Kész az értékelés. Nyolcvannégy pont, ez rengeteg. Irtó ügyes lehet ez a lány... Na, most én jövök... Hetvennyolc pont Nem is rossz. Ezer forinttal felvettek. Ügyes voltam, anya! Dolgozó nő lettem! Tóth Katalin Lengyelországba készül a Magyar Vagon- és Gépgyár művészeti együttese. Műsorukat meghallgatta Böröcz János, a Vasas Szakszervezet művészeti osztályának főelőadója és Lénárd Elek, a Népművelési Intézet zenei osztályának előadója. Elismerésüket fejezték ki az együttes munkájáért, és a műsort alkalmasnak találták arra hogy Lengyelországban bemutassák.