Kisalföld, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

1969. au­guszts 1., péntek „Majd megpróbálom máshol !” Remények és reménykedők A Győr városi Tanács épü­letének alagsorában tevé­kenykedik a végrehajtó bi­zottság lakásigazgatási cso­portja, azaz a lakáshivatal. Több mint 6000 állami la­kást és 2200 szövetkezeti la­kást igénylő család kartoté­két őrzi a hivatal. A remény­kedőkét. Mennyire jogos a reménykedés? Ez évben 904 lakást adtak, illetve adnak át. Ebből 356 a szövetkezeti, 120 pedig a szanáltak részére adandó lakás. A többit a be­sorolt családoknak osztják ki. A héten is például nyolcvanat a toronyházban. Nyolcvan be­teljesült remény, és legalább ötször annyi legyintés, sírás, szitkozódás. Fogadónapot tart: Sasvári Lajos, megbízott csoportve­zető. ★ Fiatal pár. Határozottak, öntudatosak, lényükben nem tudom miből fakadó rátarti­­ság, nekik nem kell lakás, hogy gondolnak olyant. — A mama ügyében jöt­tünk. Szanálják a lakásból, és Gyárvárosban ajánlottak fel ugyanolyan lakást neki. Mi­ért nem a házgyáriban ka­pott? — Mert a néninek kis nyugdíja van, nem adhatunk neki nagy rezsivel vihető la­kást — mondja fejből a cso­portvezető. — A lakbérrel maga ne tö­rődj­ön! Mi pedig ezt nem fo­gadjuk el! Elviharzanak. Abban a biz­tos tudatban, hogy a mamá­val — vagy velük? — hallat­lan igazságtalanság történt. ★ Szőke, kissé molett nő, kis­gyermekkel az ölében. Szelí­den kezdi. — Azt mondták, mihelyt besorolnak, kapok lakást. — Kérem, önre is rákerül a sor, de pillanatnyilag sür­gősebb eseteket elégítettünk ki. Aztán sír: — Tudom én, hogy minden­kinek kell a lakás, tudom, de az enyém a legsürgősebb! — Az önnel együtt beso­­roltakból hánynak ismeri a körülményeit? — Ugyan! De azt én tu­dom: a kisgyerekemmel és a nagyanyámmal lakom egy­­szoba-konyhás lakásban, kell a lakás, érti? Már vádaskodik: — Tudok olyant, aki nem jár ide, mégis kapott. — Vé­letlenül sem mondana nevet. Csak hajtogatja a magáét: — Persze, mert nincs protekcióm az emeleten! Elmegy, úgy „csukódik be” az ajtó, hogy potyog a vako­lat. ★ Középkorú férfi. Csendes, csak érdeklődni jött: — Láttam, hogy ki vagyunk írva a besoroláson, szeretnék érdeklődni, mikorra számít­hatunk. Már a gyerekek, meg a tüzelő miatt kérdem. — Ismerem a körülményein­ket, kérem, a szeptemberi osztásnál biztos megkapják. Azt az egy, másfél hónapot kibírják? ★ — Óh, nagyon szívesen. Ennyi év után, ez nem idő. És ha lehetne, ne magasra, az édesanyám szívbeteg. — Tudom, kérem, nézze itt a listán, be van jelölve, hogy alsóbb szinten lesz a laká­suk. ★ Fekete hajú, idősebb asz­­szony a lánya lakását rekla­málja: — Az anyósnál laknak, és a sógora is most nősül ve­lük együtt öten laknak a szo­­ba-konyhás lakásban. — Kérem, nem jut min­denkinek azonnal, sokkal több, jogosabb igénylő van, mint gondolná. — Nem akarok neveket fel­sorolni (nem is sorol), de tud­nék. — Ön szerint mind olyanok költöztek be, akiknek pro­tekciója van? — Igen!... És vegye tudo­másul, majd megpróbálom máshol! (Nem tudom elhallgatni, amit távozása után a csoport­­vezető mondott, él nélkül, pusztán tényként: „Ketten laknak a férjével egy kétszo­bás házban”.) Fiatal nő. — Úgy hallottam, kijelöl­ték az ősszel elkészülő szö­vetkezeti lakások tulajdono­sait. Szeretném tudni, benn vagyunk-e? —­­ nevét szabad? ... Igen, a C 1-es tömbben a második * emeletén, két és fél szobásat kapnak. Rövidesen kiküldi az OTP az értesítést, mennyit kell befizetni. Boldog sikkantás. Alig ta­lálja a kilincset. — Bé min­’ma így távoz­hatna! — sóhajt fel a cso­portvezető. ★ Fél egy van, vége a foga­dóórának. Néhány családnak boldogságot, néhánynak új reményt, sokaknak újabb keserűséget hozott. A nyolc­ezernél több igénylő, a 900 lakás, a tíztagú társadalmi bizottság, a lakásigazgatási csoport, az érvek és ellenér­vek, lehetőségek és humá­num. Lehet-e teljes az igaz­ság? Ki tudja? A tények makacsak. A té­nyek, amelyek napról napra jogos és jogtalan szenvedé­lyeket lobbantanak fel a vá­rosi tanács épületének alag­sorában. Csiszka Antal Újság az élelmiszerüzletben Győr lakosságának újság­gal való ellátottsága külö­nösen az új lakónegyedek­ben nem kielégítő. A posta, amely a lapterjesztést vég­zi, nem tud lépést tartani a fejlődés ütemével. Problé­ma például, hogy egy-egy új lakónegyed teljes felépü­lését kell megvárnia, hogy felállíthassa a hírlapárusí­tásra alkalmas létesítményt. A Győr-Sopron megyei Lapkiadó Vállalat a nehéz­ségek láttán arra törek­szik, hogy addig is, amíg a posta a megnövekedett igé­nyeknek eleget tehet — a la­kosság mindig, a város min­den részén hozzájusson az általa keresett újsághoz. Kiadónk kezdeményezésére április 1-étől számos győri önkiszolgáló élelmiszerbolt­ban megkezdődött a lapok árusítása. Győrött a Sport, a Kálvária, a Mónus Illés ut­cai önkiszolgáló boltokban, a Vas Gereben utcai ABC- áruházban kezdődött el az ú­jságárusítás. Az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat em­lített üzleteivel egyidőben vállalkozott a hírlapárusítás­ra az ÁFÉSZ bácsai úti ÁBC-áruháza és a Vörös Hadsereg úti önkiszolgáló boltja. A kezdeményezés életre­valóságát főleg a Sport utcai és a Kálvária utcai boltok újságértékesítési forgalma mutatja. A két üzletben Soós József, illetve Jáger Kálmán boltvezető irányításával végzik a lapok sikeres áru­sítását is. A Sport utcai bolt havonta 900 napilap-vásárlót elégít ki. A 900-ból 500 a Kisalföld-vásárló. A hetila­pokból havonta 600-at adnak el. A bolt vonzási körzetét lelkiismeretesen látja el új­sággal a Kálvária utcai üz­let is, ahol havonta több mint 300 napi és ugyanannyi hetilap jut el az olvasóhoz. Sajnáljuk, hogy a kezdeti sikeres próbálkozás után be­szüntette az újság árusítását a Vas Gereben, és a Bácsai úti ÁBC-áruház, valamint a Mónus Illés utcai bolt. Köszönet a posta segítő­készségének, közös az örö­münk az olvasókéval, hogy az Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat, valamint az ÁFÉSZ illetékes vezetői hozzájárulásával megvalósul­hatott egy hasznos kezdemé­nyezés. Vadászok egymás között — Kedves szarvas, megír­hatod a végrendeletedet! — mondja fennhéjázva a vadász és elsüti fegyverét. — Biztosan papírért sza­ladt el — jegyzi meg a lö­vés eldördülése után a társa, D. L. Szag-javaslat Nem kérem, nincs tévedés a címben. Szagról van szó, igazi orrfacsaró szagról. Azok a gyárvárosi lakók élvezhe­tik Győrött évközben nap mint nap, akik a Szeszgyár takarmányélesztő-üzemének közelében laknak. Ott nagyrészt az északi, északnyugati szél uralkodik, éppen a lakótelepre fújja az enyhén szólva is kellemetlen gőzt. Azt már tényleg csak mellékesen említem, hogy a lakók lesik, mikor fordul ki­csit a szél. Akkor gyorsan kinyitják néhány percre az ablakot. Mondom, nem is erről aka­rok beszélni. Arról sem, hogy az a környék lassan a város szíve lesz. Ugye, a 700. éves évforduló, meg hogy most alakítják a benzinkút melletti részt, ami nagyon szépnek ígérkezik__ Volt ilyen ötlet, húszmé­teres falat építenek, hogy majd fölötte elszáll a gőz. Ma sincs fal. Egy másik tervet is kigondoltak valamikor de­cemberben. Mégpedig azt, hogy meg kellene emelni, magasítani a kéményt, éppen négy méterrel. Nos, nem szaporítom a szót. A lényeg, a szag­javas­latom: ne töprengjenek már annyit! A takarmányélesztő­üzem nyaranta mindig két teljes hónapig áll. Története­sen éppen most van ez a szünet. Ezalatt éppen meg lehet építeni azt a rég eltervezett, hiányzó négyméteres dara­bot a kémény tetején! KISALFÖLD _­5 A vendéglátó: Magyarország Vadászati világkiállítás 1971-ben 1971. augusztus 27-től szep­tember 30-ig Magyarországon rendezik meg az első vadá­szati világkiállítást. Nemzet­közi kiállítást, trófea-bemu­tatókat ugyan eddig is ren­deztek már — 1910-ben Bécs­­ben, 1930-ban Lipcsében, 1937-ben Berlinben, 1954-ben Düsseldorfban, 1960-ban Fi­renzében. De a magyarorszá­gi lesz az első világkiállítás. Az 55 ezer négyzetméternyi kiállításon a mezőgazdasági vásár területén trófea-bemu­tatót, természetfilm-feszti­­vált, lovas- és vadászkutya­versenyt, sporthorgászati be­mutatót rendeznek. Érdekes lesz a vadászati eszközök fejlődését illusztrá­ló kiállítás a kobaltétól a pa­rittyán, a dárdán át a lőfegy­verek megjelenéséig és nap­jaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a horgá­szattal kapcsolatos cikkeket gyártó és forgalmazó cégek Láthatunk majd vadhúsból, halból, kagylóból, csigából rákból és békából készült tartósított termékeket, szőr­mét és bőrárut, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfaragvá­­nyokat. Figyelemre méltók a kiállí­tás idejére tervezett rendez­vények: a Vadászati Tudomá­nyos Kutatók Nemzetközi Kongresszusa, a Természet­­védelmi, valamint a Halá­szati Tudományos Szimpózi­­on. A Műcsarnok 12 termé­ben vadászati és halászati té­májú mai és muzeális képző­­művészeti tárgyakból nyílik kiállítás. Több kutyakiállítás és ver­seny is lesz, például nemzet­közi agárverseny, vizsla, nyo­mozó és szolgálati kutyaver­seny. Nemzetközi fogatver­seny és népi lovasjáték be­mutató, 5 napos lovastúra, őszi vadászbarangolás szere­pel még a programban. Megismertetik az érdeklő,­dokkoi a gemenci és a gyu­­laji vadgazdaságokat, tájé­koztatják őket a vadóvás­­mentés terén elért hazai eredményekről. A nemzetkö­zileg is elismert magyar va­dászok — Nádler Hubert, Kittenberger Kálmán, Szé­chenyi Zsigmond — életének, tevékenységének is teret szentelnek. Fotóművészeti bemutató, bélyeg- és könyvkiállítás, elő­adások adják a kulturális programot. K. M. ÁLOM ÉS ÉBERSÉG Cambridgeben kísérletsoro­zatot végeztek arról, hogy az álom megrövidítése milyen , súlyosan befolyásolja a meg­figyelő képességet, amely vi­szont balesetek forrása lehet. Hat héten át tanulmányoz­ták 19 fiatal katona viselke­dését. Kétféle, különböző fel­adatot kellett megoldaniuk. Az első az volt, hogy jelöl­jék meg egy kottán a leg­hosszabb hangokat. A máso­dik feladat egy számoszlop összeadása volt. Mindkét fel­adatot zajban kellett megol­daniuk. Az első feladat a jó hallás bizonyítéka volt, a második a szellemi munka minőségét döntötte el. Reggel fél hétkor kezdték el napjukat a kato­nák, 7 és fél, 5,3, 2 majd 1 órai alvás után. A kísérlet két napot vett­­ igénybe. Az eredmény nem volt meglepő. A munka értéke arányosan kevesebb értékű lett, ha azt kevesebb, pl. 2 órai alvás után végezték. Ezen kívül számos tévedést vétettek, ha két éjjelen át csak 5—5 órát aludtak. Megjelent a Fáklya legújabb száma A színes képekkel gazda­gon illusztrált számból csu­pán néhány érdekesebb írást említenénk. Nagy Mária, az MSZBT fő­titkára „Rendkívül hasznos utazás” címmel nyilatkozik szovjetunióbeli útjáról, az ott szerzett tapasztalatairól. A közelgő Lenin-centennárium­­mal kapcsolatban a lap meg­kezdte V. Sztyepakov „Lenin és Október” című írásának közlését, amelyben Lenin sze­repét méltatja a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom előkészítésében és végrehaj­tásában. Érdekes képes ri­portot olvashatunk egy moszkvai kísérleti lakóház­ról. A szovjet haditengeré­szeti flotta napja alkalmából egy szovjet búvárhajó életé­be nyerünk bepillantást a „Tengeri őrjárat” című kép­riportban. Beszámolót olvas­hatunk a moszkvai jégcirkusz budapesti vendégszereplésé­ről. Kétoldalas képes riport mutatja be a gajdari úttörő postahivatalt. A „Mestersé­ges szívbillentyűket tervez­nek” című cikkben a szovjet orvostudomány egy új kísér­letéről olvashatunk. Egy ta­nulóhajó föld körüli útjáról, a matróztanulók életéről a „Vitorlással a föld körül” cí­mű kétoldalas színes riport * 120 ír. Beszámol a lap a szovjet tudomány és technika újdon­ságairól. Találunk a lapban humort, keresztrejtvényt, filmismertetést, sportanyago­kat. A lap mellékletként közli A. A. Gromiko külügyminisz­ternek a Legfelső Tanács ülésén elhangzott expozéja teljes szövegét. A kemerovói Lunacsarszkij drámai színház Hiábavaló utazás Dr. Wood New York-i ornitológus fáradságos expe­díciót szervezett a Mato Grosso őserdőjébe, hogy ott hangszalag-felvételeket ké­szítsen egy rendkívül ritka madárfajtáról. Sajnos, nem találta meg a madarat. Hazatérőben vé­etlenül ta­lálkozott egyik kollégájával, aki közölte vele, hogy a New York-i állatkertben en­nek a madárfajtának két példányát őrzik. (Ford.: Margittal Alice) Baditz Ottó ébresztése Az „Angyalcsináló” festője Érdekes, elgondolkodtató cikket közöl a Soproni Szem­le legújabb száma a megye egyik legkiválóbb s (megle­hetősen elfelejtett) festőjé­ről, néhai Baditz Ottóról, aki 120 esztendeje született Ma­­gyarkeresztúron. A rendkí­vül tárgyilagosan elemző, ér­tékelő tanulmány szerzője dr. Csatkai Endre kandidá­tus, Kossuth-díjas művészet­­történész. Baditz Ottó műveiből leg­utóbb 1949-ben rendezett gyűjteményes kiállítást a soproni Liszt Ferenc Mú­zeum. Akkor mintegy fél­száz képét láthatta a közön­ség, a tárlatnak nagy sikere volt. A szerző a 120. évfor­duló alkalmából Baditz Ottó „teremtő lelkének” az eddi­gieknél tüzetesebb tanulmá­nyozására buzdítja az olva­sót, hogy ismerjük meg, il­letve ismerjük el a Rábaköz szülöttjének, az egykor Euró­­pa-hírű művésznek kétség­telen jelentős életművét. Ba­ditz fél évszázadig tevékeny­kedett, élete nagy részét a megyében töltötte. Pályáját sik­er koronázta: a hazai ba­bérokon kívül párizsi, londo­ni és müncheni kitüntetések­ben részesül. Dr. Csatkai Endre tanul­mányát műmellékletek il­lusztrálják. Baditz legszebb műveit mutatja be a folyó­irat, a többi között leghíre­sebb képét, a megrázó hatá­sú „Angyalcsinálók” című kompozícióját. én. m.

Next