Kisalföld, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
1969. szeptember2., kedd Szülői értekezlet Katonáéknál A győri határőrség egyik alakulatának párt- és KISZ- szervezete a katonai szolgálatot teljesítő 18—20 éves fiúk szüleit értekezletre hívta augusztus 31-ére. Negyvennégy meghívót vitt a posta. Három szülő postafordultával válaszolt, hogy betegség miatt nem tud részt venni a találkozáson. Az ő fiaik eltávozást kaptak vasárnapra szüleik meglátogatására. A többiek pedig a révfalui hídnál várták vasárnap délelőtt tíz órakor vendégeiket. Délelőtt a győri BM. csónakházban szülők és fiúk együtt hallgatták meg Nagy Józsefnek, a határőrségi pártbizottság titkárának és a parancsnoknak tájékoztatását fiaik helytállásáról, feladatairól, magatartásáról. A szülők is elmondták a többi között, hogy miben kérnek segítséget, örömmel jöttek a tanácskozásra, és helyesnek tartják ezt a kapcsolatot. A közös ebéd után szabad programot terveztek a vendéglátók. De a vendégek kérésére a laktanyába látogattak, látni akarták, hol élnek a fiaik. Vizsgált a NEB II nem eléggé becsült vagyon Gondos kezekben van-e a pénz, megfelelő-e a gazdaságok belső ellenőrzése, hogyan őrzik, védik a társadalmi tulajdont a termelőszövetkezetekben? —, ezt vizsgálta meg a Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Tizenhat közös gazdaságot és egy termelőszövetkezeti önálló közös vállalkozást kerestek meg a népi ellenőrök, és alapos vizsgálódás után mondtak véleményt, és terjesztettek javaslatokat a bizottság elé. Nincs rács az ablakon Az 1/1969 PM. számú rendelet szól a termelőszövetkezetek pénzkezeléséről. A rendelet kimondja, hogy ha a házipénztárban kezelt pénz több 5000 forintnál, akkor pénztárszekrényben, 5000 forinton aluli összeget pedig vaskazettában kell tartani. A kulcsokat a pénztáros és egy ellenőr kezeli. A NEB vizsgálata megállapította, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben nem tartják be a készpénzkezelésre vonatkozó rendelkezést. Érdemes megemlíteni egy példát. A győrszentiváni termelőszövetkezetben olyan helyiségben van a pénzszekrény, ahol az ablakon nincsen rács, pedig olykor 60—70 000 forintot is tartanak a pénzszekrényben. Rendelet szól arról, hogy a házipénztár készletének összegét a termelőszövetkezet elnöke állapítja meg. Erről a rendeletről is megfeledkeznek a közös gazdaságokban, és sok helyen indokolatlanul sok pénzt tartanak a páncélszekrényben vagy kazettában. Ez azután olyan következményekkel jár, hogy ok nélkül is sok előleget vesznek fel elszámolásra. Sarródon például a pénztáros minden jogcím nélkül december 5-én 286 627 forint, december 11-én 67 909 forint és december 20-án 20 000 forint előleget vett fel. Az összegeket még ugyanebben a hónapban visszafizette. Ez tapasztalható más gazdaságokban is, és a gyorsan történő visszafizetésekből arra lehet következtetni, hogy az összegeket valójában nem is vette fel senki, csupán könyvelési mesterkedés a záró pénzkészletek csökkentése végett. Az ilyen gyakorlat azonban módot adhat visszaélésekre. Hiányoznak a nyilvántartások Igen sok hiányosságot állapítottak meg a népi ellenőrök a kiküldetések, szolgálati utak elszámolásánál. Sok termelőszövetkezetben nem igazolják a kiküldetési rendelvényen az eltöltött idő és a kiküldetés szükségességét. Vannak gazdaságok, ahol tízórás távollétre teljes napidíjat számolnak el. A népi ellenőrök megállapították, hogy a termelőszövetkezetek anyaggazdálkodása és fogyóeszköz-gazdálkodása javult, mégis előfordul még, hogy nem lehet a készletet ellenőrizni, mert sem a raktárakban, sem a munkahelyeken (műhelyekben) semmiféle nyilvántartás nincs a készletekről. Csapodon például a tavaly decemberi tejhozamból 896 liter tejjel nem tudtak elszámolni az alapbizonylatokon, mert rosszul vezették a nyilvántartást. Hanyagságra vall, hogy sok helyen a raktáros az anyagot csak bevételezi a raktárba, illetve onnan kiadja, de sem a bevételezést, sem a kiadást nem vezeti rá a bizonylatra. A javaslat A társadalmi tulajdon védelmét a termelőszövetkezetekben az ellenőrző bizottságok tartják szemmel. Feladatuk a többi között a közös vagyon kezelésének, a gazdálkodásnak, a tagokkal való elszámolásnak az ellenőrzése. Nos, kérdezhető: hogyan fordulhatnak elő ellenőrzés mellett az említett szabálytalanságok, hogyan kezelhetik mostohán a közös vagyont? A bizottságok összetétele jónak mondható a termelőszövetkezetekben, hiszen majdnem minden gazdasági ágazat képviselője megtalálható az ellenőrző bizottságokban. Gond azonban, hogy kevés a szakképzett bizottsági tag. A legtöbben képzettség hiányában nem is képesek alapos ellenőrzést végezni. Mivel nem rendelkeznek megfelelő üzemviteli és számviteli képesítéssel, ellenőrzésük nem tudja átfogni a nagyüzem tevékenységét, és csak részletkérdéseket vesznek vizsgálat alá. Munkájuk a leltározásban való részvételre, a háztáji földek kimérésére, a raktáraik ellenőrzésére szorítkozik. Nem veszik észre az egész közvagyont károsító szabálytalanságokat, tehát nem is tudnak a visszaélésekkel szemben fellépni. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy a termelőszövetkezetek jelenlegi ellenőrzési rendszere nem felel meg és még kevésbé fog megfelelni az összevont gazdaságokban. Javasolja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, hogy hozzanak létre a járási tanácsokon egy-egy független ellenőrző szervet, ahol szakképzett ellenőrök dolgoznak. A szervek feladata lenne a törvénysértések megelőzése, feltárása és szükség esetén a hivatalos eljárás megindítása. P. I. Csengetett a szeptember Díszbe öltözött iskolák fogadták tegnap a diákokat, biztatón lengtek a zászlók, kedvesen zengett a Nap s kövér sugárnyalábokat szórt a megszeppent elsősök fejére, gyorsan felszárítva a pityergők könnyét, Újra csengettek. Gyerekeink feje apró gondokkal teli, okosodnak megint egy évet. Az évnyitó ünnepségen még az óvó néni állította sorba az első osztályosokat, de az iskolapadban már a tanító ültette le őket. Előkerültek az őrsi zászlók, ünnepelni az évnyitót. (N. t. felv.) KISALFÖLD Együtt 8000 hold Szombaton a földszigeti Rákóczi közös gazdaság tagsága tartott közgyűlést, tegnap pedig a három csornai szövetkezet, a Petőfi, az Új Élet és November 7. tanácskozott az egyesülésről. A szövetkezetek 831 tagja az egyesülés mellett határozott, és így újabb nagy gazdaság jött létre csaknem nyolcezer holdon. A hét végén pedig a már egyesült szili és zsebeházi tsz vezetőségválasztó közgyűlést tart. " . Tanulmányúton Lengyelországban Színes. Még a tavasszal határozta el a Kisalföldi Területi Szövetség elnöksége, hogy a tagszövetkezetek részére külföldi tanulmányutakat szervez. „Nézzük meg a szomszéd portáját is, tanuljunk egymástól!” Az első út augusztusban Lengyelországba vezetett. Hatvankét szakember két csoportban tette meg a 2500 kilométeres utat, ötletekkel, gazdag élményekkel tért haza. Elbúcsúzván a csehszlovák falucskáktól, az Alacsony- Tátra integető fenyőitől, a lengyel Cieszyn határállomásra érkeztünk, ahonnét az ORBISZ-iroda munkatársai kalauzoltak bennünket IBUSZ-kísérőnkkel együtt. Katowicén át — ahol modern szobrokat, kellemes parkokat láttunk — este érkeztünk Wroclawba. A hatalmas iparváros patinás városközpontjának utcáin nyüzsgő fiatalok a múlt és a jelen érdekes kontrasztját mutatták. Másnap Wroclaw mellett az Osobowicei Állami hasznos Gazdaságban kezdték meg a szakmai programot a magyar szakemberek. Az Osobowicei Állami Gazdaságban a takarmánytermő területeket a városból kivezetett, derített szennyvízzel öntözik. Évente négyszer kaszálhatnak, s hektáronként 12—15 tonnát takarítanak be. Forró levegős szárítás után szénalisztet készítenek belőle. A kitűnő takarmányt a szomszédos országok is szívesen megveszik tőlük. A tanulmányúton részt vevő mezőgazdászaink véleménye az volt, hogy ezt a módszert nálunk is érdemes volna bevezetni. A másik gazdaságot Poznan közelében, Czempinben néztük meg. A három és fél ezer hektáron gazdákodó kombinátot a vezérigazgató mutatta be. Elmondta, hogy a földterület 50 százalékán gabonát, 22 százalékán pillangós takarmányt termelnek. Gabonatermésük hektáronként 30 mázsa. Egy hek napok tárról másfél tonna szárított fű- és lucernalisztet nyernek. A termelőszövetkezeti küldöttség érdeklődött az állami gazdaság dolgozóinak életkörülményeiről is, öröm volt megtudni, hogy a gazdaság modern lakóházakat, mozit, sportstadiont, fürdőt építtet a munkásoknak, gyerekeiknek pedig iskolát. A korszerűen felszerelt állami gazdaságok mellett láttunk lóval, ökörrel szántó parasztokat, kecskepásztorokat, mezőn fejő asszonyokat, keskeny földeken hajladozó magányos öregeket. A fiatalok ott is a városba húzódnak, az öregek ereje fogy, a termelési eszközök elavultak. Egyre több lengyel paraszt keresi már a kollektív gazdálkodás lehetőségét, hogy könnyítsen az életén. A mezőgazdasági küldöttség a szakmai tapasztalatgyűjtés mellett megnézte azjjáépített Varsót, az ősi Krakkót, s a romantikus Zakopanéban búcsúzott Lengyelországtól. N. É. 3 Zajosan élünk A zaj az újságok panaszrovataiból és a humoros karcolatok hasábjairól kezd átkívánkozni a társadalmi, publicisztikai írások újságrovataiba; kezd tudományos elemzések s kutatások témája lenni, mert valóban túllépi az elfogadható határt Hogy különösen a főváros, de már a vidéki városok is kezdenek elviselhetetlenül és feleslegesen zajossá válni — ez közhely, mindenki által ismert tény. Nem kell sorolni a zajkeltés részleteit, a jelenség apró és dühítő megnyilvánulási formáit. A bőgő kipufogójú motorkerékpárok ismétlődő szerenádját, a vékony falú lakótelepi házakban versenyt bőgetett rádiók és televíziós készülékek zaját, a hajnali órákban környékre szólóan döngő tejeskannáktól és kukatartályoktól az éppen a pihenésre szánt parkokban és ligetekben berregő, géppuskahangú fűnyírógépekig. Pokoli — mondja az ember, és okokat keres. Nem mindig szerencsésen. Mert a sokasodó „decibelek” számából... el lehet jutni technika-ellenes következtetésre is: sokat zajonganak a gépek, tehát ördög vigye őket, „ők az okai” a sok idegességnek, úgyis, általában „a sok gép az oka” ennek is, annak is, az a sok repülés, űrhajózás „nem vezet jóra”. Talán kissé eltúlzom a „sebességváltást”, és túl gyorsan kapcsolok át egyik típusú következtetésről a másikra, de nem véletlenül. Hallottam már ilyen összefoglalását életünk bajainak-gondjainak idős és középkorú embertől, kevésbé művelttől, és látszatra művelttől, sokat olvasó embertől egyaránt. Ez a kissé közvéleményszélességben terjedő nézet balkezes és áltudományos jóslatokból is táplálkozik, és nem árt vele foglalkozni, mert olyanok is hangoztatják, akik (miközben életünk nyugalmát, poézisét, szépségét stb. féltik a gépektől) a televízió előtt ülnek, porszívóval takarítanak, és az ételt természetesen hűtőszekrényben tartják. " Ez ennek a furcsa, kései technika-ellenességnek legkülönösebb vonása, hogy hangoztatói is csak — hangoztatják. És való igaz, legfeljebb a következetesség szigorú megkövetelői igényelhetik tőlük, hogy ezek után ne nézzék meg a tévén kedvenc csapatukat, ne figyeljenek oda a fiatal gitáregyüttesre, ha véletlenül nekik tetsző dalba kezd, vagy söpörjön az öreg cirokseprűvel a porszívó helyett minden „elgépiesedéstől” félő kortársunk. De hát igazán van-e „eltechnizálódási” veszély? Valóban a gépek rabjai leszünk? Beszéljünk most ne a tudományos utópiák nyelvén, hanem a mi magunk életének reális tapasztalatai alapján. Hogy egymillió év múlva vagy akár ezer év múlva az akkori ember mire jut a komputerek és az addig kitalálandó ezernyi más okos gép révén, azzal nekünk meg korai foglalkoznunk, de egy bizonyos: akkor is és mindig a gép lesz az eszköz és az ember az alkotó, az ihlető, a mozgató. Most? Most éppen eljutottunk arra a pontra, hogy például a magyar falu népének legnehezebb munkáit kezdi elvégezni a kombájn és a kémia. Az aratásra és a kapálásra gondolunk , amelyek (főleg az utóbbi) azonban még egyáltalán nincsenek mindenütt és tökéletesen gépesítve. Akik sokallják a gépet, kissé figyeljenek jobban oda az iparra, amelynek anyagmozgató munkáit daruk és targoncák intézik ugyan — de csak, ami a legnagyobb terheket illeti. A kisgépesítés, a belső anyagmozgatás azonban még nagyon-nagyon sok helyen „dórukk” dolga. „Agyon vagyunk gépesítve?” Ebben csak az hisz, aki nem lát az üzletek előtt ládákat cipelő fiatal tanulólányokat és munkásasszonyokat Egyszóval: távol vagyunk attól, hogy a gépek átvették volna a munka nehezét mindenütt, hogy a legpraktikusabban használnánk ki őket; igaz, persze, hogy kényelmes mivoltukkal társítani kell előbb-utóbb a hangtalanabb működtetés lehetőségét, de hát ez csak másodrangú kérdés. Ami pedig a szórakozás „elgépiesedését” illeti, abban bajos lenne az elektromos gitárt vagy a hangszórót elmarasztalni: ezek a gépek mind kapcsolóval és erősítővel rendelkező eszközök. Ember kell hozzá, aki le is tudja őket halkítani. És le is akarja. De a tapintatlanság vagy a fegyelmezetlenség — a zaj két legfőbb oka — nem varrható a gépek nyakába. Az egész „technika, te vagy az oka” vádirat kissé félresikerült. Rólunk, emberekről szól a mese. B. F. Öntözés a Kardos-érből Egy kimutatást nézegettünk az újkori termelőszövetkezetben. Hogyan alakultak 1962-től a terméseredmények? Búzából 4, árpából 3, burgonyából 31, cukorrépából 100, kukoricából pedig 6 mázsával több termett holdanként az idén, illetve tavaly. Örömmel újságolta Máté Lajosfőmezőgazdász, hogy a lövői gazdasággal való egyesüléssel nőtt a lehetőség a cseh talajok jobb hasznosítására. Régi gondjuk volt az öntözés. Lehetőséget adott volna erre a két határ között húzódó Kardos-ér, de külön egyik gazdaság sem vállalhatta a nagy beruházást. Így a patak eddig elválasztotta a két közös gazdaságot, mostantól pedig nemcsak összeköti őket, hanem nagy terveik indítója lett A Kapuvári Vízgazdálkodási Társulat szakemberei kint jártak, és vizsgálták az öntözés lehetőségét. Az elgondolás: duzzasztómedrekbe összegyűjteni a téli csapadékot, amely elegendő lenne a nyári öntözéshez. Az egyesült termelőszövetkezet most már könnyebben és szívesen is költené erre. Ha megkapja a Vízügyi Igazgatóság engedélyét, még az ősszel hozzákezd a másfél millió forintos beruházás megvalósításához. További terv, hogy az öntözött területen mintalegelőt létesít a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése céljából.