Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

1969. október 1., szerda Ivánban a falu apróságai, az óvodás korúak új épület­be költöztek. Régen várták azt a napot, hiszen a kas­télyépületben az iskolásokkal osztoztak meg a termeken. — Az óvoda nagyon szép, csak még nem kész teljesen — mondja Mátyás István, a községi tanács titkára. — Vagy ötvenezer forint értékű munka van hátra. A padlást le kell betonozni, a falakat és az ajtókat festeni kell Az óvoda valóban nagyon szép Még így félig kész ál­lapotában is. Térítők, képek, virágok mindenütt. A szor­gos, dolgos óvónői kezek igyekeztek megszépíteni az óvodát addig is, amíg a fes­tésre sor kerül. S hogy még így is örömünnep volt az óvodába beköltözni, azt csak azok tudják igazán, akik évek óta várnak az épület elkészülésére. Az óvoda épí­tésére már 1962-ben meg­kezdték a gyűjtést. Az ala­pozás hat évvel ezelőtt kez­dődött az egész falu össze­fogásával, a járási tanács anyagi támogatásával. Az épületre addig 1,5 millió fo­rintot költöttek. A falu lakói boldogok, mert apróságaikat egészséges, szép környezet­ben tudják. A három hatal­mas, napfényes teremben hetvenöt óvodás talál otthon-Az óvodán kívül az idén az ivániak másnak is örül­nek. Boldogan újságolják, mutogatják a falu Fő utcáján épülő egészségházat • — Az idén év végére bi­zonyára megnyílik — mond­ják. Az egészségházat évek­kel ezelőtt kezdték építeni. Amikor az alapozásra sor ke­rült, a tervek már elavultak A terhes mamák és a kisma­mák búslakodtak: várni kell a terhes, és csecsemőgondo­zásra. A tanács építés közben változtatott a terveken. Na­gyobbra, korszerűbbre épít­tette, sőt a védőnőnek is ké­szíttetett ott lakást. Ma már áll az épület. Csupán a vil­lany és a víz bevezetése van hátra. A napokban örömet ho­zott egy levél. A Győr-Sop­­ron megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya közli: Répceszemeréről Ivánba he­lyezi a gyógyszertárat. A ta­nács máris gondoskodott a tervekről és az épület helyé­ről. A régi iskolát lebontják és annak helyén építik fel a gyógyszertárat. Községfej­lesztési alapból 150 000 fo­rintot ad erre a célra. A la­kók 30 000 forint értékű tár­sadalmi munkával segítenek A Gyógyszertári Központ 400 000 forintot ígért. A ter­vek elkészítését Varga István győri tervező mérnök társa­dalmi munkában vállalta. A parkosítás befejeződött A házak előtt virágágyakat készített a lakosság 50 000 forint értékű társadalmi munkával. A tanács az idén még egy autóbuszváró építé­sét tervezi. Rövidesen az anyagot is megvásárolja hoz­zá. Ivá­ni változások Készül a játékvár az iváni új óvodában. Világos iskolák Még a múlt iskolaévben több panasz érkezett Győr város Tanácsának művelő­désügyi osztályához, hogy egyes iskolákban nem meg­felelő a világítás, azonkívül az iskolaorvos nem tudja el­végezni feladatát, mert nin­csenek meg a megfelelő fel­tételek. Az új iskolaév kez­dete előtt az osztály intézke­dett, hogy minden győri is­kolában legyen helyiség, ahol az iskolaorvos a tanulók egészségügyi vizsgálatát el­láthatja. A régi iskolák világításá­nak korszerűsítése folyama­tosan történik a lámpahelyek számának növelésével és a vezetékek kicserélésével. Ez évben három győri iskolá­ban történtek meg a mun­kák. A típustervek alapján készült iskolaépületek vilá­gítás berendezése megfelel a követelményeknek. A levéltárak területi jogköre Lapunk szeptember 20-i számában cikk jelent meg az új levél­tári rendeletről, amely jogalapot nyújt a me­gyei levéltáraknak az „irat­termelő” szervek iratkezelé­sének és irattározásának el­lenőrzésére. Tehát a­ szervek által termelt dokumentu­mok törvényes védelem alatt állnak, s a velük kapcsolatos előírások betartását a me­gyei levéltárak vizsgálják fe­lül. Mivel megyénkben két ön­álló jogkörű megyei levéltár működik, a vállalatok, intéz­mények közül sokan érdek­lődtek szerkesztőségünkben: melyik levéltár felügyelete alá tartozik iratkezelésük. A kérdéssel dr. Lengyel Alf­­rédhoz, az I. számú Megyei Levéltár igazgatójához for­dultunk, aki a következőket mondotta: — Az iratellenőrzésre jo­gosult két megyei levéltár illetékességi területe a követ­kező: a Győrött működő I. számú Megyei Levéltár a mosonmagyaróvári részlegé­vel együtt Győrben, a győri járásban, Mosonmagyaróvá­ron és a mosonmagyaróvári járásban végez ellenőrzést. A Sopronban működő II. szá­mú Megyei Levéltár Sopron város, a soproni járás, Ka­puvár város és a csornai já­rás területén végzi az iratke­zelés és irattározás ellenőrzé­sére irányuló munkáját KISALFÖLD Ölveti én ny­ágok között „özvegy Schöberl József­­­né győri virágkereskedőt, aki öt évtizede folytatja te­vékenységét, a Belkereske­delmi Minisztérium elisme­résben részesíti.” Ez áll azon az emléklapon, amelyet most kapott a 76 éves asszony, a virágszerető győriek kedves Schöberl né­nije. Valami kis tévedés van az emléklapon, mert nemcsak virágkereskedő, Kertész is. A Schöberl család 80 éve ter­meli a virágot Győrött, de 150 évre visszamenőleg a csa­lád minden tagja kertész volt. Anyai ágon Marosvá­sárhelyről származtak, apai ágon Bruckból, és mindig vi­rágokkal foglalkoztak. Első üzletük Győrött 1924- ben nyílt — addig csak a kertészetük volt. Azután az Árpád út 41. szám alatt épí­tettek egy üvegházat, amely­nek az utcai részét virágüz­letnek képezték ki. Bement a szerelmes fiatalember az üz­letbe, és ott találta magát pompázó szegfűk, rózsák és gladióluszok között az üveg­házban. Megmutatta, melyik szál virágot akarja elvinni szíve hölgyének. Csattant a metszőolló, és a kívánság máris teljesült. (Nem lehetne ezt, ma is megvalósítani? ...) Ezt követően a Deák utca 14. szám alatt volt virágboltjuk. Bombatalálat érte. Azután a Deák utcából Aradi vértanuk útja lett, és a 13. szám alatt kapott helyet Schőberlék boltja. Ma pedig az Arany János utcában kötik a koszo­rúkat, készítik a menyasz­­szonyi csokrokat és árulják a saját termésű szegfűket. Ott beszélgettem a virágok között ezzel a kedves asz­­szonnyal, aki egy emberöltőt töltött el a virágok között. — Ó, kedves fiam, sokat tudnék én mesélni! Hány gyönyörű menyasszonyi csok­rot kötöttem én már az éle­temben! Hány boldog fiatal­ember futott be hozzám, hogy Schöberl néni a leg­szebb rózsáiból csináljon ne­kem csokrot, mert fiam szü­letett! Vannak törzsvevőim is, akik majdnem mindennap bejön­nek, és mindig Télen, nyáron. Ezeket sze­retem, igazán, mert ők is szerelmesei a virágoknak. Egyedül maradtam a kislá­nyommal, férjemet 1951-ben temettük el. Egyedül dolgo­zunk, és mindig sokat. De higgye el, fiam, olyan jó a virágok között élni ... Kérdezném tovább, de szép kék szeméből az öröm és a meghatódottság könnyei pa­­takzanak. Még csak az iránt érdeklődöm, melyik a ked­venc virága? A gyöngyvirág — mondja —, bárcsak egész évben lehetne árulni! Jönnek a vevők,, tudják már Schöberl néni munkás­ságának elismerését. Dolgos, ráncos kezét szorongatják. Én meg arra a kínai közmondás­ra gondolok, amely így szól: „Ha egy életen át boldog akarsz lenni, légy kertész." Ahogyan elnézem ezt az egy­szerű néniket a virágai kö­zött, figyelem kiegyensúlyo­zott beszédét, megelégedett örömét, azt gondolom, igaz lehet a kínai bölcsesség ... * . Anyaság vagy kenyér? Talán lesznek olvasók, akik e címet hatásvadászónak ta­lálják. Hogy nálunk, a mi társadalmunkban kelljen vá­lasztani az anyaság és a ke­nyér között? — Képtelen kér­désfeltevés — mondhatják soka­­. E sokak közé azonban nem tartozik Halász Vincéné, aki szíve alatt a kicsinyével, hónapok óta nem kap mun­kát. Nemrég a középiskolai érettségire készülve, ő se hit­te volna, hogy kilépve az Életbe, ekkora ellentmondást lel a sokat hallott elvek és tettek között. Sorsa úgy adó­dott, hogy érettségi után rö­videsen férjhez ment, s egy kis jövevény is jelezte érke­zését. Kicsit korán, de a fia­talok ragaszkodtak hozzá. Kétszeresen fontossá, sürgős­sé vált a fiatalasszonynak az elhelyezkedés. Jóformán semmi nélkül kerültek mind­ketten a házasságba, a kicsi születéséig is égetően kell a fiatalasszony keresete. Munkaalkalomban nincs hiány, Halászné állást is ka­pott a Rövid- és Kötöttáru­nagykereskedelmi Vállalat­nál. De a próbaideje alatt ki­tudódott a terhessége. Ezt senki sem említette ugyan Halásznénak a végleges al­kalmaztatása megtagadásá­nak indokolásául. Felettese szerint a beosztásában nem felelt meg. Azóta is álláske­reséssel foglalkozik Halász Vincéné. A munkaközvetítő hivatalban sok állást aján­lottak ugyan, a jelentkezőt örömmel is fogadták, de amikor áldott állapotáról tu­domást szereztek, különböző indokokkal kitértek az alkal­maztatása elől Az idő telik, a fiatalasszony terhességének félidejébe lépett, s a fiatal házasokat anyagi gondok nyomasztják. El lehet-e kép­zelni, hogy szerelmüket, von­zalmuk gyümölcsének érke­zése miatti örömüket nem károsítja-e meg csalódás? Aligha! Ha a fiatalasszony a terhességét megszakíttatja, mint annyi sokan teszik, el­helyezkedésének mi sem áll­hatná útját. A fiatalok azon­ban vállalták a gyermeket, dolgozni, küzdeni készek ér­te. Arra nem számítottak, hogy a munkavállalásnál ki­záró ok az anyaság, hogy a fiatalasszonyt — törvényt se­hol sem sértve — elutasít­ják. E sorok írója jól tudja: a gyárakban, vállalatoknál, in­tézményeknél gondot okoz, hogy a gyermekgondozási se­gély bevezetése óta jelentő­sen megnőtt a gyermeket váró, nevelő nők száma. Szü­lés előtt könnyebb munkára való helyezésük, utána a he­lyettesítésük nem kis gond. Ez szaporodna eggyel Ha­­lászné alkalmazásával. Pusz­tán termelési, gazdasági szemszögből talán érthető is lenne, hogy inkább az olyan jelentkezőket válasszák, akik­nél nem mutatkozik ilyen probléma. A tőkések általában így gondolkodnak, cselekszenek. De mi szocializmust építünk! Törvényeink egész sora védi az anyát, születendő gyer­mekét. Törvény tiltja, hogy a terhes nők alkalmazását állapota miatt megtagadják. Arra azonban nem alkottak jogszabályt, hogy emiatt, de más ürüggyel ne vonják el a kenyeret előle. Hogy a vál­lalati érdekre való hivatko­zással ne sértsenek alapve­tő társadalmi érdeket, er­kölcsöt. A becsület, a család­­védelem elemi törvénye azt diktálja, hogy Halászék (s nemcsak ők) ne fosztassanak meg attól a lehetőségtől, ami országunk minden állampol­gárának kijár, hogy mind­ketten dolgozhassanak. Egy­másért s születendő gyerme­kükért, családi boldogságuk megtartásáért. Van-e fontosabb közösségi érdek ennél? JL-né Segítenek a rábasebesi tsz-en! Az „Asztalra kívánkozik, nem a Dunába” című, szep­tember 26-i számunkban megjelent cikk olvasóinkat egy szerződésről tájékoztatta, amelyet a rábasebesi terme­lőszövetkezet kötött a Győr- Sopron megyei MÉK-kel. A szerződés hat vagon közte értékesítéséről szólt­­ ár megjelölése nélkül. A körte kilóját 1 forint 80 fil­lérért számlázták, de a szö­vetkezethez visszaérkezett számlán „túlbuzgó ember jó­hiszemű tévedése” áthúzta az eredeti árat, és 80 fillért írt fölibe a szövetkezet ká­rára. Hat vagon eladatlan körte maradt a rábasebesi szövet­kezet portáján. A Győr-Sop­­ron megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat „tudva a rábasebesi gazdák gondját, ígéretet tett, hogy felveszi a kapcsolatot a szövetkezettel.” A vállalat felhívta tegnap délelőtt szerkesztőségünket, és közölte, hogy 66 mázsa körtét vásárolt a napokban a rábasebesi tsz-től, s október elején hasonló mennyiséget akar vásároli. Tegnap délelőtt a győri üzletekben megjelent a rába­sebesi körte. A háziasszonyok véleménye szerint: ízletes, finom, olcsó. 3 Sütőipar - megelégedésre Közgond a megye falvai­ban a kenyérellátás. A meg­­ifjodott községekben egyre kevesebb kemencét építenek, kimegy a divatból a házi sü­tés, és a falusi lakosság ja­va része boltban veszi meg napi kenyerét. Sok helyre azonban vagy nem érkezik meg a szállítmány, vagy a boltok óvatos rendelése miatt kevés érkezik. A napokban a mosonma­gyaróvári járásban jártam: vajon van-e elegendő kenyér, általános-e a megyei hely­zet? Nos, találtam gondokat, de ami lényeges: találkoz­tam felelősségteljes törődés­sel, az ipar és az áfész­ek együttműködésével. Panasz­­szal kevésbé. Szervezett szállítás A várost és a mosonma­gyaróvári járást a Moson­magyaróvár és Vidéke Sütő­ipari Vállalat látja el kenyér­rel, péksüteménnyel. Mint­egy 70 000 ember mindenna­pijáról gondoskodik: napon­ta csak a vidéket számítva 36 helység 84 boltjába jut­nak el rakománnyal a válla­lat gépkocsijai. A boltok ve­zetői és a lakosság sem pa­naszkodnak. A 160—180 má­zsa kenyér és a 40 000 pék­sütemény naponta kikerül az üzletekbe. Még oda is szállí­tanak kenyeret, mint például Várbalogra, ahol naponta 100 kilónál kevesebb kenye­ret kérnek. A vállalat 10 gépkocsija szállítja a péksüteményt és a kenyeret. Kora délelőtt természetesen nem jutnak el minden boltba, de délután négy órára már befejezik a szállítást. A falusi boltok ve­zetői, a lakosság elégedettek a kenyér minőségével, a ké­sei szállításnak nem örülnek, de belátják, hogy a 10 gép­kocsi nem képes egyszerre mindenüvé eljutni. Ami vi­szont a vállalatnál levő jó szervezést dicséri: egy-egy bolt naponta ugyanabban az időben kapja meg az árut, tehát a lakosság is igazod­hat a kenyér érkezéséhez, nem kell feleslegesen órákat tölteni kenyérre várva a bol­tokban. Épül az új gyár A vállalat tizenöt városi, illetve vidéki üzemében ál­lítja elő a napi kenyeret, péksüteményt. Gond az üze­mek ellenőrzése, a termelés összefogása. A gond megszű­nik, ha a kenyérgyár fel­épül. Már építik, majdnem 24 millió forintba kerül, és a tervek szerint a jövő év elejére már termel. Ekkor átszervezhetik a meglévő ki­sebb üzemeket finom süte­mény gyártására, a vidéki kenyérsütödék pedig tovább­ra is termelhetnek. A gyár felépítése után gazdagszik a vállalat kocsi­parkja is: jövőre két új gép­kocsi kapcsolódik be a túra­járatokba. Ami viszont a vállalat pa­nasza: Mosonmagyaróváron a kiskereskedelmi boltok alig vállalnak kockázatot, rendszerint kevés árut kér­nek, és félnek a választék­tól. Az áfész-ek boltvezetői rugalmasabbak, az igények­nek megfelelően rendelik a péksüteményt is, s ha el­adatlan áru marad, visszáru­ként átveszi a vállalat, és a visszáruból morzsát készít. Saját bolthálózat A vállalat a termelés fej­lesztése mellett fejleszti sa­ját üzlethálózatát is. Tavaly a termelt kenyér és péksüte­mény 8 százalékát már saját üzleteiben értékesítette a vállalat. Eddig négy kenyér­boltja volt az üzemnek, az idén augusztusban nyílt meg Mosonban az ötödik és Ma­gyaróváron már rendezik a hatodikat. A bolthálózat fej­lesztésének a célja: este is legyen áruválaszték. Ezért a városi boltok két műszako­sak. És hogy bevált a kezde­ményezés, az új mosoni bolt példája mutatja. Egy hónap alatt 100 000 forintot forgal­mazott, és olyan áruválasz­ték került ki az üzletbe, ame­lyet a lakosság eddig alig is­mert, hiszen a kiskereske­delmi boltok óvatosságból nem rendeltek. A sajtos rúd­ból például a vállalat saját üzleteinek megnyitása előtt a mosoni részen alig fogyott el naponta 30 darab. Az új boltban 200—300 fogy na­ponta. Ugyanígy a teasüte­ményből, a sós rúdból és a többi süteményből is többet árul az üzlet, mint amennyi azelőtt fogyott egész Moson­ban. Tehát ha lépett egyet a lakosság jobb kenyérellátása érdekében a mosonmagyar­óvári sütőipar, lépnie kelle­ne a kereskedelemnek is egyet, úgy megteremteni az együttműködést, mint az ki­alakult az ÁFÉSZ-ek és a vállalat között. P. I.

Next