Kisalföld, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-01 / 254. szám
1969. november 1., szombat Értékes húszfillérek Hasznos viták klubja Nagy volt a nekibuzdulás a múlt télen, hogy „minden járásban létre kell hozni a mezőgazdasági szakemberek klubját”. A tanácsok, a népfrontbizottságok, az Agrártudományi Egyesület és a területi tsz-szövetségek által támogatott kezdeményezés egy maradandó eredményt hozott: Mosonmagyaróváron létrejött és azóta is hasznosan tevékenykedik a klub. Dr. Kiss Elemér egyetemi adjunktus, a klub titkára örömmel újságolja, hogy november közepén, három napon át Mosonmagyaróváron tanácskoznak az országban létező agrárszakemberklubok vezetői. Rövid egyéves munkájuk elismerésének tekintik, hogy a tapasztalatcsere megrendezésében részt vehetnek. — Kik a mosonmagyaróvári klub tagjai, hányan vannak? — Azzal a céllal kezdtünk a klub szervezéséhez, hogy a város és a mosonmagyaróvári járás agrár-szakembereit fogjuk össze, alkalmat teremtsünk rendszeres találkozásaikra, hasznos vitákat kezdeményezzünk és folytassunk a mezőgazdasági termelés, gazdálkodás, a tudomány és a gyakorlat időszerű kérdéseiről, s időnként együtt szórakozzunk. A klubnak helyet adó Agrártudományi Főiskola szakszervezeti vezetőitől, az Agrártudományi Egyesület helyi vezetőségétől és a Kisalföldi Tsz-szövetségtől kaptunk legértékesebb segítséget. Jelenleg 134 tagja van a klubnak. Közülük körülbelül hatvanan a Főiskola tanárai, tudományos munkatársai. Sok tagunk van a Lajta-Hansági Állami Gazdaságból, a Mezőgazdasági Gépgyárból és természetesen a járás termelőszövetkezeteiből. Nem tagsági feltétel, hogy valaki tanár, mérnök legyen: a szakképesítéssel nem rendelkező szövetkezeti vezetők közül is sokan járnak közénk. Egyetlen kötelezettség: megfizetni évente a 10 forint tagsági díjat. — A csekély tagsági díjakból bizonyára nem képes fenntartani magát a klub. Ki segít, nincsenek-e anyagi gondjaik? — A járás termelőszövetkezetei — három kivételével — és a Lajta-Hansági Állami Gazdaság szántóegységenként húsz fillér támogatást adnak. A Mezőgazdasági Gépgyár, a főiskola és a tszszövetség is évente egyszer 2000—5000 forinttal segít bennünket. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szerény, de hasznos programunk megvalósításának nincsenek anyagi jellegű akadályai. — A programról valamit: milyen foglalkozásokat tartanak és milyen sikerrel? — Általában havonta egy klubfoglalkozást tartunk, többségében szakmait. Az idén ősszel eddig háromszor találkoztunk. A többi között a tsz-tagság foglalkoztatásának gondjait vitattuk meg. Vitaindítóként dr. Benda Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium neves szakembere országos tapasztalatokról, Erényi Ottó, a Kisalföldi Tsz-szövetség munkatársa a helyi gondokról szólt. Arra törekszünk, hogy az előadások rövidek, vitára serkentők legyenek, és beszélgetés közben mindenkinek módja legyen elmondani a véleményét. Legutóbb a komplex gépesítés ökonómiai problémáiról beszélgettünk. Dr. Galambos János egyetemi docens, általános elvekről, dr. Kocsis Sándor a Lajta-Hansági Állami Gazdaság, Ballabás Árpád a halászi tsz tapasztalatairól tartott tájékoztatót A nagyon élénk vitában főleg azzal foglalkoztak a szakemberek, hogy öt-hat évi használat után érdemes-e, kifizetődő-e javítgatni a gépeket, vagy inkább újat vásároljanak. Hangsúlyozni szeretném, hogy a foglalkozások, viták nagyon hasznosak. Sok olyan tapasztalat, észrevétel hangzik el, amelyet a mindennapi gyakorlati életben hasznosíthatnak a szakemberek. Ezért jönnek szívesen. Vagy azért, mert nagyon érdekes, amit hallanak. A következő alkalommal például dr. Rády Gedeon, egyetemi docens afrikai élményeit, Szenegál, Kongó és Mali mezőgazdaságáról szerzett tapasztalatait hallgatjuk meg. — A jelek szerint a tagok is, a vezetők is elégedettek a klub tevékenységével. Minden rendben? — örülünk, hogy sikerült létrehozni, és tagjaink megelégedésére ilyen tevékenyen életben tartani a klubot. Sokat várunk a novemberi országos tapasztalatcserétől, amelyet a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezett. Szeretnénk minél több fiatal mezőgazdasági szakembert bevonni a klub munkájába, esetenként a főiskola végzős hallgatói közül is meghívunk néhányat, s nagyon szeretnénk elérni, hogy az állami gazdaság, valamint a Mezőgazdasági Gépgyár szakemberei közül többen, rendszeresen járjanak el foglalkozásainkra. F. F. JUBILEUMI MUNKAVERSENYBEN. A Budapesti Finomkötöttáru Gyár zuglói gyáregységében 14 szocialista és 25 szocialista címért versenyző brigád dolgozik. Az MSZMP, a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ felhívására eddig több üzemrész, szabászat, a kötődő, az orsózó, és a varroda szocialista brigádjai tettek felajánlást a minőség, a munkafegyelem javítására és a termelékenység növelésére, valamint a fiatalok tanítására hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. Képünkön: a Petőfi szocialista brigád a varrodában. (MTI fotó : Bereth Ferenc felv.) Elektronikus segítőtárs Nemrégiben egymillió forintért új gépet vásárolt a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár. Az új segítőtárs a Cellatron 2/D elektronikus számítógép. E hét elején a Gépipari Tudományos Egyesület mosonmagyaróvári csoportja képviseletében szakemberek magyarázták el a MOFEM-belieknek, normatechnológusoknak, gyártmányszerkesztőknek, számviteli szakembereknek, hogy mit tud a programvezérlésű számítógép. A gyár első ilyen berendezésének segítségével nemsokára megkezdődik az immár megkönnyített adatfeldolgozás. Gyors segítség készülnek a műanyagcsövek A Kisalföld október 16-i számában „Hideg valóság” címmel a kapuvári TÓVÁLL gondjairól írtunk. A többi között arról is, hogy félő, elveszíti a tsz-vállalkozás a talajfűtéses rendszer megvalósításához kapott állami segítséget, mert késik a szükséges műanyagcsövek gyártása. Szerződést kötött a TÖVÁLL a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni 2-es számú gyáregységével, amely szerint augusztusban már a telepen lesznek a csövek. Eddig csak akadályközlés érkezett, végül közölték, hogy nincs szerszám, egyelőre nem gyárthatják. A cikk megjelenése után két napra telefonértesítést kapott a kapuvári TÓVÁLL Budapestről, hogy azonnal megkezdték a műanyagcsövek gyártását és hamarosan szállítják. KISALFÖLD TISZTA ENERGIA Ismét gazdagodott a Győri Textilipari Vállalat, rövid nevén: RÁBATEXT. Ma délben adják át rendeltetésének az óránként 12,5 tonna gőzt fejlesztő NDK-gyártmányú kazánt. A régi széntüzelésű kazánok kiöregedtek, és mivel a gazdaságossági számítások alapján felújításuk ráfizetéses lenne, úgy döntött a vállalat vezetősége, hogy az egész gőzenergia-szolgáltatást gázolaj-tüzeléssel oldja meg. A hatásfokában is jobb gázolaj-tüzeléssel megszűnik a rengeteg szén és égéstermék rakodása, ezentúl tisztább lesz a környék levegője is. A kazán építésének terveit a RÁBATEXT saját szakemberei készítették, és megvalósítását is belső munkaerővel oldották meg. Az új kazán még így is hat és fél millió forintba került. Jövőre még egy ugyanilyen kazánt helyeznek üzembe, és ezzel végleg kiiktatják az elavult széntüzelést. A nagy összegű beruházáshoz a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat valamint a majdan felépülő Patyolat-központ anyagi segítséget nyújt, mivel ezek az üzemek is a RÁBATEXT hőközpontjától kapják a gőzt. — cs — Elfáradt fiatalok vagy „csupán” érdektelenek? Összegyűltek csütörtökön délután a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár irodák I. alapszervezetének fiataljai KISZ-vezetőség választó taggyűlésük megtartására. Majdnem mindenki ott volt a gyűlésen: a műszaki főosztály, a fejlesztési főosztály és a kísérleti üzem KISZ-esei. Az időben és a későn jöttek beszélgetései, az itt-ott hangosabb közbeszólások és a cigarettafüsttől hamar félhomályos terem levegője vitát ígért... Ám az ígéret ígéret maradt. A titkár beszámolója után (melyet az irodai pártalapszervezet képviselője színtelennek és aránylag gyenge statisztikát tartalmazónak nevezett csend és hallgatás következett. Legyet fogott valaki, jelezve ezzel is, hogy nincsen szándékában a felszólalás. Talán csalódást is keltett volna, ha nem szól hozzá a beszámolóhoz az egyik négy hónapja dolgozó fiatalember, aki a gimnáziumi KISZ-élethez szokva bizony hiányolta az ottani ifjúsági élet elevenségét. Ám a válasz csak magyarázat volt, nem cáfolat. A fiatalember által hiányolt kulturális életet, a ZENEKAR létesítésében látta a többség. Jó, lesz felszerelése a zenekarnak, társadalmi munkával és a pártszervezet segítségével kerítenek rá pénzt — egy feltétellel: ha a felszerelés egy év múlva is használható lesz. Kinek van még mondanivalója? Egy perc hallgatás. Mit szólnak a fiúk? Még egy perc csönd. És a lányok? Újra hallgatás. A gyártmányszerkesztők véleménye a beszámolóról? Az ülés elnöke a kérdésnek szinte valamenynyi változatát feltette. Az eredmény: öt perc néma cigarettaszünet. Egy elkésett felszólalás is csak annyi volt, hogy ne csupán az irodák I. alapszervezete dolgozzon a zenekar felszereléséért, hiszen az összes fiatal hallgatja majd zenéjüket. „Megállapítom, hogy egyhangúlag ...” — szólt a KISZ egyik vezetője. Igen. Egyhangúlag, egyhangúan. Sajnálom, mondta a gyári KISZ- vb megbízottja, de általában mind ilyenek voltak ezek a gyűlések itt a gyárban ... A miért? kérdésre a most megválasztott vezetők dolga a válaszadás. Nemcsak a Mezőgépben, de máshol is, ahol ilyen színvonalúak a taggyűlések. Sajnálom, hogy az új vezetőségnek nem a KISZ-élet javításán, hanem megteremtésén kell munkálkodnia. Tóth Katalin Nagyüzemi nyuszik A szándék Rábaszentmihályon már régebben is élt. Akkor, amikor a megye néhány szövetkezete a nyúltenyésztéssel próbálkozott. Nagy eredményekről sehol nem számolhattak be, sőt. Ez mégsem kedvetlenítette el a rábaszentmihályiakat. Nevelnek kacsát, csirkét, sertést, szarvasmarhát. Miért ne lenne nyúl is hiszen a szaklapok szerint külföldön nagy iránta a kereslet? Viszont nagyüzemi tenyésztése hazánkban még nem kiforrott, jó néhány tartási betegség súlyos károkat okoz. A Devecseri Állami Gazdaságból hoztak háromhónapos nyulakat. Az állami gazdaság egy éve foglalkozik nyúllal és húsgalambbal. A tsz a tenyésztést 168 kaliforniai és 119 újzélandi anyával és kannal kezdte. Nem húst, nem prémet akar előállítani: tiszta vérű állatok tenyésztésére vállalkozott, szakcsoportoknak nevelnek. Az első ellésig már eljutottak. Azóta sincs ok az elkeseredésre, kétkedésre. Régi növendékistállót alakított át a szövetkezet, olajkályha fűtéssel; az épület klímája nyúltenyésztésre a legmegfelelőbb. A berendezés félautomata, csörlő segítségével történik a ketrecekből a trágyakihúzás, önitató, önetető berendezés adagol, ellető ládákat tartanak az anyáknak. Természetes, hogy szigorú elzártság jellemzi a tenyészetet, a két gondozón kívül mások csak nagyon indokolt esetben látogathatják a nyúlházat. A nagyüzemi tartásnak hazánkban még nincs múltja, ez megnehezíti a szövetkezet munkáját. A háztájiban és a nagyüzemben nevelt nyulak ellátásában például lényeges különbség: a háztáji nyúl mindent eszik, a nagyüzemben viszont nyúltáppal tartják a jószágot. A tápban megtalálhatók a szükséges ásványi anyagok, vitaminok. Jövedelmezőség hasznosság? A szakirodalom szerint egy-egy nyúl évi szaporulata 36 utód. Továbbtenyésztésre 3 hónapos korban adja el a tsz, körülbelül 3 kilós súlyban. A szövetkezet 240 forintért vett egy-egy nyulat, törzskönyvezett angol szülőpárok utódait F—1-es nemzedéket. A számokból következtetni lehet a jóra. Persze csak akkor, ha kifogástalan a tenyésztői munka és a szakcsoportoknak valóban egészséges állatokat nevelnek. Érdekes, hogy komoly vállalkozásoknál általában apróságnak tűnő dolgok okoznak gondot. A rábaszentmihályiaknak például az, hogy nem kapnak sehol a nyúl fülének tetoválására alkalmas fogót. Halottak rebesgetni budapesti magán-kisiparosokról, de a címét nem tudják. Van a megyében jó néhány tsz-segédüzem, talán valamelyik segíthetne a rábaszentmihályiakon. Hiszen nemcsak a megyében, hanem országosan is annyira új még a nagyüzemi nyúltenyésztés, hogy bizony hiánycikk lehet egy tetováló fogó is. De a hasznos próbálkozás mindig tiszteletre méltó és segítésre, támogatásra érdemes. gszat _3 (Folytatás az 1. oldalról.) A tapasztalatok Az alapszervezetek tagjai — a jelölő bizottságok közreműködésével — a politikai munkában legtapasztaltabb, a mezőgazdasági szakmai dolgokhoz értő és irányítókészséggel rendelkező elvtársakat választottak a csúcsvezetőségekbe. A csúcsvezetőségek összetételével való törődést az is mutatja, hogy a választó taggyűléseken 90—100 százalékos volt a megjelenés. A csúcsvezetőségek megválasztásuk után azonnal hozzáfogtak az egyesült termelőszövetkezetekben mutatkozó politikai és gazdasági teendők megoldásának segítéséhez. Az egyesült termelőszövetkezeti gazdasági vezetés sikeres megválasztásában a csúcstitkárok és a reszortfelelősök eredménnyel közreműködtek. Különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy hasznosítható javaslatokkal segítsék az egyesült termelőszövetkezetek gazdasági terveit. A pártbizottsági ülés beszámolója és vitája azt is érzékeltette, hogy a termelőszövetkezeti MSZMP-csúcsvezetőségek még nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal. A csúcsvezetőségek titkárai nem mindenütt tudják idejüket jól elosztani. Füzi elvtárs elmondotta, hogy az október 12—18-ig tartó héten a csúcsvezetőségi titkárok munkaidejének átlagosan a 44 százalékát értekezletek foglalták el. A munkaidőnek 20 százaléka az értekezletekre való felkészüléssel telt el. A különböző jelentések elkészítéséhez a munkaidő 12 százalékára volt szükség. A legfontosabb párthatározatok és a feladatok végzéséhez szükséges marxista útmutatások tanulmányozására a munkaidő 12 százaléka jutott. A politikai tevékenység ellenőrzésére 8, és a dolgozók ügyes-bajos dolgaival való törődésre a munkaidőnek átlagosan mindössze 4 százalékát fordították. Az egyetlen hét tapasztalatait nem lehet általánosítani. A megfigyelés mégis arra figyelmeztet, hogy a csúcsvezetőségi titkároknak és a reszortfelelősöknek a jövőbeni munka jobb megszervezésével elmélyülten szükséges foglalkozni. Hogyan tovább? A pártbizottsági ülés arra törekedett, hogy a tapasztalatok értékelésével a fő figyelmet a jövő feladataira fordítsa. A pártbizottsági ülés résztvevői főleg a vita második részében mind világosabban hangsúlyozták a soron lévő pártpolitikai teendők megjelölésének fontosságát. Az írásos beszámoló alapján Kursics József, a Soproni Állami Gazdaság igazgatója azt javasolta, hogy a csúcsvezetőségek — a titkárok irányításával — mindenütt következetesen honosítsák meg a kollektív vezetést. — A kollektív vezetés — szólalt fel Prissinger József, Fertőd, Petőháza, Fertőszéplak, Fertőendréd egyesült termelőszövetkezet csúcstitkára — azért is nagyon fontos, mert csak közösségi vezetésben lehet a reszortfelelősökkel megosztani a teendőket. A vezetési módszerről vitatkozva Szigeti Pál, a Lövő és Újkér egyesült termelőszövetkezet csúcsvezetőségének titkára elmondotta, hogy a megnövekedett feladatok végzése több tudást, tapasztalatot kíván. A tudást és tapasztalatot is akarattal, ügyszeretettel meg lehet szerezni. A több pártalapszervezetet összefogó termelőszövetkezeti csúcsvezetőség jövőbeni munkájáról a hidegségi fertőhomoki csúcstitkár, Benkő József úgy vélekedett, hogy tervszerű elemző, elvi irányítást szükséges kialakítani. A csúcsvezetőségeknek Kövesházi Lászlóné, a Vöröskereszt titkára azt javasolta, hogy a fiatalok és a nők politikai neveléséről sohase feledkezzenek meg. A nők munkájára nagy szükség van. A jövő feladatainak megoldása pedig elsősorban az ifjúságra vár. Ezért a nők és a fiatalok körében a párttaggá nevelés munkáját is rendszeressé érdemes tenni. A „hogyan tovább?” kérdésre válaszolva Farkas Imre, a járási pártbizottság első titkára azt is okkal hangsúlyozta, hogy a politikai és gazdasági feladatok jó végzéséhez kedvező feltétel a parasztság bizalma. A bizalom megőrzése és növelése egyben a sikeres politikai, gazdasági építés biztonságos alapja. Lónyai Sándor Alap: a bizalom