Kisalföld, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

1969. november 1., szombat Értékes húsz­fillérek Hasznos viták klubja Nagy volt a nekibuzdulás a múlt télen, hogy „min­den járásban létre kell hoz­ni a mezőgazdasági szakem­berek klubját”. A tanácsok, a népfrontbizottságok, az Agrártudományi Egyesület és a területi tsz-szövetségek ál­tal támogatott kezdeménye­zés egy maradandó ered­ményt hozott: Mosonmagyar­óváron létrejött és azóta is hasznosan tevékenykedik a klub. Dr. Kiss Elemér egye­temi adjunktus, a klub titká­ra örömmel újságolja, hogy november közepén, három n­apon át Mosonmagyaróvá­ron tanácskoznak az ország­ban létező agrárszakember­klubok vezetői. Rövid egy­éves munkájuk elismerésé­nek tekintik, hogy a tapasz­talatcsere megrendezésében részt vehetnek. — Kik a mosonmagyar­óvári klub tagjai, hányan vannak? — Azzal a céllal kezdtünk a klub szervezéséhez, hogy a város és a mosonmagyar­óvári járás agrár-szakembe­reit fogjuk össze, alkalmat teremtsünk rendszeres talál­kozásaikra, hasznos vitákat kezdeményezzünk és folytas­sunk a mezőgazdasági ter­melés, gazdálkodás, a tudo­mány és a gyakorlat időszerű kérdéseiről, s időnként együtt szórakozzunk. A klubnak he­lyet adó Agrártudományi Fő­iskola szakszervezeti vezetői­től, az Agrártudományi Egyesület helyi vezetőségétől és a Kisalföldi Tsz-szövet­­ségtől kaptunk legértékesebb segítséget. Jelenleg 134 tagja van a klubnak. Közülük kö­rülbelül hatvanan a Főiskola tanárai, tudományos munka­társai. Sok tagunk van a Lajta-Hansági Állami Gazda­ságból, a Mezőgazdasági Gép­gyárból és természetesen a járás termelőszövetkezeteiből. Nem tagsági feltétel, hogy valaki tanár, mérnök legyen: a szakképesítéssel nem ren­delkező szövetkezeti vezetők közül is sokan járnak közénk. Egyetlen kötelezettség: meg­fizetni évente a 10 forint tag­sági díjat. — A csekély tagsági díjak­ból bizonyára nem képes fenntartani magát a klub. Ki segít, nincsenek-e anya­gi gondjaik? — A járás termelőszövet­kezetei — három kivételével — és a Lajta-Hansági Álla­mi Gazdaság szántóegységen­ként húsz fillér támogatást adnak. A Mezőgazdasági Gépgyár, a főiskola és a tsz­­szövetség is évente egyszer 2000—5000 forinttal segít bennünket. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szerény, de hasznos progra­munk megvalósításának nin­csenek anyagi jellegű ak­adá­­lyai. —­ A programról valamit: milyen foglalkozásokat tartanak és milyen siker­rel? — Általában havonta egy klubfoglalkozást tartunk, többségében szakmait. Az idén ősszel eddig háromszor találkoztunk. A többi között a tsz-tagság foglalkoztatásá­nak gondjait vitattuk meg. Vitaindítóként dr. Benda Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium neves szakembere országos tapasztalatokról, Erényi Ot­tó, a Kisalföldi Tsz-szövetség munkatársa a helyi gondok­ról szólt. Arra törekszünk, hogy az előadások rövidek, vitára serkentők legyenek, és beszélgetés közben minden­kinek módja legyen elmon­dani a véleményét. Legutóbb a komplex gépesítés ökonó­miai problémáiról beszélget­tünk. Dr. Galambos János egyetemi docens, általános elvekről, dr. Kocsis Sándor a Lajta-Hansági Állami Gaz­daság, Ballabás Árpád a ha­lászi tsz tapasztalatairól tar­tott tájékoztatót A nagyon élénk vitában főleg azzal fog­lalkoztak a szakemberek, hogy öt-hat évi használat után érdemes-e, kifizetődő-e javítgatni a gépeket, vagy inkább újat vásároljanak.­­ Hangsúlyozni szeretném, hogy a foglalkozások, viták nagyon hasznosak. Sok olyan tapasztalat, észrevétel hang­zik el, amelyet a mindenna­pi gyakorlati életben haszno­síthatnak a szakemberek. Ezért jönnek szívesen. Vagy azért, mert nagyon érdekes, amit hallanak. A következő alkalommal például dr. Rády Gedeon, egyetemi docens af­rikai élményeit, Szenegál, Kongó és Mali mezőgazdasá­gáról szerzett tapasztalatait hallgatjuk meg. — A jelek szerint a tagok is, a vezetők is elégedet­tek a klub tevékenységé­vel. Minden rendben? — örülünk, hogy sikerült létrehozni, és tagjaink meg­elégedésére ilyen tevékenyen életben tartani a klubot. So­kat várunk a novemberi or­szágos tapasztalatcserétől, amelyet a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezett. Szeretnénk minél több fiatal mezőgazdasági szakembert bevonni a klub munkájába, esetenként a főiskola végzős hallgatói közül is meghívunk néhányat, s nagyon szeret­nénk elérni, hogy az állami gazdaság, valamint a Mező­­gazdasági Gépgyár szakem­berei közül többen, rendsze­resen járjanak el foglalkozá­sainkra. F. F. JUBILEUMI MUNKAVERSENYBEN.­­ A Budapesti Finom­­­kötöttáru Gyár zuglói gyáregységében 14 szocialista és 25 szocialista címért versenyző brigád dolgozik. Az MSZMP, a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ felhívására eddig több üzemrész, szabászat, a kötődő, az orsózó, és a varroda szo­cialista brigádjai tettek felajánlást a minőség, a munkafe­gyelem javítására és a termelékenység növelésére, valamint a fiatalok tanítására hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulójára. Képünkön: a Petőfi szocialista brigád a varro­dában. (MTI fotó : Bereth Ferenc felv.) Elektronikus segítőtárs Nemrégiben egymillió fo­rintért új gépet vásárolt a Mosonmagyaróvári Fémsze­relvénygyár. Az új segítőtárs a Cellatron 2/D elektronikus számítógép. E hét elején a Gépipari Tu­dományos Egyesület moson­magyaróvári csoportja kép­viseletében szakemberek ma­gyarázták el a MOFEM-beli­­eknek, normatechnológusok­­nak, gyártmányszerkesztők­nek, számviteli szakembe­reknek, hogy mit tud a prog­ramvezérlésű számítógép. A gyár első ilyen berendezésé­nek segítségével nemsokára megkezdődik az immár meg­könnyített adatfeldolgozás. Gyors segítség készülnek a mű­anyagcsövek A Kisalföld október 16-i számában „Hideg valóság” címmel a kapuvári TÓVÁLL gondjairól írtunk. A többi között arról is, hogy félő, el­veszíti a tsz-vállalkozás a ta­­lajfűtéses rendszer megvaló­sításához kapott állami segít­séget, mert késik a szüksé­ges műanyagcsövek gyártása. Szerződést kötött a TÖVÁLL a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat debreceni 2-es számú gyáregységével, amely szerint augusztusban már a telepen lesznek a csövek. Ed­dig csak akadályközlés érke­zett, végül közölték, hogy nincs szerszám, egyelőre nem gyárthatják. A cikk megjelenése után két napra telefonértesítést kapott a kapuvári TÓVÁLL Budapestről, hogy azonnal megkezdték a műanyagcsö­vek gyártását és hamarosan szállítják. KISALFÖLD TISZTA ENERGIA Ismét gazdagodott a Győri Textilipari Vállalat, rövid nevén: RÁBATEXT. Ma dél­ben adják át rendeltetésének az óránként 12,5 tonna gőzt fejlesztő NDK-gyártmányú kazánt. A régi széntüzelésű kazánok kiöregedtek, és mi­vel a gazdaságossági számí­tások alapján felújításuk rá­fizetéses lenne, úgy döntött a vállalat vezetősége, hogy az egész gőzenergia-szolgálta­­tást gázolaj-tüzeléssel oldja meg. A hatásfokában is jobb gázolaj-tüzeléssel megszűnik a rengeteg szén és égéster­mék rakodása, ezentúl tisz­tább lesz a környék levegője is. A kazán építésének terveit a RÁBATEXT saját szakem­berei készítették, és megva­lósítását is belső munkaerő­vel oldották meg. Az új ka­zán még így is hat és fél mil­lió forintba került. Jövőre még egy ugyanilyen kazánt helyeznek üzembe, és ezzel végleg kiiktatják az el­avult széntüzelést. A nagy összegű beruházáshoz a Győr-Sopron megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat valamint a majdan felépülő Patyolat-központ anyagi se­gítséget nyújt, mivel ezek az üzemek is a RÁBATEXT hő­központjától kapják a gőzt. — cs — Elfáradt fiatalok vagy „csupán” érdektelenek? Összegyűltek csütörtökön délután a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár iro­dák I. alapszervezetének fia­taljai KISZ-vezetőség válasz­tó taggyűlésük megtartására. Majdnem mindenki ott volt a gyűlésen: a műszaki főosz­tály, a fejlesztési főosztály és a kísérleti üzem KISZ-esei. Az időben és a későn jöttek beszélgetései, az itt-ott han­gosabb közbeszólások és a cigarettafüsttől hamar félho­mályos terem levegője vitát ígért... Ám az ígéret ígéret ma­radt. A titkár beszámolója után (melyet az irodai párt­­alapszervezet képviselője színtelennek és aránylag gyenge statisztikát tartalma­zónak nevezett­ csend és hallgatás következett. Legyet fogott valaki, jelezve ezzel is, hogy nincsen szándékában a felszólalás. Talán csalódást is keltett volna, ha nem szól hozzá a beszámolóhoz az egyik négy hónapja dolgozó fiatalember, aki a gimnáziumi KISZ-élet­­hez szokva bizony hiányolta az ottani ifjúsági élet ele­venségét. Ám a válasz csak magyarázat volt, nem cáfo­lat. A fiatalember által hiá­nyolt kulturális életet, a ZE­NEKAR létesítésében látta a többség. Jó, lesz felszerelése a zenekarnak, társadalmi munkával és a pártszervezet segítségével kerítenek rá pénzt — egy feltétellel: ha a felszerelés egy év múlva is használható lesz. Kinek van még mondani­valója? Egy perc hallgatás. Mit szólnak a fiúk? Még egy perc csönd. És a lányok? Új­­ra hallgatás. A gyártmány­­szerkesztők véleménye a be­számolóról? Az ülés elnöke a kérdésnek szinte valameny­­nyi változatát feltette. Az eredmény: öt perc néma ci­garettaszünet. Egy elkésett felszólalás is csak annyi volt, hogy ne csupán az irodák I. alapszervezete dolgozzon a zenekar felszereléséért, hi­szen az összes fiatal hallgat­ja majd zenéjüket. „Megállapítom, hogy egy­hangúlag ...” — szólt a KISZ egyik vezetője. Igen. Egyhan­gúlag, egyhangúan. Sajná­lom, mondta a gyári KISZ- vb megbízottja, de általában mind ilyenek voltak ezek a gyűlések itt a gyárban ... A miért? kérdésre a most megválasztott vezetők dolga a válaszadás. Nemcsak a Me­zőgép­ben, de máshol is, ahol ilyen színvonalúak a taggyűlések. Sajnálom, hogy az új vezetőségnek nem a KISZ-élet javításán, hanem megteremtésén kell munkál­kodnia. Tóth Katalin Nagyüzemi nyuszik A szándék Rábaszentmihá­­lyon már régebben is élt. Akkor, amikor a megye né­hány szövetkezete a nyúlte­­nyésztéssel próbálkozott. Nagy eredményekről sehol nem számolhattak be, sőt. Ez­­ mégsem kedvetlenítette el a rábaszentmihályiakat. Nevelnek kacsát, csirkét, sertést, szarvasmarhát. Mi­ért ne lenne nyúl is hiszen a szaklapok szerint külföl­dön nagy iránta a kereslet? Viszont nagyüzemi tenyész­tése hazánkban még nem ki­forrott, jó néhány tartási be­tegség súlyos károkat okoz. A Devecseri Állami Gaz­daságból hoztak háromhóna­pos nyulakat. Az állami gazdaság egy éve foglalko­zik nyúllal és húsgalambbal. A tsz a tenyésztést 168 ka­liforniai és 119 újzélandi anyával és kannal kezdte. Nem­ húst, nem prémet akar előállítani: tiszta vérű álla­tok tenyésztésére vállalko­zott, szakcsoportoknak ne­velnek. Az első ellésig már eljutottak. Azóta sincs ok az elkeseredésre, kétkedésre. Régi növendékistállót ala­­kított át a szövetkezet, olajkályha fűtéssel; az épü­let klímája nyúltenyésztésre a legmegfelelőbb. A beren­dezés félautomata, csörlő se­gítségével történik a ketre­cekből a trágyakihúzás, ön­itató, önetető berendezés adagol, ellető ládákat tarta­nak az anyáknak. Termé­szetes, hogy szigorú elzárt­ság jellemzi a tenyészetet, a két gondozón kívül mások csak nagyon indokolt eset­ben látogathatják a nyúlhá­­zat. A nagyüzemi tartásnak hazánkban még nincs múlt­ja, ez megnehezíti a szövet­kezet munkáját. A háztáji­ban és a nagyüzemben ne­velt nyulak ellátásában pél­dául lényeges különbség: a háztáji nyúl mindent eszik, a nagyüzemben viszont nyúltáppal tartják a jószá­got. A tápban megtalálha­tók a szükséges ásványi anyagok, vitaminok. Jövedelmezőség hasznos­ság? A szakirodalom szerint egy-egy nyúl évi szaporulata 36 utód. Továbbtenyésztésre 3 hónapos korban adja el a tsz, körülbelül 3 kilós súly­ban. A szövetkezet 240 fo­rintért vett egy-egy nyulat, törzskönyvezett angol szülő­párok utódait F—1-es nem­zedéket. A számokból követ­keztetni lehet a jóra. Per­sze csak akkor, ha kifogás­talan a tenyésztői munka és a szakcsoportoknak valóban egészséges állatokat nevel­nek. Érdekes, hogy komoly vállalkozásoknál általában apróságnak tűnő dolgok okoznak gondot. A rába­­szentmihályiaknak például az, hogy nem kapnak sehol a nyúl fülének tetoválására alkalmas fogót. Halottak rebesgetni budapesti ma­gán-kisiparosokról, de a cí­mét nem tudják. Van a me­gyében jó néhány tsz-segéd­­üzem, talán valamelyik se­gíthetne a rábaszentmihá­­lyiakon. Hiszen nemcsak a megyében, hanem országo­san is annyira új még a nagyüzemi nyúltenyésztés, hogy bizony hiánycikk lehet egy tetováló fogó is. De a hasznos próbálkozás mindig tiszteletre méltó és segítésre, támogatásra érdemes. gszat _3 (Folytatás az 1. oldalról.) A tapasztalatok Az alapszervezetek tagjai — a jelölő bizottságok közre­működésével — a politikai munkában legtapasztaltabb, a mezőgazdasági szakmai dol­gokhoz értő és irányítókész­séggel rendelkező elvtársakat választottak a csúcsvezetősé­gekbe. A csúcsvezetőségek összetételével való törődést az is mutatja, hogy a választó taggyűléseken 90—100 száza­lékos volt a megjelenés. A csúcsvezetőségek megvá­lasztásuk után azonnal hoz­záfogtak az egyesült termelő­­szövetkezetekben mutatkozó politikai és gazdasági teendők megoldásának segítéséhez. Az egyesült termelőszövetkezeti gazdasági vezetés sikeres megválasztásában a csúcstit­károk és a reszortfelelősök eredménnyel közreműködtek. Különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy hasz­nosítható javaslatokkal segít­sék az egyesült termelőszö­vetkezetek gazdasági terveit. A pártbizottsági ülés be­számolója és vitája azt is érzékeltette, hogy a termelő­szövetkezeti MSZMP-csúcs­­vezetőségek még nem rendel­keznek elegendő tapasztalat­tal. A csúcsvezetőségek titká­rai nem mindenütt tudják idejüket jól elosztani. Füzi elvtárs elmondotta, hogy az október 12—18-ig tartó héten a csúcsvezetőségi titkárok munkaidejének átlagosan a 44 százalékát értekezletek foglalták el. A munkaidőnek 20 százaléka az értekezletekre való felkészüléssel telt el. A különböző jelentések elké­szítéséhez a munkaidő 12 szá­zalékára volt szükség. A legfontosabb párthatározatok és a feladatok végzéséhez szükséges marxista útmutatá­sok tanulmányozására a munkaidő 12 százaléka jutott. A politikai tevékenység el­lenőrzésére 8, és a dolgozók ügyes-bajos dolgaival való törődésre a munkaidőnek át­lagosan mindössze 4 százalé­kát fordították. Az egyetlen hét tapasztala­tait nem lehet általánosítani. A megfigyelés mégis arra fi­gyelmeztet, hogy a csúcsveze­tőségi titkároknak és a re­szortfelelősöknek a jövőbeni munka jobb megszervezésé­vel elmélyülten szükséges foglalkozni. Hogyan tovább? A pártbizottsági ülés arra törekedett, hogy a tapasztala­tok értékelésével a fő figyel­­me­t a jövő feladataira for­dítsa. A pártbizottsági ülés résztvevői főleg a vita má­sodik részében mind világo­sabban hangsúlyozták a so­ron lévő pártpolitikai teen­dők megjelölésének fontossá­gát. Az írásos beszámoló alapján Kursics József, a Soproni Állami Gazdaság igazgatója azt javasolta, hogy a csúcsvezetőségek — a titkárok irányításával — mindenütt következetesen ho­nosítsák meg a kollektív ve­zetést. — A kollektív vezetés — szólalt fel Prissinger József, Fertőd, Petőháza, Fertőszép­­lak, Fertőendréd egyesült ter­melőszövetkezet csúcstitkára — azért is nagyon fontos, mert csak közösségi vezetés­ben lehet a reszortfelelősök­kel megosztani a teendőket. A vezetési módszerről vi­tatkozva Szigeti Pál, a Lövő és Újkér egyesült termelőszö­vetkezet csúcsvezetőségének titkára elmondotta, hogy a megnövekedett feladatok vég­zése több tudást, tapasztala­tot kíván. A tudást és tapasz­talatot is akarattal, ügysze­retettel meg lehet szerezni. A több párt­alapszerveze­­tet összefogó termelőszövet­kezeti csúcsvezetőség jövőbe­ni munkájáról a hidegségi fertőhomoki csúcstitkár, Ben­­kő József úgy vélekedett, hogy tervszerű elemző, elvi irányítást szükséges kialakí­tani. A csúcsvezetőségeknek Kö­­vesházi Lászlóné, a Vöröske­reszt titkára azt javasolta, hogy a fiatalok és a nők poli­tikai neveléséről sohase fe­ledkezzenek meg. A nők munkájára nagy szükség van. A jövő feladatainak megol­dása pedig elsősorban az if­júságra vár. Ezért a nők és a fiatalok körében a párttaggá nevelés munkáját is rendsze­ressé érdemes tenni. A „hogyan tovább?” kér­désre válaszolva Farkas Imre, a járási pártbizottság első titkára azt is okkal hangsú­lyozta, hogy a politikai és gazdasági feladatok jó végzé­séhez kedvező feltétel a pa­rasztság bizalma. A bizalom megőrzése és növelése egy­ben a sikeres politikai, gaz­dasági építés biztonságos alapja. Lónyai Sándor Alap: a bizalom

Next