Kisalföld, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

1969. december 2., kedd Százegy gyerek öröme Pénteken este Heve­sen az általános iskola egyik feldí­szített tantermében piros nyakkendős fiúk, lányok, kés­­nyakkendős kisdobosok gyü­lekeztek. Arcukon a várako­zás izgalma égett. Fél hétkor megérkeztek a vendégek, akik az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyáregysége dolgo­zóinak ajándékát, az Olimpia de Luxe televízió-készüléket hozták. A hús­üzem az alap­szervezeti párt- és KISZ- szervezet kezdeményezésére a kapuvári vállalatok, üzemek közül elsőként csatlakozott a „televíziót minden iskolá­nak” mozgalomhoz. A készüléket Hegedűs Já­nos, a húsüzem igazgatója­ ad­ta át a dolgozók nevében, sok új ismeretet, tudást kí­vánva a höveji gyerekeknek. Szabó József iskolaigazgató a gyerekek és szüleik nevé­ben mondott köszönetet. Megemlítette, hogy Hevesen 10 évvel ezelőtt villany sem volt, nemhogy televízió. El­mondta, hogy a kéttantermes iskolában 101 gyerek oktatá­sát oldják meg öten váltott tanítással. Gyerekeknek és tanáraiknak az oktatásban és úttörőmunkában hasznos se­gítség lesz majd a televízió. Az iskolások virággal, hím­zett hövesi térítőkkel kedves­kedtek a vendégeknek, ének­számokat, vidám jelenetet adtak elő Azután bekapcsol­ták a készüléket — a szere­lést a gyár dolgozói délután elvégezték —, és az ajándé­kozók a megajándékozottak­kal együtt nézték az esti mű­sort. Bevált a szenázs Alapozás a javához Ismét eltelt egy esztendő. A szántó-vető ember min­dent betakarított, földben tudja a jövő évi kenyér mag­ját. És most számvetést ké­szít, mint végezte egész év­ben munkáját; fáradságáért hogyan fizetett a föld? Májusban a Nagyszentjá­­nosi Állami Gazdaság szak­vezetőivel járták a dúsan zöldellő határt. Akkor nagy reményeket fűztek az új ter­méshez. Mátrai Zoltán üzemgaz­dász szerint jó esztendő van mögöttük. Sok örömet, újat hozott a gazdaság tevékeny­ségében. Jól fizetett a búza, 3300 hold átlagában 21,5 má­zsát arattak. A hatszáz hol­don kísérletként vetett hét új búzafajta jó tapasztalatait összegezve, továbbra is a Be­­zosztája. 1-est termesztik ét­kezési célokra. Ötször kaszált lucerna Az eddigi évek legjobb termését kaszálták lucerná­ból. Kétezer hold átlagában 50 mázsa szénát gyűjtöttek holdanként. Ennél is jobban fizetett az öntözött 700 hold termése, holdanként 7­8,8 mázsát adott. A nagy termést ígérő első kaszálás idején a hagyomá­nyos betakarítás és szárítás, illetve a 256 vagon lucerna­liszt készítése mellett új tar­tósítási módot alkalmaztak. Támfalas ároksilót építettek, amelyben fólia közé takarva 492 vagon, ötven százalék víztartalmú fonnyasztott lu­cernát, szenázst tartósítottak télre. Máris ezzel etetik az állatokat, összegezve az új eljárás tapasztalatait: kevesebb kézi erővel, gyorsabban betakarít­ható a lucerna. Előbb öntöz­hető, ezért gyorsabban is nő az új. Az így betakarított területről ötszöri kaszálás adta a szép termést. A sze­názs béltartalma (azonos nedvességtartalommal szá­molva) több mint a szénáé Más előnyei: betakarításkor nem pereg le a levele, így a legértékesebb részei is az ál­lat elé kerülnek. Az idei jó termés és az új tartósítási mód eredménye: kétszer any­­nyi lucerna jut etetésre, mint más éveken. Jól fizető hibridek Előbbre léptek ebben az esztendőben a kukoricater­mesztés hozamának növelé­sében is. A hagyományos technológiával és fajták ter­mesztésével 1967-ben 1164 hold átlagában 23,3 mázsa májusi morzsolt kukoricát takarítottak be. Tavaly elő­ször a magyar és jugoszláv hibridek (jugoszláv technoló­giával) 1051 hold átlagában 33,9 mázsát fizettek. Az idén pedig 39,4 mázsát holdan­ként. A szálas és abraktakar­mány termesztésében elért hozamok képezik a jól jöve­delmező állattartás fejleszté­sének alapját. Már eddig is szép eredményt értek el pél­dául a tejtermelésben: 850 tehéntől átlag 3500 liter tejet fejtek évente. Húsértékesíté­sük minden évben több, az idén 76 vagon élősertést és 72 vagon élőmarhát értékesí­tettek. Az utóbbi 80 százalé­kát az exportpiacon. Gyarapodó tehénállomány A nagyon fontos állatte­nyésztési ágazatot, a szarvas­marhatenyésztést kívánják fejleszteni, a tejtermelés mennyiségi és minőségi fej­lődését, és a kettős hasznosí­tást legjobban szolgáló ma­­gya­r tarkával. Az idei ezer­ről jövőre kétszázzal kíván­ják gyarapítani e­ törzsállo­mányt. Az eddiginél jobb ta­karmányalap biztosíték a 4000 literes tejhozam eléré­séhez. Tovább javul az álla­tok elhelyezése. Az idén két­száztíz férőhelyes istálló, a jövő év végéig pedig 560 fé­rőhelyes tömbösített tehené­szeti telep épül. Terveik megvalósulását, a biztonságos takarmányter­mesztést segíti az öntözés. A dunai öntözőrendszer máso­dik lépcsőjének elkészültével jövőre 3300 hold, a gazdaság szántóterületének harminc százaléka lesz öntözhető. NI. I. Bővül a győri szolgáltató hálózat A kormány nemrég adott ki rendeletet a lakosság ér­dekében történő szolgáltatá­sok fejlesztéséről. Győrött is mindent elkövetnek az ille­tékesek, hogy növeljék a szolgáltatásokat. A Tompa utcai csomópont­nál már megépült az Autó­klub győri szervizállomása. A XV. sz. Autójavító Válla­lat új üzemházának, szerviz­­állomásának átadása jövő év május elsejére várható. A Tanácsköztársaság út és Jó­kai utca sarkán most épülő sávházban kap helyet a GÉLKA-szerviz. A lakóépü­let befejezésének határideje: 1970. június 30. A Győr-Sop­­ron megyei Gépipari és Fi­nommechanikai Vállalat új telephelyén, a Fehérvári út környékén a nagy csarnok építése az idén december vé­gére befejeződik. A jövő év­ben már megkezdheti ott munkáját a lakatos és for­gácsoló részleg. Az Ady Endre városrészben a szolgáltatóház építésének befejezése csak a jövő év ok­tóberére várható. Ott kap 142 négyzetméter helyet az ÉDÁSZ fogyasztói szolgálata. Abban az épületben lesz a Finommechanikai Vállalat átvevőhelye, melyet később gyorstisztító szalonná fejlesz­tenek. A Patyolat Vállalat új telephelyének építéséről a minap írtunk. A Győri Ruházati Ktsz köz­ponti üzeme és irodája a Kossuth Lajos utca 40. szám alatt lesz. Az épület átalakí­tását 1970. januárjában feje­zik be. A Rákóczi utca 44/c. alatt már készül a Cipész Ktsz új telephelye, reméljük, jövő évben ez is befejeződik. A Győri Lakatos Ktsz új üzemházának építése is a jövő évben kezdődik el. Eh­hez a városi tanács egymil­lió forint támogatást ad. KISALFÖLD Család a gyárban Ötük közül Merkli József, az apa lépett elsőnek a győri Lenszövőgyárba: — Egy házban laktunk ak­kor valakivel, aki a Lenszö­vőben dolgozott. Azt mondta, hogy bádogosra lenne szük­ség a gyárban, négyszáz fo­rinttal többet kapnék, mint a régi helyemen. Három kicsi iskolás gyerek mellett nem volt mindegy, hogy mennyi a pénz. Átjöttem ide, 1951 óta vagyok lenszövős. Jövőre jú­liusban megyek nyugdíjba Alacsony, vidám tekintetű, fürge ember Merkli József. Munkahelyén, lemezmunkás lévén, a csővezetékek, elszí­vó- és védő berendezések, cérnázó és forgóhengerek ja­vítása volt a feladata. Valóra váltak-e fiatalkori tervei? — Milyen terveim lehettek volna? Legyen a pince he­lyett jobb lakásunk, a gye­rekek meg vigyék valamire. „Időszámítása” a család lé­tezésétől tart. A gyerekek: négy lány. — Most már mind a né­gyen dolgoznak. És mind én­­utánam jöttek a Lenszövőbe, egyedül hagyták édesanyju­kat a Kesztyűgyárban.­­ Merkli Ilona az irattár gaz­dája. 1959 nyarán került a Lenszövőbe az általános is­kola befejezése után, nyári szünidőre. — Néhány hétig az üzem­ben voltam, aztán az irattár­ba helyeztek segíteni. Meg­tetszett az itteni munka, a gimnáziumot meg esti tago­zaton is el lehetett végezni — mondja. — Most műszaki rajzra járok. Jó, ha van még egy szakmám, nem? Nővére, Erzsébet, aki már Hollósi Ferencné, a szomszé­dos könyvelésben dolgozik. Az édesapjuk után a család­ból ő a legrégebbi lenszövős, 1957. óta tartozik a gyárhoz. — Közgazdasági techniku­mot végeztem, és éppen szö­vőnőt kerestek a gyárban, je­lentkeztem. Nagyon szeret­tem azt a munkát, hamar gépre tettek, jól kerestem. Még most is sajnálom, hogy két év múltva a könyvelésbe kerültem, de azt mondták, szükség van ott a techniku­mot végzettekre. Mindig a gyakorlati munkát szerettem jobban. Szívesen végzem az irodait is, de még most is visszamennék szövőnőnek, ha nem lenne a kislányom, ő sokszor beteg, olyankor nem lehet egyedül hagyni. Az iro­dai munka egy műszakos, de számtalanszor bejöttem már délután elvégezni a rám váró munkát. Nem akarom, hogy azt mondják, nem lehet rám számítani . . . Ez a véleménye a Merkli család minden lenszövős tag­jának, még akkor is, ha csak egyikük fogalmazta meg a gondolatot. Az édesapa hét­szeres kiváló dolgozó, kétszer a könnyűipar kiválója, alap­szervezeti párttitkár a tmnk­­műhelyben. Erzsébet torná­zott, most szakszervezeti és sportköri munkát végez. Ilo­na a gyári KISZ-szervezet kultúrása és klubvezetője azonkívül asztaliteniszezik. A két legkisebb lány, Eta és Ágnes a tenszövős kézilab­dacsapat reménységeiként ke­rült a gyárba. Ágnes és Eta a befűzőben dolgoznak. Ágnes tizenhat éves, öt hónapja befűzős Gyors, ügyes mozdulatokkal célozza meg a fűzőtűvel a nyüstök mögött levő szála­kat. Gimnázium helyett ő is a gyárba került. Terve: — Jövőre gimnáziumba szeretnék járni, utána deko­ratőrnek lenne jó tanulni. Szeretek rajzolni. Üres az Ágnes háta mögöt­ti munkahely, a nővére szo­kott ott dolgozni. Etát, Fűzi Jánosnét, akinek a férje is lenszövős, a befűzőbeli mun­katársak segítségével mutat­ja be az apa és a testvér. Etának szabadságra kellett mennie, beteg a kicsi. — Nagyon ügyes fiatalasz­­szony ő is — mondják —, 1962-ben került ide. Nemrég jött vissza kismama-szabad­ságról. Az unokára gondolva Merkli József így sóhajt fel: — Egy vágyam van még: nekik is legyen végre rendes lakásuk a mostani helyett. T. K. Fotóriporter kol­légámmal vasár­nap délelőtti ri­portra indulunk Ménfőcsanakra. Csípős, friss a vi­déki levegő... ... de máris vi­dám társaságban találjuk magunkat. A Gyirmót felé vezető utca egyik kertjében öt férfi sürgölődik a 14 méter magas tv­­antenna felállítá­sán. Hívnak, segít­sünk már egy ki­csit! Beszélgetünk, miközben hozzuk a drótkötelet. — Most vettek televíziót a sá­­tgomék — mond­ja Krokker And­rás, a házigazda. — Csak egy kis antennánk volt a padláson, ez a nagy biztosan jobb lesz . .. — Ma András napja van, gratu­lálunk! — Tegnap meg­tartottuk a családi ünnepséget. Még az unokám, a két­éves Bandika is ébren volt későig. Őt is meg kellett köszönteni. Lassan magasba emelkedik a hosz­­szú antenna. Elbú­csúzunk, megyünk tovább.­­ Csendes a ter­melőszövetkezet udvara. A j­ólesőn meleg irodában is csupán az „éjjel­­nappali” őrt, Mel­­kovics Józsefet ta­láljuk. — Reggel nyolc­tól hétfő reggel hatig vagyok itt. Az udvarban nem sok munka akad, de az istállóba minden órában be kell nézni, rendet csinálni, még éjjel is. Két parádés lo­va, meg tizenhá­rom csikója Van ott a tsz-nek. — Csak őrködik a tsz-ben, vagy ha kell, mást is dol­gozik? — Mást is, ha sürget a munka. De már befejező­dött a földeken minden dolog ... A körzeti orvos­nál éppen beteg van, amikor oda érkezünk. Pár perc múlva mosolygó fiatalember lép be a szobába a ren­delőből: dr. Bugo­­vits Elemér, a kör­zeti orvos. — Az injekciós kezelésre járó be­tegeket fogadom reggel nyolctól. Hatan jöttek eddig, délelőtt két helyre hívtak ... — Úgy tudjuk, hogy a doktor úr az idén januártól körzeti orvosa Ménfőcsanaknak és Gyirmótnak .. . — Igen, társa­dalmi ösztöndíjjal kerültem ide. Egyébként csanaki vagyok, itt nőttem fel. Sokan ismer­nek, szívesen fo­gadtak orvosként is. Nagy a körzet, 3500 ember. Min­dig van munkája az orvosnak. — Gyakran reg­geltől estig jönnek a betegek. Igyek­szem úgy dolgoz­ni, hogy minél ke­vesebb embert kelljen továbbkül­­denem, például kórházba. Hetente általában három­szor keltenek fel éjjel. A héten egy csecsemőt kellett sürgősen kórházba vinnem. Nem vár­hattam a mentő­re... Szeretik az em­berek a fiatal or­vost, megbíznak benne. Elköszö­nünk, mert ismét beteghez hívják. Jócskán dél felé jár az idő, mire a csanaki plébániá­hoz érünk. Dr. Vö­­nöczky Gyula plé­bánost keressük. Könyvekkel zsú­folt szobájába ve­zet. — Hallottuk, hogy a plébános úr tanácstagja is a községnek. Miért vállalta ezt a fel­adatot? — Tanácstaggá azért választottak, mert tudják az emberek, hogy nem magamért te­szem, amit teszek. A környékbeliek szívesen fordulnak hozzám panaszaik­kal, és ahol tudok segítek. — Hogyan fér össze egymással a plébánosi és a ta­nácstagi teendő? — Miért ne fér­hetne össze? Pré­dikációmban gyak­ran rámutatok: nem szabad kívül­állóként szemlélni az életet... És így tevékenykedek ta­nácstagként. — 1964-ben má­sodszor választot­ták tanácstaggá. Ez csak azt jelentheti, hogy számítanak a munkájára. — Pap vagy k. Szeretném, ha minden pap meg­értené az idők sza­vát. Lássák meg a fejlődés útját és segítsék azt. Én ezt teszem, amennyire tőlem telik. Jutási — Sieber Vasárnap délei Ménfőcsanakon Az éjjel—nappali őr simogatásától megnyugszik a rakoncátlankodó csikó. Ez a hivatással járó kötelesség, hogy a körorvos vasárnap is a betegek ren­delkezésére áll 3 Társasjáték Izgalmas társasjátékot játszanak naponta a győri városháza mellett a 7-es busz utasai. Délután két óra után a 7-es helyett 7/a-s kocsi közlekedik — más útvonalon. Lehet vetélked­ni: az éppen indulni készü­lő busz 7-es vagy 7/a? Szombaton például 14 óra 20-kor beállt a GA 62—28- as rendszámú kocsi. Jelzé­se elől 7/a, hátul 7. Az uta­sok tanácstalanok, tíz em­ber a gépkocsivezetőtől ér­deklődik, tíz meg a kalauz­tól. A kalauz úgy tudja, hetes, így felszállunk. Csak később derül ki, hogy rosz­­szul tudja, mert 7/a-s. Röp­ke vita a kalauz és a sofőr között, néhányan morogva szedik csomagjaikat, vissza­kérik pénzüket és leszáll­­nak. Gondolom, ezek után a kalauznő kicseréli a kar­nyújtásnyira levő 7-es táb­lát. Nem teszi, inkább an­nak az újabb nyolc-tíz em­bernek ugyanazt elmondja, aki nyakát nyújtogatva kia­bál fel, vagy fel is száll. Egy fiatal lány is érkezik, két kísérőjét és csomagját a járdán hagyva felszáll, és megkérdezi, hova megy a kocsi. 7/a — kapja meg a választ, s ez neki nem jó. Igyekszik is lefelé, a so­főr azonban — a kalauznő jelzése nélkül — indít, a lány pedig alig tud kisza­badulni a becsukódó ajtó­lapok közül. Végül a sarok­nál teszik le. Kis ügy? Kis ügy. Az AKÖV majdnem mindig ta­lál mentséget, ha bírálat éri. Most mi akadályozta a kulturált közlekedést? Gép­kocsivezető- vagy alkat­részhiány? Vagy az időjá­rás? (g. b.)

Next