Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
1970. január 14., szerda Születésnapi beszélgetés a hetvenéves Barcsay Jenővel A hír szűkszavú: Barcsay Jenő Kossuth-díjas, kiváló művész január 14-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Néhány nap híján tehát egyidős a XX. századdal, amelynek egyik, Európa-szene kimagasló művészegyénisége. Budapesti műteremlakásában az elmúlt hét évtizedről beszélgetünk. — örülök — kezdi a szót —, hogy megértem a hetvenedik évemet. Nagyon nagy dolog, hogy jó egészségben eljutottam idáig. A másik születésnapi gondolat: amióta csak a világra jöttem, tudom, hogy van anyám. Ma is. Most lépett életének századik esztendejébe. A harmadik gondolat: nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy az életemben mindig hozzásegített ahhoz, hogy az adottságot, amivel születtem, kibontakoztathattam. Ehhez persze nem, csak adottság kell, szerencse is, lehetőség is. — Az életemre döntő volt az, hogy a sors néhány olyan nagyszerű emberrel hozott össze, akik nemcsak jók voltak hozzám, hanem anélkül, hogy ismerték volna, segítettek rajtam. Így például örök hálával tartozom Gulyás Károlynak, a Marosvásárhelyi Gimnázium rajztanárának, mert neki köszönhetem, hogy festő lett belőlem. Ő fedezte fel bennem a rajzkészséget, s vitt el az egyik helyi mecénáshoz, aki anyagilag hozzásegített, hogy Pestre jöhessek a Képzőművészeti Főiskolára. És nem felejthetem el Lyka Károlyt, a tanáromat, akitől nemcsak nagyon sokat tanultam, hanem aki első kiállításaimat is önzetlenül patronálta. Barcsay Jenő életének nemcsak az indulása volt különös, a folytatása is. Erre így emlékezik: — A Főiskola elvégzése után még nem gondoltam arra, hogy a festészetből megéljek. Festettem, rajzoltam valami belső kényszer alatt, talán azért, mert mindig nagyon szerettem kísérletezni, s egy-egy mű megszületését a kísérletek sora előzi meg. Harmincegy éves koromig éltem így, szinte kizárólag a kísérletezésnek szentelve minden órát. Aztán nem ment tovább, állást kerestem, hogy megéljek valamiből. Így kerültem az egyik iparostanonc-iskolába, ahol a fémipari technológiától kezdve a magyar irodalomig sok tárgyat tanítottam, csak éppen rajzot nem. Talán furcsán hangzik, de így igaz. Így éltem 1944-ig, amikor is rövid idő alatt három SAS-behívó érkezett címemre. Előbb Kmetty Jánostól, aztán pedig Szőnyi Istvántól kaptam hamis papírokat, miszerint katonai szolgálatra alkalmatlan vagyok. Bujkálva és hamis iratokkal úsztam meg ép bőrrel a háborút. A felszabadulást követően nevezték ki a főiskola anatómiai tanszékének tanárává. Ennek is különös története van. — Amikor a háború után, még a tanítás megkezdése előtt összeült a tanári kar, Krocsák Emil ajánlotta meghívásomat a megüresedett tanári állás betöltésére, és Szőnyi István támogatta javaslatát. A döntést Varga Nándor közölte velem. Néhány nappal később Szőnyi megkérdezte tőlem: Jenő, vállalod-e? Akkor még csupán annyit értettem az anatómiához, mint a többi festőkollégám, de ez nem lehetett elég arra, hogy tanítsam az anatómiát. Ezért haladékot kértem a végleges válaszadásra, s ehhez kapóra jött a háromhónapos kényszer-szénszünet. A szertárból kicsempésztem egy csontvázat, újságpapírba csomagoltam, s amikor a kapuban a portás egy pillanatra elfordult, mint egy vásott kölyök, kiiszkoltam. Három hónapig szinte éjjel-nappal ezt a csontvázat tanulmányoztam ... így kezdődött , folytatódott azzal, hogy minden órámra rajzokkal illusztrált óravázlatot készítettem. Ezt csak azért említem, mert ezekből a rajzokból született meg első könyvem. Azóta könyveit nemcsak idehaza, hanem Európa-szerte ismerik s kaphatók is a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva Európa legtöbb városában. És anatómiai rajzai helyet kaptak a francia diákok tankönyveiben is. Egyik fő témája: Szentendre jellegzetes tájai, utcasorai és házai, amelyekben a sík és a tér ellentmondásának feszültsége izzik. Sík és tér — látszólag hideg és merev geometriai fogalmak. Barcsaynál azonban művészetté emelkednek, mert képein a konstrukció tisztaságát áthatja a líra melege. A színek szépsége az élet melegségével vonja be ezeket a képeket. A felszabadult színélmények teremtik meg művei hangulatát s keltenek mély, maradandó érzéseket a szemlélőben. (Prukner Pál) Világhírű hobby Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók A győri Rába Művelődési Központ „Modern drámaestek” idei sorozatában Dürrenmatt után a svájci nemzeti dráma másik megalapozójával és világhírű emelőjével, Max Frisch-sel ismertette meg hallgatóit hétfőn este Udvaros Béla, aki drámaismertető elemző előadássorozataival országos hírnévnek örvend. A gazdag zürichi polgárcsaládból származó, kiváló képességekkel rendelkező építészmérnök, Max Frisch eddigi életműve, szám szerint 5 színpadi műva „Don Juan, avagy a geometria szerelmese” című vígjátékát (1962) leszámítva — szó szerint összefoglalható a sorozat címadó mondatával: Aggódás a világ sorsáért. Érdemes tudni róla, hogy 12 éves kora óta két igazi hobbyja van: a futball és a színház. Egyik iskolai dolgozatában azt fejtegeti, hogy nem érti: a felnőttek, akiket nem foglal el a leckeírás, viszont van kellő zsebpénzük, ugyan miért nem töltik minden idejüket színházban?! S hogy komolyan gondolja azt, hogy azért gyümölcsözteti mérnöki diplomáját, mert anyagi függetlenséget, szabadságot akar szerezni ahhoz, hogy hobbyjának, a színháznak, drámaírásnak élhessen. 1943-ban bebizonyítja. Megnyervén ugyanis a zürichi városi tervpályázat 145 000 svájci frankos díját, azonnal hátat fordít az építészetnek. S hogy a „hobbyt” valóban kár lett volna nem megvalósítani, azt is rövidesen igazolja. 1944. december és 1945 húsvétja között megírja az „És a holtak újra énekelnek” című csodálatosan szép, költői, modern misztériumjátékát , amely világszerte ismertté tette nevét. S hogy „hobbyja” rendkívül szorosan kötődik az emberiségért való aggódáshoz, a világért való aggódáshoz, azt további művei is bizonyítják (Andorra, 1960., Játék az életrajzzal, 1968.). Azt pedig, hogy második drámájával csak 13 évvel az „És a holtak újra énekelnek” bemutatója után jelentkezik, azt példázza: csak akkor szól, ha valóban az emberiséghez tud szólni, egyetemes témáról, világirodalmi színvonalon. Ezt a második drámát, a „Biedermann és a gyújtogatok” című tandrámát elemezte az előadó, a Kisfaludy Színház művészeinek — Szende Bessy, Solti Bertalan, Patassy Tibor, Szűcs István — élményt nyújtó közreműködésével. Az Adenauer-korszak tomboló háborús készültsége idején készült el a mű. Műfaji megjelölése mellett ez is olvasható, tanulság nélkül. Ez némi szkepszisre utal, de nem jelenti azt, hogy valóban tanulság nélkül való lenne a dráma. A polgár leleplezése a mű, aki elvileg megveti és elítéli a rend, a béke és az emberiség ellenségeit, de saját biztonsága mégis elsőbb ennél. Hogy saját házát mentse, hajlandó gyufát adni a gyújtogatónak, hogy felgyújtsa a többi ember hajlékát... — ml — A SZIM Célgépgyára felvesz fúrós, esztergályos, gyalus, marós és horizontálos szakmunkásokat. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Győr, Csipkegyár u. 6. KISALFÖLD Induló új üzemrészbe, 40 órás munkahéttel, 3 havi betanulással férfi munkaerőket felvesz a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Bérezés megjegyezés szerint, alapbér -s prémiumos rendszerben. Érettségizettek előnyben. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Győr, Fehérvári út 16/b. 5 Mit kell tudni a hongkongiról? A sajtóból, a rádióból és a televízióból arról értesültünk, hogy határainkon újra kopogtat az 1968 nyarán Hongkongból elindult A-2, vagyis a hongkongi vírus. A nyugat-európai államok után tőszomszédságunkban, Jugoszláviában, Ausztriában és Csehszlovákiában is elég sok ember betegedett már meg. Sőt, Tolnában, Baranyában is észleltek szórványosan csoportos megbetegedést. Nézzük meg tárgyilagosan, milyen esélyeink vannak és hogyan védekezhetünk! Bizakodó prognózis Az Országos Közegészségügyi Intézetnek a múlt év tavaszán közzétett „Hongkong zárójelentése” szerint a járvány során durva becslések szerint félmillió ember betegedett meg a hongkongi vírusától Magyarországon, és lett ezért valószínűleg védett az újabb fertőzéstől. Emellett a megbetegedettek többszöröse esett át úgy a fertőzésen, hogy nem betegedett meg, de védettségre, immunitásra tett szert. A természetes úton védettek mellett viszonylag számos ember, különösen az egészségügy, a személyszállítás és az élelmezés dolgozóinak többségét védőoltásban részesítették. Ebből következik, hogy az ország összlakosságának tetemes hányada eleve védett Hongkong-vírus fertőzéssel járvány idején sem állhat meg az élet! Senki sem zárkózhat be lakásának falai közé. Gyakran éppen azokat tréfálta meg a vírus, akik beteges félelmükben legszívesebben magukra zárták volna az ajtót. A Hongkong-vírus terjedésének szinte egyetlen és legfontosabb útja a cseppfertőzés, ezért a „bezárkózás” sem nyújthat abszolút védelmet. A fertőzött ember beszéd közben, köhögéskor, tüsszentéskor láthatatlan mikrocseppekben sok-sok ezer vírust juttat a levegőbe. A mikrocseppekben lebegő vírusok belégzéskor kerülnek felső légútjaink nyálkahártyájára és okoznak fertőzést. Egyetlen rendszabályunk sincs, aminek betartása tökéletes biztonsággal védene a vírusfertőzéssel szemben. Viszont sokat tehetünk azért, hogy szervezetünk kondícióját erősítve, még tényleges fertőzés esetén is tünetmentesen vagy enyhe betegségtünetekkel vészeljük át a fertőzést. A legfontosabb teendőket, amelyekkel részben a fertőzés esélyét csökkenthetjük, részben szervezetünk erőnléti állapotát növelhetjük, az alábbiakban soroljuk fel. Aranyszabályok: 1. Kerüljük a meghűlést! Régi tapasztalat, hogy latyakos, esős vagy havas időben a lábbeli átnedvesedése hűléses huruttal, megfázással járhat. Nyilvánvaló, hogy a szemben. Tehát a vírus Magyarországon nem számíthat nagy sikerre. S ha mégis fogékony emberre talál, miből áll a betegség? A fertőzéstől számított néhány óra, vagyis 1—3 napos lappangás után borzongás, láz, felsőlégúti hurut, végtagfájdalom, gyengeség és főfájás jelezheti a betegséget. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden téli meghűléses hurut, amit köznapi nyelven „megfázásnak” vagy „meghűlésnek” szoktunk nevezni — és amit ugyancsak vírusfertőzés okoz — lényegében ugyanezekkel a tünetekkel jár. Ebből következik, hogy még tényleges járvány esetén sem származik minden „hűlés” a Hongkong-vírustól. De ha még valóban attól származnék is, nincs ok túlzott aggodalomra. A Hongkong-vírus okozta megbetegedés ugyanis aránylag jóindulatú, és következményei alig súlyosabbak a közönséges lázas, hűléses hurutnál. 4—5 napos ágynyugalom, bő folyadék és A+C-vitamin ellátás mellett a megbetegedettek döntő többsége maradéktalanul meggyógyul. Az orvosok általában lázcsillapítón kívül mást nem szoktak rendelni. Csak ha a láz elmúltával újabb lázkiugrás következnék be , ami kisgyermekeknél, csecsemőknél, öreg és beteg embereknél fordulhat általában elő —, hívjunk újra orvost, mert ilyenkor kell könnyebb, súlyosabb szövődménnyel számolni. test túlzott lehűlése akár láb felől, akár máshonnan, csökkentheti a nyálkahártyák ellenállóképességét, és megkönnyítheti a vírusok támadását. Ezért hordjunk nedves, latyakos időben jól záró, vízhatlan cipőt, meleg gyapjúharisnyát, nedvszívó alsóruhát, amely verejtékezéskor a nedvességet felfogja. A túl aggodalmaskodó szülők azonban ne feledjék, hogy a túlöltöztetés sem jó. 2. Lakásunkat és munkahelyünket naponta legalább háromszor szellőztessük. Elég 2—3 percre kereszthuzatot csinálni, hogy a levegő kicserélődjön, de a falak és bútorok ne hűljenek le. A meleg levegővel együtt a levegőben lebegő vírusok is kimennek a lakásból. A friss levegőről pedig éppen néhány hónapja mutatták ki, hogy vírusölő hatása van. Éljünk tehát ezzel a lehetőséggel. A levegő kellő páratartalma is védi a felső légutak nyálkahártyáját a vírusokkal szemben. Ne feledjük ezért a fűtőtestre, vagy a kályhára egyegy edénybe vizet tenni, hogy szobánk levegője ne legyen túl száraz. 3. A C-vitamin nem csodaszer ugyan, amely teljes biztonsággal védene a vírus ellen, de az A-vitaminnal egyetemben erősíti a szervezet kondícióját. Ezért sárgarépa, savanyúkáposzta, alma, citrom, burgonya és általában a sok főzelékféle, különösen járványidőben ne hiányozzék a mindennapi étrendből. Ha valaki még erőteljesebben kíván védekezni, Viroma-szörpöt, vagy C-vitamintablettát is vásárolhat magának. 4. Az alkohol, akár tömény, akár híg, nem fertőtleníti a légutakat. Ha az influenzától lázas felnőtt egy-egy csésze forralt bort iszik, könnyebben vészeli át a láz és hidegrázás kellemetlenségeit, de a „kalapkúra”, vagy a nagy mértékű alkoholfogyasztás alkoholmérgezést okoz, jelentősen csökkenti a szervezet védelmi rendszerét, és mintegy előkészíti a talajt a fertőzés számára. Még rosszabb, ha az italozás éjszakázással társul, mert a fáradt, kimerült és részeg ember prédája a fertőzésnek. 5. Járványidőben a műkedvelő kocadohányos ne szívjon cigarettát, a szenvedélyes dohányos pedig próbálja mérsékelni felére, egyharmadára megszokott napi adagját. A nikotin ugyanis csökkenti a légutak nyálkahártyájának önvédelmét. Halálos bűn! Aki önmagán a náthának vagy a Hongkong-influenzának tüneteit észleli, ne látogasson olyan helyiséget, ahol csecsemő, idős ember vagy súlyos beteg van. Ezeknek természetes védelmi rendszere nehezebben tud megbirkózni a fertőzéssel, ezért a következmények és a szövődmények e három csoportnál akár súlyosak is lehetnek. Megbocsáthatatlan bűn tehát, ha valaki a felsorolt veszélyeztetett embercsoportot oktalanul teszi ki a fertőzés veszélyének. Ha pedig kénytelenek lennénk betegen egy helyiségben tartózkodni az említettekkel, hordjunk maszkot orrunk és szánk előtt. A csecsemőkhöz csak fehér kötényben vagy köpenyben, maszkkal nyúljunk — természetesen előzetes kézmosás után. A kézmosás egyébként étkezések előtt mindenkor, de különösen járványidőben elengedhetetlen. És végül: A közúti közlekedés is magában rejt veszélyt, mégse féljünk az utcára menni. A Hongkong-vírusban is rejlik bizonyos fokú veszély, mégsem kell félnünk tőle. Ha testi kondíciónkat sétával, egészséges mozgással, helyes táplálkozással és öltözködéssel előnyös szinten tartjuk, bátran nézhetünk szembe a vírussal járvány esetén is. És ha minden óvintézkedés ellenére mégis vacogna a fogunk, és kirázna a hideg, bízzunk orvosainkban és abban, hogy 4—5 nap alatt túlleszünk a hongkongi vírusfertőzésen. Dr. Szendei Ádám Mérsékelt óvatosság A tanulás hónapjai A fiatal városban, Kapuvárott és a hozzá tartozó négy községben — Babót, Hevej, Osli, Vitnyéd — összesen 839 hallgató vesz részt pártoktatáson, ebből 537 a párttag. Szervezett pártoktatás 29 helyen van, 590 hallgatóval, hét helyen pedig a pártoktatás közvetlen formáját választotta 144 hallgató. Például tüköröket szerveztek, előadássorozatokon vesznek részt. Hasonlóan jól szervezett a KISZ-oktatás is, a kapuvári 18 alapszervezetnek 1200 tagjából 17 helyen 840 fiatal hallgat politikai előadásokat. A Richards Finomposztógyárban (Sopron, Ágfalvi u. 4.) 1970. február 1 -től IPARI TANULÓISKOl.A nyílik általános iskolát végzett, 15 évet letöltő a LÁNYOK számára. 200 forint ösztöndíj, vidékieknek munkásszállás. Jelentkezés a vállalat személyzeti előadójánál.