Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

1970. január 14., szerda Születésnapi beszélgetés a hetvenéves Barcsay Jenővel A hír szűkszavú: Barcsay Jenő Kossuth-díjas, kiváló művész január 14-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Néhány nap híján tehát egy­idős a XX. századdal, amely­nek egyik, Európa-szene ki­magasló művészegyénisége. Budapesti műteremlakásá­ban az elmúlt hét évtizedről beszélgetünk. — örülök — kezdi a szót —, hogy megértem a hetvenedik éve­met. Nagyon nagy dolog, hogy jó egészségben elju­tottam idáig. A másik születésna­pi gondolat: ami­óta csak a világra jöttem, tudom, hogy van anyám. Ma is. Most lépett életének századik esztendejébe. A harmadik gondo­lat: nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy az életemben mindig hozzásegí­tett ahhoz, hogy az adottságot, amivel születtem, kibon­takoztathattam. Ehhez persze nem, csak adottság kell, szerencse is, lehe­tőség is. — Az életemre döntő volt az, hogy a sors néhány olyan nagyszerű emberrel hozott össze, akik nemcsak jók vol­tak hozzám, hanem anélkül, hogy ismerték volna, segítet­tek rajtam. Így például örök hálával tartozom Gulyás Ká­­rolynak, a Marosvásárhelyi Gimnázium rajztanárának, mert neki köszönhetem, hogy festő lett belőlem. Ő fedez­te fel bennem a rajzkészsé­get, s vitt el az egyik helyi mecénáshoz, aki anyagilag hozzásegített, hogy Pestre jö­hessek a Képzőművészeti Fő­iskolára. És nem felejthetem el Lyka Károlyt, a tanáro­mat, akitől nemcsak nagyon sokat tanultam, hanem aki első kiállításaimat is önzet­lenül patronálta. Barcsay Jenő életének nemcsak az indulása volt kü­lönös, a folytatása is. Erre így emlékezik: — A Főiskola elvégzése után még nem gondoltam arra, hogy a festészetből meg­éljek. Festettem, rajzoltam valami belső kényszer alatt, talán azért, mert mindig na­gyon szerettem kísérletezni, s egy-egy mű megszületését a kísérletek sora előzi meg. Harmincegy éves koromig él­tem így, szinte kizárólag a kísérletezésnek szentelve minden órát. Aztán nem ment tovább, állást kerestem, hogy megéljek valamiből. Így kerültem az egyik iparos­tanonc-iskolába, ahol a fém­ipari technológiától kezdve a magyar irodalomig sok tár­gyat tanítottam, csak éppen rajzot nem. Talán furcsán hangzik, de így igaz. Így él­tem 1944-ig, amikor is rövid idő alatt három SAS-behívó érkezett címemre. Előbb Kmetty Jánostól, aztán pedig Szőnyi Istvántól kaptam ha­mis papírokat, miszerint ka­tonai szolgálatra alkalmat­lan vagyok. Bujkálva és ha­mis iratokkal úsztam meg ép bőrrel a háborút. A felszabadulást követően nevezték ki a főiskola ana­tómiai tanszékének tanárává. Ennek is különös története van. — Amikor a háború után, még a tanítás megkezdése előtt összeült a tanári kar, Krocsák Emil ajánlotta meg­hívásomat a megüresedett ta­nári állás betöltésére, és Sző­nyi István támogatta javas­latát. A döntést Varga Nán­dor közölte velem. Néhány nappal később Szőnyi meg­kérdezte tőlem: Jenő, válla­­­lod-e? Akkor még csupán annyit értettem az anatómiá­hoz, mint a többi festőkollé­gám, de ez nem lehetett elég arra, hogy tanítsam az ana­tómiát. Ezért haladékot kér­tem a végleges válaszadásra, s ehhez kapóra jött a három­hónapos kényszer-szénszünet. A szertárból kicsempésztem egy csontvázat, újságpapírba csomagoltam, s amikor a kapuban a portás egy pilla­natra elfordult, mint egy vá­sott kölyök, kiiszkoltam. Há­rom hónapig szinte éjjel-nap­pal ezt a csontvázat tanulmá­nyoztam ... így kezdődött , folytatódott azzal, hogy min­den órámra rajzokkal illuszt­rált óravázlatot készítettem. Ezt csak azért említem, mert ezekből a rajzokból született meg első könyvem. Azóta könyveit nemcsak idehaza, hanem Európa-szer­­te ismerik s kaphatók is a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva Európa legtöbb városában. És anatómiai raj­zai helyet kaptak a francia diákok tankönyveiben is. Egyik fő témája: Szentend­re jellegzetes tájai, utcasorai és házai, amelyekben a sík és a tér ellentmondásának fe­szültsége izzik. Sík és tér — látszólag hi­deg és merev geometriai fo­galmak. Barcsaynál azonban művészetté emelkednek, mert képein a konstrukció tisztaságát áthatja a líra me­lege. A színek szépsége az élet melegségével vonja be ezeket a képeket. A felszaba­dult színélmények teremtik meg művei hangulatát s kel­tenek mély, maradandó érzé­seket a szemlélőben. (Prukner Pál) Világhírű hobby Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók A győri Rába Művelődési Központ „Modern drámaes­tek” idei sorozatában Dür­renmatt után a svájci nem­zeti dráma másik megalapo­zójával és világhírű emelőjé­vel, Max Frisch-sel ismertet­te meg hallgatóit hétfőn es­te Udvaros Béla, aki dráma­ismertető elemző előadásso­rozataival országos hírnév­nek örvend. A gazdag zürichi polgár­családból származó, kiváló képességekkel rendelkező építészmérnök, Max Frisch eddigi életműve, szám sze­rint 5 színpadi mű­v­a „Don Juan, avagy a geometria sze­relmese” című vígjátékát (1962) leszámítva — szó sze­rint összefoglalható a sorozat címadó mondatával: Ag­gó­­dás a világ sorsáért. Érdemes tudni róla, hogy 12 éves kora óta két igazi hobbyja van: a futball és a színház. Egyik iskolai dolgo­zatában azt fejtegeti, hogy nem érti: a felnőttek, akiket nem foglal el a leckeírás, vi­szont van kellő zsebpénzük, ugyan miért nem töltik min­den idejüket színházban?! S hogy komolyan gondolja azt, hogy azért gyümölcsözteti mérnöki diplomáját, mert anyagi függetlenséget, sza­badságot akar szerezni ah­hoz, hogy hobbyjának, a színháznak, drámaírásnak élhessen. 1943-ban bebizo­nyítja. Megnyervén ugyanis a zürichi városi tervpályázat 145 000 svájci frankos díját, azonnal hátat fordít az épí­tészetnek. S hogy a „hobbyt” valóban kár lett volna nem megvaló­sítani, azt is rövidesen iga­zolja. 1944. december és 1945 húsvétja között megírja az „És a holtak újra énekel­nek” című csodálatosan szép, költői, modern misztériumjá­tékát , amely világszerte ismertté tette nevét. S hogy „hobbyja” rendkívül szoro­san kötődik az emberiségért való aggódáshoz, a világért való aggódáshoz, azt továb­bi művei is bizonyítják (An­dorra, 1960., Játék az élet­rajzzal, 1968.). Azt pedig, hogy második drámájával csak 13 évvel az „És a holtak újra énekelnek” bemutatója után jelentkezik, azt példáz­za: csak akkor szól, ha való­ban az emberiséghez tud szólni, egyetemes témáról, világirodalmi színvonalon. Ezt a második drámát, a „Biedermann és a gyújtoga­tok” című tandrámát elemez­te az előadó, a Kisfaludy Színház művészeinek — Szende Bessy, Solti Bertalan, Patassy Tibor, Szűcs István — élményt nyújtó közremű­ködésével. Az Adenauer-korszak tom­boló háborús készültsége idején készült el a mű. Mű­faji megjelölése mellett ez is olvasható, tanulság nélkül. Ez némi szkepszisre utal, de nem jelenti azt, hogy való­ban tanulság nélkül való lenne a dráma. A polgár le­leplezése a mű, aki elvileg megveti és elítéli a rend, a béke és az emberiség ellen­ségeit, de saját biztonsága mégis elsőbb ennél. Hogy saját házát mentse, hajlandó gyufát adni a gyújtogatónak, hogy felgyújtsa a többi em­ber hajlékát... — ml — A SZIM Célgépgyára felvesz fúrós, esztergályos, gyalus, marós és horizontálos szakmunkásokat. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Győr, Csipkegyár u. 6. KISALFÖLD Induló új üzemrészbe, 40 órás munkahéttel, 3 havi betanu­lással férfi munkaerő­ket felvesz a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Bérezés megjegyezés szerint, alapbér -s prémiumos rendszerben. Érettségizettek előnyben. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Győr, Fehérvári út 16/b. 5 Mit kell tudni a hongkongiról? A sajtóból, a rádióból és a televízióból arról értesültünk, hogy határainkon újra ko­pogtat az 1968 nyarán Hong­kongból elindult A-2, vagyis a hongkongi vírus. A nyugat-európai államok után tőszomszédságunkban, Jugo­szláviában, Ausztriában és Csehszlovákiában is elég sok ember betegedett már meg. Sőt, Tolnában, Baranyában is észleltek szórványosan cso­portos megbetegedést. Néz­zük meg tárgyilagosan, mi­lyen esélyeink vannak és ho­gyan védekezhetünk! Bizakodó prognózis Az Országos Közegészség­­ügyi Intézetnek a múlt év ta­vaszán közzétett „Hongkong zárójelentése” szerint a jár­vány során durva becslések szerint félmillió ember bete­gedett meg a hongkongi ví­rusától Magyarországon, és lett ezért valószínűleg védett az újabb fertőzéstől. Emel­lett a megbetegedettek több­szöröse esett át úgy a fertő­zésen, hogy nem betegedett meg, de védettségre, immu­nitásra tett szert. A termé­szetes úton védettek mellett viszonylag számos ember, kü­lönösen az egészségügy, a személyszállítás és az élel­mezés dolgozóinak többsé­gét védőoltásban részesítet­ték. Ebből következik, hogy az ország összlakosságának tetemes hányada eleve védett Hongkong-vírus fertőzéssel járvány idején sem állhat meg az élet! Senki sem zár­kózhat be lakásának falai kö­zé. Gyakran éppen azokat tréfálta meg a vírus, akik be­teges félelmükben legszíve­sebben magukra zárták volna az ajtót. A Hongkong-vírus terjedésének szinte egyetlen és legfontosabb útja a csepp­fertőzés, ezért a „bezárkó­zás” sem nyújthat abszolút védelmet. A fertőzött ember beszéd közben, köhögéskor, tüsszentéskor láthatatlan mikrocseppekben sok-sok ezer vírust juttat a levegőbe. A mikrocseppekben lebegő vírusok belégzéskor kerülnek felső légútjaink nyálkahár­tyájára és okoznak fertőzést. Egyetlen rendszabályunk sincs, aminek betartása töké­letes biztonsággal védene a vírusfertőzéssel szemben. Vi­szont sokat tehetünk azért, hogy szervezetünk kondíció­ját erősítve, még tényleges fertőzés esetén is tünetmen­tesen vagy enyhe betegségtü­netekkel vészeljük át a fer­tőzést. A legfontosabb teen­dőket, amelyekkel részben a fertőzés esélyét csökkenthet­jük, részben szervezetünk erőnléti állapotát növelhet­jük, az alábbiakban sorol­juk fel. Aranyszabályok: 1. Kerüljük a meghűlést! Régi tapasztalat, hogy latya­kos, esős vagy havas időben a lábbeli átnedvesedése hű­léses huruttal, megfázással járhat. Nyilvánvaló, hogy a szemben. Tehát a vírus Ma­gyarországon nem számíthat nagy sikerre. S ha mégis fogékony em­berre talál, miből áll a beteg­ség? A fertőzéstől számított néhány óra, vagyis 1—3 na­pos lappangás után borzon­gás, láz, felsőlégúti hurut, végtagfájdalom, gyengeség és főfájás jelezheti a betegsé­get. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy minden té­li meghűléses hurut, amit köznapi nyelven „megfázás­nak” vagy „meghűlésnek” szoktunk nevezni — és amit ugyancsak vírusfertőzés okoz — lényegében ugyanezekkel a tünetekkel jár. Ebből kö­vetkezik, hogy még tényleges járvány esetén sem szárma­zik minden „hűlés” a Hong­­kong-vírustól. De ha még va­lóban attól származnék is, nincs ok túlzott aggodalomra. A Hongkong-vírus okozta megbetegedés ugyanis arány­lag jóindulatú, és következ­ményei alig súlyosabbak a közönséges lázas, hűléses hu­rutnál. 4—5 napos ágynyuga­lom, bő folyadék és A+C-vi­­tamin ellátás mellett a meg­betegedettek döntő többsége maradéktalanul meggyógyul. Az orvosok általában lázcsil­lapítón kívül mást nem szok­tak rendelni. Csak ha a láz elmúltával újabb lázkiugrás következnék be , ami kis­gyermekeknél, csecsemőknél, öreg és beteg embereknél for­dulhat általában elő —, hív­junk újra orvost, mert ilyen­kor kell könnyebb, súlyosabb szövődménnyel számolni. test túlzott lehűlése akár láb felől, akár máshonnan, csök­kentheti a nyálkahártyák el­lenállóképességét, és meg­könnyítheti a vírusok táma­dását. Ezért hordjunk ned­ves, latyakos időben jól zá­ró, vízhatlan cipőt, meleg gyapjúharisnyát, nedvszívó alsóruhát, amely verejtéke­zéskor a nedvességet felfogja. A túl aggodalmaskodó szülők azonban ne feledjék, hogy a túlöltöztetés sem jó. 2. Lakásunkat és munkahe­lyünket naponta legalább há­romszor szellőztessük. Elég 2—3 percre kereszthuzatot csinálni, hogy a levegő kicse­rélődjön, de a falak és búto­rok ne hűljenek le. A meleg levegővel együtt a levegő­ben lebegő vírusok is kimen­nek a lakásból. A friss leve­gőről pedig éppen néhány hónapja mutatták ki, hogy ví­rusölő hatása van. Éljünk te­hát ezzel a lehetőséggel. A levegő kellő páratartalma is védi a felső légutak nyálka­hártyáját a vírusokkal szem­ben. Ne feledjük ezért a fűtő­testre, vagy a kályhára egy­­egy edénybe vizet tenni, hogy szobánk levegője ne legyen túl száraz. 3. A C-vitamin nem csoda­szer ugyan, amely teljes biz­tonsággal védene a vírus el­len, de az A-vitaminnal egye­temben erősíti a szervezet kondícióját. Ezért sárgarépa, savanyúkáposzta, alma, cit­rom, burgonya és általában a sok főzelékféle, különösen járványidőben ne hiányozzék a mindennapi étrendből. Ha valaki még erőteljesebben kí­ván védekezni, Viroma-ször­­pöt, vagy C-vitamintablettát is vásárolhat magának. 4. Az alkohol, akár tömény, akár híg, nem fertőtleníti a légutakat. Ha az influenzától lázas felnőtt egy-egy csésze forralt bort iszik, könnyeb­ben vészeli át a láz és hideg­rázás kellemetlenségeit, de a „kalapkúra”, vagy a nagy mértékű alkoholfogyasztás al­­koholmérgezést okoz, jelentő­sen csökkenti a szervezet vé­delmi rendszerét, és mintegy előkészíti a talajt a fertőzés számára. Még rosszabb, ha az italozás éjszakázással társul, mert a fáradt, kimerült és ré­szeg ember prédája a fertő­zésnek. 5. Járványidőben a műked­velő kocadohányos ne szívjon cigarettát, a szenvedélyes do­hányos pedig próbálja mérsé­kelni felére, egyharmadára megszokott napi adagját. A nikotin ugyanis csökkenti a légutak nyálkahártyájának önvédelmét. Halálos bűn! Aki önmagán a náthának vagy a Hongkong-influenzá­­nak tüneteit észleli, ne láto­gasson olyan helyiséget, ahol csecsemő, idős ember vagy súlyos beteg van. Ezeknek természetes védelmi rendsze­re nehezebben tud megbir­kózni a fertőzéssel, ezért a következmények és a szövőd­mények e három csoportnál akár súlyosak is lehetnek. Megbocsáthatatlan bűn te­hát, ha valaki a felsorolt ve­szélyeztetett embercsoportot oktalanul teszi ki a fertőzés veszélyének. Ha pedig kény­telenek lennénk betegen egy helyiségben tartózkodni az említettekkel, hordjunk maszkot orrunk és szánk előtt. A csecsemőkhöz csak fehér kötényben vagy kö­penyben, maszkkal nyúljunk — természetesen előzetes kéz­mosás után. A kézmosás egyébként étkezések előtt mindenkor, de különösen járványidőben elengedhetet­len. És végül: A közúti közle­kedés is magában rejt ve­szélyt, mégse féljünk az ut­cára menni. A Hongkong-ví­­rusban is rejlik bizonyos fo­kú veszély, mégsem kell fél­nünk tőle. Ha testi kondí­ciónkat sétával, egészséges mozgással, helyes táplálko­zással és öltözködéssel elő­nyös szinten tartjuk, bátran nézhetünk szembe a vírussal járvány esetén is. És ha min­den óvintézkedés ellenére mégis vacogna a fogunk, és kirázna a hideg, bízzunk or­vosainkban és abban, hogy 4—5 nap alatt túlleszünk a hongkongi vírus­fertőzésen. Dr. Szendei Ádám­ Mér­sékelt óvatosság A tanulás hónapjai A fiatal városban, Kapu­várott és a hozzá tartozó négy községben — Babót, Hevej, Osli, Vitnyéd — összesen 839 hallgató vesz részt pártokta­táson, ebből 537 a párttag. Szervezett pártoktatás 29 he­lyen van, 590 hallgatóval, hét helyen pedig a pártoktatás közvetlen formáját választot­ta 144 hallgató. Például tü­­köröket szerveztek, előadás­­sorozatokon vesznek részt. Hasonlóan jól szervezett a KISZ-oktatás is, a kapuvári 18 alapszervezetnek 1200 tag­jából 17 helyen 840 fiatal hallgat politikai előadásokat. A Richards Finomposztógyárban (Sopron, Ágfalvi u. 4.) 1970. február 1 -től IPARI TANULÓ­ISKOl.A nyílik általános iskolát végzett, 15 évet let­öltő a LÁNYOK számára. 200 forint ösztöndíj, vidékieknek munkásszállás. Jelentkezés a vállalat személyzeti előadójánál.

Next