Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

ft wwecti. fj Huszonöt hajó bújt össze a fagy elől a győri kábelhíd lábánál a Kis-Dunán. A tegn­api tavaszias idő a hajósokat is kicsalta, serényen hozzáfogtak a gépek ellenőrzéséhez, hátha hamarosan elindulhatnak. (Nagy Éva felvétele) GÁZSZELICITES Az első lépés a mérgezések megelőzésére Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megtette az első lépéseket a vidéki gáz­gyárakban előállított városi gáznak az annyi halálos bal­esetet okozó szénmonoxidtól való megszabadítására. A tröszt megbízása alap­ján a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat szakembe­rei az elmúlt hónapokban a legújabb hazai és külföldi szakirodalom áttanulmányo­zása alapján kiválasztották az ilyen célra eddig kidolgo­zott módszerek közül a nál­­­lunk műszaki és gazdaságos­­sági szempontból a legked­vezőbbnek ígérkezőt. A módszer lényege az, hogy a gázt vízgőzzel hozzák kap­csolatba, amikor megfelelő vegyianyag (katalizátor) je­lenlétében a gőzállapotú víz oxigénatomja a rendkívül veszélyes szénmonoxidhoz kapcsolódva azt ártalmatlan széndioxiddá alakítja át, a vízgőzből pedig megmarad a két hidrogénatom. Igaz, hogy a széndioxidnak nincs kaló­riaértéke, viszont a hidrogén igen gazdag kalóriában, így az átalakulás során alig csök­ken a gáz fűtőértéke. Ennél az eljárásnál a ve­gyi folyamat által előállított gőzzel — tehát „idegen” gőz hozzáadása nélkül — a mi városi gázunk szénmonoxid­­tartalmát az átlagos 18 szá­zalékról 4—5 százalékra le­het csökkenteni. Ez pedig a külföldi felmérések szerint már elegendő ahhoz, hogy a mérgezés veszélye a koráb­binak huszadrészére csök­kenjen. Az ilyen módszerrel dol­gozó berendezések szállításá­ra két külföldi cégtől már meg is érkezett az OLAJ­­TERV-hez az ajánlat, s most várják a harmadikat. A gáz „megszelídítésének” várható költségét azonban már hoz­závetőleg megállapították. Előreláthatólag egy-egy nagy, naponta körülbelül 200 000 köbmétert előállító gázgyár méreteihez illő berendezés ára körülbelül 100 000 dol­lár. (MTI) „fl néppel a népért...” Mu­nkásőrök ünnepélyes egységgyűlése Ünnepi külsőségek között tartották meg tegnap délután 3 órakor Győrött a Rába Mű­velődési Házban egységgyű­lésüket a munkásőrség Győr városi zászlóaljának harco­sai. A díszemelvényen helyet foglaltak a megye és a város párt-, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetői. Az elmúlt év munkájáról, gondjairól, eredményeiről és az évi feladatokról Dávid István, a munkásőrség Győr városi parancsnoka tartott beszámolót. Jankovits István, az MSZMP Győr városi Bi­zottságának első titkára me­leg szavakkal köszöntötte a nép önkéntes harcosait. A Győr városi zászlóalj munkásőrei közül tizennyol­can leszereltek, illetve tarta­lékállományba mentek. Mun­kájukat tovább folytatja a harminc újonc, azok a fiata­lok, akik tegnap felesküdtek, hogy a néppel a népért har­colnak. Az ünnepség befejező moz­zanataként a leszerelők és a tartalékba vonulók megkap­ták a Haza szolgálatáért em­lékérmet. Többen átvették a Tízéves szolgálatért emlékér­met és a Kiváló parancsnok valamint Kiváló munkásőr kitüntetést. Páli sem marad el Az állattenyésztéséről volt híres és emlegetett ma is Pá­li, a Csornától délnyugatra, a szombathelyi műút mentén épült község. Művelődési éle­téről vajmi keveset hallhat­tunk, mert a fiatalság össze­jöveteleire nem volt alkal­­o­mas hely. Igaz, pár éve mu­tatós étteremmel gazdagodott a község, de a művelődésügy gondját ez nem enyhítette. Az egyetlen nagy helyiség, amelyben a községi gyűlése­ket rendezték, a moziüzemi vállalat ter­me volt, egy öreg istállóból alakították át erre a célra. Az idén végre pontot tesz­nek az egy évtizednél is ré­gebb óta vajúdó vitára, s megkezdik a községhez mél­tó művelődési ház építését. A létesítmény a községi ta­nács és a termelőszövetkezet összefogásával készül, ebben az épületben kapnak helyet a tsz­­rdái is. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1910. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA: 80 fillér Zsúfoltak a kapuvári óvodák Az anyák segíteni akarnak A kapuvári városi nőtanács egyik vezetőségi ülésén pa­rázs vita alakult ki a helyi óvodák túlzsúfoltságának okairól, a megoldás lehetőségeiről. A zsúfoltságról a kapuvári I. számú óvodában meggyő­ződhettem. Nyüzsgő gyerek­had, átható ételszag fogadott az előcsarnokban. Az egyik fal mellett a gyerekek kéz­törlői száradtak a fogasokon, amott a szénnel teli kannák sorakoztak. A folyosóból el­­rekesztett parányi fülkében, a gyerekzsivajtól hangos „élelmezésvezetői irodában” villanykályha mellé helye­zett gyermekszéken ülve be­szélgettem a vezető óvónővel, Szakács Károlynéval. — Tíz éve kerültem ide, azóta is igen sok változás, célszerű átalakítás történt, a zsúfoltságot mégsem sikerült ti robotgép, kézzel tisztítják a burgonyát, verik a habot. Jöjjön, nézzen körül! — hí­vott a vezető óvónő. A szépen felszerelt, játé­kokkal teli termekben rend, tisztaság. Pedig ezek a helyi­ségek a napszakoktól függően alakulnak játszó szobává, ebédlővé, majd hálóteremmé. A kis mellékhelyiségekben 5 vécékagyló, 10 kis vízcsap mosdóval. December óta van az óvodásoknak meleg vizük. A villany-vízmelegítőt rész­ben a szülői munkaközösség pénzéből vették, a beszerelé­sért az egyik apukának, Winter Gusztávnak hálásak. Az épületben nincs az ott dolgozóknak öltözőjük. Iroda sincs, ahol zavartalanul né­hány szót válthatna az óvó­nő és a szülő a gyermek ne­veléséről. — Hiába van szép felszere­lésünk, jó kosztunk — kese­reg Szakács Károlyné —, a legfontosabb hiányzik a gye­rekeknek: a kényelem, a nyu­galom. Ilyen körülmények között a gyerekek idegessé válnak. Legalább a konyha ne itt lenne! Valahol egyhá­zat kellene venni, ahol mind a három óvodának főzhetné­nek. A megoldást nemcsak az állami és pártszervektől kellene várni, mi asszonyok és anyák, szülője a kapuvári vállalatokhoz, intézmények­hez fordulhatnánk anyagi se­gítségért, megszüntetni — mondta. — Minden évben több gyerek jön hozzánk, mint ahány is­kolába megy. A múlt ősszel 20 jogos igényt utasítottunk el helyhiány miatt (a kapu­vári II. sz. óvodában is, a III. számúban 12 kérelmet kellett elutasítani ugyanígy). Előre félek a jövőtől. Hozzák a gyerekeket a mamák, akik­nek letelik a gyermekgondo­zási 3 éve, át kell vennünk a bölcsődétől is az óvodás korúakat.­­ Most a négy teremben négy foglalkozási csoportban 120 gyerekünk van, 70 a nor­mál, a többi szükség­férőhe­lyen. Hét óvónő, 4 dajka, 5 konyhai alkalmazott, az élel­mezésvezető és a takarítónő dolgozik itt. Nemrég felvet­tünk egy dolgozót 4 órás el­foglaltságra. Segítségével megoldódott a váltás, az óvo­da reggel fél 6-tól délután 5-ig ügyel a kicsinyekre. Az óvoda napközis. A kis kony­hában, ahol alig van az asz­­szonyoknak moccanásnyi he­lyük (vizsgálat állapította meg, hogy legfeljebb 40 sze­mélyre lehetne itt főzni), na­ponta 30 felnőttnek, 180 gye­reknek főznek. Innen viszik helente a kész ebédet a gar­­tai, illetve a helyi többi óvodába is. A konyhai dol­gozók munkáját nem könnyí­A nőtanács vitaindító vezetőségi ülésén Kapuvár tanács­ülésen jóváhagyott fejlesztési tervét ismertette az elnök, amelyben a többi között új óvoda építése is szerepelt És addig? „Nekünk, asszonyoknak kell harcolnunk minden fórumon, és tenni valamit a mielőbbi megoldásért közös akarattal a legfontosabbért, a gyermekért!” — mondta Szakács Józsefné nőtanács vezetőségi és tanácstag, az Országos Béketanács tagja. p. a. Műégbolt a strand felett Érdekes munkához kezdtek Tatabányán a Győri Pa­mutszövő- és Műbőrgyár szakemberei. A szénbányák igazgatóságának megrende­lésére felfújható óriási sát­rat emelnek az óvárosban lévő strandfürdő egyik me­dencéje fölé. A 62 méter hosszú és 28 méter széles műanyag sátrat a helyszínen „varrják’’ ösz­­sze 7 méter széles elemek­ből. Ezután ventillátorok se­gítségével levegőt nyomnak a hatalmas, világoskék és sár­ga színű műanyag lepelbe. Az így kiképzett fedett úszó­dét bekapcsolják a távfűtés­be, s ezzel megoldják a téli strandolást és a vízisportolók téli edzését. Az egyébként is reprezen­tatív tatabányai strandnak újabb ékessége lesz ez az élénk színű „műégbolt”. A sátor belső terének magas­sága mintegy két emeletnyi, s érdekesen oldják meg a vi­lágítást is; sűrűn elhelyezett kandeláberek szórják majd a fényt a sátor falára és a víz tükrére. A műanyagsátor 900 000 forintba, teljes kiépí­tése pedig 2,5—3 millió fo­rintba kerül. Citerásak jelentkeztek A rábaközi napok műsorának híre túljutott megyénk ha­tárán. Erről tanúskodik az a Szeged mellől, Sándorfalvá­­ról érkezett levél, amelyben Budai Sándor, a népművé­szet mestere felajánlja, hogy együttesével szívesen részt venne az idei rábaközi na­pokon. A sándorfalvi citeraegyü­t­­test nem kell bemutatnunk. Ismerjük a rádióból és a te­levízióból, bemutatkozott már külföldön is, sőt filmen is szerepelt, a Fényes szelek­ben. Az együttes tizenkét éve működik. Híre, felkészültsé­ge és a magyar népzene ér­tékeinek megőrzése indokol­ja, hogy a rábaközi napok intéző bizottsága elfogadja a szíves jelentkezést. Külföldön is jól vizsgázott a RÁBA-camion 24 tonna a platón — Irány Milánó! A markáns és megnyerő formájú RÁBA tehergépko­csikat már jól ismerik a győ­riek. A Magyar Vagon- és Gépgyárnak ezek az új gyártmányai próbaútjaik so­rán gyakran feltűnnek a fő­­közlekedési útvonalakon. A szakemberek már a múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron is nagy figyelemmel ta­nulmányozták az érdeklő­désre méltán számottartó, kitűnő gépjárműveket. A HUNGAROCAMION az elsőként készült RÁBA-te­­hergépkocsik egyikét már menetrendszerű járatként közlekedtetik Budapest—Mi­lánó útvonalon. Az első út tapasztalatait Kovács István, a HUNGA­ROCAMION gépkocsivezető­je így összegezi: — Több mint 10 éve járom Európa országútjait. Sok százezer kilométert tettem meg Mercedes, Sauer és Vol­vo tehergépkocsik volánja mögött. Ezeknek a tapaszta­latoknak birtokában mond­hatom: a RÁBA pótkocsis szerelvény jól sikerült teher­autó. — Tegnap jöttünk vissza Milán­óból. A 2200 km-es út erős emelkedőkkel tarkított, amelyen a 16 tonna tranzit­áruval megrakott RÁBA- gépkocsi a várakozásnál is jobban vizsgázott. Ezt a jár­művet kitűnő úttartása, jó gyorsulási készsége és a fül­ke kényelme emeli a legjob­bak közé. Az első külföldi út után a Magyar Vagon- és Gépgyár gyártmánykísérleti főosztá­lyának műhelyében 1-es szemlén vizsgálták át e nagy teljesítményű teherautót . Mindent a legnagyobb rendben találtunk. A szüksé­ges karbantartási munkákat elvégeztük, és a gépkocsi új­ra indulhat külföldi útjára — tájékoztat Müller József fő­osztályvezető. A következő út újra Milá­nó. Huszonnégy tonna alu­míniumárut visznek. Az olaj­­zöld gépjárművonat ezentúl Európa országútjain a RÁ­­BA-gyár alkotó kedvű, nagy szakmai felkészültséggel ren­delkező közösségének jó munkáját bizonyítja. Puskás Csaba /­­jv­te . szervezők WisCoWisQL véradók A győri járás községei kö­zül Kunsziget már évek óta az elsők között szerepel a véradásban. A kis községből évente általában 100—130-an adnak vért a meghirdetett napokon. Kedden a falu ut­cáin plakátok jelentek meg, melyek a február 13-i vér­adó napra mozgósítják a la­kosságot. Eddig a tanácsta­gok szervezték a mozgalmat. Most a tanácstagok mellett 38-an jelentkeztek a február 13-i véradónap megszervezé­sére. Az önkéntes szervezőket kedden este hívta össze meg­beszélésre dr. Lakatos Ottó körzeti orvos. Tanácsot adott nekik, körzetekre osztotta be a falut, ki, melyik utcában végezzen szervező munkát. Úgy tervezik, ha sikeres lesz a véradó nap, utána véradó -vérkapó találkozót rendez­nek. Azokat hívják vendégül a kunszigeti véradók, akik­nek vért adtak. A körzeti orvos és a köz­ségi tanács megegyezett a helyi termelőszövetkezettel: aki vért ad, annak a tsz szo­ciális alapjából juttat mun­kaidő-kedvezményként a ter­melőszövetkezet. Kunszigeten társadalmi üggyé vált a véradás. Diáknapok a könyvtárban A kedd és a péntek a leg­forgalmasabb nap a csornai járási könyvtárban. Olyan­kor kézben van minden fo­lyóirat, ezek közül is a leg­kedveltebbek a Jelenkor, a Kortárs, a Nagyvilág és az Új Írás. A napi- és képesla­pok is foglaltak, s ez érezhe­tő, hiszen a kedd és a péntek a diákok napja. Könyvet is e két napon visznek a leg­többet A forgalomra jellemző, hogy már január utolsó nap­jaiban bejegyezték a könyv­tár naplójába a hatszázadik beiratkozott olvasót Készséggel segítünk A soproni járás lakói a ha­vazások idején panaszkodtak a KPM Győr-Sopron megyei Közúti Igazgatóságára, mert szerintük a főútvonalakról el­takarítják a havat, de a mel­­lékutakról nem gondoskod­nak. Mentes Zoltán főmérnök­nek továbbítottuk a panaszo­kat, aki ezt válaszolta: — A soproni járásban kö­rülbelül 480 kilométer álla­mi utat kellett megtisztíta­nunk a hótól. Természetesen, először a fő­ közlekedési utak tisztogatásáról gondoskod­tunk, azután került sor a mellékutakra. Ha valahon­nan kórházba szállítandó be­teget, szülőanyát jelentettek, a lakóhelyéhez vezető utat soron kívül megtisztítottuk. Kérésünk: a lakosság pana­szaival továbbra is forduljon hozzánk, hogy mielőbb segít­hessünk.

Next