Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
ft wwecti. fj Huszonöt hajó bújt össze a fagy elől a győri kábelhíd lábánál a Kis-Dunán. A tegnapi tavaszias idő a hajósokat is kicsalta, serényen hozzáfogtak a gépek ellenőrzéséhez, hátha hamarosan elindulhatnak. (Nagy Éva felvétele) GÁZSZELICITES Az első lépés a mérgezések megelőzésére Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megtette az első lépéseket a vidéki gázgyárakban előállított városi gáznak az annyi halálos balesetet okozó szénmonoxidtól való megszabadítására. A tröszt megbízása alapján a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat szakemberei az elmúlt hónapokban a legújabb hazai és külföldi szakirodalom áttanulmányozása alapján kiválasztották az ilyen célra eddig kidolgozott módszerek közül a nállunk műszaki és gazdaságossági szempontból a legkedvezőbbnek ígérkezőt. A módszer lényege az, hogy a gázt vízgőzzel hozzák kapcsolatba, amikor megfelelő vegyianyag (katalizátor) jelenlétében a gőzállapotú víz oxigénatomja a rendkívül veszélyes szénmonoxidhoz kapcsolódva azt ártalmatlan széndioxiddá alakítja át, a vízgőzből pedig megmarad a két hidrogénatom. Igaz, hogy a széndioxidnak nincs kalóriaértéke, viszont a hidrogén igen gazdag kalóriában, így az átalakulás során alig csökken a gáz fűtőértéke. Ennél az eljárásnál a vegyi folyamat által előállított gőzzel — tehát „idegen” gőz hozzáadása nélkül — a mi városi gázunk szénmonoxidtartalmát az átlagos 18 százalékról 4—5 százalékra lehet csökkenteni. Ez pedig a külföldi felmérések szerint már elegendő ahhoz, hogy a mérgezés veszélye a korábbinak huszadrészére csökkenjen. Az ilyen módszerrel dolgozó berendezések szállítására két külföldi cégtől már meg is érkezett az OLAJTERV-hez az ajánlat, s most várják a harmadikat. A gáz „megszelídítésének” várható költségét azonban már hozzávetőleg megállapították. Előreláthatólag egy-egy nagy, naponta körülbelül 200 000 köbmétert előállító gázgyár méreteihez illő berendezés ára körülbelül 100 000 dollár. (MTI) „fl néppel a népért...” Munkásőrök ünnepélyes egységgyűlése Ünnepi külsőségek között tartották meg tegnap délután 3 órakor Győrött a Rába Művelődési Házban egységgyűlésüket a munkásőrség Győr városi zászlóaljának harcosai. A díszemelvényen helyet foglaltak a megye és a város párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői. Az elmúlt év munkájáról, gondjairól, eredményeiről és az évi feladatokról Dávid István, a munkásőrség Győr városi parancsnoka tartott beszámolót. Jankovits István, az MSZMP Győr városi Bizottságának első titkára meleg szavakkal köszöntötte a nép önkéntes harcosait. A Győr városi zászlóalj munkásőrei közül tizennyolcan leszereltek, illetve tartalékállományba mentek. Munkájukat tovább folytatja a harminc újonc, azok a fiatalok, akik tegnap felesküdtek, hogy a néppel a népért harcolnak. Az ünnepség befejező mozzanataként a leszerelők és a tartalékba vonulók megkapták a Haza szolgálatáért emlékérmet. Többen átvették a Tízéves szolgálatért emlékérmet és a Kiváló parancsnok valamint Kiváló munkásőr kitüntetést. Páli sem marad el Az állattenyésztéséről volt híres és emlegetett ma is Páli, a Csornától délnyugatra, a szombathelyi műút mentén épült község. Művelődési életéről vajmi keveset hallhattunk, mert a fiatalság összejöveteleire nem volt alkalomas hely. Igaz, pár éve mutatós étteremmel gazdagodott a község, de a művelődésügy gondját ez nem enyhítette. Az egyetlen nagy helyiség, amelyben a községi gyűléseket rendezték, a moziüzemi vállalat terme volt, egy öreg istállóból alakították át erre a célra. Az idén végre pontot tesznek az egy évtizednél is régebb óta vajúdó vitára, s megkezdik a községhez méltó művelődési ház építését. A létesítmény a községi tanács és a termelőszövetkezet összefogásával készül, ebben az épületben kapnak helyet a tszrdái is. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1910. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM ARA: 80 fillér Zsúfoltak a kapuvári óvodák Az anyák segíteni akarnak A kapuvári városi nőtanács egyik vezetőségi ülésén parázs vita alakult ki a helyi óvodák túlzsúfoltságának okairól, a megoldás lehetőségeiről. A zsúfoltságról a kapuvári I. számú óvodában meggyőződhettem. Nyüzsgő gyerekhad, átható ételszag fogadott az előcsarnokban. Az egyik fal mellett a gyerekek kéztörlői száradtak a fogasokon, amott a szénnel teli kannák sorakoztak. A folyosóból elrekesztett parányi fülkében, a gyerekzsivajtól hangos „élelmezésvezetői irodában” villanykályha mellé helyezett gyermekszéken ülve beszélgettem a vezető óvónővel, Szakács Károlynéval. — Tíz éve kerültem ide, azóta is igen sok változás, célszerű átalakítás történt, a zsúfoltságot mégsem sikerült ti robotgép, kézzel tisztítják a burgonyát, verik a habot. Jöjjön, nézzen körül! — hívott a vezető óvónő. A szépen felszerelt, játékokkal teli termekben rend, tisztaság. Pedig ezek a helyiségek a napszakoktól függően alakulnak játszó szobává, ebédlővé, majd hálóteremmé. A kis mellékhelyiségekben 5 vécékagyló, 10 kis vízcsap mosdóval. December óta van az óvodásoknak meleg vizük. A villany-vízmelegítőt részben a szülői munkaközösség pénzéből vették, a beszerelésért az egyik apukának, Winter Gusztávnak hálásak. Az épületben nincs az ott dolgozóknak öltözőjük. Iroda sincs, ahol zavartalanul néhány szót válthatna az óvónő és a szülő a gyermek neveléséről. — Hiába van szép felszerelésünk, jó kosztunk — kesereg Szakács Károlyné —, a legfontosabb hiányzik a gyerekeknek: a kényelem, a nyugalom. Ilyen körülmények között a gyerekek idegessé válnak. Legalább a konyha ne itt lenne! Valahol egyházat kellene venni, ahol mind a három óvodának főzhetnének. A megoldást nemcsak az állami és pártszervektől kellene várni, mi asszonyok és anyák, szülője a kapuvári vállalatokhoz, intézményekhez fordulhatnánk anyagi segítségért, megszüntetni — mondta. — Minden évben több gyerek jön hozzánk, mint ahány iskolába megy. A múlt ősszel 20 jogos igényt utasítottunk el helyhiány miatt (a kapuvári II. sz. óvodában is, a III. számúban 12 kérelmet kellett elutasítani ugyanígy). Előre félek a jövőtől. Hozzák a gyerekeket a mamák, akiknek letelik a gyermekgondozási 3 éve, át kell vennünk a bölcsődétől is az óvodás korúakat. Most a négy teremben négy foglalkozási csoportban 120 gyerekünk van, 70 a normál, a többi szükségférőhelyen. Hét óvónő, 4 dajka, 5 konyhai alkalmazott, az élelmezésvezető és a takarítónő dolgozik itt. Nemrég felvettünk egy dolgozót 4 órás elfoglaltságra. Segítségével megoldódott a váltás, az óvoda reggel fél 6-tól délután 5-ig ügyel a kicsinyekre. Az óvoda napközis. A kis konyhában, ahol alig van az aszszonyoknak moccanásnyi helyük (vizsgálat állapította meg, hogy legfeljebb 40 személyre lehetne itt főzni), naponta 30 felnőttnek, 180 gyereknek főznek. Innen viszik helente a kész ebédet a gartai, illetve a helyi többi óvodába is. A konyhai dolgozók munkáját nem könnyíA nőtanács vitaindító vezetőségi ülésén Kapuvár tanácsülésen jóváhagyott fejlesztési tervét ismertette az elnök, amelyben a többi között új óvoda építése is szerepelt És addig? „Nekünk, asszonyoknak kell harcolnunk minden fórumon, és tenni valamit a mielőbbi megoldásért közös akarattal a legfontosabbért, a gyermekért!” — mondta Szakács Józsefné nőtanács vezetőségi és tanácstag, az Országos Béketanács tagja. p. a. Műégbolt a strand felett Érdekes munkához kezdtek Tatabányán a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár szakemberei. A szénbányák igazgatóságának megrendelésére felfújható óriási sátrat emelnek az óvárosban lévő strandfürdő egyik medencéje fölé. A 62 méter hosszú és 28 méter széles műanyag sátrat a helyszínen „varrják’’ öszsze 7 méter széles elemekből. Ezután ventillátorok segítségével levegőt nyomnak a hatalmas, világoskék és sárga színű műanyag lepelbe. Az így kiképzett fedett úszódét bekapcsolják a távfűtésbe, s ezzel megoldják a téli strandolást és a vízisportolók téli edzését. Az egyébként is reprezentatív tatabányai strandnak újabb ékessége lesz ez az élénk színű „műégbolt”. A sátor belső terének magassága mintegy két emeletnyi, s érdekesen oldják meg a világítást is; sűrűn elhelyezett kandeláberek szórják majd a fényt a sátor falára és a víz tükrére. A műanyagsátor 900 000 forintba, teljes kiépítése pedig 2,5—3 millió forintba kerül. Citerásak jelentkeztek A rábaközi napok műsorának híre túljutott megyénk határán. Erről tanúskodik az a Szeged mellől, Sándorfalváról érkezett levél, amelyben Budai Sándor, a népművészet mestere felajánlja, hogy együttesével szívesen részt venne az idei rábaközi napokon. A sándorfalvi citeraegyüttest nem kell bemutatnunk. Ismerjük a rádióból és a televízióból, bemutatkozott már külföldön is, sőt filmen is szerepelt, a Fényes szelekben. Az együttes tizenkét éve működik. Híre, felkészültsége és a magyar népzene értékeinek megőrzése indokolja, hogy a rábaközi napok intéző bizottsága elfogadja a szíves jelentkezést. Külföldön is jól vizsgázott a RÁBA-camion 24 tonna a platón — Irány Milánó! A markáns és megnyerő formájú RÁBA tehergépkocsikat már jól ismerik a győriek. A Magyar Vagon- és Gépgyárnak ezek az új gyártmányai próbaútjaik során gyakran feltűnnek a főközlekedési útvonalakon. A szakemberek már a múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy figyelemmel tanulmányozták az érdeklődésre méltán számottartó, kitűnő gépjárműveket. A HUNGAROCAMION az elsőként készült RÁBA-tehergépkocsik egyikét már menetrendszerű járatként közlekedtetik Budapest—Milánó útvonalon. Az első út tapasztalatait Kovács István, a HUNGAROCAMION gépkocsivezetője így összegezi: — Több mint 10 éve járom Európa országútjait. Sok százezer kilométert tettem meg Mercedes, Sauer és Volvo tehergépkocsik volánja mögött. Ezeknek a tapasztalatoknak birtokában mondhatom: a RÁBA pótkocsis szerelvény jól sikerült teherautó. — Tegnap jöttünk vissza Milánóból. A 2200 km-es út erős emelkedőkkel tarkított, amelyen a 16 tonna tranzitáruval megrakott RÁBA- gépkocsi a várakozásnál is jobban vizsgázott. Ezt a járművet kitűnő úttartása, jó gyorsulási készsége és a fülke kényelme emeli a legjobbak közé. Az első külföldi út után a Magyar Vagon- és Gépgyár gyártmánykísérleti főosztályának műhelyében 1-es szemlén vizsgálták át e nagy teljesítményű teherautót . Mindent a legnagyobb rendben találtunk. A szükséges karbantartási munkákat elvégeztük, és a gépkocsi újra indulhat külföldi útjára — tájékoztat Müller József főosztályvezető. A következő út újra Milánó. Huszonnégy tonna alumíniumárut visznek. Az olajzöld gépjárművonat ezentúl Európa országútjain a RÁBA-gyár alkotó kedvű, nagy szakmai felkészültséggel rendelkező közösségének jó munkáját bizonyítja. Puskás Csaba /jvte . szervezők WisCoWisQL véradók A győri járás községei közül Kunsziget már évek óta az elsők között szerepel a véradásban. A kis községből évente általában 100—130-an adnak vért a meghirdetett napokon. Kedden a falu utcáin plakátok jelentek meg, melyek a február 13-i véradó napra mozgósítják a lakosságot. Eddig a tanácstagok szervezték a mozgalmat. Most a tanácstagok mellett 38-an jelentkeztek a február 13-i véradónap megszervezésére. Az önkéntes szervezőket kedden este hívta össze megbeszélésre dr. Lakatos Ottó körzeti orvos. Tanácsot adott nekik, körzetekre osztotta be a falut, ki, melyik utcában végezzen szervező munkát. Úgy tervezik, ha sikeres lesz a véradó nap, utána véradó -vérkapó találkozót rendeznek. Azokat hívják vendégül a kunszigeti véradók, akiknek vért adtak. A körzeti orvos és a községi tanács megegyezett a helyi termelőszövetkezettel: aki vért ad, annak a tsz szociális alapjából juttat munkaidő-kedvezményként a termelőszövetkezet. Kunszigeten társadalmi üggyé vált a véradás. Diáknapok a könyvtárban A kedd és a péntek a legforgalmasabb nap a csornai járási könyvtárban. Olyankor kézben van minden folyóirat, ezek közül is a legkedveltebbek a Jelenkor, a Kortárs, a Nagyvilág és az Új Írás. A napi- és képeslapok is foglaltak, s ez érezhető, hiszen a kedd és a péntek a diákok napja. Könyvet is e két napon visznek a legtöbbet A forgalomra jellemző, hogy már január utolsó napjaiban bejegyezték a könyvtár naplójába a hatszázadik beiratkozott olvasót Készséggel segítünk A soproni járás lakói a havazások idején panaszkodtak a KPM Győr-Sopron megyei Közúti Igazgatóságára, mert szerintük a főútvonalakról eltakarítják a havat, de a mellékutakról nem gondoskodnak. Mentes Zoltán főmérnöknek továbbítottuk a panaszokat, aki ezt válaszolta: — A soproni járásban körülbelül 480 kilométer állami utat kellett megtisztítanunk a hótól. Természetesen, először a fő közlekedési utak tisztogatásáról gondoskodtunk, azután került sor a mellékutakra. Ha valahonnan kórházba szállítandó beteget, szülőanyát jelentettek, a lakóhelyéhez vezető utat soron kívül megtisztítottuk. Kérésünk: a lakosság panaszaival továbbra is forduljon hozzánk, hogy mielőbb segíthessünk.