Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
1970. február 1., vasárnap , Pannonhalma összefogott Éccsel (Folytatás az 1. oldalról) sem határozta meg, hogyan készüljenek a felszabadulás 25. évfordulójára, a Lenin centenáriumra. — Az egyesült termelőszövetkezetek alapszervezeteinek igen felelősségteljes a feladata — mondja Horváth Zoltán. — Többet kell foglalkoznunk a gazdaságszervező munkával, mint eddig, de ugyanakkor nem szabad elhanyagolnunk a tagszervezést, a politikai felvilágosító munkát sem. A tervek már elkészültek. Az egyik legfontosabb feladat: a kommunisták Pannonhalmán és Écsen készítsék fel a tagságot a zárszámadásra, majd a közös munkára. A vizsga sikeres volt. Hiszen nem kicsi részt vállaltak ők a két termelőszövetkezet egyesüléséért kifejtett munkából. Lapozgatom a termelőszövetkezet pártszervezete csúcsvezetőségének munkatervét. A címszavakból csak néhány: „A pártmegbízatások teljesítésének értékelése.” „A marxizmus—leninizmus középfokú tanfolyamának munkája.” ..A gazdasági vezetés segítése Nagy feladat előtt áll a Pannonhalma—Écs Termelőszövetkezet három alapszervezetének csúcsvezetősége. És nemcsak a feladat nagy, a kedv is figyelmet érdemel. Mintha mindig együtt dolgoztak volna. És beszélnek a pártmegbízatásokról. A három alapszervezetnek 51 tagja van. A tagság közös ügye az új tagok szervezése. Az eredmény: az idén januárban három kommunistával gyarapodott a három alapszervezet. Nincs olyan párttag, akinek ne lenne pártmegbízatása. Csak példaként említem: Nemoda József Pannonhalmán az állattenyésztő szocialista brigádot fogja össze. Pardavi Rudolf a traktorosok nevelője. Écsen Kalmár Sándor a KISZ- és a sportszervezetben neveli a fiatalokat a pártnak, Nagy László pedig az MHSZ-nek fogja össze a tsz fiataljait. — És a pártoktatás? — Pannonhalmán a politikai gazdaságtan mezőgazdasági tagozatának 30 hallgatója van. Écsen 23-an vesznek részt az előadásokon. Tehát a pártonkivüilieket is vonzzuk — mondja a csúcstitkár. De ami a leglényegesebb: a csúcsvezetőség úgy gondolja, hogy az egyesült termelőszövetkezetek vezetőségeit kell segíteni. Erre alapozzák az idei tervet, erre összpontosítják az alapszervezetek vezetői a figyelmet. Az előleg: a három alapszervezet igen eredményes munkát végzett a két tsz egyesülésének előkészítésekor. P. I. EBrmilló-hétszázezer forint teljesítésre Új szolgáltatással bővült a Kisalföldi Autójavító Ktsz — Ez a szövetkezet az utóbbi másfél esztendőben többet fejlődött, mint a megelőző húszban — mondotta pénteken a KISZÖV képviselője, amikor Győrött, a Liszt Ferenc utcában átadták a Kisalföldi Autójavító Ktsz akkumulátor-javító üzemét. A létesítmény jelentőségét növeli, hogy egyetlen az, egész megyében, ahol mindenfajta személy- és tehergépkocsi akkumulátorának beszerelését, javítását, töltését végzik. A ktsz vezetősége egy régi raktárhelyiségből képeztette ki 700 000 forint ráfordításával a korszerű üzemet, amely — mint a tegnapi szemlén kiderült — minden tekintetben megfelel a műszaki és egészségvédelmi előírásoknak. Az ott dolgozó hat embert a legtökéletesebb óvintézkedések, berendezések, felszerelések védik a savas, ólommérges ártalmaktól. Kifogástalanul működő szellőzőberendezések, fekete-fehér öltöző, fürdő, műanyag élelmiszertérolók s heti 42 órás munkaidő óvják az ott dolgozók egészségét. Január elsejétől végzik ez új szolgáltatást a kisz akkumulátor üzemében. A gyors, erőteljes fejlődést tükrözi a Kisalföldi Autójavító Ktsz gazdálkodásának 1919. évi mérlege is. A tavalyi zárszámadáskor még sok gondról, nehézségről s szerény nyereségről esett szó. Az akkor mindössze negyed éve tevékenykedő új vezetőség 4,5 millió forint árbevételről tájékoztathatta a tagságot és a ktsz alkalmazottait. A zárszámadó közgyűlésen sok őszinte szó esett arról, hogy a ktsz vezetőinek, dolgozóinak számos tennivalójuk van a megrendelők bizalmának visszaszerzéséért. A legfőbb tennivalót a belső rend megszilárdításában, a gyors, pontos munka végzésében jelölték meg. A múlt év elején hatmillió forint árbevétel elérését tűzték ki célul a ktsz vezetői és tagjai. A kifogástalan minőségben végzett munka jó híre vonzotta a gépkocsi-tulajdonosokat olyannyira, hogy a ktsz tavalyi árbevétele hétmillió forintra nőtt. Egymillió-hétszázezer forint értékű fejlesztést hajtottak végre a ktsz telephelyén: az udvart befedték, a dolgozóknak már nem kell a szabad ég alatt javítaniuk a gépkocsikat, számos műszer, célgép beszerzésével járultak hozzá a könnyebb s pontosabb munkavégzéshez. A dolgozók havi átlagos keresete 500—600 forinttal nőtt. Mindebből következett, hogy egyetlen munkavállaló se lépett ki tavaly a ktsz-ből. Erre az évre tízmillió forintos árbevételi tervet készített a ktsz vezetősége, s a most bevezetett új szolgáltatás segítségével minden bizonnyal túlteljesíti a Kisalföldi Autójavító Ktsz egyre jobb hírnévnek örvendő közössége. Egy rendelet nyomén Államiból társasház A kormány 32/1969. számú rendeletében az állami tulajdonban lévő házingatlanok megvételét szabályozta. Végrehajtására a 16/1969. ÉVM. MÉM. és PM. 16/1969. számú utasítása vonatkozik. A rendelet végrehajtása nagy érdeklődésre tarthat számot. Munkatársunk Téli Istvántól, a Győri Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától kért tájékoztatást A rendelet értelmében Győrött is, mint mindenütt, sor kerül az egy tizenkét lakásos házak eladására. A lebonyolítás hosszadalmas, évekre szóló munkát jelent. Első teendő a felmérés. Ernél a munkánál figyelembe veszik a városfejlesztés terveit. Nem kerülhet sor a később lebontandó épületek eladására. Az összes műemlék jellegű ház az állam tulajdona marad. A vállalat a győri városi tanács vb igazgatási és építési osztályával közösen, kijelölte az eladható házakat. A tervezetet jóváhagyásra a tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztette. Győrben ez 247 lakóházat, 1401 bérleményt érint. Az ingatlanok eladásával az OTP foglalkozik. Az érdekelt bérlőket értesíti a határozatról, és nyilatkozatot kér a bérlők szándékáról. A beérkezett nyilatkozatok és igények sorrendjében kerül majd sor az ingatlanok eladására. A kijelölt házat, mint társasházat, nagyon előnyös feltételekkel vásárolhatják meg a benne lakók, illetve az érdeklődők. (h) Pazarló látókra Egy hír: a kapuvári tszszövetség 5—6 napos tanfolyamokat szervez járásonként a termelőszövetkezetek raktárosainak, magtárosainak. Sokat segít ez a kezdeményezés is, egyrészt ismeretbővítésben, másrészt a felelősségérzet felkeltésében. De nem oldja meg az alapvető gondot, ami mostohán kezelt gond a megye sok szövetkezetében: nem megfelelő képességű emberek a szövetkezeti raktárosok, magtárosok. Mondhatnék: erre a munkahelyre sógorság, komaság, vagy „mást ellátni nem tud” alapon kerülnek emberek, s végzik kisebbnagyobb hibákkal — népi ellenőrzési vizsgálatok a bizonyítékok erre — a szakmai tudást igénylő munkát. A közös gazdaságokban majdnem valamennyi szakágazatában javult a szakember-ellátottság, örvendetesen nő a szakemberek iránti igény. Annál visszatetszőbb, kirívóbb, hogy a magtáros—raktáros gondban csaknem semmivel egyenlő a megoldás. Igaz, hogy van néhány gazdaság, nagy szövetkezet, ahol középiskolai végzettségű a raktáros, de ez vigasztalásnak is kevés. Hogy mennyire éri meg elfoglalni ezt a munkakört? Hat elemivel — ez a többség — havi 1300—2000 forintos kereset bizony nem rossz állás! De ha szakember kerül erre a posztra, érdemben végzi a munkáját, megfelelő szakismerettel, készletgazdálkodási áttekintéssel — bizony nem „nagyon fizetett” állás. Gondolhatnánk azt, hogy a pénzkérdés is oka lenne a nem megfelelő szakember beállításának? Hogy János bácsi örül ennek a pénznek, a technikus esetleg többet kérne? Lehet, hogy ez is megfontolás tárgya volt néhány szövetkezetben, hiszen van példa az ilyen káros takarékosságra is. Magtáros, raktáros —anynyit is jelent: vagyonvédelem. Ma már egyre inkább milliós értékeket kell a felelősnek számon tartania, gazdálkodni vele, könyvelnie. Nemcsak állás, hanem hivatás is ez, minden túlzás nélkül állíthatjuk. Igaz, nem olyan könnyű a megoldás gyakorlatban. A már négy-öt éve, vagy még régebb óta raktárosként dolgozó idős embert, aki azért a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel (még ha hiányos is a tudása) végzi a munkáját, nem egyszerű máról holnapra kitenni. Ilyenkor vivődik a lelkiismeret és a józan ész, de nehéz is megtalálni a járható utat. Minden szövetkezet maga tudja, mennyit és hogyan kockáztat, van-e lehetőség türelmi időre, nyugdíjvárásra, vagy a szövetkezet érdekében kell látszólag embertelenül cselekedni, például: egyesült szövetkezetekben alapvetően fontos a szakképzettséggel bíró raktáros alkalmazása, nincs helye jószívű fontolgatásnak. A lényeg, hogy az eddiginél többet kell törődni ezzel a beosztással, nagyobb figyelmet áldozni itt is a követelményeknek, s ha csak egy mód van rá: szakembert alkalmazni. Addig is, lehetőséget kell találni a szövetkezeti magtárosok és raktárosok képzésére, ismeretbővítésére, a tsz-vezetőknek pedig saját és a gazdaság érdekében élniük kell mindenkor ezzel a lehetőséggel. gszin KISALFÖLD Ötvenmill tó csak győri gyárában. Az idén ötvenmillió lesz a feldolgozni való. Külföldre csak akkor szállítanak a győriek, ha a hazai piacot már feltöltötték. Pedig sok országban vernnének magyar tojást Tavaly Svájcba, Ausztriába, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, sőt még Kuvaitba is eljutott a magyar tojás. — Most már csak friss tojást árulnak a hazai üzletekben. A meszes tartósítást hat éve megszüntettük, tavaly a hűtést is. A termelőszövetkezetekből, szakszövetkezetekből, és az állami gazdaságokból egész éven át folyamatosan szállítjuk az árut — tájékoztatott a művezető né. Az elsötétített műhelyben árnyékolt lámpáknál „bűvészkednek” a tojásvizsgálók. Mintha pingponglabdákkal játszanának, olyan könnyedén pörgetik a tojásokat a villanykörte előtt. Egy-egy asszony óránként kétezerkétszázat néz meg. — Egy pillanat alatt mit látni? — meresztem én is a szemem, de reménytelenül, mert csak a szakember fedezi fel ilyen gyorsan a hibát. — A kirívó selejtet mindenki észreveszi. Azt azonban, hogy mekkora a tojás légkamrája, amelyről megállapítjuk, friss-e a tojás, csak a gyakorlott lámpázó veszi észre. A légkamra (a tojás karimája) halvány árnyék a tojás tompa végén. Tulajdonképpen víz. A héjon át tizenhétezer póruson lélegzik a tojás. Ha nagy a légkamra, régi a tojás. Elfogadható mérete: három—öt milliméter lehet. — Mennyit keresnek a pillantásaikkal? — Nyolc-hatvan az alapórabérünk — mondják az asszonyok —, ha valamivel túlteljesítjük a normát, ezerhétszáz forintot is hazaviszünk havonta. A lámpázott, meózott tojással szállítószalag siklik át a súly szerinti osztályozóba. Ott egy gép maradandó „csókot” nyom a szaporán görgő tojásokra: „Hungária”. — Cserélgetjük a pecsétet aszerint, hogy belföldön, vagy külföldön adjuk el az árut —, világosít fel a művezető, Czagányi Gyula. Elmondta azt is, hogy tavaly negyvenmillió tojást ellenőriztek, osztályoztak, csomagoltak a Baromfiipari Országos Vállalat Lámpázzák a tojásokat. Száztíz asszony ülésezik A Győr-Sopron megyei Nőtanács február 2—3—4-én a községi, kerületi nőtanács vezetőinek továbbképzést szervezett. A soproni pártbizottság tanácstermében száztíz asszonynak tart előadást hétfőn Horváth Imre, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője „Az agrár- és szövetkezetpolitikai intézkedések hatása a megye mezőgazdaságának fejlődésében” címmel. A következő délelőttön Szeremley Tiborné, a nőtanács megyei titkára beszél a nőmozgalom feladatairól. Negyedikén pedig Lombos Ferenc, a megyei tanács vb-elnöke tájékoztat a megye gazdaságáról és belpolitikájáról. Az előadásokat konzultációk követik. 3 Az egység Az ipar és a mezőgazdaság negyedszázados építésével az emberek tudatában is változás, fejlődés történt. A munkásosztály száma, műveltsége, marxista politikai képzettsége megnőtt. Az egykori szegény, majd kis- és középbirtokos falusi emberekből egységes, termelőszövetkezeti parasztság szerveződött. A két nagy dolgozó osztály fiaiból nevelődött az új értelmiség nagyobbik része. A kispolgárság majdnem teljesen csatlakozott a szocializmust építő munkássághoz és parasztsághoz. Az egykori uralkodó osztály tekintélyes, része és főleg annak második generációja is felismerte, hogy a szocialista rendszerbe való beleilleszkedés az egyetlen helyes cselekedet. Ahogy a szocializmus, ugyanúgy a széles nemzeti egység sem automatikusan valósul meg. Alapos gazdasági szervező és jól átgondolt politikai erőfeszítésekre van szükség. Az MSZMP marxista-leninista szövetségi politikája a széles nemzeti egység fejlesztése céljából javasolja a kétfrontos eszmei harcot. Elsősorban értelmiségi körökben találkozunk azzal a jobboldali szemlélettel, amely szerint ha széles nemzeti egységet akarunk, célszerű lemondani az osztályharc öszszes formájáról. E magatartás képviselői kísérletet tesznek arra is, hogy tagadják a munkásosztály vezető szerepét A balra torzítás — amellyel az üzemekben is találkozunk — sem tudja öszszeegyeztetni a széles nemzeti egységet az osztályharccal. Pártunk tagjai között is található olyan, aki a széles nemzeti egységet úgy fogja fel, hogy abban nem lehetséges semmiféle harc. Az MSZMP marxista-leninista politikájának követői mind a jobb-, mind a baloldali torzítások ellen egyaránt hadakoznak. Az eszmei, ideológiai nevelő munkával az Üzemi munkások, a földön dolgozó parasztok, az orvosok, pedagógusok, jogászok megértették, hogy olyan nemzeti egység bontakozik ki, amely a szocializmus sikeres építését szolgálja. A széles, szocialista nemzeti egységben megmarad a munkásosztály vezető szerepe. A parasztsággal szoros szövetségben tevékenykedő üzemi munkás történelmi, forradalmi hivatása érvényesül, és ez a legfontosabb feltétele a folyamatosan erősödő egységnek. A szocialista népi-nemzeti egység nem zárja ki a küzdelmet, és változatlanul szükségessé teszi az osztályharcot. Ám a szocializmus alapjainak lerakása után, amikor a munkás—paraszt szövetség megerősödik, és a volt uralkodó osztály tagjainak többsége is tudomásul veszi az új rendet, akkor az osztályharc új tartalmat kap. Napjainkban az osztályharcot gazdasági építéssel és eszmei neveléssel végezzük. Egyrészt a legkorszerűbb technika meghonosítása, a magas termelékenység, a kiváló minőség, a növekvő életszínvonal biztosítása — másrészt a tudatformálás, a politikai bizalom mélyítése az osztályharc sikeres megvívásának legfontosabb elemei. Néha akaratlanul is érvényesül a gazdasági és főleg a kulturális, valamint a politikai életben a konzervativizmus, amelynek megszüntetése ugyancsak szívós és türelmes eszmei harcot követel. Társadalmi haladásunk tanúsítja, hogy a gazdasági és ideológiai harc a szocializmus építését sikerrel szolgálja. És miközben az eszmei és gazdasági harcot vívjuk, a szocialista nemzeti egységet bővítjük, nem feledkezünk meg arról, hogy rendszerünk ártóival szemben a törvény teljes szigorát szükséges alkalmazni. Az adminisztratív módszerek alkalmazása azonban mindaddig másodlagos, amíg eléri hatását az eszmei, politikai, felvilágosító tevékenység Ebben is megmutatkozik rendszerünk szocialista tartalmának humanitása. Lónyai Sándor