Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
1970. február 1. vasárnap Majd meglesz. Csak a mának élnek? A termelőszövetkezeti alapszabály szerint tevékenykedő tagok és alkalmazottak többsége úgy ahogy ismeri jogait és kötelességeit. Ennek ellenére bőségesen akad vita, nézeteltérés a dolgozók és a munkahelyi vezetők között. A munkavállalók részéről gyakran tapasztalható túlzott követelés. De az sem ritka, hogy a vezetők és a felelős tisztséget betöltők mit sem törődnek az alapszabályban rögzített jogokkal és kötelezettségekkel. Széles a tábora falvainkban azoknak, akik nem tagjai és nem is alkalmazottai a termelőszövetkezeteknek. Családi körülményeik miatt rendszeres munkát nem vállalnak. Időnként azonban örömest részt kérnek a közös munkából. Sajnos, nem egy helyen kedvüket szegik a nemtörődömséggel. Nátz Vincéné, öttevényi lakos többedmagával kukorica megmunkálását vállalta a mosonszentmiklósi termelőszövetkezetben. Megállapodásuk szerint, ha a kapálást, a szedést és a szárvágást elvégzik, teljes térítésre számíthatnak. Becsülettel elvégezték munkájukat. Amikor az elszámolást kézhez vették, jó néhányan — köztük Nátzné is —, meglepődtek, hogy levontak tőlük egy bizonyos összeget, mondván, a szárt meghagyták, holott két teljes napig fáradoztak elégetésén. Elszámolási hiba előfordulhat, de az kissé furcsa, hogy a kötelezettségének eleget tévő dolgozót járandósága kifizetése helyett ide-oda küldözgetik. Majd meglesz... — érveltek a vezetők. Az elnök abrigádvezetőhöz, a brigádvezető a szomszédhoz küldte igazolásért. S mivel egyik sem adott, újra kezdhette elölről. Az eljárást joggal sérelmezi a dolgozó, hiszen a megszolgált ellenérték kifizetése nem harmadrangú kérdés. Az elvégzett munkáért utánjárás és könyörgés nélkül jár a fizetség. Tanúkat toborozni, igazolást szerezni, semmi esetre sem a munkavállaló feladata. A munkát átvenni, igazolni, az érte járó munkabér kifizetését szorgalmazni a munkaköri vezető, jelen esetben a brigádvezető kötelessége. Ahol ezt figyelmen kívül hagyják, ott siránkoznak elsősorban, ha késik a betakarítás, és elmaradnak a sürgős tennivalók, mert nincs munkaerő. Termelőszövetkezeteinknek a bedolgozókra a jövő évben is szükségük lehet. Sőt, bizonyára lesz is. Munkájukra azonban csak akkor számíthatnak, ha meg is becsülik őket N. M. Elaggott modernség Kontraszty László győri tárlata A szegedi származású festőművész huszonhárom festményből és sok-sok kisgrafikából álló anyaggal mutatkozik be a győri műcsarnok közönségének. Képei az utóbbi három év terméséből valók, láttukon mégis az a furcsa gondolat támad bennünk, hogy a húszas évek rosszul értelmezett tucatmodernségével, a századelőn még haladó törekvések kellemetlen ízű utórezgésével találkozunk. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy egy-egy művészt határozott kategóriába soroljunk, Kontrasztot a kubizmus megkésett hívének kell titulálnunk, egy réges-rég túlhaladott látás- és ábrázolásmód újat nem hozó prófétájának. Képein tettenérhető az irányzat nagy mestereinek (Cézanne, Picasso) tanulmányozása, sőt átértékelt utánzása is. (Nem lehet nem felfedezni például Kontraszty Ritmusának picassoi ihletését, a híres Avignoni kisasszonyok hatását.) Fárasztóan sok csendéleten kancsók, cserepek, vázák, színfoltok sorakoznak vagy tornyosulnak mértani alakzattá merevedve, és nem enyhítik a tárgyak rideg uralmát színei sem. Pedig egyik-másik festménye azt sugallja, hogy ez a „formával foglalkozó művészetnek” elkötelezett festő különösen jó érzékenységgel rakja fel vásznaira a pasztell színeket (Dragor), nem félve attól a bizonyos hajszálnyi távolságtól sem, ami e kellemes színösszhangzattant a giccstől elválasztja. Sőt a táj és a város felé forduló képek mérsékeltebb, az ábrázolt világot ötletesen keretbe foglaló mértanizmusa mögött egy romantikus szemlélődét sejtünk, aki mintegy véletlenül, szégyenlősen illeszti kompozíciójába az öreg vízimalom kerekét, az éjszaka rejtett fényeit. (Christianshavn, Nokken). Ezek azonban csak a művész időszakos ellágyulásának nyomai, e tablókat szinte elnyeli a Kontraszty magára erőszakolt stílusában fogant képek sora. Nem tudom, milyen visszhangja volt Kontraszty László most Győrben látható anyagának a múlt év végén a budapesti Fényes Adolf teremben. Jó? A rossz? Nem is ezt kell kutatnunk. Sokkal inkább azt, miért nem „érthetőbb”, a nagyközönség ízléséhez is utat találó és azt helyes irányba fejlesztő anyagot állít ki egy olyan nagyváros műcsarnoka, amelynek átlagembere a képzőművészet felfedezésének jó útjain jár. L. G. 25 éve történt Garázdálkodnak a németek „A kormány intézkedéseit a győri közönség csalódottan és bírálgatva fogadja. Sérelmesnek találja azt, hogy a honvédség sok ezres tömegekben lézeng a városban és a környező helységekben, ugyanakkor a polgári lakosságot veszik igénybe az erődítési munkálatoknál, holott megfelelő ruha, cipő és élelmiszer hiányában, csak a legnehezebb körülmények közt tud eleget tenni a kötelező felhívásnak.” — E sorok olvashatók február elején a rendőrség egyik helyzetjelentésében, amely egyébként más vonatkozásokban is igen érdekes és jellemző megállapításokat közöl e hetek általános hangulatáról. A német hadsereg Győrött megforduló alakulatairól pl. azt írja a nyomozó csoport egyik detektívje, hogy „a lakosság véleménye lesújtó.”. Sok panasz érkezett ugyanis azzal kapcsolatban, hogy „a felügyelet nélkül hagyott lakásokat a német katonák feltörték és az ott talált ingóságokat eltulajdonították. Számtalan esetben panaszkodtak erőszakoskodásaik miatt is.” — Sok feljelentőt természetesen rémhírterjesztőnek minősítettek a nyilas hatóságok s ezekkel a személyekkel szemben különös szigorral jártak el. A jelentések további részében arról olvashatunk, hogy Varsó és Krakkó elestének híte, valamint a magyar főváros szorongatott helyzete Győrött igen nyomottá tette a közhangulatot. Székesfehérvár visszafoglalása sem jelentett megkönnyebbülést a lakosság számára, mivel ezt a fejleményt csak időleges, átmeneti sikerként vette tudomásul. A víz- és villanyszolgáltatás egyelőre még zavartalan a városban, a kórházak is működnek, de eredményességüket nagyon befolyásolja az orvosok és az ápolók hiánya. A megmaradt hadiüzemekben folyik a munka, de egyes helyeken a termelés csökkentésére irányuló szabotázs cselekmények kísérleteit lehet észlelni. „A rendészetpolitikai szervek — írja a jelentés —, mindenesetre megtették a szükséges intézkedéseket, az ilyen akciók gyökeres felszámolására.” L. A. KISALFÖLD Emlékezés Leninre A forradalom első évfordulóján Ezerkilencszáztizennyolc március 11-én a szovjet kormány átköltözött Moszkvába, ettől kezdve az első szocialista köztársaság fővárosa Moszkva lett. A népbiztosok tanácsa és az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság a Kremlben székelt. Oda költözött Lenin is. Leninnek nemcsak a munkahelye, hanem a lakása is a Kremlben volt. A szovjetek (rendkívüli) IV. összoroszországi kongresszusa, amelyet március 14-re hívtak össze Moszkvába, elfogadta a Lenin által megfogalmazott határozati javaslatot a békeszerződés ratifikálásáról. A felszabadító világmozgalom fejlődése a breszti béke megkötése óta igazolta Lenin számítását, tudományos előrelátását. Lenin, a bolsevik párt és a kormány sietett kihasználni a békés lélegzetvétel idejét a szovjet hatalom megerősítésére, a szocialista építés kibontakoztatására. Ez nagyon nehéz feladat volt. A földesurak és a tőkések hatalmát megdöntött nép olyan feladat elé került, amilyent még a világ egyetlen országa sem oldott meg. Új államapparátust kellett felépítenie, rendbe kellett hozni a gazdasági életet, meg kellett tanulnia az államigazgatást. — Sok a szervező tehetség a népben, a munkások és a parasztok között — mondotta Lenin. — Meg kell találni ezeket a tehetségeket, mozgósítani szükséges őket, lehetővé kell tenni számukra, hogy kibontakozhassanak. — Lenin különösen nagy jelentőséget tulajdonított a tömeg jellegű szocialista verseny szervezésének, a kommunista pártnak, a szocialista építés lenini megvalósításáért vívott harca rendkívül nehéz helyzetben történt. 1918 nyarán az országban nagyon rossz volt az élelmezés. Élenjáró munkások tízezrei elsősorban Petrográd proletárjai élelmezési osztagokat szerveztek. 1910 júliusában a szovjetek V. kongresszusa elfogadta az első orosz köztársasági Akotmányt, amelyben törvénybe foglalták a szocialista forradalom vívmányait. A békés szünet azonban nem sokáig tartott. Az amerikai, angol, francia és japán imperialisták háborút indítottak Szovjet-Oroszország ellen. Az intervenciós támadók mindenben igyekeztek segíteni a fehérgárdista ellenforradalmároknak. A fegyveres harc a külső és belső ellenség ellen évekig tartott. A nép a kommunista párt vezetésével kiállt a köztársaság védelmére. A lenini felhívás: „Mindent az ellenség szétzúzására!” a dolgozók harci jelszavává vált. Megalakult a munkás és paraszti védelmi tanács, amelynek élén Lenin állt. A legnehezebb napokban, hetekben is törődött Lenin a szocialista gazdaság építésével, a kultúra fejlesztésével, a tudományos szocializmus legnagyobb alakjai emlékének megőrzésével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első évfordulóján Moszkvában ideiglenes emlékművet állítottak fel Marx és Engels tiszteletére. A Marx-Engels emlékmű leleplezésén Lenin is megjelent és beszédet mondott. Méltatta a tudományos szocializmus megalapítóinak zsenialitását, amelynek továbbfejlesztésével megvalósul a világ első szocialista állama. Az írásból megállapítható, hogy az illusztráció Lenint milyen esemény alkalmából ábrázolja. A képrejtvény megfejtőinek tehát azt kell a levelezőlapra írniuk, hogy 1918-ban Lenin milyen eseményen vett részt. A beküldött levelezőlapra a Fáklya ma megjelent 1970. évi 3. számának 30. oldalán található emblémát is rá kell ragasztani. A képrejtvény megfejtői között a Szovjetunió életével foglalkozó 10 könyvet sorsolunk ki. Aki mind a 10 alkalommal sikeresen részt vesz a pályázaton, azok között táskarádiót, fényképezőgépet, karórát is kisorsolunk. A Kisalföld és a Fáklya VII. sz. képrejtvényének megfejtési határideje: 1970. február 8. Az Emlékezés Leninre képrejtvény VI. számának helyes megfejtése: Lenin részt vesz a kommunista szombat mozgalomban. A megfejtők közül könyvjutalomban részesülnek: Hollndonner Lászlóné Sopron, Mezei Gyöngyi Győr, Horváth Julianna Győrság, Palaczk Józsefné Sopron, Holbok Ferencné Tét, Csorna Cecília Győrság, Oláh László Nagylózs, Takács Klára Győrság, Balogh Sándor Kapuvár, Lengyel Jenő Győr. A könyveket postára adjuk. A Kisalöld és a Fáklya kés?redsvény pályázata VII. FériflekM szolgálat DERŰS ÉLETKEDVE nem hagyta el. Ma is szívesen mászna fel a fára, még ha a mama elnáspángolná is, de már nem lehet. Elmúlt harmincéves. Ahogy beszél, mozdulataival, reszketeg hangjával elárulja azt, amit az arca nem tud, nem akar kifejezni. Újra, meg újra átéli az egykori apró kis eseményeket, és sokkal tökéletesebben éli át, mint az, akinek életében a legtermészetesebben váltakoznak a nappalok és az éjszakák. Kicsi volt még. Szegény parasztgyermek. Ritka és nagy esemény volt életében az új ruha. Az egyik iskolai év kezdetén bársonynadrágot kapott. Örömmel fogadta a szomszédok dicséretét, de a következő percben már nem tudta megtagadni önmagát. Felmászott a fára, az új nadrág beleakadt egy korhadó ágba. Odalett a szép ruha. Miért mondta el a sok kedves, gyermekkori epizód közül éppen ezt? Talán azért, mert ezzel tudta leginkább kifejezni örökmozgó voltát, állandó tenniakarását, a gyermek és felnőtt éltetőelemét , a tevékeny mozgást. A kis epizód elbeszélése után kezét és lábát mutatja. Seb... seb itt is, ott is. Lilás-kék és barnás foltok mindenütt. A mozgás fájdalmas jelei. A bizonytalan mozgásé, amely minden vak embernek sajátja. Mert a maszszőr, Gombos István örök éjszakában éli életét. HAT ÉVVEL EZELŐTT veszítette el szemevilágát. Győrött, a Liezen-Mayer utca 45. szám alatti ház földszintes szobájában adott otthont neki jó szívvel a háztulajdonos. Ott él, ott dolgozik. A munka ad neki erőt a további küzdelemhez. Boldog, hogy masszőr lehetett, és azért is, hogy iskoláit még akkor befejezhette, amikor a látók közé tartozott. Jó eredménnyel 1962-ben végzett a budapesti gyógymasszőr-iskolán, az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézetben. Amíg látott, a győri kórház dolgozója volt. Mióta elhagyták a nappalok, sok jó ember segítségével, összefogásával iparengedélyt kapott. Hogyan lesz majd azután? Erre még nem kapott választ. Pedig az igazi éltetője, boldogítója az lenne, ha jövőjét is láthatná, azt a jövőt, amelyben tovább dolgozhat, és amelyben a megélhetése is meglesz. NAGY, SÖTÉT szemüveg mögé rejtőzött arca kipirul, amikor arról magyaráz, amivel foglalkozik, a gyógymasszázsról. Tétova léptekkel megy a villanykapcsolóhoz. Boldogén mutatja a gépeit. Részben maga vásárolta, részben német barátaitól kapta. Meghatottan mondja: vámmentesen kapta a modern készüléket. Bekapcsolja. A gép működik. Akit kezel, elégedetten sóhajt. Jólesik a fáradt izmoknak, az idegeknek, a vérkeringésnek a vibrációs gép munkája. A legtöbben persze nem gyógyulni és felüdülni, hanem szépítkezni jönnek. Sokan ezzel a felkiáltással: szeretnék 15 kilót fogyni! Ez lehetetlen! Csak arról lehet szó, hogy karcsúbbá tegyék az elhízott derékrészt, vékonyabbá a csípő párnáit, és karcsúbbá a bokákat. Mert csodát művelni a masszőr sem tud. S ezt meg kell érteniük a szépítkezni vágyóknak. Mások elégedettek a bokájukkal, a csípőjükkel, de zavarja őket a szarkaláb a szem körül. Óh, asszonyi hiúság! A masszázs jót tesz a bőrnek, de talán a dohányzásról is le kellene mondani. AZ ASSZONYI szépség nem gyönyörködteti, de örömmel szolgálja. Derűs életkedve örökös éjszakájában sem hagyta el- Gyors, gyakorlott mozdulataival felüdíti a fáradtakat. (ksa) Üzeneteik rajzban A gdanski állami gyermekotthon növendékei az eszperantó nyelv tanulása során kapcsolatba léptek más eszperantista gyermekekkel a világ 56 országában. A levelezés idővel odáig fejlődött, hogy a gyermekek kölcsönösen megküldték egymásnak rajzaikat. A gdanski gyermekek rajzai már a világ 35 gyermekrajz-kiállításán szerepeltek, a többi között a Szovjetunióban, Japánban és Kongóban is. Lengyelországba a világ 40 országából érkeztek gyermekrajzok, amelyek témája a 25 esztendős népi Lengyelország. A rajzokat kiállításon mutatták be Lódzban, az eszperantó nyelvoktatók országos konferenciája alkalmából. Az eszperantót Lengyelországban körülbelül hetvenezren beszélik. A nyelv oktatása 93 lengyel iskolában folyik, a konferencia résztvevői azonban javaslatot tettek, hogy az eszperantót oktató iskolák számát 500-ra emeljék. 5