Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

1970. május 1., péntek A soproni helyi közlekedésről Csütörtökön tartotta meg ülését Sopron Város Taná­csának Végrehajtó Bizott­­sága. Megtárgyalták a 19. sz. AKÖV soproni üzemegysé­gének tevékenységét. A tel­jesítmények emelkedése mellett javult az üzemegy­ség gazdaságossága. A fel­adatok sikeres teljesítése vé­gett a szállítási igények mi­nél színvonalasabb kielégí­tésére már 1968. év elején intézkedési tervet készítet­tek. Közben a soproni fő­nökség üzemegységgé ala­kult. Az Autóközlekedési Válla­lat a gazdasági reform be­vezetéséig egyedül bonyolí­totta le a szolgáltatásokat. Az új feladatok ellátására alakították meg a Volán iro­dát, melynek munkája ki­terjedt a közlekedés minden területére. A járműállomány fejlesz­tésénél figyelembe vették, hogy néhány vasútvonal megszűnik, pl. Sopron és Ágfalva között is. Tehát a személy- és darabáru-szállí­tást meg kell oldani. Növel­ték a tehertaxik számát, a lakosság jobb ellátására be­vezették a tartós fogyasztási cikkek és a fűtőolaj házhoz szállítását. Fejlesztették a vasúttal való együttműkö­dést az áruszállításban. Egyik­­legfontosabb fel­adat a városi autóbusz-köz­lekedés színvonalának eme­lése és a zsúfoltság meg­szüntetése. A múlt évben 9 új helyközi és távolsági vo­nalon indult autóbuszjárat. A városi közlekedés javítá­sára Sopron területén 5 új vonal létesült. A csúcsidő­ben 15 percenként indítják a felsőlővéri autóbuszokat, a reggeli csúcsforgalmat pedig legtöbbször két kocsi bonyo­lítja le. Bánfalvára naponta 50 járat közlekedik. A múlt évben a helyi járatokon 2 859 503 utast szállítottak. Az utasok száma állandóan nő, ezért az idén 5 nagy Ikarus autóbuszt kap az üzemegység. Elkészítették Sopron helyi közlekedésének távlati ter­vét. A ..fejlesztést meghatá­rozza a lakosság számának növekedése, valamint a sop­roni idegenforgalom fon­tossága, a nagyarányú üdü­lőépítés és lakótelep-fej­lesztés. Szükséges az autó­busz-pályaudvar fejlesztése, ahonnan a tervek szerint a helyközi és a távolsági autó­buszokat indítják és fogad­ják majd. A végrehajtó bizottság el­ismerte a 19. sz. AKÖV sop­roni üzemegységének jó­­ munkáját. Imre Béla Országos versenyfelhívás a Radnóti-brigád Vietnamért A Magyar Vagon- és Gépgyár KISZ-esei ismét magukra hív­ják az ország közvéleményének figyelmét. A szekrényváz-gyár­­egység Radnóti Miklós ifjúsági brigádjának huszonkét tagja fel­hívással fordult az ország ifjú­sági brigádjaihoz: kövessék a fiatalok példáját, és májusban rendezzenek hulla­dékgyűjtő napokat. A Radnóti Miklós ifjúsági brigád tagjai a vietnami harcolóknak ajánlják fel munkájukat. A brigád tagjai május 7-én összegyűjtik az üzemben az el­fekvő acél- és színesfém hulla­dékot. A vietnamiak tiszteletére felajánlott munkájukkal segítik az üzemet, hiszen a rendcsiná­lás után nagyobb hely marad a közvetlen munkára. Az üzem­ben ugyanis hozzákezdenek a szovjet utánfutók gyártásához, szükség lesz minden talpalatnyi területre. A Radnóti Miklós ifjúsági bri­gád felhívásához még tegnap csatlakozott az MVG Lenin-ifjú­­sági brigádja. r ESŐFELHŐK AZ ÉGEN... A föld pá­rája körülöttünk... Süt a nap, aztán meg­esik az eső. Igazi bo­londos tavasz. Hiába van csípős idő, a fák kilombosodtak Kista­­ta egyetlen utcájá­ban. Kicsi település ez Szil határában. Negyvenhat család szűkebb hazája. Rit­kán jár erre idegen, meg is nézik jól kis­kapura, gereblyére tá­maszkodva, akik az utcákat takarítják. — A fiatalok a tsz­­ben dolgoznak. Van mit tenni. Eső után sok a gyom! — mond­ja Mátay Vendel. — A feleségemmel egyet gondoltunk. Meg kell kapálni az utat. A szomszédasszony is kijött. Este még töb­ben is lesznek. Itt a tavasz, a házak kör­nyéke már tiszta, most a közös követ­kezik. Csinosítják, tiszto­gatják az utcát. A templom falánál kezdték, öreg már. Vastag fala van, 134­0 éves. Az ajtó jobb ol­dalán fekete tábla Rajta tizenkét név. Azok neve, akik az első világháborúban elestek. A hozzátar­tozók nem tudják,, hol van a sírjuk. Itt a templom kapujá­ban emlékeznek meg róluk. Mátay Géza és Pál neve is itt van. Jelensics János és Pál is eltűntek ... A falu legöregebb háza tizenhárom év­vel előbb épült, mint a templom. A falu végén áll, Dózsa György utca 94. szám alatt. A ház gazdája, Ma­jor Lajos fát fűrészel az udvarban. — Hogyan élnek ezen a kicsi, eldugott településen? — Ahogy tavasszal lehet — mondja. — Nehezen takarodott el a tél. Még a múlt hónapban is ott állt toromba a hó — mu­tat, a kert sarka felé. — Most meg úgy megugrott minden, mintha hajtanák!... Erzsi!... Gyere már elő! Vendég van — kiáltja a téglarakás mögé. — Tudsz te min­dent ... — hangzik a válasz. — Gyerekük van? — Egy kislány. — Hány éves? — ... Úgy tíz kö­rül. — Tizenegy, te! — csattan az asszony hangja, közben haj­ladozik az ágyások körül. Salátával bí­belődik. — Eső után nem késhet — mondja, de egyetlen pillanatra sem hagyja abba a munkát. A férj bevezet a házba. Félhomály fo­gad ... A nagy, tá­gas konyhában víz­párás a levegő. Va­lamikor szövőműhely volt. Jobbra az egyet­len szoba. A döngölt földön félkörös locso­lás. Dagadó, habfe­hér párnákat süt a nap a nyitott abla­kon át A sublóton a rádió mellett csil­logóra dörzsölt po­harak. Erzsi asszony szorgalmát dicsérik. Az épület a parasz­ti építkezés egykori remeke. Vályogfala ma is erős. A geren­da fölött nádtető. Az ambitus öblös oszlo­pai tartják. A mes­tergerendában az épí­tő neve: „Pető Antal, anno 1849.”. A Ma­jor család mindig itt lakott. Apáról fiúra szállt az örökség. A házat rövidesen lebontják. Kilencezer tégla és sok fedőfa áll már az udvaron. Még 10 000 forintot kell megtakarítani, hogy ez az öreg ház megfiatalodjék és Szil-Kistatán sem lesz többé nádfedeles ház... (Köny) Kistatai szorgoskodók KISALFÖZD KISZ megyei vb-ü­lés Fontos: a megértés és a türelem­ elést tartott tegnap dél­előtt a KISZ Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsá­ga. Megvitatta a KISZ Sop­ron városi Bizottságának je­lentését a soproni dolgozó fiatalok körülményeiről A KISZ KB 1959-ben fog­lalkozott a munkásifjúság­gal, és határozatot hozott, amelyben megjelölte az üze­mi, vállalati KISZ-bizott­­ságok feladatait. Azóta sok változás történt. Szükséges­sé vált egy új határozat: 1968. december 28-án erről tárgyalt a KISZ KB. A munkásifjúságról szóló új határozat megjelenése óta eltelt időszak tapaszta­latait gyűjtötte össze most a soproni KISZ-bizottság. A felmérés az Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyárában, az Asztalos Ksz­­nél, az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalatnál, a BU­­DAPRINT és a Selyemipari Vállalat gyáregységében, a Vasöntödében, a vasútnál, valamint a Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vál­lalatánál készült. Segíti a pályaválasztást A KISZ KB határozatát csaknem mindenütt megtár­gyalták. A Vasöntödében, sajnos, a KISZ-vezetőség csak most foglalkozik a ha­tározattal. A Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vál­­­lalatánál eddig még nem foglalkoztak alapszervezeti szinten a határozat megva­lósításával. A KISZ-szervezetek több­sége sokat segít a fiatalok­nak a pályaválasztásban. Üzemlátogatásokat, ismeret­­terjesztő előadásokat szer­veztek. Különösen hasznos ez ott, ahol a KISZ-esek úttörőket patronálnak. Az iskolákban a mostaninál még többet kellene törődni azzal, hogy a tanulók meg­ismerhessék a munka szép­ségeit, az alkotás örömét. Gondot okoz, hogy a fia­talok a munkahelyükön más beosztásba kerülnek, mint amire a technikumokban, a szakközépiskolákban fel­készítették őket. A termelő munkában sokat segítene, ha az iskolák KISZ-alap­­szervezetei jó kapcsolatban lennének az üzemi KISZ- alapszervezetekkel. Szakmai továbbképzés „A munkába lépés minő­ségi változást jelent az if­júság korábbi helyzetéhez képest” — mondja ki a munkásifjúsági határozat. A beilleszkedés, az átállás idő­szakában van a fiataloknak a legnagyobb szükségük a megértésre, a türelemre. A határozat megjelenése óta gondoskodnak a KISZ- alapszervezetek a katonai szolgálatra bevonuló fiata­lok búcsúztatásáról, velük a kapcsolat fenntartásáról. Nőtt a fiatalok részvétele a szakmai továbbképzések­ben. Bár hiba itt is van, a vállalatok nem támogatják mindig a továbbtanulási ké­relmeket. A gazdasági ve­zetők csak azoknak a fiata­laiknak a továbbtanulásáról gondoskodnak, akiknek vég­zettségük alapján megfelelő beosztást tudnak a­dni. Igaz, hogy vállalati támogatás és javaslat nélkül is lehet to­vábbtanulni, de ez a két-há­rom műszakban dolgozók szá­mára lehetetlen. Munkásszálló, lakás A bejáró fiatalok gond­jain segíthetne egy korsze­rű munkásszálló. Jelenleg csak a Megyei Tanács Épí­tő- és Szerelőipari Vállala­tának van munkásszállója. Nagyon sok bejáró, naponta ingázó fiatal dolgozik Sop­ronban. Nehéz őket bevonni az üzemi KISZ-munkába. Nem kedvezőbbek az albér­letben lakók körülményei sem. A fiatal házasok la­kásgondjainak megoldásában sokat segített a KISZ. Az idén előreláthatóan 10 ál­lami és 45 szövetkezeti la­kást, kapnak Sopronban a fiatal­­ házasok. Összegezve megállapítható, hogy a KISZ KB határoza­tát ismerik a KISZ-szerve­­zetek és a helyi sajátossá­gokat figyelembe véve igye­keznek azt megvalósítani. (— utas —! Együtt: a tsz és állami gazdaság Szőlővesszőre szerződtek A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok évekig éltek egymás mellett anél­kül, hogy egymást segítették, támogatták volna. Mindegyik járta a maga útját, figyelmen kívül hagyta az együttműködés lehetőségeit és számos előnyét. Az idegenkedés okát az igazsághoz hűen kutatni, megállapítani nehéz feladat lenne, és most már talán fe­lesleges is. Az utóbbi évek kötetle­nebb gazdasági, társulási adottságai, a magasabb szin­tű, eredményesebb termelés és sok más közgazdasági té­nyező hatására mindkét tí­pusú gazdaság vezetői most már keresik az együttműkö­dés lehetőségeit egy-egy ter­melési ágazaton belül. Hasz­nos a gazdaságok közeledé­se, hiszen ez nekik is és a népgazdaságnak is érdeke. A megyében az első szerződést állami gazdaság és tsz között április 29-én írták alá a Soproni Álla­mi Gazdaságban, a szőlő gyökeres aranyvesszőjének szaporítására. Az állami gazdaságnak 60 hold vadvessző telepe van. A Dózsa Tsz-nek pedig sok­éves gyakorlata és elegendő gépe a szaporítóanyag meg­munkálásához. A friss szerződés értelmé­ben, az állami gazdaság az idén 400 000 aranyvesszőt ad a tsz-nek. Ezt a tsz 5 holdján a gazdaság szakemberei is­kolázzák. A szövetkezet gé­peivel és szakmunkásaival a növények évközi ápolását, gyomtalanítását, kiszedését és a kötegelést végzik el. Az állami gazdaság feladata a már gyökeres vadvessző ér­tékesítése. Az előzetes számítások szerint a 400 000 vadvesz­­szőből körülbelül 240— 250 000 gyökeres alany vár­ható. Ebből körülbelül 600 000 forintot árulnak. Az összes bevételből a két gazdaság felszámítja a rá­fordított munka- és egyéb költségeket, a tiszta jövedel­met pedig (körülbelül 330 000 forintot) fele-fele arányban osztja el egymás között. Elemi kár esetén a bevé­telből elsősorban a közterhe­ket rendezik. A szerződés az első mérföldkő a tsz és az állami gazdaság együttmű­ködésének útján. D. T. Szövetség a szövetkezésekről Törvény szerint, hasznosan A tsz-társulások tevékeny­ségét elemezte tegnap dél­előtt Győrött a Mezőgazda­­sági Termelőszövetkezetek Kisalföldi Területi Szövetsé­gének­ elnöksége. A szövetség területén, a mosonmagyar­óvári és a győri járásban 1968-ban kezdődött meg a társulások szervezése. Jelen­leg négy vállalat és négy vál­lalkozás működik a gazdasá­gok társulása révén legin­kább ipari tevékenységgel. A vállalatok és vállalkozások mellett néhány egyszerűbb gazdasági együttműködés is kifejlődött a két járásban. A termelőszövetkezeteknek több mint 50 százaléka tagja vala­melyik társulásnak, vállalat­nak. Az elnökségi ülés megálla­pította, hogy a gazdaságok együttműködése révén kiala­kult mezőgazdasági vállala­tok, társulások törvény sze­rint működnek, hasznára vannak alkatrészgyártó, szol­gáltató, gépjavító tevékeny­ségükkel a mezőgazdasági üzemeknek. A tanácskozáson elemezték az építőipari, a gépjavító, a szőlő- és borgazdálkodásra szövetkezett gazdaságok te­vékenységét. Az építőipari társulások a legfontosabb fel­adatuknak tekintették az ala­pító termelőszövetkezetek igényeinek kielégítését, s ha mód volt rá, a lakosság ré­szére is végeztek építőipari munkát. Az elnökségi ülésen megállapították, hogy az épí­tőipari társulások vezetői jól képzett szakemberek, de nem elég jól szervezik meg — ta­pasztalat híján — a mun­kát, és az építkezések mű-,­szaki előkészítése nem meg­felelő. Az építőanyagok be­szerzéséről általában későn gondoskodnak, emiatt nem foglalkoztathatják a munka­erőt, s az ácsokat, a kőműve­seket néha mint a „házi bri­gádok” tagjait mezőgazdasá­gi munkával bízzák meg. Ugyanakkor még sincs az építkezések idején megfelelő szak- és segédmunkási lét­szám, mint például Dunaki­­litin. A szövetség területén levő gépjavító társulások, mint a töltéstavai és a mosonszent­­jánosi, még csak néhány hó­nappal ezelőtt alakultak, mé­gis jól végzik munkájukat, mindkét vállalkozás igazga­tósága nagy körültekintéssel látja el feladatát. A töltés­tavas társulás negyedéves, a mosonszentjánosi vállalat pe­dig még csupán egyhónapos múltra tekinthet vissza. Mé­gis az előbbi 106 százalékra teljesítette első negyedéves termelési tervét az utóbbi­nak az egy hónap alatt elő­állított termelési értéke 300 000 forint, melyből 216 000 forintot a mezőgazdasági gé­pek javítása, 84 000 forintot pedig a lakatosmunka hozott.­­ A munkát csupán az alkat­részellátás akadályozza. Az alkatrészek beszerzésében a szövetség nagy segítségére van a társulásoknak piacku­tató tevékenységével, mely szinte az egész országra ki­terjed. A pannonhalmi szőlő- és borgazdaság három termelő­­szövetkezet összefogásával tavaly alakult Munkájukat még részletesen nem elemez­hette az elnökség, hiszen ah­hoz legalább egy-két eszten­dő szükséges, hogy a TO-­VÁLL eredményeiről, terme­léséről, gazdálkodásáról véle­ményt lehetne alkotni. A győri Új Élet Tsz és a rába­­patonai termelőszövetkezet pedig csak az idei tavaszon fogott hozzá a győri víziszár­­nyas-telepen a baromfite­nyésztő és hizlaló közös vál­lalkozáshoz. Az elnökség csu­pán azt állapíthatta meg, hogy mindkét társulás tervei megalapozottak, és jó szer­vezéssel, megfelelő szakem­bergárdával fogtak hozzá a munkához. A szövetség titkársága eredményesen képviseli a törvényesen munkálkodó tár­sulások, vállalatok érdekeit. Ott, ahol a munka megszer­vezésének segítésére van szükség, mint például az épí­tőipari társulásoknál, szak­emberei bevonásával segít a szervezésben, segít az anya­gok beszerzésében. A szövet­ség titkársága mindig figye­lemmel kíséri a társulások munkáját, és szemmel tartja, hogy azok a mezőgazdasági üzemek hasznára, feladatuk szerint, törvényesen működ­jenek. Az elnökségi ülésen úgy határoztak, hogy megkeresik a MEZŐBER-t, vállalja az építőipari vállalkozások mun­kájának megtervezését társu­lás formájában. És mert a kezdeti gondok ellenére ered­ményesen dolgoznak a vál­lalkozások, a szövetség el­nöksége szorgalmazta egyéb, például a sertéstenyésztő, zöldségfeldolgozó társulások megalakítását a szövetség te­rületén. — pék — 3 Előbbre A népgazdasági reform fontos része a vállala­ti önállóság, a döntési hatáskör decentralizálása. Az állami, vállalati és szövetke­zeti nagyobb öntevékenység­re azért is szükség van, mert nélküle a minisztériumi felső irányítás sem tudja maradék nélkül teljesíteni hivatását. A felső vezetés magától ér­tetődően hat a vállalati és szövetkezeti irányító munká­ra. A termelést közvetlenül irányító igazgató, főmérnök, főkönyvelő, üzemvezető mun­kája igazolja vagy cáfolja a felsőbb vezetés helyességét. A minisztériumok általános esz­mei útmutatásainak megva­lósulása elsősorban a gyá­ri és szövetkezeti termelés és értékesítés elemzésével el­lenőrizhető. A szocialista tervfeladatok teljesítésének nagyon fontos feltétele, hogy a jól kidolgo­zott gazdasági politika ne csak a centrális irányító szer­vekben, hanem a decentrali­záltan tevékenykedő vállala­tok, szövetkezetek életében is érvényesüljön. A központi tudományos irányító munka és a korszerű vállalati, szö­vetkezeti belső mechanizmus azonban automatikusan nem alakul ki. Azoknak az üze­meknek, intézményeknek a tapasztalatai (Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat, Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár), ahol a vállalati mechanizmus fel­zárkózott a népgazdasági re­form követelményeinek szintjére, bizonyítják a szer­teágazó technikai és közgaz­dasági szervező munkának a szükségességét. A gazdasági vezetésnek — a párt­, a szakszervezet és a KISZ eszmei támogatásával — mindenütt, ahol még nem történt meg, elsősorban a sa­ját, a múltból örökölt maradi nézetével szükséges szakíta­nia. Az előrehaladást gátol­ja az olyan felfogás, amely csak a pillanatnyi előnyök megszerzésén fáradozik. A szocialista, korszerű gyá­ri és szövetkezeti belső me­chanizmus azt tartalmazza, hogy a termelőegység irányí­tása a gazdálkodás összes feladatainak teljesítésével megbízhatóan helytáll. A nép­­gazdasági reform öntevékeny megvalósítása szükségessé te­­­szi az olyan szervezettsé­get, amely a lehető legvilá­gosabban tisztázza azt, hogy a termelőegység gépi beren­dezése és az ott dolgozók készsége mire a legalkalma­sabb. Csak a műszaki és köz­­gazdasági értékelés tárhatja fel megbízhatóan, hogy a vál­lalat vagy szövetkezet a szub­jektív és technikai adottsá­gokat miként alakíthatja a szükségnek megfelelően. A vállalati és szövetkezeti mechanizmus nem nélkülöz­heti a szakember-utánpótlás­ról, a termelés műszaki és szervezési távlatairól szóló tájékoztatást A jól megala­pozott információs rendszer­nek a feladata, hogy meg­bízható tájékoztatást adjon a kereslet és kínálat alakulá­sáról, a fogyasztói követel­mények várható módosulásá­ról és a hasonló termékeket előállító cégekről. Az állami és szövetkezeti termelő egységek vezetői te­vékenységüket semmiképpen sem végezhetik úgy, hogy csak a ma termelési, értéke­sítési és részesedési lehető­ségeit veszik figyelembe. A műszaki, technikai fejlesztés­nek és a közgazdasági szer­­vezésnek éppen az adja az értékét, hogy előbbre tekint, a jövő nagyobb feladataira igyekszik időben elkészülni, és megvalósításukon a lehető legkisebb kockázattal fára­dozni. A­z állami, vállalati és egyéni érdek ellenté­tei a szocialista terv­­gazdálkodásban sem szűnnek meg teljesen. Ám az érdekel­térések gyorsabb felismerésé­ért és feloldásáért szükséges a tudományosabb és minden tekintetben intenzívebb gaz­dálkodással megfontoltan fá­radozni. A termelő tevékeny­ségben mélyen érvényesülő üzemi és szövetkezeti mecha­nizmus felelhet csak meg a népgazdasági feladatnak úgy, hogy a dolgozók egyéni érde­keit is hatásosan szolgálja. Lányai Sándor

Next