Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-02 / 127. szám
tíTJO. június 2.. kedd Legyen serkentő ereje a „szocialista brigád” címnek! A múlt héten tartották tanácskozásukat a Magyar Vagon- és Gépgyár fizikai szocialista brigádjainak vezetői A mintegy száz résztvevő előtt a gyár termelési igazgatója tartott előadást, majd a gyár szakszervezeti tanácsának titkára szólt a tanácskozás résztvevőihez. A majdnem négyórás tanácskozás nagy részét a hozzászólások, és az azokra adott válaszok töltötték ki. Rendkívül tanulságos volt minden elhangzott szó! Az történt ugyanis, hogy a vagongyári szakszervezeti tanács az idén január elején kiadott MT és SZOT 1001/1970. számú határozatának szellemében megszigorította a szocialista címért küzdő brigádok munkájának értékelését. A rendelet szabályozta a szocialista brigádok kitüntetési feltételeit, az elismerések anyagi, erkölcsi formáit. Azért, hogy igazán méltó helyre jusson a jutalmakból, a Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati szakszervezeti tanácsa új vállalási és értékelési rendet dolgozott ki — elsőként az országban. És ennek értelmében jó néhány brigádnak visszaküldte az írásban tett felajánlásokat, mert nem találta arra érdemesnek, hogy azzal küzdjön a szocialista címért. Nem egy brigádvezető nehezményezte ezt az intézkedést, és úgy védekezett, hogy a napi megfeszített munka mellett nem jut idő a hármas követelmény minden pontjának teljesítésére, és itt elsősorban a tanulásra gondolt. Válaszként a VSZT titkára egy adatot mondott: a Vagongyárban 4000 nő dolgozik, és majdnem háromnegyed részük fizikai állományú. A 3000 nő közül pedig mindössze 4,3 százalék rendelkezik valamilyen szakmai képesítéssel! Meglepő, kicsit megdöbbentő szám, és csattanós válasz a szakmai továbbképzést elhanyagoló brigádok számára. Az egyik, kilencszeres szocialista brigád vezetője azt nehezményezte, hogy az új rend szerint, mivel a tavalyi munkájukért nem kapták meg a következő szocialista fokozatot, két évig nem léphetnek előre. Ő is megkapta a választ: ezentúl sokkal szigorúbb lesz a munka elbírálása azért, hogy minden kiharcolt fokozatnak meglegyen az értéke. A vagongyári VSZT és a versenyiroda szigorító intézkedéseit a múlt év statisztikája is indokolta: 531 brigád tett felajánlást, ebből 219 a munkabrigád, 129 a szocialista címért küzdő brigád, és 182 az újabb fokozatért küzdő brigád. Az 1969. évi vállalások értékelésekor aztán kiderült, hogy a szocialista vállalást tett brigádoknak több mint a fele nem érte el a cím elnyeréséhez, illetőleg fokozásához szükséges követelményt! Úgy látszott a tanácskozáson, hogy egy kicsit meghökkentek a brigádok a magasabb követelményeken, mert talán túlságosan hozzászoktak a jóformán automatikus vállalásokhoz, teljesítésekhez, értékelésekhez. A VSZT most határozottan állást foglalt a szocialista brigádmozgalom jelentőségének erősítése mellett, és az 1970-ben benevezett 611 brigád munkáját már ebben a szellemben irányítja. Ez pedig a szocialista brigádokban dolgozók javára szolgál. Csiszka Antal Megéri-e elvállalni? Háztáji gondok reresztegen Ebédre jött haza a határból Kolosszár Dénes, de ez az ebédszünet is, mint jó néhány, „vendégfogadással” telt el. Ilyenkor jut idő leginkább a háztáji bizottság elnökének megkeresésére. — Hálás vagy hálátlan munka? Kitérő a válasza Kolosszár Dénesnek: — Sok vele a gond. S mint a későbbiekben kiderül, a nyomasztó gondot nem a parcellák mérése, a kisebb elégedetlenségek meghallgatása adja. Hanem alapvetően az, hogy a peresztegi gazdák zúgolódnak, nem éri meg háztáji állattal vesződni. A bizottság elnökének elbeszélése és az állattartó tagok véleménye alapján olyan megkötöttségek sújtják az idén a gazdákat, amik csökkentik a tenyésztési kedvet. Régebben 305 hold cukorrépát művelt a tsz, jelenleg már csak 180 holdat, s erre is nehezen akad vállalkozó. Pénzes növény, érthető, hogy a vezetőség ragaszkodik a termesztéséhez, s minden lehető módon biztosítékot kíván a művelésére, a betakarításra. Ezért az idén a háztájinak juttatott szálastakarmányt is a répavállaláshoz kötötte. Aki nem vállal cukorrépát, az nem kaphat részt a részes kaszálásból, gyűjtésből. A répa egyelése ma a mezőgazdaság legfárasztóbb, legkínzóbb szántóföldi munkája, s már a hatvanéves és még idősebb embertől nem is igen lehet kívánni. Viszont leginkább ők az állattartók. Például a hetvenéves Ács Ferenc esetét nézzük: hat marhát nevelt a télen, nemrég adott el disznót is. Most van két tehene, két bikája. Egyelni nem tud, az biztos. És a jelenlegi megköttségekkel ennyi állatot sem tud nevelni. Mert a másik gond a fuvar. Felemelték a szövetkezetben a fuvar árát, a vontatóé 40 forint helyett 50 forint lett, a lófogaté 10 forint helyett 15 forint óránként. Mondja a háztáji bizottság elnöke, hogy az idén az árokpartok termését nem adják el, mert ilyen fuvarárak mellett nem veszik, nem éri meg, többe kerül a leves mint a hús. Megéri egyáltalán háztáji bizottság elnökének lenni? Ha lelkiismeretesen látja el a feladatát, manapság sok a teendője. Mikor a háztáji ügyeivel foglalkozik (kivéve az ebédszünetet, ami szintén jócskán háztáji ügyekkel telik), órabérrel számolják el, mégpedig 4,50 forintos órabérrel. Kolosszár Dénes egyébként a növénytermesztésben dolgozik, s ha csak az április, május hónapot nézzük, valamennyi munkán többet kereshetne. Igaz, hogy a háztáji minden eddiginél nagyobb pártolása mellett is első a szövetkezeti érdek. Mindezt figyelembe véve azonban olyan légkört kell teremteni egyegy gazdaságon belül, hogy a szövetkezeti érdek hangsúlyozása mellett megérje a háztájiban állattal vesződni, ez a két érdek semmiképpen se legyen ütközőpont. Mert az ellentét, ha akár szövetkezeti, akár háztáji érdek vagy esetleg más miatt támad is egy gazdaságon belül, a fegyelemnek, a munkavégzésnek árt. eszm KISALFÖLD Vezetők és tagok a KISZ-ben a söpri fiatalok példája Négy évvel ezelőtt még kitüntetést kapott az Országos Söripari Vállalat soproni gyárának KISZ-szervezete. Aztán valahogy alábbhagyott a lendület. A gyár vezetői egyre határozottabban, okkal , joggal bírálták a fiatalokat, mert hosszú időn át ugyancsak keveset tett le az asztalra a huszon-egynéhány ifjúkommunista. Frimmel Ernő pártvezetőségi tag és Domnánics Károly, a jelenlegi KISZ-titkár idézik a rossz emlékű múltat, ötlettelen, fiatalos lendületét vesztett lett a KISZ-munka az utóbbi két-három évben. Miért? Magyarázata azért is nehéz, mert tavaly a novemberi vezetőségválasztásig hat évig volt egyfolytában titkár Domnánics Károly elődje ... Ezek szerint minden jó és minden rossz tőle származik? Sarkalatos kérdés: menynyire függ egy alapszervezet munkája a titkár — és tágabban véve a vezetőség munkájától? Nehéz erre egyértelmű feleletet adni, mert egy nehezen mozgatható tagságba szinte lehetetlen életet venni, ugyanakkor egy igazán tevékeny mozgalmi sejt nem is viseli el a vezetők tunyaságát. Vagy átneveli, vagy leváltja, és kész. A sörgyári fiatalok esetében, úgy tetszik, a tagság is alaposan ludas volt a múlt hibáiban, mert jó nyáj módjára arra ment és olyan tempóban, ahogyan a juhász diktálta. Mert amíg a titkár ráért, pezsgő életet élt az alapszervezet, ezért kapták a kitüntetést, majd a titkár tanulni kezdett, megnősült, természetesen kevesebb ideje maradt a mozgalmi munkára. S ebbe a tagság szépen belenyugodott, sokan ki is koptak az aktív KISZ-életből. Mindezek az érvek és ellenérvek a vezetők és tagok viszonyáról élesen felvetődtek az említett novemberi vezetőségválasztó gyűlésen. A KISZ-tagok új titkárt választottak, a létszámban megcsappant, de lelkes mag „tabula rasa”-t csinált, azaz tiszta lappal kezdték a munkát. Olyan akcióprogramot készített a tagság segítségével az új vezetőség, ami újra érdekessé, tartalmassá tette a mozgalmi munkát. Mint arról a KISZ-szervezet naplója tanúskodik, ez mást követték a különböző rendezvények. Mindenki részt vett politikai vagy szakszervezeti oktatásban, kiállítások, kulturális megmozdulások, sportrendezvények váltogatták egymást a tavaszon. A pártvezetőség újra meg van elégedve a fiatalokkal, csak azt kéri tőlük, hogy továbbra se csökkenjen a kezdeményező kedv Egyszerű tehát a következtetés, a Soproni Sörgyár KISZ-fiataljai is bizonyították: vezetők és tagok csak együtt képesek színvonalas ifjúsági életet létrehozni! — és — Ki mit választ? A statisztikusok megvizsgálták, milyen mértékű a foglalkozáscsere egy-egy nemzedéken belül, illetve a leszármazottak mennyire maradnak hűek apjuk szakmájához. A mostani generáció helyzetének elemzéséből megállapították, hogy a három alapvető társadalmi réteg — az üzemi munkásság, a mezőgazdasági fizikai dolgozók és a szellemi foglalkozásúak — közül az értelmiségnél a legnagyobb arányú a változás. A nemzedéken belüli foglalkozáscseréhez képest lényeges eltérést mutat a generációk közötti átrétegeződés. Például a mezőgazdaságban fizikai munkát végző 100 apa közül csak 41- nek a fia található ugyanebben a rétegben, 50 üzemi munkás lett, 9 szellemi dolgozóvá vált. Az üzemek, vállalatok fizikai munkásainál a réteghez kötődés aránya 70 százalék. A szellemieknél 68 százalék. Érdekes egyébként, hogy a szellemi dolgozók csaknem egyharmadának a gyermekéből fizikai munkás lesz. Megvizsgálták az egyes rétegekhez tartozók párválasztását is. Eszerint túlnyomóan — több mint kétharmad arányban — az azonos társadalmi réteghez tartozók lépnek házasságra. A különböző rétegbeliek közötti frigyeket számítva a leggyakoribb az üzemi munkások és a szellemi foglalkozásúak házasságkötése, többnyire olyan formában, hogy a fizikai munkás férj szellemi foglalkozású nőt vesz feleségül. (MTI) 3 Tervismertetés és kiállítás Győrött a Technika Háza nagytermében az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportja 1970. június 8-án, hétfőn délután 3 órakor Lebeny községközpont rendezési tervpályázatát megvitatja. A pályázatot Simányi Frigyes építész ismerteti. Megállapításait dr. Gerő László építész mondja el. A legjobb pályamunkákat 1970. június 3-tól kiállítják. Megtekinthető a Technika Háza nagytermében és a II. számú előadóteremben, szombat és vasárnap kivételével naponta délelőtt 10-tól délután 6-ig. Amíg a Technika Házában Győrött a kiállítás tart, Lebenyben minden szombaton és vasárnap este az európai jelentőségű románkori templomot kivilágítják. NYOLCMILLIÓ NÉGYZETMÉTER ÜVEG. A Salgótarjáni Síküveggyárban a felszabadulás előtti hárommillió négyzetméterről 1970-ig több mint nyolcmillió négyzetméterre emelkedett az évi termelés. 1965-ben megkezdte az edzett biztonsági üveg gyártását, és ma már az ország járműüveg szükségletét teljes mértékben kielégíti. A patinás gyár terméklistáját új cikkek: üvegcsempe, zománcozni üvegáru, üvegmozaik, virágtálak, Petri-csészék és síküveg tálkák gyarapítják. Képünkön: kirakatüvegek kiszabása az üvegraktárban. (MTI fotó — Horling Róbert felv. — KS.) Barátaink a BISV-n Minden évben hagyományosan részt vesznek a Budapesti Nemzetközi Vásáron a baráti országok termelő- és kereskedelmi vállalatai. A Az NDK és a magyar kormány gazdasági bizottságainak közös tárgyalása és a két ország közti gazdasági kapcsolatokról folytatott megbeszélések még az eddiginél is közelebb hozták a két szocialista ország iparát, népét egymáshoz. Az NDK nemrég megtartott KGST- ülésszak az idén még nagyobb jelentőséget adott ennek a találkozónak: gazdasági gépeket, Dieselmozdonyokat, motorkocsikat, autóbuszokat, kohászati termékeket, szöveteket, gyógyszereket és sok más cikket ad el, Bulgária pedig a többi között vegyianyagokat, mezőgazdasági termékeket szállít hazánknak. Az idei vásáron azonban nem ilyen gyártmányokkal, hanem 16 külkereskedelmi vállalaton keresztül főleg szerszámgépekkel és élelmiszeripari berendezésekkel képviselteti magát a bolgár ipar. A leggazdagabb az ELEKTROIMPEX Társaság kiállítása: az itt bemutatott több mint 800 elektromosipari termék közül 90 gyártmány újdonság a bolgár és magyar piacon egyaránt. Részt vesznek még a BNV-n a bolgár Automatizálási és Műszeripari Egyesülés, az AGROMASINAIMPEX vállalatok, és láthatók a már Magyarországon is ismert anyagmozgatási gépek, a BALKANCARIMPEX által forgalomba hozott villamos és motoros targoncák, villamos emelők. Első ízben állítja Magyarországon az AUTOIMPEX külkereskedelmi vállalat, a .„Ruszalka 555” típusú kempingutánfutót, öttonnás tehergépkocsi-pótkocsit, benzinmotorokat, az ismert Balkán MK—50—2 és annak javított típusú változatát, az MK—50—3 jelű mopedeket, valamint különféle autóalkatrészeket. Az NDK bemutatója az idén tizenkettedszer vesz részt a BNV-n, most hét külkereskedelmi vállalat mutatja be az NDK iparának keresztmetszetét. A 3300 négyzetméternyi területen elsősorban fémmegmunkáló gépekkel bizonyítják, hogy az NDK valóban a világ tíz vezető ipari országának egyike. Mintegy 500-féle termékkel vesznek részt az idei vásáron az NDK-beli kiállítók. Néhány terméket az idén első ízben mutatnak be magyar közönségnek: a Carl Zeiss Jena gyár a Mikrovalszéria valamennyi lipcsei aranyérmes mikroszkópját, a Transportmaschinen külkereskedelmi vállalat számos járművét, ezenkívül Wartburg és Trabant gépkocsikat, a sportkedvelő ifjúság számára az MZ motorkerékpárokat mutatja be. Érdemes megtekinteni az irodagépek helyszínen is üzemeltetett típusait, könyvelő- és rotációs gépeket. Nemcsak gépeket, ipari termékeket, hanem fogyasztási cikkeket is láthat a közönség az NDK-pavilonban. Bulgária gépei Szoros a kapcsolat a magyar és bolgár ipar és kereskedelem között is. Magyarország a bolgároknak mező I Alkonyat a Pántdzsa partján Aligha van szabadhegyi, aki ne ismerné a Pándzsát. Jelentéktelen kis patak. Helyenként ki sem látszik a sás és bozót kuszaságából. Meredek medrének hitvány portermését senki sem kaszálja. Amikor úgy érzi, hogy létére tör a buja zöld és az iszap, olyankor, nagyobb esőzés után megizmosodik. Alaposan megtépázza a medrébe tolakodókat. Nyesegeti, nyalogatja partjait, néha még lép is hozzá, pedig semmi szüksége rá. Vendégei nem a legelőkelőbbek: patkányok, varangyok, menyétek és görények, no meg alkonyattájt néhány pecázó, akinek nincs horgászengedélye. De szerencséje is ritkán. Többnyire apró szeméthal játszik az orvhorgászok türelmével. Macskának való az ilyen hal, várják is esténként a küszöbön, ha gazdájuk aznap botot kötött a kerékpár vázára. A hídtól távolabb két férfi légpuskával békára pufogtat. Az az ostoba fácánkakas, ha még sokáig rikongat odébb a barázdában, könnyen a szatyorban végezheti, amely kilóg a légpuskás zsebéből. Bizonyára nem a varangyok számára. Az út mellett falunyi gyepen fél tucat suhanó kergeti a labdát. Csak úgy dől belőlük a trágárság. A tsz felszántotta a rét nagy részét, rövidesen befellegzik itt a focinak. Teremni fog a pálya, de nem gólokat. Hiába ágaskodik a gémeskút maradék körpszifonja. Kiszáradt a kút, feltöltöttek. A csonka betonvályún nem ül a megszokott szerelmespár. Ma még nem járt itt a mezőőr. Minek is jött volna, nincs ki lopná a lucernát a patakparti tábláról. Rendre vágta a gép, már a széna zizeg a talpam alatt. Illata legyűri a poshadt víz és csatorna szagát. Csodálkozik is a vadnyúl a tábla végében. Micsoda változás! Át kell költöznie a közeli zsenge gabonatáblára, ahol a fácán recseg bele a tücskök és a pacsirták hangversenyébe. A nap hatalmas, vörös korongja ízlelgeti a láthatár peremét. Most a szúnyogok dünynyögő kórusa ad koncertet. A fiúk hazamentek. Estébe hajlik a késő délután. Nesztelen a lépés a harmatittas szénán. Még átrobog a tájon az esti személy. Kattogása belefúl a Pándzsa-part békés, alkony utáni harmóniájába. (d. t.)