Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

tíTJO. június 2.. kedd Legyen serkentő ereje a „szocialista brigád” címnek! A múlt héten tartották ta­nácskozásukat a Magyar Va­gon- és Gépgyár fizikai szo­cialista brigádjainak vezetői A mintegy száz résztvevő előtt a gyár termelési igaz­gatója tartott előadást, majd a gyár szakszervezeti taná­csának titkára szólt a tanács­kozás résztvevőihez. A majdnem négyórás ta­nácskozás nagy részét a hoz­zászólások, és az azokra adott válaszok töltötték ki. Rend­kívül tanulságos volt min­den elhangzott szó! Az történt ugyanis, hogy a vagongyári szakszervezeti ta­nács az idén január elején kiadott MT és SZOT 1001/1970. számú határozatá­nak szellemében megszigorí­totta a szocialista címért küz­dő brigádok munkájának ér­tékelését. A rendelet szabá­lyozta a szocialista brigádok kitüntetési feltételeit, az el­ismerések anyagi, erkölcsi formáit. Azért, hogy igazán méltó helyre jusson a jutal­makból, a Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati szakszer­vezeti tanácsa új vállalási és értékelési rendet dolgozott ki — elsőként az országban. És ennek értelmében jó né­hány brigádnak visszaküldte az írásban tett felajánláso­kat, mert nem találta arra érdemesnek, hogy azzal küzd­jön a szocialista címért. Nem egy brigádvezető ne­hezményezte ezt az intézke­dést, és úgy védekezett, hogy a napi megfeszített munka mellett nem jut idő a hármas követelmény minden pontjá­nak teljesítésére, és itt első­sorban a tanulásra gondolt. Válaszként a VSZT titkára egy adatot mondott: a Va­gongyárban 4000 nő dolgozik, és majdnem háromnegyed részük fizikai állományú. A 3000 nő közül pedig mind­össze 4,3 százalék rendelke­zik valamilyen szakmai ké­pesítéssel! Meglepő, kicsit megdöbbentő szám, és csat­­tanós válasz a szakmai to­vábbképzést elhanyagoló bri­gádok számára. Az egyik, kilencszeres szo­cialista brigád vezetője azt nehezményezte, hogy az új rend szerint, mivel a tavalyi munkájukért nem kapták meg a következő szocialista fokozatot, két évig nem lép­hetnek előre. Ő is megkapta a választ: ezentúl sokkal szi­gorúbb lesz a munka elbírá­lása azért, hogy minden ki­harcolt fokozatnak­­ megle­gyen az értéke. A vagongyári VSZT és a versenyiroda szigorító intéz­kedéseit a múlt év statiszti­kája is indokolta: 531 brigád tett felajánlást, ebből 219 a munkabrigád, 129 a szocialis­ta címért küzdő brigád, és 182 az újabb fokozatért küzdő brigád. Az 1969. évi vállalá­sok értékelésekor aztán ki­derült, hogy a szocialista vál­lalást tett brigádoknak több mint a fele nem érte el a cím elnyeréséhez, illetőleg foko­zásához szükséges követel­ményt! Úgy látszott a tanácskozá­son, hogy egy kicsit meghök­kentek a­­ brigádok a maga­sabb követelményeken, mert talán túlságosan hozzászok­tak a jóformán automatikus vállalásokhoz, teljesítésekhez, értékelésekhez. A VSZT most határozottan állást foglalt a szocialista brigádmozgalom jelentőségének erősítése mel­lett, és az 1970-ben beneve­zett 611 brigád munkáját már ebben a szellemben irá­nyítja. Ez pedig a szocialista bri­gádokban dolgozók javára szolgál. Csiszka Antal Megéri-e elvállalni? Háztáji gondok reresztegen Ebédre jött haza a határ­ból Kolosszár Dénes, de ez az ebédszünet is, mint jó né­hány, „vendégfogadással” telt el. Ilyenkor jut idő leginkább a háztáji bizottság elnökének megkeresésére. — Hálás vagy hálátlan munka? Kitérő a válasza Kolosszár Dénesnek: — Sok vele a gond. S mint a későbbiekben ki­derül, a nyomasztó gondot nem a parcellák mérése, a ki­sebb elégedetlenségek meg­hallgatása adja. Hanem alap­vetően az, hogy a peresztegi gazdák zúgolódnak, nem éri meg háztáji állattal vesződ­ni. A bizottság elnökének el­beszélése és az állattartó ta­gok véleménye alapján olyan megkötöttségek sújtják az idén a gazdákat, amik csök­kentik a tenyésztési kedvet. Régebben 305 hold cukor­répát művelt a tsz, jelenleg már csak 180 holdat, s erre is nehezen akad vállalkozó. Pénzes növény, érthető, hogy a vezetőség ragaszkodik a termesztéséhez, s minden le­hető módon biztosítékot kí­ván a művelésére, a betaka­rításra. Ezért az idén a ház­tájinak juttatott szálastakar­mányt is a répavállaláshoz kötötte. Aki nem vállal cu­korrépát, az nem kaphat részt a részes kaszálásból, gyűjtés­ből. A répa egyelése ma a me­zőgazdaság legfárasztóbb, legkínzóbb szántóföldi mun­kája, s már a hatvanéves és még idősebb embertől nem is igen lehet kívánni. Viszont leginkább ők az állattartók. Például a hetvenéves Ács Ferenc esetét nézzük: hat marhát nevelt a télen, nem­rég adott el disznót is. Most van két tehene, két bikája. Egyelni nem tud, az biztos. És a jelenlegi megköttségek­kel ennyi állatot sem tud ne­velni. Mert a másik gond a fu­var. Felemelték a szövetke­zetben a fuvar árát, a von­tatóé 40 forint helyett 50 fo­rint lett, a lófogaté 10 forint helyett 15 forint óránként. Mondja a háztáji bizottság elnöke, hogy az idén az árok­partok termését nem adják el, mert ilyen fuvarárak mel­lett nem veszik, nem éri meg, többe kerül a leves mint a hús. Megéri egyáltalán háztáji bizottság elnökének lenni? Ha lelkiismeretesen látja el a feladatát, manapság sok a teendője. Mikor a háztáji ügyeivel foglalkozik (kivéve az ebédszünetet, ami szintén jócskán háztáji ügyekkel telik), órabérrel számolják el, mégpedig 4,50 forintos óra­bérrel. Kolosszár Dénes egyébként a növénytermesz­tésben dolgozik, s ha csak az április, május hónapot néz­zük, valamennyi munkán többet kereshetne. Igaz, hogy a háztáji min­den eddiginél nagyobb pár­tolása mellett is első a szö­vetkezeti érdek. Mindezt fi­gyelembe véve azonban olyan légkört kell teremteni egy­­egy gazdaságon belül, hogy a szövetkezeti érdek hangsú­lyozása mellett megérje a háztájiban állattal vesződni, ez a két érdek semmiképpen se legyen ütközőpont. Mert az ellentét, ha akár szövet­kezeti, akár háztáji érdek vagy esetleg más miatt tá­mad is egy gazdaságon belül, a fegyelemnek, a munkavég­zésnek árt. eszm KISALFÖLD Vezetők és tagok a KISZ-ben a söpri fiatalok példája Négy évvel ezelőtt még kitüntetést kapott az Orszá­gos Söripari Vállalat soproni gyárának KISZ-szervezete. Aztán valahogy alábbhagyott a lendület. A gyár vezetői egyre határozottabban, okkal , joggal bírálták a fiatalo­kat, mert hosszú időn át ugyancsak keveset tett le az asztalra a huszon-egynéhány ifjúkommunista. Frimmel Ernő pártvezető­ségi tag és Domnánics Ká­roly, a jelenlegi KISZ-titkár idézik a rossz emlékű múltat, ötlettelen, fiatalos lendüle­tét vesztett lett a KISZ-mun­­ka az utóbbi két-három évben. Miért? Magyarázata azért is nehéz, mert tavaly a novemberi vezetőségválasz­tásig hat évig volt egyfoly­tában titkár Domnánics Ká­roly elődje ... Ezek szerint minden jó és minden rossz tőle származik? Sarkalatos kérdés: meny­nyire függ egy alapszervezet munkája a titkár — és tá­­gabban véve a vezetőség munkájától? Nehéz erre egy­értelmű feleletet adni, mert egy nehezen mozgatható tag­ságba szinte lehetetlen életet venni, ugyanakkor egy iga­zán tevékeny mozgalmi sejt nem is viseli el a vezetők tunyaságát. Vagy átneveli, vagy leváltja, és kész. A sör­gyári fiatalok esetében, úgy tetszik, a tagság is alaposan ludas volt a múlt hibáiban, mert jó nyáj módjára arra ment és olyan tempóban, ahogyan a juhász diktálta. Mert amíg a titkár ráért, pezsgő életet élt az alapszer­vezet, ezért kapták a kitün­tetést, majd a titkár tanulni kezdett, megnősült, természe­tesen kevesebb ideje maradt a mozgalmi munkára. S ebbe a tagság szépen belenyugo­dott, sokan ki is koptak az aktív KISZ-életből. Mindezek az érvek és el­lenérvek a vezetők és tagok viszonyáról élesen felvetőd­tek az említett novemberi vezetőségválasztó gyűlésen. A KISZ-tagok új titkárt vá­lasztottak, a létszámban meg­csappant, de lelkes mag „ta­bula rasa”-t csinált, azaz tiszta lappal kezdték a mun­kát. Olyan akcióprogramot ké­szített a tagság segítségével az új vezetőség, ami újra ér­dekessé, tartalmassá tette a mozgalmi munkát. Mint ar­ról a KISZ-szervezet napló­ja tanúskodik, ez mást kö­vették a különböző rendezvé­nyek. Mindenki részt vett po­litikai vagy szakszervezeti oktatásban, kiállítások, kul­turális megmozdulások, sport­­rendezvények váltogatták egymást a tavaszon. A pártvezetőség újra meg van elégedve a fiatalokkal, csak azt kéri tőlük, hogy to­vábbra se csökkenjen a kez­deményező kedv Egyszerű tehát a következ­tetés, a Soproni Sörgyár KISZ-fiataljai is bizonyítot­ták: vezetők és tagok csak együtt képesek színvonalas ifjúsági életet létrehozni! — és — Ki mit választ? A statisztikusok megvizsgálták, milyen mértékű a foglalkozáscse­­re egy-egy nemzedéken belül, il­letve a leszármazottak mennyire maradnak hűek apjuk szakmájá­hoz. A mostani generáció hely­zetének elemzéséből megállapí­tották, hogy a három alapvető társadalmi réteg — az üzemi munkásság, a mezőgazdasági fi­zikai dolgozók és a szellemi fog­lalkozásúak — közül az értelmi­ségnél a legnagyobb arányú a változás. A nemzedéken belüli foglalko­záscseréhez képest lényeges el­térést mutat a generációk kö­zötti átrétegeződés. Például a mezőgazdaságban fizikai mun­kát végző 100 apa közül csak 41- nek a fia található ugyanebben a rétegben, 50 üzemi munkás lett, 9 szellemi dolgozóvá vált. Az üzemek, vállalatok fizikai mun­kásainál a réteghez kötődés ará­nya 70 százalék. A szellemieknél 68 százalék. Érdekes egyébként, hogy a szellemi dolgozók csak­nem egyharmadának a gyerme­kéből fizikai munkás lesz. Megvizsgálták az egyes réte­gekhez tartozók párválasztását is. Eszerint túlnyomóan — több mint kétharmad arányban — az azo­nos társadalmi réteghez tarto­zók lépnek házasságra. A külön­böző rétegbeliek közötti frigye­ket számítva a leggyakoribb az üzemi munkások és a szellemi foglalkozásúak házasságkötése, többnyire olyan formában, hogy a fizikai munkás férj szellemi foglalkozású nőt vesz feleségül. (MTI) 3 Tervismertetés és kiállítás Győrött a Technika Háza nagytermében az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportja 1970. június 8-án, hétfőn délután 3 órakor Le­beny községközpont rende­zési tervpályázatát megvitat­ja. A pályázatot Simányi Fri­gyes építész ismerteti. Meg­állapításait dr. Gerő László építész mondja el. A legjobb pályamunkákat 1970. június 3-tól kiállítják. Megtekinthető a Technika Háza nagytermében és a II. számú előadóteremben, szombat és vasárnap kivéte­lével naponta délelőtt 10-tól délután 6-ig. Amíg a Technika Házában Győrött a kiállítás tart, Le­benyben minden szombaton és vasárnap este az európai jelentőségű románkori temp­lomot kivilágítják. NYOLCMILLIÓ NÉGYZETMÉTER ÜVEG. A Salgótarjáni Síküveggyárban a felszabadu­lás előtti hárommillió négyzetméterről 1970-ig több mint nyolcmillió négyzetméterre emel­kedett az évi termelés. 1965-ben megkezdte az edzett biztonsági üveg gyártását, és ma már az ország járműüveg szükségletét teljes mértékben kielégíti. A patinás gyár termék­listáját új cikkek: üvegcsempe, zománcozni üvegáru, üvegmozaik, virágtálak, Petri-csé­­szék és síküveg tálkák gyarapítják. Képün­kön: kirakatüvegek kiszabása az üvegraktár­ban. (MTI fotó — Horling Róbert felv. — KS.) Barátaink a BISV-n Minden évben hagyomá­nyosan részt vesznek a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron a baráti országok termelő- és kereskedelmi vállalatai. A Az NDK és a magyar kor­mány gazdasági bizottságai­nak közös tárgyalása és a két ország közti gazdasági kapcsolatokról folytatott megbeszélések még az eddi­ginél is közelebb hozták a két szocialista ország iparát, népét egymáshoz. Az NDK nemrég megtartott KGST- ülésszak az idén még na­gyobb jelentőséget adott en­nek a találkozónak: gazdasági gépeket, Diesel­mozdonyokat, motorkocsikat, autóbuszokat, kohászati ter­mékeket, szöveteket, gyógy­szereket és sok más cikket ad el, Bulgária pedig a többi között vegyianyagokat, me­zőgazdasági termékeket szál­lít hazánknak. Az idei vásá­ron azonban nem ilyen gyártmányokkal, hanem 16 külkereskedelmi vállalaton keresztül főleg szerszámgé­pekkel és élelmiszeripari berendezésekkel képviselteti magát a bolgár ipar. A leggazdagabb az ELEKTROIMPEX Társaság kiállítása: az itt bemutatott több mint 800 elektromos­ipari termék közül 90 gyárt­mány újdonság a bolgár és magyar piacon egyaránt. Részt vesznek még a BNV-n a bolgár Automatizálási és Műszeripari Egyesülés, az AGROMASINAIMPEX vál­lalatok, és láthatók a már Magyarországon is ismert anyagmozgatási gépek, a BALKANCARIMPEX által forgalomba hozott villamos és motoros targoncák, villa­mos emelők. Első ízben állít­ja Ma­gyarországon az AUTOIM­­PEX külkereskedelmi válla­lat, a .„Ruszalka 555” típusú kempingutánfutót, öttonnás tehergépkocsi-pótkocsit, ben­zinmotorokat, az ismert Bal­kán MK—50—2 és annak ja­vított típusú változatát, az MK—50—3 jelű mopedeket, valamint különféle autóal­katrészeket. Az NDK bemutatója az idén tizenkettedszer vesz részt a BNV-n, most hét külkereskedelmi vállalat mutatja be az NDK iparának keresztmetszetét. A 3300 négyzetméternyi területen elsősorban fémmegmunkáló gépekkel bizonyítják, hogy az NDK valóban a világ tíz vezető ipari országának egyike. Mintegy 500-féle termék­kel vesznek részt az idei vá­sáron az NDK-beli kiállítók. Néhány terméket az idén el­ső ízben mutatnak be ma­gyar közönségnek: a Carl Zeiss Jena gyár a Mikroval­­széria valamennyi lipcsei aranyérmes mikroszkópját, a Transportmaschinen külke­reskedelmi vállalat számos járművét, ezenkívül Wart­burg és Trabant gépkocsikat, a sportkedvelő ifjúság szá­mára az MZ motorkerékpá­rokat mutatja be. Érdemes megtekinteni az irodagépek helyszínen is üzemeltetett típusait, könyvelő- és rotá­ciós gépeket. Nemcsak gépe­ket, ipari termékeket, hanem fogyasztási cikkeket is láthat a közönség az NDK-pavilon­­ban. Bulgária gépei Szoros a kapcsolat a ma­gyar és bolgár ipar és keres­kedelem között is. Magyar­­ország a bolgároknak mező­ I Alkonyat a Pántdzsa partján Aligha van szabadhegyi, aki ne ismerné a Pándzsát. Jelentéktelen kis patak. Helyenként ki sem látszik a sás és bozót kuszaságából. Meredek medrének hitvány portermését senki sem kaszálja. Amikor úgy érzi, hogy létére tör a buja zöld és az iszap, olyankor, nagyobb esőzés után megizmosodik. Alaposan megté­pázza a medrébe tolakodókat. Nyesegeti, nya­logatja partjait, néha még lép is hozzá, pedig semmi szüksége rá. Vendégei nem a legelőkelőbbek: patkányok, varangyok, menyétek és görények, no meg alkonyattájt néhány pecázó, akinek nincs horgászengedélye. De szerencséje is ritkán. Többnyire apró szeméthal játszik az orvhor­gászok türelmével. Macskának való az ilyen hal, várják is esténként a küszöbön, ha gaz­dájuk aznap botot kötött a kerékpár vázára. A hídtól távolabb két férfi légpuskával békára pufogtat. Az az ostoba fácánkakas, ha még sokáig rikongat odébb a barázdában, könnyen a szatyorban végezheti, amely kilóg a légpuskás zsebéből. Bizonyára nem a va­rangyok számára. Az út mellett falunyi gyepen fél tucat su­hanó kergeti a labdát. Csak úgy dől belőlük a trágárság. A tsz felszántotta a rét nagy ré­szét, rövidesen befellegzik itt a focinak. Te­remni fog a pálya, de nem gólokat. Hiába ágaskodik a gémeskút maradék kö­­rpszifonja. Kiszáradt a kút, feltöltöttek. A csonka betonvályún nem ül a megszokott sze­relmespár. Ma még nem járt itt a mezőőr. Minek is jött volna, nincs ki lopná a lucernát a patak­parti tábláról. Rendre vágta a gép, már a széna zizeg a talpam alatt. Illata legyűri a poshadt víz és csatorna szagát. Csodálkozik is a vadnyúl a tábla végében. Micsoda változás! Át kell költöznie a közeli zsenge gabonatáb­lára, ahol a fácán recseg bele a tücskök és a pacsirták hangversenyébe. A nap hatalmas, vörös korongja ízlelgeti a láthatár peremét. Most a szúnyogok düny­­nyögő kórusa ad koncertet. A fiúk hazamen­tek. Estébe hajlik a késő délután. Nesztelen a lépés a harmatittas szénán. Még átrobog a tájon az esti személy. Kattogása belefúl a Pándzsa-part békés, alkony utáni harmóniá­jába. (d. t.)

Next