Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

1970. szeptember 16., szerda KISALFÖLD Barangolás a gdanski öbölben (3.) Borostyán a tengerparton imnsiSKOLiii Változás az írásra tanításban a tanuló eltérést is. A pedagógusé dolga lesz, hogy felismerje az egyéni sajátosságok jelen kezesét a gyerekek írásába1 támogassák a helyes, kövei hető megoldásokat, illetve ve gyék elejét az írásban eset leg mutatkozó szabadosság nak. Az útmutuató feltétle nül elősegíti, hogy a harma dik, negyedik osztályba i megalapozzák a tanulói egyéni írásmódjának kibon takozását. A Művelődésügyi Minisz­térium közoktatási főosztá­lyán elmondották: az elsd jelzésekből megállapítható hogy a tanítók a módszertani útmutatóban foglaltakat szí­vesen fogadták, helyeslik, s remény van arra, hogy az új módszerek révén sikerül emelni az írásoktatás szín­vonalát. (MTI) Történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Tár­sulat, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat az idén szeptember 17—19. kö­zött rendezi meg Gyulán az országos történész vándor- gyűlést. Az ülésszakra az or­szág minden részéből több mint 150 résztvevőt várnak az alföldi városba. (MTI) nyos moralizálástól Gaál (maga írta a filmet Mészöly Miklós kisregényéből) affö- lötti igyekezetében, hogy el­kerülje a „direkt” ideológiai tételeket, helyenkint ködösen fogalmaz, majd tartva tőle, hogy utalásai túl távoliak — mégiscsak közvetlenül a szánkba adja a tanulságot. Gaál Istvánt eddig olyan önéletrajzi ihletésű filmek rendezőjeként ismertük meg, mint a magyar filmtörténet új korszakát jelző Sodrásban, majd a Zöldár és a Keresz­telő. A Magasiskolával egy olyan művészi világba lépett, amelyben még nem elég is­merős. S bár elmondhatjuk, hogy új filmje a maga rend­szerén belül mind mesterség­beli tudásban, mind művészi­Kedvés kedés virággal Cönyü határában Győr fe­lé haladt gépkocsink. A nyá­ri gáthoz vezető útnál meg­álltunk néhány percre. Meg­néztük, veszélyezteti-e még a Duna vízállása a földeket. A gát lehet már százéves is, de azért jól védi a földeket a víz támadása ellen. Repede­zett, roskadt válla fölött ha mégis átcsapna a hullám, az egyes számú müút védelmet ad. Ez megnyugtató. De an­nál aggasztóbb az a kedves­ség, amit egy csokor sarkan­tyúvirág ajándékozása keltett bennem... A gépkocsivezető már in­dulásra készen állt, amikor apró kéz nyúlt föl az ablakig és kínálta a virágot. — Hát te, honnan kerültél elő? — kérdeztük a kislány­tól. A gyerek rejtélyesen mo­solygott és tartotta kinyújtott virágcsokrát. Állt várakozóan kék melegítőjében. Kinyitot­tam a gépkocsi ajtaját, és le­ültettem magam mellé ... Közben egyre az járt az eszemben, hogy látja-e édes­anyja vagy valaki más, aki hozzátartozója, örültem vol­na, ha kiált valaki érte. Meg­nyugtatott volna, ha szidást is kap ... mert igen helyén­való lenne. De sajnos, nem látta senki. Csak mi, az ide­genek. Ingerkedő nevetését, ahogy csírázó fogait mutatta fölhozott ínyében. És azt, hogy nyugodtan, bizalommal ült á gépkocsiban, látszott, hogy tetszik neki. — Mindenkinek adok virá­got, aki autójával itt megáll. Sokan járnak erre. — Honnan láttad, hogy mi is megálltunk? — A házunkból. — Miért hozod a virágot? — Csak úgy... — Kapsz érte talán vala­mit? — Nem mindig, de sokszor forintot, meg cukrot. Nem akartam hinni, hogy igaz. Kipróbáltam. Átnyúj­tottam egy forintot a virá­gért. A gyerek elfogadta ■.. Örültem a virágnak, a kis­lány kedvességének. Mégis, ahogy elnéztem szép kis ar­cát, apró alakját, amint ku­porgott a gépkocsi ülésén, szomorúság, aggodalom éb­redt bennem. Gyermeki hit­tel, bizalommal hozott virá­gai, az idegeneknek szerzett öröme nem válik-e egyszer csalódássá? Az erre járó autósok közül mindig, min­denki csak az ajándékozó, naiv gyermeket látja majd...? (K—ny) ★ Gyakran adnak hírt arról az újságok, hogy kiskorú gyermekek elvesztek. Nem árt az esetre felfigyelni. A Delta Magazin Zene és élet­tan címmel részletesen beszámol azokról az érdekes kutatásokról, amelyeket Karajan, a világhírű karmester kezdeményezett: kuta­tóintézetet a lap irt ott, ahol korsze­rű, élettani vizsgáló módszerek­kel kívánják tisztázni a zene és *z ember kapcsolatának törvény- szerűségeit. A magyar „alapbútor” meg­születésével a „Gyári bútor la­kásméretre” című cikk foglal­kozik, egy másik tudósítás pe­dig ismerteti az életmentés — újraélesztés megtanításához al­kalmas, életnagyságú bábukat, az „elektronikus manekeneket”. A kontinensek vándorlásának sokat vitatott elméletéhez új ada­tokat szolgáltató kutatások, a vulkáni tevékenység új értelme­zése, a komputerek új, színek­ben fénylő számjegyes kijelzői, az „eszményi fém” (acélnál ke­ményebb és víznél könnyebb fémhidrogén) előállítására folyó Turzások kísérik a Visz- tula nyugati deltájánál a la­pos tengerpartot. Finom, ap­ró ezemű homokját a szél kupacokba hordja, majd újra elteríti, ahol véget ér az er­dősáv és a partot övező, zöld növényzet. Már csak mezít­láb járhatunk, bokáig süp­pedünk a fövenybe. Mégis könnyű a lépés a lejtős part­vonalon. Előttünk a tenger. A partról visszahúzódó víztö­meg forrni látszott, apró bu­borékokkal, tarajos, fehér hullámhátával. Mi zúg benne? A föld mé­lyéről feltörő erő, vagy amit magával hoz? A nyugtalanság. A torlódó, méteres hullá­mok harca és a végtelen csend az elsimult víz tükrén. A sötét tömegű mozgásban soha nincs megnyugvás. Szürke és fehér hullám. Sötét mélyből tört elő, föl­ledobva magát. Erős ritmusa nagy ellustulással simult. A torlódó ár olykor habot ver a sűrű víz tetején, szürke és fehér buborékot dob. Csak percek töredékének ritmusa, s már mélyen a hullámvölgy­ben jár. Viszi a fényt, majd elindul egy új ritmus. A nyugvónak látszó víz már újabb tarajt vet. Zúg, mor­mol, csapódik ki a homokra, kutatások, a naprendszerben ter­vezett utazás lehetősége, a képe­ket raktározó emlékezet műkö­dése: ezek az új Delta-szám főbb témái, és ezenkívül a tudomá­nyos információk, hírek serege, száznál több — jó részében szí­nes — foto, humor, érdekesség gazdagítja a népszerű lapot. benne újra merül a fény, a hullám átkarolja. A fény ör­vénybe fúródik tehetetlen, most tovább merül, a víz tö­megében megtörik, elmerül benne, amíg jön ismét az ár föl-le, tart a végtelen meg­újulás. A tenger. Átfogtak a hullámok, hagy­tam, kidobott a partra. Bő­römre vékony sóréteg tapadt, égetett a nap, fénycsíkok ci­káztak lehunyt szemhéjam alatt. Fönn a szürkéskék ég, fülemben a tenger zúgása to­vább él. Sirályok vijjognak a levegőben, repülőgépek zúg­nak. A távolból hajókürt. A gdanski öböl előkikötője, Nowy Port előtt. A tenger­part 74 kilométeres hosszá­ban végig halászok, vitorlá­sok, fürdőzők. Sokféle nyel­ven dalt hozott a szél, erő­södött és elhalkult. A part menti homokban apró szemű, áttetsző, barna kövek, borostyán. Amikor legerősebb a hullámverés, diónagyságút is kidob a víz, betemeti a homok, kopik, tö­rik babszemnyire. Kerestem csaknem öt órán át, össze­gyűjtöttem egy fél marokkal. —• Lódi Calipso — kiabálta a fagylaltom fiú. Sziréna zú­gott, a fürdőzők az eget néz­ték. Nagy, tornyos felhők a tenger felett, összeszedték a paravánokat, már a homokba szúrt, kifeszített vásznakat is feldöntötte a szél. Vihar ké­szült. S mikor a napot elta­karta egy nehéz felhő, percek alatt elnéptelenedett a part A Balti-tenger még nyáron is könyörtelen. Délutánra újra kisütött a nap. Csak fehér, tejszínű fel­hő maradt az égen, mely át­szűrte a fényt. Sopotnál a Báthory (egykor) tengerjáró hajó ring a vizen. Sok bejárt út végén most szálló. A turis­ták paradicsoma. A hajóról minden este zene hangzik. Tovább a móló előtt a gdans­ki tengerészeti főiskola hall­gatóinak hajóján, megszólalt a jelzőkürt, majd harang kondult 7,10-kor. A fiatal tengerészek vigyázzba álltak, a parancsnok meghallgatta a jelentést, aztán bevonták a zászlót. A partról szülők, ba­rátok integettek. Hell felől befutott a turistákat szállító hajó. Sopot zászlódíszbe öl­tözve, színes transzparensek­kel várta a 10. slágerfesztivál kezdetét augusztus végén. Lámpák gyúltak, fények ci­káztak. Ismét beesteledett a ten­gerparton. Utolsó állomás: Oliva. Elkezdődött az orgona­hangverseny a katedrálisban. A fiatalok még az oltár lép­csőjén is ültek, néhányan sö­tét ünneplő ruhában, mások turistazsákkal, és akinek már nem jutott hely sehol, leült a hátizsákjára. Áhitatos csend a gótikus boltívek alatt. Majd Bach- és grego­rián-művek, mint a zúgó ten­ger, amely emberi sorsokat és éveket ölel. A tenger zúgása és a zene már egybefolyt, és egy ma­rék borostyán maradt emlé­kül, amit a tenger adott. Csak percek az élet villaná­saiból. Hiszem, hogy éltető ereje maradandó. (Kálmány) Korunk művészetében egy­re gyakrabban alkalmazott fogás, hogy a mű cselekmé­nye nem a valóságos társa­dalmi élethez minden szállal kötődő helyszínen játszódik, hanem olyan szigeten, amely távol van az emberi társada­lomtól, annak törvényei ott nem érvényesülnek. Vagy ha igen, sajátos módon: mások a szokások, mások az erköl­csök, és más megítélés alá esik a hősök minden gondo­lata, cselekedete. Ebben a mester­séges világban — legyen az csillag- vizsgáló, lakatlan sziget, fegyenctá- bor, pusztai házi­kó vagy tengeren hányódó hajó — minden csak a sa­ját törvényszerű­ségei közt igaz, s csak azzal mérhe­tő. Az író — film­rendező — számá­ra szinte végtelen lehetőséget nyújt ez a lombikvilág, hogy hősei maga­tartását vizsgálja, s levonjon belőle bizonyos, az em­berre és társada­lomra egyaránt ér­vényes tanulságo­kat. Csakhogy ép­pen mert oly távol van az a világ az igazi közösségtől, ezek a tanulságok gyakran kereset­tek, természetelle­nesek és a mű­vészi igazság nem esik egy­be a társadalmi igazsággal. Ez pedig gyengíti a mű ha­tását. Alighanem ez történt Gaál István új, színes filmjével, a Magasiskolával is. A Ma-- gasiskola egy solymásztele- pen játszódik: ott él Lilik, a telep vezetője négy legényé­vel és Terézzel, aki képző­művészeti főiskolásból vált Lazíthat Az elmúlt években Orszá­gos Pedagógiai Intézet irá­nyításával a fővárosban és vidéken folytatott vizsgálatok során a szakemberek megál­lapították, hogy az alsó négy osztályba járó gyermekek vi­szonylag szépen, de lassan írnak, írásteljesítményük sok szempontból nem kielégítő Kiderült, hogy a tantervben előírt szabályos betűkhöz, alakítási módjukhoz és köté­sükhöz való merev ragaszko­dás a harmadik és a negye­dik osztályban sok tanulónál akadályozza az írás lendüle­tessé válását, a gyorsabb írástempó kifejlődését. Az al­só tagozatú osztályokban sok esetben nem engedtek teret az egyéni írás kibontakozá­sának. Az írásoktatás említett problémájának megoldására írástanítási kísérleteket foly­tattak , ugyancsak az Orszá­gos Pedagógiai Intézet irá­nyításával. Ennek tapasztala­tai alapján módszertani út­mutatót állítottak össze, ame­lyet még az idei tanév meg­kezdése előtt megküldték az iskoláknak. Az ebben aján­lott módszerek lehetővé te - szik az első és a második osz­tályban tanított betűformák bizonyos határon belüli „la­zítását” a harmadik és a ne­I gyedik osztályban, továbbá az előírt kötési módoktól való Lilik és a többi férfi kiszol­gálójává. Oda érkezik a Fiú, egy fiatal ornitológus nyári gyakorlatra. Azt a katonai fegyelmet azonban, amelyet Lilik, ez a rokonszenves kül­ső mögé bújt torz lelkű ido­már meghonosított a telepen, nem tudja megszokni, s ami­kor már nem bírja tovább a fojtogató légkört, megszökik. Lilik nem egyszerűen sze­reti madarait, hanem szinte misztikus rajongással csüng rajtuk, és azt a kapcsolatot, amely a sólymok és az álta­luk pusztulásra ítélt vadma­darak, valamint a sólymok és az idomítok közt van — átviszi az emberek közti kap­csolatokra is — és ezzel eleve kitaszítja magát a valódi tár­sadalomból: az állatok leigá- zójából a,z állatok rabja lesz. Ezzel a világgal szembeni lázadást van hivatva képvi­selni a Fiú: szembeszegülése azonban nem mentes bizo­leg egységes és tökéletes, túl távolról kapcsolódik ahhoz a világhoz, amelyről előző filmjeiben olyan megindítóan és oly nagy hatással vallott. A filmet Ragályi Elelmér fényképezte — ritkán enge­dett a táj csábításainak egy- egy, csak szép kép erejéig. A Fiút Ivan Andonov, Liliket Bánffy György, Terézt Mesz- léri Judit alakítja. G. B. WARSZAWA — NISA — ZUK gépkocsik segédirányítókar javítását 100000 km garanciával 24 órán belül elvégezzük, darabonként ezer forintért. Ötszörös élettartam! VASIPARI KSZ, MOSONMAGYARÓVÁRI AUTÓSZERVIZ ZENE ÉS ÉLETTAN _5 BOSZORKAMYPER Szóles vásznú, szinkronizált, csehszlovák iilm. ■ Ördögűzés sátáni eszközökkel. Rendezte: Otokar Vávra ■ A győri Vörös Csillag Filmszínház műsorán szeptember 17—20-ig Lilik — Bánffy György

Next

/
Thumbnails
Contents