Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

1970. október 1., csütörtök A szatmári nincs Nincs rendjén, ami ma Szatmárban történik. Az ár­vízi károk helyreállításán dolgozó sok ezer munkás a leg­szükségesebb dolgokat kénytelen nélkülözni. Tegnap reggel riportban számolt be a rádió arról, hogy a fehér­gyarmati élelmiszerüzletek­ben most már jóformán sem­mi sem kapható. Se gyümöl­csöt, húst, zöldségféleséget, félkész ételeket, töltelékárut, konzerveket, de még kekszet és nápolyit sem lehet kapni. Már nem is csupán nélkü­lözniük kell a szatmári épí­tőknek, hanem hiányzik a munkaerejük pótlásához szükséges étel. És ez azért nem lehet rendjén, mert tíz­ezernél is több, nagyon ke­mény munkát végző munkás­ról van szó. Olyanokról — a Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozóinak is­meretében valljuk ezt —, akik fél éve emberfelettien sokat vállalnak magukra. E­­sorok írója annak ide­jén beszámolt róla, hogy a szamosközi újjáépítési mun­kákon hétköznap 12—13 órát dolgoznak az emberek, és vasárnap csak azért falaznak a munkások tíz óráit át, hogy erőt gyűjtsenek a hétközna­pokra. A legfigyelmesebb gondoskodás mellett is ki­fogyhat — az a csoda, ha nem fogy ki — az emberek tartalék ereje. De mennyire megkoptathatja a munkások kedvét, lelkesedését, ha azt tapasztalják, hogy megfe­ledkeznek róluk. Lapunk szatmári sorozatában annak idején megírtuk, hogy jú­niusban sem volt kielégítő az ellátás. De akkor hinni le­hetett, hogy az ellátással fog­lalkozók túljutnak a kezdeti nehézségeken. Nem jutottak. A mostani helyzetet semmi sem indokolhatja, s ezért is tarthatatlan. A győri Keksz- és Ostya­gyár­ igazgatója tegnap azt nyilatkozta, hogy az üzemtől nem kértek árut, Szatmárija során kívül és azonnal szállí­tanának most is. Alig lehet kétséges, hogy mások is ha­sonlóan vélekednek a szat­máriak ellátásáról. Hogyan fordulhatott elő, hogy mégis megfeledkeztek a legdere­kabb munkát végzőkről? A szatmári munkák dan­dárja éppen októberre és no­vemberre jut- Fagyot hoznak a hajnalok, a családok ezrei várják az új otthonukat. Az építőmunkások is fáznak, és nagyon régen hajráznak már. Annak idején azt írtuk, hogy a bajban fedezte fel az ország Szabolcs-Szatmárt. Amilyen melegítő ma a hír: a Könnyűipari Minisztérium kötöttárugyár és bútorgyár telepítését tervezi a Nyírség­be, olyan lehangoló az a má­sik, hogy egyesek még észre sem vették és máris elfelej­tették a szatmáriakat. Éppen azok, akiknek a szamosközi építők ellátása lenne a fel­adatuk. A szamosközi árvíz okozta sebek most hegednek. A baj­ba jutottaknak nemcsak a tegnapi segítségünkre volt szükségük, a mai együttér­zésünket és emberségünket sem nélkülözhetik. A káro­sultakat közvetlenül segítő, erejüket, hitüket adó mun­kások annyit legalább elvár­hatnának, hogy Szatmár el­látói is becsülettel elvégez­zék a dolgukat. (Ferenczi) ­­íjraéled a re­mény Sok szó esik arról, hogy nagyra nőttek az arányta­lanságok a jövedelmeikben. Kárvallottjai: a munkások, a nagycsaládosok. Pártunk so­kat tett a dolgozók életszín­vonalának emeléséért. Álla­munk számos törvénye, ren­delete szolgálta a gyermekes családok gondjainak enyhí­tését. Mégis az a tapasztala­t, hogy az egyre módosabb éle­tet élők mellett a többgyer­mekesek még gonddal küzde­nek. Az Irányelvekben nem egy pont foglalkozik a témával: „ ... A szociálpolitikai intéz­kedések fő célja a családi jö­vedelmek közötti különbsé­gek mérséklése, a családi pótlék és nyugdíjak emelése útján...” Kélben egy régi kis falusi házban lakó sokgyermekes családhoz kopogtattam be. Az udvaron két kis öreg szor­goskodott. Csak egy lépés és a konyhában vagyok. Onnan jobbra és balra is szoba nyí­lik. Az egyikben meszelés után takarított Tuba Zoltán­ná. A másikból piros arcú gyerekek hozták a hírt: Édes­anyám, sír az Istvánka... — Éhes... — mondja Tu­­báné, és siet a kicsihez. Le­peregtek a könnyek a nyol­cadik gyermek arcáról, és boldogan nyelte az édes anyatejet. Életükről, gondjaikról be­szélt: — Tizenhét éves házasok vagyunk. Sok vagy kevés, amit fel tudunk mutatni? Nem tudom ... Jöttek a gye­rekek egymás után. Az első, Zsuzsa ötvennégyben, az ik­rek, Erzsike, Katika ötven­hatban születtek, aztán a többi. Tudja, akkor nem le­hetett ... de nem is akar­tam! Később se, mert szere­tem a gyermekeket. Sok örö­met, fényt hoztak az éle­tünkbe. Sohasem számoltam, mennyi gonddal és lemon­dással jár a felnevelésük. A nyolc gyermek édesapja néhány éve a győri Richards Finomposztógyár dolgozója. Havi keresete 1700—1800 fo­rint, és ehhez most 1190 fo­rint családi pótlékot kap a család. — Az ikrek születéséig én is a Richards-gyárban dol­goztam — mondja Tubáné, — de később nem tudtam be­járni. Nagyon kellettem itt­hon a gyerekeknek. Abban az időben még óvoda sem volt a községben. Otthon maradt, de nagyon hiányzott a megélhetésből az az 1200 forint, amit ő kere­sett. Ezért olyan munka után kutatott, amit a gyermekek mellett otthon is el tud lát­ni. Selyemhernyót tenyész­tett, gyógynövényt szedett és burgonyát ültetett a „senki” földjére... A családfő idős édesanyja is gyakran segí­tett ... . — A munkát nem szégyel­lem, de az nagyon bántott volna, ha a gyermekeimnek nem jutott volna ruha, cipő vagy tanszer, táska. Pedig volt olyan ősz, hogy öt isko­lást indítottam útjára. Nőttek a gyerekek, és az utóbbi években csak úgy tu­dott könnyíteni a gondjain, hogy újra munkát.Vállalt Tu­báné a helyi tanácson, és a hét gyermek gondozása ma­radt a második műszakra. Mégis nagy segítség volt, hogy helyben dolgozhatott. Most a szülési szabadságon teljes, azután 600 forintos gyermekgondozási segélyt kap. Nemrégen, a kicsi szü­letésekor 1400 forint jutalom­mal segítette a járási ta­nács. Egy éve már dolgozik a 16 éves Zsuzsa. Megkeresi magának a ruhára, cipőre valót. Lassan az ikrek is dol­goznak, mert ők együtt akar­nak maradni, lemondtak a tanulásról. Örül Tubáné, hogy József egy évig a nap­közi otthonos óvodába járha­tott, mielőtt iskolás lett. Most a hároméves János nőtt a he­lyébe. — Gondos beosztás mel­lett is csak a legszüksége­sebbre telik. Sok pénzünk el­fogy a megélhetésre. De nem szenvednek hiányt semmi­ből a gyermekeink. Igaz, nem válogathatnak. A legolcsób­bat veszem. Már a tüzelő­gondról is letettem. Húsz má­zsa brikettünk van. A nyolcgyermekes anya gonddal terhelt élete sünijé­ből is a bizakodás árad: a nyolc szép, egészséges gyer­mekét nevelő anya jogos büszkesége. Pedig az évek során sok szép terve szállt el a semmibe! — Két évtizede, hogy él­ bennünk a bizalom: egyszer ebből az egyszobás hajlékból rendes lakásba költözhetünk. Laikuskérelmük évekig bent volt Győrött, de hiába, pedig a férj csaknem húsz esztendőt töltött el városon állami szolgálatban ... — Én is szeretném a szép otthont. Nincs is nagyobb vágyam, mint egyszer egész­séges, szép lakásban élni, az­tán dolgozni és nevelni a gyermekeimet. Sokszor elha­gyott­ már a remény, de most már a párt X. kongresszusa Irányelveiről hallva — újra­éled bennem. Horváth Irma KIS A­PÖKB A fegyveres testületek kommunistáinak számvetése A fegyveres testületeknél működő pártalapszerveze­­tek­ben lezajlottak a X. párt­­kongresszust megelőző beszá­moló taggyűlések, és nagy részben a vezetőségválasztó taggyűlések is. A taggyűlé­sek tapasztalatai alapján egy­értelműen megállapítható, hogy a legutóbbi vezetőség­választások óta erőteljesen növekedett a fegyveres tes­tületek pártszervezeteiben folyó munka, hatásossága és színvonala. A pártalapszer­­vezetek tagjai kritikusan és sokoldalúan elemezték saját munkájukat, és sok javasla­tot tettek a pártmunka he­lyi módszereinek és eredmé­nyességének javítására. Fi­gyelemre méltó elgondoláso­kat, javaslatokat továbbítot­tak a felsőbb pártszervekhez, főleg a kongresszusi Irány­elvekkel és a Szervezeti Sza­bályzat módosításával kap­csolatban. Szegedi víz 2000-ben Szeged növekvő vízszük­ségletek kielégítésére egy­más után épülnek az új víz­művek és víztornyok a vá­rosban. Az új Tarján negye­­di iker víztorony után most hasonló alapozáshoz fogtak Újszegeden. Ennél is alkal­mazzák majd a Swenson— Thoma-féle svéd—magyar szabadalom módszereit. A szakemberek számításai sze­rint a város jelenleg 40 000 köbméteres napi csúcsfo­gyasztása 2000-ben 120 000 köbméterre növekszik, ezzel a fejlődéssel igyekeznek lé­pást tartani a vízművek, víz­tornyok építésével. Tanácsi építők kongresszusi versenye A Győr-Sopron megyei Tanács Építő- és Szerelőipa­ri Vállalat 9 építésvezetősé­gén és 4 segédüzemében dol­gozó brigádok megtették fel­ajánlásaikat az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére, és csatlakoztak az árvízkárok ellensúlyozására indult orszá­gos versenymozgalomhoz is. A brigádok vállalásának legfontosabb része az átadási határidők 5—10 hónapos csökkentése, ami azért is szá­mottevő, mert az anyaghiány késlelteti a munkákat, a rendszertelen szállítás pedig a munkák torlódásához ve­zet. A 2—5 százalékos önkölt­ségcsökkentést a dolgozók fokozott anyagtakarékosság­gal szeretnék elérni. A fel­ajánlások szerint az év vé­géig az eddiginél szilárdabb lesz a munk­afegyelem, 4—5 százalékkal csökkenni fog az igazolatlan hiányzások szá­ma. Ezek a vállalkozások vál­lalati szinten a termelékeny­ség 2—3 százalékos növeke­dését eredményezik. A munkaverseny-felaján­­lások azonban a gazdaságos­­sági mutatók javítása mel­lett politikai és kulturális vállalásokat is tartalmaznak. A brigádok sajtószemlék szervezésével, rendszeres színház- és mozilátogatások­kal is részt vesznek a ver­senyben. Az építőszekrényyelv alapján A Magyar Vagon- és Gép­gyárban 1964 májusa óta mű­ködik az elemekből össze­rakható készülékek állomá­sa. A technika rohamos fej­lődése megkívánja az olyan szerszámok gyártását, a­me­lyek rövid idő alatt, kevés munkával elkészíthetők. Az építőszekrényelv, amely sze­rint előregyártott részekből rakják össze a szerszámot, kielégíti ezeket az igényeket. Ugyanazon elemekből sokfé­le méretű megmunkálásra al­kalmas szerszám állítható elő, és­­ ez nagy munka- és anyagmegtakarítást eredmé­nyez. A vagongyári EÖK-állomás az összerakható készülékeket a hazai és a külfödi piacok­ról szerzi be, de az ott dol­gozó 21 szakember is foglal­kozik ilyen szerszámok ké­szítésével és a már megle­vők továbbfejlesztésével. Az állomáson levő elemekből egyidejűleg 240 szerszámot lehet összeszerelni, változtat­hatóságukra jellemző, hogy a hat év alatt ezekből 13 000- féle megmunkáláshoz készí­tettek szerszámokat. Sok kedvezménnyel Termelőszövetkezeti lakónegyed Harkányban erre a célra a község nyu­gati oldalán. Az elkészült terv szerint tíz új utcát hoz­nak létre, s százhúsz családi házat és hatvan úgynevezett láncházat építenek ott. Ez lesz a fürdőhely első, váro­sias jellegű lakótelepe: a há­zak nagy részét ugyanis eme­letesre építik. A törekvés az, hogy elsősorban fiatalok, ifjú házasok teremtsenek maguk­nak otthont e területen. Har­kányban, ahol évente több mint egymillió fürdővendég fordul meg, igen magasra szöktek a telekárak. A ter­melőszövetkezet vezetősége elhatározta, hogy azok a dol­gozók, akik legalább öt évre munkát vállalnak a közös gazdaságban, csupán a telek­rendezéssel kapcsolatos költ­ségeket kötelesek megfizet­ni, továbbá kedvezményesen kapnak építőanyagot és fu­vart. A Tenkesalja híres fürdő­helyén, Harkányban alakít­ják ki Baranya megye első termelőszövetkezeti lakótele­pét. A siklósi Magyar—bol­gár Testvériség Tsz megfe­lelő földterületet ajánlott fel 3 Kenyerünkről volt szó Hasznos tanácskozás Moson­magya­r­ó­v­á­r­o­n Sok szó esett már a ke­nyérgabonáról az idén. Ta­lán azért is foglalkozunk ve­le többet, mert a termés a tavalyinál országosan keve­sebb lett. Okulva a kárból fontos cselekedni már most a jövő évi gazdagabb és jobb minőségű termésért. Ehhez kívánt segítséget adni az a tanácskozás, amelyet tegnap­előtt rendezett a Győr-Sop­­ron megyei Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat, va­lamint a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem mosonma­gyaróvári mezőgazdaság-tu­dományi kara Mosonmagyar­óváron. A téma: a búza minőségi termesztése a me­gyében. Megnyitójában Jakus La­jos, a gabonafelvásárló igaz­gatója egyebek közt elmon­dotta: nap mint nap bírálat éri a kenyér minőségét. Igen fontos ezért meghatározni azokat a búzafajtákat, ame­lyek a megye talaj és éghaj­lati adottsági között jó ter­mésátlagban kiváló beltar­­talmi értékűek. A gabonafelvásárló kezde­ményezésére tavaly a megyé­ben 7 termelőszövetkezet és 3 állami gazdaság általában 10,de holdon búzafajták kí­sérleti termesztését vállalta akkoriban a Mosonmagyar­óvári Agrártudományi Főis­kola növénytermesztési tan­székének szakmai irányításá­val. A mostani tanácskozás alapjául e kísérletek eredmé­nyei, tapasztalatai szolgáltak. Dr. Varga János egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa beszélt azokról a körülményekről, amelyek meghatározzák a búza minőségi értékeit. Mint mondotta: a gazdaságok ve­zetői közül sokan nem isme­rik kellően a talaj tápérté­keit, amelybe a magot el­vetik. Nem élnek a talajvizs­gálat adta lehetőségekkel, így a talajerő-utánpótlás szinte sematikus. A műtrá­gya egyik helyen sok, másutt kevés. Példaként hozta fel a professzor, hogy az osztrák paraszt hektáronként 32 schillinget fizet a talajvizs­gálatért, szaktanácsadásért. Nálunk ez olcsóbb, és nem egy termelő érdekeiről van szó. A tíz gazdaságban végzett kísérleteknek egyik célja az volt, hogy kipróbálja a ha­zánkban ismert búzafajtákat, a gazdaságok kellő ismerete­ket szerezzenek termeszté­sükben a megye talaj és ég­hajlati körülményei között.­­ Értelemszerűen azokat a fajtákat érdemes termeszte­ni, amelyek hozamban és mi­nőségben is a leginkább meg­felelnek a kívánalmaknak. A kísérleti eredmények összesí­tése után most már nyilván­való, hogy az elvetett tíz­­bú­zafajta közül a legjobb ter­mésátlagot és a legkedvezőbb sütőipari értéket a bezosztá­ja, a nagykunsági, a mira­­novszkaja fajták nyújtották a megyében. A tanácskozásra az egyes búzafajták lisztjéből próba­sütést végeztettek a tanács­kozás rendezői. A kenyere­ket megízlelték a résztvevők és a kenyérszámok ismereté­ben rangsorolták az egyes tészták étkezési minőségét. Valamennyi szám egy búza­fajtát takart. A kérdőívek ösz­­szesítése után a legtöbb pontszámot éppen az említett fajták kapták. A bezosztása nálunk jól bevált búzafajta. Soke panaszt lehet hallani azonban az utóbbi időben arra, hogy ez a fajta leromlott, betegségel­lenálló képessége csökkent. Ez nem indokolja a tartóz­kodást a termesztésétől. Amíg lényegesen jobb­­fajta nem kerül a forgalomba, fajtafrissítéssel, a betegsé­gekkel szembeni ellenálló­képesség fokozásával szüksé­ges a bezosztája vetőmagját előteremteni a gazdaságok részére. Az új fajták bevezetésének szorgalmazása, a bezosztája „talpraállítása” a nemesítők feladata. Az előadó és a hozzászólók hangsúlyozták, nem kifize­tődő csupán egy búzafajta vetése a gazdaságban. Ahhoz, hogy az időjárástól függő kockázat kisebb, a betakarí­tás pedig folyamatos legyen, előnyösebb három-négyfajta búzát termeszteni. Ehhez azonban nagyobb fajta válasz­tékra van szükségük a gaz­daságoknak. Bármennyire is iránymu­tatóak az ilyen tanácskozá­sok, a gyakorlatban nem jár­hatnak kellő eredménnyel addig, amíg égető gondok hátráltatják a kívánt vető­mag-, műtrágya- és gépellá­tást. (Dömötör) Mijel Be a szilfakesz Áprilisban alakult meg a kapuvári Lenin Tsz déli üzemegységének Előre trak­toros brigádja. Preklet La­jos, a 18 tagú brigád vezető­je beszélt a brigád változatos munkájáról (műtrágyázás, növényápolás, szénakaszálás,­­behordás, aratás, repce-, lu­cernavetés) és életéről. — Milyen a közösségi élet? — kérdezem a brigádveze­tőt. — A munkában jó az össz­hang — válaszolt Prekler La­jos. — Mindegyik brigádtag felelősnek érzi magát a má­sik munkájáért is. Így néha előfordul, hogy szép szóval, a közösség érdekeire hivat­kozva figyelmeztetik a reg­geli munkaelosztó megbeszé­lésekről elkésőket, vagy a rossz időbeosztással dolgozó brigádtársakat. — Sok munkánk van — folytatta. — Megkezdtük a trágyahordást, számítást. Kö­zös szórakozásra úgyszólván nincs időnk. Az első kirán­dulásra mostanában került sor, a tsz vezetőségének jó­voltából. A brigád minden tagja megnézte Budapesten az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt. Szép nap volt, na­gyon jól éreztük magunkat. A télen talán majd több időt tudunk együtt tölteni. Úgy tervezzük, együtt megyünk majd színházba, egyéb ren­dezvényekre, TIT-előadáso­­kat fogunk hallgatni. Mind­nyájan részt veszünk a tsz­­ben kezdődő gazdaságpoliti­kai tanfolyamon. Társadalmi munkára eddig is jutott a brigádtagok ide­jéből, kedvéből. Legutóbb a kapuvári Béke utcában és a hevesi tanácsh­áza környékén ötezer forint értékű kavicso­­zási munkát végeztek el. De vannak a megtisztelő szocia­lista brigád cím elnyeréséért tett vállalásoknak más jel­legű pontjai is. Például: ■ a traktoros brigád tagjai mun­kával segítik a szövetkezet egyedülálló, beteg tagjait. A gazdasági vállalások értékes pontja: a brigád tagjai a szá­mukra meghatározott normát szeretnék 3 százalékkal túl­teljesíteni. (A brigád eddig 80 százalékát teljesítette az év végéig megszabott normá­jának.) Hogy ez sikerüljön, gépeiket lelkiismeretesen tisztítják, gondozzák, maguk végzik el a szükséges kisebb javításokat is. Állják a szavukat a bri­gád tagjai. A munkában kü­lönösen Kicsich János, Dukai Ferenc, Varga József trakto­rosok mutatnak példát. I­ A.

Next