Kisalföld, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

TO*­, december 1., kedd KISALFÖLD Szabadszombat: csúcsnap A biztonságos ellátásra törekszik az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat Az idei januárban a leg­hidegebb napokon érte el Győrött a város gázfogyasz­tása a napi 120—130 000 köb­métert. Most ez a tavalyi­nak számító csúcs egy 4—5 Celsius fok átlagos hőmér­sékletű napon, a múlt hét szabadszombatján megdőlt. Olyan napon, amelyen a sok­évi átlag szerint a legkeve­sebbet lép előre a gázmérő mutatója. Mennyi gázt használ majd Győr a januári, februári zi­­mankós napokon, ha már most megdőlt a tavalyi csúcs? Ki tud erre ma megfelelni? A számokat összehasonlítva mindenesetre kitűnik, hogy káprázatos módon terebélye­sedik és gazdagszik Győr, és vele párhuzamosan a gáz­igény is. S bár nemrég ké­szült el az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat napi 200 000 köbmé­ter gáz termelésére tervezett üzeme a megyeszékhelyen, a már most felötlik az ember­ben, meddig tudja kielégíte­ni a vállalat mostani eszkö­zeivel a város gázigényeit? Erre keresünk a többi kö­zött feleletet. Indokoltabb azonban azzal kezdeni a kér­déseket: várhatóan milyen lesz az idei télen a gázellá­tás Győrött? — Úgy számítjuk —mond­ja Emresz Tibor, a vállalat főmérnöke —, hogy a­ téli napokon a fogyasztás eléri a napi 150—100 000 köbmétert. Két benzinbontós berendezé­sünk egyenként 100 000 köb­méter gáz termelésére alkal­mas, elméletileg tehát ki kell tudni elégítenünk az igénye­ket. — Az „elméletileg” meg­jegyzése mire vonatkozik? — Mi arra törekszünk, hogy ne legyen fennakadás a termelésben a legmostohább időben sem, de tekintve, hogy gépekkel dolgozunk, mindig előfordulhatnak elő­re nem látható bajok. Ezt annak tudatában mondom, hogy felkészültünk a télre. De hogy még érthetőbb le­gyen, mire gondoltam: már most kevés csak az egyik gáztermelő egység. Ha a két berendezés közül az egyik csupán néhány napra is ki­esne a termelésből, már gon­dunk lenne. — Ma milyen biztonság­gal dolgoznak? — A nádorvárosi 20 000 köbméteres tárolótelepünk kisegít bennünket, ha né­hány órára váratlanul áram­szünet akadályozná mun­kánkat. A régi telepünkön ugyancsak 20 000 köbméter gázt tudunk tárolni. A ter­melési biztonságot egyrészt a benzintartályaink szolgáltat­ják: kétheti termeléshez ele­gendő nyersanyagot tárolha­tunk bennük. Ennek a meny­­nyiségnek a legmostohább hófúvásos napokon is ele­gendőnek kell lennie. A be­rendezések szó szerinti biz­tonságát tökéletesen semmi sem szavatolja. Mindeneset­re a gondosság, az elővigyá­zatosság csökkentheti a hi­bák lehetőségét. — Tudomásunk szerint már megkezdték a régi szén­­bontásos üzem szétszedését. A régi propán-bután gáz­üzemre sem számíthatnak már? — Kizárólag az új üze­münkre támaszkodhatunk. Amikor időnk engedi, dol­gozunk a régi gyár bontá­sán. A vállalat biztonságos munkára törekszik, de ezt csak új fejlesztéssel érheti el. Örvendetes hírünk, hogy megkezdtük új gyárunkban férfll gázgyártó egység építé­sét. A hazai berendezések benzinből levegős bontással állítanak elő majd gázt. A négy egység egyenként napi 25­ 000 köbméter gáz gyártá­sára lesz alkalmas. A fej­lesztésre 13 millió forintot költünk, és az új termelő be­rendezések jövőre készülnek el. Fejlesztés után tehát újabb fejlesztés. Ma még nem vagyunk biztosítva üzemzavar esetére, hiszen nincs tartalékberendezésünk. Az új egységeink egy időre megoldják gondunkat. A négy egységet szükség sze­rint használhatjuk, és min­denképpen lesz tartalékunk. — Tavaly ilyenkor sokat panaszkodtak a győriek a gázszolgáltatásra. Robbant a gáz, nem volt elegendő. Ma sokkal kevesebben panasz­kodnak. — A gáz most már egyen­letes minőségű, ahol jól be­állították a gáztűzhelyeket, ott nem panaszkodnak fo­gyasztóink. Van elegendő gáz, és ha mégsem jut el a fogyasztókhoz, ennek az el­avult vezetékek az okai. Az idén is igyekeztünk erőnk­höz mérten minél több el­avult vezetéket kicserélni. Pénzünk volt a munkára, most is van, annál kevesebb emberünk. — Az új Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Válla­lattal szeretnénk a munkák­ra szerződést kötni. Még sok millió forintot kell a vezeté­kese kicserélésére költeni ahhoz, hogy mindenhová el­jusson a többi gáz. Tekintve, hogy a távlatokban Győrött is a földgáz használatát­ ter­vezik, már most olyan csö­veket fektetünk le, amelyek a hagyományos városi és a földgáz továbbítására egy­aránt alkalmasak. (Ferenczi) Az udvari tartástól a nemzetközi színvonalig foglalatos ,az ■ I-xildal­ol.) . dolgozói igyekvő, szorgalmas emberek, a téliesítést mégis veszély fenyegeti. A tél be­állta előtt tető alá kell hozni az épületet, hogy a technoló­giai berendezéseket beszerel­hessék, és a korszerű feldol­gozás májusban megindul­hasson. Kell a kézi erő is Az építkezés társadalmi ügy a vállalatnál. A gyár párt- és KISZ-szervezete, szakszerve-■zeli bizottsága védnökséget vállalt az építkezésért. A védnökségvállalás az újjává­lasztott pártszervezet vezető­ségének egyik legfontosabb kezdeményezésévé vált. Az eredmény: a dolgozók mun­ka után önként ott vannak az­ építkezésen. Decemberben te­tő alá akarják hozni az épü­letet. Ismét a termelők érde­két tekintik a vállalat dol­gozói, hiszen ha májusig nem készül el a fejlesztés, akkor a késedelem gátjává válhat a tenyésztésnek. Jövőre 1000 vagon barom­fit vár a vállalat. A korszerű üzemben, ahol a fejlesztés után óránként már 4000 csi­bét, vagy 2000 kacsát dolgoz­nak fel, álló munkahely nem lesz. Mégis újra itt a gond: a fejlesztés ellenére a felvá­sárlás fejlődésével párhuza­mosan több munkáskézre van szükség. A darabolás, a bel­sőségek eltávolítása ugyanis csak­ kézi munkaerővel vé­gezhető. A gyár viszont nem rendelkezik elegendő munka­erővel. Újra a gazdaságok és a vállalat összefogására van szükség. Ahogy egykor ön­zetlenül segített a gyár­ a tsz­­eken, most segíthetnek a vál­lalaton a mezőgazdasági üze­mek. A gyárban májustól ok­tóberig tart a nagy munka­időszak, a­ pecsenyecsibe és a pecsenyekacsa feldolgozása. Ebben az időben csak igen ritkán tudják foglalkoztatni a női tagokat a közös gazda­ságok. Jó lenne , hasznára válna a tagságnak is —, ha a gyárban foglalkoztatnák ezen időszakban a női munkaerő egy részét a tsz-ek. A válla­lat saját autóbusszal szállíta­ná a dolgozókat, s a gyári norma szerint fizetné mun­kájukat. Eredmények és gondok, megoldásra váró feladatok. Az együttműködés megvaló­sítása elsősorban a termelő­­szövetkezetek érdeke, hogy zavartalanul nevelhessék to­vábbra is a jó hírű szár­nyast. Pék Imre DIÓFÁBÓL FARAGJÁK a BUDAI VÁRAT • A Képző­művészeti és Kivitelező Iparvállalat Budapest Főváros Ta­nácsa megbízásából három év alatt diófából elkészíti 200 négyzetméteres területen Budapest fejlesztésre kijelölt terü­letének makettjét. A városfejlesztő szakemberek ennek se­gítségével döntik majd el a jövőben, hogy egy új létesítmény hol és miként illeszthető be Budapest városképi összhang­jába. A belváros elkészült, s már faragják a Budai Várat. (Esztergály Keve felv. — KS) Érvényesül a vállalati demokratizmus Ebben a soproni üzem­ben a vállalati demokratizmus szép példájával találkoztam. A dolgozók tájékozottak az irodában eldöntött dolgokról, ismerik az ott kidolgozott terveket, hiszen részesei, megkérdezettjei azoknak. Szabó Gézáné, az árutisz­­tító műhelybizottság titkára megmutatta a munkásnők csa­ját kezűleg írt kéréseit, ja­vaslatait. A kézírás mellé csatolták a gépelt példányo­kat. Asszonyokkal beszélgettem a 10—20 évvel ezelőtti idők­ről. Horváth Jenőné 25 éve munkás a BUDAPRINT-ben, ő mondta el, hogy amikor odakerült, nem volt különb­ség a férfi és nő végezte munka között. Egyformán követeltek, csak a bérezés­ben mutatkozott meg eltérés a nők hátrányára. — Most a férfi áruvizsgáló is annyit keres, mint én. Per­sze, vannak üteg munkahe­lyek, ahol a nők ugyananny­i munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. Ez ellen harcolunk. Könnyebb manapság elérni a célunkat, mert meghallgatnak bennün­ket, a kollektív szellem egy­re szebben­­kialakul. A nyírógép mellől szólt .Nusser Ferencé: — Ma a kisbabát várónak nem szabad emelnie, szó nél­kül segítenek a férfiak. Hu­szonhárom éve vagyok a gyárban. Örülök, hogy a Ga­­garin-termiek is kapnak hű­tőgépet. — Nusser,né gépe egy műsza­k alatt 8200 méter anyagról vágja le a felesle­ges szálakat. Elégedett, mint mondta, megbecsülik, és a világért sem­­menne más vál­lalathoz. Ludvardi Gyöngyi Üres határon ül a köd (Folytatás az 1. oldalról.) És mit mondanak az iro­dán? ..Hogy mennyire volt ered­ményes az esztendő, azt leg­inkább az bizonyítja, hogy évközben egyetlen alkalom­mal sem volt pénzgondunk. Előfordult régebben, hogy az úgynevezett pénztelen hóna­pokban, mint június, július, amikor már elment a gabo­na, de a forint még nem ér­kezett meg, eltolódott egy­két héttel a havi fizetés. Az idén ezekben a hónapokban is a megszokott időben tud­tunk fizetni.” És hozzávetőlegesen meny­nyi jut az idén a tízórás munkanapokra? „Hozzávetőlegesen csak. Annyi egészen biztos, mint tavaly, tehát 120 forint tíz­óránként, de majd meglát­­juk a többet.. A szövetkezet­­fejlesztési alapja 28 százalék, az idén kétmillió forint értékű volt a saját erejű beruházás. A tsz-tagok kérdezik: ..Látta az újjáépített iro­dánkat?” Láttam, s abban a szeren­csés helyzetben vagyok, hogy a megye valamennyi tsz-iro­­dájában jártam már. Ezért mondhatom, örömükre, az övék a legszebb a megyében. És hogy mi tetszett benne legjobban? Kényelemmel és ízléssel berendezett szobák közül is a külön tárgyalóterem (a bri­gádvezetőknek is külön szo­bájuk van), ahol a fal szinte alig látszik ki a sok dicsérő oklevéltől. A kristály vázák, serlegek, amiket egy-egy nagyszerű eredményével ért el a tsz, az elnök szobájában díszlenek egy vitrinben. Az utcáról lépünk a köve­zett előcsarnokba, aminek a végén a sok kisablakos pénz­tár — ott fizetnek havonta a tagoknak és egyáltalán min­dezt pénzosztás itt bonyoló­dik —, fonott kerti bútorral rendezték be, nagyon ízlése­sen. Az ajtónál jókora rész nincs lekövezve, kertet ké­peztek ki, leanderral, aspa­­rágusszal és tulipánnal, öröm­belépni. És ezt a télikertet, mert ez tulajdonképpen azzá lett a rideg folyosó helyett, szintén olajkályha melegíti, illetve leginkább csak a fize­tési napokon gyújtják meg, hogy ne kelljen a tagoknak­­ hidegben várakozniuk, sőt állva várakozni, azért a kere­ti bútor. Apróság? Lehet, de azt hi­szem, nem az. Igényesség, igényességre nevelés,és egyik jele annak a körültekintő gondoskodásnak, amivel itt évek óta körülveszik a szö­vetkezeti tagokat. És örül az ember, hogy már ilyen is van, ilyen okosan élni taní­tó jólét. És szín Még egyszer a KPN­DSZ kulturális napokról Díjkiosztás, értékelés, tanulság Az október 10—21. között rendezett X. KPVDSZ kultu­rális napok megyei esemé­nyeit értékelő bizottság dön­tése után a napokban díjki­osztó ünnepélyt tartottak Győrben, az SZMT székházá­ban. A kulturális napok helyi rendezvényeinek előkészíté­séért, a megyei rendezvénye­ken való részvételért a Kapu­vár és Vidéke Áfész, a csor­nai Rábaközi Árász, a Győr- So­pron megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottsága, a KPVDSZ soproni járási bi­zottságának, a Győr-Sopron megyei Vendéglátó Vállalat, a Centrum Áruház, a FERRO­­VILL Kereskedelmi Vállalat kultúrfelelősei egyéni mun­kájukért részesültek elisme­résben: oklevelet és tárgyju­talmat kaptak. A díjakat Pázmándi Fe­­rencné, a KPVDSZ megyei bizottságának kultúrfelelőse adta át. Vele és a KPVDSZ megyei bizottságának titkárá­val, Villám Ferenccel beszél­gettem a KPVDSZ kulturális napok megyei rendezvényei­ről, a tapasztaltakról. — Örvendetes, hogy a me­­gye minden­­fésze részt vett a nemes vetélkedőn, a me­gyei bizotságunkhoz tartozó vállalatok közül pedig jóval többen készítettek rendez­vénytervezetet a kulturális napokra, mint tavaly — mondották. — Az áfészek, a vállalatok újszerű, különféle szórakozást kínáló műsorter­veket készítettek. A kulturális napok rendez­vénysorozata jóval változato­sabb, színvonalasabb, gördü­lékenyebb volt, mint az előző években. Az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalatnál ün­nepélyes KISZ-eskütételt tar­tottak, a győri Hámán Kató Művelődési Otthonban me­gyei szavalóversenyt, kiállítá­sokat, a KPVDSZ soproni já­rási bizottsága orgonahang­versenyt rendezett. — Tapasztalatainkat a jövő évi megyei KPVDSZ kulturá­lis napok előkészítésében hasznosítjuk majd — mondta befejezésül Villám Ferenc. — — Győr várossá nyilvánítá­sának 700. évfordulója alk­al­­mából jóval több győri ren­dezvényt szeretnénk beiktat­ni a KPVDSZ kulturális na­pok megyei műsornaptárába. — la — ­ A vállalatok, üzemek veze­tői ez idő tájt dolgozzák ki az öt évre vonatkozó tervü­ket, vagy legalábbis a követ­kező egy-két év teendőit. Grichisch Károly, a Pa­­m­utnyomó-ipari Vállalat sop­roni gyárának igazgatója ké­résemre elmondta a gyár építkezési terveit. Tizennyolcmilliós beruházás . Üzemünkben az egyik legfőbb gondot a hiányos szo­ciális ellátottság okozza. En­nek megszüntetésére a jövő év második felében 700 sze­mélyes öltözőt és fürdőt kez­dünk építeni. A 6—8 millió forintos létesítményt 1­972- ben adjuk át­ a dolgozóknak. A Könnyűipari Tervező Iro­­­da néhány hét múlva elkészí­ti a terveket.­­ A gyárban két-három éve meghonosodott selyem­­gyártás továbfejlesztése a másik nagy tennivalónk. Tíz­millió forintért selyemelőké­­szítő műhellyel bővítjük üze­münket. Ezzel évente mint­egy 200 000 dollárt takarítunk meg, ugyanis az eddig oszt­rák cégtől vásárolt lánchen­gereket majd saját erőből ál­lítjuk elő.­­ Ha a Pamutnyomó-ipa­ri Vállalat jóváhagyja ötéves tervünket, ak­kor a további fejlesztési program­ban az előkészítő üzemrész és a szö­vődő gépeinek automatizálása és a munkakörülmények ja­vítása lesz még a feladatunk. A nők szociális, kulturális és általában a munkakörülmé­nyek jobbá tételére 15—18 millió forintot költünk. Huszonkét pont A BUDAPRINT soproni dolgozóinak­­ kétharmad ré­sze nő. Ezerha­tszáz asszony és lány áll nap mint nap a zajos gépeik mellé a páradús termékben. Nem­­könnyű a dolguk. Gondoltak-e a nők helyzetének további javításá­ra? — kérdeztem az igazga­tótól. — Huszonk­­ét megvalósí­tandó feladat állt össze a dol­gozó nők javaslataiból. A legszükségesebb és teljesíthe­tő kérések közé tartoznak: a munkahelyekre hűtőszekré­­­nyesést vásárolunk. A fűtést, szellőztetést, világítást kor­szerűsíteni kell, bővíteni szükséges a 36—40 személy­nek elegendő hellyel a gyári éttermet, és akkor egyszerre 1'10-an étkezhetnek. A leg­fontosabb terv: a legalacso­nyabb munkabérnek fizetés­­emelése. Például a hüvelyvá­logatóik, takarítók, konyhai segédmunkások, feltűzők ha­vi bére 1100—1200 forint, ezt az összeget két év alatt leg­alább 1300—1400 forintra akarjuk emelni. — Igény az üzemi orvosi szakrendelések bővítése, a legtöbben fogászati rendelést, kértek. A nagycsaládos anyák a terv szerint három—öt na­p jutalomsza­badságiban ré­szesülhetnek. Ha az üzemiek akarják, akkor vacsora­főzés is lesz a gyári konyhán. Ezek­kel a javaslatokkal párhuza­mosan az ifjúsággal kapcso­latos feladatokról is készítet­tünk tervet. Két évvel előre tekintenek a BUDAPRINT soproni gyárában

Next