Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

6 Megszokhatják-e­ a kártevők a növényvédőszereket ? Hormonok — Gammasugárzás és rovarháború a termés védelmében Megszokhatják-e a kárte­vők a növényvédő­szereket? Rezisztenssé válhatnak-e a vegyi anyagokkal szemben? Az ebből származható ká­rok megakadályozására mit tesznek a jövőben a kutatók? — Ezekkel a kérdésekkel ke­reste fel dr. Jermy Tibort, a Növényvédelmi Kutatóin­tézet igazgatóját az év első napjaiban, az új kutatási program kezdetén Barta Éva, az MTI munkatársa. — A mezőgazdasági szak­emberek körében ma is igen divatos téma, s időnként jó alibi a rezisztencia, amely ténylegesen is előfordulhat, de sokkal kisebb mérték­ben, mint emlegetik — mondotta az igazgató. — A növényvédőszerek alkal­mazásának módja, időpontja befolyásolja hatékonyságu­kat, s a szakszerűtlen fel­­használás következményeit gyakran összetévesztik a re­zisztencia tüneteivel.­­ A növényvédőszerek hu­zamosabb alkalmazása köz­ben bizonyos fokú ellen­álló­­képesség valóban kialakul a kártevőkben. Szelektálódnak a legszívósabb egyedek, és azok szaporodnak tovább. Az utódokban a rezisztencia is öröklődik. Nálunk erre leg­szembetűnőbb példa a burgo­nyabogár, amelyet az utóbbi időben már alig-alig pusztí­tott a DDT. A jelzések sze­rint a takácsatkák és a le­­véltetvek is kezdenek hozzá­szokni mérgeikhez. Nálunk azonban ez a sajátos bioló­giai jelenség nem öltött, és jó ideig nem is ölthet veszé­lyes méreteket. Egyes szerek csökkenő ha­tása esetén azok variánsai, kombinációi még biztos védelmet nyújtanak. A trópusokon azonban, ahol több nemzedék váltja egy­mást, gyorsabban létrejönnek az ellenálló fajok, és a re­­zisztencia már-már kataszt­rofális méreteket ölt. Egyes vidékek gyapotföldjei már semmiféle ismert hatóanyag­gal nem védhetők a kárte­vőktől, és az eddigi alkalma­zott vegyszerek tízszeres dó­zisban is hatástalanok.­­ A növényvédőszerek menyiségének csökkentésére és az esetleges rezisztencia kialakulása ellen szerte a világon a komplex növényvédelmet próbálják megvalósítani. Ennek fon­tos része a kemikáliák mel­lett a biológiai védekezés. A KGST-n belül munkameg­osztásban folytatják a kuta­tásokat. A Szovjetunió fog­lalkozik az egyes rovarok élő, természetes kártevőinek elszaporításával. Ezek a pa­raziták valóságos rovarhábo­rú­ban pusztítják a kártevő­ket. A növényvédelmi kutatá­saink főszereplői a gamma­­sugárzás és a különböző hormonok. A gammasugárzással nagy­üzemi méretekben elszaporí­tott rovarok kromoszómáit sértik meg. A szabadba bo­csátott, besugárzott állatok termékenyítésre alkalmasak ugyan, de életképtelen utó­dokat hoznak létre, s keve­redve az egészséges egyedek­­k­el, a kártevők lassú kipusz­tulását eredményezik. A Növényvédelmi Kutató­intézet keszthelyi laborató­riumában preparálják azo­kat a hormonokat, amelyek a jövő szintetikusan is előállít­ható növényvédőszerei lehet­nek. Előnyük, hogy csupán arra a rovarfajra hatnak, amelynek hormonját lemá­solták, az összes többi élő­lényre hatástalanok. (MTI) KISALFÖLD Újabb gyógyszer­botrány: Contergan után Menocil A nyugat-németországi als­­dorfi törvényszék 283 tárgya­lás után december 18-án meg­hozta döntését a hírhedt Con­­tergan-ügyben. A tárgyalás két és fél éve alatt több mint 120 tanút és 60 szakértőt hall­gattak meg. Több mint két­ezer tárgyi bizonyítékot tár­tak a bíróság elé, a vádirat 972 oldalt tett ki, a tanúki­hallgatások rögzítésére fel­használt magnetofonszalagok hossza több mint 400 kilomé­ter. Mint ismeretes, 1957 és 1961 között a nyugatnémet Chemie Grünenthal cég for­galomba hozta a Contergan- Thalidomide nevű idegcsil­lapítót, amely a széles körű reklámozás eredményeként rövid időn belül több mint húsz országban elterjedt. Csak később derült ki, hogy a Contergannak olyan káros mellékhatása van, amely sok ezer anya és gyermek életét tette szerencsétlenné. A per most hivatalos döntés nélkül ért véget. A főügyész elfo­gadta a védelem indítványát, hogy vessenek vé°et a továb­bi tanúkihallgatásoknak és függesszék fel a pert. A fő­ügyész szerint a tárgyalás el­érte célját, hisz felhívta a közvélemény ügyelmét a ké­szítmény ártalmasságára és a gyógyszer gyártásával és el­lenőrzésével kapcsolatos mu­lasztásokra. Még el sem ültek a Con­­tergan-botrány hullámai, s máris újabb gyógyszer forga­lomba hozásának súlyos kö­vetkezményei foglalkoztatják a nyugati közvéleményt. A Menocil nevű, étvágytalansá­got kiváltó készítmény ügyé­ben folytatott vizsgálat alap­­ján a darmstadti ügyészség elejtette a vádat, pedig az előzetes vádirat „gondatlan­ságból okozott emberölés, il­letve egészség megkárosítá­sa”, valamint a „gyógyszerek forgalomba hozására vonat­kozó törvények megszegése” esetét állapította meg a schaff­ha­useni (Svájc) Cilag gyógyszergyár és annak alsbachi leányvállalata ellen. Bár jogi szempontból az ügy lezártnak tekinthető, a vizs­gálati szervek döntése távol­ról sem nyugtatja meg a nyu­gatnémet közvéleményt. A Der Spiegel című hamburg folyóirat ennek alapján hatá­rozta el, hogy önálló vizsgá­latot folytat az ügy tisztázá­sára. Mint kiderült, az igaz­ságügyi szervek döntését nem annyira a tudósok vélemé­nye, mint a készítményt gyár­tó cég állításai befolyásolták. Eredetileg a McNeil Labo­ratories nevű amerikai vál­lalat hozta forgalomba az Aminorex nevű gyógyszert. Minthogy azonban az ameri­kai piacot abban az időben a szó szoros értelmében el­árasztották a fogyást ígérő készítmények, a McNeil a gyógyszer receptjét átenged­te a svájci Cilag-Chemie cég­nek, amely laboratóriumában előállította azt, majd átadta az Ausztriában és Nyugat- Németországban működő le­ányvállalatainak is. Az Aminorexet az Egyesült Államokban 2500 személyen próbálták ki, európai válto­zatát azonban csak 150 pá­ciens megfigyelésére korlá­tozták. Amikor a gyógyszert az NSZK-ban Menocil néven bejegyezték, ott eltekintettek a törvényes előírások betar­tásától, mert a svájci köz­pont igazolta a gyógyszer ki­próbálását. Elsőként svájci szívgyógyá­szok adták le a vész­jelet, megállapítván, hogy a Meno­cil magas vérnyomást okoz és szívműködési zavarokat idéz elő. Az elemzések során kitűnt, hogy száz Menocil­­fogyasztó közül 91-nél kimu­tathatók e működési zavarok, s nemegyszer igen súlyos ki­menetelűek. A készítmény ártalmas hatását Ausztriában is észlelték, és 1968 szeptem­berében betiltották a haszná­latát. Alig egy hónapra rá Svájc is követte az osztrák példát. A nyugatnémet cég vezetői mindent elkövettek, hogy a gyógyszer betiltását megaka­dályozzák. Szakvélemények alapján azonban végül is az NSZK-ban úgy döntöttek, hogy kivonják a forgalomból a Menocilt. Szakemberek vé­leménye szerint azonban a Menocil fogyasztása az NSZK-ban jó néhány tucat halálos kimenetelű és több mint 1100 súlyos megbetege­déshez vezetett. A Der Spiegel további ada­tokat gyűjt annak bizonyítá­sára, hogy valójában hány ember egészségét rendítette meg a Menocil fogyasztása. (SWn) Visszafelé folynak majd a folyók Helikopter a mocsár fölött — Merész terv a megvalósulás küszöbén Fizetnek a vizierőmüvek AZ ALACSONY FÁK las­san elfogytak s a terepjárót hatalmas szál vörösfenyők vették körül, mintha mélyen a földbe vert vasoszlopok kö­zött jártunk volna. — Azt hiszem, túljutot­tunk a mocsaras részen. In­nen már csak­ egy kőhajítás­­nyira van a magassági pont — fordult felénk Szergej Vo­­robjev, a főfúrómester, ám be sem tudta fejezni a mon­datot, amikor megnyílt a föld a lánctalpak alatt, s a terep­járó a fúróberendezéssel együtt , visszatarthatatlanul süllyedni kezdett az ingová­nyos talajon. Végül is este lett, mire a fúróbrigád elérte a 371-es magassági pontot. Mindenki hol­tfáradt volt. S mégis, a reflektorok fényénél szó nél­kül­­hozzáláttak a szerelés­hez. M­ nem csoda: ez volt az utolsó fúrás a terv szerint, amelyet hihetetlen nehézsé­gek árán,­­nyolc hosszú év munkájával hajtottak végre a tajga sűrűjében. ISMERETES, hogy a Föld víztartalékai évről évre je­lentős mértékben csökken­nek. A Szovjetunió európai és déli területei, ahol a lakos­ság 80 százaléka él, az összes folyók 14 százalékának vizét gyűjtik csak össze, s ezért már most is vízszűkében van­nak. A következő évtizedben a nagyarányú talajjavítási program végrehajtásával a helyzet csak rosszabbodik: az Aral-tó és a Kaszpi-tenger szintje csökkenni fog. Azért, hogy mindez ne kö­­vetkezhessen be, szovjet, tu­ri­sok már a harmincas évek­ben felvetették az északi és a szíkör­ei folyók ..megfordítá­sának*’ ----' külföl­di újságok annak idején kép­telennek minősítették a ter­vet. 1961 márciusára azon­ban a „Hidroprojekt” tervező- és kutatóintézet kidolgozta azt a tervét, amelynek vég­rehajtása után a Pecsora és Vicsegda folyók vizének egy része az Azovi- és a Kaszpi­­tengerbe ömlik. A terv jóvá­hagyását követően Viktor Csisztyakov kutatómérnök vezetésével expedíció indult a Pecsora—Káma medencé­jébe, hogy kijelölje a meg­építendő csatornák helyét. A BRIGÁD, amelyről a be­vezetőben szóltunk, majd’ minden fontos objektumnál dolgozott. Ők végezték a jak­­sai gát próbafúrásait. A Jak­­sa falu közelében épülő gát irányítja majd a Pecsora vi­zét a Pecsora—Kálvin-csator­­nán át a Káma folyóba. Kije­lölték a Pecsora­—Vicsegda­­csatorna vonalát, amely még egy helyen összeköti majd a két folyót. Kijelölték a Vi­csegda—Káma-csatornát is, amelyen át évi nyolcmilliárd­ köbméter víz folyik az északi folyóból a Kámába. Megnéz­tük a térképen: az első és az utolsó zászlócska között több mint ezer kilométer a távol­ság! S minden kilo­méterért újabb csatát kellett vívniuk a természettel. A brigádtagok átlagéletko­ra 23 év, az egész expedícióé 26, a munkások többsége tar­talékos, katona. Borisz Satyilov őrvezető egy csendes kisvárosban szol­gált a Fekete-tenger partján. Jó munkát, szépen berende­zett lakást kínáltak neki, de Borisz unta a meleg éghajla­tot. Északra kívánkozott. Most a brigád egyik legjobb műszakmestere. Megtalálta a helyét, beilleszkedett a kö­zösségbe a többi katona is. Alekszej Oszov őrvezető (a legjobb sofőr az egész expe­dícióban), Anatolij Sutnya­­kov, a volt határőr, Vaszilij Romanov rakétás, Anatoli­i Matvejev és Nyikolaj Proho­rov harckocsizok. Egyszer a brigád azt a fel­adatot kapta, hogy derítsék fel a Milvinszki-mocsarakat. A terv szerint ebben a tér­ségben nem folyna munka, a Pecsora—Vicsegda-csatorna megkerülte volna a mocsa­rat. Az expedíció vezetője azonban elmondta a brigád tagjainak: ha sikerül bebizo­nyítani, hogy a csatornát át lehet, vezetni ezen a terüle­ten, ez nagy pénzmegtakarí­tást tenne lehetővé. ELINDULT TEHÁT a bri­gád felderíteni a­­mocsarat. Rögtön az első napon úgy el­süllyedt két traktor, hogy tízméteres kutatórudakkal sem érték el őket. Elhatároz­ták, hogy helikopterrel derí­tik fel a terepet. Előbb fát­ szállítottak a mocsárhoz, há­rom réteg gömbfából tízszer tíz méteres „repülőteret” épí­tettek s ezután szállították át a berendezéseket. Négy hóna­pot töltöttek a mocsaraknál, mostoha körülmények között. Még az ivóvizet is helikopte­ren kellett ideszállítani. An­nál nagyobb örömet szerzett­­ , az eredmény­ bebizonyosod­ó­dott, hogy át lehet vezetni a csatornát a mocsáron. Az expedíció főhadiszállá­sán feszült a légkör. A kuta­tók a csatornarendszer utolsó létesítményének, a Kárvin melletti vízi csomópontnak a felderítését szeretnék miha­marabb befejezni. A hetve­nes évek végére már az észa­ki víznek el kell jutnia a Kaszpi- és az Azovi-tenger­­be. Mérnökök, geológusok és­ közgazdászok az utolsó szá­mításokat végzik az új csa­tornák mentén épülő vízi erő­művek építéséhez. A vízi erő­művek villamosenergia-ter­­melésével négy éven belül megtérülnek a csatornarend­szer építésének költségei... VIKTOR CSISZTYAKOV, az expedíció vezetője már idestova harminc éve dolgo­zik hasonló építkezések elő­készítésén. , Műszereivel ott volt Gorovnál, Kijevnél, a Kámánál, a Jenyiszejnél, az Irtis—Karaganda-csatorna építésénél. — A Pecsorához képest mindegyik könnyebb volt — mondja Csisztyakov­ —, ne­hezen, nagyon nehezen enge­delmeskedik nekünk ez a fo­lyó, de végül is engedelmes­kednie kell. S tulajdonkép­pen már sikerült is megtör­nünk ellenállását. Ez a mi ajándékunk az SZZDP közelgő XXIV. kongresszusának. P. Sztugyenyikin Függőhíd Dániában 1970 őszén adták át a forgalomnak Dániában a képünkön látható mo­dern hidat... amely a .jyl­­land félszigetet a Fyn szigettel köti össze. A légifelvételen jól látható az elegáns vonalú, osz­tott pályás, hatsávos függőhíd, amely feszített beton elemekből ké­szült. (A háttérben a ré­gi híd látszik.) A függőhíd egyébként egyike a legrégibb híd­ fajtáknak. A képen látható híd kábelhíd: vastag kábe­lek hordják a hídszer­kezetet. (MTI Külföldi Kép­szolgálat) 1971. január 13., szerda Influenza gyógyítása permetezéssel Az influenza (grippe) na­gyon veszélyes betegség. Az egész világon kutatnak ha­tásos oltóanyag után, amely­­lyel védekezni lehetne elle­ne. Amerikai orvosok nem a vérbe adták be a vakcinát, hanem bepermetezték az orr­ba, garatba. Ötszáz önként jelentkező betegen végeztek kísérleteket, amelynek ered­ményeként kimondhatták az eredményt: a permetezéssel, inhalálással alkalmazott szé­rum sokkal hatásosabb, mint a vérbe adott injekció. A ke­zelés teljesen fájdalommen­tes. Húsz páciens közül tíz per­metezett szérumot kapott. Gyors gyógyulásuk bizonyí­totta, hogy az így bejuttatott ellenanyag leküzdötte a ví­rusokat. Az injekcióval ke­zelt másik tíz beteg közül csak kettő gyógyult meg ha­sonló gyorsasággal. Az új módszer kezdemé­nyezője azt állítja, hogy mi­vel az influenza nem a vér, hanem a légzőszervek meg­betegedése, a vírus először ezeket a szerveket támadja meg. A permetezés és inha­lálás ott segíti elsősorban az ellenanyagok hatását, ahol a fertőzés keletkezett. A bete­gek bizonyára jobban fognak örülni a permetező kezelés­nek, mint az injekció szúrá­sának. Kilencvenéves a szegedi K­ossuth-kaktusz­ ­ A szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének legnagyobb becs­ben tartott növénye, a Kos­­suth-kaktusz. Most kétszere­sen jubilál: 90 évvel ezelőtt ültette el Kossuth Lajos száműzetése idején torinói kertjében, és 40 évvel ezelőtt került a szegedi füvészkert­­be. A cerdus peruvianus ne­vű oszlopkaktusz eredeti példányát Helfy Ignác poli­tikus — aki a szabadságharc alatt Kossuth irodájában dolgozott — az 1880-as évek­ben vitte Erdélybe Kossuth barátjának, Rosenberger Bernátnak. A Rosenberger család később a kolozsvári botanikus kertnek ajándé­kozta, és onnan került Sze­gedre az egyik sarja, amely az idők során számtalan vi­szontagságon ment keresztül. 1940-ben 4 méternél is ma­gasabb és 15 centiméter vas­tag volt, s csak úgy fért el az üvegházban, hogy kupo­lával m­agasították. 1944-ben, amikor a front Szegedhez ér­kezett, ágyúdörgés közben szállították Újszegedről a kaktuszt Szegedre, az egye­tem­ pincéjébe. Az úton az egyik oldalhajtás letört. A kerttel szomszédos ház lakó­­ja ezt észrevette, de már nem tudta a szállítók után vinni a csonkot, s így elül­tette. Ez volt a szerencse, mert a kaktuszóriás az egye­tem betört a­blakú pincéjé­ben megfagyott, tönkrement, a letört maradvány viszont megmaradt. Visszaadták a füvészkertnek, s ott ma is őrzik. Az utódaiban 90 esztendőt megért kaktusz hajtásaiból az ország több intézményé­nek küldtek, a többi között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemnek is. A nagyon ritkán, legfeljebb 20 —30 évenként nyíló kaktusz­fajta Szegeden két ízben vi­rágzott. Eu­rópa-csatorna Jól halad a Rajna—Majna—Du­na, más néven Európa-csatorn­a építése: egyes szakaszai már megnyíltak a hajóforgalom szá­mára, így a Duna­ gazdasági sze­repe — mint víziúró és energia­­forrás, de vízgazdasági tényező­ként is tovább növekszik. A Du­na menti államok tovább növel­hetik az ipari központok építé­sét a folyó partjain. A kereske­delem, export lehetőségei is nagymértékben megnőnek.

Next