Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
IÍJÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. JANUÁR 13., SZERDA * XXVII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM ARA: 80 FILLÉR Kemény négy esztendő A régi és az új Töltéstava-Győrságon — Hideg van, hó. A két ló tizenöt kilométert szaladt a csétával, az állattenyésztő agronómus volt a kocsis meg az utas is. Az egyik majort látogatta meg kora reggel. A lovak orra körül dérbe dermedt a lehelet. Az elnök magas, atlétatermetű ember — vagy húsz kilóra való vasat visz fél kézzel a most épülő csibenevelőhöz, magyarázza az embereknek, hogy miként rögzítsék a vasakkal a préselt fa panelokat. A panelok összeállításának módja az elnök újítása. Az egyik szerelő meg is jegyzi: — Elnök elvtárs, maga jó lett volna építészmérnöknek is. — De elnöknek is első — mondja rá a másik. Schmuck István elmosolyodik, megköszöni az elismerést, aztán kilépünk a félig kész épületből. Járjuk a gazdaságot. Érdemes járni ebben a nagy hidegben is, mert a Töltéstavas Győrság Termelőszövetkezet annyit fejlődött négy esztendő alatt, hogy ráillik a mondás: önmagát ifjította meg. A megújhodás története négy esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor a tagság új vezetőséget választott. Akkor került ide Schmuck István elnöknek. Nagy tapasztalatokkal jött. Azelőtt megismerte a mosonmagyaróvári járás néhány gazdaságát, majd Abdán főagronómus volt. Most is jó szóval emlegetik Abdán. A Töltéstavak Győrság Tsz fejlődéséhez az is kellett, hogy a tagság és vezetőség megértse egymást, bízzék mindenki a másik igyekezetében. Kemény munkát vállaltak együtt, és eredményes volt az a munka. Ha zárszámadás lesz, négy évet zár most a gazdaság. — Mi volt négy évvel ezelőtt? — kérdezem a portán. — Harmincöt forint volt a munkaegység, hiányzott az abrak, vásárolni kellett. Olyan épületben is voltak állatok, amelyekbe féltünk bemenni, mert hátha ránk szakad. Ha osztottunk, kiürültek az istállók. A tsz-irodán fényképalbumot lapozgatok. A régi és az új egymás mellett. — Mi volt négy évvel ezelőtt az új vezetőség első feladata? — érdeklődöm az elnöktől. — Termeljünk minél több takarmányt, szilárdítsuk meg a termelőszövetkezet pénzügyi helyzetét, fejlesszük az állattenyésztést, és legyen több a tagok jövedelme. Nézem a hivatalos eredményeket. Négy évvel ezelőtt 12 mázsa 22 kiló búzát termett egy hold föld, négy év átlagában már 15 mázsa 28 kilót. A kukoricának 90 százalékát vegyszerrel kezelik, és tavaly egy holdról 26 és fél mázsát takarítottak be májusi morzsokban számolva. A tsz elnöke feljegyzései között lapoz, aztán mondja: — Sok lucerna kellett, mert a háztájinak fele nem volt ellátva szálas takarmánnyal. A takarmányvásárlások soványították a tagok borítékát. Amikor az istállókat járjuk, kérdezem, hogy vásárolt lucerna-e, amit etetnek. Azt mondják: még 1969-ben termett, tavaly kaszáltak már eladásra is. A termelőszövetkezetnek a háztájin kívül 2880 hold szántója van. Egy hold föld tavaly már 550 kiló műtrágyát kapott. Három évvel ezelőtt felépült egy 60 férőhelyes borjúnevelő. Tavalyelőtt kezdték a panelos épületekben a csibenevelést, és tavaly már 20 vagon baromfihúst értékesítettek. Rövidesen elkészül a másik nevelő is. Új a két gépszín, háromesztendős a 120 férőhelyes egyedi etetésű kocaszállás, új a kombájnszerű. — Most hogyan élnek a tagok? — Elégedettek vagyunk, és örülünk, hogy eredményes a munkánk. A tagság átlagéletkora 53 év, négy évvel ezelőtt 59 volt. Tavaly 44-en kérték felvételüket a tagok sorába. Egy tízórás munkanapra 1966-ban 79 forint, tavaly már 98 forint jutott. A kereset 80 százalékát fizeti ki a tsz havonta, de az elszámolási jegyzéken feltünteti a könyvelés a teljes havi keresetet is. A kereset 20 százalékát zárszámadáskor fizetik a tagoknak, s ha a tervezettnél eredményesen dolgoztak, nyereségrészesedést is osztanak. — Hogyan gondoskodnak az öregekről? — Havonta 120 nyugdíjas, illetve járadékos öreg tagot segélyezünk. És amit kint, az egyik istállóban tudok meg: a tagság 60 százaléka munkaruhát kap a termelőszövetkezettől. Nem történt csoda a Töltéstava a Győrság Termelőszövetkezetben. Csak összefogott négy évvel ezelőtt az új vezetőség a tagsággal, keményen dolgoztak együtt, megértéssel. S a szakemberek alkalmazták az új termelési eljárásokat, és mindenki megbecsülte, amit alkotott a gazdaság. Pék Imre KISZ-klub a Révaiban Régi vágya valósult meg a Révai Gimnázium növendékeinek: az idei tanév elején megnyílt a Révai KISZ-klub. Évek óta dédelgetett terve volt ez az iskola diákjainak és tanári karának, az időleges zsúfoltság azonban nem tette lehetővé eddig az elképzelések valóra váltását. Az új épületrész átadása után megszűntek az elhelyezési gondok, így sikerült felszabadítani egy osztálytermet a klubfoglalkozások számára. Szeptember közepe táján megalakult a diákokból álló klubvezetőség, és összeállította a féléves munkatervet. Előadásokat rendeztek a természettudományok köréből és különböző művészeti ágakból. Irodalmi, zenei, képzőművészeti, valamint a modern természettudományos kutatással kapcsolatos témák kerültek a diákok elé. Az előadásokat részben az iskola tanárai, részben a tudományos diákkörök résztvevői tartották. Két alkalommal „külső előadót” hívtak meg: Szilágyi Albert, a győri Kisfaludy Színház rendezője a drámai műfaj és a színház iránt érdeklődőkkel beszélgetett, Ferenczi József, a Kisalföld munkatársa pedig a szárnypróbálgató ifjú írójelölteknek adott néhány gyakorlati tanácsot. Az előadásokat megbeszélés, olykor heves vita követte, végül pedig bekapcsolták a magnetofont, és tánccal zárták a klubműsort. Az iskola tanulóinak száma több mint 900, a klubhelyiségben körülbelül ötvenen férnek el. A szervező tanárok és a klubvezetőség célja az, hogy — még ha egymást váltva is — minél több diák látogassa a műsorokat. Ezért közvéleménykutatást tartottak, amelynek eredményeit figyelembe veszik a második félévi terv összeállításánál. Ez a munkaterv témaválasztásában még sokoldalúbb lesz, az eddigi klubfoglalkozásokon kialakított színvonalat azonban zártai akarják, bármiről legyen is SZó. (Hr. zs.) /------------------------------------------------—---------------------------- A vigalomból: Legfőbb teendő a felvilágosítás, az eszmei nevelés Tudomány és Technika A sportban is előrehaladt a soproni járás V_________________________" Élelmiszeripari fejlesztés Versenytárgyaláson válasszák ki a legmegfelelőbb gépeket A IV. ötéves terv előirányzata szerint 1971-ben két fontos élelmiszeripari beruházáshoz adnak fejlesztési kölcsönt: megkezdik a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár élesztőüzemének és a Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukcióját. Az élesztőt jelenleg két budapesti üzem gyártja, évente összesen 9500 tonnányit készítenek. Ez azonban már nem elégíti ki a szükségletet és ráadásul a minőséget is kifogásolják a kenyérgyárak. Ezért a negyedik ötéves tervben a hazai sütőélesztő-termelést 13 000 tonnára növelik és a minőséget is megjavítják. A nagyobbik, jelenleg mintegy 7000 tonna élesztőt adó budafoki gyárban új üzemrészt emelnek és ezzel csaknem 4000 tonnával több élesztő gyártását teszik lehetővé. A fejlesztésihez szükséges anyagiakat a Szeszipari Országos Vállalat részben saját erőből teremti elő — mintegy 170 millió forintot —, a beruházáshoz szükséges további 80 millió forintot pedig fejlesztési kölcsönből fedezik. A kölcsönt a vállalat tíz év alatt fizeti vissza. Az új gyár gépeit külföldről hozzák be. A leggazdaságosabban működő és a helyi adottságoknak legmegfelelőbb gépeket versenytárgyalás alapján választják majd ki. Az új üzem átadása után már kétféle minőségű sütőélesztőt hoznak forgalomba és ezzel kielégítik a hazai sütödék és kenyérgyárak igényeit. Megszűnik majd az ország különböző vidékein időszakonként tapasztalható élesztőhiány is. A magyar édesipar 1969. évi 4767 vagonos termelését 1975-re 6500 vagonra fokozza, részben azzal, hogy a szerencsi gyárban rekonstrukciós bővítést hajtanak végre. A gyár rekonstrukciójára 270 millió forintot irányoztak elő. Gondos mérlegelés után jelölték ki a szerencsi üzemet a rekonstrukció színhelyéül. A számítások szerint ugyanis ebben az üzemben lehet a legkisebb költséggel megoldani a termelés hozzávetőleg 600 vagonos növelését. Mint megállapították, hasonló kapacitásbővítés másutt legalább 350—450 millió forintba kerülne. Szerencs mellett szólt az is, hogy a szomszédos cukorgyárból, kis távolságról szállíthatják az üzembe a nyersanyagot és innen kaphat gőzt is a gyár. (MTI) Közelebb a termeléshez Mit takar az új név ? „Új elnevezésünk: Répatermesztési Kutatóintézet, Sopronhorpács”. Az előzékeny tájékoztatás rövidsége, formai színezete ellenére sem lényegtelen, mert a névváltozást elrendelő MÉM-határozat az MSZMP tudománypolitikai elveivel szoros öszszefüggésben fogant. Ezek szerint a kutatóintézetek munkájának fő irányvonala a szakosodás, amely a vizsgált területen teljességet kíván és tesz lehetővé. — Intézetünkben eddig is a répa volt a fő kutatási téma, de foglalkoztunk rostlennel, őszi és tavaszi árpával, őszi bükkönnyel és olajlennel is — tájékoztatott dr. Schmilliár Manó, az intézet igazgatója. — Ezek többségéről most le kell mondanunk, egyedül az olajlen és a rostlen-kísérleteket végezhetjük a továbbiakban is megbízásból, a már kialakult feltételek mellett. A répanemesítés komplexitása azt jelenti, hogy a szorosan vett nemesítő munka mellett a répatermesztést érintő valamennyi kérdésre igyekszünk választ adni különböző tudományos intézetek bevonásával. A komplexitás bizonyos jelei eddig is meglelhetők voltak a kutatómunkában, hiszen új fajta kikísérletezésénél óhatatlanul napirendre került például a kórokozókkal szembeni magatartás, amely közvetlen összefüggésben van a növényvédelemmel. De nem terjedhetett ki a kutatás a répatermesztés egészére: agrotechnikára, öntözésre, technológiára. Ami az agrotechnikát illeti, Sopronhorpács máris kapcsolatot teremtett az Országos Gépkísérleti Intézettel és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépesítési karával. Erre az esztendőre három répafajtát jelentettünk be az Országos Fajtakísérleti Intézetnek elismerésre. A régebbiekkel együtt összesen öt vár elismerésre. Közös jellemzőjük a nagy cukortartalom, a kórokozókkal szembeni ellenállás és a kiváló gyökértermés. A jövőben is az lesz a célunk, hogy minden szempontból megfelelő fajták kerüljenek a köztermesztésbe, olyanok, amelyek alkalmazkodnak az öntözéshez, az egyelést kiküszöbölhetővé teszik. Cél még a betakarítás gépesítése, a növényvédelem tökéletesítése. (Folytatás a 2. oldalon.) METRÓMÚZEUM , SZÓFIÁBAN. — A szófiaietróépítkezés valóságos régészeti múzeumot hozott napvilágra. A munkálatok során romokra bukkantak, amelyekről csakhamar kiderült, hogy ősi erődrendszer részei, még a római birodalom idejéből. Az építészek most azt tervezik, hogy megpróbálják a festői leleteket meghagyni és a metróval kombinálni. A különben mindig siető járókelők máris gyakran megállnak: érthető módon marasztalja őket a nem mindennapi látvány, a viszszaidézett régmúlt. A tudósok kiderítették, hogy az erődrendszert a második században uralkodott császár, Marcus Aurelius országlása alatt építették. Képünkön: a sajátos metrómúzeum egy része. a folyó alsó szakaszán Megállt a Duna jege A Duna magyar szakaszán három csoportban 22 jégtörő hajó tart őrjáratot a folyón, s nógatja, útjára indítja az időnként parthoz sodródott jégtáblákat. Jóval nehezebb a dolguk a jugoszláviai szakaszon dolgozó jégtörő hajóknak, ugyanis Apátka térségében mintegy 15 kilométer hosszú szakaszon megállt a jég. A keddi jelentések szerint két jégtörő hajó már mintegy 10 kilométeres jégmezőt felszabdalt, leúsztatott a folyón. Az erősödő zajlás azonban keddre már közvetlenül a magyar— jugoszláv szakaszon is jégmezőt épített. Ehhez a 12 kilométernyi jégpáncélhoz azonban addig nem nyúlhatnak hozzá, amíg lejjebb, Apatinnál át nem törték az álló jeget. (MTI)