Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
1971. február 26., péntek si termelékenység forrása AZ EMBER Tegnap délután 2 órakor a termelékenységi tanácskozás két szekcióban folytatta munkáját. A gépipari szakemberek a városi tanács nagytermében gyűltek össze. A hazai üzemek közgazdászainak, ipari szakembereinek vitáját Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes nyitotta meg, majd dr. Varga József minisztériumi főosztályvezető tartotta meg előadását. A termelékenység növelésének gépipari lehetőségeiről beszélt. Ezután két, színvonalas, előadásnak is beillő hozzászólást hallottunk. Dr. Arató József, a Magyar Vagon- és Gépgyár gazdasági igazgatója és dr. Zalka Ferenc, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár gazdasági igazgatója mondta el üzemi tapasztalatait. Mind a ketten arról beszéltek, hogyan törekszenek az üzemekben a munka termelékenységének javítására. A tanácskozáson lapunk dr. Gadó Ottótól, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesétől kért nyilatkozatot. — Gadó elvtárs, mi az ön véleménye a győri tanácskozásról? — A szervezők témaválasztását csak dicsérni lehet. Ma a legidőszerűbb feladataink közé tartozik a termelékenység fokozása. Ebben pedig a kiindulás az lehet, hogy elkezdjük keresni a termelékenység növeléséhez vezető utat. — Miért tartja különösen időszerűnek a témát? — Nem csupán azért, mert a IV. ötéves terv első évében járunk, hanem azért, mert célkitűzéseink teljesítésének legfontosabb feltétele éppen a termelékenység javítása. Többet akarunk a javakból — lakásokból, közszükségleti cikkekből stb. — és ennek a forrása éppen a termelékenység növelése. Népgazdaságunk mai fejlettségi fokán már nem lehet tovább haladni másként, csak a termelékenység növelésével. Célszerű is, és egyben szükségszerű is a termelékenységről beszélni. — Amikor ön a termelékenységről beszél, nem kapcsolja a fogalomhoz; az ipar termelékenysége, a mezőgazdaság termelékenysége stb. — A termelékenység javítása nem csupán az iparra vagy a mezőgazdaságra, hanem életünk minden ágára vonatkozik. Célszerű sok esetben a termelékenység kifejezés helyett a hatékonyság szót használni. Egyformán kell kutatni a hatékonyság növelésének módjait életünk minden ágában.. Pártolni való törekvés, hogy a termelékenység fogalmát igyekeznek mind inkább köznapira fordítani. Ilyenformán többet kell termelni, hogy többet akarhassunk, hogy többet oszthassunk. A termelékenység növelésének számos eszköze van: műszaki fejlesztés, szervezés, új technikai eszközök, új technológiák. A műszaki fejlesztés nélkülözhetetlen feltétele az előrehaladásnak, de ennek feltétele van. A munkás szaktudásával való észszerűbb gazdálkodás azonnal megvalósítható. Ahhoz, hogy jobban ki tudjuk használni a gépek értékét, először a munkaerőt, az embert kell jobban megbecsülni. A termelékenység növeléséhez feltétlenül szükséges erősíteni a vezetést. Be kell vonni a dolgozókat a tervek kialakításába, hogy ez is megalapozza annak a jó végrehajtását, arra kell törekedni, hogy minél hatékonyabb technika szolgálja a munkásokat, de számos, beruházást nem igénylő intézkedés is hozzájárulhat a termelékenység növeléséhez. — Gadó elvtárs véleménye szerint ma a közgazdasági szabályozók kellőképpen ösztönöznek a termelékenység növelésére? Az átlagbérformát sokan kötőléknek tartják ebben a törekvésben. — Az átlagbér-szabályozás ma az egyik eszköze annak, hogy az ösztönzést, a megfelelő bérarányok alakulását és az egyensúlyt egyaránt szolgálja. Ezek a célok részben ellentmondóak, mert az átlagbér-szabályozást nem helyes csak egyik oldaláról vizsgálni és bírálni. Véleményem szerint a jelenlegi közgazdasági szabályozók is az eddigieknél jóvalerőteljesebben hatnak a termelékenység növelésére, ezen belül az élőmunkával való hatékonyabb gazdálkodásra is. Tavalyi gazdasági eredményeink mindenképpen jó alapot nyújtanak a munka hatékonyságának további növeléséhez. Ahogy a konferencián elhangzott, nem a termelékenység pontos mérési lehetőségein kell vitatkoznunk. Mined többen felismerik a termelékenységgel való foglalkozás, a termelékenység növelésének fontosságát, annál inkább tudják céljainkat megvalósítani. A termelékenység növelésének forrása mindenképpen a törekvő, a többet akaró, jobban dolgozó ember. Téli tanfolyam A szállítás a mezőgazdaságban Mosonmagyaróvárott tartott szállításvezetői tanfolyamot az Állami Gazdaságok Továbbképző Intézete, előadónak Gödöllő Tibort, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság központi gépkocsi-előadóját kérték fel. A kihelyezett tagozat is azért került Mosonmagyaróvárra, mert a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban van megfelelő szemléltető eszköz a mezőgazdasági szállítási tevékenység bemutatására. Szükség volt nagyon erre a szállításvezetői tanfolyamra — mondta Gödöllő Tibor —, hogy ezután az eddiginél korszerűbb, jobb, gazdaságosabb szállításszervezést valósíthassanak meg a szakemberek munkahelyeiken. Az általános szállítási ismeretek a háromhetes tanfolyam témája. Foglalkoztak a hallgatók a szárazföldi, vízi, légi szállítás módszereivel. Önálló szállítási feladatok szervezése volt a negyvenkét résztvevő házi feladata. A betakarítógépek munkájához kapcsolódó számításokat végeztek, a szállítás ügyviteléről, az állattartó telepeket ellátó szállításokról és gépekről, gépek karbantartásáról, általános baleseti- és tűzrendészeti témákról, a KRESZ-ről hallottak előadásokat. Ma, pénteken vizsgával zárják háromhetes tanfolyamukat a mezőgazdasági szállítási szakemberek és bizonyítványt kapnak. — Nagyon hasznos volt ez a tanfolyam — összegezte tapasztalatait Gödöllő Tibor. — Az itt képviselt 41, mezőgazdasági üzem közül sok helyen ötöd-hatodrangú kérdés a szállítás szervezése. A következő években rendszeresen megtartandó szállításvezetői tanfolyam talán segít majd ennek a fontos munkahatékonysági tényezőnek, a szállításnak és közlekedésnek az előléptetésében. (Tóth) Jutalomkirándulás Négynapos, bécsi jutalomkirándulást szervez tagjai részére a beledi termelőszövetkezet, miután a kirándulás gondolatát a tervtárgyaló közgyűlés elfogadta. A gazdaság nagy gondban volt, mert 540 tag közül kellett kiválasztani azt a 40—42-őt, aki április 15-én autóbuszra ül. A részvételi díjat a termelőszövetkezet fizeti. A támogatás összesen mintegy 60 000 forint. A tagoknak csak a költőpénzzel — egyénenként 277 forint — kell az utazáshoz hozzájárulniuk. KISALFÖLD Az állattenyésztésben is kell tudás Táncos toborzók Mezőgazdaságunk negyedik ötéves tervét a készítői és a gazdaságok vezetői szaknyelven húscentrikus (magyarul: húsközpontú) tervnek nevezik. Az elnevezés azt jelenti, hogy a tervidőszakban az eddiginél több sertés- és szarvasmarhahúst, állati terméket vár az ország a szövetkezeti és állami gazdaságoktól. Az állattenyésztés fejlesztését állami támogatással, hitelek nyújtásával segíti a kormány. Sorra létesülnek a korszerű állattartó telepekmegyénkben is. Gondot okoz viszont az állattenyésztő szakmunkások hiánya. Elegendő szakember munkába állítását nem lehet várni sem csak az iskolától, sem csak a gazdaságtól. A fiatalok meggyőzése, a szülők felvilágosítása közös feladat. Pataki Rezső, Győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója elmondta, mit tesz az iskola tantestülete azért, hogy minél több szakember juthasson az állattenyésztő gazdaságokba. — Főként állattenyésztő szakmunkásokra van szükség, mégis erre a szakra volt tavaly a legkevesebb jelentkezőnk — kezdte Pataki elvtárs. — Az idén ezért a tavalyinál nagyobb erőfeszítést teszünk a tanulók toborzásában. — Szeptember elejétől négy, egyenként 3—4 tanárból álló csoport terv szerint felkeresi a termelőszövetkezeti vezetőket, az általános iskolák végzős tanulóit és osztályfőnökeit. A csoportok ismertetik, hogy milyen képzés történik az iskolában, hogyan élnek ott a szakmunkástanulók, milyen kedvezményeket nyújt az állam. — A toborzásnak ez a formája nem új, de az idén bővítettük. Csak egy példát! Nemrég Bőnyrétalapon a tsz baromfitelepén végezte szakmai gyakorlatát a baromfitenyésztő osztály. Gyakorlat után iskolánk tanulói, gyakorlatvezető tanárai, valamint a tsz vezetői, közösen meglátogatták a benyrétalapi általános iskola 8. osztályos tanulóit. A végzős gyerekek a szakmunkástanulók szájából hallhatták, milyen az élet az iskolájukban. A tsz vezetői pedig azt mondták el, hogy a gazdaságban mire számíthatnak a fiatalok a hároméves képzés után. Az eredmény az lett, hogy hat tanuló jelentkezett Bőnyrételapról iskolánkba, közülük négyen az állattenyésztési szakra. Eddig sok elismerést kapott a szakmunkásképző iskola kultúrcsoportja országos vetélkedőkön is. Úgy hallottam, a csoport is kiveszi részét a tanulótoborzásból. — Irodalmi színpadunk, táncosaink és énekkarunk nemrég Csornán szerepeltek. A járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetői meghívták a csornai művelődési házba a járásból azokat a 7.—8. osztályos tanulókat, akiket érdekel a mezőgazdasági munka. Kultúrcsoportunk szereplésén kívül filmvetítéssel, iskolánk életének ismertetésével igyekeztünk népszerűsíteni a szakmunkásképzőben való továbbtanulást. Az eredmény Csornán is megmutatkozott. Eddig körülbelül húszan jelentkeztek a járásból, jobbára az állattenyésztő szakra. Legközelebb Töltéstaván ad műsort iskolánk kultúrcsoportja. Szívesen megyünk mindenhová, ahol szívesen látnak bennünket. Az ilyen találkozásoknak az is a célja, hogy a gazdaságok meghívott vezetői is megismerjék iskolánkat, ugyanakkor ők is elmondják, mire számíthat a fiatal, ha kikerül az iskola padjai közül. — Hány jelentkező van eddig a szakmunkásképzőbe erre az esztendőre? Honnan kérték felvételüket a legkevesebben? — Huszonötödikéig mintegy százan küldték el felvételi lapjukat az iskola címére, közülük 48-an az állattenyésztési szakra. Szép szám ez, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly ilyenkor még csak 13 tanuló akart állattenyésztő szakmunkás lenni. A legkevesebben eddig a győri járásból jelentkeztek. A toborzás végéig, a tanévkezdésig, persze van még idő és remény arra, hogy a mi járásunk sem marad le. (Dömötör) Sajtótájékoztató Sopronban a gráci vásárról Hazánkban másodszor rendez sajtótájékoztatót a gráci vásár igazgatósága. Budapest után március elsején, hétfőn délelőtt 11 órakor a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központba látogat el a gráci vásár igazgatója, Josef Stoffler, Grác polgármester-helyettese és dr. Franz J. Kager, a vásár szervezési és propagandaosztályának vezetője. A sajtótájékoztatóra Győr-Sopron, Vas és Zala megyéből, valamint Budapestről száznál többen érkeznek. Köztük újságírók, utazási irodák képviselői, idegenforgalmi, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakemberek. A vásár igazgatósága úgy tervezi, hogy a soproni sajtótájékoztatón kívül a közeli jövőben még tizennégyet rendez az NSZK, Svájc, Jugoszlávia, Olaszország és Ausztria városaiban. Elkészültek a mérlegbeszámolók A Pénzügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint e hét közepéig valamennyi vállalattól, szövetkezettől — öszszesen mintegy 7600 helyről — beérkeztek a mérlegbeszámolók, illetve a zárszámadások, amelyek a múlt évi gazdálkodás eredményeit elemzik. A legfontosabb adatokról a gyorsjelentés március 5-re, a teljes körű összesítés pedig március 20-ra fejeződik be. Mivel a mérlegbeszámolókat csupán a vállalatok igazgatóinak kell jóváhagyniuk, vagyis felsőbb szervek jóváhagyására nincs szükség, most már nincs jogi akadálya annak, hogy a megfelelő nyereséget elért vállalatok kifizessék a nyereségrészesedést. (MTI) AJÁNLÓJA! A PUSZTA NÉPE Ahogy letértünk az országútról, hogy Mecsérre forduljunk, megtaláljuk a pusztát. Csupasz karú bokrok, néhány nagyon öreg fa. Mecsér innét csaknem három kilométer, de télen sokkal többnek érzi a pusztalakó. Ahogy próbálok eligazodni, öreg ember botoz felém. ..Kit keres?" Mondom, hogy Szécsenyi Józsefét: „Az nemrég meghalt.’’ Hogyan lehet?! Zavartan pislog: „Akkor maga a fiát keresi, ugye?’’ Biztosan Mostanában jött haza a pusztára. Erre az öreg: „így bizony, azért nem gondoltam rá rögtön.’’ Többségében régi formájú cselédlakások. Harminckilencben teljesen leégett a puszta, utána újraépítették, akkoriak ezek a házak. Huszonhét család lakik itt, százhuszonhét lélek. A felszabaduláskor még 239-et számláltak. Két lépcső vezet az üveges konyhaajtóhoz. Bent hangosan szól a rádió, túl kell zörögni. Asszony feketében és haragosan: „Az állami gazdaságtól jött? Mit akar a fiammal?" Később megenyhül. Hogy mi baja a Lajta-Hansági Állami Gazdasággal, azt már a fiú mondja el, a puszta másik szélén. Mellettünk traktor pöfög, pufajkás, cserzett arcú emberek nyúlketreceket cipelnek ki az istállóiból, mert hizdaló lesz itt. „Haragszik rám a gazdaság, talán igaza is van, de nem tehettem másként. Apám októberben meghalt, haza kellett jönnöm. Ez az egyik ok. A másikat már nehezebb megmagyarázni." Kerek arcú, szelíd tekintetű, világoskék szemekké, hozzá szőke haj. Hiányzik belőle a tizenkilencévesek vagánysága, hetykesége. Talán csendesebb is, mint kellene. Azért próbálja csak megmagyarázni! — Tizenhat éves voltam, amikor úgy éreztem, itt úgyse kellek. A téesz akkor még nem pártolta anynyira a fiatalokat. Tanulni akartam valami szakmát, de ehhez a családnak kevés volt az ereje. Apám akkor már sokat betegeskedett, az állami gazdaság pedig hívta a fiatalokat, hogy taníttassa őket. Három évig gépen voltam, a gépészkezelő iskolán. Persze, hogy gépre szerettem volna ülni, vagy ha nem is, hát legalább valami komolyabbat csinálni a culágerkodásnál. Panaszoltam is, hogy ezért nem kellett volna három évig tanulnom. Közben meghalt az apám, a téesz meg hívott, mondtam a gazdaságban, visszajövök a pusztára. Haragudtak rám, mert hálátlan vagyok. Ez januárban volt. A puszta a falunál is jobb Mi van itt a pusztán? Iskola, néhány gyerekkel, jövőre már iskola sem lesz. Televízió csaknem minden háziban. Ott, távolabb, a művelődési otthon, hálózni is lehet benne. Aztán nyugalom, nyargalászó szél, nagy, füves térség, ahol most is hancúroznak a gyerekek. Lehet szeretni ezt a pusztát! A fiú májusban lesz 19 éves, a mécsén tsz párt alapszervezete már elfogadta a tagfelvételi kérelmét. A belépési nyilatkozaton ajánlója a falu KISZ-szervezete, mivel öt éve KISZ-tag. Mellette áll a puszta népe, az övéi. — Miért akar párttag lenni? — Hogy fölkaroljanak. Mindig is egyedül éreztem magam. Tartozni szeretnék valahova, valakikhez. Akikkel szívesen vagyok, azok már mind párttagok. — Mit jelent magának, az, hogy párt? Hosszas, töprengő hallgatás. Lehet, hogy ezt soha nem kérdezték tőle? Aztán a meglepő válasz, nagyon mélyről fakadó, tiszta gondolatsor. — Talán az apámat, aki sose volt párttag. Cselédként élt, negyvenkilenc tavaszán alapítója volt a pusztai téesznek. Mire jobban élhetett volna, kikezdte a baja. Amióta csak emlékszem, mindig beteg volt. Bujtás bácsit? Ő volt a pusztai téesz elnöke, most brigádvezető. Negyvenöt óta párttag. Olyan történelem az élete, hogy azt elmondani is nehéz. Pedig sokat mesél róla. Aztán Kerekes Mihály bácsit, ő most a párttitkár helyettese, mi pusztaiak úgy mondjuk, a puszta titkára. Mert itt heten vannak párttagok, én leszek a nyolcadik... Mihály bácsi! Kiáltására kiválik a rakodók közül egy középmagas, ősz ember. Lassan indul felénk, piros arcán már a mosoly, az a csendes, fegyelmezett derű, mint itt valamennyi idős pusztaiakon. Kerekes Mihály: — Igen, ő lesz a nyolcadik. Szeretjük ezt a gyereket, az apja miatt is. Lesz gépe, de lehet, hogy az öntözőkhöz kerül. Nem jár rosszul. Hasonló korú átlagosam megkeresi a kétezer forintot. A harmincezer forintért vett elnökünk bőven törleszt." Írtunk akkortájt arról, hogy a mecséri tsz fiatal elnököt szerzett, alig került ki az egyetemről, vörös diplomával. Mivel a konzervgyár taníttatta, hát perelte a tanulópénzt. A téesz átvállalta az ezreket az elnökért. S azóta is mondják, megérte, mert a kétszeresét fizetik már a tagoknak, mint annak előtte. A pártszervezet 34 tagú. A pusztaiakat télen autóval viszik be taggyűlésre. A pusztai traktorosok mind párttagok. Kerekes Mihály szerint is: „Túl csendes a Jóska. Pedig, amikor nevelgetem, mindig mondom neki, az igazat nem szabad hagyni.” Azelőtt nagyon lenézték a pusztát. Néhányan most is. Az istálló sarkánál özvegy Szécsenyiné lép elő, megáll, kutat az emergyűrű felé. Csak nem hagyja nyugodni, mi van a fiával. Most látom, milyen szikár, tiszta feketében, s milyen riadt és fáradt a tekintete. Kerekes Mihály: „Szegény, ennek is megvan a keresztje. A három gyerek közül a legkisebb még tanul. És ő is beteg. A puszta itt soknak megszívta az erejét." Érdekelne, miért Liczkó-puszta a puszta, de erre még a legöregebb sem emlékszik. Kerekes Mihály is csak arra, hogy a puszta végénél van a Turóczy-dűlő. Turóczy molnárnak állt ott a vízimalma, s mikor befagyott a Duna, három lánya rajta korcsolyázott. És egyszer mind a három ott veszett a jég alatt. — Jóska, mit szeretne leghamarabb elérni? — Házat építeni, saját, igazi házban lakni. Kerekes Mihály: „Meglesz, fiam, meglátod, meglesz.” Az asszony még mindig ott áll, várakozón. A munka félbemaradt, körülveszik már a pusztaiak a fiút, széles vállú, pufajkás, kemény emberek. Valaki cigarettát ad neki. Az anyja lassan elindul feléjük... gszm