Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
TÓTI, május 1., számlat dUlsauiják Az édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mit nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom..N Milyen igazak a költő szavai! Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szegfű, tulipán vagy orgona, a hálás tekintet s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak a akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, életet, a munkát, becsületet, ahogyan ő arra nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a biztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut nekik, hanem ha a társadalom segít értékes embert nevelni gyerekeiből, és képességeiknek megfelelő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból. A szűkebb családnak s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítanivaló. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, meleg étel, vasalt ing, a derűs hangulat, a jól nevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S hogy az édesanyára ne csak addig legyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, szeretetét, és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, tulipán s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. K. Gy. KISREPCE. II szocialista munkavállalata a megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat Az idei Választásokra megjelent „Sopron, 1970” című kiadványban olvasható: „A megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok közül első helyen áll a Győr-Sopron megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat. A 14 telephellyel rendelkező vállalat termelése öt év alatt 234 százalékra növekedett, a létszám csak 13 százalékkal változott.” A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a Talajerő-gazdálkodási Vállalatnak odaítélte „A szocialista munka vállalata" címet. Pénteken délelőtt ünnepélyes tanácskozásra gyűltek össze a vállalat dolgozói. Az elnökségben helyet foglalt Kecskeméthy István, a megyei tanács elnökhelyettese, Baranyi Tibor, a HVDSZ megyei bizottságának titkára, Gollnhofer Sándor, a Sopron városi Pártbizottság osztályvezetője. A köszöntő szavak után dr. Bertha László, a Talajerő-gazdálkodási Vállalat igazgatója számolt be az eredményekről, és a dolgozóknak további sikereket kívánt a munkához. Az eredmények forrásaként jelölte meg, hogy a szétszórt kis egységekben termelő vállalat dolgozói lelkesen részt vettek a szocialista munkaversenyekben. A szocialista brigádmozgalom a megye helyiipari vállalatai közül először a Talajerő-gazdálkodási Vállalatnál bontogatta szárnyait. Az igazgató beszélt még vállalatuk gyümölcsöző kapcsolatairól a Budapesti Kertészeti Egyetemmel és a soproni egyetemmel. Így vált ismertté az országban a Florasca virágföld, a keverékföldek és a tőzegterületek hasznosításának módja. A beszámoló után Sümegvári Imre, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője adta át „A szocialista munka vállalata” címre jogosító oklevelet. Ezután a kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Huszonketten részesültek „kiváló dolgozó" kitüntetésben, és tizenegy brigád nyerte el a szocialista címet. A legjobb üzemegység címet és a vándorzászlót a soproni nyerte el. A szocialista munkaversenyben élenjáróknak 47 000 forint jutalmat osztottak szét. 11. EV. Az apját a frontra küldték 1915-ben. Aznap született meg a fia, Sztupa László, nem látták többé egymást. A fiú a kocsma előtt várt. A rá bízott bőrönd fülét markolászta. Mezítelen lábával türelmetlenül lökdöste egy halomba az eldobott csikkeket. Zsebében összegyűjtött néhány garasát megszámolta. Egyik ujja a festett varrás közé akadt. Alkalmi munkából kereste a pénzt, a piacon. Gyümölcsös, zöldségeskosarakat segített vinni. Szilvát kapott ráadásként, rég megette ebédre. Gyomra már a vacsorát óhajtotta. De hol van még az? — Gyere, fiú! Töprengéséből fölriadt. — Hozd a csomagot! — mondta a férfi, és a sör habját letörölte a szájától. Elindultak az állomás felé Fizetésként fél krajcárt nyomott a gyerek izzadt tenyerébe. A fiú futva tette meg az utat a város széléig, a töltés mentén. Sietni kellett, mert az rakja előbb a kazlat, aki elsőként érkezik, azé a darab kenyér és csupor tej. Nem akart otthon vacsorázni, anyja még négy testvérét etette. A gazda fia segített feladogatni a szalmát, a fiú állt a kazal tetején. Az egyre magasodott. László az utolsó adagért nyúlt, egyet előrelépett, egyensúlyát vesztette és a földre zuhant, fájdalom térítette magához. Jajgatni, ordítani kellett volna, nyelve azonban nem mozdult. Néhány hét telt el, de a fiú nem tudott megszólalni. Az orvos azt mondta: — A gyerek többé nem beszél összefüggően — és elküldte őket 1921-et Írtak akkor. Az iskolában a tanító így szólt: Na, Sztupa, olvass! Gyere a táblához, mutasd meg, vagy írd föl, ha mondani nem tudod. Később, a leventéknél névsorolvasás volt: „parancs” helyett tagolatlan szavakat mondott. Céltáblája lett a gúnyolódásnak. El kellett tűrni a megaláztatást, viselni kellett a kínt. Vízparton, fáskamrában, ahol senki sem látta, nem hallotta, fennhangon, dadogva, nyögve, kínlódva olvasott, alig mozgó nyelvvel ejtette a szót, formálta a hangot. Megkísérelte a lehetetlent. Emberek után vágyott és kerülte őket. — Állj be kapusnak! — kiáltották neki a mezítlábasok. Sztupa László védett. Egyre többször hívták a csapatba, jól védett. Állandó tagja lett a csapatnak. Az olvasott, sokat tapasztalt fiú társai között tekintélyt szerzett. Az élet gyógyította. A Villanyszerelő tanoncnak nem jutott idő önsajnálatra. Barátok között egyre inkább oldódott a szó. 1945. Romok. A párt és a Vasas Szakszervezet tagjaként kezdi az újjáépítést. Mondani, meggyőzni, tanítani kell! — dübörgött benne az akarás. Az ÉDÁSZ villanyhálózatának helyreállításán dolgozott egykori barátaival. Újra együtt az egykori társakkal. Új gondolatok, újfajta tettek között szóban oldódott ezer gondolata. Megvalósultak sorra a közös tervek. Városokban, falvainkban fények gyúltak. Dübörögve indultak a résii és az új gépek. Négyezerötszáz dolgozóval érvelt, vitázott Sztupa László. Hallgatták, értették már régen, indulatban, heves vitában még olykor elakadó szavát is. Talán félezer ember hallgatta a munkásértekezletet. Váratlanul elaludtak a lámpák. Néhány percig tartott a sötétség. Újabb áramszünet, most hosszabb ideig. Majd egymás után többször. — Szándékosság, véletlen... minden lehet. És akkor a kigyúrt fényben ismét elkezdett beszélni. Nem zavarhatta meg többé semmi. Senki sem gátolhatta szavát. Régen megtalálta már az egykor elvesztett szavakat. 1971. Újítási előadója az ÉDÁSZ- nak. Tizennyolc éve vezeti a vállalat újítási mozgalmát. A 20 éves jubileumra kerekíteni akarják a fiatal szakemberek idős vezetőjük segítségével az elsőséggel megtartott eredményeiket. A vállalati sportklubban serlegek, érmék, plakettek, oklevelek sokasága. — A gyermekeim érdeme — mondja. „Gyermekeim’ azonban tudják, hogy alapító tagja, szervezője volt a megőszült Sztupa László az ÉDÁSZ sportmozgalmának. — Honnan merített erőt, ha elfáradt? — Munkatársaimtól és feleségem asszonyi megértéséből. — Melyik volt a legmagasabb kitüntetése? — Amikor társaim között megtaláltam a szavakat. (Kálmány) Megtalált szavak A Kapuvár Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén megállapította: tovább nőtt és még növekszik az óvodai napközi ellátás iránti igény a városban és a hozzá tartozó községekben. Fontos teendője tehát a városnak az óvodák fejlesztése és korszerűsítése. A múlt oktatási évben az 1970. februári vb-határozat nyomán két újabb csoport elhelyezésgondjait oldották meg. A város óvodáit bekapcsolták a központi vízellátásba. Kapuváron nem kedvező a helyzet: az óvodák 242 helyett 262 kicsinek adnak helyet. Az ősszel ötven felvételi kérelmet kellett elutasítani. 1971. március 15-éig húsz, munkába álló, gyermekgondozási segélyen otthon maradt anya gyermekét vették fel. Ezzel a kihasználtság elérte a 130 százalékot. A meglevő négy óvodából három nem felel meg a követelményeknek. A II-es és a III-as számú óvoda nedves, egészségtelen, régi épületben van. Az I-es óvodában a konyha, a mellékhelyiségek alkalmatlanok. Udvara nincs. (A KÖJÁLL már többször javasolta a konyha működésének beszüntetését.) Az I-es óvoda épülete és környezete már felújításra sem alkalmas. Óvodai felügyelő Az óvodák tartalmi munkájának javítására 1971. január 1-től a vb önállósította a városi óvodákat, óvodai felügyelőt nevezett ki. Az intézkedést az a körülmény is sürgette, hogy az óvodai A városban most hét óvoda van. Négy Kapuvárott, egyegy Babóton, Osliban és Vitnyéden. A babóti kétcsoportos óvoda kivételével mindenütt napközi otthonos ellátás van. A babóti, az osli és a vitnyédi óvoda megfelel a követelményeknek, és a IV. ötéves terv időszakában előreláthatólag kielégíti az igényeket. Megoldásra vár azonban a vitnyédi óvoda egészséges vízellátása. Ma még nagy távolságról hordják az ivóvizet kannákban, nevelők szakmai továbbképzése, módszertani segítése megoldatlan volt. A megyei tanács művelődésügyi osztálya a soproni felügyelőjét bízta meg, de „időhiányra” hivatkozva nem tudta elvégezni ezt a feladatát. A városi óvodákban dolgozó 24 óvónő közül jelenleg 15-nek van képesítése. Tenni akarással A nehéz körülmények ellenére is elmondható, hogy mind Kapuváron, mind a községekben lelkiismeretes munkát végeznek az óvónők. Jó nevelés, és nyugodt, játékos élet van az óvodákban. A gyermekeket a higiéniára, a kulturált étkezésre és a helyes szokásokra nevelik. Két óvodában a három műszakban dolgozó anyák kérésére fél 6-kor kezdődik a munka. A fentiek megállapítása után a végrehajtó bizottság utasította az óvónőket, hogy az új nevelési program megismerésére képezzék magukat. Megerősítette az 1970. február 26-án hozott határozatát: „1972-re biztosítani kell a költségvetésből új központi konyha felépítését.” Megbízta a művelődésügyi csoport vezetőjét, hogy tárgyaljon az üzemek vezetőivel: miként tudnák segíteni az óvodák építését, felújítását. A IV. ötéves terv időszakában ötvenszemélyes óvoda épül Kapuváron állami segítséggel. Ez azonban még nem oldja meg a gondot. Társadalmi összefogással, előrelátó szervezéssel, anyagi hozzájárulással kell szorgalmazni a mai gondok teljes megoldását. Ebben sokat segíthetnek az üzemek, a vállalatok és a közös gazdaságok. (Horváth) Négyből három korszerűtlen Helyet kérnek a kapuvári óvodások A megoldás: saját erőből ÓLOMKRISTÁLY ÜVEGTÁRGYAK EXPORTRA. Az Üvegipari Művek Budapest, Tűzoltó utcai üzemében a csi- ■ szolókorongok sokaságával ügyes kezek mintázzák az ólomi kristály üvegtárgyakat, amelyeket a parádi testvérgyártól kapnak csiszolásra. Az üzemben főleg fiatal szakmunkások dolgoznak. A saját tervezésű mintákkal díszített tálak, vázák, hamutartók, süteményes és kompótos készletek legnagyobb vásárlója Olaszország, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok. Évente mintegy 30 000, kisebb-nagyobb ólomkristály üveg dísztárgyakat készítenek külföldi megrendelésre. Képünkön: Egy régi vonalú, gazdagon mintázott ólomkristály beléstál az üzem házi kiállításán. (MTI Fotó : Bereth Ferenc fev. — KS) _3 Bizalom A múlt vasárnapi szavazás is kifejezésre juttatta az országgyűlési képviselő- és a helyi tanácstagjelöltek iránti bizalmat. A jelöltekből a nép akaratával parlamenti képviselők, illetve tanácstagok lettek. A városi és községi tanácsok alakulásával és a végrehajtó bizottságok megválasztásával elkezdődnek a munkás hétköznapok. A községi és városi tanácstagok élnek a szocialista társadalmi demokratizmus és a törvény adta lehetőségekkel; a jelölést és a választást követi az építő, a társadalmat formáló munka. A társadalmi tisztségviselők és az állampolgárok fejlesztik kapcsolatukat. A kölcsönös bizalomra épülő együttes tevékenység hatásosan szolgálja a célok megvalósítását. Az újonnan megválasztott országgyűlési képviselők és tanácstagok dolga egyebek között szorgalmazni, hogy a lakosság támogatásával fejlődjék és egyszerűsödjék a közigazgatás, mélyüljön a bizalom. A mindennapi együttműködés jó feltételt teremt a megnövekedett hatáskör ésszerű kiaknázására, korszerű, kulturált életkörülmények alakítására. Az őszinte,egymást tisztelő légkör a szocialista demokratizmust termékenyen fejleszti. Nagyon fontos, hogy a választott tisztségviselők és az állampolgárok egyaránt megfontoltan, hozzáértéssel, alkotó módon éljenek a törvényességgel és a demokratizmussal. Az újonnan megalakuló országgyűlés és a tanácsok önállóságát és növekvő hatáskörét úgy helyes értelmezni, hogy az alkotmányos előírásokat következetesen mindenki tartsa tiszteletben. A jogszabályoknak, valamint az országos és helyi ismereteknek a birtokában formálható a társadalom szocialista módon. És mert a helyi ügyeket elsősorban a városi, községi tanácsok intézik, ezzel egyszersmind megmarad és növekszik a választópolgárok közéleti érdeklődése. A lakosság a demokratikusabbá váló állami életet nagyobb érdeklődéssel szemléli, értékeli, bírálja, segíti. A hatáskör növekedésével együtt hasznos és szükséges tudatosan fejleszteni a felelősségérzet mélyülését. A növekvő felelősségérzetben, a helyi törekvések okos képviseletében és védelmében érvényesül az állami, népi érdek is. Alapos, hozzáértő mérlegeléssel, ahol csak szükséges, tisztségviselők vitatkozzanak az egyoldalú szemlélettel, és türelmesen magyarázzák az össztársadalmi feladatok teljesítésének elsőbbségét. A demokratizmus sohasem kerülhet szembe az új társadalmat szolgáló központi, hatalommal, a szocialista centralizmussal. A kettő, a demokratizmus és a centralizmus okos politikával, kölcsönös összefüggéssel szolgálja a város és a falu lakosságát. Ez abból a felismerésből is következik, hogy a demokratizmus mit sem ér, ha nem egészíti ki a fegyelmezett állami élet. A köz érdekét szem előtt tartó centralizmus éppen a társadalmi haladás fejlesztésével a demokratizmusnak is ösztönzője. Tanácsaink munkáját az összes állami szervekhez hasonlóan törvény szabályozza. Ám a szocialista törvények olyanok, amelyek feltételezik a tisztségviselők és a lakosság öntevékenységét, aktivitását. Ehhez nyíltságra, őszinteségre van szükség. A kapcsolat a jelölés és a választás alkalmával is impozánsan megmutatkozott. S most, amikor a választást követően a szocializmust magasabb szinten szándékozzuk építeni, mindenütt, a közigazgatásban is fáradozni szükséges azért, hogy a bizalom megmaradjon és fejlődjék. LÓNYAI SÁNDOR