Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

1971. július 1., csütörtök Az egész világ részvéte A szovjet vezetők részvétnyilvánítása Leonyid Brezsnyev, Nyiko­­laj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban nyilvá­nították mélységes részvétü­ket a tragikusan elhunyt há­rom szovjet űrhajós hozzá­tartozóinak. ★ A szovjet honvédelmi mi­nisztérium, a szovjet hadse­reg és haditengerészeti flotta politikai főosztálya közle­ményében őszinte részvétét nyilvánította az elhunytak családjainak. Részvéttáviratok A három szovjet kozmo­nauta tragikus halála mély részvétet keltett világszerte. A külföldi rádiók és televí­ziók a Szojuz—11. személy­zetének pusztulásáról beszá­molva hangsúlyozzák, hogy a világűr szovjet hősei harci feladat teljesítése közben vesztették életüket. A három szovjet űrhajós tragikus halála alkalmából küldött részvéttáviratok a vi­lág minden részéből özöné­vel érkeznek a szovjet fővá­rosba. A szovjet kormánynak mélységes részvétét nyilvá­nította Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Pjotr Jaroszewicz, lengyel minisz­terelnök, Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára, Lubo­­mir Strougal, csehszlovák miniszterelnök, Todor Zsiv­­kov, a BKP KB első ti­­tkára, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő, Richard Nixon, amerikai el­nök, II. Erzsébet, angol ki­rálynő, Willy Brandt, nyu­gatnémet kancellár, Olaf Palme, svéd miniszterelnök, Emilio Colombo, olasz mi­niszterelnök, Husszein, jor­­dániai király, Bumedien, al­gériai állam- és kormányfő, Baudouin, belga király és Franz Jonas, osztrák köztár­sasági elnök. Az MSZBT országos elnök­sége táviratban fejezte ki részvétét a Szaljut utasainak hősi halála alkalmából a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének, és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének Moszkvában és a szovjet nagykövetségnek Budapesten. Kaluga díszpolgárai Kaluga, az Oka folyó men­ti régi orosz város, ahol Konsztantyin Ciolkovszkij, az űrhajózás alapjainak meg­teremtője született és dolgo­zott, halála után­ díszpolgá­rává fogadta Dobrovolszkijt, a Szojuz—11. parancsnokát és Pacajev kutatómérnököt. Volkov fedélzeti mérnök már első űrhajózása idején lett a város díszpolgára, és találékonyság tette lehe­tővé, hogy Georgij Dobro­volszkij, a Szovjetunió hőse vezesse a világ első, tartam­repülést végző orbitális tu­dományos állomás személyze­tét. Vlagyiszlav Volkov, fedél­zeti mérnök, a Szovjetunió kétszeres hőse önfeláldozó munkát végzett a Szojuz tí­pusú űrhajókon és a Szaljut állomáson a bonyolult koz­mikus technika megteremté­se és kipróbálása területén. Viktor Pacajev, kutatómér­nök, a Szovjetunió hőse a vi­lág első orbitális tudományos állomásának minden eddigi­nél hosszabb űrrepülésén sokoldalúan kipróbálta az állomás különböző fedélzeti rendszereit, számos tudomá­nyos kísérletet és vizsgálatot végzett az űrtechnika és a népgazdaság érdekében — hangzik a harmadik nek­rológ. II Szovjetunió hősei A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége törvény­­erejű rendeletet adott ki, amelynek értelmében haláluk után A Szovjetunió hőse címmel tüntették ki Geor­gij Dobrovolszkij, Viktor Pa­cajev és Vlagyiszlav Volkov űrhajósokat hősiességükért, bátorságukért és merészsé­gükért, amelyet az új koz­mikus komplexum, a Szaljut orbitális állomás és a Szo­juz—11. szállítóűrhajó kipró­bálása során tanúsítottak. Vlagyiszlav Volkov most másodszor kapta meg a ma­gas kitüntetést. Először 1969 októberében, a Szojuz—7. űr­hajón végzett űrrepülése után tüntették ki A Szovjetunió hőse címmel. ★ Nekrológok az űrhajósok tragikus elhunyta alkalmából MOSZKVA A Szaljut tudományos or­­bitális állomás űrhajósainak tragikus elhunyta alkalmá­ból szerdán Moszkvában nekrológokat adtak ki, ame­lyek méltatják a három űr­hajós pályafutását. A nek­rológokat Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint az SZKP és a szovjet kormány más vezetői, miniszterek, ne­ves politikai és közéleti sze­mélyiségek, tudósok, katonai vezetők, szovjet űrhajósok írták alá. Az első nekrológ hangsú­lyozza, hogy a társadalom iránti magas fokú kötelesség­érzet, rendkívüli munkasze­retet, állhatatosság, bátorság It Ilis űrhajósok életrajza Dobrovolszkij Georgij Dobrovolszkij, a tra­gikus körülményeik között el­hunyt szovjet űrhajó legénységé­nek parancsnoka elsőosztályú katonai repülő, a szovjet lé­gierő alezredese volt. Dobro­volszkij június 1-én töltötte be a 43. életévét. A Fekete-teng­er melletti Odesszában született. 1946-ban végezte el a katonai lé­gierő különleges iskoláját, majd felvették a csugujevi hadirepülő iskolába, amelyet 1950-ben vég­zett el. Georgij Dobrovolszkij vadász­­repülő volt, különféle típusú repülőgépeken repült. Egy repü­lőraj parancsnokhelyettese, majd egy repülőezred politikai tisztje volt. 1961-ben továbbra is szolgála­tot teljesítve a légierőnél, elvé­gezte a katonai repülőakadémiát. Miután tagja lett az űrhajósok egységének, sikerrel elvégezte az űrrepülésre való felkészülés tan­folyamát. Vlagyimir Satalov repülő-vezér­őrnagy, aki már háromszor járt a világűrben, a következőket mondta Georgij Dobrovolszkij­­ról: Elvégeztük vele az összes elő­készületeket a Szojuz űrhajó és a Szaljut űrállomás együttes re­pülésekor végzendő munkához. Georgij minden feladatra nyu­godtan, módszeresen, oktalan kap­kodás nélkül készült fel, amikor először repült számára ismeret­len szuperszónikus vadászgépen, amikor bonyolult ejtőernyősug­­rásra készült, vagy a világűrben végzendő munkát gyakorolta be. Georgij Dobrovolszkij özvegye, Ljudmilla, a leningrádi egyete­men végzett és jelenleg matema­tikát tanít. Dobrovolszkij két kis­lányt hagyott árván, 1959-ben született Mariját és az 1967-ben született Natasát. Az elhunyt űr­hajós szülei Tyimofej Dobro­volszkij és Marija Dobrovolszka­­ja a nyugdíjasok. Volkov Vlagyiszlav Volkov, 35 éves, űrhajós, a Szaljut orbitális állo­más fedélzeti mérnöke szerdán életét vesztette, amikor a Szo­juz— 11. űrhajó leszálló berende­zése visszaérkezett a Földre. Volkovnak ez volt a második kozmikus útja. 1969 októberében Anatolij Filipcsenkóval és Viktor Gorbatkóval 80 fordulatot tett meg a Föld körül a Szojuz—7. fedélzetén. A bajkonuri űrrepülőtéren jú­nius 5-én a Szojuz—11. rajtja előtt Volkov az újságírók előtt kijelentette: „Jórepülni akarok! Fontos kísérleteket kell végre­hajtani. Mi, az egész személyzet, igyekezni fogunk a lehető leg­jobban teljesíteni a programot”. Alekszej Jeliszajev űrhajós ugyanezen a sajtóértekezleten így nyilatkozott: „Irigylem a fiúkat, akik egy csoportba ke­rültek Volkoval. Biztos vagyok abban, hogy Volkov erkölcsileg és műszakilag felkészült az űrre­pülésre”. Ugyancsak Jeliszejev egy másik alkalommal így nyi­latkozott bajtársáról: „Olyan tu­lajdonságai vannak, amelyek sze­rintem szükségesek az űrhajós számára — szereti a jó tréfát, a szép dalt”. Vlagyiszlav Volkov számára még az iskolai évek idején meg­nyílt az út az égbolt felé: repü­lőgép-tervező szülők gyermeke volt és már iskolás korában be­lépett a moszkvai repülőintézet klubjába. Később ennek a főis­kolának lett a hallgatója. Az intézet elvégzése után tervező­irodában dolgozott. Az űrhajósok osztagába Szergej Koroljov (1906— 1966), a kozmikus technika meg­teremtője vette fel Volkovot. Vlagyiszlav Volkov 1975-ben lépett be az SZKB tagjainak so­rába. Apja — Nyikolaj Volkov — a harmincas évek közepe óta dol­gozik a repülőgépiparban. Any­ja — Olga Volkova — életének 30 esztendejét szentelte a repülőgép­­tervezésnek. özvegye — I.Jud­oi fia — élelmiszeripari mérnök. Vlagyimir fia iskolás. Pacajev A Szaljut, ember irányította orbitális űrállomás fedélzetén végrehajtott kísérletek elszakít­­hatatlanul összefonódnak Viktor Pacajev kísérletező mérnök üz­­vével. — Az űrhajós-foglalkozás ter­mészetesen igen vonzó. A világ­űr kutatása új és nagyon érde­kes dolog, megpróbálok mindent megtenni utunk sikere érdeké­ben — mondta Pacajev a Szol­­juz—11. űrhajó rajtja előtt. Viktor Pacajev szerdán a Szol­­juz—11. leszállóegységének a Földre való visszatérésekor Dob­rovolszkij és Volkov űrhajósok­kal együtt életét vesztette. Viktor Pacajev a kazahsztáni Aktyubinszk városában született, ahol 1946-ig élt. A világűrbe ve­zető út Pacajev számára egész munkáséletének természetes foly­tatása volt. Miután elvégezte a penzai ipari főiskolát, kutató­műszerek, mérő és automatika berendezések, valamint rádió­­technikai rendszerek kidolgozá­sával foglalkozott. Pacajev 1969 szeptemberében kezdte meg a felkészülést az űr­hajósok csoportjában. A légiki­képzés során Vlagyiszlav Vol­­kovval repült egy gépen, akivel együtt volt a Szojuz—11. űrhajó és a Szaljut űrállomás fedélzetén is. Viktor Pacajev a Szaljut űrállo­más fedélzetén ünnepelte 38. születésnpját. Két gyermek ma­radt utána árván, Dmitrij nevű fia, aki 1957-ben született és Szvetlána nevű lánya, aki 1962- ben jött a világra. Az űrhajós özvegye, Vera, tudományos mun­­kartárs. Pacajev édesapja 1941- ben Moszkva alatt a fronton vesztette életét, édesanyja nyug­díjas. KISALFÖLD Még egy nehéz ember? Az elektrikus találmányt kínál kis ember nagy tervekkel. Egymondatos jellemzésben ezt mondanám Boros Ferenc­ről, az Észak-dunántúli Áram­­szolgáltató Vállalat elektriku­­sáról. Kis ember a szónak köznapi értelmében, akinek a könnyű meggazdagodáshoz nincs érzéke, a még könnyeb­bet pedig mélységesen tiltja kilengésektől irtózó, józan er­kölcsi felfogása. Az a fajta, akinek számára az érvényesü­lés útja egybeesik a szeré­nyen honorált kemény, becsü­letes munkával. Kivágott újságcikkeket mu­tat. Nem róla szóln­ , hanem a világ különböző pontjain éhezők százezreiről, millióiról, akiknek a hetvenes évek ele­jén sem jut a nekünk oly ter­mészetes betevő falat. Bizony nem olyan egyértelmű az em­beriség civilizációja! Bár­mennyire ibolyántúlinak tű­nik is, a Győr-Ménfőcsanakon lakó, alacsony termetű elekt­rikus a világszervezeteket is foglalkoztató éhínség elleni küzdelem szolgálatába akar állni egyszerűnek tetsző, jó szándékú ötletével, amelynek főszereplője egy többnyire szemétre dobált hulladék­anyag: a kazánpernye. A hulladékanyagoknak a termelésben történő haszno­sítása nem újkeletű, így a kazánpernyéé sem. Az elekt­rikus elgondolása azonban eltér az eddigiektől, ameny­­nyiben a ma még terméket­len sivatagi homokterületek, apró szemcsés, kavicsos terü­letek, vagy a már termő ho­mokterületek vízháztartásá­nak szabályozását várja a gyenge kalóriájú szenek szálló hamujától. Ennek kö­vetkezményeként pedig a terméseredmények javulását. Elképzelésének helyességét bizonyították a néhány esz­tendővel ezelőtt virágcsere­pekben végzett kísérletek, bi­zonyító érvényt azonban el­­sősorban a szántóföldi kísér­letektől lehetett várni. Ezek­re 1968-tól került sor folya­matosan a mórichid­ai ter­melőszövetkezetben. Íme a tények! Egy 1969. októb­­ 23-án Mórichidán készült jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy 69 májusában mintegy 50 négyzetméternyi területen, 500 milliméter mélységben 20 milliméter vastag kazánper­­nyeréteget helyeztek el a ta­lajban, amelybe azután ká­posztapalántát ültettek. „A palánta mesterséges esőztetést egyszer kapott. A rétegen kívüli terület két esetben részesült hat-hatórás folyamatos öntözésben.” A kazánpernyével dúsított „ho­moktalaj 60 milliméter mély­ségű kielégítő nedvességmeny­­nyiséget tárolt magában, a vízgazdálkodás javult, a kí­sérleti parcellán a vízháztar­tás kiegyensúlyozott maradt, és nem volt szükség mester­séges öntözésre. Ha a kazán­­pernye altalajba történő el­helyezése gépesítéssel törté­nik, a mezőgazdaság olyan segítséghez juthat, amelynek feltétlenül megmutatkoznak az előnyei gazdasági vona­lon ...” Eddig a jegyzőkönyv amelyet aláírtak: Németh Gé­za főagronómus, Major Lajos téesz-elnök, Pintér Miklós kertészeti agronómus és Hor­váth András kertészeti bri­gádvezető. Boros Ferencnek az Orszá­gos Találmányi Hivatalhoz beadott indítványát tudomá­nyos intézetek, magánkutatók több igénypontban cáfolták, s megvédte az álláspontját. Az eljárás drágaságával ér­velőknek a következőkben válaszolt: „Jelenleg Japán­ban, a szovjet köztársaságok­ban használatos nátrium-ben­tonitos vízvisszatartó anyag mázsánkénti ára 130 forint, az USA államaiban vízvissza­­tartó rétegként használatos bitumen ára mázsánként 120 forint, ezzel szemben a ka­zánpernye a villamos hőerő­műveknél mázsánként 0,5—1 forintba kerül.” A reagálások nem minden esetben voltak jóindulatúak. Az elektrikus rossznak, fan­tazmagóriának minősített agy­szüleményéért bizonyos he­lyen nehéz ezreket ajánlot­tak fel, a kisembernek azon­ban vonzóbb volt a becsület néha keservesebb útja. Majd elfelejtettem, hogy az ezrek nem ingyen hullottak volna Boros Ferenc ölébe. Cserébe ötletéről kellett volna mind­örökre lemondania. De ki ad­ná el mondjuk 50 000 fo­rintért a gyermekét, akit je­len esetben találmánynak ne­veznek ? A kérdés most természete­sen az, hogy mi lesz az ötlet sorsa. A szabadalmazás csak félmegoldás lenne, hiszen a lényeg az alkalmazáson van. Másodszori bemutatója óta különösen klső Kovács And­rás „Nehéz emberek” című filmje. A filmet, amelyben feltaláló elmék birkózásáról szereztünk tudomást, nem az elképzelés állította feladatok­kal, hanem az emberi kicsi­nyességgel, sőt rosszindulat­tal, Boros Ferenc is látta, és aggodalom motoszkál benne. Pákovics Miklós naninoim nagy rázást kell lefejezni az idén (Folytatás az 1. oldalról.) Az építési „csúcsban” azon­ban voltak olyan hónapok, amikor másfél ezren serény­kedtek a hatalmas építkezé­sen. Véglegesen a jövő év második felében vonulnak el onnan az építők, de 1972-ben már csak az úgynevezett fi­nom tereprendezés és a ren­geteg felvonulási épület le­bontása vár rájuk. A j­övő évben egyébként már mind a négy papírgyártó gépsor üzemszerűen termel, s a tel­jes kapacitással együttesen évi 35 000 tonna papírt ké­szítenek majd a lábatlani üzemben, amely a finn—ma­gyar gazdasági együttműkö­dés eredményeként Közép- Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb papírgyára lesz. ­ A csendes hétköznap dél­előttjén is állandóan nyílik a Soproni Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat 11-es élel­miszerboltjának ajtaja. Az asszonyok elégedetten néze­getik a fehér boltíves, újjá­varázsolt üzlethelyiséget. — Azelőtt sem volt rossz ez a bolt, mert mindent meg­kaptunk egy helyen. De most jó érzés bejönni is. Szépen Tizenöt éve vásárol a bolt­ban Tonnesz Károlyné. Az üzlet színvonalának fejlődé­séről szólt: — Azelőtt sokat beszéltek a szocialista kereskedelem­ről, most kevesebbet, de so­kat tesznek azért, hogy jól szolgálják a vásárlókat. Bő­séges az áruválaszték, udva­rias a kiszolgálás. Különösen figyelmesek a középkorú el­adók. Javaslat is van: a celofán­ba csomagolt hús árcédulája alá tegyenek olyan papírt, amely nem ragad a húshoz! Igaz, készséggel becsoma­golják az árut, ha kérik, de hogy ne kelljen szólni se, le­gyen kikészítve papír. Más javaslat: szervezze meg az üzlet a nagyobb tételek ház­hoz szállítását. Szerződés a húsüzemmel Feiller Jenő boltigazgató elmondotta, hogy a vállalat több mint 100 000 forintot költött az üzlet felújítására. Teljes olajfalat, új ábc-bú­­tort és három önkiszolgáló hűtőpultot kaptak. Fehér elrendezett és könnyen meg­található, amit keresünk — mondták Szilbek Ferencné, Stipinger Józsefné soproni munkásasszonyok. — Nincs zsúfoltság és el­tűntek az útból a ládák. Hű­tőpulton vannak a tejtermé­kek. Hús is van, és a polcok­ról sohasem hiányzik, amit keresünk — bizonyították ar­rébb Garab Kálmánná­val együtt. — Vevőink általában elé­gedettek a tejtermékek mi­nőségével. Külön hűtőpultot is kaptunk a Tejipari Válla­lattól. Hiányosság: sajtból nem kielégítő a választék. A cikklistán harmincfélét ígért a vállalat, és a dobozok­ból háromfélét kapunk: Buda­pest, Mátra, Csárdás. Ritkán érkezik a keresett Royalból. A tej szállítása is kifogásol­ható. A nyitott kocsin poro­san, ha esik az eső, vizesen és sárosan érkezik a poli­­pack csomagolású tej, a mű­anyag takarókat ritkán mos­sák ki! A 22 tagú kollektívának szocialista vállalásai teljesí­tésével sikerült megtartania a vevőket, a forgalmat is. A sok feltétel közül emelném id. a nagyobb árukínálat le­hetőségeinek jobb kiaknázá­sát. A bolt dolgozói éltek a nagyobb önállósággal, figye­lemmel kísérik a kereslet­kínálat változását, és tanul-csempével falazott, nagyon szép és teljesen elkülönítő húsfeldolgozó épült, hideg-Vitathatatlan, hogy a jobb üzlet megteremtése a bolt vezetőinek és a kollektívá­nak az érdeme. Mozgatója pedig, az egészséges konkur­­rencia 1967-ben kezdődött, amikor a szomszédban meg­nyílt az ABC-áruház. Akkor ők 21 millió forint forgalmat számoltak évente. Az áruház bő választékot kínált. Meg­szűnt a „veszi, nem veszi, nem kap mást!” gyakorlat És elkezdődött a verseny a vevőért. Ez pedig több és szebb árut, udvariasabb ki­szolgálást kívánt­­nak. Három kivétellel — de ők is készülnek — mind szak­munkások, tizenketten keres­kedelmi technikumot végez­tek. Mindenki ért a külön­böző részlegek, sőt a húsfel­dolgozói munkához is. Ez a sokoldalú igyekezet az alapja a soproni 11-es élel­miszerbolt szép fejlődésének. (Horváth) meleg vízzel és a dolgozók­nak női, férfiöltöző. — Az átalakítással vált le­hetővé néhány részleg bőví­tése. Külön pultot kapott a zöldáru és a virág. A boltunk árukészlete 1 100 000 forint. Beszerzésünk forrása nagy, és fő törekvésünk, hogy üz­letünkben mindent megtalál­jon a vevő. A húst is. Régi, jó kapcsolatunkat a hús­üzemmel szocialista szerző­déssel erősítettük meg. Min­dennap van friss hús, sok­szor kapunk belsőséget, és nagy a választék töltelék­árukból. J­avaslatok Nincs választék sajtból Megtartották vevőiket A vásárlók véleménye Egészséges harc a vevőért

Next