Kisalföld, 1971. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
1971. december 1., szerda ..- 1 . IV KISALFÖLD A földmunka egyik „fegyvere” a hernyótalpas exkavátor, amelyek ma már a gazdaságilag fejlett országokban többféle kivitelben készülnek. A gyártmány jellegét megszabja az, hogy milyen célra, milyen terepen használják az exkavátort. A hegyoldalakat például a hegybontó kanalas exkavátorokkal munkálják meg. A vízszintes talajt mélyásó kanalas exkavátorral dolgozzák meg. Ismét más típusú exkavátort alkalmaznak a kavics-homok talajhoz, itt a vonóköteles puttonyt használják. Képünkön: Munkában egy forgókanalas exkavátor. Hiúság nélkül Visszatérő kérdés KISZ- esek között: adjon-e vagy kapjon először az ifjúsági szervezet tagja és maga az alapszervezet? Most a KISZ VIII. kongresszusára való készülődés meghozta rá a választ. A jó a szervezeti életnek, egyik kulcsa, jó az alapszervezeti vezetőség. Mert a búskomorságba süllyedt, a KISZ- munka és élet laposságát, vagyis: a saját szervező-vezető tehetségének hiányát sirató alapszervezeti titkár soha el nem tudja érni, hogy az ifjúsági mozgalomnak tekintélye legyen. A kifelé néző, társaikat és az üzemi feladatokat ismerő, érdeklődő fiatalok válasza az idézett kérdésre: először adni, bizonyítani kell, utána lehet csak kérni. Nagyon kicsi a távolság a kettő között: ha a kongresszusi műszak gyakorlati teendőit megbeszélni kéri ki a KISZ-tagokat fél órára a titkár a művezetőtől, engedélyt kap. Ha a november hetedikei ünnepség forgatókönyvét megismerni jelentkezik be a párttitkárnál a KISZ-vezető, biztosabb, hogy nyitott ajtót talál. A kongresszusi készülődés, kezdve a tavaszi tanácsi választásokhoz adott segítséggel, folytatva a nyári társadalmi munka akciókkal és befejezve az őszi kongresszusi műszakokkal jó alkalom volt a mostani KISZ-alapszervezetek tagjainak a bemutatkozásra. Azért a mostaniaknak, mert a rang nem öröklődik, nem állandósul, hanem kötelez. Kötelezi az egyre jó eredményt elérőket a színvonal tartására és az alapszervezetekbe újonnan belépőket az igazodásra. Nem ünneprontás akar lenni, de meg kell mondani: a most megszerzett tekintélynek van veszélye is. A legnagyobb veszély a hiúság. Röviden és magyarázat nélkül: ha rendezvényt, KISZ-napot, kongresszusi műszakot vagy társadalmi munkaakciót tartanak az alapszervezetek, ne csak azért szervezzék, hogy mások tudjanak róla. Mert, amint ez kiderül, eloszlik a tekintély és értéktelenné válik a különben tiszteletre méltó felajánlás. Tóth Katalin Fokozatosan javuló munka a soproni öntödében Közismert, hogy nehézségekkel küzd az öntödei vállalat soproni gyáregysége. A nagyarányú rekonstrukció nem váltotta be a reményeket, a soproniak nyögik most a nem eléggé megfontolt korszerűsítés terheit. Egy példa: a homokműben olyan hiányosságok vannak, amelyek eleve lehetetlenné teszik a jó öntvények sorozatgyártását. Többek között hiányzik a homoktisztító berendezés. Márpedig ahol egységes formázóhomokot használnak, szükséges berendezés az, de a tervezők kifelejtették annak idején. A soproni öntöde ebben az évben 101,1 százalékra teljesítette első tízhónapos tervét. Lemaradás egyedül a csőöszszekötő idomok gyártásában van, kevés a megmunkálógépekhez a munkás. Valamit javított a helyzeten az éjjeli pótlék emelése, de még így is kevesen vállalják a három műszakot. A legfőbb termelési gondot azonban még mindig az NDK-ból vásárolt, s a rekonstrukciókor beépített gépsor okozza. A tervezők jót akartak: valóban korszerű a gépsor elve, ám, mint minden prototípusnál, itt is gyakori az üzemzavar. Jelenleg a gépsor 35—40 százalékkal többet termel, mint egy éve, azonban még mindig nem éri el a teljesítménye a tervezett szintet. A gyáriak erőfeszítésének köszönhető az is, hogy — szintén a múlt évhez hasonlítva — 30 százalékkal csökkent a selejt. A termelésnövelés, a selejtcsökkentés alaposan igénybe veszi az öntöde műszaki és fizikai munkásait. Sokan nem vállalják ezt a megterhelést. A fizikai munkások közül ebben az évben eddig 162-en léptek ki a vállalattól. A helyükre és új munkára belépők száma 205 volt, ez a szám majd egynegyede az üzemegységben dolgozók számának. Az ilyen arányú fluktuáció mellett is csökkent a túlóra-felhasználás; az első tíz hónapban öszszesen 50 000 munkaórát fizettek ki túlóraként, amely 40 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az egy főre jutó termelési érték mutatójában is javulást értek el, még az idei tervelőírásokhoz képest is, a tervekben szereplő 470 forint tervmutatót (amely egy munkás egynapi munkájának értékét fejezi ki) 486 forintra teljesítették eddig. A tervezők által „fehérköpenyes munkahelynek” ígért öntödében vastagon száll a por és a füst, az automatizált gépsorok gyakran megállnak. Sokkal több munka rejlik a felsorolt számok mögött, mint azt hinnénk. Az országban egyedül Sopronban gyártanak temperöntvényeket, s az itt dolgozók erőfeszítése következtében a keresett öntvényekből kevesebbet kell importálnunk mint tavaly. bl Kihagyott alkalom Hat ai agrárszakemberek fóruma A fiatal agrárszakember megkapja bizonyítványát, kikerül az iskolából, elhelyezkedik valamelyik mezőgazdasági üzemben , és egyszerre nagyon sok lesz a gondja. Megismerkedni az új feladatokkal, megszokni az új környezetet, ismerősöket, barátokat szerezni, bekapcsolódni a helyi KISZ-alapszervezet munkájába, művelődni, szórakozni. S ami még ezekre jön: a lakáskérdés, a kezdő fizetés. Megannyi kérdőjel. Nehéz belerázódni a kerékvágásba, gyakran évek kellenek hozzá. Erről beszélgettek tegnap Győrött, az ifjúsági házban a győri járás fiatal agrárszakemberei. A KISZ járási bizottsága kitűnő fórumot biztosított számukra. A fiatalok kérdéseit várta Négyesi László, az MSZMP járási bizottságának munkatársa, Tóth József, a Termelőszövetkezetek Kisalföldi Területi Szövetségének titkára, Ács Jenő, a járási hivatal mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője, Nagy József, a KISZ megyei bizottságának munkatársa. Vitaindítóként Ács Jenő beszélt a győri járásban dolgozó fiatal agrárszakemberek gondjairól és azok megoldásának lehetőségeiről. Elsőként a KISZ-mozgalom került szóba. Nincs vonzásuk, összetartó erejük a falun működő alapszervezeteknek — mondták. Különösen az ifjúság körében növekedtek az igények, ma már televízióval nem lehet a fiatalokat a KISZ-klubba csalni, hasznos, érdekes programok kellenek. (Ezért fáradozhatnának a fiatal agrárszakemberek is.) Néhány helyen például annyira kevés fiatal dolgozik a fezben, hogy nem lehet KISZ- alapszervezetet létrehozni. Sokan járnak be a városba dolgozni, az „otthoniak” nehezen tudnak velük jó kapcsolatot kialakítani. Ami majdnem minden fiatal agrárszakembernek gond: a lakás. Munkába állnak az ifjú szakemberek, és gyakornoki idejükre gyakorta elhanyagolt, rosszul berendezett szolgálati szobát kapnak. Olykor az egy év leteltével sem változik a helyzet. S ha ráadásul kevés a kezdő fizetés is, a fiatal szakember azon gondolkodik, ne menjen-e máshová, ahol jobban megbecsülik. A mezőgazdaságnak egyre több szakemberre van szüksége , és ezeket a szakembereket jobban meg kell becsülni. Mert különben előfordulhat az, amit az egyik fiatal említett, egykori évfolyamtársainak fele már otthagyta a mezőgazdaságot. A tegnapi fórum kiváló alkalom volt arra, hogy a fiatalok gondjaikról beszéljenek, orvoslást, segítséget kérjenek. Az egykét hozzászólástól eltekintve ez az alkalom kihasználatlan maradt Nem tudni miért, a meghívottaknak csak a fele jött el. A jelenlévők között is akadt passzív hallgatója a beszélgetésnek .. — Jutási — A parasztember tele A téli szusszanásnyi idő az őszi munkák befejezése és a tavaszi munkák kezdése között a mezőgazdaságban dolgozók számára. Ilyenkor pihenhet a parasztember, amikor hó és fagy van a határban, az elvetett mag békésen szunnyad a föld mélyén. Az egész évben végzett jó munka öröme teszi gazdagabbá a pihenést... Nyaralásra nem nagyon gondolhat a parasztember. Sürget a munka, vár a határ, mondják, ha pihenésről, utazásról kérdezik őket. Egy-két nap a Balatonon, alkalmanként hétvégi, közös kirándulás — ez jelenti a nyári kikapcsolódást, többre nincs idő. „Majd télen!” Van munka persze télen is a gazdaságban. Gondozni kell az állatokat, átvizsgálni, felújítani, előkészíteni a gépeket tavaszra... Mégis több jut a pihenésre, szórakozásra, művelődésre. Szociológiai vizsgálatok eredményei bizonyítják: télen általában többet olvas az ember, mint az év más szakában. Különösen a falun élőkre jellemző ez. A téli villanyfényes estéken előkerülnek a könyvek, fellendül a könyvtárak forgalma. S mit lehet csinálni még decemberben, januárban, februárban? Karácsonyi, újévi, farsangi ünnepek színesítik a hétköznapokat, meg a disznóölések ... És megkezdődnek a téli tanfolyamok. Fiataloknak, idősebbeknek egyaránt hasznos a szakmai továbbképzés. A mezőgazdaság minden ágában hódít az új: eme több az új gép, az új növénytermesztési vagy éppen állattenyésztési technológia, és ami ezekhez kapcsolódik, az állat-egészségvédelem, növényvédelem... Hirtelenjében nehéz lenne felsorolni, hogy megyénkben hányféle tanfolyamot szerveztek, hány résztvevővel, mert a tanfolyamok meghirdetőihez még egyre érkeznek a jelentkezések. Örvendetes, hogy az idős emberek már nem vonakodnak a tanulástól (a kevés, megrögzötten maraditól eltekintve), szívesen beülnek az iskolapadba. „Mert mit ér az ember harminc, vagy negyven évi gyakorlati tapasztalata, ha az új módszerrel nem tud mit kezdeni?” — hallottam nemrégiben egy nyugdíj előtt állótól, aki szocialista brigádvezető. „Szégyenkezzünk, mikor az a húszéves fiatal azt mondja: nem így kell csinálni, Józsi bátyám, hanem emígy...? Mert ő jobban tudja, tanulta az iskolában ...” Aligha van alkalmasabb idő a tanulásra a télnél. Ilyenkor van mód a tapasztalatszerző látogatásokra, vitákra és a tervezésre is. Furcsának tűnhet a hasonlat: a parasztembernek körülbelül olyasmit jelent a tél, mint a diáknak a vakáció. De valójában mégis több annál. Nem telnek tétlenül a fagyos hónapok. A mezőgazdaság munkája erőt gyűjt, új, mindig szebb reménnyel vár a természet éledésére, a határ zöldülésére. J. F. 3 Pártmunka és aktivitás A politizálás a párttagok mindennapi életének fontos tartozéka. Persze, napjainkban a politizálás nem annyira látványos, nincs anynyira szem előtt, mint egykor a munkásfiatalokért folyó harcban, az osztályok nyílt összeütközésének idején volt, amikor tüntetés, jelszófestés, röplapragasztás, házi agitáció mindennapos tevékenységünk volt. De az élet ma nem is kíván ilyen eszközöket, hiszen a társadalom élete higgadtabb, stabilitás van, amikor a gazdasági építőmunka — igaz csendesebb, de korántsem könnyebb — feladatait kell megoldanunk. Ez is harc. A pártmunkának ez a más jellege abból is következik, hogy politikánk elfogadtatásának, megértetésének és a végrehajtására való mozgósításának ma fő módszere: a meggyőzés. Valamikor elég volt, ha a párttitkár kiadta az „ukázt”, aztán azt végre kellett hajtani. Ez a módszer ma elfogadhatatlan! Éppen ebben rejlik politikai munkánk egyik nehézsége. Mert könnyebb parancsokat osztogatni, mint valamiről meggyőzni a tömegeket. Viszont ez utóbbi módszer a hatásos, tartós, mert utána a tett már a meggyőződésből fakad. Világosan látnia kell minden elvtársunknak, pártunk minden tagjának, valamint politikailag aktív, párton kívüli barátainknak is, hogy nem elegendő a helyes politika kialakítása, ezt meg is kell ismertetni mindenkivel, meg kell magyarázni, el kell fogadtatni és mozgósítani a végrehajtásra. A jó politikának is kell cégér, a jó politika is csak akkor válik a tömegek ügyévé, ha megismerik a tömegeik. Némelyek úgy vélik, hogy elegendő, ha fent — a pártkongresszuson, a legfelsőbb pártszerv ülésein, vagy az országgyűlésben — beszélnek erről, hiszen éppen eddigi társadalmi gyakorlatunk bizonyítja, hogy nincs különösebb probléma, a tömegek értik a párt és a kormány elgondolásait, helyeslik és követik is őket. Ilyen spontán automatizmus azonban társadalmi méretekben nem létezik! Hiszen nem elég csak meghirdetni a jó politikát, hanem azt az életben realizálni is kell! Azt mondja a párt és a kormány, hogy csak abban az esetben emelhetjük az életszínvonalat, ha előbbre jutunk a termelékenység emelésében, a munkafegyelem megszilárdításában, a gazdaságosabb termelésben, ha jobban takarékoskodunk az anyaggal, eszközeinkkel és így tovább. De ezt a legkisebb termelőegységig meg kell valósítani. A problémát az okozza, hogy számos elvtársunk (noha világosan ismeri a párt és a kormány álláspontját az adott kérdésekben) elfelejtkezik ennek szüntelen és ismételt magyarázásáról, a téves nézetekkel szembeni védelméről. Ezért a politikai harckészség fejlesztése ma minden pártszervezetünk egyik fontos feladata! Ma még számos helyen sem a munkában, sem a magatartásban nem lehet megkülönböztetni a párttagot a pártonkívülitől. Pedig a párttagot nem a pártonkívülivel szembeni kiváltsága — hiszen ez elveinkkel nem fér össze! — hanem a politikai aktivitás, a munkában, a termelésben, a közéleti tennivalókban való kitűnés kell, hogy megkülönböztesse azoktól, akik nem tagjai a pártnak. A párt a munkásosztály élcsapata, de a párthoz tartozók szilárd elviségében, a közért vállalt többletmunkájában, példamutatásában, aktív politizálásában összegeződik ez az élcsapatjelleg! Előfordul még, hogy emberi közösségekben némák maradnak a kommunisták, még akkor is, ha hibás álláspontok hangzanak el. Pedig vita nélkül nincs politika, s vita nélkül nincs szövetség sem! A munkásosztály széles társadalmi szövetségben vezeti a harcot a szocializmus építéséért, s e szövetség tagjai — noha az alapvető kérdésekben, a szocializmus építésében és a béke védelmében — egyetértenek ugyan, de az építés számos részletkérdésében eltér a véleményük. Olykor tudattalanul talán, a marxista világnézettel ellentétes gondolkodás hatja át felfogásukat. Éppen ezért e szövetséget erősíteni, kovácsolni csak elvi vitában, a hibás nézetek elleni harcban lehetséges! Van egy félreértés is, amely gátolja az elevenebb, aktívabb pártmunkát. Akadnak, akik úgy gondolják, ha jól elvégzik szakmai munkájukat, ez egyben azt is jelenti, hogy pártmunkát végeztek. Kétségtelen, hogy az eredményes és hiteles politikai munkának ez feltétele, de ez önmagában még nem pártmunka, mert akkor minek nevezzük annak a sok százezer pártonkívülinek a szocializmus építésében tanúsított legalább ilyen, vagy még odaadóbb szakmai munkáját? Pártunk tagjai politikai harcosok is, akik akkor is szüntelenül politizálnak, harcolnak a párt igazáért, ha pártszervezetüktől esetleg nem kaptak pártmegbízatást. Pedig a termelés, a sokrétű társadalmi és politikai élet a politikai munka ezernyi lehetőségét kínálja. S a kommunistáktól nemcsak a termelésben szükséges jobban megkövetelni a példamutatást, de a társadalmi-politikai aktivitás tekintetében is. RÁCZ LAJOS