Kisalföld, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
* A gödör Farádtól délkeletre van. Talán száz méterre a 85-ös főútvonaltól, hepehupás árterület, sűrű bokrokkal, fény felé törő, lombtalan akácokkal. Alattuk sebtében tákolt kalyibák. A gunyhótól kunyhóig taposott út, sártenger. Bokáig elmerül benne az ember. PISLOGÓ FÉNY A legkisebb, legszegényebb vityilló előtt két év körüli poronty áll. Egyetlen pendelyét összefogja a mellén, és amikor meglátja a látogatókat, kiabálni kezd: — Margit, Margit! Keresnek! Egy pillanat, és a családok az ajtóban tolonganak. Bogdán Margitka nevet. Majd elrepül a boldogságtól. Kisebb testvérkéit, a hétéves Anikót, a hatéves Hajnalkát, a négyéves Elemért, a kétéves Jóskát betuszkolja a házikóba. — Megfáztok! Vigyázzatok Zolikára! — mondja nekik. Zolika a legifjabb a családban. Négy hónappal ezelőtt született. Ott szendereg Bogdán Elemér házikójában, és éjszakánként hat testvérével osztozik az egyetlen ágyon. — Ők kicsodák? — kérdi Margitka, a három férfire mutatva. — Munkásőrök. A megyei törzstől jöttek. Pokrócokat és ruhákat hoztak. — Pokrócokat? — kérdik csodálkozva a körülállók, mert nagy itt a szegénység. Szerettük volna igazságosan elosztani közöttük a húsz meleg takarót, a gyermekruhákat, de ebben a furcsa, magába zárkózó kis közösségben, két család kivételével mindenki lemondott róla. Ugyan miért?" Bözsi, Zsolnai Sándorné beszél helyettük: — Köszönjük, nekünk nem kell. Annak a két asszonynak tessék adni: Bogdán Elemérnének és Bogdán Rudolfnénak. Az egyiknek hat, a másiknak négy gyereke van. Mind a ketten szegények. Múlt nyáron, július 28-i, „A gödör nagyon mély” című cikkemben még azt írtam, hogy közös tűzhelynél főznek a családok. Télen ez másként van. Ki-ki a maga házikójában főz, mert odakint harap a tél. Amíg a kicsik a pokrócokon ugrándoznak, és próbálgatják a pulóvereket, melegítőket, sapkákat, Margitka mellém áll, és büszkén a feje fölé emel két füzetet meg egy könyvet. — Amikor legutóbb itt járt, megígértem, hogy megtanulok olvasni. Megtanultam! Ibi néni, a tanító nénim nagyon örül. Már adott ötösöket! Karolina, az édesanya is nagyon boldog. Hiszen az ő tízéves kislánya a Gödör egyetlen lakója, aki tud írni és olvasni. Az elsőosztályos könyv kinyílik. Mindenki Margitra figyel: „Itt egy betű, ott két betű, hosszú, sovány, vagygömbölyű, hogyha szépen összefogjuk, jól megnézzük, elolvassuk, kibúvik egy szép szavacska, mint bokorból a nyulacska..." A testvérek a ritmusos versolvasásra vidáman cuppogtatják lábukat a hideg kátyúban. És Margitka egyre csak olvas ... Hogyan tanult meg? Hiszen se székjük, se asztaluk, se lámpájuk nincsen! A tervezett költözködés nem sikerült. Így az asztalka sem készült el, amit Bogdán Elemér ígért a kislányának. Ha készen lenne is, ugyan hová állítaná? Esteledik. A Gödör lakói magukra maradnak... Sötétség ül a bokrok és akácok alatt, de Margitka tudásvágya már ott pislog. Sindulár Anna A tavaszi fáradtságról A tavasz közeledtével ismét sokan panaszkodnak fáradtságról, aluszékonyságról, gyakori fejfájásról, ingerlékenységről, rossz közérzetről, hullámzó kedélyállapotról, vagy álmatlanságról. A panaszok mögött a hoszszan tartó napfényhiány, az egyoldalú „télies” táplálkozása húzódik meg, ezért az orvosok mindenekelőtt változatos étrendet ajánlanak: elsősorban különböző friss zöldféléket, főzelékeket, gyümölcsöket, szörpöket. Kellő mennyiségű vitamin jut a szervezetbe, citrommal, zöldpaprikával, karalábéval, karfiollal, nyers savanyúkáposztával, sóskával, parajjal, almával, dióval, sülttökkel, s a szárazbabból, szárazborsóból, sárgarépából készült főzelékkel. Feltétlenül hatásos ellenszere a tavaszi fáradtságnak a tartósított szűrt, vagy rostos gyümölcslevek, továbbá a szamóca, a fekete ribiszke, a csipkebogyó szörpök, a paradicsomlé ivása. A napfényhiány pótlására célszerű a kvarcolás. Ezzel azonban csak fokozatosan, az előírások szigorú betartásával éljünk! Ugyancsak fontos a mozgás, a szabad levegő. A rendszeres séta, a hétvégi kirándulás — a változatos étrenddel párosulva — egyaránt jó szolgálatot tesz a fizikai és a szellemi dolgozóknak. Dávid és Klotild Nemes György regénye De honnan ismeri ez a málna dalt? Ez szívén ütött. Kiugrottam az ágyból. Odarohantam az ablakhoz. Szétrántottam a függönyt, és lekiabáltam: — Te csaló, ott, hallod? Hagyd abba! Hajnalban felvered az embert. A legszebb álmából. Előbújt a fa mögül ez a Darkó. Vigyorogva felszólt: — Mi volt az a legszebb álom? Csak nem egy szerencsétlen f látásról álmodtál? Elöntött a méreg. Lehajoltam a padlóra. Felkaptam a szandálomat. Egymás után mind a kettőt lehajítottam. De nem találtam el. A fa mögé ugrott a szemtelen. * ts KISALFÖLD 1972. március 1., szerda ———----------------- " >■ " „Redukált" történelem Az emberiség háromszázezer éves ismert történetének egy év 12 hónapjára történő redukálása esetén igen érdekes eredményhez jutnánk. Csak október közepén kezdődne a vaskorszak, december elejére időszámításunk kezdete. Watt a gőzgépet december 29-én találná fel. Az első világháború december 31-én 4 óra 15 perckor kezdődne és a hirosimai katasztrófa ugyanaznap éjfélkor következne be. A tranzisztor, a lézer vagy a holdrakéta feltalálása a „történelem-kivonaton” belül csak a másodperc töredéke lenne. Magamra kaptam a szoknyámat meg a blúzt. Mezítláb lerohantam a kertbe. — Add vissza a szandálomat — mondtam. Ez a Darkó ott lóbálta előttem a szandálokat a kezében. — Tessék — nyújtotta, és végignézett. Felrántottam a szandált. — Köszönöm — mondtam. Mit mondhattam volna? — Szívesen — mondta. És még mindig vigyorgott. — Mit költöd fel ilyen korán az embert? És hamisan fütyülsz, tudod-e? — —mondtam. — Tudom. Én nem vagyok muzsikus. Szép tőlem, hogy így is tudom utánozni a barátodat. — Kilestél, mi? — mondtam neki. — Nem kellett leselkedni. Láttam, mikor a biciklin harcolászott. Odabújtál hozzá. Nem tudtam, mit mondjak, hogy nagyon megsértsem. Sírva fakadtam dühömben. Odalépett hozzám. A zsebéből kivett egy kis selyempapírba burkolt valamit. — Ne sírj! Tessék, ezt hoztam neked, mert helyes lány vagy. Kibontottam a papirost. Egy ezüstszínű nyaklánc volt, rajta egy nagy érem. Azt az egyiptomi királylányt ábrázolta. A nevét nem tudom Olyan, amilyet az Aidában láttam, mikor egyszer már gyerek voltam. Szép volt a lánc és az érem. Hirtelen mozdulattal ledobtam a fűre. — Nem kell! — mondtam és elfordultam. De nem szaladtam el. 4« — Kár. Pedig jól állt volna neked — mondta, és lehajolt érte. — Nem érdekel! — mondtam így hátulról. — Persze, ha Dávid hozna neked ilyet, azt elfogadnád, ugye? — Honnan tudod a nevét? — Tudom. De nem válaszoltál a kérdésemre. — Elfogadnám, igen — válaszoltam. — Mert szerelmes vagy, mi? — mondta. — Nem igaz. — Tagadod? — Én nem vagyok szerelmes senkibe. — Mered neki is mondani? — kérdezte. — Merem — mondtam, és végignéztem ezen a Darkón.. — Akkor gyere. Felköltjük a barátodat. Kíváncsi vagyok, tényleg szemébe mered-e mondani, hogy senkibe nem vagy szerelmes. Megfogta a kezemet, és húzni kezdett maga után. Nem ellenkeztem. Valami megbénított. Mentem vele, nem is kellett nagyon húzni se. Anyucinak se mondtam, hová megyek. Nem is vette észre, hogy elmentem. Útközben nem szólt hozzám ez a Darkó. Én se szóltam egy szót se. Csak Dávidék háza előtt húztam ki a kezemet a kezéből. — Nyugodtan elengedhetsz. Nem szököm meg — mondtam. —■ Szóval, mered neki mondani, hogy nem vagy szerelmes senkibe? — Merem. 41 A „Harmadik világ nyomora Október 25-től november 8-ig tanácskoztak, legtöbbször zárt ajtók mögött Limában (Peru) az 1964-ben létrejött „77-es csoport”, a ma már 95- re növekedett haladó eszméket támogató ENSZ-tagországok. Akcióprogramban állapodtak meg, mely április elején az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési bizottsága) 3. tanácskozása elé kerül a chilei Santiagóban. A legfontosabb kérdésekben közös álláspontot dolgoztak ki, ami lehetővé teszi, hogy felfogásukat egységesen képviselhessék az imperialista országok ellenében. A csoport országai nemcsak a fegyverkezési versenyt, a gyarmatosítást és a fajelméletet vetik el, hanem egyéb gyakorlati kérdésekben is közös nevezőre jutottak. Közös álláspontként fogadták el, hogy minden ország önmaga rendelkezzék nemzeti kincseivel, és az ez ellen elkövetett minden kényszert a nemzeti önrendelkezési elv megsértésének tekintenek. Látható ennek a felfogásnak az USA ellenf éle, tekintve, hogy éppen az USA az az imperialista hatalom, mely a „gazdasági agresszió” minden válfaját alkalmazza, így pl. Chile és demokratikus kormánya és annak a nemzeti önrendelkezési elvvel egybeeső tevékenysége ellen. Ugyanakkor a fejlődő országok minden olyan gyakorlattal szembeszállnak, mely ilyen vagy olyan formában elzárja előlük a külföldi piacokat. Mindez éppúgy áll az USA vámintézkedéseire, mint az EGK protekcionista politikájára. Egy másik nyilatkozat a nemzeti javak felhasználását teszi közzé a nemzeti törvényhozásra bízva az intézkedést. Ez elsősorban a nemzeti határok kiterjesztését jelenti pl. a latin-amerikai partvizek halászata ügyében. Peru, Ecuador és Chile 200 mérföldnyi partvízhatárt állapított meg magának. Ily módon biztosítják, hogy ezen a területen az imperialista hatalmak ne halászhassanak és a tengerfenék kincseit se aknázhassák ki. A határozatokat abból a szemszögből kell tekinteni, hogy a „harmadik világ” országainak pénzügyi helyzete rohamosan romlott. Az utóbbi időben három új mozzanat rontotta tovább a helyzetet: Az USA védővám-intézkedései, melyek kb. 200 millió dollár kárt okoznak a fejlődő országoknak. Különösen nyomasztó, hogy éppen a fejlődő országok ipari kivitelét érintik ezek a határozatok. Ezzel, az amúgy is szegényes iparosításuk kerül veszélybe, azaz éppen az a folyamat, amely bizonyos értelemben megjavíthatná a fejlődő országok elmaradt gazdasági struktúráját. Hasonló következménye van az EGK területi kiterjesztésének, tekintve, hogy ezáltal is romlik a fejlődő országok ipari kivitele a fejlett tőkés országokba. Negatív hatással vannak a fejlődő országokra a tőkés világ valutaválságai is. A márka, yen s más tőkés valuta felértékelése a dollárral szemben annyiban okoz kárt a fejlődő országoknak, hogy exportcikkeiket (nyersanyagot és élelmiszert) elsősorban dollárban számolják el. Ezekért a dollárokért azonban Nyugat-Németországból, Japánból stb. ezentúl kevesebb árut kapnak, mint korábban. Azaz: behozatali lehetőségük , ami az ipari termékek árának növekedése és a nyersanyag- és trópusi élelmiszerárak leromlása következtében már úgyis lecsökkent — most a valutáris válság következtében tovább zsugorodott. A valutáris bizonytalanság, ami az egész tőkés piacon fizetési bizonytalansághoz vezetett, a fejlődő országok kereskedelmére is negatív hatással van. Mégsincs lehetőségük a valutáris válság „megoldásában" részt venni, ez megmaradt a tíz legnagyobb tőkés ország kiváltságának. Negatív hatással van a fejlődő országokra atőkés világon belül mindinkábbterjeszkedő ciklikus túltermelési válság is, amely az USA-ban, Nagy- Britanniában, Japában, Olaszországban és Nyugat-Németországban tapasztalható. Az említett országokban az utóbbi években magas volt a növekedési ráta, a csökkenő keresletet így a fejlődő országok is megérzik. Az érintett országok gondja most, hogyan egyenlítsék ki ily módon megnövekedett problémájukat. Csak kevés országnak van meg ehhez a belső feltétele. Sok országnak éppen most van szüksége külföldi hitelre és segítségre. De az USA, a válság fő okozója, éppen most csökkenti külföldi segélypolitikáját. Washington ezzel nemcsak a saját helyzetén kíván javítani, hanem egyben meg is akarja zsarolni a fejlődő országokat A külföldi segélyek mozgósítása jelenleg mindenesetre nehezebb és drágább lesz, nem is szólva arról, hogy az imperialista „segélyezők” által folyósított hitelek kamatjainak visszafizetése (évi 5 milliárd dollár) és az egész hitel- és „segélyösszeg” (5 milliárd dollár) mindinkább eladósítja a fejlődő országokat. Ezért volt arra szükség, hogy a Limában részt vevő 95 fejlődő ország minden különbözőség ellenére ebben a kérdésben közös nevezőre jusson. Hogy ez mennyire nehéz lehetett, arra már a résztvevő országok különböző társadalmi jellege is utal. A szocialista Kubán, a demokratikus Chilén, a szocializmus felé orientálódó Burmán, Szírián és Algérián kívül tőkés orientációs országok, mint India és Mexikó, reakciós katonai rezsimek, mint Brazília, a középkori jellegű Bhután és a félgyarmati rendszerű Lesotho is részt vettek a tanácskozáson. A termelőerők különbözősége is változik országonként. Annál fontosabb az a tény, és utal a világban végbemenő társadalmi folyamatokra, hogy az imperializmus elleni irányzat mindezen országokban mindinkább profilmeghatározó jellegűvé válik. Ez is mutatja, hogy milyen irányban fejlődik a nemzetközi erőviszonyok változása. Dr. Nagy Ivor — Akkor kezdjél fütyülni. Hadd keljen fel, és hadd, jöjjön ki — mondta. ’ — Mit fütyüljek? — kérdeztem, mintha semmit se tudnék. — Ne tettesd magad. Azt, amit én olyan hamisan fütyülök — mondta.És várt. Fütyülni kezdtem a málna-dalt. A Kis éji zenét reggel negyed hétkor, mert annyi volt. Dávidék háza falán, a tető alatt volt egy fecskefészek. Ott vezetett el a villanydórt egy oszlophoz. A dróton két fecske ült. Bizonyára férj és feleség. Vagy inkább Jancsi és Juliska fecskében. Vagy Rómeó és Júlia fecskében. Vagy Daphnisz és Chloé, ugyancsak fecskében. Vagy mi ketten Dáviddal, de ez a tökfej ezt nem tudta. Mert ő nem ismerte azokat az operákat és baletteket. A két fecske éktelenül csicsergett, mielőtt jöttünk. Mikor fütyülni kezdtem, elhallgattak. Élesen fütyültem, mert nagyon élesen tudok fütyülni. Hét osztrák erdei fenyő övezi a házat. A tűleveleken átcsúszott a füttyszavam. Besurrant az erkélyre. Végigszaladt Dávid szobájában. Megcsiklandozta Dávid talpát. A combján táncolt végig. Megcsiklandozta a mellét, a nyakát, a fülcimpáját. Most belekúszott a fülébe. Dávid felébredt. Már észbe kapott, ki fütyül. Az édes Klót fütyül. Hívja őt. Gyere, Dávid, gyere, gyere! Tanúságot kell tenni. (Folytatjuk.) 48