Kisalföld, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

1972. szeptember 1., péntek ---------------------------------Kisalföld­ai NEM CSAK VERSENY! AGGÓDOM egy jó és hasznos kezdeményezésért! Félek, hogy divattá, olcsó önigazoló módszerré válik a „Dolgozz hibátlanul!’’ mozgalom; félek, hogy a munka­verseny szervezőinek számottevő része nem lát benne semmi mást, mint a statisztikai kimutatások javításá­nak lehetőségét. Félek, hogy a sok bába között elveszik a gyermek, hogy a világszerte elterjedt új munkamód­szert sokan csak a munkaverseny egy formájának te­kintik, nem pedig olyan lehetőségnek, amely — a szo­cialista brigádok hatékony közreműködésével — elve­zethet az eddiginél jobb és gazdaságosabb termeléshez. És úgy látszik, félelmem, aggodalmam nem alaptalan! Pár nappal ezelőtt arról olvastam, hogy a Gabonatröszt „Dolgozz hibátlanul!” munkaversenyt hirdet. Ez önma­gában dicsérendő kezdeményezés is lenne, de a tudósí­tás beszámol arról is, hogy a vetélkedést miként kíván­ják megszervezni. A verseny valamennyi gabonafel­vásárló és feldolgozó vállalatnál egy évig fog tartani, az előkészítést a KISZ-esek végzik, mert csak a szakma ifjú dolgozói vesznek részt az erőpróbán. Úgy gondolom, hogy azok számára, akik ismerik az új munkamódszert, mindebb látható, hogy sem a trösztnél, sem vállala­tainál nem fordítanak túlságosan nagy gondot a forma mögött meghúzódó tartalomra, és a KISZ-szervezetek sem tekintik sokkal többnek a kezdeményezést, mint egy témának, amelyet beírhatnak munkatervükbe, és amellyel javíthatják év végi statisztikájukat. Mert ha nem így lenne, ha nem csak egy igazoló adatként ke­zelnék a szervezést, ha éreznék a vele járó munka sok­rétűségét és a felelősség súlyát, akkor bizonyára nem vállalták volna el a verseny előkészítését. E MUNKAMÓDSZER meghonosítása, alkalmazása nem a szocialista brigádokhoz vagy a KISZ-esekhez intézett felhívással kell hogy elkezdődjék. Az első lé­pést a gazdasági és műszaki vezetőknek kell megten­niük, megteremtve a hibátlan munka feltételeit! A többi között javítani szükséges a gyártás műszaki előkészítését, az üzemszervezést, a technológiai feltéte­leket, pontosítani kell a munkafolyamatokat. A moz­galmi és társadalmi szervezetek feladatai csak ezután következnek, felhívni a dolgozók figyelmét arra, amit a pszichológusok már évek óta tudnak, hogy az embe­rek a munkahelyükön sokkal több hibát követnek el, mint a gyárkapun kívül. És itt kezdődik a szocialista brigádok szerepe is; munkájukkal bizonyítják azt, hogy az üzemben történt tévedések száma nagy mértékben csökkenthető. A szocialista brigádmozgalom nagyon sok üzemnél, vállalatnál tapasztalható hiányossága, hogy a több és jobb termelésért folyó verseny csak a fizikai munkások között honos, hogy a mozgalomban az alkalmazottak, a technikusok, mérnökök és irodai dolgozók csak ritkán vesznek részt. Hogy a termelés irányítói és a termelők között nagyon is egysíkú a kapcsolat. A „Dolgozz hi­bátlanul!” munkamódszer meghonosítása, alkalmazása azonban az eddigieknél több lehetőséget nyújt a brigád,­versenyek vállalaton belüli kiterjesztésére. Hiszen a szervezés mindjárt az irodákban kell, hogy kezdődjék. irányítása szintén a műszakiak feladata, akik így az első lépések után az eddiginél szorosabb kapcsolatba kerülnek a termelő brigádokkal. Mert a hibátlan mun­ka feltételeinek a megteremtése nem egy adott időszak­ban megoldandó feladat, hanem egy olyan követelmény, amelyet mindenkor szükséges szem előtt tartani. VAGYIS, a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalom nem a munkaverseny egy formája, hanem munkamódszer, amelynek megszervezése, meghonosítása a gazdasági vezetőkre hárul, a módszer adta lehetőségek minél jobb kihasználása pedig a szocialista és munkabrigádok fel­adata. . (szg) ­ Száz évét ünnepli az Iparművészeti Múzeum Gergely Róbert, az MTI munkatársa írja: Pontosan száz évvel ezelőtt, 1872-ben szavazott meg az országgyűlés 50 ezer forintot, hogy az 1873-i bécsi iparmű­vészeti világkiállítás anyagá­ból vásároljon a magyar ál­lam — főként korabeli — műtárgyakat. Ez vetette meg az alapját az Iparművészeti Múzeumnak, amely egyike Európa első hasonló intézmé­nyeinek. A millennium évé­ben avatták a Lechner Ödön tervezte, magyaros stílusú épületet, amelynek muzeális anyaga — főként a magán­adományokból — egyre gaz­dagodott. A felszabadulás után igen jelentős fejlődés­nek indult a művészeti állo­mány, jelenleg 60 000 mű­tárgyból áll. A centenárium megünneplé­séről tájékoztatta az MTI munkatársát a 100 éves mú­zeum főigazgatója, dr. Rado­­csay Dénes. — Húsz külföldi vendéget — a nagy, európai iparművé­szeti intézmények vezetőit — hívtuk meg az október 17-től 21-ig tartó jubileumi ünnep­ségre. Az európai iparművé­szet remekeit a múzeum leg­szebb tárgyaival reprezentál­ja az egyik, a m­ai magyar iparművészet javát szemlél­teti a másik — ez alkalomból nyíló — kiállításunk. Néhány igen jelentős restaurálás is folyik a centenárium méltó ünneplésére. Például az Esz­­terházy-gyűjtemény fém borí­tású, ezüstözött karosszéke, Thököly Éva mennyegzős szoknyája újul meg, néhány régi könyv borítása és antik ötvöstárgy nyeri vissza régi pompáját. — Sajnos, jelenlegi körülmé­nyeink között meglevő anya­gunknak csak töredékét tud­juk szemléltetni állandó kiál­­lításon. A bemutatás gondja egyre nő, mert a múzeum anyaga örvendetesen gyarap­szik. Az állami és múzeumi vásárlások révén egyre bővül az iparművészeti kincsek kö­re. Legújabb szerzeményeink között említem a XIV. szá­zadi velencei elefántcsont-fi­gurával díszített ládikát, a ritka habán kerámiákat, a XVII—XVIII. századi Fa­­yance művészeti csoport al­kotásait. Gazdagodtunk né­hány ritka szőnyeggel, s ku­riózum a németalföldi fali­kárpit is. ••Üres pultok, de miért ? Mostanában gyakorta talál­nak üres pultokat a győri belvárosi élelmiszerüzletek­ben hideg vacsorát venni szándékozók. Nem késő este, hanem délután 4 óra tájékán is. — Felvásárolták a külföldi­ek — mondják az eladók. Ez elképzelhető, hiszen a Lenin út visszhangzik az idegen nyelvű beszédtől, a boltok ugyancsak. De ez aligha szol­gálhat elfogadható magyará­zatként! Ugyanis nincs ná­lunk hiány friss töltelékáru­ban, szó sem lehet olyan kö­rülményről, hogy a megnöve­kedett idegenforgalmat a la­kosság ellátásának rovására lehessen csak kielégíteni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a belvárosi élelmiszer­­boltok vezetői nem számol­tak azzal az egyszerű tény­nyel, hogy a külföldiek nem a peremkerületekben, hanem a város szívében vásárolnak. Ennélfogva a szükségesnél kevesebb árut rendeltek. Idő­szerű ezen változtatni, mert a Győr belvárosában lakóktól a kereskedelem nem kívánhat­ja, hogy pár deka szalámiért mondjuk Szigetbe buszozza­­nak. Azt még kevésbé, hogy vacsora helyett a megnöve­kedett idegenforgalmat tálal­ják fel. Amely egyébként örömünkre szolgál, bár a je­lek szerint némelyeknek az előrelátó munka hiányára ürügyként. Ez pedig elfo­gadhatatlan­ . (j­é) ki­virul a Gyárváros Felfrissítik, vakolják, festik az ötven évvel ezelőtt épült há­zakat Győrött a Gyárvárosban. A Mátyás király téren, a Klapka utcában már felújítva díszlenek a házak. A Nagy Sándor utca 10. számú ház lakói például már elégedetten be­szélnek összkomfortossá felújított lakásaikról. Örömükben maguk is belekapcsolódtak a szépítésbe, parkosították ud­varukat. Képünkön: almazöldre festett ház a Klapka utcában. Rövi­desen a belső festésekkel is elkészülnek a munkások. (N. É. felv.) AZ ARATÁS TAPASZTALATAI (Folytatás az 1. oldalról.) — Hogyan állunk jelenleg megyénkben a talajelőkészí­téssel, a tarlóhántással? — Az idei kései aratás ter­mészetesen hátráltatta eze­ket a munkákat is. A legfon­tosabb teendő, a szalmale­húzás és a tarlóhántás már befejezéshez közeledik. Sok gazdaság, helyesen, égeti a tarlókat. ,A tarlóégetés a leg­olcsóbb talajfertőtlenítési mód. — Vetőgépeink közül sok az elavult. Melyek azok a vető­géptípusok, amelyek jelenleg korszerűnek számítanak? — Talán a tárcsás és a cso­­roszlyás gépek a jelenleg be­szerezhető vetőgépek közül a legjobbak. A vetőgépeknél az lenne a legjobb, ha a gép a mag kivetésével együtt elvé­gezné a vegyszer és a mű­trágya kiszórását is. — Melyek azok a jelentő­sebb tennivalók, amelyekre az idei aratási időszak nehéz­ségei irányították a figyel­met? — kérdeztem dr. Ha­raszti Lászlótól, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tőjétől. — Az idei nyár nehéz idő­szak volt, most még a kü­lönben nem jelentős hiá­nyosságok is felnagyítva ve­­títődtek elénk — mondotta dr. Haraszti László. — Így pél­dául fokozottan hangsúlyt kapott a szárítás, a szállítás némely hiányossága. A me­gye legtöbb termelőszövetke­zetének és gazdaságának gép­parkja csak egy optimális, a tavalyihoz hasonló aratási időszak esetén mondható ele­gendőnek. — Rendes körülmények kö­zött átlagoban hány munka­nap jut megyénkben egy kombájnra? — Ha ismét a tavalyi évet vesszük alapul, akkor átlag 20—22 munkanapot kell egy kombájnnak dolgoznia. Mi­vel azonban nem közömbös a gabona minősége szempont­jából a betakarítás gyorsasá­ga, még ez a 20—22 nap is soknak mondható. A jövőben az egy kombájnra jutó mun­kanapok számát 12—15 nap­ra szükséges csökkenteni. Ebben az esetben már az ideihez hasonló évben sem lenne jelentős fennakadás. — Várható-e, hogy az idei év nehézségeiből okulva a jövő évben megnövekszik a megye téeszeinek kombájn­vásárlása? — Pontosan válaszolhatok. Sajnos, nem okultak minde­nütt az idei évből. Megérkez­tek hozzánk a jövő évi kom­bájnigénylések. Összesen 73 kombájnt kérnek a gazdasá­gok. Ez lényegesen kevesebb az általunk szükségesnek ítélt mennyiségnél.­­ Az idei aratási időszak­ban nem volt elegendő szá­rítóberendezés sem. Vajon, ha nem ennyire csapadékos az esztendő, akkor is nehéz­séget jelentett volna a gabo­na szárítása? — Igen is, nem is. Hogy mi­ért? A jelenlegi megyei szá­rítókapacitás 550—580 vagon gabona szárítására elegendő. A száraz években nincs is ennyi szárítani való gabona. Mégis azt kell mondanom, hogy a szárítóberendezések számát növelni kell, ugyanis a szárítás a gabonán kívül a kukoricánál is nagyon fontos.­­ Nem volna-e célszerű, hogy azok az egymás mellett működő téeszek, gazdaságok, amelyek egyedül nem képe­sek egy nagyobb szárító­be­rendezésre beruházni, közö­sen vásároljanak és építse­nek nagyobb teljesítményű szárítókat? — Természetesen járható ez az út is. Ez azonban a téesz­­ektől nagyon jó összmunkát, megértést kívánna. — Sok tapasztalatot hozott tehát az idei nehéz aratás. Olyan időszerű teendőkre irányította rá a figyelmet, amelyek sürgős megoldást követelnek. — Az aratás lényegében a gabonatermesztés vizsgája — mondotta dr. Haraszti László. — Kiderült ebben az évben az, hogy akik rossz talaj­­munkát végeztek, a vetést nem megfelelően végezték, a műtrágyák mennyiségi ará­nyánál nem korszerűen jár­tak el, hanem csak gondo­­lomformán állapították meg a kiszórandó mennyiséget, ahol a vegyszeres gyomirtás nem volt megfelelő, ott vol­tak nagyobbak a vesztesé­gek, ott lettek meghökkentő­en alacsony termésátlagok. Ezeknek a gazdaságoknak mindenképp tanulság kell, hogy legyen ez az esztendő, mert az ő termésátlagukat nemcsak az időjárás nehézsé­gei okozták, hanem oka volt a saját felkészületlenségük is. Németh Endre Vasúti rakodási verseny Az idei nyár mostoha, esős időjárása nemcsak a mező­gazdasági munkákat hátrál­tatta, hanem számottevő el­húzódásokat okozott a közúti és vasúti szállításoknál is. A gondokat emellett még nehe­zíti, hogy a fuvarozóknak meg kell oldaniuk az év elő­ző időszakáról elmaradt áru­­szállításokat. Az aránytalan torlódások megelőzésére a Központi Szállítási Tanács titkársága a MÁV vezérigazgatóságával közösen meghirdette a vasú­ti rakodási versenyt. A vetél­kedő a vasúti rakodások egyenletessé és az eddiginél gyorsabbá tevése céljából a fuvaroztatókat a vasárnapi rakodások szervezésében anyagilag is érdekeltté teszi. Jutalmazásra a rendezők összesen 300 000 forintot for­dítanak. A Kisalföld külpolitikai fórumának címe: Győr—2, postafiók 28. Várjuk olvasóink érdeklődését. Zsír a kastélyban A nagycenki újjáépítők kérése A nagycenki kastélymúzeum kitűzött határidőre való át­adásának alapfeltétele, hogy a gyönyörű létesítmény köz­ponti fűtése elkészüljön. En­nek eddig egyedüli akadálya az volt, hogy nem találtak al­kalmas kazánt. Az országgyűlési képviselők Győr-Sopron megyei csoport­jának, majd a magyar mú­zeumok vezetőinek nagycen­ki tartózkodása idején is kérték az építők a segítséget. A napokban megoldódott a probléma, sikerült megfelelő, üzemképes kazánt szerezni. Meg is kezdték beépítését. Azonban váratlan akadá­lyokba ütköztek. A vörös kastély romos épüle­tében mintegy 3—4 vagon zsírt tárolnak, és azt a mai napig nem vitték el onnan. Az építőknek még van két napi munkájuk, ha addig nem szállítják el a vörös kas­télyból a nem oda való árut akkor nem tudják a kazán építési munkálatokat tovább folytatni. Ezért kéri az Országos Mű­emléki Felügyelőség sopron építésvezetősége, a nagycenk munkálatok kivitelezői , hogy sürgősen szállítsák e tulajdonosai a kastélyból a zsírt.

Next