Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

1973. JANUÁR 3., SZERDA A kezdés csak folytatás (Folytatás az 1. oldalról.T­vábbi javítását tűzték ki cé­lul, hogy az eddigieknél is sikeresebben kínálhassák. A kivitel növekedését az új fel­sőruházati áruk exportja adja. Legnagyobb vásárlóik a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, Norvégia, Hollan­dia, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Olaszország, Dánia. Ezek­ben az országokban majd­nem 5 millió MOVKÖT-áru kerül forgalomba az idén. Lendítő a járműprogramon — A szilveszter előtti munkák­kal kezdtük 1973-at — mondta Balogh Béla, a Magyar Va­gon- és Gépgyár műszaki igazgatóhelyettese. — Az okozna gondot, ha nem így lenne. Folytatódott az acél­öntöde hidegpróbája, a mo­torüzemben befejezték azo­kat a motorokat, amelyek a múlt év végén félbemarad­tak, és így tovább. A tavalyi munkákon dolgozunk, s hogy lezártuk 1972-t, az eddigiek­nél is nagyobb számokat em­legetünk. Ez az új az új év­ben. Ezeket a bizonyos nagy számokat emlegetik mások is, amikor az MVG szóba ke­rül. A tizenhatezer munkást foglalkoztató vállalat milli­árdos ugrásra készül, az idén már 40 000 hátsóhíd elkészí­tése szerepel a tervben. A Vagongyárnak a járműprog­ramban betöltött szerepe to­vább nő, hisz módosult a terv, a hátsóhídgyártás az eddigieknél is fontosabb ér­deke a népgazdaságnak. Az MVG lendítője a járműgyár­tásnak, és még inkább len­dítője lehet a járműprog­ramnak. Ehhez pedig gyür­­kőznie kell, mindazt az új év első munkanapjaiban. rv­s­ 1­ napig „Jól” kezdődött 1973 a Mo­sonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban; mindjárt az új év első munkanapján elromlott a vörösüzemben a bauxitfeltáró soron az egyik autokláv. Több mint hatvan­­millió forintért bővítették tavaly­­ az üzemet, aminek eredményeként sok ezer ton­nával több alumíniumércét dolgoznak fel a MOTIM-ban. A mostani hiba a telj­esí­tő­képességet mintegy felére csökkenti. A gyár karbantar­tó csoportja előreláthatólag a hibát január 10-ig kijavít­ja. A vállalatnál egyébként nem hisznek az újévi mon­dásban, hogy ami az első na­pon történik, az történik majd egész évben. Bár az autokláv hibája számottevő, az új év tervteljesítését elő­reláthatólag nem fogja aka­dályozni. Hazajöhet a­­'»iskola Hiánypótlás a Győri Műbőr­gyár irodaházában, most el­készült rendelőintézetében, garanciális munkák a ház­gyári otthonokban, kiragad­va néhányat a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat munkái közül, melyekkel tegnap megkezdték az évet. A vállalat­ alapos tervet készített a téli munkákra, most mégis új jelszót adtak ki:­ „Ne nézzük a naptárt!” Igen egyszerű a magyaráza­ta. Az idő egyelőre alig za­varja az építőket, téliesítés ide, téliesítés oda, lehet dol­gozni. Ha pedig így van, ki kell használni ezeket a na­pokat is. Nagyon jó lesz majd a most szerzett idő­nyereség az év derekán. Hogy mi a megyei építők idei legbecsesebb munkája? Sok van ilyen. A győri Mű­szaki Főiskola is közéjük tar­tozik. A hallgatók egy része szeptemberben már „haza” szándékozik jönni a főváros­ból, addigra otthont kell ad­ni a főiskolának. N­em kegyes a tél Szétfagyott az ünnep alatt az egyik 400 milliméteres ivóvízvezeték ürítőaknájában lévő tolózár Győrött Rév­faluban, így ez az év sem hozott semmi „újat” a Győr és környéke Vízmű és Fürdő Vállalatnak, már az első nap azt ígéri, hogy a tél most sem lesz kegyesebb a válla­lathoz, mint tavaly volt. A tolózár hibáját a vízmű dol­gozói tegnap reggel vették észre, és a kora délutáni órákig már kicserélték a szétfagyott berendezést. Az elromlott tolózár mintegy tízezer győri lakos ivóvíz­­ellátását érintette, mert bár a szolgáltatás nem szünetelt, a víz mangán- és vastartal­ma a szokásosnál nagyobb volt. (f. j. —­szy) ­ Eredményes, boldog új évet kíván minden kedves Vásárlójának a Győri Centrum áruház Megye­­műsorok Budapesten A Kisalföld a huszadik kerületben szerepel Pest és Buda egyesítésének jubileumi ünnepségein nem­csak fővárosiak szerepelnek, hanem az ország valameny­­nyi megyéje. Győr-Sopron megye a főváros huszadik ke­rületével kötött testvéri ba­rátságot, amelynek első je­leit a budapesti kerületben megyénk fiataljai által elül­tetett fák mutatják. A tervezett kulturális mű­sorokról Szalay József, a me­gyei tanács művelődésügyi, osztályának helyettes vezető­je tájékoztatott bennünket. Elmondotta, hogy február 3-án Tóvári Tóth István, Czi­­ráki Lajos és Egyed Emma képzőművészek kiállítása nyílik meg a pesterzsébeti múzeumban. Február 10-én a Kisfaludy Színház a Hazai Fésűsfonó művelődési házá­ban az Eltüsszentett biroda­lom, ugyanezen nap­ este a Vasas Művelődési Központ­ban Gárdonyi: Ida regénye című mesejátékot, illetve színművet mutatja be. Április és május ismét a kiállítások hónapjai lesznek a huszadik kerületben. A Táncsics Mihály Művelődési Házban április 30-án nyílik meg a Győr-Sopron megyei gyermekrajz kiállítás, majd ugyanezt az anyagot május 19-től kezdve az Építők Erkel Ferenc Művelődési Házában láthatják az érdeklődők. Fo­tósainkat Belovicz Károly képviseli majd Budapesten. Kiállítása a Hazai Fésűsfonó­ban május 14-én nyílik. A budapestiek 1973 tava­szán viszonozzák kiállításain­kat, illetve a műsorokat. Képzőművészeik Győrött Sopronban rendeznek kiállí­tást. A Táncsic­ Mihály Mű­velődési Ház népitánc együt­tese és fúvószenekara pedig ősszel a soproni szüreten sze­repel majd. .. Misaiford VENDÉGSÉGBEN a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán Meghívást kaptunk Szent­endrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. A szép, újjávarázsolt épületekben korszerű tanintézetet látha­tunk. És találhatunk ott Győr-Sopron megyei fiatalo­kat is. Vendéglátó házigazdánk, Bissi Tibor, ezredes, a főis­kola parancsnokának általá­nos helyettese fogadott ben­nünket. Házigazdánkkal egy tágas osztályterembe tér­tünk be. A tanári asztal fö­lött vetítővásznak. A sarok­ban ipari tévé vevőkészüléke (a képernyőn a felirat: szere­tettel köszöntjük kedves vendégeinket!), középen te­repasztal és egy vezérlőpult, az oktatás audio-vizuális be­rendezése, magnetofonnal, diavetítő géppel. A hallga­tóknak enyhén magasodó emelvényen különálló kis asztalok, mindegyik kap­csolókkal, olvasólámpákkal, visszaigazolásra szolgáló be­rendezésekkel felszerelve. Kialudt a villany. Mi ül­tünk a hallgatók helyein. Zümmögni kezdtek a gépek. A magnóról megnyerő han­gú, alkalmi rádióbemondó most nem a programozott oktatás soros leckéjét, ha­nem a főiskola életét kezdte ismertetni velünk. A televí­zión rövidfilmek, a vetítő­­vásznon színes diafelvételek szemléltették a „gépesí­tett” sajtótájékoztatót. A lá­tottakat Bissi ezredes össze­gezte: — A főiskola a néphadse­reg és a határőrség alpa­­rancsnoka­it képezi. Nagy fi­gyelmet fordít arra, hogy a csapatok különböző fegyver­nemi alegységei szilárd elmé­leti és gyakorlati ismertek­kel rendelkező parancsno­kokat kapjanak. E felsőfokú oktatási intéz­mény iránt a középiskolát végző fiatalok körében nö­vekszik az érdeklődés. Köz­tudott, hogy a felvétel köve­telményei kemény, férfias próbát jelentenek. A pa­rancsnokképző főiskolán pél­dául alaposan megvizsgálják a jelentkező szervező, kom­bináló, elemző készségét, a helyzetfelismerő, a logikus elrendező, az elhatározóké­pességük szintjét. Példaként idézhetjük a győri Molnár István hallgató esetét, aki a Kazinczy Gimnáziumban végzett. Érdeklődése a hu­mán tantárgyak felé irá­­­­nyult. És mégis: a tesztvizs­gán jó technikai érzékről tett bizonyságot, így került páncélos szakra, ahol most harmadéves. Tanulmányi eredménye 4—4,5 között vál­tozik. — De azért nem let­tem hűtlen az irodalomhoz: szakkört alakítottunk, most éppen a Petőfi-évfordulóra készülünk — mondta a be­szélgetés során. Az elmúlt öt év átlagában a Kossuth Főiskolára jelent­kezettek 4,5 százaléka Győr- Sopron megyei, ezek­­ 93 szá­zaléka megfelelt a felvételi követelményeknek. A jelen­legi hallgatói állomány 3,9 százaléka a mi megyénkből került ki. Ez az eredmény annyi mint Pest megyéé, jobb Somogy, Bács-Kiskun és még legalább nyolc me­gye átlagánál. Sági János zászlós, a győri MVM. 400. sz. Szakközépis­kola egykori növendéke — Szakmája­ géplakatos — nem­sokára a gépesített lövész szakon végez a főiskolán. Tizennyolcadik születés­napját már itt ünnepelte. Kóstolót a katonaéletből a gyakorlati kiképzés során kapott. Nem sikerült rosszul a próba:­társaival öt hónap alatt elnyerték a ,,Kiváló raj” és a „Kiváló szakasz” címet. Osli falut Szakács Lajos hallgató képviseli, aki mező­­gazdasági szakközépiskolát végzett és már egy évet dol­­goz­ott téeszben, mint bri­gádvezető. Itt most tüzér szakon tanul, másodéves.­­— Apám, — így meséli — azt szerette volna, ha tanító leszek. Gondolom, megbékélt már a gondolattal, hogy tü­­zértisztk­ént végzik majd a főiskolán. Nyilván nem áll messze egyik kívánság a másiktól, hiszen Szakács Lajos a főis­kola befejezése után általá­nos iskolai tanári oklevelet kap és leendő alegységében emberek oktatását-nevelését végzi majd. Megtekintettük a korszerű ipari televíziós géptermet, a 300 000 kötetes könyvtárat és az újonnan épült, labda­játékra is alkalmas torna­­csarnokot. Ezután sorra ke­rültek az otthonosan beren­dezett körletek és a KISZ- klubok, majd a nyelvi, labo­ratóriumokkal ismerkedhet­tünk. Talán itt időznek a legtöbbet a határőr-tagozat hallgatói, akiktől — a szer­teágazó szakmai felkészült­ség mellett — megkövetelik az idegen nyelvek ismeretét is. Közülük két Győr-Sopron megyei fiatalemberrel be­szélgettünk. Ferenczy István zászlós iányban lakott, a győri Révay Gimnáziumban tanult orosz-latin nyelvtago­zatú osztályban. Most végez a főiskolán. Aktív sportoló háromtusában, lövészetben. Atlétikai csoportot vezet és a síszakosztály helyettes ve­zetője. — A hivatás — mondja — jól felkészült, ed­zett, fizikailag is állóképes embert kíván. Mihálka Jenő zászlós már a bölcsek nyugalmával te­kint a fiatalabb évfolyam­­társaira. Mondhatjuk, hogy révbe jutott: a kapuvári fia­talember a határőrségtől vo­nult be a főiskolára. Oda is tér vissza, immár mint al­­parancsnok. — Élménye, tapasztalata? — A kemény tanulás mel­lett a mozgalmi munka. KISZ-aktíva vagyok, határőr út­erőszakaszt patronálunk, én vagyok a parancsnokuk. Sok szép akciót szerveztünk és nagyon megszerettem a gyerekeket... A főiskola a gyakorlat mellé megalapo­zott tudást, pedagógiai is­mereteket adott. Azt mások mondják róla, hogy eddig két kitüntetést ka­pott. Az egyiket az 1970. évi árvízvédelemkor, a másikat kiváló úttörővezetői munká­jáért. Hegedűs Ferenc A MEGYÉK „LEG’-JEI Figyelemre méltó összeha­sonlításra ad alkalmat, hogy nemrég került ki a nyomdá­ból a megyei statisztikai év­könyvek 19. — tehát utolsó kötete. Az alábbi kiragadott ada­tok egybevetésével nem szándékunk rangsorolni a megyéket. Az eredmények vagy lemaradások ,,leg­ jei” talán mélyebb következteté­sek nélkül is gondolatébresz­tők lehetnek. Kezdjük — a statisztikai évkönyvekhez hasonlóan — népmozgalmi adatokkal. A legnépesebb megyék sor­rendje Pest (897 ezer), Bor-,­sód (778 ezer) és Bács (584 ezer). A legkevesebb lélek­számúak: 250 ezer körül mo­zogna: Zala, Tolna, Nógrád. Már érdekesebb adat, hogy hol volt a legnagyobb a ter­mészetes szaporodás: Sza­bolcsiban 8,4, Hajdúban 5,6. (Feltűnő, hogy a megyeszék­helyek között Veszprém 11,7- tel kiugróan vezet.) A szapo­rodás legalacsonyabb száma­it Somogyban és Csongrád­­ban találjuk, ahol ez az adat csak nulla egész néhány ti­zed. Az ezer lakosra jutó halálozásban a legmagasabb szám Somogyé és Zaláé azo­nosan 13,4, ami magasabb a a 11,6 tizedes vidéki átlagnál A legnagyobb házasodási kedv — az adatok szerint — Hajdú és Pest megyében volt, míg a zalaiak bizonyul­tak a „legóvatosabbaknak”. (Arról már nem szólnak a számok, vajon a nők vagy a férfiak magatartása miatt keletkezett-e ez a házasodá­si „lemaradás”.) Néhány adat a jövedelmet közlő rovatokból: az iparban a legmagasabb összeg, 2744 forint Komárom megyénél, a legalacsonyabb, 1901 forint Tolnánál szerepel. A mező-, erdő- és vízgazdálkodásban dolgozóknál kisebb az alsó és felső határ különbsége. Nógrádot kivéve, ahol 1809 forint a kimutatott jövede­lem, a többi megyénél min­denhol kétezren felüli ösz­­szeg található. A kereskede­lemben dolgozó vidékiek át­lagjövedelme 2078 forint, ezen alul — néhány forinttal — estik Borsod, Komárom és Zala megyeiek kerestek. Bizonyára sok embert érde­kel, hogy a budapesti és vi­déki átlagjövedelmek össze­vetése nem mutat nagy elté­rést, és akkor sem mindig a fővárosiak javára. Az ipar­ban például a vidék 2200, a főváros 2311 forintos átlag­gal szerepel, az építőipar vi­déken 2500, Budapesten 2803 forinttal, de a kereskedelem­ben a budapestiek 2078, a vi­dékiek 2166, a szolgáltató iparban a fővárosiak 1920, míg a vidékiek 1962 forintos átlagjövedelemmel zárták az évet. Hol, mire, mennyit költöt­tek? A kérdésre a 19 megye kereskedelmi adatai nyújta­nak némi tájékoztatást. Az egy lakosra jutó forgalmat tekintve az élen Csongrád áll évi 14 és fél ezer forint­tal. Az élelmiszerboltokban a legnagyobb forgalom Pest, Borsod, Komárom megyében volt, a vendéglátóipar Nóg­­rádban és Veszprémben, a ruházati kereskedelem pedig Hajdúban ért el a többinél nagyobb eredményt. A motorizáció korában kü­lönösen érdekes összevetni a megyék néhány közlekedési adatát. A tízezer lakosra jutó személygépkocsik számával Baranya kiugróan vezet: 389, az, utána következő Komá­rom már csak 295. Aránylag legkevesebb kocsitulajdonos Szabolcsban van. Az már nemcsak a kocsitulajdonoso­kat érinti, hogy a kiépítetlen közutak aránya Bács­ és Tolnában a legmagasabb, te­hát ott nagyobb a lemaradás az útépítésben. Vasban és Hevesben az utaknak csak 0,3 százaléka kiépítetlen. Az idegenforgalom megyei statisztikáinak táblázatából ezúttal csak­ egyetlen furcsa adat: a vidéki szállodai he­lyek kihasználtsága ,egyetlen helyen­­sem érte el a 60 szá­zalékot. Tolnában és Nóg­­rádban alig haladta meg a 40 százalékot. (Az igazsághoz tartozik, hogy a látszólag folytonos helyhiánnyal küz­dő Budapesten is csak 72 szá­zalékos az átlagos szállodai telítettség.) Örvendetes számok olvas­hatók a lakásépítési adatok között: a tízezer lakosra ju­tó épített lakások számát il­letően — a 76-os vidéki át­laggal szemben — Somogy 96, Győr-Sopron 92, Veszp­rém és Csongrád is elérte a 90-et. (A sor végén feltűnő­en lemaradva 54-gyel Bara­nya áll.) Az épített lakások­ból három­ vagy több szo­bás éppen két olyan megyé­ben — Tolnában és Heves­ben — épült a többieknél nagyobb számban, ahol az épült lakások abszolút szá­ma­ nem túl nagy. Az egészségügyről szóló rovatok­­ szerint az átlagos vidéki helyzetnél sokkal jobb képet mutatnak az adatok Baranyában és Csongrádban. A dunántúli megyében tíz­ezer lakosra 30 orvos és 54 kórházi ágy, az alföldi me­gyében 29 orvos és 63 ágy jut. Szabolcsban ugyanany­­nyi emberre 11 orvos és 31 ágy. Sokszorosan elgondol­kodtató az is, hogy a betöl­tetlen orvosi körzetek ará­nyával a fővároshoz közeli Fejér megye után Szabolcs és Hajdú következik, és nincs egyetlen megye sem, ahol 3 százaléknál kevesebb orvos hiányozna. Ide kíván­kozik, hogy egy általános- és gyermek­körzeti orvosra mindenütt 2500-nál több la­kos jut. A „fehér foltos” Szabolcs mellett, Győr-Sop­ron megyében is egy orvos körzetéhez 2700-an tartoz­nak. Az oktatás és népművelés adatai a kötetek utolsó táb­lázatain találhatók, de fon­tosságuk nem kisebb a meg­előzőknél. A kollégiumba jutó középiskolai tanulók száma tovább emelkedett: jelenleg Békés és Csongrád vezet 26 százalékkal. (Saj­nos még a vidékről naponta bejárók aránya Fejér, továb­bá Győr-Sopron megyében 29 százalék­, Komáromban és Somogyban is felül van a 20 százalékon.) Figyelmezte­tő adat,­­hogy a folyamatos iskolaépítések ellenére az egy osztályteremre jutó álta­lános iskolai tanulók száma Hajdúban még 42, Szabolcs­ban 40 és csak Győr-Sopron­­ban, Zalában, Békésben és Csongrádban van 30-on alul. A mozilátogatások tovább csökkentek, csa­k Debrecen­ben és Szombathelyen néz­nek meg az emberek tíznél többször filmet egy évben, a községekben a hajdúságiak a leggyakoribb, a csongrádiak pedig a legritkább moziláto­gatók. Az 1971-i adatokat össze­gező táblázatok bizonyára már több vonatkozásban el­avultak. Hadd reméljük, hogy elsősorban azért, mert a most záruló évben a me­gyék eredményei tovább nőt­tek. Pálos Miklós 3

Next