Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

1973. JANUÁR 3., SZERDA tudomány és technika Néhány csepp viperaméreg Az újkor tudománya felismerte, hogy a veszedelmes kígyó hasznára is lehet az embernek, mégpedig éppen a mérge révén. A kígyóméreg kü­lönleges fehérjéi — kellő formában adagolva — hasznosan szólhatnak bele az emberi szervezet működésébe és súlyos betegségekben szenvedő­kön segíthetnek. Elsősorban a sebészeti beavatkozásoknál, az izomműkö­dések irányítására, valamint az ideggyógyászat néhány ágában használ­ják a kígyóméregből készült gyógyszereket, de alkalmasak lehetnek bi­zonyos, másként nem enyhíthető fájdalmak és erős vérzések csillapítá­sára is. A kígyók mérgének legnagyobb haszna azonban az ember vé­delme a kígyómarás halálos veszedelmével szemben. A kígyóméregből nagyhatású marás elleni szérum készül. A gyógyszeripar igényeit fedező mérget ún. kígyófarmokon őrzött és tenyésztett állatoktól nyerik. A méregvétel rendkívül veszélyes és­ igen aprólékos munka (egy gramm viperaméreg összegyűjtéséhez kb. 300 kí­gyót kell „megfejni”). A különlegesen képzett (és védett) szakemberek fejénél fogva kinyitják a kígyó száját, majd üvegedényben felfogják a méregmirigy „leadott” tartalmát. A mérgeskígyók sokféleségére való tekintettel a védőszérumok széles választékát kell állandó készenlétben tartani a veszélyeztetett körzetek­ben. Közép-Európában szerencsére többnyire csak a keresztesviperától kell tartani. A nehéz ellések okai A külföldi és a hazai szakemberek az utóbbi időszakban behatóan fog­lalkoztak a tehenek nehéz ellésé­­nek vizsgálatával. Nagyon fontos ez a kérdés, ugyanis a nagy súlyú, ne­hezen világra jövő borjak olyan­ roncsolásokat okozhatnak az anya­állat szaporítószerveiben, hogy to­vábbi utódok világra hozására csak nehezen vagy egyáltalán nem lesz többé alkalmas. A szakemberek megállapították, hogy a nehéz elles okaiban nagy szerepe van a túlzott takarmányozásnak, az állatok tar­tása (például mozgatásukról nem gondoskodnak) hiányosságainak. A korszerű takarmányozási rendsze­rek bevezetése, ha nem is zárja ki, de lényegesen csökkentheti a nehéz ellések lehetőségét. Szélorgona Guadalcanal szigetén Ritka és érdekes „hangszer" a szél­orgona, amely egy természetadta energia, a széljárás hatására szólal meg. Ázsia egyes vidékein találko­zik a néprajz kutatója, ha nem is gyakran, a szélorgonával, így Ma­lájföldön, Jáva és Bali szigetén a fára helyezik, és furcsa zenéjével az úttalan dzsungel ösvényein a szélorgona hangjelei adnak útmu­tatást a bennszülöttek számára. Ma már rihalófélben levő hangszer a szélorgona és néhány évtized múl­va valószínűleg csak múzeumokban találkozik vele az ember. Guadalcanal szigetén az öregeb­bek még emlékeznek arra, hogy va­laha a szélorgonát csak rituális szertartások, temetkezések során használták. Évtizedekkel ezelőtt a szigeten háromféle temetkezési mód közül lehetett választani a rangosabb embernek: az elföldelés, a hamvasztás és a vízbetemetés kö­zött. Az előkelőbb családok tagjai rendszerint­ a vízbesüllyesztést vá­lasztották. Természetesen sajátos ceremónia keretében. A parton a holttestet a gyorsjáratú piros csó­nakra helyezték és a bennszülött hozzátartozók kieveztek vele a ten­gerre. Itt egy bálna vagy delfin föl­­ugrása mutattta meg azt a helyet, ahol a halottat a vízbe kellett en­gedni. Így parancsolta ezt a bálna szelleme. A temetést megelőzően a halot­tat a parton elbúcsúztatták. A falu közelében bambusznádakat vágtak ki, ezeket bevitték a faluba, ott lyukakat és réseket vágtak rá, tehát mint egy furulyát, helyenként meg­nyitották. Több bambusszálból így készült el a „ghau kilori”, a szél­­orgona, amelyet azután a tenger­parton, a szertartás színhelyén a földbe ástak. A pap —­ a bennszü­löttek nyelvén, a „k­hege" — ezután imádkozott, miközben a szertartá­son résztvevő asszonyok a halottat fennhangon siratták. A pap a szer­­­t­artás­ végén -suszelemekhez-fohász­­kodott, hogy támasszanak szelet. Ha nem támadt fel a szél, akkor„ kis­méretű szélkerékkel „besegítettek, és így szólaltatták­ meg a szélorgo­nát, amelynek az volt a feladata, hogy a halál szellemét, a „tarun­­ga”-t hívja segítségül az elhunyt számára. A szertartás végén a szél­­orgonát kiszedték a földből és, a tengerbe, vagy a bozótba dobták. Minden egyes szertartáshoz külön­­szélorgonát készítettek és állítottak fel, mel­y ez is a ceremóniához tar­­tozott. Új-Guineában él, az Új-Hebridá­­kon ma is használnak szélfurulyá­kat útjelzőnek és szélhárfákat, ahol húrokat hoz a szél mozgásba. Az elmúlt évtizedek temetkezési rítu­sához kapcsolódó szélorgona azon­ban ma már a színhelyen is ritka­ságnak számít. Hogyan készül az instant coffee? A boltok kirakatában gyakran lát­ható a poralakú kávékivonat, spa­nyolul café instantaneo, angolul instant coffee. Sokan ismerik e ká­véféleségeket nescafe néven is. A kávékivonat lényegében a pörkölt kávé vizes kivonata, szárított for­mában. Felhasználásának az az elő­nye, hogy kényelmessé és gyorssá teszi a kávéital készítését. Az in­stant (azonnal, rögtön) szó is erre utal. A nescafe elnevezés, szóvéd­jegy, pedig azt jelenti, hogy a ter­méket a Nestle Konszern vállalatai állították elő. Már régebben is gyártottak kávékivonatot folyékony, illetve paszta formában. Ez azon­ban a kereskedelemben nem terjedt el, mert a nagy víztartalom a zamat megváltozását és öregedését erősen befolyásolta az állás folyamán. Így ■ por alakú forma került előtérbe. Többlépcsős kioldás Gyártási folyamata első részében teljesen megegyezik a pörkölt ká­vééval.­ A nyerskávét tisztítás után­ pörkölik, amelynek célja a kelle­mes, előnyös zamatanyagok kiala­kítása. A pörkölés 180—220 ° C-on fejeződik­­ be, majd gyors hűtés kö­vetkezik. A hűtött kávét malmok­ban finomra őrlik. A frissen őrölt, kávépor, extrakciós (kilúgozó) edé­nyekbe kerül, melyek henger ala­kúak és rozsdamentes acélból ké­szülnek. Több, általában 6—8 edényt kapcsolnak össze, rajtuk ke­resztül ellenáramban vizet áramol­­tatna­k ( a folyamat igen hasonló a cukorgyári répaszelet kilúgozásá­hoz). A hőmérséklet fokozatosan emelkedik 50 °C-ról 120 °C-ra, az extrakció ideje 60—90 perc. A nyert lé minősége és töménysége a víz­mennyiségtől függ. Az utolsó edényt meglehetősen tömény oldat hagyja el. Egy svájci szabadalom szerint a kávét először alacsonyabb hőmér­sékleten, 10 °C-on extrahálják, majd nyomás alatt 130—140 ° C-on tovább kezelik. A kétféle módon nyert oldatokat egyesítik. A hideg extrahálás célja megóvni, a hőre­­érzékeny, bomló zamatanyagokat. A­orlasztó szárítás A 25—38 százalék száraz anyagot tartalmazó oldatot hűtik. Ezután szűréssel és centrifugálással a lebe­gő szilárd részecskéket (zaccot) el­távolítják. Ezzel elérkeztünk a technológiai folyamat utolsó, de lé­nyeges lépéséhez­, a szárításhoz. Ré­gebben dob-, majd infravörös szá­rítókat alkalmaztak. Legmegfelelőbbnek azonban a porlasztó berendezésben történő szárítás bizonyult, mert a zamat­anyagok megőrzése szempontjából legkíméletesebb és egyébként is gyors módszer. A porlasztó szárí­tás lényege az, hogy a ködszerűen­ elporlasztott oldatot a forró levegő pillanatok alatt bepárolja. A szárított kávé kivon­at finom por alakjában a porlasztó torony aljában gyűlik össze.­­A szárítási folyamatra jól kell ügyelni, mert ettől függ a termék vízben való ol­dódási sebessége. A korszerű por­lasztó szárítók 4 millió (!) dupla el­készítéséhez szükséges kávé kivo­natot termelnek naponta. Léguren­es csom­agolás vá­r* A kész terméket üvegbe, konzerv­dobozba vagy polietilén zacskókba töltik. Lényeges a légmentes lezá­rás, mert az aromaalkatól­ém­ék el­párolognak és megavasodhat a ké­szítmény. A tiszta kávékivonat 3,5—5,1 százalék koffeint tartalmaz. Néha a kávékivonathoz a kellemes ízhatás fokozására adalékanyagon­ként különböző cukrokat (maltóz, dextróz, dextrin) kevernek. Ilyen­kor a koffeintartalom 2,3—2,9 szá­zalékra csökken. Minthogy a kávé koffeintartalma egyesekre hátrá­nyosan hat, ezért az ízanyagok ép­ségben tartása mellett koffeinmen­­tes kávékivonatokat is előállítanak. L. A. Számítógép az üdültetés szolgálatában ■A világ nagy forgalmat lebonyolító szálloda-konszernjeinek és repülő­­társaságainak nyilvántartási és helyfoglalási adminisztrációját ma már számítógépek végzik. Ehhez hasonló nagyságú és bonyolultsági fokú feladatot lát­­el az a számító­­központ is, amelyet az évi nyolc­millió­ beutaltat elhelyező szovjet Szakszervezeti Tanács szolgálatába „szegődtettek” az­ üdültetések szer­vezésének megkönnyítésére és meg­gyorsítására. Az automatizált üdül­tetésirányító központ néhány perc leforgása alatt egybeveti az igénye­ket a lehetőségekkel, minden üdül­ni vágyó személy vagy kezelésre szoruló beteg számára a kívánság, illetve szükséglet szerinti körülmé­nyeknek megfelelő helyet jelölvén ki. A számítóközpont nemcsak „naprakész”, hanem szinte „percre-­­ kész” nyilvántartást vezet az üdü­lők és gyógyhelyek telítettségéről. A számítógép terápiás ajánlásokkal is szolgál, megszabja a gyógykeze­lési időt, nyilvántartja az elért, eredményeket, ugyanakkor az üdü­­­lőhelyek gazdálkodási­ adatait­­ is­­ feldolgozza, ezzel is segítvén azok folyamatos anyagellátását, pénzügyi nyilvántartását. Alagút épül Nagy-Britannia és a kontinens között A tervek szerint állandó, biztonsá­gos összeköttetés létesül Nagy-Bri­­tannia és Európa között. Megépül a szigetországot a kontinenssel össze­kötő vasúti alagút, amely az időjá­rástól független, a hajózás bizton­ságát nem veszélyezteti, mint ami­lyen a „Csatornát” átszelő híd jön­,­ne. (A hídépítést elsősorban az út­építésben érdekelt ■ magáncégek szorgalmazzák.). Az 52 lan hosszú (36 km a tenger alatt húzódik) alagút, két, egyen­ként 6,85 méter átmérőjű, egymás­tól 30 k­m távolságban levő f­ővágat­­ból áll, amelynek levegő- és egyéb műszaki ellátását a középen húzódó 4,5 m átmérőjű szolgáltató vágat biztosítja. — * ■■ Ez a földalatti összeköttetés 1979- re készül el. A tervezett építési költség 300 millió fontsterling, amely az előre nem látható műsza­ki problémák (pl. vízszivárgás stb.) és Nagy-Britanniában valamint Franciaországban szükségessé váló kiegészítő beruházások (vasútépítés, új jelzőrendszer, vágányméret azo­nosítás, nagy sebességű szerelvé­nyek építése stb.) miatt 30—40 szá­zalékkal növekedni fognak. A költ­ségeket 10—30 százalékban — egyenlő arányban — a brit és­ a francia kormány, a fennmaradó részt pedig magáncégek viselik. Az alagút a személyi forgalom szempontjából jelentős. A „Csator­nán” jelenleg 3,5 millió utas hajó­zik át évente. A számítások szerint az alagút elkészülése után — a 1­4 órás — Párizs, London távolságot 4 millió utas teszi meg. Az előbb említett kiegészítő beruházások megvalósítása a menetidőt a tervek szerint 2 órára csökkenti és így az alagutat 17 millió utas fogja hasz­nálni. Az alagúton keresztül lebo­nyolított áruforgalom 5 millió ton­na lesz évenként. — TERRA — 5

Next