Kisalföld, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
1973. JANUÁR 3., SZERDA tudomány és technika Néhány csepp viperaméreg Az újkor tudománya felismerte, hogy a veszedelmes kígyó hasznára is lehet az embernek, mégpedig éppen a mérge révén. A kígyóméreg különleges fehérjéi — kellő formában adagolva — hasznosan szólhatnak bele az emberi szervezet működésébe és súlyos betegségekben szenvedőkön segíthetnek. Elsősorban a sebészeti beavatkozásoknál, az izomműködések irányítására, valamint az ideggyógyászat néhány ágában használják a kígyóméregből készült gyógyszereket, de alkalmasak lehetnek bizonyos, másként nem enyhíthető fájdalmak és erős vérzések csillapítására is. A kígyók mérgének legnagyobb haszna azonban az ember védelme a kígyómarás halálos veszedelmével szemben. A kígyóméregből nagyhatású marás elleni szérum készül. A gyógyszeripar igényeit fedező mérget ún. kígyófarmokon őrzött és tenyésztett állatoktól nyerik. A méregvétel rendkívül veszélyes és igen aprólékos munka (egy gramm viperaméreg összegyűjtéséhez kb. 300 kígyót kell „megfejni”). A különlegesen képzett (és védett) szakemberek fejénél fogva kinyitják a kígyó száját, majd üvegedényben felfogják a méregmirigy „leadott” tartalmát. A mérgeskígyók sokféleségére való tekintettel a védőszérumok széles választékát kell állandó készenlétben tartani a veszélyeztetett körzetekben. Közép-Európában szerencsére többnyire csak a keresztesviperától kell tartani. A nehéz ellések okai A külföldi és a hazai szakemberek az utóbbi időszakban behatóan foglalkoztak a tehenek nehéz ellésének vizsgálatával. Nagyon fontos ez a kérdés, ugyanis a nagy súlyú, nehezen világra jövő borjak olyan roncsolásokat okozhatnak az anyaállat szaporítószerveiben, hogy további utódok világra hozására csak nehezen vagy egyáltalán nem lesz többé alkalmas. A szakemberek megállapították, hogy a nehéz elles okaiban nagy szerepe van a túlzott takarmányozásnak, az állatok tartása (például mozgatásukról nem gondoskodnak) hiányosságainak. A korszerű takarmányozási rendszerek bevezetése, ha nem is zárja ki, de lényegesen csökkentheti a nehéz ellések lehetőségét. Szélorgona Guadalcanal szigetén Ritka és érdekes „hangszer" a szélorgona, amely egy természetadta energia, a széljárás hatására szólal meg. Ázsia egyes vidékein találkozik a néprajz kutatója, ha nem is gyakran, a szélorgonával, így Malájföldön, Jáva és Bali szigetén a fára helyezik, és furcsa zenéjével az úttalan dzsungel ösvényein a szélorgona hangjelei adnak útmutatást a bennszülöttek számára. Ma már rihalófélben levő hangszer a szélorgona és néhány évtized múlva valószínűleg csak múzeumokban találkozik vele az ember. Guadalcanal szigetén az öregebbek még emlékeznek arra, hogy valaha a szélorgonát csak rituális szertartások, temetkezések során használták. Évtizedekkel ezelőtt a szigeten háromféle temetkezési mód közül lehetett választani a rangosabb embernek: az elföldelés, a hamvasztás és a vízbetemetés között. Az előkelőbb családok tagjai rendszerint a vízbesüllyesztést választották. Természetesen sajátos ceremónia keretében. A parton a holttestet a gyorsjáratú piros csónakra helyezték és a bennszülött hozzátartozók kieveztek vele a tengerre. Itt egy bálna vagy delfin fölugrása mutattta meg azt a helyet, ahol a halottat a vízbe kellett engedni. Így parancsolta ezt a bálna szelleme. A temetést megelőzően a halottat a parton elbúcsúztatták. A falu közelében bambusznádakat vágtak ki, ezeket bevitték a faluba, ott lyukakat és réseket vágtak rá, tehát mint egy furulyát, helyenként megnyitották. Több bambusszálból így készült el a „ghau kilori”, a szélorgona, amelyet azután a tengerparton, a szertartás színhelyén a földbe ástak. A pap — a bennszülöttek nyelvén, a „khege" — ezután imádkozott, miközben a szertartáson résztvevő asszonyok a halottat fennhangon siratták. A pap a szertartás végén -suszelemekhez-fohászkodott, hogy támasszanak szelet. Ha nem támadt fel a szél, akkor„ kisméretű szélkerékkel „besegítettek, és így szólaltatták meg a szélorgonát, amelynek az volt a feladata, hogy a halál szellemét, a „tarunga”-t hívja segítségül az elhunyt számára. A szertartás végén a szélorgonát kiszedték a földből és, a tengerbe, vagy a bozótba dobták. Minden egyes szertartáshoz különszélorgonát készítettek és állítottak fel, mely ez is a ceremóniához tartozott. Új-Guineában él, az Új-Hebridákon ma is használnak szélfurulyákat útjelzőnek és szélhárfákat, ahol húrokat hoz a szél mozgásba. Az elmúlt évtizedek temetkezési rítusához kapcsolódó szélorgona azonban ma már a színhelyen is ritkaságnak számít. Hogyan készül az instant coffee? A boltok kirakatában gyakran látható a poralakú kávékivonat, spanyolul café instantaneo, angolul instant coffee. Sokan ismerik e kávéféleségeket nescafe néven is. A kávékivonat lényegében a pörkölt kávé vizes kivonata, szárított formában. Felhasználásának az az előnye, hogy kényelmessé és gyorssá teszi a kávéital készítését. Az instant (azonnal, rögtön) szó is erre utal. A nescafe elnevezés, szóvédjegy, pedig azt jelenti, hogy a terméket a Nestle Konszern vállalatai állították elő. Már régebben is gyártottak kávékivonatot folyékony, illetve paszta formában. Ez azonban a kereskedelemben nem terjedt el, mert a nagy víztartalom a zamat megváltozását és öregedését erősen befolyásolta az állás folyamán. Így ■ por alakú forma került előtérbe. Többlépcsős kioldás Gyártási folyamata első részében teljesen megegyezik a pörkölt kávééval. A nyerskávét tisztítás után pörkölik, amelynek célja a kellemes, előnyös zamatanyagok kialakítása. A pörkölés 180—220 ° C-on fejeződik be, majd gyors hűtés következik. A hűtött kávét malmokban finomra őrlik. A frissen őrölt, kávépor, extrakciós (kilúgozó) edényekbe kerül, melyek henger alakúak és rozsdamentes acélból készülnek. Több, általában 6—8 edényt kapcsolnak össze, rajtuk keresztül ellenáramban vizet áramoltatnak ( a folyamat igen hasonló a cukorgyári répaszelet kilúgozásához). A hőmérséklet fokozatosan emelkedik 50 °C-ról 120 °C-ra, az extrakció ideje 60—90 perc. A nyert lé minősége és töménysége a vízmennyiségtől függ. Az utolsó edényt meglehetősen tömény oldat hagyja el. Egy svájci szabadalom szerint a kávét először alacsonyabb hőmérsékleten, 10 °C-on extrahálják, majd nyomás alatt 130—140 ° C-on tovább kezelik. A kétféle módon nyert oldatokat egyesítik. A hideg extrahálás célja megóvni, a hőreérzékeny, bomló zamatanyagokat. Aorlasztó szárítás A 25—38 százalék száraz anyagot tartalmazó oldatot hűtik. Ezután szűréssel és centrifugálással a lebegő szilárd részecskéket (zaccot) eltávolítják. Ezzel elérkeztünk a technológiai folyamat utolsó, de lényeges lépéséhez, a szárításhoz. Régebben dob-, majd infravörös szárítókat alkalmaztak. Legmegfelelőbbnek azonban a porlasztó berendezésben történő szárítás bizonyult, mert a zamatanyagok megőrzése szempontjából legkíméletesebb és egyébként is gyors módszer. A porlasztó szárítás lényege az, hogy a ködszerűen elporlasztott oldatot a forró levegő pillanatok alatt bepárolja. A szárított kávé kivonat finom por alakjában a porlasztó torony aljában gyűlik össze.A szárítási folyamatra jól kell ügyelni, mert ettől függ a termék vízben való oldódási sebessége. A korszerű porlasztó szárítók 4 millió (!) dupla elkészítéséhez szükséges kávé kivonatot termelnek naponta. Légurenes csomagolás vár* A kész terméket üvegbe, konzervdobozba vagy polietilén zacskókba töltik. Lényeges a légmentes lezárás, mert az aromaalkatólémék elpárolognak és megavasodhat a készítmény. A tiszta kávékivonat 3,5—5,1 százalék koffeint tartalmaz. Néha a kávékivonathoz a kellemes ízhatás fokozására adalékanyagonként különböző cukrokat (maltóz, dextróz, dextrin) kevernek. Ilyenkor a koffeintartalom 2,3—2,9 százalékra csökken. Minthogy a kávé koffeintartalma egyesekre hátrányosan hat, ezért az ízanyagok épségben tartása mellett koffeinmentes kávékivonatokat is előállítanak. L. A. Számítógép az üdültetés szolgálatában ■A világ nagy forgalmat lebonyolító szálloda-konszernjeinek és repülőtársaságainak nyilvántartási és helyfoglalási adminisztrációját ma már számítógépek végzik. Ehhez hasonló nagyságú és bonyolultsági fokú feladatot látel az a számítóközpont is, amelyet az évi nyolcmillió beutaltat elhelyező szovjet Szakszervezeti Tanács szolgálatába „szegődtettek” az üdültetések szervezésének megkönnyítésére és meggyorsítására. Az automatizált üdültetésirányító központ néhány perc leforgása alatt egybeveti az igényeket a lehetőségekkel, minden üdülni vágyó személy vagy kezelésre szoruló beteg számára a kívánság, illetve szükséglet szerinti körülményeknek megfelelő helyet jelölvén ki. A számítóközpont nemcsak „naprakész”, hanem szinte „percre- kész” nyilvántartást vezet az üdülők és gyógyhelyek telítettségéről. A számítógép terápiás ajánlásokkal is szolgál, megszabja a gyógykezelési időt, nyilvántartja az elért, eredményeket, ugyanakkor az üdülőhelyek gazdálkodási adatait is feldolgozza, ezzel is segítvén azok folyamatos anyagellátását, pénzügyi nyilvántartását. Alagút épül Nagy-Britannia és a kontinens között A tervek szerint állandó, biztonságos összeköttetés létesül Nagy-Britannia és Európa között. Megépül a szigetországot a kontinenssel összekötő vasúti alagút, amely az időjárástól független, a hajózás biztonságát nem veszélyezteti, mint amilyen a „Csatornát” átszelő híd jön,ne. (A hídépítést elsősorban az útépítésben érdekelt ■ magáncégek szorgalmazzák.). Az 52 lan hosszú (36 km a tenger alatt húzódik) alagút, két, egyenként 6,85 méter átmérőjű, egymástól 30 km távolságban levő fővágatból áll, amelynek levegő- és egyéb műszaki ellátását a középen húzódó 4,5 m átmérőjű szolgáltató vágat biztosítja. — * ■■ Ez a földalatti összeköttetés 1979- re készül el. A tervezett építési költség 300 millió fontsterling, amely az előre nem látható műszaki problémák (pl. vízszivárgás stb.) és Nagy-Britanniában valamint Franciaországban szükségessé váló kiegészítő beruházások (vasútépítés, új jelzőrendszer, vágányméret azonosítás, nagy sebességű szerelvények építése stb.) miatt 30—40 százalékkal növekedni fognak. A költségeket 10—30 százalékban — egyenlő arányban — a brit és a francia kormány, a fennmaradó részt pedig magáncégek viselik. Az alagút a személyi forgalom szempontjából jelentős. A „Csatornán” jelenleg 3,5 millió utas hajózik át évente. A számítások szerint az alagút elkészülése után — a 14 órás — Párizs, London távolságot 4 millió utas teszi meg. Az előbb említett kiegészítő beruházások megvalósítása a menetidőt a tervek szerint 2 órára csökkenti és így az alagutat 17 millió utas fogja használni. Az alagúton keresztül lebonyolított áruforgalom 5 millió tonna lesz évenként. — TERRA — 5